Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

r SZEPTEMBER Pl napi.6 5 Tisztaság, udvariasság, árubőség A vásárlókon, is múlik, milyen színvonalon kereskedünk lyolcvan éves i'niobstjnok Pécs és Baranya üzletei­nek túlnyomó többsége kor­szerű, Az új eladási formák tekintélyt szerezlek maguk­nak. Tisztaságban, udvarias­ságban, árubőségben össze sem hasonlíthatók a mai bol­tok a régi, elavult üzlethálózat­tal. Üzleteinkben nemcsak a környezet és a kiszolgálási formák változtak, új módon kezdenek gondolkodni a ke­reskedelem dolgozói is. Olyan viszonyt alakítottak ki a vá­sárlóközönséggel, melynek alapja a kölcsönös bizalom. Hűen példázzák ezt az önki- szolgáló üzletek, az áruházak­ban elhelyezett önkiválasztó gondolák, amelyekben éppen a kölcsönös bizalomból és megértésből eredőn csak egé­szen minimális hiányok van­nak, és ajkadnak közöttük olyanok is, amelyekben még soha nem jegyeztek fel egyet­len fillér hiányt sem. Szolgálatkészség Az új-mecsekaljai önkiszol­gáló háztartási boltban nem­rég bevásárolt egy asszonyka. Otthon vette észre, hogy a kosár mellett a kabátzsebébe is pakolt. Attól félve, hogy az üzletben közönséges tolvaj­nak nézik, lélekszakadva ro­hant vissza a boltvezetőhöz. r— Nem történt semmi — nyugtatták meg — ez már mással is előfordult Az vi­szont még nem történt meg soha, hogy a véletlenül elvitt árut utólag ne fizették volna ki, mert nálunk az üzlet fennállása óta még nem volt hiány. Jólesik Ilyen kijelentéseket hallani annál is inkább, mert a szocialista kereskedelem ön­kiszolgáló formája a vásárló­kon is sokat alakított, no meg azért is, mert nem min­den üzletben fogadják egyér­telmű bizalommal a vásárló­kat. Be kell vallani azt is, hogy ma még gyakran találkozunk udvariatlan eladókkal, akik rossznéven veszik a jóindu­latú figyelmeztetéseket. Nem­iég szóltak a vásárlók az Ál­lami Áruház illatszerosztályán egy fiatal eladónak, mert nem tartotta be a sorrendet. — Azt én mondom meg, hogy ki következik! — vála­szolt nem éppen udvariasan az eladó, s valóban 6 döntött —i többször igazságtalanul — a sorrend kérdésében. Ugyan­ezen az osztályon és még jó- néhány háztartási boltunkban zúzdába való csomagolóanya­gokat használnak: piszkos, szappanos vagy mosóporos papírt és ehhez hasonlókat Nem csoda hát, ha a vásárlók inkább csomagolatlanul vi­szik el a mosószappant, ki­mért lakkot és egyebeket, mert így kevésbé van kitéve ruhájuk, táskájuk a bepiszko- lódásnak. Kenyér boltjainkban mind­össze féltenyérnyi papír jut egy-egy felvágott kenyérre. Másutt pedig — például a Kossuth Lajos utcai csemege- üzletben — arra is van mód, hogy a megvásárolt árukat még külön zacskóba tegyék. Valahogy közös nevezőre kel­lene hozni egyszer a csoma­golást is, s kereskedelmi szer­veinknek nem volna szabad megengedniök, hogy a vásár­lók csomagolatlan vagy pisz­kos, egyszer már használt pa­Képek Sukarno elnöknek Képeiket küldött dr. Sukar­no indán«', köztársasági el­nöknek Szécsi Kálmán, pécsi festő. Szécsi Kálmán viharos éle­tű ember. Volt már bá­nyász, bajai révkapitány, rak­táros, most pedig halat árul az Irányi Dániel téri piacon- Szabad idejében festeget. *— Szobája fala tele van ceru- zarajzokkal és képekkel. Legnagyobb méretű képe Dzsakarta, az indonéz fővá­ros egyik jellegzetes csator­naparti részéi ábrázolja. Egy vaskos reprodukciós gyűjte­ményből másolta ki. A rep­rodukciós kötet dr. Sukamo elnök igen gazdag magán­gyűjteményének képeit mu­tatja be. Arra a kérdésemre, hogy miért éppen