Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-19 / 245. szám

' IMS. OKTÓBER 19. lAPló Miért mondott fel a káni tanító? Először jöttek a levelek. Idézek néhány sort: „Kicsi a községünk. Egy eldugott hely­ség, amely halálra van ítélve. Évek során megszűnik létezé­se. De ennek ellenére az OTP még mindig ad el lakóházakat a faluban. A tanácsunk közös tanács Hetvehely székhellyel. Vegyesboltunkba hetenként egyszer kapunk kenyeret. Leg­közelebbi község Hetvehely 7 km, földút, ha az is volna rendes. A helyzet az, hogy ész­töl tavaszig, de még esős idő beálltával nyáron is el va-r gyünk zárva a világtól ..; Emberek vagyunk mi Kániak is. Meg is értünk mi sok min­dent, még ha sérelmes is ré­szünkre, belenyugszunk. De viszont egyet nem értünk, hogy, amikor népi kormány­zatunk hatalmas összegeket ál­doz a gyerekek nevelésére, mi okozza, hogy Kánban, az isko­la és a pedagógus lakás a mai napig sem került tatarozás alá?” Aztán jöttek a hírek, hogy a káni pedagógus be­nyújtotta a felmondását, aztán szerkesztőségünkben egy káni ember megjelent személyesen is. Szomorú volt, és csendesen elsorolta, hogy amit kérnek nem sok. Korbacz István nyu­galmazott bányásznak meg­ígértem, hogy kimegyek Kán­ba és mindent megnézek. Az utazás akár expedícióinak is beillett volna. Átevickéltünk a hegyek között, a szántások szélén, s a meredek dombok­ról végül becsúsztunk Kánba. Itt mindjárt meg kell állnom. Kán festői helyen fekszik, az embert megrohanják a nosztal­giák, amikor meglátja a falut (a nosztalgiák aztán keserű­séggé változnak, amikor a lá­togató közelről is megnézi a falut). A falu felett, az utolsó lejtőn találkoztunk egy fekete, overállos férfival, aki gyere­kek élén masírozott a tető fe­lé. — A káni tanítót keres­sük... — Én vagyokíl. Társadal­mi munkában minden délután kukoricát törünk a gyerekek­kel a téeszben* A tanítót visszavisszük Kán­ba. Útközben faggatom, de csak annyit mond, hogy majd, „mindent meglátok”. Annyit azért mégis megtudok, hogy az Ötvös Loránd Tudományegye­temen végzett, s önként jött ilyen „világvégére” tanítani. A faluban Korbacz István nyugalmazott bányász is mel­lénk szegődik, és sorba vesz- szük a látnivalókat. Amikor a kultúrház felé tartunk, utá­nunk kiabál a felesége: — A fejszét viszed?! önkénytelenül is összerezze­nek, mert nem értem miért kell a kultúrház látogatásához a fejsze? Helyszínen mindent megértettem. A kultúrház aj­taja elé bokrok nőttek, rep- kény, csallán és bogáncs. Kor­bacz István úgy feszíti ki az ajtót. Bent romok, leszakadt mennyezet, az előcsarnokból az eget látni, de az igazi meg- lenetést a nagyterem okozta. Világos helyiség, a falon fel­iratok: „Szeretettel köszöntjük kedves vendégeinket”. S a színpad mögött... Igen, akár­milyen furcsa is a dolog, nincs fal. A fal valamikor a télen kidőlt, s aki a színpadra néz kul;sszaként egy valóságos, szén völgyet lát. — Mi annak a völgynek a neve? — első meglepetésem­ben nem tudok mást kérdezni. — Kakukk völgy.;. — Megnyugtató .;; És mind­ez hogyan történt? Korbacz István aztán szép sor iában elmondja, hogy ere­detileg ez a ház volt az iskola. Amikor az iskola új épületbe költözött. ä