Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

f

4

ihaihlO

1963. OKTÓBER 11 ’

Ä trópusi nyár virágai nyílnak a pesti őszben

Nem könnyű vezetni..

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertjében most bontják szirmaikat a déli féltekén honos trópusi növények virágai. A harminc fokos, párás üvegházi levegőben nyűik a Viktoria Regia, az óriás tündér tavirőzsa, a rovarfogó kancsóka és a pelikán virág. Virágzik a Nymph ea Gigantea, az azúrkék virágú óriás tavi tündérrói HIÁBA is próbálkoztam az- ! zal, hogy Kovács Béla, a Pé- | cső Hőerőmű igazgatója ön- I magáról beszéljen. Olyasmik- ! re hivatkozott, hogy egy vál- ! íalatvezetőt legfeljebb jeles | évfordulók, üzemfemnállási j jubileumok alkalmából ildo- I mos meginterjúvolni. Különben, mire való? Maradjon ez a művészek, az írók, a feltalálók, a tudós professzorok privilégiuma. Mert mit is | mondhatna magáról egy vállalatvezető? Ami mondanivalója van. elfér az bőségesen egy gépelt oldalas önéletrajzon is.

Ha éppen nagyon érdeklődünk, elmondja ő szívesen, hogy mit tesz az erőmű érdekében a főmérnök, a műszaki gárda, az üzemvezető, a művezető, a szakmunkások, de azt mindenképpen helyteleníti, hogy a vállalatvezetőnek tegyük fel ezt a kérdést.

— Mit is felelhetnék rá? Legfeljebb annyit, hogy a vállalatvezető helyének, a vezetés értékének rengeteg ösz- szetevője van, s éppen ezért megfoghatatlanabb, mint egy mérnök, vagy egy üzemrészvezető, akár művezető értékelése. Az ő munkájuk részletesebb, konkrétabb, vagyis a nap minden órájában lemérhető. Az én munkám? Azt hiszem, csak annyi, hogy soha ne tartsam magam mindentudónak, csalhatatlannak. Ha ezt számontartam, úgy hiszem meg is birkózom a vezetői tisztséggel. Hát ez is amellett

Előszször is azt akarom elmondani, hogy ez a diznó Pan •t*%aíc engem mijen nagy csáváéiba jutatot, mert talánn tecik noemlékezni még a múltkori, levelemre amejjben megírtam, hogy a Nagyárpádi ut 7-es zárna ház lakóinak nincs vizük, álitólag a Bőrgyár mijat (mon- ta a Pancák!) Vgyanakor « Bérei PaK bácsi a Bőrgyár igazgatójja irt nekem eggy levelet ameüyben kifejti, hogy a Pancák eggy tusta diznó, mert nem elenőrizi, hogy igaz-e a panaz, vagy nem, amit hali, merugyanis ebben a zesetben 1.) Az ilető háznak sémi köze a kúthoz, mert a kút a Bőrgyár, mint ojan tulajdonát kép zi 2.!) A lakók úgy loptyák a vizet, mert mihidezideig eggy vast sem fizetek érte 3.) a viz orvosi igazolás zerint is égés- ségtelen mert tele van kóli baccüusokal (Kragulec bácsi zerint nyílván enek a bacci- lusnak a kicsike, becézet pél- dánnyai okozák a katika nevű betegséget!) 4-eccer pedig azér ziimetelt a vizzolgáltatás mert elemi csapásak érték a kút motorgyát és eben a zidöben a Bőrgyár is vizhijánnyal küzdőt, mert eböl a kutból nem kapót vizei. Tehát igaza van a. zigazgató bácsinak, a Pancák nem vizsgállta meg a panazt részletessen, a Pancák csak annyit tudót, hogy van egy ház ahol volt viz most meg nincs viz és ezért háborogot velem együt. S ezek után méjj meg- döbenésel hatottuk a hírt, hogy közben a vízszolgáltatás újra megindult, a házban minden a régi — akar pedig azt tesék megmondani, hogy kijé a felelőség mert ezek zerint a la- gók kólikásos vizet iának, fe- getén isszák a vizet (legalább nincs gongyuk feketekávéra, monta ez a marha Pancák alig tuttam megmagyarázni, hogy ez nem ojan fekete, hanem