ez a reproduk­cióskötet vált ihletűjévé, azt válaszolja, hogy mindig von­zotta a titokzatosnak és me­seszerűnek tűnő indonéz szi­getvilág. Gyermekkorában ar­ról ábrándozott, hogy egy­szer majd eljut oda. Miután nem sikerült, a gyűjiemény- nyel kárpótolja magát. Dr. Sukarnénak három ké­pet küldött el- A képék fény képmásolata a kezében van: az egyik alvó férfit, a másik £é fák tot ábrázol, a harmadik­hoz tizennégy éves lánya ült modellt. A fényképek szegé­lyére angol nyelven is oda­írta a kép címét. — A festményeiket a műit év végén adtam át a buda­pesti indonéz nagykövetségen — mondja — és ez év augusz­tusában kaptam tmeg a vá­laszt, melyben dr. Sukamo el­nök köszönetét fejezi ki. Bizonyságul az indonéz nagykövetségről érkezett ^ le­velet mutat, amelyen a követ­kező olvasható: „Engedje meg, hogy Őexcellenciája, Su­kamo Elnök Ur nevében kö­szönetét mondjunk a részére készített három festményért, amelyek igen elmyertók a tetszését. Úgy véljük, hogy az Ön munkája is hozzájárult az indonéz és magyar nép kö­zött fennálló barátság még szorosabbá fűzéséhez . . Abdul Salam Gani követségi III. tit­kár, a kulturális és sajtó­ügyek intézője”. Befejezésül a terveiről be~ mäk Szét» KAtaán* M&rt mondja, az indonéz nagykö­vetség falai nagyon csupa­szoknak tűntek számára, ezért az a terve, hogy három ma­gafestett képet adományoz a követségnek- Az egyik dr- Su­kamo elnök portréja lesz, háttérbe#! a Merapi vulkán­nal, a második a már em­lített dzsakartai csatorna- parti városrészűet reproduk­ciója, a harmadik pedig egy mecseki tájkép. pírba csomagolt árukkal tá­vozzanak el a boltokból. Panasz-levelezőlapok A szocialista kereskedelem fontos segítőtársa a panasz- könyv, amelybe minden észre vételüket beírhatják a vá­sárlók. Sajnos, mint a .pa­naszkönyvi bejegyzések me- gyeszerte alacsony száma bi­zonyítja, csak ritkán és keve­sen élnek ezzel a lehetőséggel, s ha a panaszkönyvhöz nyúl­nak, azt inkább azért teszik, hogy néhány elismerő szó el­lenében az addiginál jobb ki­szolgálásban részesüljenek. A panaszkönyvek tehát nem töl­tik be azt a szerepet, me­lyet szántak nekik. Annak érdekében, hogy a vásárlók mégis megtegyék a kereske­delem munkájával kapcsola­tos észrevételeiket, nemsokára levelezőlapokat bocsátanak ki a megyében működő kereske­delmi vállalatok is. Ezeket az üzletekben lehet majd díj­mentesen megkapni abból a célból, hogy a vásárlók pa­nasszal, javaslattal élhessenek. Annak ellenére, hogy a város­ban és megyében található panaszkönyvek úgyszólván üresek és évekre visszame­nően némelyikben egyetlen bejegyzés sincs, a vásárlók fórumot keresnek maguknak és tömegével küldik panaszos leveleiket a szerkesztőségek­hez. Pedig helyesebb volna, ha sérelmüket a legilletéke­sebbekkel, az eladókkal be­szélnék meg. Éljünk a lehetőségekkel! A kereskedelem vezetőinek régi kívánsága, hogy vállalja a társadalmi ellenőr szerepét minden vásárló, mert az ellen őrzés társadalmasítása nagy segítség lenne a szocialista kereskedelem számára, ennek a kívánalomnak azonban csak kevesen tettek eleget. Ha meg jelennek a várt panaszt, ja­vaslatot bejelentő levelezőla­pok, talán többen lesznek, akik jószándékú figyelmezte­téseikkel a kereskedelem segítségére sietnek. Éljenek minél többen a lehetőségek­kel, hiszen amennyire a ke­reskedelem dolgozóin, a vá­sárlókon Is múlik, hogy mi­lyen színvonalon kereske­dünk. Harsány! Márta i Budapesten, tölti szabad- j ságát Lovas Antal, a 20-as | évek neves hosszútávfutója. A 80 éves