rozoga házat át­alakították kultúrotthonnak. De három éve nem lehet már használni, mert életveszélyessé vált. Javítására több kísérlet nem történt, s ezzel a káni kulturálódás utolsó végvára is összeomlott. Korbacz István és Keller Ferenc pedagógus kíséretében végigvonulunk a falun, s foko­zatosan elkedvetlenedünk. Sok a megrepedt, elhanyagolt ház, a falu egyetlen útja szinte jár- hatatlanul rossz. Benézünk párthelyiségbe ... Hát bizony ft döngölt „padló” itt is felsza- Jcadozott, a falak elrepedtek, lietveszélyesnet látszik.-— A körzetesítés óta nem is használjuk, mert a 11 párttag­ból csak öten maradtunk — mondja Korbacz István, aztán tovább megyünk. Az iskola és a pedagógusház kívülről, madártávlatból egészen jó for­májú, de bent... Keller és a felesége, bemu­tatják az otthonukat. A szo­bákban méteres darabokon le­szakadt a mennyezet, itt-ott beázik a tető... — Állandóan rettegünk, hogy a gyerekek fejére zuhan egy újabb mennyezet darab — mondja Kekemé, és a legki­sebb gyerekkel a karján végig­kísér bennünket a lakáson. Keller elhúz a fal mellől egy asztalszéket, s meglepetten látj fik, hogy a vakolat körben hiányzik, s terméskövek ásí- toznák be a szobába. Olyan az egész, mint egy barlang. Az ablakokat egyébként több he­lyen papumdiekli helyettesíti. Az iskola lényegesen jobb állapotban van, és a felszere­lése is megnyugtató, de a ta­nítás úgy kezdődött meg bent, ahogy Péter-Pálkor abbama­radt. Nagytakarítás és mesze­lés nélkül. A fűtési szezon megkezdődött, de Kánban nem lehet fűteni, mert az iskolá­nak csak szene van, fája vi­szont egyetlen darab sincs. — Szóval, felmondott? — Fel, első sorban a lakás miatt, egész nyáron könyörög­tem a hetvehelyi tanácsnak, hogy csináltassák meg, de hiá­ba — mondja Keller Ferenc. S ékkor megjelenik Papp József, a tanácselnök. Ingerült, szinte ellenséges; — Az előző pedagógusnak, a dr. Sármány Lászlónénak jó veit így ez a lakás, nem tu­dom, hogy most miért nem jó? Különben is két éve tata­roztatok! Nem tudom miért kell ekkora part keverni eb­ből a vacak lakásügyből!? — mondja, de inkább Kellernék, mint nekem. — Mikor látta ezt a lakást Papp elvtárs? — fordulok hoz­zá. — Az nem lényeges, tudom én milyen ez a lakás. A dr. Sármánynénak jó volt.. s És nem régen tataroztattuk. Furcsa érvelés, mert Kellert és családját kizárólag a lakás jelen állapota érinti, s a ro­mos lakásban nem vigasztalja őket az a tény, hogy azt két éve tataroztátta a tanács. Végül újra, közösen is meg­nézzük a lakást. Papp József tanácselnök ekkor közli, hogy a Járási Tanácstól már kapott egy határozatot, hogy a lakást meg kell csináltatni, de.: i — A sapkámban nem hoz­hatom ki ide az anyagot... Nincs anyag, nincs szállítóesz­köz, a kőműves pedig meghalt agyvérzésben. Bent is a bőví­tések, és most a vetés sokkal fontosabb endél az egésznél — közli ingerülten, aztán még hozzáteszi — persze meg lesz, mert határozat van rá. A pedagógus igyekszik rög­zíteni a tényeket: — Tehát ebben a hónapiban megcsinálják, kőműves mun­ka, tetőjavítás, padló javítás és festés .. i — Hogy festés lesz-e azt nem, tudom. Nem ígérem — így a tanácselnök. Köziben kiderül, hogy egy Fokozódik a szállítás erőpróbája Az őszi csúcsforgalom nem­csak a vasút, hanem az autó­közlekedés dolgozóit is nagy feladatok elvégzése elé állí­totta. Ám nemcsak az őszi hónapok, hanem már az egész év szállítási rekordok felállí­tását kívánta meg. A 12. AKÖV gépkocsijai például az év eddigi kilenc hónapjában 1 905 900 tonna súlyt mozgat­tak meg, illetve szállítottak el, ami annyit jelent, hogy 3,5 tonnás gépkocsikat számít­va, 544 ezer teherautóra le­hetne egyszerre felrakni ezt az áruhalmazt. Nem . kevésbé érdekes a MÁVAÚT-autóbuszok 9 hó­napi . teljesítménye sem, mert szeptember végéig 17 millió 595 ezer utast szállítottak el, egymillióval többet, mint a múlt év azonos időszakában. Az ősz beálltával a hóna­pokra vetített teljesítmény is növekedett. A múlt hónap­ban például az AKÖV teher­autói 240 ezer 400 tonna árut vittek el rendeltetési helyére. Bár lényegesen javult a vál­lalat anyagellátása, szeptem­ber hónapban az egy napon munkából kiesett kocsik szá­ma meghaladta a 80-at A vállalat ilyen körülmények között nagy erőfeszítéssel tud­ja csak munkáját ellátni, el­szállítani a nagymennyiségű mezőgazdasági terméket és egyéb áruféleséget. bizonyos összeg szerepelt a költségvetésben a káni peda­góguslakás felújítására, de ezt hozzácsapták a hetvehelyi is­kolabővítés költségeihez (át­csoportosították). A kultúrház felújítására már nem is gom dóinak, mert nem érdemes a rossz épületre költeni, az isko­la takarítását pedig elvégez­hették volna a szülők társa­dalmi munkában,;. Sok mindent nem értek. Magyarországon 3210 falu van, s minden faluban van pedagó­gus lakás, amit időnként tata­rozni kell Nem hiszem, hogy a tanácselnökök az építkezés­hez a sapkájukban hordják az anyagot, véleményem szerint rendelkezésükre áll más esz­köz is. Például fogadnak egy fuvarost és odavitetik vele az anyagot. Ha a helyi kőműves meghalt agyvérzésben, a szom­széd faluból kölcsönkérnek egyet két napra. Ha minderre nincs pénzük, akkor rossz a költségvetésük Ha a költség- vetésük nem rossz, akkor a végrehajtása rossz, de valahol valami nem stimmel. A káni pedagóguslakás tatarozása va­lóban vacak kis ügy a vetés­hez képest, de éppen ezért kellene ezt a vacak kis ügyet órák alatt elintézni! A káni problémák másik része már nem vacak ügy, s ezekre is gondolni kellene a tanácsnak. Kánban egyelőre emberek él­nek, s mindaddig Kánban ma­radnak, amíg a környező gaz­dasági egységekben munka­erőre van szükség. A környező gazdasági egységeknek pedig kell a munkáerő. Ha így áll a dolog, akkor egy klubszobát, ahol televíziót nézhetnék a té­li hónapokban a káni embe­rek, méí?is csak kellene terem­teni, hiszen Kánba még a ván­dormozi sem képes eljutni, mert nincsenek járható útjai. Azokat az embereket, akik hó­napokra el vannak zárva a vi­lágtól nem szabad teljesen ma­gukra hagyni! S raá történik végül Keller Ferenc lakás­ügyével. aki bezárkózik a káni emberekkel a hegyek közé, hogy tanítson, neveljen, éb­ren tartsa a káni kulturálódás halvány kis mécsesét? — Ha mód lesz rá megcsi­náltatjuk — szögezi le a ta­nácselnök. — És ha nem lesz rá mód? — kérdez a pedagógus. így ért véget, az ingerült, hosszadalmas káni beszélgetés. Az újságíró hisz abban,' hogy Papp József tanácselnök meg­találja a káni pedagóguslakás tatarozásának a leggyorsabb módját Bertha Bulcsn Megkezdődik az őszi fásítás Erdősávval veszik körül a majorokat — 1 millió facsemetét ültetnek el 1 és fél milliós költséggel Az őszön, a Mecseki Állami Erdőgazdaság irányítása mel­lett, a megyei tanács nagy-1 arányú fásítási munkálatokat f kezd a megyében. Az ősz fo­lyamán a megye termelőszö­vetkezeteiben mintegy 100— 110 hektárnyi területen végez­nek új fásítást Ez év őszén, a legnagyobb arányú fásításira a pécsváradi járásban kerül sor. Főleg aká­cot, fenyőt valamint nyárfát ültetnek. Többek között Vó- kányban 22 holdat Zókon 20, Hásságyon 19, Magyarsarlóson 10, Kozánmislenyben 13 hol­dat ültetnek be facsemeték­kel. A tavaszon pedig körül­belül százhúsz termelőszövet­kezet majorját, összesen 160 hektárnyi területet erdősáv­val vesznek körül. Az előző fásítások pótlására az ősszel még 50 hektárt telepítenek be az elpusztult csemeték he­lyett. Fásítanak a Vízügyi Igaz­gatóság kezelésében lévő csa­tornák mentén is. Mintegy tíz kilométer hosszúságban gyor­san növekvő nemes nyárfákat ültetnek. A Közúti Igazgató­ság kezelésében lévő 6-os fő­útvonal mentén pedig — az eddigi fásításokon kívül úgynevezett tájfásítást is vé­geznek. Ennek célja, hogy változatos és a tájegységekbe beleülő facsemetéket ültesse­nek és így azt a mesterséges vonalat, amelyet az országút képez, természetes von-alegy séggé alakítsák ki. Tovább folytatják a Harkányban meg­kezdett zöldövezeti arborétum kiépítését is. Az év őszén Baranya me­gyében és Pécsett körülbelül 800 ezer, illetve egymillió fa­csemetét ültetnek el és erre a célra 1 és félmillió forintot fordítanak. Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is számítanak arra, hogy a KISZ-szervezetek ismét bekapcsolódnak majd a fásítási munkába és ugyan­olyan szép eredményeket fog­nak elérni, mint ez év tava­szán. A megyei és a városi tanács fásítási akciójától függetlenül* a Mecseki Állami Erdőgazda­ság ez év őszén összesen 206 hektárnyi területen végez er­dőfelújítást. Egy-egy hektár betelepítése — az anyaggal együtt — 3—í ezer forintba kerül. Erdőfelújításra. kerül sor az idén a bólyi erdészet területén 25 hektáron, továbbá a vajszlóin 16. a sellyein 11* a pécsin 25, a hetvehelyin 16, az alsókövesdin 19, a sasrétin 13, a kievaszarin 45, az árpádte­tőin 2, a kárászán 11, a pécs­váradi -erdészet területén pe­dig 23 hektáron. Az erdőfelújításökon kívül a Mecseki Állami Erdőgazda­ság új erdőket is telepít az idén., A bólyi erdőgazdaság területén 15, a vajszlóin 1, a pécsin 4, a hetvehelyin 5, az alsókövesdin 19, a sasrétin 9, a kisvaszarin 15, a pécsváradi erdőgazdaság területén pedig 16 hektárod létesítenek új er­dőt. P. J. fa fMd között EGY VILLÁMLÁS, egy éles csattanás, s a város egy részén mindenre sötétség borul. Mendly Péter idegesen gyújt a cigarettára. Az imént ért haza. Látta a közeledő felhőket, de hogy ilyen elemi erővel törjön ki a vihar, nem várta volna, önkénytelenül a telefon- készülékre néz, s már riaszt is a jól ismert berregés. — Te vagy, Péter? Szükség