Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-18 / 244. szám
063. OKTOBER 18. WAPlO 3 Az NDK államügyésze ~a’ GLÖBKE-PERRŐL Tudósítás Újhegyről Háromszorosára növekszik a szénmosó kapacitása Milyen lesz a nehézszuszpenziós eljárás? — Nehézségek,vannak az építési határidőkkel Az újhegyi szénmosó régen épült, gépi berendezéseinek egy része immár ötven esztendős. A technika fejlődése messze maga mögött hagyta a mi szánmos ónkat, s az ott lévő technika és technológia enyhén szólva, elavult. A dur- vaszén-előkészítő a századforduló után, a űnomszén-előkészítő pedig 1957-ben készült el. Jelenleg elég komoly ösz- szeggel újabb rekonstrukciót hajtanak végre a mosóműben. Kereken 120 millió forintot költenek a modernizálásra. Vajon miért van erre szükség és miért kell a rekonstrukció? Jobb minőséget Nem szükséges külön is bi zonygatni, hogy a kokszolható feketeszén milyen nagy érték a magyar népgazdaság számára. Tovább menve, a KGST országainak gazdasági együbt- működése ugyancsak megkívánja. hogy minden fellelhető és kokszolásra alkalmas szenet a legteljesebb mértékig kiaknázzunk és céljainak megfelelően hasznosítsunk. Ezek után érthető az újhegyi mosóra költött 120 millió forintos beruházás is. Mert milyen volt eddig a helyzet? Az újhegyi mosóban csupán 18.5 százalékos vagy ennél magasabb mosott szenet állítottak elő, amely tudvalévőén nem alkalmas a kokszkemencékbe. Éppen ezért a dunaújvárosi üzem újból mosás alá vette a Pécsről szállított szenet és 12 százalékosra finomította. De azt a szenet, — a 8 milliméter szemnagyság felettit, — amelyet nem is szállítottak el, azt más célra használták fél, gyakorlatilag a kokszolásra alkalmas szenet eltüzelték, devizát „dobtak ki a zsebből”. Nekünk deviza, de a KGST államokon belül ugyancsak „deviza”, mert nemcsak cseh, lengyel és szovjet kokszolásra alkalmas szén érkezik hazánkba, hanem a kapitalista országoktól is vásárolunk ilyen szénféleséget Márpedig a KGST-államok nem engedhetik meg maguknak azt a „luxust”, hogy kokszolásra alkalmas szenet tüzeljenek él a háztartások kályháiban. ISehésssusspensiós hidroeiklonos mosás Ebből következik, hogy az egész rekonstrukciós beruházásnak nem csupán az a célja, hogy a régi. elavult technikát és technológiát felcserélje újra, hanem az, hogy a pécsi szénmedencében található összes kokszolásra alkalmas feketeszenet teljes egészében, direkt kokszkamrába alkalmas és közvetlenül adagolható minőségre készítse elő. Ennek érdekében indult meg a rekonstrukció, ennek érdekében áldozunk 120 millió forintot az újhegyi szénmosóra. A jelenlegi technikai színvonal legjobb eljárását, az úgynevezett nehézszuszpenziós hidroeiklonos eljárást vezetik be ^z újhegyi mosóműben. A nehézszuszpenziós eljárás berendezéseit Csehszlovákiában gyártják, a VZKG művekben. (A csehek vásárolták meg a berendezések szabadalmát a hollandoktól, s ők gyártják a KGST-államok részére.) Milyen is ez az újfajta eljárás? A közönséges gravitációs erőhöz még a centrifugális erő is segít, s a finom szén fajsúly szerint még élesebben elválik. Egyébként magnetit- őrlaménnyel nehézfolyadékot állítanak elő, amely szénnel együtt kerül be a hidrociklon- ha, s ott a centrifugális erő, (amely több, mint ezerszerese a gravitációs erőnek) a fajsúly szerinti szétválást igen élesen produkálja. Az újfajta eljárással az újhegyi mosómű a jelenlegi kapacitását legalább háromszorosára képes emelni. Erőfessítések és késedelmek A rekonstrukciós kivitelezést a múlt év elején kezdték el, s az eredeti tervek szerint a jövő esztendő végére üzemelnie kellene a felújított mosóműnek. Bár messze van még a jövő esztendő vége, de máris látható, hogy komoly elmaradások vannak, s alighanem kerek egy esztendőt késik az üzembehelyezés. Miért? Az újhegyi üzemet nem állították le az építkezések idejére, hisz erre semmi lehetőség nincs, sőt az üzemnek e- közben is termelnie kellett, mégpedig nagyobb volumenben, mint a múlt évek során, így aztán nehéz az eredeti J terveket végrehajtani, a ha- j táridőket tartani. De sok mindent a tervezések során sem láttak tisztán. Sok olyan gépészeti átalakítás vált szükségessé, amelyre nem is számítottak a tervezés időszakában. Régi „sláger”, de a komlói építők sem tartották a határidőket, hivatkozván a különféle objektív nehézségekre. A szénmosó vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy mentsék, ami menthető és a lemaradásokból a lehető legnagyobb időt lefaragják. Két oldalról „támadják” az épületet, s egy-egy oszlopmezőn belül folyamatosan, egészen a tetőig beépítik az acélszerkezeteket. Az üzem termelését egy- épületbe vonták ösz- sze, ott csoportosítottak minden technikai berendezést, hogy a másikban nyugodtan folytathassák az építkezéseket, [ a vasszerkezeti szereléseket. ! (Gazdagh) j í A Hazafias Népfront városi í bizottságának vendégeként, I csütörtökön délelőtt Pécsre ér- i kezeit dr. Karl Foth, a Né- ! meth Demokratikus Köztársaság Legfelső ÁUamügyészsé- ! gének ügyésze. Városnézésre in dulása előtt, a Népfront Széchenyi téri helyiségében a Globke-perről beszélgetünk, amely a világ közvéleménye érdeklődésének középpontjában állott és amelyről a pécsi egyetem aulájában a jogászok részére előadást tartott. — Milyen előzményei voltak a Globke-pemek? — Mint ismeretes, ez év július 8—23-a között, Berlinben folyt le az a per, amelyet az NDK Legfelső Bírósága Hans Josef Maria Globke ellen indított, aki a háborús bűnös Goring, Frick és Hinder alatt 1945-ig a náci belügyminisztériumban miniszteri tanácsos, Adenauer szövetségi kancellár alatt pedig 1953 óta az NSZK kormányának államtitkára, a nyugatnémet állam egyik legmagasabb rangú hivatalnoka Száznegyven elsőéves iparitanuló ismerkedik a lakatos illetve az esztergályos szakma alapvető fogásaival a MŰM 500. Iparitanuló Intézet Regős utcai tanműhelyében. A tanulók két műszakban dolgoz nak a műhelyben szakoktatók irányítása mellett. Képen: V aradi Károly elsőéves esztergályos iparitanuló a gép mell ett. | volt. Az elmúlt évek során | újabb és újabb dokumentu- ! mok jutottak birtokunkba, ' amelyek Globke bűnösségét bizonyították. Három bűnvád | volt ellene. Aktívan közremű- I ködött a weimari állam parla- | mentáris intézményeinek fa- I siszta átszervezésében. Az általa kidolgozott törvények alapján alakították ki a náci diktatúrát és terrort, amely tömegbűntetteket hajtott végre a saját és az európai népek ellen. — Globke nyugatnémet állampolgár. Miért az NDK és miért nem az NSZtK ítélkezett felette? — A bel- és külföldi nyomás hatására, az NSZK 1961- ben kénytelen volt Frankfurt am Mein-ben Globke ellen megindítani a nyomozást. Amikor ez az NDK Legfelső Államügyészségének tudomásaira jutott, engem és még egy munkatársamat bízott meg azzal, hogy Frankfurt am Mein- ba vigyük az NDK-ban lévő, Glóbke-eLLeni dokumentumokat. Ezeíket el is vittük, azonban, amikor a bonni főállam- ügyész megtudta, hogy Frankfurt am Mein-bán Globke ellen per indul, magához kérette a periratokat és az eljárást beszüntette. — Honnan kerültek elő a Globke elleni újabb dokumentumok? — Len gyei országban igen sok új dokumentumot sikerült feltárnunk Globkénak a lengyelek és zsidók elleni atrocitásairól. A lengyelek kérésére az elmúlt év végén Varsóban nemzetközi jogász-konferenciát tartottunk, amelyen nyilvánosságra hoztuk a Globke elleni újabb bizonyítékokat, okmányokat. Ezeket egy kötetben ki is adtuk. A konferencián 16 ország képviselői vettek részt Magyarországot Kádár Miklós, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegye tem büntetőjogi tanszékének professzora képviselte. — Bonnak is tudomására hozták az új okmányokat? — A varsói nemzetköri jogász-konferencián 3 neves nemzetközi jogászt: Plate Miklós angol ügyvédet, Jean Boul- lier és Kaganski sorboni professzorokat bízták meg, hogy az eredeti dokumentumok fotókópiáit adják át Bonnak, hogy az ügyben a bűnvádi eljárást megindítsa. Bonnban azonban a delegációt nem fogadták és a Globke elleni vizs gálatot, illetve pert sem rendelték el. Amikor ez az NDK tudomására jutott, a Legfelső Államügyészségének főügyésze indította meg a pert. — Globkét is értesítették erről? — Igen. Még ez év májusában megküldtük neki a vádiratot. Miután Globke nem nevezett meg védőt, az NDK Legfelső Bírósága hivatalból rendelt ki védőt részére. A tárgyaláson 33 országból, több mint 330 jogász és megfigyelő vett részt. — Milyen érdekes momentumok voltak a perben és az után? — A tárgyaláson megjelent és tanúvallomást tett az a 3 cseh pilóta, akiket a Globke által megszövegezett paragrafusok alapján akartak halálra ítélni. A másik érdekesség, hogy Globke és a bonni kormány a tárgyalás előtt úgy nyilatkozott, hogy a perre) kapcsolatban állást foglal majd. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az NDK létezését elismerik. Azonban sem a bonni kormány, sem Globke nem foglalt állást az ügyben, így érthető, hogy emiatt az angol és olasz parlamentben interpelláció hangzott el s október 1-én Globkénak meg kellett válnia államtitkári állásától. Ettől függetlenül, a két német állam között létrejött jogszabályok értelmében Nyugat-Nérnetarszág köteles végrehajtani a Globke ellen Kelet-Németországban hozott ítéletet. Csak, ha a tegnap fasiszta gaztetteit következetesen toroljuk meg, lehet azok megismétlődését meggátolni — fejezte be szavait dr. Kari Foth, aiz NDK Legfelső Államügyészségének ügyésze. Pusztai József „Pénzt hozott a házhoz“ a Mohács városi Tanács házirezsis brigádja A mohácsi városi tanács úgynevezett „házirezsis” brigáddal végezteti a kisebb volumenű és az esetenként sür- getőleg jelentkező felújítási, karbantartási munkákat, amelyekre az állami vállalatok, ktsz-ek nem — vagy nem szívesen és nem időben — vállalkoznak. Az átlagosan hat- van-hetven fővel dolgozó komplex brigád másféléves működése alatt többszáz kisebb-nagyobb munkát végzett el, összesen mintegy két és félmillió forint értékben. Tekintettel arra, hogy a felújítások, karbantartások házilagos kivitelezésénél a vállalati költséggel szemben 30—40 százalékos megtakarítást értek el, a brigád az utóbbi másfél évben egymillió forintot „hozott a házhoz” Mohács váró» a közösség hasznára. Útépítőik Muris látvány ez, olyan mintha lesüllyedt volna az egész úttest. Térdig állunk az „útban”, a cipőtalp alatt vá- gottkövek, tetején finom és sárga homok. Pokoli rombolást "égez itt a csákány, dózer meg m légkalapács, de ez a romtolás jóindulatú, mert utána '■’itteni kell. Ezt az öreg, ki- ' hedt Rákóczi utat, amely • att pincék, üregek, vízmosá- ■k ígérgetnek meglepetést fő- az autós népnek. Hogy mién veszélyes volt itt a köz- 1 edés évtizedeken át — az ak most derült ki, hiszen az ■t' burkolata, vagy mond- - így szaknyelven „a pálya- érkezet” vastagsága 15—20 ntiméter volt. Hát nem is oda, hogy az utóbbi években beszakadt az autóbuszok 1 a vontatók alatt, járdaszegélyeket most épí kő-téglákból. Kihúzzák a .sinórt, alárakják a köveket, cementet csapnak közé, meg- koeogtatják-igazgatják kalapáccsal, a kőnek üveghangja '’an. Jön erre egy ember, háromnegyedes bőrkabátban, arca csontos, naptól égetett. Vén András főművezető. Mondom neki mi járatban vagyok. Kiveszi kezemből a jegyzetfüzetemet: — Lerajzolom, jobban megérti ... Rajzol egy fvet — ez az út- Jfcjrkölat kenesstmetezete. S alulról fölfelé — ahogy a beépítésre kerülő rétegek következnek egymás után — ezt írja: talajjavítóréteg, szórtalap, kavicsaszfalt, kötőréteg s végül az öntött aszfalt, összesen tehát milyen vastag is lesz az új útburkolat? ötven- hét centiméter. — Ez kibírja a forgalmat? — Húsz évig biztosan. Megkockáztatok egy kérdést: — És hogy ismond jam csak: nem vágják fel újra, jó pécsi szokás szerint? — Nem. Teljesen új közmű- hálózatot építettek be. De persze előre semmit sem lehet tudni. 1 — Nem félnek, hogy a gépekkel leszakadnak? — De nagyon félünk. Olyan egyszerűen és őszintén mondja ezt, hogy magam is meghökkenek. „Jobb is, ha ezt is beteszi az újságba, amit most mondok...” — jegyzi meg Vén András és mindjárt korholja — azt hiszem joggal — az UVATERV-et. Pesti cég, ők tervezték az útépítést, de Vén Andrásék véleményére nem sokat adtak. Pedig volt. A Rákóczi út alatt a jó ég tudja mennyi üreg és pince van. Egy részét korábban feltérképezték, de amiről nincs tudomásuk, az rejti a veszélyt. Például: a villanyrendőrtől a Hal tér sarkáig úthengerrel dolgoztak. — Én megyek a gép mellett és érzem, hogy furcsán vibrál nyomás alatt a talaj. — Honnét érzi? — Megérzem — mondja magabiztosan. — Leállítom a gépet, nem mehet tovább. Képzelje el, ha beszakad, úristen, mi lenne itt?! Tíz-tizenöt méteres szakaszon le kellett ásniuk több mint egy métert, míg végre szilárd talajt találtak. Szép kis kubikmunka, s főleg milyen drága! De a Bercsényi utca és a Rózsa Ferenc utca közötti szakaszra megint nem mehet rá sem a dózer, sem az úthenger. Az UVATERV nem rendelte meg a talajvizsgálatot az Útügyi Kutatóintézettől, mondván: „Forgalom alatt állt a Rákóczi út, nem lehetett vizsgálatokat eszközölni.” Lehetett volna. Bizonyos szakaszokon fúrást végeznek, hogy a talajösszetételről képet kapjanak. Ennyi az egész s akkor nem kellene félnie Vén Andrásnak és a két gépkezelőnek a szerencsétlenségtől. Közben egy fiatalember jön hozzánk, Balogh Jani, valami ncKnok-céduláért Visszaballagunk a volt benzinkűtig, ott áll egy ezüst-szürke Berva motor, kormányán kopott aktatáska, benne iratok. Ez a főművezető „irodája”. A főművezető az „irodában” kotorász a blokkért, én meg Balogh Janit faggatom: — Mennyit keres itt? — Kettőezerkettőt. — Túlóra? — Napi tíz-tizenkét órát dől gozunk. Sietni kell a melóval, mert jön a tél. — December közepére szeretnénk az utat befejezni, — szól hátra a főművezető. — Idevaló? — kérdezem Ba- loghtól. — Nem. Somogy megyei vagyok. Szombatonként járok haza vonattal... — Kétfelé élni nem könnyű, — jegyzem meg. — Nős? — Januárban nősültem. Van egy gyerekünk is. — Mennyi idős? — Két éves ... Szám elé kapom a kezemet, Balogh is elneveti magát:----Előre lett. — Nem baj az — mondom sután udvariaskodva. — Nem hát — jegyzi meg kurtán. — Lényeg, hogy tar. A nyáron házat épített otthon a faluban. Nem nagy ház éppen, szoba-konyha, meg egy kert, benne krumpli, kukorica, zöldség. — Mennyibe került a ház? — Nem volt sok. Tulajdonképpen én magam építettem az asszonnyal. Három hónap alatt tető alá húztuk... — Szakmája a kőművesség? — Fenét. De dolgoztam én építkezésen is, ott láttam hogyan csinálják. Most tizenkilenc éves. Tizen öt esztendős kora óta dolgozik. Az Aszfaltútépítő Vállalathoz a TEFU-tól jött ez év tavaszán. Pénz ott is volt, csak mindennap vidékre járt, a 15 forintos napidíj reggelire sem volt elég. Kiküldetésben úgy megy a pénz, hogy az ember csak győzze. — Szálláson lakik? — Igen. Itt a Légszeszgyár utcában. Háromötven az ebéd — ki lehet jönni. Tévé is van, szórakozni is lehet. Én ugyan nem igen érek rá ... — Miért? — Iskolába járok. A negyedik általánost most járom. Az asszonynak nyolc általánosa van, neki csak kettő volt Még három négy év.. . De ki mondta Balogh Janinak, hogy tanuljon? Lapátolja a homokot a teherautóra kint a homokbányánál, behozzák, leszórják, újra vissza. Nem is szakmunka. Kell az iskola? — Kell hát. Olvastam az újságban, hogy ilyen esti dolgozók iskolájába be lehet iratkomi. Beiratkoztam. Az ember úgy is mit csináljon a szabadidejével? — És a nyolc általános után? — Nem tudom. Valamit tanulni kéne majd. Tovább Majd! — mondja jelentőség- teljesen megnyomva az utolsó szót, aztán kapja a homokutalványt, megy a teherkocsihoz, földobja a lapátot, ő maga utána. Vagy hatvan embere van Vén Andrásnak. Ez a Balogh még ugyan nem a törzsgárdához tartozik, — de Vén And rás szavaival élve — remek fiú, nem fél a munkától. A törzsgárda körülbelül negyven ember. Tizenkét éve együtt dolgozik velük Vén András. Mind faluról toborzódott a vállalathoz. Főleg somogyiak Vén tanította meg őket útépítésre. Szép munka. Nemeik, ami az útépítést illeti, hanem az is szép, hogy Vén András ilyen szépen égévé olvasztotta ezeket a más vidékről elszármazóit embereket. Az út! — majdnem »1 felejtettem. Egy millióba kerül. A 18 as tértől a villanyrendőrig. «Safe f«nw
