Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-11 / 238. szám

fclAPLO ms. OSTOBE» tt 1 Kongresszusi előkészületek A Magyar Vöröskereszt 1964 áprilisában tartja ti. kongresszusát. A kongresz- szust megelőzően vaiameny- nyi vörösikeresztes alapszer­vezettben vezetőség- és kül- döttválasztó taggyűlések zaj­lanak le. A városi küldött- értekezlet megtartására de­cember 16-a és 21-e között kerül sor. A kongresszusi előkészületek irányítására a Vöröskereszt városi vezető­sége kongresszusi előkészítő bizottságot hozott létre. A Vöröskereszt I. kong­resszusa óta négy év telt el. Jelenleg már városunk min­den számottevő üzemében, a lakóterületeken, hivatali és kereskedelmi szerveknél van Vöröskereszt alapszervezet, a taglétszám pedig megha­ladja a nyolcezret. Aktivis­táink köaé tartozik az orvo­sok és az egészségügyi dol­gozók tekintélyes része. Sok lelkes aktivistát szerveztünk a városi lakosság különböző rétegeiből. Nem vitatható, hogy váro­sunkban évről évre javul a dolgozók egészségügyi ellátá­sának színvonala. Ugyanak­kor meg kell állapítanunk, hogy az örökölt helytelen szokások és életmód a dol­gozók nagy tömegeit gátolja még ma is abban, hogy he­lyesen éljenek a társadalmi fejlődés által nyújtott lehe­tőségekkel. Bár 1959-től kö­zel nyolcezren vettek rész* tan folyamainkon, • évente mintegy négyszáz egészség- ügyi előadást tartanak a Vö- röskeresates alopezervezetefc, továbbra ie széleskörű, rend­szeresen, céltudatosan felvi­lágosító munkára von szük­ség. Ez esek az orvosok és egészségügyi dolgozók köz­reműködésével valósítható meg. Sajnos, még jelentős azoknak az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak száma, akik távoltartják ma­gukat a vötöskeresztes mun­kától. A véradás az utóbbi két évben sokat fejlődött. Másfél év alatt Pécsett háromez­ren adtak térítésmentesen vért. A kiszáUésos vérvétel bevezetése, a megfelelő pro­paganda tehát sok helyen járt sikerrel, A véradás nemcsak a Vöröskereszt ügye, hanem társadalmi ügy, s ezért több gyakorlati se­gítséget kellene kapnunk a jövőben a vállalatok és hi­vatalok vezetőitől, a szak- szervezetektől, KlSZ-szerve- zetektől és a nőmozgalcmtót. A Vöröskereszt az utóbbi években figyelemre méltó eredményt ért él a tisztasá­gi mozgalmak szervezésében. Négy éve folyik a „Vörös- keresztes üzemi mintaszer­vezet” mozgalom és a „Tisz­ta iskola, egészséges ifjúság” mozgalom. Ez évben sikerrel tettük meg a kezdeti lépése­ket a városi lakóterületi tisztasági mozgalom beindí­tása terén. Néhány iskolánk évről évre megvalósíthatja a „Tiszta iskola, egészséges ifjúság” mozgalom követel­ményeit. (Nagy Lajos Gim­názium, Ágoston téri általá­nos iskola.) El szeretnénk érni, hogy az 1964—65. tan­év végére az iskolák többsé­ge elérje a mozgalom által kitűzött egészségügyi szin­tet. A vörösikeresztes munka továbbfejlődésének elenged­hetetlen feltétele a vezetés megjavítása, a rendszere­sebb, tervszerűbb munka megszervezése. A vezetőség­választás azt a célt szolgál­ja, hogy minél több helyen egészségügyi szemlélettől rendelkező személy kerüljön a vezetőségekbe. Alapvető követelmény, hogy a kong­resszust előkészítő vitába és munkába a lakosság minél szélesebb rétegeit vonjuk be. A kérdések felvetése, vitatá­sa és ezek alapján végzett ‘irta'más. széles tömegeket mozgósító munka a Vörös- kereszt úi fejlődési szakaszá­nak előkészítését eredmé­nyezheti. A kongresszusnak >- is a fő célja. Dr. Hetesy Károly A párt és a KISZ felhívására az egész megyében segítik a fiatalok az őszi be­takarítást. A KISZ megyei bizottsága a beérkezett jelenté­sek alapján össze­gezte azt a társa­dalmi munkát, me­lyet október 8-ig végeztek a városi és falusi fiatalok a termelőszövetkeze­tekben és állami gazdaságokban. Megyénk fiataljai megértéssel fogad­ták a párt és a KISZ felhívását, lelkesen kezdték meg az őszi beta­karítás segítését. Természetesen a elvégzett munka mennyisége szerény számnak tűnik ah­hoz a nagy mun­kához képest, me­lyet a mezőgazda­ságban a dolgozók végeznek ezekben a napokban, mégis úgy véljük, hogy a maguk erejével se­gítik a betakarí­tást. — A helyi fiata­lokon kívül 5719 pécsi fiatal végzett eddig társadalmi munkát a megye községeiben. A fia­tálak 858 holdon törték le a kukori­cát, 120 hóidon a kukoricaszárt is le­takarították. Beta­karítottak 22 hold napraforgót in. Ed­dig kiszedtek 1060 mázsa burgonyát. 357 mázsa paradi­csomot és 515 má­zsa paprikát szed­tek le. Négy holdon kiszedték a répát, 3® holdon takarí­tottak be szénét, 6 hold szőlőben vé­gezték el a szüre­tet. Az almaszedést 500 óra társadalmi munkával, a siló­zást 120 óra és a vetőmagcsávázast 100 óra elvégzésé­vel segítették. Kü­lönösen szorgalmas munkát végeztek a pécsi fiatalokon kí­vül a vidéki gim­náziumok és álta­lános iskolát tanu­lói. —■ A fiatalok se­gítségét mindenütt nagy szeretettel fo­gadták és elégedet­tek a munkájukkal. Egyre újabb Igé­nyek érkeznek, hogy küldjenek fia­talokat segíteni a betakarítást. Az első nagy szervezés sikeres volt a fiatalok kö­rében. Mlég Igen sok munkát kell elvégezni és a KISZ továbbra is mozgósítja a fiata­lokat társadalmi munkára. Tegnap például a KISZ Központi Bizottsá­ga pécsi vezetőkép­ző iskolájának hall gatói a pécsváradi járásban segítették a betakarítást. A jövő héten ismét sok pécsi fiatal dől gozik majd a ter­melőszövetkezetek­ben és az állami gazdaságokban. Jól dolgoznak azok az üzemi fia­talok is, akik újra traktorra ülve se­gítik az őszi mező- gazdasági munkát. A Mecseki Szénbá nyászati Trösztből 58 fiatal ment visz- sza traktoros mun­kát végezni. A komlói Kossnth- bánya 28 fiatalját a K ISZ-S7jervezet meglátogatta mun­ka közben is. Pécs­ről 15 üzemi fiatal dolgozik a mező- gazdaságban trak­torosként a nagy munkák idején. A kultúra ügye többet kíván! Tervek és gondok a mecseki széntrészt pécsi részlegénél A mecseki széntröszt pécsi részlegénél a felszabadulás előtt is volt kulturális élet, bár roppant egyoldalú. Az aránylag magas zenei kultú­rát (50 éves a pécsszabolcsi fúvószenekar, 41 éves a pécs- bányai férfikórus, 40 éves a pécsszabolcsi vegyeskar) sze­gényes munkásotthoni élet övezte. Olyan munkásotthon! élet, amelynek a tekepálya volt a középpontja. A bányász kultúra abban az időben alig kapott anyagi támogatást. Ma 7 kultúrotthonba és egy művelődési házba koncertrá- lódik a kultúrmunka. Csupán a trösztigazgatóság és az SZMT több mint 600 ezer fo­rintot fordít évente a pécsi bányászkultúrélet támogatásá­ra. Hatalmas összegeket köl­tenek erre Komlón is. A kom­lói kulturális életre azonban cikkünkben nem térünk ki, mert — noha a két tröszt egyesült — a komlói kultu­rális életnek hangsúlyozott területi jellege van, s értéke­lése külön vizsgálódást kí­ván. Lassú iskoláztatási program A mecseki széntröszt pécsi részlegénél is sok szó esik az állami oktatásról. Nem vélet­lenül. A pécsi részleg 8128 dolgozója iskolai végzettség szerint ugyanis a következő­képpen osztályozható: egyete­Még egyszer a mészégető kemencéről „Égető kérdések egy mész­égető kemence körül” címmel a Dunántúli Napló augusztus 4-én cikket közölt A cikk azt a kérdést vizsgálta, hogy a több mint 4 millió forintos beruházás után az új ikerak- nás mészégető beváltotta-« a hozzáfűzött reményeket; meg­építésével növekedett-e a ter­melés szintje, jobbak lettek-e a munkakörülmények, a gaz­daságosság mutatói. A kemencék üzemeltetése során nyilvánvalóvá vált, hogy az új létesítmény a je­lenlegi körülmények között nem tudja biztosítani a gaz­dasági számítások alapján a tervezett hozamot. Az „égető” kérdés tehát itt van. Mi az oka annak, hogy a népgazda­ság vagyonából több mint 4 millió forintot felemésztő beruházás nem produkálja a tervezett eredményt? Ennek oka elsősorban a beruházás iszakszerű előkészítésének hiá­nyában keresendő. A gazda­sági számítások egy rekonst­rukcióra. és nem egy teljesen újnak minősülő beruházásra vonatkoznak, így mellőzik a járulékos beruházásokról való gondoskodást. Tudott dolog, hogy minden beruházás elő­feltétele, hogy a gazdasági számításoknak megfelelő, a termelés zavartalanságát biz­tosító valamennyi tényezőt számításba vegye és azokat biztosítsa. A szamárkúti iker- aknás kemence beruházási programja ezt nem biztosí­totta. A számítások szerint a kemence évi kapacitása 9000 tonna égetett mész. A 9000 tonna égetett mészhez szüksé­ges nyersanyag, 17 000 tonna mészkő nem biztosított, mert a bánya, amelyben a mészkő termelése évek óta folyik, tele van meddővel. így a pró­baüzemelés beindulásakor is a bánya kapacitása a napi 100 tonna szükséglettel szem­ben csak 22—23 tonna mész­kő kitermelését érte el, pedig 60 tonna az ikeraknás kemen­ce, 40 tonna a még ottlévő Hoffmann-rendszerű kemence szükséglete, A számítások el­őkészítésénél figyelmen kívül [hagyták a bányakőzet össze­tételét. A geológiai felméré­sek alapján megállapítást nyert. hogy a bányakőzet triászkorbeli képződmény, kü­lönböző mélységű gyűrődések­kel, amelyeknek összetétele :44 százalék mészkő és 56 szá- jzalék építőkő. A program el- jkészítésénél ezt figyelmen kí- Ivül hagyták. A napi 100 ton­na mészkőszükséglet kiterme­léséhez — éppen e kőzet ösa- szetétele miatt —- 240 tonna kő kitermeléséről kell gon­doskodni, s az égetendő kő­nek 8—16 cm-es szemszerke­zetűnek kellene lennie. Ez a szemszerkezet azonban nincs meg. így a kőbányászoknak kézi erővel kell a szükséges mennyiségű és szemszerke­zetű kőmennyiséget előterem­teni. Ez nagymértékben fé­kezi a termelést és növeli az önköltséget. A beruházási program, mivel rekonstruk­cióról van szó, határozottan leszögezi, hogy járulékos be­ruházásra nincs szükség. A jelenlegi helyzet viszont azt mutatja, hogy - a technológiai előírásnak megfelelő üzemel­tetés éppen a járulékos beru­házások hiánya miatt meg­oldhatatlan. A technológiai előírás szerint megfelelő szem szerkezetű kőmennyiség ada­golása után 4 óránként 5 ton­na meszet lehet a kemencé­ből kihozni. Ez a mennyiség 8—10 csillét tesz ki, 8 húzás esetén 48—60 csille készlet képződik. A 60 csille ürítése azonban nem biztosítható, mert sem éjszakai, sem va­sárnapi szállítás nincs és meg felelő tárolóhely sem. A program nem vette fi­gyelembe a napi 30 tonna mészégetéshez szükséges 12 tonna szén megfelelő tárolá­sát sem. A 12 tonna szén a technológiai utasítás szerint 60 százalékban dudari apró szemcsés szerkezetű, 40 szá­zalékban pécsi dió kell hogy legyen. A két fajta szén ilyen­arányú keverésével érhető el ugyanis a 4400 kalória/kilo- gramm hő amely a 4 órán­kénti 5 tonna mészkő tökéle­tes kiégését teszi lehetővé. A szenet megfelelő tárolóhely hiányában egyszerűen a ki­egyengetett talajra hordták, ahol a szén nagy mennyiség­ben tönkrement. A fentiek alapján világosan megmutatkozik, hogy járu­lékos beruházás nélkül az új Ikeraknás kemence a gazda­sági számítások alapján ter­vezett hozamot nem éri el. Szükséges tehát megfelelő bá­nyarendezés, mert az évek során összegyűlt meddőanyag — amely 7—8000 köbméterre teendő — gátolja a termelést, a meddőanyag elhordósa után lehet csak a jelenlegi 13 fő termelő létszámot 20—22 főre emelni, hogy a napi szükség­letet biztosítani tudjuk. i A felsorolt hiányosságok végleges felszámolásához prog ramot kellett kfezítehi, amely program most már figyelem­be veszi az új létesítmény üzemeltetésének valamennyi tényezőjét. Hozzávetőleges számítások szerint ez 1,5 mil­lió forint többletberuházást igényeL Ennek megvalósításá­val — amely a dolgozóknak és a vezetésnek egyaránt ko­moly problémát jelent — vá­lik majd lehetővé a meglévő hiányosságok felszámolása után a várt kapacitás elérése. Rapp János, a Baranya megyei Építő- anyagipari Vállalat igazgatója met és főiskolát végzett 106 személy (1,3 százalék), közép­iskolát 607 fő (7,5 százalék), az általános iskola 8 osztályát 2288 dolgozó (28,1 százalék). A dolgozók több mint fele nem rendelkezik 8 osztályos vég­zettséggel. 44,4 százalékuk csupán 6, 9,8 százalékuk mind­össze 4 osztályt járt. Az anal­fabéták száma 60, túlnyomó többségük cigány. Azok a dolgozók közül, akik nem végezték el az általános iskola 8 osztályát 2133 a 40 éven aluliak száma. Az isko­láztatási programnál elsősor­ban ők jönnek számításba. A SZOT egyik határozata ugyan­is elérendő célként tűzi ki, hogy 1970-re minden 40 éven aluli dolgozó elvégezze az ál­talános iskolát Azután csillési munkakörbe sem vesznek fel alacsonyabb végzettségűeket. A SZOT határozat végrehaj­tására a tröszt szakszervezeti bizottságának kulturális rész­lege oktatási programot dol­gozott ki, amely 1970-ig év­ről évre meghatározza az ál­lami oktatásra járók számát. Eszerint ebben az évben 250, jövőre már 280 embert kell általános iskolába küldeni, és így tovább. Ha a tervet vég­rehajtják, hét év múlva va­lóban megszűnik a 40 éven aluliak iskolázatlansága. Csu­pán egy aggasztó; a legutolsó évekre, 1969-re és 1970-re hagyták a legmagasabb szá­mokat. Az utolsó két évben csaknem 700 személyt akar­nak általános iskolába járat­ni. Nem lehetne kissé előbb? Könyvek és színház Az állami oktatásra nem já­ró dolgozók a bányászakadé­mia hallgatói lesznek, ismeret- terjesztő előadásokon vesznek részt, párt- és szakszervezeti oktatásra járnak, nem beszél­ve a szaktanfolyamok tö­megéről A szakszervezet kul­turális bizottságát és a bá­nyászokat dicséri hogy úgy­szólván nem lesz ember, aki valahol nem tanul sőt, nem ritka a két helyen tanulók száma. A művelődésben igen nagy szerepet játszik a tröszt 9 könyvtára, amelynek jelenleg 18 és félezer kötetes állomá­nya van. Ezt 1868-ra 30 ezer kötetre akarják növelni, ami­nek anyagi fedezete máris biztosítottnak látszik. Az olvasók száma tröszti vi­szonylatban 1230, ami elég kevés. Viszont: igen sok ol­vasójuk van a bányásznegye­dekbe ékelődött városi fiók- könyvtáraknak is, s a bányá­szok tetemes összeget költe­nek könyvvásárlásra. Tavaly szeptembertől ez év szeptem­beréig István-aknán 712 dol­gozó 212 ezer forintot adott ki könyvre, mi személyenként mintegy ,300 forintos összeg­nek felei meg. Nem csekély­ség, báf nem feledteti, hogy egyes bányásznegyedekben, pédlául Borbálatelepen a he­lyi kultúrotthon vonzási köré­be eső 1800 lakos közül a könyvtárnak mindössze 80 ol­vasója van. A színházlátogatást illetően elfogadhatatlan számadatokat kaptunk. A Pécsi Nemzeti Színház szerint ugyanis mind­össze 21-en váltottak bérletet a tröszt pécsi részlegétől. Huszonegyen a több mint nyolcezerből! Mivel a bérletnélküli szín­házlátogató bányászok száma is nagyon csekély Pécsett, ko­moly intézkedésekre lenne szükség. Fűggetleoített embert! Bár — mint említettük — csupán a trösztigazgatóság és SZMT több mint 600 ezer fo­rintot fordít a bányász kul­túráiét támogatására, mégis kevés a pénz. Noha egyre- másra hozzák rendbe a kul- túrotthonokat (Erzsébettelep, Pécsbánya stb.), ami tetemes kiadással jár, mégis, több kul- túrotthont gyötör a pénz­hiány, s nem is mindig a ma­ga hibájából. Ezen feltétlenül váztoztatni kellene Mégsem ez, hanem a füg­getlenített ember hiánya je­lenti a legnagyobb gondot. Kissé hihetetlennek tűnik, ám Igaz: a mintegy ezer embert fpglalkoztató Pécsi Bőrgyár­nak függetlenített kultúrfele- lőse van, a több mint nyolc- ezres pécsi bányarészlegnek pedig nincs. Bár elég sok tisz­teletdíjat fizetnek ki, nincs olyan ember, akinek csak a szerteágazó és nagyon bonyo­lult kulturális élet irányítása lenne a dolga. Jelenleg Polgár István sta­tisztikus, a tröszti kulturális bizottság titkára Intézi a kul­túra gyeket, Jó szervezőkészség gél, és kitűnő tájékozottság­gal. Üzemi elfoglaltsága azon­ban nagy munkabírása ellené­re sem teszi lehetővé, hogy olyan erővel és energiával foglalkozzék ezzel a problé­mával, ahogy az ügy megkí­vánja. Ezért sürgős intézke­désre volna szükség, olyan döntésre, amely Polgár István számára is méltányos és el­fogadható, s megfelel a tröszti érdekeknek is. ML Rt Aa egykori csoportied a mecseki Kisréten készült, va­lamikor a húszas évek végén. Látszólag békén turistacso­portot ábrázol valójában pe­dig harcos mozgalmi,sták néz­nek szembe a fényképezőgép­pel Azaz mégsem lehetne mindannyiukat mozgalmistá- nak nevezni, mert ott lapul köztük két spicli is (karikával megjelölve), a rettegett Réthy detektívfőfelügyelő kopói. De egyáltalán hogyan férkőzhet­tek besúgók az illegális párt­munkások gondosan megszer­vezett, sokoldalúan kon spirált sejtjeibe? Erről szól riportunk, amely részben hiteles dokumentu­mokon, másrészt a korabeli csendőrhajszák, haláltáborok kataklizmájából megmenekült kommunisták visszaemlékezé­sén alapul. S miután egy szűkre szabott riportban nem nyújthatunk teljes képet a húszas évek mozgalmi esemé­nyeiről. csupán arra szorít­kozunk, hogy a pécsi mun­kás eszperantisták helyéről és szerepéről adjunk némi ízelítőt. Elsőnek idézzünk hát néhány sort Ybl Ernő ma­gyar—történelem szakos tanár most készülő tanulmányából, amellyel méltó emléket állít a hatóságok által legjobban üldözött pécsi eszperantisták- nak. „Az első világháború után Magyarországon is teret hó­dított a Zanenhoff lengyel orvos által konstruált mű­nyelv, az eszperantó. Aköny- nven és gyorsan elsajátítható nyelv nagy népszerűségnek örvendett Pécsett is. különö­LONGAN sen azután, hogy 1923 május 21-én a Pannónia nagyszálló­ban tartották meg az eszpe­rantisták első országos kong­resszusát Abban az időben Pécsett két csoport kezdte meg mű­ködését. Egyik a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Bara- nyai Köre (a Mária utca 13. szám alatt, ma Déryné utca). Ez a kör a polgárságé volt és az uralkodó rend érdekeit hir dette. A nyomatékosság ked­véért például ez állt az egyik toborzó felhíváson: — Nem szabad azt gondolni, hogy az eszperantisták internacionalis­ták volnának. Az eszperantis­ták mindenütt hű fiai hazá­juknak." — A pécsi kör sajtó­ban közzétett hitvallása is ez volt: — Eszperantóval Nagy- magyarországért. A másik csoportról, azEsz­perantista Munkások Egyesü­letének (Hungara Esperanto Societo Laborista) pécsi cso­portjáról nem jelentek meg hujjázó újságcikkek, mégis napról napra szaporodott a létszámuk. Különösen a mun­kásfiatalok körében volt nép­szerű, hiszen a világnyelv el­sajátítása mellett egyéb lehe­tőségek is eléjük tárulkoztak, a Zrínyi utcai Pécsi Munkás­képző Egylet szerény otthoná­ban. A vasárnapi közös kirán­dulások éppen úgy vonzották őket, mint a rend által index alá került könyvek, amelyek­hez másutt soha nem juthat­tak volna még a közelükbe sem. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja többel? között ezt a kínálkozó lehetőséget is fel­használta az illegális munka tartalmasságára, a mozgalmid ták látókörének gyarapításá­ra. Nem csoda hát, hogy az úri, a nagypolgári körökkel együtt Dick György, az alt­kori szociáldemokraták titká­ra is a „szélsőséges elemek gyűjtőhelyének” nevezte a munkás eszperantísta tanfo­lyamokat.” A ma is élő tanúk közül így emlékezik vissza ezekre az időkre Nádor József, a pécsi vasasok egyik volt vezetője. — Huszonkilencben léptem kapcsolatba a pécsi munkás eszperantistákkal. Az egyik csoport árulás folytán lebu­kott és ekkor kért meg sze­mélyesen Port János, hogy vállaljak tisztséget az egyik tanfolyamon. Lelkére kötötték, hogy rend kívüli körültekintéssel, óva­tossággal jár különösen az új tanfolyamok szervezése, ame­lyekre sajnos nemcsak a mun­kások aspirálnak. — De hát ki gondolt volna arra, hogy Réthyék a munkás vezetők közül is megtalálták a maguk embereit, így eleinte nem volt feltűnő, amikor Rácz Ede is „lelkesen tobo­rozta” a maga eszperantis- táit, akikről még a tetejében nyilvánvalóan tudtuk is, hogy fiz egész megyében segítik a fiatalok az §szi betakarítást j

Next

/
Oldalképek
Tartalom