Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-04 / 232. szám

tm. OKTOBER 4. NIAPió 5 A PARLAMENTER Steinmetz Miklós kapitány születésének 50. évfordulójára 1913 OKTÓBER 4-ÉT muta­tott a naptár. A levegőben már a háború előszele lenge­dezett. De Pécsett, az lndóház utca sarkán, a mai Szabadság út 2. szám alatti házban, a MÁV egyik pécsi főmérnöké­nek otthonában, örömünnep volt. Megszületett a család kis „trónörököse”: Miklóska. S az édesapa: Steinmetz István, az édesanya: Steiner Belén, arról ábrándozott, vajon a kifür­készhetetlen Jövő mit rejteget e kék szemű gyermek részére. Akkor még senki sem sejtet­te, hogy milyen lesz, miként alakul majd életsorsa. Itt nevelkedett fel a törté­nelmi város falai között; itt vívta■ gyermekkori hócsatáit a Majláth tér környékén és a Zsolnay-szobor árnyékában; itt folytatott párviadalt osztály társával, nagybátyja: dr. Stein metz Endre vívófelszerelésé­vel. És itt tanult a mai Leo­nardo da Vinci utcában lévő belvárosi állami népiskola ódon falai között, a „putto­nyos-házban”, amely a Bach- korszakban a hazafiak bör­töne volt. Meghatódottan lapozgatom az iskola osztálykönyvét. Az 1922—23-as tanévben a Ill/b. osztály tanulója volt. Neve a 61. sorszám alatt szerepel. Tanulmányi előmenetelét böngészgetem. Magaviseleté és szorgalma is: dicséretes. Egyes osztályzata volt: hit- és er­kölcstanból, nyelvtanból, fo­galmazásból, szépírásból, szám tanból, földrajzból, gazdaság­tanból és testgyakorlásból. Kettes osztályzatot csak rajz­ból, énekből és írásból (helyes írásból) kapott. Írásbeli dol­gozatának külalakja rendes volt és a mulasztott napok száma egy év alatt mindössze: 2. Az osztálykönyvben ott az aláírás: Erdős István osztály- tanító és Magyar Károly igaz­gató. Az 1923—24. tanévben Stein­metz Miklós az iskola IV/b. osztályába járt. Ekkor már a Rákóczi út 56. szám alatt la­kott. Bizonyítványában 7 egyes és 5 kettes osztályzat szerepel. Magaviseleté és szorgalma vál tozatlanul: dicséretes. Tanulmányi eredményeivel tanítói elégedettek voltak, s Miklós az 1924—25. tanévben beiratkozott az Vfa. osztály­ba. Osztályzatának rovatai azonban az osztálykönyvben üresek maradtak. Csupán a „Megjegyzések" rovatában sze­repel a következő bejegyzés: t,Argentínába költözött. 1924. nov. 20-án." Aláírás: Magyar Károly igazgató és vitéz Ká­dár Lajos osztályvezető. A FI AT Ah Steinmetz Mik­lós, aki gyermekkorának bol­dog óráit töltötte itt, búcsút intett szülővárosának: Pécs­nek. De bízott abban, hogy egykor visszatér a Mecsekal- ján elterülő városba és őszülő fejjel megáll majd szülőháza ablaka s az iskola ajtaja előtt... Az élet útjai azonban kiszámíthatatlanqk. A történe­lem súlyos napjai következ­tek s Miklósnak még gyer­mekiével kellett viselnie az emigráns-sors megpróbáltatá­sait. Édesapját a Magyar Tanács­köztársaságban végzett mttn- kája miatt, Horthy bírósága vád alá helyezte. Ha elfogják, halálos ítélet várja. Menekül­nie kellett: Olaszországba, Bícsbe, Dél-Amerikába. Igazi otthonára a Szovjetunióban talált. Miklós követte édesap­ját és 1932-ben ő is a Szov­jetunióba került, ahol belépett a Komszomotba. Amikor az­után kitört a spanyol polgár­háború, önként jelentkezett. Zalka Máté oldalán harcolt Madridnál, HuescanáL Hazatérés a Szovjetunióba, katonatiszti iskolába került. S amikor kitört a második vi­lágháború, megkapta behívó­ját. Kapitányi rangban hősie­sen harcolt a hitleri fasiszták ellen. Már Budapest határá­ban volt, amikor levelet jut­tatott el édesapjának. Azt írta: „Boldog vagyok, hogy hazám fővárosa: Budapest felé köze­ledek..." A fehér jelzésű szovjet ko­csi lassan közeledett a német állások felé. Már túlhaladtak azon a ponton, ahol a fasiszta hadvezetőség küldötteinek fo- gadniok kellett volna Stein­metz Miklóst, a parlamentert. Hirtelen egész közelről rejtett ágyútorokból füst és láng csa­pott elő. És sok-sok ezer kilo­méter után, a 11. ukrán had­seregcsoport magyar harcosa, az egykori pécsi diák, a fasisz­ta orvtámadás következtében 1944 december 29-én Vecsésen hősi halált halt. Halálának helyén emlékmű hirdeti emlékét. S alakja be­vonult nemcsak a szovjet és a magyar történelembe, ha­nem az irodalomba is. Hős­költeményeket írtak róla. 1954-beu Budapesten megje­lent Barát Endrének „A parla­menter" című könyve, Stein­metz Miklós regényes életraj­za. Örsi Ferenc pécsi író pe­dig: „A kapitány” címmel írt róla drámát. Steinmetz Miklós, a hős par­lamenter ma, október 4-én éppen ötven éves Lenne — ha élne. Félévszázados jubi­leumát szülővárosában, a megszépült és megnagyobbo­dott Pécsett ünnepelhetné. Édesapja, aki a felszabadulás után hazatért Budapestre és a Közlekedésügyi Miniszté­riumba került, ugyan nem ünnepelhetne vele, mert már elköltözött az élők sorából. ÖTVENEDIK születésnap­ján azonban ma ott lennének még élő rokonai: Budapesten élő két leány testvére: Stein­metz Hajna és Steinmetz Irén; unokaöccse: Bognár Miklós; Pécsett élő nagybátyja: dr. Steinmetz Endre szemészfőor- vos; ugyanitt élő nagynénje: Brunner Jenöné, született Steinmetz Ella; a fővárosban élő nagybátyja: Steinmetz Je­nő. Én talán Buenos-Airesböl eljött volna nagynénje: Stein­metz Erzsébet is, aki annak idején a kis Miklóst édesapja után kivitte Argentínába. Félévszázados jubileuma al­kalmából ma bizonyára kö­szöntének Pécsett élő osztály­társai: Kóbor Dénes, a Pécsi Kesztyűgyár beruházási elő­adója, aki jó pajtása volt, Hentz Kálmán szőlő- és 5a- racktermelő s a többiek, akik szétszóródtak már az ország és a világ minden tájára. Táv­iratilag üdvözölnék jó isme­rősei: Argentínából az időn­ként Pécsre ellátogató Stadler Kálmán nyugdíjas és a Teréz utcában élő: Tóth Kálmán nyugdíjas. A mártírhalált halt Stein­metz Miklós kapitány emlékét valamennyien szeretettel őr­zik. Az ő nevét hirdeti Pécs város III. kerületének egyik tere s az a márvány emléktáb­la, amelyet 1960 zimankós de­cemberében lepleztek le Sza­badság úti szülőházán, a Dózsa Étterem falán. Rajta a felirat: „E házban született Steinmetz Miklós kapitány, a hős parlamenter, ki életét ál­dozta hazánk felszabadulásá­ért. Az emléktáblán legyen egy szál vörös őszi rózsa ez a megemlékezés, a kapitány 50. születésnapja alkalmából... Pusztai József Eredményesen dolgoznak a Hazafias Népfront községi bizottságai Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége Tegnap délelőtt Pécsett ülést tartott a Hazafias Nép­front megyei elnöksége. Achátz Imre, a Hazafias Nép­front megyei elnöke üdvözöl­te a megjelenteket, köztük Ortutay Gyulát, a Hazafias Népfront országos főtitkárát és Rapai Gyula elvtársat, az MSZMP megyei bizottságának első titkárát. Sztergár János, a Hazafias Népfront megyei titkára tar­tott beszámolót. Elmondotta, hogy az elmúlt hónapokban 3X8 községben vizsgálták meg a népfront-bi­zottságok munkáját. A községi népfront-bizottsá­gok munkája azt bizonyítja, hogy az utóbbi három évben sokat fejlődtek, eredményesen tevékenykednek, többségének tekintélye állandóan növek­szik. Különösen a községpoli­tikai kérdések megoldásában végeznek eredményes munkát. Ennek ellenére még mindig van a megyében 70—80 olyan község, ahol az elmúlt évek­ben sem bontakozott ki a bi­zottságok jó munkája. A községi népfront-bizottsá­gok sok segítséget adnak a ta­nácsoknak, elsősorban a köz­ségfejlesztési tervek megvaló­sításában. Eredményesen szer­vezik a különböző társadalmi munkákat a lakosság körében. Elismerésre méltó, hogy a választási gyűléseken elhang­zott javaslatok, igények való- raváltása érdekében mindent megtesznek. Erősödik a kapcso­lat a tanács és a népfront kö­zött az egész megyében. Törődni kell az egységes népművelési tervek valóravál- tásával. Tovább kell erősíteni a népfront-bizottságokat, az együttműködést a községben működő valamennyi tömeg­szervezettel. A beszámoló után érdekes vita alakult ki, melyben fel­szólaltak azok az elvtársak, akik résztvettek a megyei fel­mérésben. Tapasztalataik alapján több észrevétellel egé­szítették ki a jelentést. Rét­falvi János szászvári, Farkas János szigetvári, Petőcz Ist­ván abaligeti, Nagy Sándor pécsi, dr. Marczel István mo­hácsi, Raffai Ernő magyarbó- lyi és Keresztes János kékesdi felszólalók után Ortutay Gyu­la elvtárs üdvözölte a megyei elsökség tagjait. Elmondotta, hogy 1960-tól kezdve komoly változások mentek végbe a Hazafias Nép­front munkájában, kialakul-1 tak a helyes munkamódszerek, tisztázódtak a feladatok. Ez érezteti hatását a községi nép­front-bizottságokban is. Vilá­gosan látni kell, hogy a moz­galom fő célkitűzése a szocia­lista Magyarország felépítésé­nek segítése. A Hazafias Nép­frontnak lehetőséget kell ad­nia, hogy széles néptömegek elmondhassák észrevételeiket, javaslataikat társadalmunk fejlődésével kapcsolatban. Le­hetővé kell tenni, hogy minél több ember vegyen részt ren­dezvényein, megbeszélésein, akcióiban. A politikai felvilá­gosító munkával segíteni kell a gazdasági feladatok megva­lósítását. Nem szabad megen­gedni, hogy a mozgalom tevé­kenysége csak időszaki kam­pányokra szorítkozzék. Folya­matos tevékenységre van szük­ség, melyben nagy szerepe van az emberek szocialista szellemű nevelésének. Rapai Gyula elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a párt politikájának nép­szerűsítésével szolgálja a leg­jobban a nép érdekeit. Szük­ség van tervszerű, átgondolt munkára minden községben. Felhívta a jelenlevők figyel­mét arra, hogy munkájuk so­rán jobban vegyék figyelembe a helyi sajátosságokat. Me­gyénkben jelenleg nagyobb gondot kell fordítani a több községből létrehozott terme­lőszövetkezetek egységének erősítésére. Körültekintőbben kell törődni a megyénkben élő nemzetiségekkel Fokozni kell a műveltség növelése ér­dekében megkezdett tevékeny­séget. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a községek vezetőinél az álta­lános műveltségnek párosul­nia kell a politikai tapaszta­lattal. A megyei pártbizottság nevében elismerését és köszö­netét fejezte ki a népfront aktivistáinak az elmúlt időben végzett jő munkáért. A vita lezárása után az el­nökség ülése határozatot ho­zott, hogy még októberben egybehívják a Hazafias Nép­front megyei bizottságát, me­lyen megvitatják feladataikat a szocialista népi egység fej­lesztésében. Mitzki Ervin A pécsváradi járás fiataljai segítik az őszi mezőgazdasági munkák elvégzését A pécsváradi járás KISZ­bizottsága egybehívta a KISZ alapszervezetek titkárait és megvitatta velük, hogyan moz gósítsák a fiatalokat az őszi mezőgazdasági munkák elvég­zésének segítésére. Több tár­sadalmi miunkafelajánlás szü­letett a fiatalok körében. A KISZ elsősorban ott mozgísót- ja a fiatalokat, ahol a termelő­szövetkezetekben lemaradás van a munkák elvégzésében. A járási KISZ-bizottsághoz beérkezett jelentések alapján eddig a fiatalok a következő munkák elvégzését vállalták a járásban: A pécsváradi gépállomás fiataljai három vasárnap a pécsváradi Dózisa termelőszö­vetkezetben segítik a betaka­rítás elvégzését. Az állami gaz­daság fiataljai a szüretelésben és a kukoricatörésben adnak segítséget. A berkesdi fiatalok vállalták négy holdon a ku­korica teljes betakarítását, egy alkalommal pedig társa­dalmi munkát szerveznek a rét és a legelő karbantartásá­ra. Máriakéménden a silózás­hoz és az idősebb termelőszö­vetkezeti dolgozóknak a kuko­ricatöréshez adnak segítséget a fiatalok. A nagypalli fiata­lok öt holdon vállalták el a kukorica teljes betakarítását. Szederkényben a szüretelésnél és a burgonyaszedésnél segéd­keznek, továbbá vállalták a dülőutak javítását is. Több al­kalommal végeznek társadalmi munkát az apátvarasdi, a pusz takisfalusi, a lovászhefényi, a geresdi. a szebényi, az erzsé­beti, a hosszúhetényi, a hidasi és a véméndi fiataltár is. A pécsváradi járási KISZ bizottság kérte a pécsi fiata­lok segítségét is. A pécsváradi Dózsa termelőszövetkezetben száz pécsi fiatal a kukoricatö­rést, a zengőaljai termelőszö­vetkezetben pedig ugyancsak százan a cukorrépaszedést se­gítik majd. Vuló^uvtii külsők jvitását rövid határidőre, gumitömlők javítását, gép­szíjak végtelenítését soron- Kívül készíti a Pécsi Fém- I pari Vállalat gumirészlege, ’écs, Bajcsy Zs. u. 12. sz. P akhátas. aftaga földút jrf­D győzik át a szántófölde­ken, végig fut az erdő szélén, — lejtős szurdokon bukik meg a gépkocsi eleje — aztán eléd bukkan a falu «teő há­za: Kiskassa. Azt mondják, hogy ebben a községben csak noha bort ter­melnek —• nézzek be az isko­lába, majd a tanító többet tud erről mondani;;. Farkas János és felesége — fiatal házaspár —“ csak né­hány éve tanítanak itt, de jól ismerik a 600 lakosú kis köz­ség örömét, gondját. A gondokról kerül szó; S a gondok között is a leg­jelentősebbről, a kiskassai gye rekefkről. tanítványaikról, — meg a noha borról. Gyerekek és noha bor — furcsa páro­sítás, pedig így van, erről ma­gyaráznak; — Az én osztályomban, az elsőben — 22 gyerek jár — mondja a tanítónő. — Eb­ből a 22-ből — halkan neve­ket mond, számolgatja — igen 8 gyerek szellemi ké­pessége — enyhén szólva —• nagyon gyenge. Sóhajtva kavarhatja a fe­ketét. — Ilyen osztályom még nem is volt. Higgye el, na­gyon szomorú ez. A szülők :. a noha bor.. i Férje, az igazgató-tanító ve­szi át a szót. — A múltkor mit láttam a kocsma előtt? Áll a két év körüli kis gyerek az ajtóban, az apja pedig itatja — pá­linkával. Végigcsorgott az ajkán a szesz, megroggyan­tak kis lábai.;: Igyál fiam::. és aevetett ta apja,. 5 Szemükben tompa fény... Nem egy gyerek a* iskolá­ban így dicsekszik: „Voltaim a pincében, jól berúgtam,” Sze­mükben tompa A fény, ha szólsz hozzájuk bárgyú mo­soly csüng az arcukról. ■. > Noha. Nyolc hold — méreg- Más szőlő nincs a faluban. — Ezt a 8 holdat 200 négy­szögöles parcellákba a tsz kiadta — háztájiba. — Mennyi terem 200 négy­szögölön? — kérdem a tanács­titkárt; — Három hektó. A z ér minden napjára jut " majd 1 liter ebből az észfordító borból. Sok. Nem egy családfő képtelen mérté­ket tartani, aztán bódult fej­jel — vérében a méreggel — mámorát csókba fullasztja; Számos családot „azok a részegesek” — így tartanaik nyilván. — Nézze csak meg (és ne­vet említenek) ;;. azt a csa­ládot, amit ott lát! Féltetős hosszú épület — a lakások egymás mellett sorjában. A kopott, fehér falak előtt gyerekek játsza- ■ nak. Akit mondtak, az asz- szony kezében másféléves cse­csemőt tart. A lakás előtt két kislány tanul. Az egyik a kü­szöbön üli, a jnásik valami kis sámli félén, előtte egy szék, azon vési a betűket az irkába. — Jó tanulók? — kérdem az agsaomyt. ölében ringatja a legki­sebbet — pillantása révedez­ve botldk egyik lányról, a má­sikra. — Nem nagyon tanulnak — mondja. — Miért nem? Felelet helyett csak a vil­lát rándítja; Egy nagyol* lény — le­het 15 éves — az ajtófélfát támasztja; — Te is iskolSba jársz? — kérdem tőle. Eszelősen rámnevet, am­ién vihogva befordul a kony­hába; — Kimaradt az iskolából— — mondja az anyja. Ebben a családban nyolc gyerek van, közülük öten általános iskolába járnak. Az öt közül négy mór osztályt ismételt Az apa bűne, aki.. s — Elissza a keresetét.;: az­tán jönnek a tanácsra segé­lyért ..; minden évben.:; ke­nyérre kémek;:. — mondja a tanácstitkár, aki elkísért ide Az épületben egy vegyes­bolt. Kicsi, öten-hafan, ha egyszerre beférnek. A pul­tokon legtöbb helyet a fél deci pálinkát tartalmazó szé­pen csomagolt kis üvegek fog lalják el. — Mennyi fogy ezekből na­ponta? — kérdem a boltvezető fiatalasszonyt; — Ezekből? Százat is el­adok egy nap. Látok két decis pálinkás üveg«kei is. ««* És ezekből? — Tíz üveggel naponta. Ma még elfogyott 5 láda sör is — mondja és mutat a pult mel­lett tornyosuló sörösládáikra; |J aha bor — és pálinka. Ezek az emberek ide hordják a keresetüknek nagy részét Nem tudom, hogy mi­lyen „vendéglátói” elgondolás, ami „nyomja” ide az árut, a pálinkát — hadd fogyjon; — Nem, szó sincs arról, hogy valamiféle adminisztratív esz­közökkel vonjuk el az italt. De Pécsett például bezárták az éjszakai szórakozó helye­ket, mert sok volt éjjel az it­tas ember. Pécsett éjszaka nincs ital Itt van. Százszám­ra a pálinkás üveg. A bolt előtt két 12 év kö­rüli fiú napozik; — Téged hogy hívnak? **r kérdem az egyiket Csak néz rám. A tanácstitkárnak már vá­laszol, úgy látszik, őt is­meri, Említi az apja gúny­nevét Is — és röhög hozzá. Noha bor — és pálinka; Noha bor — a nyomor bo­ra, a szegény ember itala volt régen. Az, mert igény­telen. Nem kell permetezni, kevés munkával is jól terem. S elhódítja az embert. Iszol belőle s úgy érzed, bunkóval ütöttek fejbe. — Rendelet van arra, hogy a noha szőlőt 1965-ig ki kell irtani — mondja a tanácstit- kár, Máért kei! vele várni 1965- ig? Szomorúságot terem a vesszeje. Ebben a faluban már nem nyomorgó emberek él­nek. A tsz közepes, — a fa­lutól egy kilométerre az álla­mi gazdaság. Van kereseti le­hetőség. Csak a múlt még kísért — a noha borban. Meg abban, hogy a falunak nincs bekötőútja, őszitől ta­vaszig csak gyalog közleked­nek itt az emberek a csúszós, agyagos sárban. A dombok öltébe épült hallgatag község­ben megreked télen a léleg­zet is« J óbban kéne segíteni itt az embereket. A felvilá­gosító szó, a falu rendes em­bereinek összefogása sokat tehetne. Figyelmeztető szám: a 22-ből több mint egyharma- da a gyerekeknek gyógype­dagógiába való. „Nem kapok elég szemléltető eszközt. Ha a betűket tanítom a gyerekek nek, otthon esténként pa-. pírból vágom ki az i, meg az ó meg a többi betűt, hogy bemutathassam nekik” — mondja a tanítónő. Jöjjön ki ide a járási ta­nács —1 segítsen, találjon rá lehetőséget, hogy ez az iskola szemléltető, eszközöket kap­jon. Jöjjön ki a Vendéglátó Vállalat is — nézze meg azt a vegyesboltot... De a köz­ség termelőszövetkezetének vezetősége is latolgathatná a noha szőlőnek kivágását, új­jal beültetését; Hogy ne legyen tompa a fény sok kiskassai gyerek sze­mében ; . t ) fiarag Fe-reac

Next

/
Oldalképek
Tartalom