marathoni futó 1905- ben, a BTC-ben kezdett spor­tolni. A 400 méteres távtól az egyórás futásig minden tá­von indult, összesen 12 rekor­dot állított fel. Többször in­dult hosszabb távokon is, 100 km-es eredményét tudtával eddig még nem múlták felül. Végig futotta többek között a Becs—Budapest távot is. 63 éves korában hagyta ab­ba a versenyszerű futást. Je­lenleg New Yorkban él és még mindig végig fut napon­ta a Central Parkon. Buda­pesti tartózkodása idejön is rendszeresen feljár a Gel- lért-hegyre, -napi edzésre• A képen: Bemelegítés a futóed­zés előtt. DUS, BARNA HAJÄBA ezüstöt szórt az idő, de sze­mében most is élénk a tekin­tet — négy évtized munkája, öröme tükröződik benne. Négy évtizede áll a tanterem fe­kete táblája előtt — ebből immár 33 éve itt a szajki iskolában. Négy évtized örö­me? Igen. Arra tette fel éle­tét, hogy tudást plántáljon a falu népébe s most úgy érzi: nem dolgozott hiába. A falu negyven év alatti lakosait mind Hernádi János bácsi tanította. Az ő számára, legyen az a tsz elnöke, köny­velője, vagy a falu más ve­zető embere, csak Jancsi, Pis­ta, Annuska, Marika marad. Ha az utcán köszönti valaki, emlékei színes kavalkádjábóí előbukkan a kép: igen, ő az, a második padban jobbról... élénk kis gyerek volt, jó ta­nuló ... igaz, egyszer nem tu­dott megbirkózni a házi fel­adattal ... Találkozhat ő a faluból elszármazott mérnök­kel, vagy a faluban lakó négy gyermekes családapával, — emlékeit nem tudja elválasz­tani attól, hogy: igen, erre a Ferire többször is rá kellett szólnom az óra alatt, mert ! mindig a tintásüveggel ját­szott Gyermekkacaj csilingel be az ablakon, a nap rásüt a ka­tedra melletti nagy fekete VIZSC/ÁZÓ FELNŐTTEK bé János, az erőmű KISZ-titkára. — Vagy nézze meg ezt a generátort, amit csúszógyűrű és kol­lektor szabályozásá­ra készített Aubrecht Gyula és Goján László a gépműhely- bőL Eddig Pestre kellett vinni szabá­lyozásra és ellenőr­zésre a darabokat, most már helyben el végezhetjük ezt a kényes munkát Mellette látni a le­vegő hajtású csőfű­részt és az örvénylő menetvágót, amely egyszerre négy kés­sel dolgozik. A kiál­lítás egyik legértéke­sebb szerkezete az eléktropneumatikus három-útu szelep. Dolgos Béla. a hő­technikai laborató­rium fiatalja, a konstruktőr nagyot alkotott: szabadal­maztatni fogja ezt a kis műszert az igaz­gató és a főmérnök javaslatára. Egy iriá- sik hasznos készü­léket is látni itt, a ■hordozható nyomás- előállítót, melyet az előbb felelő Horváth Károly és Vasvári József készített. — A fotoellenállá- sos vészjelzőnek is nagy hasznát vesz- szük majd a terme­lésben. Ez Baranyai Sándor munkája — magyarázza a titkár. — Nemcsak szép, de értékes is a fotoelien állást* tűzhfeséreék­letmérő. melyet Vauk Ilona tervezett és készített. A villamos fordulatszámmérő, a mérőátalakító, a gé­pesített lombfűrész, mind-mind a munka könnyítését, prak­tikusabbá tételét szol gálja. A következő szer­kezet helyén csak fényképet találni, aláírva: Levegősza­bályozó. Pusztka István alkotását már a gyakorlatban használják. Meg is érdemelte érte a 800 forintos jutalmat. Az egész országban nincs még egy ilyen masina, itt használ­ják először. Prakti­kus szerkezet a ter- misxtoros tapintó hőmérő, amit Nagy Istvánné készített és a hangfrekvenciás erősítő, amivel ká- belhjbákat keres­nek. Ezen Kereszt István dolgozott A megawatt távmérőt Reisz József szer­kesztette, ennek se­gítségével az üzem­ben működő három óra állását összegez­ve erről az egy ké­szülékről lehet leol­vasni. Az utolsó tárgy a sorban a sajtoló prés. mely a görgők kicserélését segíti, Goján Lász­ló és Horváth Lajos ügyességéről tanús­kodva. — Mondjon vala­mit a fajsúlyról — fcff* M « 5 tett Szabó István Vasvári Józsefnek a következő fe­lelőnek. Vasvári el­mondja, amit a faj- súlyról tud. majd az újabb kérdésre válaszol. — Miben mérjük a feszültsé­get, milyen megmua kálás-jelek találha­tók egy-egy rajzon? — Tömören, szaba­tosan felel. — Köszönöm. JÖ- hét a következő! — szólítja fel a még hátralevő 12 vizsgá- zandót Ajtai Antal. Nem nagyon moz­dulnak. Egy perc­nyi hallgatás után egyikük feláll és ma gabiatossógot szín­lelve a táblához megy. — A pluszvezeték továbbjön az ötös szelepsorhoz — ma­gyarázza rajzolás közben Bocz Nándor. •— Hány milli­gramm van egy ki­lóban? ... Ez há­nyadik hatványa a tíznek? Megfelel a kérdé­sekre, majd egy egyenletet old meg. Hétfőtől kezdve minden délelőtt vizs­gáznak az üzemré­szek fiataljai. A szerdaiakkal együtt 39-en járultak a bi­zottság elé, s már csak négyen vannak hátra. Az eredmény- hirdetésre szombaton kei üi sor. % 5. táblára. A katedra feletti fali­táblán az ábécé kisbetűi, a másik oldalon az ábécé nagy, nyomtatott betűkkel. Arra gondolok, hogy mennyi-meny­nyi szeretet és szív kell ah­hoz, amíg ezekből a betűkből a gyerekek összerakhatják az első szót és botladozó ceru­zával a füzetbe írhatják: „Édesanyám”. S minden évben újra és újra jönnek az elsősök, még bizonytalanok lépteik, meg­botlanak a tanterem küszö­bén, aztán kerekre tágult nagy szemekkel nézik a tantermet, az új, a csodála­tos világot, ahol évek során majd emberré nevelődnek ta­nítójuk, János bácsi keze alatt. AMIKOR 1930-ban fiatal­emberként került ebbe a köz­ségbe, nem gondolta, hogy innen is megy majd nyugdíj­ba, hogy munkája, élete ki- téphetetlen gyökeret ereszt itt. Akkor még a sárba ra­gadt kis falu utcáján klum­pában jártak az emberek, a könyvtárban alig néhány "sza­kadt fedelű könyv poroso­dott. Ma az 1600 kötetes könyvtárnak — ő a vezetője — 370 olvasója van. A köz­ség minden harmadik lakosa rendszeresen rányítja a könyv tár ajtaját. Nézem az udvaron játszó gyerekeket. A lányok hajá­ban a nagy, fehér masni — mint hatalmas pille. Nem egyen lakkcipő — a fiúkon is — szépen öltözöttek, egész­ségesek, tiszták, jóillatú szap- panszagúak. — Igen, egészségesek. Soha ennyit nem törődtek a gyere­kek egészségével mint ma­napság. Délután is orvosi vizsgálat lesz. Régen? Évente tíz, tizenkét gyereket is ki­kísértem a temetőbe. Ebben az iskolában nincs igazolatlan hiányzás. Ebben az iskolában ismeretlen az, hogy „nem készítettem el a házi feladatomat”. Egy tanító hivatásszereteté- nek, forró, szenvedélyes mun­kájának eredménye ez. Csak a gyerekek mérhetetlen szere­tető, a nép iránt érzett oltha- tatlan hűség képes valakinek ennyi erőt adni. 8 A SZERETET, — szere­tő tét viszonoz. — Az infláció alatt két­ségbeestem. öt gyermekem van, miből él meg a csalá­dom? A falu népe segített. Csak búzából 20 mázsát ad­taik összeí.: Higgye el, köny- nyes lett a szemem. Ekkor csak megerősödött bennem: nekem itt a helyem, nekem ebben a faluban kell taníta­nom ezután is a betűt, a ne­mes gondolatokat, a becsüle­tet. Hívtak már el innen ... nem mentem és nem is me­gyek. Vége a szünetnek. A gye­rekek nevetve beözönlenek a terembe. Harmincöt szempár tapag figyelőn a katedra előtt álló tanítóra. Olvasnak. „Szép, világos, sárgafényű padokat kapott az iskola”. Hirtelen a padokra nézek. Valóban szépek, újak, sár­gák ... Aztán egy mondat megfo­galmazása következik. \ — Nos, gyerekek, mit csí­nnál ok én? Ki tudná ezt szé- pen megfogalmazni? Vagy tíz kar emelkedik egyszerre a magasba. — A tanító bácsi tanít — mondja az egyik. A tanító bácsi tanít. Négy évtizede tanít. Ki tudná azt kiszámítani, hány kilométert tett meg a padok között az olajos padlón járva, mennyi fogalmazást kellett esténként kijavítania, amíg közel és tá­vollátásra kombinált szem­üveg került a szeme elé, mi­ként őrlődött lassan energiája, mert Jánoska vagy Ilonka buksi fejében nem akart meg­ragadni az egyszeregy*.. Ki tudná azt megmondani, hogy négy évtized alatt mennyiszer hangzott el ebben a terem­ben, hogy — na gyerekek fi­gyeljetek csak szépen, hol is tanultuk ezeket a sorokat: szülőföldem szép határa... A legutolsó padban ülve figyelem János bácsit. Vége a tanításnak. — Gyerekek álljatok fel — mondja. A gyerekekkel együtt ön­kéntelenül én is felállók. Mert elmerengtem, eszembe jutott az én elemista korom, az én tanítóm, s egy órára én is „kisdiák” lettem s egyszer csak azt hallottam: „Gyere­kek álljatok fel!” Zavarom­ban matatni kezdtem az ak­tatáskámban ... Szépen, rendben mennek ki a teremből. Kinn meredeken tűz a napfény, traktor por­zik az utcáin, a pótkocsin nagy hordók, bennük édesszemű szőlőfürtök ölelkeznek. Szüret van. JÁNOS BÁCSI itt lakik az iskolában. Ülünk a lehúzott rolójú hűvös szobában — ru­binpiros borral teli poharat tesz elém a felesége. Csak egy pohár van az asztalon. János bácsi nem iszik. Nem. szabad. Az orvos eltiltotta. — Még egy év és nyugdíj­ba megyek —• mondja. — Nem, nem akarok már tovább tanítani. — Az egészségem... és a bizonyítványom utolsó lapjára is 5-öst szeretnék... Én nem szeretném a mun­kámat hármasra végezni... Életét is úgy éli, mint mun­káját végzi. Pontosan, min­dig naprakészen. Még egy esztendő. Még egy­szer jégvirágok nyílnak majd az iskola ablakán, még egy­szer ünneplőbe öltözik majd a természet, és akkor János bácsi talán utolszor kérdi: mit csináltam én gyerekek? S Va­laki azt feleli majd: a tanító bácsi tanított. Öt gyermeke közül kettő már tanít, a harmadik is ta­nár lesz. Tanítványai pedig tovább járják az iskolát, csak azt nem úgy hívják majd, hogy szajki általános, hanem úgy, hogy ÉLET. Garay Ferenc Gyakorlott TELEVÍZIÓ- és RÁDIÓ­MŰSZERÉSZEKET felveszünk. Legényember­nek lakást biztosítunk. GELKA, Szombathely. Sa- bária utca 25. A SZAJKI T A N í T Ó — Köszönöm, el­mehet! Kérem a kö­vetkező jelentkezőt! — szói a jelenlevők hoz Ajtai Antal mérnök. Horváth Károly esztergályos, a szódái első vizs­gázó megkönnyebbül ten megy a helyére. Hiába, vizsga — az vizsga, még a felnőtt nek is megpróbálta­tást jelent! A Pécsi Hőerőmű fiatal szakmunkásai és műszaki dolgozói hétfő óta vizsgáz­nak, hogy elnyerjék a Szakma Ifjú Mes­tere - mozgalom arany, ezüst vagy brcxnz fokozatú jel­vényét és az okleve­let Kemény munka előzte meg ért a vizs igát, s most minden jelentkező azért drukkol, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa szellemi té­ren is. Gyakorlati tudásukról ugyanis már bizonyságot tet­tek. Erről tanúskodik a teremben rende­zett kiállítás. — Szombatom ér­tékelte a bíráló bi­zottság a beadott munkákat, s a leg­szebbeket, a leghasz- nosabbákat jutalom­ban részesítette. Az ezer forintot Kropp György, a hőtechni­kai laboratórium dol­gozója kapta ellen­őrző mérőasztaláért — mutatja a szemre is szép ESU3&á& S3S*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom