Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

r tt«. SZEPTEMBER h fHAPtó 3 135000 tonna szén terven felül Jobb gép-, anyag- és munkaerő-felhasználást eredményezett a komlói és a pécsi tröszt egyesítése A Pécsi és a Komlói Szénbányászati Tröszt egyesítéséből megalakult Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt 135 000 tonna magas fűtő­értékű, jó minőségű feketeszenet adott a bányásznapig terven felöl. A kitűnő eredmény elérését előmozdította a Pécsi és a Komlói Szénbányászati Tröszt július 1-én megvalósult egyesülése, a koráb­ban két tröszt rendelkezésére álló gép-, anyag- és munkaerő egységes felhasználása. A Komlón jelenleg szükségtelen folyamatos szállítóberendezésekkel — lengyel kaparó- szaíagokkal, magyar gumi-szállítószalagokkal — a pécsi Petőfi-aknán egy nagy frontfejtést szereltek fel, míg Pécsről a frontfejtések portalanításához szükséges injektáló-bcrendc- zcseket szállítottak a komlói bányákba. Meg­valósult a különböző méretű acéltámok és aeelsüvegek cseréje is: összesen ezer acélbiz­tosító készlet cseréjére került sor az elmúlt két hónap alatt a pécsi és a komlói bánya­üzemek között, ami a gazdaságosabb és bizton­ságosabb termelést szolgálta- A vágatbiztosí­tás céljára háromezer különböző méretű TH­gyűrűt cseréltek egymás között a bányaüze­mek és ezen az úton kielégítették valamennyi pécsi és komlói bánya zavartalan szükségle­tét. A pécsi Isíván-aknát négyszáz fejlámpá­val segítettték a komlói raktárból. Sor ke­rült ezenkívül jövesztő- és rakodógépek átcsoportosítására is. A felfejlődés alatt lévő komlói Zobák-aknára harminc — korábban a pécsi tröszthöz tartozó — bányász ment át dolgozni. Megélénkült a komlói és pécsi bá­nyákban dolgozó műszakiak tapasztalatcse­réje is. Az egyesítés csupán augusztusban tízezer tonna — korábban a meddőhányóra dobált — gyenge minőségű komlói szén hasz­nosítását is lehetővé tette, erőművi tüzelés céljaira, félmillió forint értékben. Az egyesítésből kialakult Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt munkájában pillanatra sem volt fennakadás, sőt az egyenletes munkát tanúsítja, hogy az eltelt két hónap alatt ter­ven felül adott 47 580 tonna szénből 23 730 tonnát júliusban, 23 850 tonnát pedig augusz­tusban termeltek. Ezer traktor szánt a liaranyai filing NEM MAGÁNÜGY A gépállomások és termelő-' szövetkezetek traktorállomá- nyának több mint hatvan szá­zaiéira, ezer traktor szánt a megyében vetés alá. A vetés időbeni végzése érdekében a gépek abbahagyták az őszi mélyszántást és csak vetés alá szántanak. A megyei tanácson úgy tervezik, hogy a földek ve­téshez való előkészítését októ­ber 15-ig befejezik. Eddig 33 ezer hold búzaföld és 32 ezer hold ősziárpa-íöld előkészíté­sével végeztek. A napi telje­sítmények azt mutatják, hogy ebben a tempóban, különösen ha az időjárás nem válik ked­vezőtlenné, határidőre el tud­ják végezni a vetés előkészí­tését. Ezt elősegíti az is, hogy a korábbi években kialakult elp- vetemény arányt is megvál­toztatták. Eddig ugyanis a bú­za elővetemények közül a ku­koricáé volt az elsőség, az ossz búzavetés mintegy negyven százaléka került kukoricaföld­be. A kukorica kései érése, a szedés és a szárvágás eltoló­dása miatt viszont sok eset­ben csak felületesen tudták elvégezni a talajmunkálatokat és a búza nem tudott kellő­képpen fejlődni. Éppen ezért ebben az évben a búzavetés 22.5 százaléka kerül csak ku­korica után, pillangós után 25 5 százalék és kalászos után 20 százalék. Tehát lényegesen Néhány hónapja találkoz­tam először J. Sanyi édes­apjával. Álmatlan, karikás szemmel járta az utcákat, ke­reste a 11 éves Sanyit, aki elveszett, elcsavargótt. Akkor néhány nap alatt előkerült a gyerek, de ez a mostani „ki­ruccanás” két hétig tartott. Vajon miért ment el, és ho­gyan csavaroghat szállás és élelem nélkül ilyen hosszú ideig a városban egy ötödikes kisfiú? — J-ék kicsi, de tiszta la­kásában frissen mosdatva, cso­dálkozó tekintettel üldögél Sa­nyi, mintha nem is ő lenne az okozója a nagy riadalom­nak. A szülők megtörtek, szo­morúan mesélik, hogy Sanyi az egyetlen, nagyon féltett gyermekük, aki mindent meg­kap, amire szüksége lehet. — Szőlőt is vettünk, hogy ott futkoshasson kedvére, és építeni is szeretnénk, hogy ő már egészséges, nagy lakás­ban nőjön fel. — Miért mentél el? — kér­di az apa már ki tudja hány­szor és a gyerek felkapja a fejét. Megrándul az arca, de nem válaszol. Amint azonban magunkra maradunk, megjön a hangja. — Buszozni szerettem vol­na. Volt pénzem, felültem a 10-esre, aztán a városon vé­gigrobogott az autóbusz. Az Olimpia előtt megláttam egyik régi barátomat, aki el­költözött a mi környékünk­től. Leszálltam. Olyan jót ját­megemelkedett a kalászos után vetett búzaterületek szá­ma. így azonban kellő idő jut a talajművélésre és ahol ren­desen elvégzik a futrinka el­leni vegyszeres védekezést, megadják a kellő műtrágya­mennyiséget, ott ez a sorrend egyáltalán nem válik a búza hátrányára. Egyébként a megye sok ré­szén megindult már a vetés is. Különösen a mohácsi járás­ban szorgalmasak, már közel kétszáz hold őszi árpát vetet­tek el. A nagynyárádi és a lánycsóki tsz egymaga 60—60 holdat vetett el, a dunaszek- csői pedig 50 holdat. Meg­kezdődött a bíborhere, a rep­ce és az őszi takarmánykeve­rék vetése is. Bíborheréből a magyartelekiek 60, a sellyeiek 50 holdat vetettek el. Őszi ta­karmánykeveréket Máriaké- ménden 95, Borjádon 38 hol­dat vetettek. A járási mezőgazdasági ve­zetők nagy gondot fordítanak a helyes vetésteehnika betar­tására is. Például a 12,5 cen­timéteres sortávolsáffú vető­gépen magyar búzából 61 — 65, szovjet búzából 75—80. olasz búzából 80—85 szemet kell vetni folyóméterenként. A helyen vetéstechnika ismer­tetésére értekezleteket rendez­nek a termelőszövetkezetek­ben. A sok lő éredménv mellett nem szabad megfeledkezni a hibákról sem. Baranya terüle­szottunk, bújócskáztunk, ci- cáztunk, észre se vettem, be­sötétedett Nem mertem haza­jönni ... — Gyakran megvernek itt­hon? — Amikor rossz vagyok. Mielőtt elmentem, szíjjal kap­tam ki. — Hol szeretnél legjobban lenni? — Itthon, minálunk. Csak az lenne jó, ha engem is több­ször, hosszabb időre elenged­nének a pajtásokhoz. — Szoktál-e moziba járni? A fiú felélénkül. — Igen. Nagyon szeretek moziba menni. Legutóbb a Kék öböl rejtélye című filmet láttam, ami csuda klassz volt. Abban is elmentek a gyere­kek, csak nem buszon, ha­nem hajóval a tengeren. Beszélgetés közben kide­rült, hogy Sanyi hadilábon áll a tanulással, évről évre rom­lik a bizonyítványa, pedig ott­hon ugyancsak szigorúan fog­ják. Legjobban a magyart és földrajzot szereti, azokból né­gyese volt tavaly. — Nekem már úgyis mind­egy — mondja szomorúan. — Biztosan megtudják az iskolá­ban a csavargásomat. A múltkor is a tanár néni mondta el mindenkinek, hogy és milyen csavargó vagyok... Ha a tántim is megtudja, ak­kor hozzájuk se megyek töb­bet. Az egészben az bánt a legjobban, hogy éppen édes­apám születésnapján mentem tén mintegy 1500 holdnyi ga­bona behordatlan és körülbe­lül 5000 hold terület termése vár cséplésre. Nagyon lema­radt a pécsi és a szigetvári já­rás. el, pedig mindig szoktam kö­szönteni. Gyűjtenék hulladé­kot, vennék az árán valamit, odaadnám neki utólag szüle­tésnapi ajándákul, hogy bo­csásson meg, de nem lesz pén­zem, mert úgyse engednek el. Már az intézet is szóbake- rült, de a hivatalos szervek ellenzik. Nem véletlenül, mert Sanyi nem javíthatalan gye­rek. Akiben ennyi szív, ra­gaszkodás és jóindulat van, mint amennyiről rövid idő alatt tanúságat tett, éppen a szülői szeretettel nevelhető, javítható meg. Miért is ment el Sanyi? Az udvar, ahol laknak, mindösz- sze egy lépésnyi. Játszani nem igen lehet a virágok miatt, meg aztán nincs is kivel. Hoz­zájuk nem jöhetnek pajtások, az utcára meg nem engedik a szülők. Féltik a nagy forga­lom és egyebek miatt Sanyi álma, a közösség, az utca, ahol játszanak, labdáznak, so­kan vannak. A II éves gye­rek játékos kedvét gúzsba kö­tötte a túlzott féltés. Mind­hiába, a törődés, a jóindulat hiba van a nevelésben. A ve­rés, a szigor, amellyel vala­milyen rendkívüli teljesítmé­nyű mintagyereket szerettek volna nevelni belőle, így ütött vissza. Van aki azt tanácsolja a szülőknek, áztatott kötéllel verjék ki, nem marad el töb- . bet. A szülők azonban látják, másként kell félteni, határo­zottnak lenni. Pártunk VIII. kongresszusa meghirdette a marxizmus— leninizmus eszmei offenzívá- ját. Az eszmei offenzíva sike­rének egyik előfeltétele, vagy inkább része, az általános műveltség emelése, s ezen be­lül az iskolai munka, a szer­vezett tanulás. Ezért hangsú­lyozzák a megyei pártbizott­ság népművelési irányelvei: „... tömegmozgalmat kell indítani, hogy az alapműveltség meg­szerzése érdekében a dolgo­zók minél nagyobb számban végezzék el az általános isko­la nyolc osztályát.” E tömegmozgalmak élén az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek, stb. pártszervezetei áll­nak. Az 1963—64-es tanév megin­dulása előtt felkerestünk né­hány pártszervezetet, hogyan segítik, irányítják a felnőtt Noktatás kiszélesítését, tömeg­mozgalommá válását, eredmé­nyességét. örvendetes jelenség, hogy üzemeinkben nem találko­zunk ma már olyan felfogás­sal, amely szerint a tanulás a dolgozó magánügye. A tanulás nem magánügy, hanem fontos népgazdasági, kultúrpolitikai érdek. Ez ma már közvéle­mény. Az egyéni- és a köz­érdek helyes találkozása ez. Nem is itt van a probléma. Van azonban ennek az ügy­nek egy másik oldala is. Uj- Mecsekalján, a gyógyszertár épületében T-ék első emeleti lakásában játszott, tartózko­dott két hétig a gyerek. Csu­pán az éjszakákat töltötte va­lamelyik lépcsóházban. Fur­csa, hogy T-ék sohasem kér­dezték, az egyre maszatosabb, egyre éhesebb kisfiútól, hol lakik, kik a szülei és miért csavarog. Nem figyeltek fel a hentesnél sem, pedig napon­ta vett a hulladék árából 50 —80 fillérért hurkát, „valami maradékot”. Otthon a húsban is váloga­tott, s most karéj szám eszi a kenyeret, sajtot, fürtszám majszolja el a szőlőt. Kiéhe­zett Ö talán elfelejti ezt a rossz kalandot, és el kell fe­lejteniük a felnőtteknek is. Az iskolában is felejtsék el a rosszat, szavazzanak bi­zalmat, segítsék megszabadí­tani hibáitól ezt a csodálkozó, élénk fantáziájú kisfiút. — Szeretnél az Uttörőházba járni? , — Nagyon — bólint őröm­mel, de tekintetével az any­ját keresi. — Ott hajót, meg repülőt is építhetnék... — Elengedlek — bólint J-né és látszik, hogy a kisfiú, őszintén fogadkozik örömé­ben: — Ha megnövök, majd meglátják, milyen rendes sze­relő leszek... Wesztl Márta Az általános elvek helyesek, ezekkel mindenki egyetért. De nehezebben megy az álta­lános elvek gyakorlati valóra- váltása, az apróbb szervezési, hétköznapi, úgynevezett szür­kébb munka, amelyek révén az általános elvek megvaló­sulnak. Pártszervezeteink most ké­szítik az egyéves kulturális terveket. A tervek elkészítésé­hez elengedhetetlen az-alapos, sokoldalú helyzetfelmérés. Vi­lágosan kell láíni, hogy az üzem dolgozói közül ki, ho­gyan áll az általános és szak- műveltség megszerzésében. Igen alapos felmérő munka folyik a Pécsi ■ Bőrgyárban, ahol már pontosan látják, ki­nek hiányzik a nyolc általános iskolai végzettsége, kinek van szüksége középiskolai, tech­nikumi, egyetemi végzettség­re, s ennek alapján tervez­nek az új oktatási évre — á tavalyiak mellé — két álta­lános iskolai osztályt, bőripari technikumi osztályokat, s kül­denek a Műszaki Egyetemre ösztöndíjas fiatalokat és idő­sebb levelező hallgatókat. A dolgozók iskoláztatásának tömegmozgalmi jellegét való­sítják meg a Pécsi Uránérc- bánya Vállalatnál, ahol mint­egy 160 fő kapcsolódik be az új tanévben a szervezett álta­lános iskolai oktatásba. A Szénbányászati Tröszt üzem­egységeinél több mint 250 fő iratkozott be a dolgozók álta­lános" iskolájába. Ugyanakkor a Pécsi Dohánygyárban mindössze 2 főt iskoláztak bé a dolgozók közül általános is­kolába. A szervezési munkában az iskolai jelentkezés valóban fontos. Ez azonban csak a kezdet. Biztosítani kell a dolgozónak a tanulás objektív feltételeit is, mindjárt az elején. Ennek érdekében szervez a városi tanács művelődésügyi osztálya az új tanévben is osztályokat, amelyek a munkahely mű­szakjaihoz alkalmazkodnak. Ilyenek működnek majd az Uránércbánya Vállalatnál, a Szénbányászati Trösztnél, a Pécsi Közlekedési Vállalatnál stb. A dolgozók tanulása és to­vábbtanulása nem hátráltat­hatja semmiképpen az üzem termelését — még az átme­neti vizsgaidőszakban sem — ha jól megszervezik a tanu­lást. A Pécsi Tejipari Vál­lalatnál panaszkodtak, amiatt hogy az elmúlt év vizsgaidő- szakában nagyon sok dolgozó tanulmányi szabadságra ment, s ez az üzemi munkában ko­moly hátrányt jelentett. A vizsgaidőszak általában má­jus, június hónap. Egyeteme­ken és főiskolákon persze ne­hezebben, de a helyi műve­lődésügyi szerveknél könnyeb­ben elintézhető, s nem rende­letbe ütköző, hogy az egyes üzemek kérésére a két hóna­pon belül lazábban szabják meg a vizsga időpontjait, s így elkerülhető bizonyos mér­tékig a vizsgák torlódása, a munkaidő kiesése. Ma már el­vétve találkozunk olyan gya­korlattal, hogy az üzem, vállalat! gazdasági vezetése népgazda­sági érdekre hivatkozva nem adja meg a dolgozónak az őt megillető tanulmányi szabad­ságot. Fontos tehát, hogy a gazdasági vezetés már a tan­év elején számoljon tovább tanuló dolgozóinak tanulmá­nyi és vizsgaszabadságával, hogy sem a vállalatnál, sem az egyénnél ez ne okozzon még kisebb konfliktusokat sem. Több helyen tapasztaltuk, hogy megalakultak már, vagy most újjáalakulnak a Kulturális Bizottságok, amelyeknek — többbek között — feladatuk, hogy segítsék a dolgozók továbbtanulását. Az elmúlt oktatási évben a leg­több helyen gyengén dolgoz­tak ezek a kulturális bizottsá­gok. A gyenge munkának egyik alapvető oka az volt, hogy nem volt elég konkrét a bizottságok munkája. E bizott­ságok legfontosabb feladata az üzemi kulturális munka párt-irányításának, eszmei színvonalának emelése. De ez a cél nem valósulhat meg apró, mindennapi munka vég­zése nélkül. A bizottságnak a párt és a szakszervezeti meg­bízottak mellett feltétlenül legyen tagja az üzemben mű­ködő valamennyi tömegszerve­zet egy-egy képviselője, a szakvezetőség megbízottja és a személyzeti vezető. Az ilyen összetételű bizottság va­lóban képes arra, hogy koor­dinálja az üzemi dolgozók ta­nulását, s komoly ellenőrzést, segítséget nyújtson az egész munkához. A koordinálás mind az üzem, mind a dol­gozó számára egyaránt fon­tos. Égy dolgozó számára sem engedhető meg, hogy egyszer­re több szervezett állami vagy pártoklatásban vegyen részt, mert ennek lemorzsolódás lesz az eredménye. A jelentkezés­kor, a személyes agitációnál pontosan kell látnunk, hogy az illető dolgozó egyéni ér­deke és az üzem kollektív ér­deke azonos legyen. A kultu­rális bizottságok már most, az év elején vegyék fel a kapcsolatot az illetékes isko­la, főiskola, egyetem vezető­ségével, s beszéljék meg a tanév eleji teendőket. Nem tűzhetünk ki olyan irreális célt, hogy a dolgozók számára az iskolát második otthonuk­ká tegyük, de feltétlenül fon­tos, hogy a kulturális bizott­ságok a tavalyinál sokkal több gondot fordítsanak az üzemi kihelyezett osztályok elhelyezkedésére, a tantermek tisztaságára, csinosságára, jól fűthetőségére, a kultúrált kör­nyezetre. Nem sok városunkban az analfabéták száma, a város lakosságának elenyészően kis tört százaléka, de véglegesen szeretnénk eltö­rölni a régi rendszernek ezt a csúf átkát. Itt a legnehe­zebb feladat: felkutatni az analfabétákat. Az üzemi kul­turális bizottságok tagjai kö­zül meg kell bízni néhány lel­kes elvtársat e nemes feladat elvégzésére. Különösen szük­ség van erre a Szénbányászati Trösztnél, a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál, az Uránércbánya Vállalatnál. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya által szervezett tanfolyamokon az 1962—63-as tanévben 25 dolgozó tanul meg írni és olvasni. Ilyen ütemben évekig eltartana az analfabétizmus-elleni harc. Meg kell ezt gyorsítani, s en­nek egyetlen feltétele a kevés­számú analfabéta felkutatása és beiskolázás. E néhány dol­gozó számára meg kell ma­gyarázni, hogy nem az a szé­gyen, ha most járnak ilyen tanfolyamokra, hanem az a szégyen, ha analfabéták ma1 radnak. Több helyen jogosan tették szóvá, a felnőttoktatás tartal­mi és módszertani hiányossá­gait Speciális tankönyvek, speciális pedagógiai módsze­rek, tankönyvi-tanári maxi- malizmus, stb. Ezekről illeté­kes tanügyi szerveink tudnak, az új tanévben minden lehe­tőt elkövetnek a tartalmi munka eredményessége érde­kében. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya alaposan felké­szülve, tárgyi és személyi fel­tételeket biztosítva várja a tanév megindulását. Már az elmúlt két évben sikeresen működött a dolgozók önálló általános iskolája. Az idén növekedik az üzemi kihelye­zett osztályok száma, ahova a pedagógusok kellő számban biztosítottak. Azokon a helyeken, ahol eddig gyengébben jelentkez­tek állami oktatásra, még lehet pótolni a hiányokat. A dolgozók általános iskolájá­ba október 1-ig lehet jelent­kezni. örvendetes jelenség, hogy az új tanévben is a párttag dolgozók tanulási igénye egy­re jobban nő. Párttagságunk és pártonkívüli dolgozóink az 1963—64-es tanévben komoly lépést tehetnek előre a kul­turális forradalomban. Ennek előfeltételeit, lehetőségeit elő­teremteni, biztosítani nagyon szép és nemes feladat. Fehér Istvád /„Pótkocsis" robogó i Ladlslav Roth prágai mérnök és felesége Magyarországon töl­tötték a nyarat, furcsa formájú „pótkocsis" robogójukkal jár­ták be hazánk területét. Az ötletes utánfutó a csehszlovák Ce?eta Gyár kísérleti gyártmánya. A házaspár a „guruló kofferba” az összes camping-felszerelését kényelmesen elhelyezte. A felvételek a Népköztársaság útján készültek. vn r !M1E<3ÍK<E!ÍOTLT EGY ECISF3U

Next

/
Oldalképek
Tartalom