Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-04 / 232. szám
4 NAPLÓ 1993. OKTÖBB* « ' I PONYVA A GYÁRBAN Érdekes hirdetést tett közzé egy svéd városka — - Karlstad —, mozitulajdonosa. A hirdetmény szerint minden gyerek, aki legalább három ponyvaregényt beszolgáltat neki. ingyen megnézheti az előadást, és aki húsznál több ponyvát hoz el hazulról, az tíz előadásra szóló bérletet kap. Ki tudja, hogy a behirdetett pony- vaellenességen kívül még milyen célt szolgált a kampány, tény az, hogy a karl- stadi mozitulajdonos jelenleg jóval több ponyvaregényt birtokol, mint ameny- nyi a város lakóinak száma. És azt is eredményként kell elkönyvelnie, hogy egyúttal fellendült mozijának látogatottsága is. A svéd mozitulajdonos ötlete nálunk egyszerűen használhatatlan lenne, pedig itt is rengetegen olvasnak ponyvát, és a filmszínházakban is akad bőven üres hely. Mégis. Tegye csak a szívére a kezét minden ponyvakönyvtárral rendelkező ember, és vallja be őszintén, hogy nem adna három félt- veőrzött kötetet egy mozijegyért. Mert a ponyva kinccsé vált. Olvassák, terjesztik, csereberélik, veszekednek érte. Kik a tulajdonosok? Hogyan terjed? — Ezt lehetetlenség felderíteni. Egyszerűen van. Kölcsönkérik valakitől, aki már mástól kapta, s az egy harmadiktól, a legutóbbi kölcsönkérő is továbbadja egy napra az ismerősnek, aztán ha valakitől már nem kérik kölcsön* a sárgult', rongyos kis füzetkék megkezdik a vádor- utat visszafelé, hogy a tulajdonos által egy másik ismerős-láncon újabb útra induljanak. Mindenütt van ponyva. Az irodákon is lézengenek példányok. Igazi területük mégis a gyárak, s ott is a nők körében hódítanak. Miért éppen a gyárakban? A műveltség színvonalától függ az, hogy mit tart az ember elolvasásra érdemesnek. Az ipari üzemekben az iskolai végzettség sokhelyütt alacsony. Nem hogy irodalmi igényt találnánk, de sokan Jókai, Mikszáth, Móricz nevén kívül nem tudnak említeni írót. Ennyi dereng az iskola távlatából. Az ilyen ember nehezen megy el a könyvtárba. Az Építőipari Vállalatnál beszéltem egy lánnyal. Segítséget kért: írjak fel néhány írót és könyveimet neki, mert szégyell bemenni a könyvtárba úgy, hogy ne kérjen konkrétan valamit. Ha csak azt mondja hogy „könyvet”, rögtön megkérdik: kitől, és mit? Akkor ő csak hallgatni tudott volna. Nem elég az üzemi könyvtár, propagálni kell, és a segítség látszata nélkül segíteni ezeknek az embereknek. Nem minden üzemben ilyen kezdeti a probléma. A Bőrgyárban például a ponyvával egyidőben kézen forog a „Csendes” Don”, a „Háború és béke” és rengeteg Jókai. Nem, ezek a regények sem könyvtári kötetek. Valahogy bekerültek a ponyvaregények áramlásába. Itt akaratlan jótevővé váltak a ponyva-könyvtár tulajdonosok. De ez kevés, és veszélyt is rejt magában: a „Csendes Don” után Chourts Mahlert vagy Kosárinét olvasnak, így nem a könyv irodalmi értékét nézik, hanem azt, hogy izgalmas legyen, szerelmesek találjanak egymásra. Jobb, ha a könyvtár címszava alatt ismerkednek meg az irodalmi alkotásokkal, mert maga a könyvtár fogalma is értékmérő. Sok üzemben a könyvtár csak van, de nem alkalmas feladatának teljesítésére. A Kesztyűs KTSZ-nél például havonta csak négy-öt kötetet kölcsönöznek, s az a pár kötet is csak hónapok múlva kerül vissza. Az üzemi- könyvtárak egyik hibája, hogy leginkább eldugott helyen vannak — előfordul, hogy nem is az üzem területén —• egy dolgozó vállalja a kezelését társadalmi munkában, tehát nem beszélhetünk szakmai hozzáértésről. Társadalmi munka jellegénél fogva a kezelésére lordított idő is csekély, és rendszerint az ebédidő alatt folyik a kölcsönzés, amikor kevés embertől várhatjuk, hogy gyorsan bekapkodja az ebédet azért, hogy este Gorkijt olvashasson. Inkább a ponyva-kölcsönzés egyszerűbb módjához folyamodik, hiszen csak két mondatba kerül, menni sem kell érte. Harcoljunk a ponyva eilen? Indítsunk kampányt a svéd mozitulajdonoshoz hasonlóan? Nem szükséges. Az üzemi könyvtárak legyenek mozgékonyabbak, leleményesebbek. és a ponyvakérdés további része megoldódik magától, hiszen utánpótlás nincs, a ronggyáol- vasott, sárgult könyvecskék előbb-utóbb használhatatlanok lesznek. s. n. g. Film Film Fi lm Film PÁRBESZÉD Szovjet filmrendezők tanulmányútja Magyarországon A Magyar Filmművész Szövetség meghívására a napokban két fiatal szovjet filmrendező érkezik hazánkba:í Ozerov és Talankin. Talankint a „Messzi utca” című alkotás- j bői ismeri a magyar közönség. J „Belépés az életbe” című má- | sodik filmjét az idei Velencei Nemzetközi Filmfesztivál kü- löndíjával tüntették ki. Oze- rovnak „A prágai tréfacsináló” című filmjét a közelmúltban mutatták be Magyarországon. A szovjet filmrendezők két hetet töltenek hazánkban. • Nemzetközi zenei versenyek A napokban kezdődő hetedik Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyeken Weiner Leónak, a nagy magyar komponistának és zenepedagógusnak emlékére szonáta és vonósnégyes versenyt, Pablo Casalsnak, a ma élő legnagyobb gordonkaművésznek, békeharcosnak tiszteletére gordonkaversenyt rendeznek. A versenyekre jelentkezettek száma jóval meghaladja a százat. A gordonkaversenyen 22 országból mintegy 45 művész vesz részt | Sokat vitáznak manapság a filmvilágban arról, hogy a népek sorsát a széles tablójú, nagy társadalmi erők felvonultatásával, vagy pedig egyes emberek egyéni érzésein keresztül vigyék-e a celluloid szalagra? A sikeres, hatalmas erőket megmozgató, dokumentumként ható filmek sora az előbbi nézet helyességét vagy inkább célszerűségét bizonyítja. Herskó János,- a film írója és rendezője ezúttal az utóbbi megoldást választotta, s filmjével bebizonyította az utóbbi módszer hatásosságát és életrevalóságát. A film története látszólag Barna Judit és Horváth László szerelmének története. S amíg a szerelmesek sorsáért aggódunk, végigéljük Magyar- ország történetét a felszabadulástól egészen napjainkig: a koncentrációs táborokból embereket kiszabadító, a drótsövényt szétszakító szovjet tankok bevonulását, az éledő kommunista párt munkáját, Sztálinváros építését, az ötvenes évek meghurcolásatt, az ellenforradalmat. Maga a történet is alkalmas és méltó a vállalt feladat nagyságához, hiszen két olyan ember a hőse, aki saját megpróbáltatásai miatt, illetve ellenére kommunista lett és az is maradt. Az ő szemükkel nézve ennek a tizennyolc évnek a történetét igaz, meghamisítatlan képet kapunk a zűrzavaros időkről is. Mindezek ellenére — hogy a történet kézenfekvő volt, s a célt is világosan megjelölték: elmondani egy nemzet jelentős korszakának történetét — a film könnyen elcsúszhatott egyik vagy másik irányba Csinálhattak volna egy szimpla szerelmi történetet ebből, némi politikai háttérrel, vagv csinálhattak volna egy történelmi, erősen dokumentumfilmet, szerelmi háttérrel Hogy a két szál tökéletes egyensúlyban van mindvégig hogy egyszer sem érezzük túlzottnak sem a politikai, sem a szerelmi bonyodalmakat, hogy egyik sem válik unalmassá, az a kitűnő forgató- könyv és a sokoldalú rendezés érdeme. S mindkettő Herskó János munkáját dicséri. Herskó János nevével eddig háromszor találkoztunk, a fiatal rendezőnemzedékhez tartozik. Első filmje A város alatt című volt, aztán jött az erényeit megmutató Vasvirág, majd a —téma miatt — kevésbé sikerült — Két emelet boldogság. S most, nyugodtan mondhatjuk, váratlanul a Párbeszéd írója és rendezőjeként jelentkezett. Az ő felfedezettje a film női főszereplője, Barna Judit megszemélyesítője, Semjén Anita, aki nem színész, hanem bölcsész- hallgató. Hosszas keresés után választotta ki Herskó János, . filmjének egyik főszerepére Barna Judit bonyolult egyéniségének megszemélyesítésére. Semjén Anita kitűnő adottságokkal rendelkezik, maradéktalanul hiteles volt Judit élet- rekeltésében, az elismerésben Békés Rita is kiveszi részét, aki Judit hangjának megszemélyesítője. Sinkovits Imre — Horváth László megformálója — mindig meglepetést okoz a néző* nek. Számos kitűnő alakítása után már azt hinnénk, nem lehet, hogy többet adjon, de Sinkovits mindig tud újat adni, olyannyira, hogy azon tűnődik a kritikus, hogy kívüle dicsérjen-e még valakit az új produkció méltatásában? A népes szereplőgárdából kiemelkedik Pécsi Sándor — Safranká — alakítása. Sztan- kai István, Berek Kati. Molnár Tibor, Csákányi László, Gábor Miklós, Törőcsik Mari és Avar István a tőlük megszokott színvonalon járult hoz zá a film sikeréhez. A Párbeszéd értékes alkotás. Nem szórakoztat, nem feledteti a hétköznapi problémákat, hanem felidézi azokat. Érdemes megnézni, s utána el gondolkodni. Azokról az eseményekről, amelyeket mindannyian átéltünk. S. N. G* IFJÚ LAKÁSÉPÍTŐK M éves késéssel október 15-én beköltözhető állapotba korai a kertvárosi ifjúsági lakótelep«» 40 ház. Szendrei Baláss civilben cserépkályhás és nőst mint katona segédkezik az új házak festésénél. A Jókai téren évek óta bnjok voltak a víz-, gáz-vezetékkel, szennyvízcsatornával. A T!. számú ház előtt gyors egymásutánban legalább ötször történt talaj süppedés. Betömték, betonozták, aszfaltozták — majdcsak megunja egyszer és abbahagyja. — Tüneti kezelés volt, mint mikor a fogfájást aszpirinnel gyógyítják. Süppedések mutatkoztak a tér közepén is. De mintha minden a legnagyobb rendben lenne, felbontották a teret, előbb a vizesek, majd a gázosok, jöttek az útépítők, felszedték az aszfaltot, feltörték a betont A süppedések eltűntek, a sok kidobott törmelék alatt. Még szerencse, hogy jöttek a világító kábellel, és nem mentek mindjárt rá a nehéz úthengerek. A kábel árkába bejutott az első víz, és besüppedt az első mélyebb gödör. Körülötte törésvonalak jelezték, hogy a mélyben nagy talajáthelyez- kedés me^ végbe. A többit tudjuk, és mindenkit megborzongatott a gondolat, mi történhetett volna, ha a vaskos falakban kevesebb a kitartás, vagy ha a vízvezeték-cső eltörik. és a 4—5 atmoszféra nyomású víz nekizúdul a pincék laza homokjának. Tudjuk, hogy a város alatt 1—5 méter mélyen a kultúr- törmelék homokot föd. Fehér és sárga, éles, kvarchomok és aprószemű agyaggal kevert váltakozva. Bolygatatlanul tömör, szilárd alap, lehet építe- rá. De epiteni * lebet veie. A föld alatti Pécs Az utóbbi jó tulajdonsága miatt kezdődött meg kitermelése. A rómaiak válogatósak voltak, csak a fehéret keresték. A középkor magyarja megelégedett mindennel, csak közel legyen. A régi falazó módszer mellett tömérdek homokra volt szükség Az épületnek 20—25 százaléka habarcs, beleszámítva a vakolást is, mellyel a fal egyenetlenségeit tüntették el. Csak példaként hozom fel, hogy a Lyceum épület főfalai 120, a cellákat elválasztó közfalak 60 centiméter vastagok. A vár, a várost kerítő fal, paloták és melléképületek százaihoz többszázezer köbméter homokra volt szükség. Vegyük még hozzá, hogy tűzvész, ta- tárdúlás, feudális harcok pusztításai miatt hányszor kellett újjáépiteni. És ez csak az egyik ok, ami miatt Pécs úgy néz ki, hogy egy vakon- dokvárat megszégyenít egymás alatt, fölött fúrt pincék útvesztőjével. A másik ok a bortermelés, mely a rómaiakkal egyidős. A megerősödött magyar feudalizmus építő korszakában fölvirágzott a bortermelés és nyomában a borkereskedelem. Sok egyházi intézmény — püspökség, káptalan, kolostorok, nőzárdák — birtokairól dézsma meg kilenced fejében hordták a jobbágyok a boat a Uftfeö és biztonságos pécsi pincékbe. Kitűnő, mert levegője száraz, és 10—15 méter mélyen egyenletes hőmérsékletű. Biztonságos a katonai hatalommal is rendelkező püspök földesúr védelmében. A pincéket legtöbbször beboltozták. A homokkitermelés céljából fúrt alagutakat már nem mindig. A régiek egy-egy pusztulás után feledésbe merültek, az újjáépítők aztán új járatokat vájtak. Voltak ravaszul rejtett oldaljáratok, fülkék, alsóemeletek. Bizonyosan búvóhelyül is szolgáltak. A pécsi polgár a püspök jobbágya, és ura nem vonta be a város védelmébe, katonai szerepet nem juttatott neki, nehogy kicsússzon kezéből. így veszedelem idején nem maradt hátra más, mint elmenekülni vagy elbújni. Elgondolkodtató, ki lehetett az a két magyar, mi volt a sorsuk, akik a Flórián tér egyik alagútjában a homokkőbe bevésték „Anno Domini 1612”. A fallal kerített belváros földalatti útvesztője a XVI. században már kialakult, s nem sok változás esett rajta, a XVIII. századig. Azaz, hogy sok, de rejtett változás. Mint a homokórákon pergett alá az elfalazott gondozatlan pincékben a homok, szivárgás vagy nagyobb arányú vízbetörés meggyorsította az ütemet, üregek keletkeztek, tágultak ki. Ki törődött akkor vele. A töröktől felszabadult városban gyors ütemben terjedt a szőlőművelés, mikor pedig szabad királyi várossá lett a borkereskedelem is. Már nemcsak saját termésüket, hanem a megye borait is felvásárolva gyűjtik, keverik, érlelik kitűnő pincéikben. A nagy borkereskedők — mai szóval élve — korszerű, új pincéket építenek nagy költséggel nemcsak a város belsejében, hanem főleg a kereskedelmi utak mentén. A föld alatt kíméletlenül vájják a járatokat, se telekhatárt, se utat még a városfalat sem kímélve, ahol rátaláltak, bekapcsolták a régieket is. Ezek az újak azonban már jól falazott, szilárd téglaboltozattal ellátott termek benyomását keltik. De hiábavaló ez is. A növekvő forgalom rázkódtatása a talaj vibrációja miatt itt is ott is kihullott a boltozatból egy- egy rosszul égetett tégla, s megindul a homokóra pergése. Vízvezetékcső, csatornacső repedése, a felszínről talajvíz betörése, kitágítja, aztán minden bejelentés nélkül a mélybe zuhan az úttest. A pincét elfalazzák, a gödröt betömik, beton aszfalt rája, szóval aszpirin-orvosság a foggyökér tá- lyosn*. Okultunk belőle? Mindenki tudja már, hogy a belváros utcái, terei alatt pincelabirintus van, a háború alatt sokat óvóhellyé alakítottak, még össze is kötötték őket, persze, boltozás nélküli járatokkal, de csak a jobbakat. S már meg is feledkezünk róluk, és minden előzetes vizsgálódás nélkül tervezünk föléjük lakóházakat, „olcsó” emeletráépítést, esetleg új úttestet. Pedig a talaj reng, s a homokóra pereg a nehéz járművek rázkódtatása miatt. Régi lakóházak falai mállnak szét a Sallai utcában, a Kossuth Lajos utcában. A Jókai utcn 8. szám előtt hányszor kellett már megjavítani a vízvezetéket, pár év óta és vajon megvizsgálták miért? Tudják, hogy ott középkori hatalmas épület volt és a mai ház, az udvar, a szomszédos telek alatt pincék vannak, s ki tudja merre, s ki tudja meddig nyúlnak eL Az 1926—27. évben igen gyors ütemben ment végbe a váron csatornázása. Az árkok csak 3—4 méter mélyre hatoltak. fis — emlékezetem szerint — mégis 226 pincét kellett alátámasztani. A pinceboltot kivésték, a fenéktől támasztópillért hoztak fel, s arra helyezték a csövet. De a homokóra pergése meggyorsult, a Rákóczi út, Felsőmalom utca, nemrég a Kulich Gyula utca 12. szám előtti be- omlások, a csatornázás számláját terhelik. Betömték, befödték stb. és éppen a Kulich Gyula utca 14. számú ház előtt megint csak omlással fenyegetett és sok gondot okozott. Nincs idő és hely az összes ismert pincék felsorolására. Egy idős pécsi polgár beszélgetés köziben csak úgy kapásr- ból 50 olyant sorolt fel, mely a múlt század végén még üzemben volt, vagyis nagy borkereskedő pincéket. Nincsenek közöttük kocsmák, magánházak, kis bortárolói, nincsenek közöttük a belváros útvesztői. A légoltalmi hivatal egyidőben megkezdte a föltárásukat, de azután abbamaradt, s még a jelentéseket sem kérte be. Kiderült, hogy legnagyobb részük használhatatlan, vagy igen nagy költséggel lehetne csak rendbe hozni. Azóta sem történt semmi a földalatti Pécs feltárására, felmérésére. A kíváncsiak pedig ott állnak a Jókai tér korlátái mögött. Van aki nem bízik mérnökök,- statikusok. munkájában, és ujját a falrepedésbe dugva kimondja megföllebbez- hetetlen ítéletét: összedől, tegnap óta tágult a rés. Mire a közelállók is gyanakodva gyár san odébbtágulnak. Ez bizony komikus eset volt, de keserű izű. Büszkén mutogatjuk derűs színekkel kifestett régi házainkat az idegeneknek. Pedig mi tudjuk, hogy csontjaik a falak, törékenyek, a lábaik az alapok, gyengék, s alattuk tátongó pinceüregek kövei közül E£r$g a hflgnek. S. (*. i
