Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

19«. OKTÓBER 13. WAPlö A tsz-ek állami támogatásának jövő évi rendszere Losoncai Pál földművelésügyi miniszter sajtótájékoztatója a parlamentben A normák „karbantartása — és a termelés ­Losonczd Pál földművelés­ügyi miniszter a parlament­ben tájékoztatta a fővárosi és a vidéki lapok főszerkesztőit a termelőszövetkezetek állami támogatásának jövő évi rend­szeréről. Elöljáróban elmondotta, hogy az eddig kiadott 3004-es . kormányhatározatok jelentős mértékben segítették a terme­lőszövetkezeti gazdaságok megerősítését és továbbfej­lesztését. Az új határozat, a 3004/6-os lényegében nem tér el a tavalyitól, de bizonyos mó­dosításokat tartalmaz. Míg az előző határozatok fő célja ál­talában az volt, hogy előse­gítsék a termelőszövetkezetek árutermelését, az idei és a jö­vő évi pedig a termelés fej­lesztése mellett főként arra irányul, hogy a szövetkezeti gazdálkodás magasabb szintre emelkedjék. Az új határozat az eddi­gieknél is fokozottabb segít­séget nyújt a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek­nek, főleg azoknak, amelyek rossz természeti adottságaik következtében nem képesek kellő eredményt elérni. A miniszter a most kiadott kormányhatározat új vonásai­ról szólva kiemelte a talajja­vításhoz nyújtandó támogatás jelentőségét. Az ország nyolc táján rendkívül kedvezőtlenek a természeti adottságok, ezek­ben az úgynevezett kiemelt körzetekben csak társadalmi segítséggel valósítható meg az eredményes gazdálkodás. A kiemelt körzetekben a talaj- javítás. a talajvédelem, a víz-| rendezés, a rét- és legelőja­vítás, valamint a tereprende­zés költségeire az állam visz- sza nem térítendő támogatást nyújt a termelőszövetkezetek­nek. 40 000 hold javítását irá­nyoztuk elő 145 millió forint áíllami támogatással Ha a 145 millió forintot a 40 000 katasztrális holdhoz viszonyít­juk, akkor kiderül, hogy itt nem csupán egyszerű talajja­vításról van szó, hanem az erózió elleni védekezésről, az altalaj-javításról, vakond­drénezésről st!b. is A ki­emelt körzeteken kívüli talaj- javításnál is számottevő az ál­lam hozzájárulása, így a ta­lajjavító és egyéb anyagokat az állam ingyenesen, vissza nem térítendő állami tárnoga- j tásként bocsátja a termelő- szövetkezetek rendelkezésére. A talajjavítás, valamint a ta­lajvédelem gépi munkáinál az állam a gépi munka költségei­nek 50—80 százalékát vállal­ja. A homoktalajokat jövőre az ideihez képest kétszerié na­gyobb területen, azaz körül­belül 15 000 holdon javítjuk meg, kereken 80 millió forint állami támogatással. A mocsa­ras, vizenyős rétek rendezésé­re és a szántók vakond-dréne­zésére 120 millió forint támo­gatást, s mintegy húszmillió forint középlejáratú hitelt bo­csát az állam a termelőszövet­kezetek rendelkezésére. Mindent összevetve a talaj- javításra országosan mintegy 200 millió forint hitel, és körülbelül 560 millió forint állami támogatás jut. Hosszúlejáratú hitelt kap­hatnak a termelőszövetkeze­tek a nagyüzemi szőlő- és gvümölcstelepítések teljes költ ségére, a meglévő szőlők és gyümölcsösök korszerűsítésére. Termőre forduláskor holdan­ként 3000—40 000 forintig ter­jedő összegig, vissza nem térí­tendő állami támogatást nyúj­tanak a termelőszövetkezetek­nek. Jelentősek a kedvezmények a növényvédő- és gyomirtó­szerek vásárlására is. A ter­melőszövetkezeiteket a növény­védő-szerek árából 30 száza­lékos kedvezmény illeti meg, a gazdaságilag meg nem erő­södött termelőszövetkezetek pedig további 20 százalék to&dvezményt kaphatnak. A termelőszövetkezetek gaz­dasági építkezéseinél az egy férőhelyre eső költség eddig túlságosan magas volt, az ál­lami támogatás pedig ehhez mérten alacsony. Az új ren­delkezés ebben a vonatkozás­ban is előrelépést jelent. A 3004-es kormányhatározatok 1961-ben még az egyszerűbb, tehát a szerfás gazdasági épít­kezéseket támogatták, 1962— 63-ban már egységes volt az állami támogatás, jövőre pe­dig már a korszerűbb építke­zésre ösztönzi a határozat a termelőszövetkezeteket. Ko­rábban tehén-férőhelyenként egységesen 1000 forint volt az állami támogatás összege, most a tényleges költségek és az épületek korszerűségének figyelembevételével a támoga­tás összege 1000—11 000 forin­tig terjedhet. A koca-férőhe­lyeknél is hasonlóan, a kor­szerűségtől függően, 4000 fo­rintig terjedhet az állami tá­mogatás. A tojástermelés fo­kozására a tojóházak építésé­nél az eddigi férőhelyenkénti 50 forintos állami támogatás 200 forintra emelkedik. Az egyetlen kikötés, hogy a visz- sza nem térítendő állami tá­mogatás összege nem halad­hatja meg a tényleges kiadá­sok 80 százalékát. Az állami támogatással ter­melőszövetkezetekbe helyezett szakemberek megálltak helyü­ket, és ezt a támogatást a jö­vő évre szóló határozat is megadja. Uj a most kiadott rendelkezésben az, hogy szakmai vezetést csak azok vállalhatnak, akiknek egye­temi, főiskolai végzettségük van és legalább két évi gya­korlattal rendelkeznek. Kivételesen alkalmazhatók ve­zetőállásban technikumi vég­zettségűek is, de ebben az esetben már öt évi gyakorlat A gyengébb termelőszövet­kezetek irányítását másodál­lásban vállaló termelőszövet­kezeti elnökök és agronómu­sók 800—1500 forint állami támogatásban részesülhetnek. Az eddigiek szerint a főis­kolát végzett fiatal szakembe­rek csak állami gazdaságok­ban folytathattak termelési gyakorlatot, most a jól gaz­dálkodó termelőszövetkezetek­ben is elkezdhetik a munkát, s megkapják ugyanazt a gya­kornoki fizetést, illetve állami támogatást, mint az állami gazdaságokban. Kimondja a határozat azt is, hogy a me­gye; tanács végrehajtó bizott­sága a munkájukat nem meg­felelően ellátó szakemberek jövedelemkiegészítését időle­gesen csökkentheti, illetve véglegesein megvonhatja. Kívánatos, hogy a szakem­berek letelepedjenek a ter­melőszövetkezetekben, ezért az új kormányhatározat 80 000 forint állami támogatást biz­tosít a szakemberek, agronó- musok lakásainak építéséhez. A gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek állami támogatásának mérté­kére jellemző, hogy — bár az ilyen szövetkezetek száma csökkenni fog — a támogatás összege ugyanakkora, mint ta­valy^ A gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeteket két csoportba sorolják. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek kedvezőtlen termé­szeti és gazdasági okok miatt gyengék, a másodikba azok, amelyeknek jövedelme, gaz­dálkodási eredménye ugyan alacsony, de ahol a gyenge gazdálkodást főleg a meg nem felelő vezetés okozza. E beso­rolásoknál a járási, illetve me­gyei szervek az eddiginél na­gyobb hatáskört kaptak. Losonczi Pál miniszter vé­gül bejelentette, hogy az ed­dig érvényben lévő áruérté­kesítési kedvezmény jövőre megszűnik és az eddig erre fordított összeget a kormány- határozat értelmében a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére használják fel. Megyénk ipari üzemeibe sok új gép érkezett és érkezik. Vannak olyan gyáraink, ahol szinte teljes rekonstrukción esik át a géppark s nem ke­vés helyen termelékeny, nagy­teljesítményű, európai színvo­nalnak megfelelő gépeket állí­tanak munkába. De vajon az új gépekkel együtt új normák is költöznek a műhelyek­be? ... A gazdasági vezetők jól gazdálkodnak az élő mun­kával? Reagálnak érzékenyen a változásokra, nyomon kö­vetik a változásokat, hogy az új gépek termelésnövekedést és költségcsökkenést is hoz­zanak? ... Tegyük vizsgálat tárgyává mondjuk a pécsi Dohánygyá­rait, s nézzük meg, „karban­tartják-e” itt a normákat, ki­cserélik-e az elavultakat? A pécsi Dohánygyár azért is jó lesz példának, mert itt az utóbbi évek folyamán lénye­ges gépi rekonstrukciót hajtot­tak végre. A Dohánygyárban technoló­giailag a legelmaradottabb az előkészítő osztály volt, mert a dohányvágás kivételével minden munkafolyamatot kéz­zel végeztek, többek között az anyagmozgatást is. Három év­vel ezelőtt kezdtek valameny- nyi előkészítő munkafolyamat gépesítéséhez, sőt, a gépek átrendezésével, új szalagrendszerek bevezetésé­vel az anyagmozgatás útját is lerövidítették. Az eredmény: a termelés nö­vekedésében, a melléktermék­képződés s vele együtt a dol­gozók munkájának csökkené­sében mutatkozott. Terveik szerint az előkészítés után az úgynevezett kocsányvonalat is gépesítik, a nedvesítést, vá­gást, magát a kocsányozást. Ám maradjunk mi az eddigi gépesítéseknél. A gyárban végrehajtott [ technológiai változások foly­tán teljesen megszűntek egyes munkafolyamatok. Felesleges­sé vált a Gillotinos rendsze­rű csutázás (itt volt a leg­több baleset) a kézi nedvesí­tés, a kézi levelezés, a gé­pekhez történő anyagfeladás, az osztályokon belüli mérlege­lések, a sok cipekedés, kézi szállítás. Ezért aztán a gépe­sítés bizonyos létszámfelesle­geit is oikoz»tt. Múlt évben 12, lidén 14 s valószínű jövőre 17 —19 embert kell elküldeniük, ! illetve a nyugdíjba menők he­lyett már nem vesznek fel új I munkásokat. Ha valaki azt hinné, hogy ! a normázás és a normák vál­toztatása „karbantartása” va­lamiféle kegyetlen dolog és itt a munkás hajszolásáról van szó, nagyot tévedne. Lássunk egy kiragadott munkafolyama­tot bizonyításképpen. A Gillotin-rendszerű esu- túzásnál a szállítókkal együtt 20 embert foglalkoztattak. A dolgozók egy hónap alatt 64 millió darab cigaretta anyagát készítették elő. Most az új gépek segítségével havonta,! 210—220 millió darab cigaret- i tához szükséges csutázást tud­nak elvégezni. Azelőtt 6 főnek 1100 kg volt a normája (ezek áz emberek csak csutáztak), jelenleg a norma 9000 k,g. Igen ám, de a gépesítés következ­tében olyan munkafolyamatok maradtak el, mint a bálanyi- togatás, emelés, cipelés. A dolgozók tulajdonképpen könnyebben végzik munká­jukat, bár nagyobb a telje- . sítményük. Az egy főre eső teljesítmény a régi rendszerrel 183 kg volt, most 450 kg. A dolgozók keresete pedig a normák emelése következ­tében így alakult: (Havi bérre számítva): I Uher György né i Nébel Károly né i Steibler Jánosné Nyilván ezek után nem kell bizonygatni, hogy a „norma­karbantartás” az üzem mellett a dolgozóknak is kedvez. Ám lássunk még egy munkafolya­matot, most már nagyobb vo­nalakban: az adagolást ez­előtt úgy végezték a gépek­nél, hogy egy asszony 10 kg- os ládában hurcolta a dohányt s a két gépénél, ha csönget­tek felemelte, majd beöntöt- te. Most négy gépre esik egy adagoló, de nem kell emelni, | hanem egy szalagra ráönteni. Az automatikus félgyártmány­adagolás fotocellás vezérléssel működik. Azelőtt heten foglal­koztak adagolással, most né­gyen. Magasabb lett a normá­juk? Igen, magasabb lett, de ezt a többletmunkát könnyeb­ben végzik el. Nyilvánvaló, hogy mind a hét személyt nem lehetett a gépeknél meghagy­ni, a munkát most négy sze­mélynek kell elláftada. Emelke­dett-e a bérük az adagolók­nak? ... Igen, emelkedett. A pécsi Dohánygyárból sok példát lehetne még fel­hozni arra, hogy változtattak a normákon és jól alkalmaz­kodtak, jól reagáltak a gépe­sítés folytán előállott hely­zetre s ügyesen gazdálkodtak az élőmunkával. Azaz ... áll­junk csak meg egy pillanat­ra! Nézzük az egész gyárat összefogva! A béralap változása tükör- képe-e az egyes gépeknél be­1960 (szeptember) 1105,— Ft 1180,— Ft 1134,— Ft 1963 (szeptember) 1351,— Ft 1373,— Ft 1355,— Ft állott változásnak? Mutatja^ gyári szinten a megtakarí­tást? Béralap: 1962 1963 5 653 300 Ft 5 580 000 Ft A megtakarítás 73 ezer fo­rint. Tekintettel arra, hogy a' gyárban az összes költségnek mintegy 80 százaléka anyag- költség és csak 20 százaléka bérköltség, a megtakarítás mértéke kielégítő. Az önkölt­ségben az anyagtakarékosság a döntő, hiszen csak 70 kg do­hány megtakarítása egy ember egyhavi bólét jelenti. Ter­mészetesen a bérköltséggel va­ló takarékosság is lényeges s azért kell a normákat változ­tatni. hogy a tervet kevesebb létszámmal is teljesíteni tud­ják. A gépesítés, a* élőmunká­val való jó gazdálkodás, az anyagtakarékosság és a ter­vek pontos teljesítése tette lehetővé, hogy a gyárban már két éve egy havi bér­nek megfelelő nyereségré­szesedést tudtak kiosztani a dolgozók között, s mint lát­tuk, tervszerűen emelkedett a dolgozók munkabére is. A normák .karbantartása” tehát nem „ijesztő” dolog, haszon a népgazdaságnak, a gyárnak és a munkásoknak is. Szüts István II kenyérgabona 61 százalékát vetettük el a megyében A siklósi járásban több gép áQ üzemanyaghiány miatt. A szederkényiek befejezték a vetést és most a berkes- dieket segítik. — Mindenütt szedhetik a cukorrépát. — Vasárnap is dolgoznak a gépállomási traktorok. — A járások versenyében ismét első a mohácsi járás. Telefonok csengnek. Hol Pestről, hoű máshonnan hívják a megyei tanácsot. Földvári János elnökhelyettes Losonci Pál földművelésügyi minisz­terrel beszél. Segítséget kér. Nincs elég üzemanyag. Leteszi a K-vonal telefonjának hall­gatóját és elkezdődik a meg­beszélés. Ismét azok ülnek a szobában, akik a múlit héten: Földvári János, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Szárúéi Imre, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának vezető­je, Baracs József, a megyei tanács főagranómusa és Lu­kács Antal, a gépállomások megyei igazgatóságának veze­tője. A nem hivatalos napi­rend: mit tapasztalták az el­múlt héten a megyében? Most is van bőven jó és rossz tapasztalat. Az első az, hogy az elmúlt héten megemlített két tsz-el- nököt megbüntették, mert el­hanyagolták a búzavetést. Tor­ma Péter, a kovácsszénái ai és Devecseri Imre, a magyarher- telendi termelőszövetkezet el­nöke büntetésként egy hóna­pig nem kapnak áilflami támo­gatást. A tapasztalat azt matatja, hogy általában nem megy rosszul a vetés. A sásdi járás­ban azonban problémák vari­nak. És ennek objektív okai vannak. A sásdi járás nem kapta meg a szükséges szántó­traktorokat. A megye erre fel­figyelt és most segítenek, raj­tuk. Más járásokból gépekét irányítanak át a sásdi járás termelőszövetkezeteibe. Több járásban bizony ezt nem fo­gadták kitörő lelkesedéssel. A sásdi járásban hiányoznak gé­pek és ezt az intézkedést, aiki egy kicsit is nézi a nagy kö­zösség érdekét az megérti. Kü­lönösen nagy a lemaradás Ko­vácsszénája, Hetvehely, Me- csekrákos környékén. Éz Pal­kó Sándor elvtársinak, a me­gyei tanács elnökének a vá­lasztókörzete. Palkó elvtárs példát mutatva, a többi me­gyei tanácstagnak kint össze­hívta a tsz-einököket, tanács­elnököket és a körzetében la­kó járási tanácstagokat. Meg­beszélték közösen a tennivaló­kat és ennek eredménye má­ris látszik. Ezt a példát kö- vethenék a többi megyei ta­nácstagok is. Most a betakarításon múlik: síkerül-e időben elvetnünk. A betakarításban nagyszerűen részt vesznek, a diákok is. Ezer dicséret illeti őket Azon­ban tény az, hogy nem min­denütt használják fel jód. a diákokat. A siklósi járásban is dolgoznak diákok: pécsiek is, siklósiak is. Jutott belőlük a drá vaszabol esi tsz-be is, ahol nem kevesebb, mint negyven hold paprika vari szedettem. Ebből is tíz hold Sálánki pap­rika, ami igen értékes export­cikk. A tsz elég gyenge, a pap­rika segíthetne valamit rái­llik, ha le tudnák szedni. De T kevés az a diák, aki szedi. Jó \ lenne átküldeni a siklósi tsz- | ben és állami gazdaságban se- í gítő diákokat is Drávasza bölcs l ra. Itt nagyon nagy szükség í, lenne rájuk. Talán nagyobb, mint Siklósom. Általánosan tapasztalható, hogy az emberek kezdenek ide gesék lenni és egyre keveseb­bet törődlnék a minőséggel. Ha tározottan csökkent az elvetett és előkészített területek minő­sége. Határidőire befejezzük a vetést, de nem mindegy, hogy hogyan. A minőségi munkáról most sem szabad lemondani és a megyei tanács határozott ál­láspontja: kézzel sehol sem le­het vetni. Az elmúlt héten is jelentke­zett az üzemanyaghiány, de ilyen nagy mértékben nem, mint most. A siklósi járásiban például szombaton is több gép állt, mert nem volt üzem­anyag. Egyébként ez a siklósi járásban már harmadik napos probléma és lényegében ezzel magyarázható, hogy ez a já­rás most a negyedik helyre csúszott vissza. Hajnalban oda állnak már az Áfőr-telepre a tsz-von tatók és több alkalom­mal üzemanyag nélkül kell eljönniök. Valóságos hajsza in­dult az üzemanyagért. Bejöt­tek Pécsre is, de szombaton például egy-egy tsz itt is csak öt hordóval kapott. Az illetéfkeseKnek bizony sürgősen intézkedniük kell, mert üzemanyag nélkül nincs két műszak és nem megy a vetés sem. Losonci elvtárs megígérte: azonnal intézkedik és reméljük ennek meg is lesz az eredménye. A megye gép- állomási és termelőszövetke­zeti gépei körülbelül napi száz tóiHía uaomaftyagot fogyaszta­nak és sajnos az elmúlt héten körülbelül ennyit kaptak ösz- szesen. Az üzemanyag problé­mát annál is inkább sürgősen meg kell oldani, mert a gép­állomások megyei igazgatósága mára is és a vetés idején min­den vasárnapra elrendelte a vasárnapi műszakot is. ami szintén plusz üzemanyagot igé­nyel. A betakarítás üteme bizony nem a legkielégítőbb. A bur- gonyápak 83,4 százalékát ki­szedték, a napraforgó 81,7 szá­zalékát kicsépelték már ugyan, de sajnos akadozik a cukor­répa és a kukorica betakarí­tása. A kukoricának 24,3 szá­zalékát letörtük ugyan és ez megyei átlagban véve több is, miint amennyi búza, kukorica után kerül, de a szóródás nem ilyen arányos. Még mindig sok olyan termelőszövetkezet van, ahol a búzavetést akadályozza a tisztítatlian terület. És eze­ken a területeken főként ku­korica és cukorrépa van. A cukorrépaszedést eddig főleg csak azok a termelőszövetke­zetek végezték, amelyek enge­délyt kaptak erre a cukor­gyártól. Ezután minden ter­melőszövetkezet szedheti a cukorrépát, mert a cukorgyár a helyszínen átveszi tőlük a répát. Ha a répát felszedik és depózzák, akkor pedig a cu­korrépaterületeken is elkezd­hetik a vetési munkákat. Ha az ember végigjárja a megyét örül a szeme, a szive. Nagyon szépek az eddig elve­tett területek. És ez a mező- gazdaságban dolgozó emberek munkáját dicséri. Nagy riadal­mat okozott a futrinka, de a termelőszövetkezetek eddig si­keresen megküzdötte^, estei • kártevővel is. Hatezer holdon poroztak futrinka ellen. Most ismét jó az idő. Ha most megfogjuk a munkát, ha éjjel nappal mennek a gépek, akkor nem lesz probléma a vetéssel. És különösen nem lesz probléma akkor, ha a ter­melőszövetkezetek félre teszik úgynevezett saját érdekeiket és úgy cselekszenek, mint a sze­derkényiek. A szederkényiek már befejezték a vetést. Dol­goztathatták volna ők a trak­toraikat, találtak volna nekik munkát. Nem ezt tették. Öt erő gépüket, tizenkét traktorossal és szerelővel együtt átküldik a berkesdi termelőszövetkezet­be. A szederkényi tsz trakto­rosai a berkesdi tsz-ben foly­tatják azt, amit Szederkény­ben már befejeztek — küz­delmet az időjárással, az éj­szakával, a jövő évi kenye­rünkért. Az egymástsegítésnek na­gyon szép példája ez. Dicséret illeti ezért a sze­derkényieket. A MEGYEI TANÁCS SZOMBATON DÉLBEN JELENTETTE: A megyében a, kenyérgabo­na 61 százalékát szombatig el­vetették a termelőszövetkeze­teit. A járások közötti kenyér­gabonavetési verseny sorrend­je a következő: első a mohácsi járás 70, második a pécsváradi 68,5, harmadik Mohács város 67,3, negyedik a siklósi 62,6. ötödik a pécsi 62,4, hatodik a sellyei 60, hetedik a szigetvá­ri 55,8, nyolcadik a sásdi 46,4, kilencedik Komló város, ahol a kenyérgabonának mindössze 27,1 százalékát vetették el szombatig. Sasalaí Janó* »

Next

/
Oldalképek
Tartalom