Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-23 / 248. szám
tMS. OKTOBER £ ívmó 5 SZERKESZTOSEG wx\ t illíjTk / U/ v í\/i/j\AJJ v> i> „Pénzeső“ Garéban? (A múzeumi hetek margójára) 1957. év januárjában kerül- I tem Garé községbe tanítónak. Mint szenvedélyes néprajzgyűjtő itt is, mint előző állomáshelyeimen hozzáfogtam a gyűjtéshez. Sajnos a község nagyon szegényesnek bizonyult. Ezt igazolta a korábban mások által végzett gyűjtés is. Ok sem találtak egy-két naiv legendán kívül semmit. Munkám eredménye csupán annyi volt, hogy faluszerte Gar a nádor várát emlegették, mely állítólag a Dombdűlőn állt hajdanán. A romjaira még a legöregebb emberek sem emlékeztek, de arra sem, hogy a nagyapjuk egyszer is szóbahozta volna a vár maradványait. Bizonyítékok híján kezdtem kételkedni a hallottakban. Egyik nap, az egyik iskolás, tanítás után az apja megbízásából állított be hozzám, kezében egy rómaikori pénzdarabbal. Arra kért, hogy állapítsam meg, mikori pénz van a birtokukban. Megmondtam neki. Azt is megkérdeztem tőle, hogy hol találták. Pár nappal később elvitték Pécsre a múzeumnak, hogy eladják. A vásár természetesen nem sikerült, de bennem feltevéseket ébresztett az eset Megpróbáltam a pénzdarabot összefüggésbe hozni Gara várának meséjével. Elkezdtem felderíteni a község területét. Az eredmény meglepő volt. A Dombdűlő kb. 2 hektáros területén a sok téglatörmelék között én magam kb. 20 db római pénzt találtam. A skála Claudiustól Julianusig terjedt. Egy XIII. századbeli ezüst dénárt, 3 db római bronzot és egy fibulát (ruhakapcsot) adtam át a múzeumnak. A leleteknek nagyon örültek, s egyben csodálkoztak is azon, hogy Garéból származnak, mert a községből addig leletbejelentés sohasem érkezett Meg is ígérték, hogy kijönnek a területre. Ez persze nem történt meg. Amint már említettem, a területen rengeteg kőtörmeléket dobott fel az eke. Több, szinte teljesen ép kb. 40x40x 10 cm-es talapzattéglát, formált mészkődarabokat, márványtörmeléket és rengeteg agyagedény maradványt találni a felszínen. A terület emberemlékezet óta művelés alatt áll. Azok á gazdák, akik valamikor használták, azt mondják, hogy minden talajelőkészítés után megérték kosárszám lehordani a törmeléket. Egyik nap Tamsa Lajosné szinte suttogva hívott a lakására, hogy tekintsem meg 1952-ben a Dombdűlőn kapálás közben talált tárgyait. Négy db római pénzt őrizgetett és egy általam törökkorinak vélt nyakéket. Valamikor igen értékes darab lehetett. Félhold egy csillaggal s mindkettő átlátszó kövekkel kirakva egy igen finom művű lánccal. A láncot elkapálta. Ez volt különben az egyedüli törökkori lelet. Rábeszéltem, hogy vigye él a leleteket a múzeumnak, hátha kijönnek és feltárják a területet. Meg is tette. Sajnos a múzeum nem reagált. Én tovább kutattam. A falu keleti végén levő dűlőt a község lakossága Temetéskertnek nevezi. Ez a név izgatott. Szemrevételeztem a területet. Újabb meglepetés. Kevesebb ugyan, de azonos időből származó törmelék borította a kb. 3—4 hektáros területet. Kerestem a római pénzeket, de egyetlen egyet sem találtam sem én, sem más. Később megtudtam, hogy a Temetéskert tulajdonosának ősei talán 80 évvel ezelőtt egy templom alapzatát szedték fel és építették be a pincéjükbe. Az asszony szerint pár évtizeddel ezelőtt, mikor a családba került, akkor még használták a szenteltvíztartót csibeitatónak. Ugyanebből a partból a felszín alatt talán 3 méterrel a borz ásás közben tégla és habarcstörmeléket szórt az útra. Egy másik tulajdonos faültetés közben téglával kirakott sírt bontott fel. A terület mentén leszakadozó part hamuval töltött sírszerű vermek keresztmetszetét tárta elénk, melyekben