ojan fekete, amelyik tulajdonképpena fehér, csak azér fekete mert loptyák!) Egyébként a lakók zivessen meg is fizetnék a vizet, mint menták —« de kinek? Másrézt pedig a lakók nem ihatnak sem átiratot, sem válazlevelet sem pedig ha tósági bizonyítványt, a lakók általában vizet szeretnek Int (nem számítva ide két lakót azaz a Pancák aptyát és a vén Kragulect!) — az persze igaz, hogy ehez a Bőrgyárnak sémi köze és közlöm a zigazgató bácsival, hogy a pancáknak ako- ra pofont atom, mint egy ház és most is ojan a képe, mintha most jöt volna a cserzőmü- hejbőll.

Ezér aztáfn. haragba is «oltunk sokájjig a PancákkaU mert zóba sem ált velem, de aztán jöt egy probléma, amely lyet én magam nem ín torn volna megoldani és ezér bocsánatot kértem a Pancáktoll, aki aztán segitet és igy sikerült is a nagy kérdésre válazt adnunk. A kérdés a következő: Hogyam képzeli azt a MÁV- AUT, hogy az a zembermenyi- ség, amejik regei csucsforgal- lomkor 4-gy buzba fér be Ho- szuheténybenn, ugyanaz az embermennyiség este csucsfor- gállomkor viszafelé utazva 2-tő buzba is befér?!? A hejzet ugyanis az, hogy regei 4 bűzt indítanak be pécsre, de este csak két bűz megy viza he- fénybe és ijenkor halani azt a sok hoszu hetéjnyi tájszollás- ban elhangozó káromkodásot mer 1-csomó ember nem fér föl a kocsira — aszongyák! Azért kelet ezt ideimi, hogy aszongyák, mert mi nem tételezzük föl a MAVAUT-roll, hogy nem tud zámolni — tehát ha ők aszongyák, hogy reggel 4 és este 2-tő ákor anak megvan az értelme. Vgyarinis: Mongyuk regei bejön buszai Hoszuhetényből 200-z ember

Sikomdai éjjeli szanatórium

pályázatot hirdet

gyógytornász állásra. Illetmény E. 237. kulcsszám alapján. Komfortos bútorozott garzon lakást biztosítunk.

Szakképzettséggel rendéihez ők pályázataikat október 20- ig adhatják le a szanatórium igazgatóságának. Síkon da, Up. Magyarszék;

Pécsre. Kz a két záz ember a

háztáji révén telezabájja magát ezér regei a kocsira hizot- tan ül föl, tehát 200-z kövér embert kel bezálitani. Ezek közül 8-óc kofa hazajönek a délivel tehát marad 192, 10-z ojan diák, aki hazajön a félhármassal tehát marad 182-tő Ezt a 182-ttőt vizont úgy megviseli a közismertein rohanó városi hercehurca, hogy vala- menyien igen lefogynak tehát ötvenketőt nyugottan le lehet zámittani a sulyesés mijatt Marad 130-c. Ezek közül leg- aláb 20-szat úgy megszid a fő- nöktye, hogy egésszen kisfijuk lesznek tölle (20 gyerek zámitt 10-z felnötet, tehát marad a 120-z (ötöt gözlekedési baleset ér, továbi öt be'ntalszik marad 110, tizenn gépkocsit veni jö- tek azok már autóval menek haza, marad 100-z tizenketten mikor megláttyák a hazafelé menő bűzön a mérges kalauzt ijettükben elhaladnak marad 88, tizenegyen eredetileg sem akartak visszautazni, mert akar utaztak túsza amikor Pécsre jötek regei ugyamnis pécsiek, marad 77-ét, 1-ggy meg is halhat az 76 ezt elosztyvek ketővel (mér ne oztanánk!) az 38-óc ezek közül harmincán gyalog akarnak hazaméul mert imádnak gyalogolni, marad 8-óc! Nyóc emberért pedig nem érdemes bűzt indittani, tehát a MÁVAUT még jó is az utasokhoz, hogy sémi héjét 2-ttő bűzt inditt este Hoszühetény- be (így kel tűni zámolni!)

