Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

4 &ASH.0 IMS. SZEPTEMBER W * Hová csapnak be a villámok? Az újabb vizsgálatok be­bizonyították, hogy a villá­mok — eltérően attól a régi megfigyeléstől, amely szerint elsősorban a fák. a tornyok es általában a magas épít­mények vonzzák őket — gyak ran az ilyen kiemelkedő „te­reptárgyak” közvetlen köze­lében is egyenest a talajba csapnak be. Bencze Pál, a Magyar Tu­dományos Akadémia soproni geofizikai laboratóriumának tudományos munkatársa nem rég hozta nyilvánosságra magyarázatát ennek a vonzó erőnek a mibenlétéről- Esze­rint az ilyen esetek színhe­lyén a talaj felszínén, vagy egészen kis mélységiben min­dig olyan rétegek találhatóik, amelyeknek elektromos ve­zető képessége lényegesen jobb a környezetüknél. Ezt a véleményét a villám- csapásokról készült statisz­tikák is igazolják. Az a tér­kép például, amelyen a ha­zánk területén az utolsó hat évtizedben bekövetkezett villámcsapások helyét raj­zolták fel, azt mutatja, hogy a vastag üledékréteggel fe­dett Alföldet elég ritkán, és akkor is meglehetősen, egyen letes eloszlásban érik vil­lámcsapások, annál több jut viszont belőlük a Magyar Középhegység északi és déli, a Mecsek déli. a Dunántúl nyugati és a NagyalföM észa ki peremvidékére. Tehát az országnak azokra a tájaira, amelyeken a talaj legfelső rétegeiben valóban megtalál­hatók ezek a jól vezető ré­tegek. Kommunista szakembereket! A Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ-bizottságának tervei az új tanévre A Pécsi városi és járási Rendőrkapitányság, mint I. fokú szabálysértési hatóság, 800 forint pénzbírsággal súj­totta Gálosi Sándor bánya­lakatos, Pécs. Kisrókus utca 20. szám alatti lakost, mert személygépkocsijával a veze­tésre jogosító vizsga letétele nélkül vett részt a közúti íorgalombam. Ugyancsak meg­bírságolták Darázs József szigetvári ácsot, mert jogosít­vány nélkül motorozott és mem volt nála sebkötöző. A szabálysértésért 1200 forintot kellett fizetnie. A sásdi járási rendőrkapi­tányság 900 forint bírság meg fizetésére kötelezte Szenyéri Béla, Felsőegerszegen lakó ál látni gazdasági dolgozót, mert motorkerékpár vezetésére jo­gosító vizsga nélkül motorke­Ez év áprilisában jelentek ! meg a KISZ Központi Bizott- ! ságának nevelési irányelvei. 1 Az irányelvek népszerűvé vál­tak a KISZ-vezetők körében és a Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ-bizottsága is ennek alapján végzi munká­ját, hiszen az irányelvek hosz- szú évekre meghatározták a KISZ-vezetők tennivalóit. Az alábbiakban Végi János, az orvoskart KISZ-bizottság titkárának nyilatkozatát kö­zöljük terveikről és elképze­léseikről az új tanévvel kap­csolatban. NÉPSZERŰ VITAKLUBOK Az irányelvek második fe­jezetének címébe sűrítették a KISZ-munka lényegét. Idéz­zük: A marxizmus—leniniz- mus eszméinek terjesztése, az ifjúsági tömegek eszmei-poli­tikai színvonalának állandó emelése nevelőmunkánk fő tartalma és fő feladata. Végi elvtárs ezzel kapcso­latban örömmel újságolta, hogy az új tanévben héttagú marxista tanszék alakult _ az orvoskaron. Így megvalósít­hatóvá válik a KISZ-bizottság régi terve: egy-egy — külö­nösen nehezebb témájú — előadás után meghívják a tanszék oktatóit a KISZ-cso- portokhoz a tananyaggal kap­csolatos megbeszélésre. Ez a módszer — amelyet tavaly al­kalmaztak először — sokkal jobban bevált, mint a tömeges konzultáció. A marxista tan­szék egyébként a KlSZ-bizott- sággal karöltve pályatételeket ír ki, amelyek a tudományos rékpározott. Gallai János szatinai MÁV alkalmazottat azért bírságolták 750 forintra, mert nem volt jogosítványa, azonkívül motorkerékpárja üzemanyagtartályán személyt szállított és járműve nem volt felszerelve hangjelző készü­lékkel A siklósi járási rendőrkapi­tányság Nagy János fiatalko­rú ipari tanulóra szabott ki 350 forint bírságot, mert szóló motorkerékpáron har- madmagával közlekedett. — Ugyancsak a siklósi járási rendőrkapitányság bírságol­ta meg szabálysértésért Erlich János máriagyűdi tsz-tagot, mert jogosítvány nélkül vett részt közúti forgalomban és elműlasztotta az általa vásá­rolt motorkerékpárnak a ne­vére történő átíratását. kutatások eredményeivel tá­masztják alá a marxizmus ideológiai tételeit. Természetesen a KISZ-bi- zottság nemcsak a marxista tanszék támogatásával kíván hozzájárulni az ifjúság kom­munista neveléséhez, önálló tervei is vannak ezzel kap­csolatban. Tavaly három szer­vezett nevelési formával: ifjú­sági akadémiával, a materia­listák körével és kisebb cso­portok vitaklubja szervezésé­vel oldották meg a kérdést Az idén csak ifjúsági klubo­kat szerveznek, az viszont mind a 38 KISZ-csoportban megalakul. Azért lesz így, mert a vitaklubok bizonyultak a legelevenebbeknek és leg­hatékonyabbaknak a nevelés szempontjából. Jellemző a klubok népszerűségére, hogy sok esetben éjfél után egy óráig folytattak parázs vitá­kat különböző ideológiai és politikai kérdésekről. Megje­gyezzük, a vitaklubok nem ötletszerűen, hanem évi terv szerint rendeznek vitákat, amelyeket rendszerint egy elő adás vezet be. A nagy horderejű kérdések­ről (pl. a párt művészeti po­litikája) az aulában rendeznek előadásokat, melyek megtar­tására szaktekintélyeket hív­nak meg. Mindemellett gon­doskodni fognak arról, hogy minden érdeklődő egyetemis­ta hozzájusson a marxista el­méleti folyóiratokhoz — Tár­sadalmi Szemle, A béke és szocializmus kérdései. Vilá­gosság stb. —, mert ezek ke­resettek, s ugyancsak a mar­xista nevelést segítik elő. MINDENT A KÖZÖSSÉGI EMBERERT Az irányelvek a közösségi ember kialakítását állítják a munka tengelyébe, ami ter­mészetes is a szocializmus, il­letve kommunizmus távlatai szempontjából. Az orvoskari KISZ-bizottság az ISZM egész követelményrendszerét a kö­zösségi nevelés céljainak ren­deli alá, akár tanulásról, sportról, fizikai munkáról vagy kulturális tevékenység­ről van szó. A tanulást Illetően: a gyen­gébb tanulókat az ISZM ke­retében kötelezik arra, hogy évenként 3—4-szer menjenek el az illetékes klinikai tanár­segédhez, és vele beszéljék meg a tananyagot. Természe­tes, a fiatal klinikai tanár­segéd ugyancsak ISZM köve­telményt teljesít, amikor a gyengébb hallgatót patronálja. Közösek lesznek a KISZ ál­tal szervezett munkaakciók és kulturális programok. Közös színház- vagy tárlatlátogatá­1 sok, a látottak közös megbe­szélése (amelyre színielőadás esetében egy színészt, a kiál­lításnál pedig festőművészt is meghívnak és sok más szere­pel a tervekben. Még a fia­tal irodalombarátok, zene­vagy képzőművészet-rajongók köre is része lesz a közösségi nevelésnek. E körök egyéb­ként nem szalmacséplő egye­sülések: tavaly kiállítást ren­deztek a müvészhajlamú diá­kok festményeiből és szobrai­ból az egyetemen. Magától értetődő, a vitaklu­bok programjában az egoiz­mus, individualizmus proble­matikája is szőnyegre kerül, illetve a becsvágy helyes ér­telmezése is helyet kap. És az is, hogy a sportrendezvénye­ken, kirándulásokon ugyan­csak a közösségi jelleg do­minál. Azt a kevésszámú hall­gatót pedig, aki „kilóg” a kollektívából, azaz kerülni igyekszik a kollektív rendez­vényeket, olyan ISZM-felada- tokkal bízzák meg, amelyeket csak a közösséggel élve tud­nak végrehajtani. KUKORICÁT TÖRNEK AZ EGYETEMISTÁK Az irányelvek kiemelt sze­repet tulajdonítanak a mun­ka nevelőhatásának. Az orvoskart KlSZ-bizott- ság a korábbi évek hagyomá- nyaihaz hasonlóan számos év­közi munkaakciót szervez. A diákok ezen az őszön is több ezer órát dolgoznak az állami gazdaságokban kukoricatörési és más munkákon. Fenntart­ják az egerági tsz-szel kö­tött barátságot, mely műsoros estekben is realizálódni fog. Fizikai munkával segítik az egyetemi városrész építkezé­seit, sőt az egyetemi építke­zéshez megszervezendő építő­tábor létrehozásának gondola­tával is foglalkoznak. Az elmúlt tanévben a Köz­egészségtani Intézet irányítá­sával 271 fiatal egyetemi hall­gató szociográfiai felmérést végzett a sellyei járásban. Minden falu, minden ház minden emberének adatait összegyűjtötték, a lakáskörül­ményektől, táplálkozástól kezd ve az egészségi állapotokig. A nagy munka csaknem száz kilónyi adattömeget eredmé­nyezett, amelyet most össze­geznek. Huszonöt egyetemi hallgató foglalkozik naponta az adatok feldolgozásával, hogy októberre végezhesse­nek, z a vizsgálatból levon­hassák a szükséges következ­tetéseket. 1 • Közlekedési szabálysértések Találkozás két felvonás között Ma este bemutató — Magyarországon először Ambrus Edit, aki Jcane-t alakítja. Kinyílik a vasajtó, t a fo­lyosóra lihegve, felindultan egy úr lép. — Bocsánat, csak nem Fa- biano Fabiani, a... — De igen, a kegyenc. Mondja csak nyugodtan! Hi­szen már egész Európa tudja! — Történt valami? — Gilbert felismert és meg akar ölni! De ebből nem lesz semmi, lefogatom őket és él­tetem láb alól! — A híres Fabiano Fabianinak még a pillantása is vág, önkénytelen hátrább húzódom... A mű­vésznek ekkor megenyhül az arca, lazít és legyintve hozzá­teszi még. — Ez persze már nem sikerül, mert lelepleznek a királynőnél... —- Belép az öltözőjébe, leül a tükör elé, és figyelmesen megnézi az ar­cát, elégedett, mert egyáltalán nem hasonlít saját magára. Leülök a szomszéd asztal elé, és én is a tükörbe nézek. Megnyugszom, én még hason­lítok. Dekát nekem csak ri­portot kell írnom Fabiano Fó­biámról, nem pedig eljátsza­nom. Bánffy György néhány pillanatig magábaroskadtan ül, aztán hirtelen újra megte­lik vitalitással, felölti új jel­mezét, s közben a szerepéről beszél: — Szeretném ezt a vivőr figurát úgy a nézők elé állí­tani, hogy necsak a rossz em­ber, a ,^zsarnok” éljen előttük, hanem az a férfi is előtűnjön, akiről hihető, hogy Európa női uralkodói közül nem egyet újjá köré csavart. Az észak-olasz kalandor ügyein a spanyol Simon Re* nard csak mosolyog, pedig, mint Mária királynő jövendő­beli férje kesereghetne is. A szürke „eminenciás” azonban csak mosolyog, mert a kulisz- szák mögött a kegyenc vesztét már előkészítette. A két nagy ellenfél a főpróba felvonás­közi szüneteiben közös öltöző­ben készül az új összecsapás­ra. Koppány Miklós jó emi­nenciásnak ígérkezik. A hölgyek, akikért mindez történik, eközben nyugodtan ülnek a másik öltözőben. La­banc Borbála, a királynő, fes­téket rak az arcára, elrendezi a szempilláit, s Abrus Edit, a kis Jeane felsóhajt: — En csak egy egyszerű, boldogtalan lány vagyok ... — Igen, akit elcsábít a sze­retőm — jegyzi meg szarkész- tikusan a királynő, aztán elne­veti magát, s a kis Jeane is, akii végeredményben a Vidor Hugo-darab végére sikerül visszaszereznie a kitűnő Gü- bertnek. — És Jeane lényegében, hogy érzi magát az első magyaror­szági bemutatója előtt? — Jean jól, csak én érzek egy kis feszültséget a belső világomban, de ez lényegében természetes, hiszen minden évadban így van... A közön­séget minden szezonban újra meg újra meg kell hódítani — mondja Ambrus Edit. Bánffy György, a félelmetes kegyelte. Hogy ez a hódítás, hogy si­kerül, lényegében. néhány óm múlva kiderül... A Pécsi Nemzeti Színház ma este Ma­gyarországon először, bemu­tatja Vidor Hugó „A királynő kegyence” című romantikus drámáját. Bertha Bulcsú A lövés belebődül a temp­lomi csendbe, a disznó megug­rik, bevált a sűrűbe. A magaslesen feloldódik a feszültség. Egy darabig még mind a hárman feszülten fi­gyelünk. Csend — csak bent a fülemben visszhangzik még a lövés, aztán hallom ahogy megszólal a vadász: — Úgy érzem, megvan. — Meglátjuk — mondja bi­zalmatlanul a föerdész és le­kászálódunk a magaslesről. Tulajdonképpen bikát vár­tunk. Délután öt óra tájban gyalogoltunk le a nyolchársi tisztásra. Az úton a főerdész balra mutatott: — Itt szokta kezdeni a bő- gést egy fiatal bika. Majd meghalljuk. A tisztáson kukoricás, répa, csicsóka és lóhere. Ide bizto­san kijön a vad mindennap_ A magasles „főúri” kényel­met biztosít. Kicsit rosszul is érzem magam az eltolható ab- iakú. hajópadlóból összerótt kockában — talán azért, mert gyermekkoromban túl sok va­dászkönyvet olvastam s ezek­ben mindig kúszva, futva, iz­zadva közelítették meg a va­dat, a magaslesek meg fára ttögett lécekből álltak. Aztán a csend engem te megfog. Néha szöszmötöl csak a magasles körül valami el­késett darázs, és éleseket füty- tyent időnként egy madár bel­jebb a fák közt — fenyőrigó lehet. A fák koronája mozdu­latlan. — Szélcsend van — rágom « főerdésznek, a fene tudja miért, talán azért, mert ilyen helyzetekben az ember szíve­sen keltené a vadászathoz konyítás látszatát s a vadá­szathoz hozzátartoznak az ilyen szavak, hogy csélcsend, cserkelés, ünő, meg hasonlók. A megjegyzéssel azonban ba­kot lőttem, mert a föerdész elmosolyodik: — A vadásznak soha sincs szélcsend — mondja —, dugja csak ki a cigarettáját. A cigarettafüst egyenes, vé­kony csíkban száll as erdő felé. Jó szelünk van, északi, a tisztás felől fúj, a pad nem kaphat szimatot. Lassan fél hat. A bikának balra tőlünk már meg kellett volna szólalnia, de hallgat — nagyon a végén járunk már a szarvasbőgésnek. Aztán nem is hallottuk meg a hangját. A disznó miatt. A vadász vette észre, aki addig törhe­tetlennek látszó nyugalommal ült a lőrés mellett. Most egy­szerre eltűnt a nyugalma. — Ott a disznó. Egymaga sétált M a hasig érő fűben a tisztásra. — Kan — mondta a főer­dész és nem vette le szemé­ről a távcsövet. (Később aztán elmondta, hogy disznóra ugyan mindig és akármilyenre sza­bad lőni, de hasas kocát meg­lőni nem illik. — Még a ragadozómadarat sem szívesen lövöm ki a fész­kéből, ha tojáson ÜL Bánt a lelkiismeret.) A vadász úgy dönt, hogy rá­lő a disznóra. A lövés helyén nem talá­lunk vérnyomot.’ Azért majd holnap is meg kell nézni, mert már erősen szürkül, de a fő- erdész nem bízik. — Nem jelzett a disznó. Bár ez nem sokat jelent, de a se­besült disznó nem keresi meg magának az utat. Vagy arra fut, amerre áll, vagy ívben. De akkor az ívet nem szakít­ja meg addig, amíg össze nem esik. Másnap aztán kiderült, hogy igaza van a főerdésznek, de aznap este nem értünk rá sokat törődni vele. Bőgést hallgattunk. Mert mégis meg­szólaltak a bikák. S a lövés ellenére mégis az, amelyikről a föerdész előre megmondta. Aztán sorban a többiek. Köz­ben egy kis „bika-lélektanti" is tanulok. A fiatal bika or­dítva bőg és gyakran, legény- kedik. Az öregek csak ritkán, tíz-tizenöt percenként szólal­nak meg röviden, mélyen. Sötét van már, nem látunk a lábunk alá. A kis reccsenő zajok fölerősödnek. A bikák azonban nem zavartatják ma­gukat. Egyre több szólal meg, egyre több hangskála jut a fülünkig. Ez a zaj azonban beleillik az erdő csendjébe. Jó későre jár mire vissza­érünk Erdősmecskére. A fő­erdészt már várja a családja. Erdészcsalád — vadászcsa­lád! Nem azért, mert a csa­ládfőnek ez a foglalkozása. Azért, mert a vérükben van az erdő szeretete. Itt van például öcsi. Hét éves, szeret rendetlenkedni és első osztályba jár. (Ez rám­nézve különben szerencse, mert nem tudja elolvasni egyelőre mit írtam róla, mert a mamája megfenyegette, ha rossz lesz, akkor az újságíró- bácsi (mármint én) beírja az újságba. Majd kiradírozom — mondta erre rendíthetetlen nyugalommal öcsi.). Különben nem is lehetne róla rosszat írni Hiszen 6 az erdei kis vadak védőszentje. Azt mond­ja az apja, akinek illik most már a nevét is megmondani: lmhoff István. — Néha a gyerekkel me­gyek selejtezni, szereti velem járni az erdőt. Csak ilyenkor bajban vagyok, mert malacot, szarvasborjút nem enged lőni, csak felnőtteket" — nem be­szélve az őzről, mert az őzre, legyen az bármily rendű-ran­gú, a gyerek jelenlétében még a puskát sem emelhetem föl, mert mindjárt rákezdi: Apu kiabálok, majd meglá­tod, hogy kiabálok. S mit csinálhat ilyenkor egy apa? Leereszti a puskát, hi­szen nap nap után járja az erdőt, a kiselejtezni való álla­tokat megtalálja máskor is. Ez a selejtezés egyébként önmagában is érdekes dolog. A fővadász nemcsak az erdőt ismeri úgy, mint a tenyerét, hanem a vadakat is. A korcs, beteg, rosszul fejlett állatokat ki kell lőni, ez is a fövadász dolga. — Rendszerint télen szok­tam csinálni a selejtezést. Va­dászati idényben soha, hogy a lövésekkel ne zavarjam az állatokat Es egy másik dolog: lmhoff István sohasem lövi meg a ki­selejtezendő vadakat vadföl­dön vagy etetőnél. Sovány, vékonyarcú ember a fővadász, huszonhárom éve járja az erdőt Az erdő a mindene. — Nem cserélnék senkivel — mondja — te miniszterel­nökkel, se orvossal, senkivel. — A fagylaltossal se? — kérdezi hitetlenkedve a kis­lánya, a kilenc éves Klári, mire lmhoff István megsímo- gatta a fejebúbját Másnap reggel aztán még hallgattunk bőgést — gyéren elvétve bőgtek csak, végéhez közeledik a szarvasbőgés — s láttunk is két koronás „ki­rályt”, — Örülök is neki — mond­ja a fővadász — megint nyu­galom lesz az erdőn, vége a vadászidénynek. Nyugton ma­radnak a vadak és ami azt il­leti, egy kis nyugalom rám is rámfér. Réggel hét felé aztán elhall­gatnak a bikák — lehet, hogy ebben az évben már végleg, Lázét Erd« t ELHALLQATNAK A SZARVASBIKAK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom