Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

5 TIGRIS A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója A z aranyásók nem éppen szimpatikus emberek, de remek szimatuk van. So­hase keresnek aranyat ott, ahol a közelben nincs arany. A drámaírókban is van vala­mi aranyásó jelleg, mert pon­tosan ismerik azokat a {őrüle­teket, ahol a magasabbrendű és az alacsonyabbrendű dia­lektikus ütközeteit le lehet bo­nyolítani. Pályi András kezdő aranyásó, még nem tudja, hogy a kert végében nem le­het aranyat találni. A kert végében Csak a szürke homo­kot lehet átszűrni, eléggé egy­hangúan, különösebb izgalom nélkül. Ezért kell most leír­nom, hogy a harmadik fel­vonás végén nem volt minek összedőlni, Citer! Ez az igaz­ság. Cselekménytelenségből, hosszú, túlbeszélt meditációk­ból, élménytelenségből, neu­raszténiából, mozgáshiányból, megfelelő konfliktus nélkül nem lehet a színpadon épít­kezni, következésképpen nincs ami összedőlhessen. Vagyis a Tigris gyenge dráma. Nem is dráma. Ideológiailag és dra- maturgvailag egyaránt feltű­nően zavaros meditáció. Bár Pályi András nem tehetségte­len, néhány ügyes drámai szi­tuáció erre utal, ezt a dara­bot mégis felesleges volt mű­sorra tűzni. A Tigris bemuta­tója a Pécsi Nemzeti Színház számára ideológiai és művészi szekunda! A Tigris szombat este nyolc­tól vasárnap reggel nyolcig játszódik, nyolc tizennyolc éves fiatalember, négy fiú és négy lány részvételével. Az érettségi előtt levő fiatalok Ágiék lakásán házibulit ren­deznek. A dráma első percei­nek eléggé feszes és nyugta­lan atmoszférája arra enged következtetni, hogy ez nem szokásos házibuli lesz. A szer­ző szerint ezek a fiatalok szombat este még bizakodva keresik az eszményeiket, te­hát életrevalóak, vasárnap reggel azonban már egymás­ból és sokmindenből kiábrán­dultak, széthullott a fegyel­mük és társtalanok. Történt velük valami? A szerző azt állítja, hogy igen. Pályi And­rás szerint pontos, dialektikus utat tettek meg, vagyis vala­honnan elindultak, haladtak és megérkeztek. Én azt mon­dom: nem haladtak, nem ér­keztek meg sehova, szombat ■> este is olyanok voltak, mint vasárnap reggeL A szerző azt akarja bebizonyítani, hogy Ci­ter, Ági, John, Pötyi, Skodri, Gyopár és Gyepi társasága szombaton még remek kis kö­zösség volt, de az első nagy megpróbáltatás súlya alatt fel­bomlott. Én azt mondom: nem volt jó közösség, sőt, va­lójában semmilyen közösség se volt, a szó nemes értelmé­— Mennyivel kevesebbf — Néz vissza. Intek a fejemmel, hogy körülbelül erre gondol­tam. — 250—300 forinttal ke­vesebb, mint előtte. — Nem hiányzik7 — Hm. Ha megvolna, több volna. Nincs meg, nincs meg. Vörös bort önt a pohárba. Az övét üresen félre teszi és int, hogy igyák. Beszél. Mesz- sziröl kezdi. A jövő héten lesz negyven éves. Huszonöt éve dolgozik a bányában. A na­gyobbik gyereke 16 éves, a harmadik, a legkisebb bét. A családi házat OTP kölcsönre vette, a lugasban már bor te­rem. Elsők közt volt sztaha­novista, s aztán még sokszor. A Szlavektól minden vájár megszökött, ő nem. összeve- szés helyett összeforrtak. Szla- vek most se szidta, csak any- nyit mondott: — Hej, komám, egy kicsit megbolondultál. Mire ö: — Így történt, mit csináljak? Otthagyta a kérdőjelet ma­gában és társaiban. Jó bányász, azt mindenki elismeri. Jó ember is. Szocia­lista címet nyert brigádnak a vezetője volt. S nem úgy versenyeztek, hogy „kiverték” a 120 százalékot és szavazott a tanácskozás. A töröttkezű vájárt ők tartották „erős ke­zűnek”, s nem engedték a kollektívából. A százalék most is megvan, de valahogyan a „többi szálak” szétfutottak. Némely ember lelkében kér­dőjel maradt és tüske. ben, se szombaton, se koráb­ban. Összeverődött, ideges és bizonytalan emberek (nem diá­kok), zavaros fejjel, akik megkísérlik, hogy egy pohár vízben vihart rendezzenek, amit később jóindulattal eset­leg mepróbáltatásnak is lehet majd nevezni. Tudom, hogy ezek eléggé súlyos vádak, mert alapjai­ban tagadon a drámát. Né­hány megjegyzést a dráma 'alapjáról. Citerék az iskolá­ban rendszeresen szerkeszte­nek egy illegális diákújságot. A tanárok az egyik példányt elcsípik, és a dolgozatfüzetek segítségével megállapítják, hogy az újságot Citer írta, jellegzetes gyöngybetűkkel. Citer az igazgatói irodában ultimátumot kap: hétfőn ti­zenegy óráig vallja be, hogy kikkel csinálta a Tigrist, a szóban forgó illegális újsá­got Ezen a megelőző ponton még elég biztos a dráma starthelye, mert az alapszi­tuációból felbukkannak a drá­mai lehetőségek: őszinteség, árulás, kamaszhősiesség, gyá­vaság, eszmények, széthullá­sok, értelmes és pontos drá­mai akciók. Csakhogy a Tig­ris, az újság, mint alap­konfliktus rendkívül erőtlen, nem áll a lábán, a ráépített helyzetek a levegőben lógnak. Ha a Tigris nagyjából homá­lyos misztikum marad is, any- nyi azonban kiderül, hogy ez az újság csak egy malackodó bulilap volt Mit akartak Ci­terék ezzel az újsággal? Mi­lyen eszményei és céljai vol­tak ennek az újságnak? Há­zibulihíradó volt? Vagy egy­szerűen csak a vaskos diák­viccek terjesztését szolgálta? A szerző ezt a nagyon fontos, alapvető pontot nem tisztázta kellően. Az dramaturgiailag semmi, hogy Citerék a dráma alatt többször is kellő pátosz- szál a Tigris „nagyszerű szel­lemét” emlegetik. Milyen volt ez a szellem? A Tigris, mint alaphelyzet eszmeileg is telje­sen tisztázatlan, így nem al­kalmas arra, hogy megpróbál­tatásra kényszerítse a fiatalok közösségét. K özösség? Milyen emberi és dramaturgiai szálak fűzik össze ezt az állítólagos közösséget? Ági a házibuli előtt szereti Johnt. John sze­reti Ágit. Látszólag szép és bonyolult szerelem ez, de Pá­lyi disszonáns és az ifjúságtól teljesen idegen vonásokat ke­ver ebbe a kapcsolatba. Ági — Citer mellett — a dráma em­berileg és érzelmileg legerő­sebb alakja, ő lendíti meg időn­ként a szinte alig mozduló at­moszférát. Sajnos, Ági egyben a dráma elsőszámú ideológiai hibája is. Feltételezem Pályi eszmei jószándékát, de azzal, hogy a lányt a vallási nosztal­NemsokAra indul a busz az aknára. Bokor fogja a kabát­ját és együtt ballagunk a meg­állóhoz. Lehet, hogy nem is nekem, hanem csak magának mondja: — Most 35—58 fokos meleg­ben vagyunk. Nekem 35 szá­zalékos a szilikózisom, de Ge- resdi Janinak, Müller Adóm­nak és Horváth Jánosnak 45 —49. Olyan por van, hogy a lámpa nem világítja át. Ge- resdi a múltkor leütötte a hollandért « tömlőről és ab­ból szipákolta a sűrített leve­gőt. Állítólag jobb munka­helyre raktak bennünket, „kí- mélőre”. Csak jöjjön le a Se­res doktor és nézze meg... Hagyjuk, — legyint kékfoltos kezével. — Megpróbálná mégegy- szer? A régi kollektívával. — Talán, a régiekkel, — fe­leli, s rágyújt egy cigarettára. Néha-néha felvidul az arca, de aztán le simul a mosoly. Valahogy fásult a nézése. Po­ros a fejtés. A kereset nem rossz. Hogy mi lesz ezután? A fene bánja. Pedig nemcsak százalékok vannak. Emberek hordozzák a százalékokat és a kérdőjeleket is. De a pontokat is. Bokor is, az üzemvezető is, a szakszer­vezeti titkár is, Szlavek is, és Katreiner, a töröttkező vájár is. Adják meg a kérdőjelekre a választ. Közösen. Gasdagh Istvá* giákkal, a prédikátori dialó­gusokkal erkölcsileg állandóan a többiek fölé helyezi, szinte eszményképpé formálja — a szerző meghökkentően súlyos ideológiai hibát követ el. Ezen mit sem változtat az, hogy Pá­lyi a dráma végén Ágival két mondatban visszavonulót fu- vat. A lány — a fiatal pap nosztalgikusan visszatérő alakjával, saját „templomba­jár ó bátorságával”, a vallási misztikumok vonzásával a vívódó Citer eszményképe lesz. A második számú ideoló­giai hiba a fiatalok általános ábrázolása. A szerző herme­tikusan elzárja őket a külső, eleven világtól. Azt már nem is mondom, hogy a társada­lomtól. Ezek a fiatalok telje­sen passzívak, légüres térben élnek, rövidéletű vágyak és energiák támadnak fel ben­nük. Uniformizált, egyforma jellemek, és az a legszomo­rúbb, hogy közülük bárme­lyikről feltételezhető, hogy „áruló” lesz. Annak ellenére, hogy az ifjúság belső bonyo­lultságában tényleg fel lehet fedezni a Pályi által felraj­zolt vonásokat, a drámában összegezett kép nem megbíz­ható. A brossúraszerűség ve­szélye nélkül tagadom ezt a desztillált kispolgári neurasz­téniát! Citer alapjában véve rokonszenves fiú, nagyon sze­retném elhinni neki, hogy egy igazi és erkölcsileg egészséges eszményt keres, de nem fe­lejthetem el eszmei zűrzava­rát. Nem felejthetem el a tel­jesen butás „barrikád-monoló- got”, amiben a szerző akarat­lanul (?) is felmagasztalja Citer ellenforradalmi múltját És nem felejthetem el, hogy tulajdonképpen ő Is „áruló”. Áginak ő árulja el JohnfTak Kovács Micivel való viszo­nyát Miért háborodik fel, amikor Ági telefonál a tanár­nak? John akaratgyenge, gyá- "a és egy kicsit idegbajos. Az 6 eszménye — Citer. Pötyi felületes, tartalmatlan lány, és a dráma talán legnagyobb dramaturgiai halálugrása, hogy a szerző a darab utolsó részében vele mondatja el a morálisan egészséges teendő­ket. Skodri eléggé szellemes figura, egy kicsit vígjátéki, a társaságot lenézi, belőle tulaj­donképpen csak a magnó tar­tozik a közösséghez. Gyepi és Gyopár a drámában töltelék­áru, Kovács Mici alakja, kér­désessége ellenére is életsze­rű, helyzete a darabban időn­ként némi feszültséget okoz. A lényegében egyfelvonásra elegendő, gondolatszegény színpadi anyag dramaturgiai­lag primitív. Háromfelvonás- nyi távon kellemetlenül lassú és fárasztó. Sok benne az üresjárat, a túlbeszéltség, nyelvezete igen szegényes. A helyenként jó belső megoldá­sok, a néhány, drámai tehet­ségre utoló részlet alig eny­hít valamit a szomorúságun­kon. Dobai Vilmos rendezése, nem elsősorban a koncepció hiányában, jellegtelen volt, de lényegében nem sokat tehe­tett a Tigris sikeréért. Ameny- nyire lehetett, megpróbálta tisztázni és erőteljesebb vo­nalakkal szétválasztani az esz­ménykomplexumokat, azonban az előadást nem tudta kimoz­dítani a zűrzavarból. Jól ész­revehetők Dobai kultúrált rendezői törekvései, néhány finom megoldás, talán az előadás ritmusán kellett volna egy kicsit gyorsítani. A z előadás vergődő színé- " szei közül Dávid Kiss I Ferenc volt a legrokonszenve­sebb, <5 alkalmazott legtöbb művészi árnyalatot. Fülöp Mi­hály higgadt volt, egy kicsit „koravén” és mindvégig ki­egyensúlyozott. Györy Francis­ka a nosztalgiákat hangsúlyoz­ta, Végvári Tamás érthetetle­nül a neuraszténiát. Pécsi Il­dikó, Karikás Péter, Bállá Ol­ga és Kalmár Zsuzsa alakítá­sáról — a szerző jóvoltából sajnos nem sok jót lehet mon­dani. A Pécsi Nemzeti Színház vezetői számára talán meg­hökkentő lesz a javaslatom, de leghelyesebb, ha a Tigrist minél hamarabb leveszik a műsorról. Mentve, ami ment­hető. Mi pedig az űj évadban továbbra is várjuk az „x” bemutatót, ami majd végre igazán jó lesz. Thiery Árpád ] • A megye kémiatanárai 10-én, csütörtökön szakmai továbbképzésen vettek részt a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, megnézték a gimnázium kémiai előadójában kiállított szemléltető-eszközöket. A kiállítást a gimnázium vegyipari politechnikai képzésben részt vevő tanulói és a kémiai szakkör tagjai állították össze Falcsik Istvánná tanárnő irányí­tásával. A kiállítás és a továbbképzés célja az volt, hogy a kémiai szemlétetést segítse olyan eszközökkel, amelyeket a diákok is elkészíthetnek. Képünkön: a kontakt kénsavgyártás modelljén kísérleteznek a kémia szakkör tagjai. Vádlott az alkohol Két cimbora ürügyet kere­sett az iváshoz Székelyszaba­ron és meg is találta. Az egyik foxi-kutyát ajándékozott valakinek és erre áldomást ittak. Kimentek a hegybe és hat pintesüveggel leeresztet­tek az ó-borból. Amikor a présházból kijöttek a levegő­re, azt mondja az egyik: Most pedig akivel elsőnek találko­zunk, az kapni fog! Oldalkocsds motorkerékpár jött az országúton. Leállították Aztán kirángatták az oldal- kocsi utasét, alaposan megver­ték és hazamentek. Hat—hat hónapi börtönt kaptak — hat pint borért. Tulajdonképpen az alkohoi ült a vádlottak padján, mert józan állapot­ban mind a két fiatalember becsületesen dolgozik — nem kötekedik. Ezt a garázdaságot is megbánták már. A tanulságos esetet dr. Tár- kán yi Ernő, a megyebíróság elnökhelyettese mondta el, miközben arról beszélgettünk, hogy az alkohol mértéktelen fogyasztása milyen szerepet játszik a bűncselekmények el­követésében? — Sajnos, az esetek többsé­gében a bűncselekményt meg­előző, vagy kiváltó okok kö­zött szerepel az ital. A köz­úti balesetek nyolcvan szá­zalékát ital hatása alatt kö­vetik el. A testi sértések 60— 65 százalékában ugyancsak vádlott az Mai. A szesz ki­váltja a garázda magatartást, megszűnnek azok a gátlások, amelyek józanul visszatartják az embert az ilyen cselekede­tektől. Isimét példát mond a bíró: Két mohácsi jóbarát hosszú hónapokon át fosztogatta a présházakat. Miár olyan vak- merőek voltaik, hogy harminc­literes hordót vittek magukkal a hegybe éjszakánként. Ami­kor lebuktak, a hatóság véle­ményt kórt munkahelyükről. A válasz: Becsületes dolgozók mind a ketten. Sőt! Az egyi­ket gyakran állították példa­képül a többiek elé, hogy... „lám milyen józan életű em,- ber, ez nem jár veletek kocs- mázni!” És hányszor van ez így! — Mint az a néni, aki a lányával és 15 éves fiúunoká­jával lakott együtt, A lánya sokszor a szemére vetette, hogy iszik, részeges. Hiába! A nagymama először az uno­kát szedte rá, hogy a szom­szédiktól bort lopjon. Ilyen­kor egy tizes volt a fiú jutal­ma. Aztán már kevés volt a saját bor, a szomszédé, a tej­pénzből vett fröccs, hozzá­nyúlt a szomszédék megtaka­rított pénzéhez. Elvitte a takarékkönyvet 11 ezer forinttal, de nem tudta kiváltani, hát megsemmisítet­te. De talált a takarékkönyv mellett 1200 forint készpénzt is. Ez már megfelelt céljai­nak. — Elitta? — Csak háromszáz forintot. Kilencszázat a nyomozó meg­talált ... A rendőr váratlanul toppant be hozzájuk. Mind a hárman otthon voltak. — Mennyi pénz van a ház­nál? ... Tegyék az asztalra! Kirakták. Pár forint volt csak, semmiképpen sem a ke­resett összeg. „Több nincs?” — az öregasszony tagad ... „nincs”. Akkor megkezdik a házkutatást. Elsőnek a lisztes- ládához lép a nyomozó. Sod­rófát kér és az öregasszonnyal felkavartatja a lisztet. Látja, hogy a sodrófa csak a láda oldalánál szántja a lisztet. Valami lehet a közepén. Oda­nyúl és kiemel egy dobozt, benne kilencszáz forint. Ennyi maradt meg az ezer- kétszázból .., Az idült alkoholista öreg­asszonyt 10 hónapra ítélték. Az ügyész fellebbezett. Arra kérte a bíróságot, hogy a bör­tönbüntetés mellett kényszer­elvonókúrára is kötelezze az idős asszonyt, aki naponta — saját bevallása szerint — más­fél liter bort is elfogyasztott. Érthetetlen dolog — Nehéz ügy... — mond­ja a bíró. — Mi a bűnösség megállapítása mellett kény­szerelvonó kezeiére is köte­lezzük az ilyen vádlottat, de annak végrehajtása már nem olyan egyszerű. Ha szabadság- vesztésre ítélték a vádlottat, akkor a börtönben gondoskod­nak az elvonókúráról. Ha vi­szont csak pénzbüntetést, vagy felfüggesztett szabadságvesz­tést kap, akkor ambuláns ke­zelésre kerül sor, amit' Szek- szárdon hajtanak végre. Szekszárd pedig messze van. Nem lehet egy nap alatt meg­járni. Hiába ingyenes a kese­lés, hiába számít SZTK-szol- gáltatásnak — kevesen vállal­ják az utazást. — Ilyenkor a bíróság el­rendeli 9. zárt intézeti kezelést és rendőr viszi el az illetőt — Szekszárdra, mert az Egész­ségügyi Minisztérium Tolna megye székhelyét jelölte ki erre a célra. Ez is egyik oka annak, hogy a Baranya me­gyei bíróságok, idegenkednek elrendelni a kény szer elvonó kezelést. Érthetetlen dolog, hiszen Pécs klinikai város, minden lehetőség adott a kényszerel­vonó kúra végrehajtására. Bár azt mondják, hogy a szekszár­di intézet „kapacitása” nincs kihasználva, ezért jelölte ki a minisztérium tavalyi rende­letével. Csakhogy ez nem ,< le­het indok — és főleg végleges rendelkezés. Persze a bírósági ítéletig még sok egyéb módja van an­nak, hogy az alkoholistát jobb belátásra bírják. — Igazgatási úton, a tanács egészségügyi osztálya is elvo­nókúrára utalhat. Mindez még a bűncselekmény előtt van.,. Szervezett védekezést Csakhogy éppen azt tapasza talják a bíróságok, hogy az annyira várt rendelkezés meg­jelenése óta megszűnt a fele­ségek, panaszosok tömeges je­lentkezése. Pedig a rendelet arra is módot ad, hogy az iszákos férj keresetének egy részét a vállalat közvetlenül a feleségnek fizesse ki. Vala­hogy félnek feltárni a család belső ügyét jelentő, ugyanak­kor már nyomasztóan ható okokat Pedig ez a bátortalan­ság nem egyszer bűncselek­ményhez, családi fészek vég­leges felbomlásához vezet. Sakkal helyesebb, ha időben elvonókúrára kényszerítik — a társadalmi szervek és a csa­lád — azt, aki ma még visz- szatéríthető a józanság becsü­letes útjára. Valahogy alább­hagyott a társadalmi szervek, a családok korábbi küzdelme, erőfeszítése az alkoholizmus­sal szemben. Már korántsem zörgetnek annyian és olyan hangosan a bíróságok panasz­irodáján, mint annaik előtte. Pedig a bűncselekmények bi­zonyítják, hogy nagyonis szük­séges a határozott és szerve­zett védekezés az alkoholiz­mussal szemben. Az is igaz, hogy minden erőfeszítés hiábavaló, ha a rendeletek és törvények mellé nem teremtik meg a szüksé­ges feltételeket, ha nem hoz­nak létre fektetőket a Men­tőállomáson, a rendőrségen, vagy valamelyik kórházi in­tézet mellett, ahol orvosi fel­ügyelet mellett kijózanítják azokat, akik az alkoholizmus kezdetén vannak és felfigyel­nek az idült alkoholistákra. Mert csakis szervezett véde­kezéssel lehet gátat vetni a szeszfogyasztás hatása alatt elkövetett bűncselekmények terjedésének... Gáldonyi Bei#

Next

/
Oldalképek
Tartalom