Másrézt a Kragulec bácsi méjj megdöbenésel szigya a város vezetését, meraszongya betemették a Jókai térenn a beszakatt pincét, holott ez g. város alat feküdő öszefügő pincerendcerbe tartozik és ez marha nagy előny, hogy vaja, mer ecceriijen csak le kelene fektetni síneket és olcsón megleng a Pécsi Metró! Reméltem ezen elgondolkoznak az üeté- kesek, ha van rá idejük, amit nem hizek a Pécsi Dózsa mijat. Mert tecet talán látni, hogy a nagypijac melet eggy épülő házra az van mázolva TRE A DÓZSA — ez aztán egy szép jelmondat. S ha már a focinál tartunk el kel mondani, hogy nyugottan jáccha- tunk ujaban a Pancákal a zudvaronn akármit, mert a Kragülecet nagyon könyen el lehet távolittani, csak azt kel neki mondani, hogy Baráti vagy Belgrad és világgá za- lad. Vgyláccik nem zereti a B betűvel kezdődő szavakat.

Tiszteletei:

szól, hogy ne magamról beszéljek.

És a továbbiakban derekasan ki is tartott „amellett”, hogy végül megszülessen ez a szokatlan interjú. Nem is maradt más dolgom, mint szorgalmasan feljegyezni az alábbiakat:

— Gyerek még, mindössze ötéves kölyök az üzemünk. És benne a munkások, a műszakiak? Együtt nőttek fel az üzemmel, együtt a sorjában felszerelt kazánokkal, turbinákkal. S miután én is velük együtt telepedtem ide, hát együtt oldjuk meg azóta is a feladatok többségét.

— ÉS A FELELŐSSÉG? A

vállalatvezető személyes, fe lelőssége? Erre sem konkrétabb a válasz.

— Ahogy minden más vállalatnál, úgy nálunk is megvan az irányítás, az üzemvezetés pontosan meghatározott módszere. Gyakorlatiasabban arról van szó; anélkül nem kezdődhet nap az üzemben, hogy a főmérnök ne informálná a vállalatvezetőt. Ezt megelőzően persze a főmérnököt az üzemvezetők tájékoztatják, akik a személyes ellenőrzéstől, a műszaki naplók adatainak tüzetes vizsgálatáig, mindenről pontosan informálják.

— Nem gépies kissé ez a módszer?

— Nem lehet az, hiszen ebben a tájékoztatási folyamatban a vezetők és beosztottak találkoznak egymással rendszeresen, s ilyenkor vélemények, javaslatok cserélnek gazdát. Vagyis a forma minden esetben gazdag tartalommal telített, ami egyformán hasznos, a szó legnemesebb értelmében vett „ügyfelek” számára.

— És van-e módja, ideje a vállalatvezetőnek arra, hogy a. közvetlen műszaki vezetőgardán túl személyes kapcsolatot teremtsen a dolgozókkal?

—■ Ennek sok formája van. Egyik formája az üzem járás. De nagyon hasznos az igazgatói fogadónapok tapasztalata és nem utolsó sorban az a megoldás, amikor a vállalatvezető a termelési tanácsko- ’ záson részt vesz, vagy azok jegyzőkönyveit rendszeresen és főleg „melegében” áttanulmányozza. Hangsúlyozom, áttanulmányozza, amit nemcsak a nevével, hanem a bejegyzéseivel is szignál.

— Nincsen ennek újra csak papiríze?

— Az attól függ. Ha például a vállalatvezető csupán a névjegyét adja, az valóban formalitás. De ha minden

egyes jegyzőkönyvet úgy tekint, mint az illető üzemrész jellemrajzát, akkor a jegyzőkönyv felér a személyes hm- csolattal is. Pontosabban mondva, kézenfogva vezet el a céltudatos személyi kapcsolatig. Például, adva van egy üzemrész, amelyről a ~oron- következő termelési tanácskozások jegyzőkönyvei egy vagy több azonos problémára, több vagy kevesebb változással visszatérnek. Méghozzá annak ellenére, hogy a vállalatvezetői bejegyzés ismételten figyelmeztetett a probléma meg oldására. Ebből derül ki világosan, hogy az illető üzemrészben nem véletlen jelenségről, hanem visszatérő, illetve megoldatlan problémáról van szó. Tehát ilyen esetekben céltudatosabb a vállalat- vezető személyes üzemjárása, mint az általános üzemlátogatás.

— Miután a hőerőmű jövőre újabb komoly egységgel bővül, nem követel-e újabb és hatékonyabb módszereket a vezetésben?

— Kétségtelen, hogy új

problémákkal jelentkezik majd, hiszen újtípusú gépekkel, berendezésekkel, újabb automatikákkal tetézi meg a gondjainkat. Tehát a vezetésnek erre is fel kellett készülnie. Ennek megfelelően minden üzemrészünkben személy szerint jelöljük ki a szakmailag legmegfelelőbb embereket és ezzel együtt továbbképző, átképző tanfolyamokat indítottunk és indítunk még, hogy a meglepetéseket tá voltartsuk magunktól. S, hogy mennyire döntő a megfelelő szakemberek kiválogatása, az abból is kitűnik, hogy részt kér belőle nemcsak a gazdasági, a műszaki vezetőség, hanem az üzemek párt- és tömegszervezeti vezetői is. Summázva mindent, ennél a vállalatnál mindenkinek a szíve, a tudása legjavát kell nyújtania ahhoz, hogy az erőmű, ez az '.örökmozgó” üzem sem a rendellenességről árulkodó füstjével, sem az üzem zavart jelző, disszonáns hangjával, ne „kritizálja’’ meg a munkánkat. #

MOST MÁR csak az újságíró bizonytalan: — Van-e, nincs-e „disszonáns hang” abban a törekvésében, hogy e riportban a címhez tartsa magát, ami szerint: „Nem köny- nyű vezetni”. Hiszen Kovács élvtárs, az erőmű vezetője, alig-alig adott önmagáról valamit is riport keretében;

Vagy talán mégis adott? Döntse ezt el az olvasó.

— s. gy. —

Befejeződött a III. elektromikroszkópos konferencia

A magyar elektro-mik- roszkóppal foglalkozó szakemberek most tartották meg Pécsett a III. konferenciájukat Pécs város Művelődési Házában, az MTESZ Mérés- technikai és Automatizálási Egyesület* pécsi csoportjának rendezésében. A konferencián fizikai, kémiai és ipari, valamint orvosi, biológiai tárgyú előadások hangzottak el. A programban a kristályosodási elektro-mikroszkóp használatával, továbbá a különböző sejtek és izmok szerkezetével foglalkozó előadások szerepeltek. A három napos konferenciát, amelyen mintegy 40 tudományos előadás hangzott el, szombaton délelőtt dr. Pocza Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Intézetének osztályvezetője zárta be.

Megérkezett

az „Erika“-virág Pécsre

Dezdából szombaton újfajta virág érkezett a Pécsi Kertészeti- és Parképítő Vállalathoz. Az újfajta virág neves „Erika” és kora tavasztól késő őszig, sőt, még télen is virágzik. Drezdából összesen kétszáz cserép „Erika” virágot küldtek a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnak mégpedig három színárnyalatban; rózsaszínűt, lilát és fehéret. A vállalat virágüzleteiben hétfőn hozzák forgalomba 45 forintos áron. Az új cserepes virágfajtából a vállalat nagy forgalmat remél, különösen kedden: Teréz napkor.

Jugoszláviába átázott llku Pál művelődésügyi miniszter

llku Pál művelődésügyi miniszter Janez Vipotniknak, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság közoktatás és művelődésügyi szövetségi titkáránál« meghívására néhány napos hivatalos látogatásra Jugoszláviába utazott.

Kedves vendégek érkeztek

Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja* a Magyar—Szovjet Baráti Tár saság elnöke, szombaton a Barátság Házában fogadta a Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó küldöttségét, élén A. G. Szo- zikinnal, az ivanoúói területi pártbizottság másod titkárával, a küldöttség vezetőjével.

A Ué^da

Valamivel többet ivott a !szokottnál. Erre fel az asz- ;szony vitázott, ö is. Az asz- J szony nem lépett vissza egy ] tapodtat se. Ö se. Az asszony ! fogta a három gyereket és becsapta az ajtót, ö is. Utánuk. ) Másnap már bánta az asszony \az egészet. 0 is. De nem moz- \ dúlt az aszony. Ö se.

Valahogy igy kezdődött. A folytatás egyáltalán nem volt 'nehéz. A „lelki nyomás” igen keserű, elegendő egy korty bor és sírni tud az ember. • A vékonydongájú, hatalmas tenyerű és barna szemű, — mélyen barna, bársonyos nézésű — Bokor nem sírt. Ebben is kemény, ahogyan mondja; — c sakazértse!

Csütörtökön fizetés volt. Bokor a délutános harmadban ; dolgozott. Reggel korán kelt és kiment az aknára a borítékért. Az éjjeles harmad akkor fürdött ki. Fodor Gyula vájár kocsija ott állt a „rezu- lásban”, ahol Somogy felé fordul az országút. A kocsiban lkát darab tízliteres demizson. [A haverok is ott voltak.

< — Kostóid meg koma, —

\patintották a dugót Bokor lelőtt. Persze, Bokor se szóda- ' vízen nevelkedett. Elég volt ; a kostolás, a többi jött magáitól, A két demizson üres lett. « iStemm wtamkS Bo*

íí

kor oda állt Dányi László-szakvezető elé:

— írjatok be három nap szabadságot. Pénteken, szombaton és hétfőn nem szállók le, — jelentette ki határozottam

A szakvezető elmagyarázta, hogy ő nem adhat, mert a szombati és a hétfői szabadságolást az üzemvezető, vagy a főmérnök személyesen engedélyezi. Talán forduljon azokhoz. Ez már önmagában is sértés. Hogyhogy nem ad a szakvezető?

— Jó! Majd beírjátok utólag. Én nem- kalapolok senkinél. — Azzal fogta magát és pontot tett a szabadságolási kérelem végére. Nem úgy a vezetőség. Az egyébként is „szétforgácsolt” Szlavek—Bokor-brigád tovább hullott. A régi neves szocialista brigádból, nem sok maradt meg. Pedig a két kitűnő bányász immár tizenötödik éve dolgozott együtt, s közösen „aratták” a sok-sok dicsőséget. Bokor Józsefet vájári beosztásban elhelyezték az egyes keleti mező 7-es pillérfejtésébe. Most is ott van.

Otthon minden rendbe jött. Megbékélt az asszony és ő is. A kiskonyhában ülünk. Bokor halat eszik. Én nézem a borostás embert és fújom a

mm*

— önfejű voltam, — mondja Bokor és tovább eszik. A szédülését nem említi, — pedig nagyon fájt neki, nagyon bántotta. Kifüggesztették a nevét az aknán. A felolvasóteremben, a lámpakamrában, talán még a vágatokban is ott lógott; „Bokor bumlizott”, „Bokor bumlizott” ... Bokor bumlizott! Nem tudott hármat lépni az aknán, hogy a szemébe nem „röhögött” volna a saját neve. Az a név, amely mögé évek óta magas százalékokat, kitüntetéseket és a szocialista címet írták.

— Annak dacára is csináltam. Direkt szombatra és hétfőre kértem a szabadságomat. De nem a főmérnöktől, vagy az üzemvezetőtől, hanem a szakvezetőtől, — tolja fére a tányért, amely teli van szálkával.

Sértődöttség? Makacsság? Csoda tudja. A múlt napokban Tátrai üzemvezető a kashoz lépett és kiabált Bokornak, hogy ne szálljon be. Bokor elengedte a füle mellett. Végül kiszállt és az üzemvezetővel együtt gyalogolt lefelé.

— Miért esinálod ezt? — kérdezte az üzemvezető. — Fogd meg magad, egy hónap múlva visszahelyezünk csapatvezetőnek.

— Ne tegyetek engem sehova, -— hangzott a felelet, igaz, nem volt már olyan energikus, mint régebben.

— A kereset? — nézek Bo» kor tsema köaá.

\

t

*