rétegesen elhelyezkedő tűzhelyek maradványai láthatók meg- szenesedett csontokkal, edénytörmelékekkel. A két lelőhely a község keleti és nyugati végén terül el. A köztük levő távolság kb. 1,5 km. Valamikor a két hely Vízpocsékolás Az Előd utca 26/1 szám alatt lakom. Rajtunk kívül még tizenhárom család lakik itt. — Vízellátásunkat egy vízvezetékkel táplálkozó kút oldja meg. A kút körülbelül május óta rossz, vezetéke repedt, értnek következtében óránként körülbelül egy köbméter víz folyik el. Már három alkalommal kap tam telefonon a Víz- és Csatornaművektől ígéretet a kút megjavítására. A legutolsó beszélgetés után egy szerelő kijött, a kutat szétszerelte, de dolga végezetlenül távozott. A kút összeszerelését azóta magunk végeztük el, különben kétszáz méterről kellene a vizet hordani. A helyzet tehát változatlan és továbbra is fenn áll az a szomorú tény, hogy amíg a város egyes részein lakók vízhiánnyal küzdenek, nálunk óránként egy köbméter ivóvíz megy veszendőbe. Kovács József Megölte gyermekét, háromévi szabadságvesztésre ítélték Kántor Istvánné, tarcsa- pusztai lakos ez év januárjában észlelte, hogy terhes. Mivel három gyermeke már volt, felmerült benne a gondolat, hogy a nemkívánatos terhességet megszakittaítja, de még sem ment orvoshoz, nem tett semmit. A faluban ekkor már szóbeszéd tárgya volt a terhessége, úgy hogy _ júniusban a körzeti védőnő is felkereste. Kántomé letagadta a védőnő előtt terhességét, mondván, hogy csak kövér, igazságtalanul beszélnek róla ilyesmit az asszonyok. Augusztus elején mintegy egykét héttel a várható szülés előtt rumot és élesztőt hozatott a boltból, hogy annak elfogyasztásával mesterségesen indítsa meg a szülést Másnap nagymosást végzett, s a mosógép emelgetése, hajladozás közben egy pattanást, majd jósló fájásokat érzett. . Rövid idővel később egy élő fiúgyermeknek adott életet Az asszony szorosan flanellru- hába csavarta az újszülöttet, majd egy nehéz dunnát tett a gyerekre, hogy ne kaDjon levegőt Néhány óra múlva megnézte a kicsit, észlelte, bogy pulzusa nem tapintható és a szívverését sem hallotta. Ekkor kosárba tette és kivitte a kertbe, ahol gödröt ásott és elföldelte. A pécsi megyei bíróság tegnap délután hirdetett ítéletet Kántor Istvánná bűnügyében. Bűnösnek mondotta ki emberölés bűntettében, ezért három évi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet hozatalánál enyhítő körülményként vették figyelembe büntetlen előéletét, meg bánó, beismerő magatartását, három gyermekes családi állapotát, valamint nehéz anyagi körülményeit, Az ítélet nem jogerős. egy település lehetett, ami azt jelentené, hogy mintegy 2000 évvel ezelőtt nagyobb település volt Garé területén a mainál. A község lakossága izgatott és kicsit büszke is a leletek miatt. Egy sereg kérdés motoszkál a fejükben. Mennyi pénz rejtőzhet a Dombdűlő földjében, ha a felszínen ennyi található? Csak nem „pénzeső” esett valamikor? Miért nem találni a Temetéskertben is pénzt? Miért csak a római időből találni leleteket, ha Gara nádor vára volt? Engem személy szerint a kővetkező kérdések izgatnak: Miért nem tudtak a régészek eddig a rómaikori Garé létezéséről? Miért és hogyan került a Műemlékvédelmi Bizottság nyilvántartásába Gara nádor várának romja, ami emberöltők óta nem létezik? (1962-ben eljöttek, hogy a romokat lefényképezzék). Remélem, hogy a rengeteg kérdésre a Janus Pannonius Múzeum régészeti kollektívája a közeljövőben megadja a feleleteket. Ehhez persze az is szükséges lenne, hogy a területet feltárják. Talán nem elég a felsorolt bizonyíték? Remélem, hogy a garéi „szabadtéri múzeum” titkainak feltárásával sikerült emelnem a „MÚZEUMI HETEK” színvonalát. Nagy Pál tanító Kukac a levesben SZAVATOSSÁG keltezés NÉLKÜL Nem régen csomaggal kezében keresett fel bennünket Farkas Mihály, a Mecseki Szénbányászati Tröszt együk dolgozója. A csomag kót félkész zöldséglevest tartalmazott Az Ótemető utcai 32. számú zöldségboltban vettem egy ta- sak félkész zöldségievest. Az asszony megfőzte, s a felét már megettem, amikor észrevettem egy kukacot. Ahogy néztem tovább, még öt került a kanalamba — panaszolja. Másnap újra vásároltam, két csomaggal, s az üzletvezető előtt kibontottam. Ismét találtam mindegyikben. Az üzletvezető azt mondta, ő nem tehet róla, csupán néhány napja vette át a boltot, s láttam, hogy száraz, szellős helyen tárolják a tasakokat. így valószínű, hogy már a gyártási helyen, vagy a központi raktározáskor kerültek bele a kukacok. Néztük a csomagot. Szavatossági időnek 6 hónapot jelez, de hogy mikor kezdődött, vagy mikor végződik ez a szavatossági idő, egy betű, illetve egy szám nem árulja el: nincs rajta a gyártási keltezés. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat készítményei népszerűek voltak a lakosság között, de ha ilyen hibákkal ejtenek csorbát tekintélyükön, nem valószínű, hogy továbbra is olyan kelendőek lesznek a félkész ételek, mint eddig voltak. Ugyanis senki nem akar kukacos levest enni. Szerkesztői üzenet Tóth Antalné: Mivel a címét nem írta meg, levélbeni választ nem küldhetünk. Panaszával kapcsolatban közöljük, hogy ha a fáskamrát a házigazda nem javíttatja meg a kiszabott időig, forduljon az illetékes kerületi tanácshoz, hogy a határozat értelmében intézkedhessenek. A féregirtást is köteles a háztulajdonos elvégeztetni, Kapkodás, huzavona és felháborító mulasztás Ismét a komlói zeneiskoláról Iskola, ahol csak egy hónap múlva kezdődik a tanítás ... Ezen a címen írtunk szeptember 13-án a komlói zeneiskolában uralkodó állapotokról. Mint közöltük, a késésnek két alapvető oka van: 1. A nagy nyári viharok tönkretették a zeneiskola rozoga épületét, s nem gondoskodtak idejében a megjavításáról, 2. a budapesti Hídépítő Vállalat a zeneiskola közvetlen közelében távfűtési vezetéket fektet le, s hatalmas, több méter mély árkokat ásott az épület mellett. A nagy árkok akadályt gördítettek a zeneiskola megjavításának útjába, s lehetetlenné tették a tanévnyitót is, hiszen a tátongó mélyedések miatt az iskola megközelítése is élet- veszélyessé vált. Abban az időben a vállalat azt Ígérte, hogy három hét alatt betemetik az árkokat és végeznek a munkákkal. A komlói városi tanács épitési és közlekedési osztályának ígérete úgy szólt, hogy az árkok betemetését követő hét ailatt megjavítják az épületet, így jött ki az egyhónapos határidő, amely szerint az előírt szeptember 9-i tanévnyitó helyett október 9-e körül meg kezdik a tanítást Hamis tájékoztatás Szerkesztőségünk október 18-án kétségbeesett hangú telefonhívást kapott a komlói zeneiskolából. Október 21-én délelőtt a helyszínre siettünk. A látvány: düledező, rozzant épület, ásítozó mély árkok a falak mellett. A tanári kar a hangversenyterem- bein ül és cigarettázik, mert az égvilágon semmit sem tud csinálni. Az iskola csaknem 300 tanulója pedig odahaza | várja, hogy végre megkezdődjék a tanítás. Ugyanez a látvány fogadott bennünket másfél hónappal ezelőtt is! Első benyomásunk tehát: eltelt másfél hónap, és nem történt semmi! Mit tesz ilyenkor az ember? Felháborodottan nyúl a telefonkagyló után, és feltárcsázza a budapesti Hídépítő Vállalat komlói kirendeltségét, amely a város túlsó szélén, Kenderföldön kapott helyet. Bus László jelentkezik a drót túlsó végén, s az építésvezető helyetteseként mutatkozik be. Kérdésünkre, hogy mit lett a három hétre vállalt határidőből, mentegetőzni kezd. Kifogyhatatlan a kifogásokból Azután mond egy olyat, amitől a zeneiskola gondnoknője — a telefonkagyló mellett áll és hallja a beszélgetést — elneveti magát. Bus László ugyanis azt állítja, hogy már betemették az iskola mellett álló árkokat! Amikor tiltakozunk, erősködni kezd, majd oktató hangon kijelenti, hogy úgy látszik rég jártunk a zeneiskolánál ... Értésére adjuk, hogy nem Pécsről beszélünk vele, hanem a zeneiskolából, az egyik ablak mellől, s az árok vége alig karnyújtásnyira fekszik ettől az ablaktól, most is látjuk. Utána letesszük a hallgatót. A további beszélgetésnek semmi értelme. Bus Lászlónak, aki vállalatuk építésvezető-helyetteseként mutatkozott he, ezek után némigen lehet elhinni semmit. Elfecsérelt hetek A telefonálás után kiderült, hogy Horváth Gyula, a zeneiskola igazgatója, Szentpáli Pál, a komlói városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársa, meg mások, ebben a pillanatban a Zrínyi Művelődési Házban tárgyalnak a zeneiskola sorsáról. Később kiderül minden. Orsós László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője a cikk megjelenését követően a zeneiskolában járt és felajánlotta az épület tatarozásához szükséges költségeket. Ezt követően a Komlói Helyiipari Vállalat szakembere szemlét tartott, s több mint negyedmillióra taksálta a helyreállítás költségeit. Hozzátette, hogy a vállalatot agyonterhelték megrendelésekkel, így a renoválást vállalni nem tudják. Noha ebben nem volt semmi biztató, a megyei tanács és a komlói városi tanács művelődésügyi osztálya mégis várt. Csak akkor kezdtek kapkodni, amikor kiderült, hogy a Hídépítő Vállalat talán november közepéig sem készül el, illetve amikor leszakadt az egyik tanterem meny- nyezete. Ez, meg az omlást követő vizsgálat után mondották ki, hogy a jelenlegi épület annyira megrokkant, hogy kifejezetten életveszélyessé vált, s iskolát többé berendezni benne nem lehet. Erre szeptember 9-e után is rájöhettek volna, ha alaposabban megvizsgálják az épület állagát! Ezért igazán kár volt októberig várni! A vajúdó hegyek... Az októberi hetek az iskola új helyének keresésével teltek el. Több lehetőség közül választhattak: a kökönyösi klubépület, a kenderföldi legényszálló és a Zrínyi Miklós Művelődési Ház került szóba. Három hétig verekedtek a klubépületért, illetve a legényszállóért, s három kincset érő hét után a vajúdó hegyek megszülték az egeret: úgy döntöttek, hogy a zeneiskolát a Zrínyi és a Május 1 Művelődésügyi Házban fogják elhelyezni. Ez a legkedvezőtlenebb megoldás a három lehetőség közül. Két egymástól távolfekvő épület, három emeletre szétszórt „tantermek”, részben olyan helyiségekben, amelyeket szakköri foglalkozások számára is fenntart a művelődési ház, következésképp csak a koradélutáni órákig használ hatók, utána gyorsan ki kell üríteni... És amit — finom kifejezéssel élve — provizórikus megoldásnak mondanak, arról mindenki tudja, hogy legalább egy évre, még inkább több évre szól, hiszen egy új zeneiskola felépítése vagy tízmillió forintba kerül, s bár az Országos Tervhivatal tud a komlói zeneiskola sorsáról, aligha várható, hogy néhány éven belül a tízmilliót elő tudják teremteni. Szerecsenmosdatás Szeptember 9-e helyett tehát csak október 28-án kezdődhet meg a tanítás a komlói zeneiskolában, hiszen a hátralevő időt elveszi a hur- colkodás. Ez éppen negyvenkilenc nap késést jelent az előírtakhoz viszonyítva. Jogos a kérdés: van-e még iskola az országban, ahol eny- nyit késtek a tanévnyitóval? És hiába keressük a felelősöket — mert az ilyesmiért mégiscsak felelni kell! — eltűnnek, mintha nem is lennének. Mindenki, akinek a komlói zeneiskolához valami köze van — iskola vezetősége, a komlói városi tanács művelődésügyi és építési osztálya, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, no és természetesen a Hídépítő Vállalat —, tele van papírokkal. Ha kell, dossziékba gyűjtött iratokkal igazolják, hogy ők mindent megtettek, feddhetetlenek. Ha a papíroknak hinne az ember, azt tarthatná, hogy nem ' is Komlón vagy Pécsett, hanem valahol az ország másik sarkában, teszem fel Miskolcon felelősek azért a negyvenkilenc napért, a tizenkét munkanélküli tanárért, a háromszáz gyerekért. Csak egy alapos vizsgálat tudná kideríteni, hogy kik a legbuzgóbbak ebben a szere- csenmosdatásban. Ha jól meggondoljuk, nagyon elkelne egy ilyen vizsgálat — például a népi ellenőrzési bizottságtól —, mert kisebb dolgokért is megmosták az emberek fejét minálunk. Hogy mást ne mondjunk: ha egy tanár rosz- szul tanít, felelősségre vonják. Ha tizenkét tanár negyvenkilenc napig nem taníthat, ne történjék semmi? Magyar László Oivasósarkok az éttermekben, cukrászdákban 1963^64. évi munkatervét vitatta meg a könyvbarátok Baranya megyei akcióbizottsága A könyvbarát mozgalom Baranya megyei akcióbizottsága 1963—64. évi munkatervét vitatta meg kedden, a Hazafias Népfront megyei bizottságának tanácstermében, az ülésen részit vetít Lénárt Istvánná, az Országos Intézőbizottság tagja is. A különböző társadalmi szerveket magábanfoglaló akcióbizobtság bevezetőben megállapította, hogy a falusi könyvtárak igen rossz elihelye zési viszonyainak ellenére a könyvbarát mozgalom megyénkben szép eredményeket hozott: Baranya országosan a második helyet foglalja el a könyvtárlátogatók számát illetően. Jelenleg egyébként Baranya 332 falusi könyvtára közül mindössze négynek van önálló épülete, 104-nek önálló helyisége, mig a többi 224 könyvtár más intézményekkel együtt van elhelyezve. Az ak- cióbizottsóg ezért a Hazafias Népfrontot, a Nőtamácsot és a megyei könyvtárat megbízta azzal, hegy tegyen előterjesztést a megyei tanács illetékes Rwroeigiek a községi könyvtárak elhelyezésének javítására. A tanácsi összevonások és az iskolák körzetesítése során kisebb falvakban tanácsi épületeik, iskolai tantermek szabadultak fel, ezeknek egy részét jól használhatnák könyvtárak céljaira. A szigetvári járás három községében már ajánlattak is fel megürült iskolai tantermeket könyvtárnak. Felhívással fordul az ák- cióbizottság a községi tanácsokhoz, hogy a községfejlesztési alapból — és a termelőszövetkezetekhez, hogy a kulturális alapból segítsék a könyvtárak berendezkedését, köteteinek gyarapítását. A könyvállomány társadalmi úton történő gazdagítására viszont járásonként néhány községben „Minden ház egy könyvet a közös könyvtár javára” címmel indítanak mozgalmat, ennek szervezését a Hazafias Népfront vállalta magára. A földművesszövetkezetek a nagyobb falvak éttermeiben, cukrászdáiban — egyelőre 8 helyen — olvasásaik okát rendeznek be folyóiratokkal, köny vekkel, ehhez az anyagot a helybeli könyvtárak kölcsönzik. A nőtanács a különböző értekezleteken, a szülői munka- közösségek megbeszélésein, a nők szakköri foglalkozásain ismertette egy-egy újonnan megjelenő, nőket különösképpen érdeklő irodalmi alkotást, ezeket ankéttal, könyvkiállít- tással, vásárlással kötik egybe. Elhatározta végül az akció- bizottság, hogy a „A könyvbarát mozgalom legjobb Baranya megyei járása” címért indított verseny szélesítésére, versenyt indítanak a községek között is. (is) A Mecseki Szénbányászati Tröszt perfekt GÉP- ÉS GYORSÍRÓT állandó munkára felvesz. Jelentkezni lehet: Pécs. Déryné u. 4. szám alatt, a tröszt munkaügyi osztályán. \