van rád... Tudja, s már veszi is elő a tollat, jegyzi, hogy melyik transzformátor közelében lehet a hiba. Wiharkabátját szorosan összehúzza, táskáját hóna alá. szorítja, sapkáját mélyen a fejébe húzza, s nekivág az esőben. Ez alatt szünet nélkül cseng a 11-19-es te­lefonkészülék. Jönnek a jelentések a város különböző részéből. Szamárkút, Patacs, Új­hegy, Kovácstelep, Csoronika dűlő, Aranyos­kát, Buzsáki út, Bánom, a város megannyi transzformátor-körzete. Október őrén például délután negyed öttől este tíz óráig 23 helyről jelezték a nagyobb hibákat. — Nekünk ezek az elhárítási munkák olyan mindennaposak — mondja Mendly Péter, — hogy hirtelen nem is tudnék olyat mondani, ami említésre méltó. A másik szobából most lép be a kollégája, jelenti, hogy a színházhoz megy. — Mi történt? — Tegnap este gyümölcsöt akartam venni a Kossuth Lajos utcai zöldségboltban. Látom, sötétben vannak. A húsboltban sem égett a villany. Telefonáltam az üzemvezetőségre je­lenteni, hogy bizonyára a trafóházzal van baj. Meg is néztem. A szekunder főkapcsoló leégett. Ideiglenesen üzembe helyeztük, most megy javítani a kollégám. — De hisz Ön nem is volt szolgálatban! — Itt mindig szolgálatban van az ember. Itt tánca éjszakot vagy szabad id&. Ha szük­ség van rá, menni kell. Egy este például a Szigeti úti óvoda tetején lévő tetőtartó cső zárlatos lett. Az esőcsatorna körbe vezette az épületen az áramot, s a lefolyó csatorna is áramütést okozhatott volna. Szürkülettől este 10-ig dolgoztunk rajta. — Leszakadt a vezeték a Buzsáki úton — érkezik az újabb hívás. Elmegyünk a Buzsáki útra. Sajnos, itt mind a két háztetőre fel keü mászni. Csakhogy a második ház zárva, hogyan jutnak fel a te­tőre? A pincébe kellene lejutni, talán az aj­taja nyitva és feljuthatunk az épületbe. Egy kis szerencse, már a padláson vannak. Most innét a tetőre. Néhány lépés csupán, de a legnagyobb elővigyázatossággal is igen nagy ügyességre és lélekjelenlétre van szükség. — VESZÉLYES FOGLALKOZÁS. — Relatív dolog. Az ember kimegy az ut­cára, fejére esik egy tégla és kész... Egyik kollégánk leesett egy házról és egy ember nyakába pottyant. Semmi baja nem lett, de azt az embert sajnos elvitték a mentők. Néha humoros eset is adódik. Olyan kocsit kaptunk két hete, melyben rádió is van! Szereljük a vezetéket, közben halljuk a jugoszláv—magyar mérkőzés tudósítását. Sürgetnek, hogy sies­sünk, mert nem hallják a meccs közvetítését. — Kár sürgetni — mondjuk, — mert csak többét bosszankodnak, ha hallják... Persze, ettől függetlenül, a lehető leggyorsabban dolgoztunk. Szép munka ez, szeretni lehet... A vezetékekben szüntelenül kering az áram. Fény árasztja el a lakásokat, rádió szól. Orkán, szél rázza meg a vezetékeket, felhők közelegnek a .lukabhegy felől. A fő­szerelő felnéz az égre. Ha nincs szolgálatban, akkor is ösztönösen az eget kémleli. A külső wA64 vágányon... A kellemes hőmérsékletű, kényelmes ülésekkel ellátott fülkénk ajtaját óvatos udvariassággal húzza él a kalauzt .Nemsokára Pécsre érkezünk, szíveskedjenek készülődni”. Felveszem a kabátom, leemelem bőröndöm. A vonat a ra­gyogóan kivilágított pályaudvar elé áll. Lelépek a sárga keramitkockára. Hordár ugrik elém. A kijáratnál a taxisofőr hajol meg: „Hová vigyem?”.,. Köszönöm, de autóbusszal megyek, hiszen Pécsett kiváló & olcsó a közlekedés. Míg beszállok a várakozó autóbuszok egyikébe, végigpillantok a nappali fényben fürdő Lenin tér szökőTcútján, virágágyásain, majd a Szabadság úton, A kocsi elindul.... hopp! Egy óriási zökkenés és felébredek álmomból. Megállt a kanizsai személy a külső „A”-vágányon. Az állomás messze, messze ködük távoliból. A vágányon vonat, a kettő közötti szűk folyosón tülekedő emberek. Gyér lámpák világítanak, megtooflom egy gumicsőben. Lábamra lépnek. „Nem elég, hogy 75 percet késtünk, még siet is?” — hallom a gúnyos megjegyzést. Kiáltások, szitkok. A tömeg töltőben elakadt hurkamassza. Csőtartókon mászom át. Kétszáz méter után végre a kijárat. Fohászkodom, s beleesem egy gödörbe. To­vább vonszolom magam, mert a busz... A busz előtt három ember. Rohanok. A kalauz teen get, a kocsi elindul. Ma jd talán a következővel..., de mikor?... Hja kérem, Pécsett vagyunk! * Dr. Parvay Jenő pécsi üzemgazdász levele nyomán, ‘ így rekonstruáltam Pécsre érkezési jelenetét, miközben én is a 9.21-kor érkező kanizsai vonatot lestem. Vajon igaz-e, amit leírt, ezt tapasztalom: 1. A vonat pontosan beért az állo­másra. 2. Van világítás a vágányok között. 3. A 30-as, 40-es autóbusz menetrend szerint indulnak a pályaudvarról. 4. Nem volt a pályatesten akadály. Miden vágány foglalt volt, máshová bejáratni a szerelvényt nem lehetett. Kimentem a pótkijáraton, s visszanézve még messzebb­ről pillogtam a vasúti szerelvény felé a világítást gusztálva. Aztán én is beleestem egy gödörbe. Másnap az állomási önökkel végigjártam a terepet. „... A helyzeten nem tudunk segíteni. Minden vágány fog­lalt. A Keletiben még többet is kell sétálni a vonatokhoz. A raktáraknál más, közelebbi kijáratot nyitni nem tudunk. Higanygőzlámpák vannak a vágányok fölött Egy darab 320 forint.” A MÁV Igazgatóságom dr. Halász Bálint, a személyfor­galom referense így vélekedik: .. Egy nap késett csak a kanizsai vonat 75 percet, mert nemzetközi gyorsra várt. Különben néha késik 6—7 percet. A pécsi állomás forgalma megtízszereződött. Korszerűtlen. Tanulmánytervet készítet­tünk, s a raktárakat áttelepítjük.” Dr. Szabó Tibor, a MÁV Igazgatóság helyettes vezetője: „... Az állomás átépítésére a közeljövőben aligha kerül sor. Népgazdaságunk nem bírja a költségeket. Ami azonban az állomás világítását illeti, felülvizsgáljuk. Az utasok kultúráit közlekedését biztosítani kívánjuk. Átépítettük a kultúrváró- terniet, sok mindent korszerűsítettünk”... A mi véleményünk: ;. . A Lenin tér útburkolatának épí­tését későn kezdték meg, idén aligha fejeződik be. Tele van gödrökkel, csatatérre emlékeztet. A lámpák a külső vágányok környékén korszerűtlenek. A kijáratig vezető út elhanyagolt. A PKV nem tudja rendszeressé tenni, s biztosítani az utasok gyors elszállítását. • Ideje lenne, ha a városi tanács és a MÁV nem helyezné a „külső A-vágányra” a pécsi pályaudvar, s az előtte fekvő tér átépítését, korszerűsítését Szüts Isíváa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom