Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-27 / 226. szám
1ML SZEPTEMBER ffX. 3 Vitatkozó vállalatok Ä vállalataik körött gyakran adódik nézeteltérés, amikor a „peres felék” vitájában a Döntőbizottságnak kell igazságot tennie. Sajnos, az esetek száma nemhogy csökkenne. de egyre szaporodik. Különösképpen az építőipari tevékenység körében sok a pereskedés. A Döntőbizottság megpróbálja „egyenesbe hozni” az ügyeket, a mulasztó fe let kötelezi a hiányok pótlására és kötbér fizetéssel szankcionálja a hanyag vállalatot. Az igaz, hogy nép- gazdasági szinten az „egyik zsebből a másikba” került a pénz, de mégsem közömbös egyetlen vállalatnak sem, — hogy mennyi kötbért fizet. Hiszen a kötbér rontja a fizetésére kötelezett vállalat gazdaságosságát, kihat az önköltségre, a prémiumra és végsősoron a vállalat minden dolgozóját érinti a nyereségrészesedés csökkenésével. Egy kilincs miatt napi ezer forint kötbér Milyen ügyét szerepelnek leggyakrabban a Döntőbizottság előtt? Legtöbb vita a beruházó és a kivitelező között keletkezik, de gyakran csatlakozik harmadik féltként a tervező is. Általában a határidők elmulasztása (az építkezés befejezése Sietve késedelmes kezdése), a számlavitáik a végelszámoláskor, de gyakorta menetközben is, amikor a kivitelező többet számol, *— mint az előzetes megegyezés alapján kikötött összeg —- a vitaalap. Igen sok per keletkezik a műszaki átadás után, amikor az észlelt hibáikat nem javítja ki idejében az építő vállalat, vagy amikor lejár a garanciális idő, s a köz- bdn felmerült hiányokat kellene orvosolni. E viták keletkezésének alap ja zömében szakmai kérdés és nem is jogi probléma. Keresik, hogv ki a hibás- A kivitelező vállalat, vagy pedig a használó fél? Néha nagyon nehéz a döntést meghozni. — Például elkészül egy épület, a lakó alaposan bedurrant a kályhába, előzőleg szépen felmossák a parkettát és a nagy hőségben elfelejtenek szellőztetni. A parketta — amely egyébként is nedves, friss fából készült, ahogyan mondják „egy hete még a rigó fütyült rajta” — persze, megvetemedik, s máris megvan a pereskedés alapja. A kivitelező vállalatok peres ügyeiben vezet a hibák ki javításának elmulasztása. Pedig ebben az esetben nagyon ráfizet a mulasztó. Nem a hiba értékét veszik alapul a kötbérek megítélésénél hanem az egész beruházás értékét, és ennek megfelelően vagy ötszáz forintot vagy ezer forintot kell fizetni min den egyes napra a határidő lejárta után. Legyen a mulasztás akár’'csak egy rosszul felszerelt ajtókilincs. ElHarmrkodotf kísérletek és makacs vállalatok Ami szomorú és nagyrin sokat hangoztatott probléma; a hibák jelentős része nem objektív nehézségek szülötte, hanem egyszerűen a hanyag munka következményei. Elhanyagolják a kisebb hibák kijavítását. nem küldenek szakembereket a helyszínre, mondván, hogy azért a húszharminc forintos munkáért nem érdemes az időt vesztegetni, hiszen a dolgozó órabére többet tesz ki, mint a javítás összese. Végül aztán valóban többe kerül a mulasztás a kötbérek folytán, s arról nem is beszélve, hogy egy egy ilyen ügyben öt-hat, vagy még ennél is több tárgyalás folyik a Döntőbizottság előtt. Nem tudom, vajon a komlói éritek tudják-e miért fizetett ki vállalatuk a Mecseki Szénbányászati Trösztnek 50—60 ezer forintot? Tudják-e. hogy egy rosszul épített kályha miatt és egy rosszul végzett szigetelés miatt, ennyivel csökken az évi nyereségrészesedésük összege": Pedig így van. A vállalat 1 pontosan hétszer pereskedett a Döntőbizottság előtt, s hétszer fizetett- Ennek ellenére sem volt hajlandó a rosszul végzett munkát kijavítani, végül is úgy döntött a „bíró”, hogy, a tröszt saját rezsijében végezze el a javításokat a komlói építők számlájára. Elég szomorú, hogy ennyire makacs egy mülasztást elkövető építőipari vállalat. A Jókai utcai szövetkezeti lakásoknál (a TÜZÉP-telepi- Snél) kísérleti céllal újfajta mű amyagpadozatot • építettek a szobákba. Igaz, azt a házat eredetileg nem szövetkezeti lakásoknak szánták, s hát üsse kő, legfeljebb a lakók elviselik a javításokkal járó zaklatásokat. De végül is szövetkezeti lakásokként értékesítették a ház lakásait és ekkor kezdődött a „pereskedés”, A kivitelező azt mondta: elismerjük a hibát és kijavítjuk, de felelősséget nem vállalunk az újabb hibákért, így került az ügy a Döntőbizottság elé, ahol megkérdezték a lakóikat, milyen burkolatot akarnak a lakásaikba: javítsák a régit vagy rakjanak hagyományos parkettát A lakók egyenként nyilatkoznak, s a vállalatnak a I jövő év májusáig ki kell cse- j rélni a padozatokat. Az értéktöbbletet az OTP által nyújtott hitelhez csatolják. — Egyelőre megszakadt a pereskedés, de félő, hogy a jövő év derekán újra kezdődik. Két tervezési hiba és három éve folyó vita Ugyancsak a Jókai utcai szövetkezeti házaknál történt, hogy a lefolyó csatártriókat eternit csövekre tervezték és a falba építették. Ez nem valami megnyugtató, hiszen könnyen történhetik repedés, törés. S mikor reagálnak majd a hibákra? Amikor átáznak a falak és befolyik a víz a lakásokba- Ez a tervezési hiba is a Döntő- bizottság élé került. A tervező mosta kezét, mondván, — hogv semmiféle előírás nem tiltja az eternit-csövek beépítését lefolyó gyanánt, önmagában. elméletben talán igaz is, de a gyakorlatban nem egészen. Megszületett a döntés: újra kell tervezni a lefolyókat és ki kell cserélni a jelenlegit. A másik, szinte hihetetlen eset a János utca 17. számú OTP társasház földszint 4-es lakásában történt. A lakást 1960-ban adták át a lakóknak, de azóta az említett lakásban nem lehet fűteni a rossz kályha miatt. Ezen folyik a vita három éve. Nem tévedés, — három éve! Tárgyalás, döm tés, javítás. Tárgyalás, döntés, javítás ... így megy. ki tudja, hányadszor, de fűteni még nem lehet' Hosszul tervezték a kéményt és rosszul a kályhát. A sok huzavona közben újra terveztek egy kályhát. De milyet? Most tessék jól figyelni: a tervező olyan kályhát tervezett, amelyet egyáltalán nem lehet Magyar- országon kapni. Valami Oro- lin—Szakács-féle kályhát, amelyet még nem is gyártanak az országban. Bátortalan kereskedelem — gyakori áruhiány Szinte külön téma a vidéki sütőipari vállalatok és a föld- művesszövetkezeti boltok közötti vita a szállítások miatt. Egyszerűen nem felel meg a gyakorlatnak az a szál lítási szabályzat, amelyet a minisztérium adott ki figyelműn kívül hagyva a való hely zetet. A falvak között eléggé rosszak az utak, a. sütőipar nem rendelkezik elegendő szállítási eszközzel, valamint a boltok nyitvatartási ideje speciális a kisebb falvakban. Vajon milyen döntést hozzanak a felmerülő vitákban? — Legszívesebben a szabályzatot kidolgozó emberek elé terjesztenék mindegyiket, hogy döntsék el ők. A városokban is gyakori a kereskedelmi szervek és az ipar között felmerülő peres ügy, A -vásárló rossz árut kap és mérgelődik, gyakorta visszamegy a boltba és ott is veszekszik, végül belenyugszik, hogy „kifogta”. A „jogaival” tisztáiban levő „rámenősebb” vevő kártérítést követel az üzlettől, s ekkor a bolt „fut a pénze után”. Kezdődik a vita a kiskereskedelem és a nagykereskedelem között, amelybe bekapcsolódik a gyártó üzem is. Precízebb, gondosabb munkát! A vállalatok közötti pereskedéseket legtöbb esetben el lehetne kerülni, ha valamivel gondosabban végeznék a munkát, betartanák a szerződésekben mehatározott határidőket. A felelősség áthárítása helyett — melyre sók időt és energiát pazarolnak a vállalatok képviselői — precízebb munkát végezzenek és követeljenek meg! Elvégre a kötbérek kifizetése — mégha a „nagy zsebben” marad a pénz, akkor is — érzékenyein érinti a vállalatok mérlegét, nem utolsósorban a dolgozók zsebét. Gazdagh István Magyar erőművek Romániának A Komplex Magyar Külkereskedelmi Vállalat képviselői a napokban szerződést írtak alá Bukarestben, amelynek értelmében a magyar ipar szállítja a Nagyvárad mellett épülő hőerőmű berendezéseit. Az 1965 végéig felépülő erőmű a környéken termelt lignitet hasznosítja majd. Két turbinája egyenként 25 megawatt villamosenergiát termel, s a nagyváradi alumíniumkombinátot látja el gőzzel és árammal. Az építkezés bevezető munkálatai már megindultak s a berendezéseket a magyar vállalat novembertől folyamatosan szállítja. Néhány hónappal korábban a hasonló kapacitású iasi hőerőmű berendezéseinek szállítására kötött szerződést a Komplex, jelenleg pedig a suceavai hőerőmű bővítéséhez szükséges két kazántelep és turbocsoport vásárlásáról folynak Bukarestben az előkészítő tárgyalások. Újra a vetésről Budapest—Kairó 260 perc Megérkezett Kairóba a MALÉV első tengerentúli légijárata. Az első útra magyar delegáció utazott, Rónai Rudolf közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes vezetésével. Képünkön: az első légi járattal érkező delegáció ünnepélyes fogadtatása a kairói repülőtéren. Lapunkban naponta Írunk a vetési munkák eredményeiről és egyúttal szinte naponta hívjuk fel a termelőszövetkezetek figyelmét a vetés időbeni és helyes technológiával való elvégzésére. Ez azonban a legkevesebb, hiszen a felelős gazdasági szervek is mindent megtesznek, hogy a vetés a lehető legjobban haladjon. Nagyon értetlen embernek kell lennie, aki a fölhívások, személyes megbeszélések és újságcikkek ellenére sem hajlandó tudomást venni a vetés népgazdasá- g i jelentőségéről. Mert azt minden jó szakember tudja, hogy a vetést időben és jól kell elvégeznie, akkor kaphat csak jó termést. A vetés jelentősége azonban napjainkban ennél több, a vetés nemcsak az illető szakember, mégcsak nem is az illető termelőszövetkezet ügye! Ha szabad ezt a kifejezést használni: a vetés napjainkban közügy, az egész ország ügye. Legtöbb helyen ezt meg is értették, s annak ellenére, hogy nem egyszer időjárási viszontagságokkal, géphiány- nyal, munkaerőhiánnyal kell megküzdeniök, teljes erővel azon vannak, hogy ezt a nagyon fontos munkát jól hajtsák végre. Sajnos azonban kivételek is vannak! Nagypallon és Drávaszabol- cson tisztítatlan vetőmagot vetettek — úgy ahogyan kijött a cséplőgépből. Hogy ennek mi lesz a következménye, azt egyetlen szakembernek sem kell bővebben fejtegetni, még a nagy- palli és a drávaszabolcsi tsz-vezetőknek sem, hiszen ők is szakemberek. Vagy mit szóljunk ahhoz a vetésmódhoz, amikor a harmincsoros vetőgépről kilenc csoroszlya hiányzik s a gép csak úgy „isten nevében” szórja a magot!? Ezek ráadásul olyan hibák, amiket sem az időjárásra, sem a munkaerő- hiányra nem lehet ráfogni. Egyszerűen csak hanyagság, mert hiszen azt sem lehet mondani, hogy hozzá nem értés! Ezek annyira a mezőgazdaság ábécéjéhez tartoznak, hogy minden falusi gyermek tudja, hogyne tudná egy termelőszövetkezet vezetője. És éppen így a mezőgazdaság ábécéjéhez tartozik az is, hogy pillangós után hagyjuk ülepedni, érni a fölszántott földet, csak azután vetünk bele búzát — és így a piliangús éppen & legjobb elővetemény lesz. De ha mégis elmondanám egy mezőgazdasági szakembernek, hogy előfordul az is. hogy a lucernaföld egyik oldalát még szántják s a másikon már vetik a búzát, biztosan azt hinné tréfálok vele és hitetlenkedve csóválná a fejét. Pedig a ber- kesdi tsz, akár hihető, akár nem — ezt csinálta —. Itt kell megjegyezni, hogy a kijelölt határidőket, nemcsak azért jelölték ki, i hogy a tsz-ek arra az időre elvessenek. Nagyon pontosan megjelölték azt is, hogyan vessenek! Rosszul vetni — akármennyire is időre teszik — jelenlegi helyzetünkben, és egyébként is jóvátehetetlen hiba! S ha már a berkesdi tsz- nél tartunk, meg kell említeni még egy hibát, amely sajnos nemcsak Berkesden otthonos. A gépek elosztásáról van szó. Szétszórják a gépeket, egyszerre több táblában kezdenek vetni. Jön egy esős idő — félbemarad a tábla. Vagy az említett pillangós után vetés. Beállíthatták volna azt a gépet más táblába is addig együtt a többivel és pár hét múlva valamennyi géppel rövid idő alatt elvethették volna ott is a búzát — ha már nem jutott eszükbe az évelőt korábban feltörni! A hibáknak — és a hibákról beszélni kell! — még mindig nem értünk a végére. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársai kint jártak a napokban Nagypallon. Megkérdezték a tsz-elnököt és a tanácselnököt, van-e futrinka a vetésekben. Azt a választ kapták, hogy nincs. Szerencsére nem érték be ennyivel, kimentek a helyszínre — a vetés tele van futrinkával. Ebben a cikkben a példákat jobbára egyébként is gyenge termelőszövetkezetek szolgáltatták. De ezeket a hibákat nem lehet „gyengeségük” számlájára írni. Jó- néhány gazdaságilag gyenge tsz nagyón szép munkát végez: például a hidasi. Árpavetéseik már zöldellnek, talajmunkájuk, vetésük kifogástalan. Bebizonyították, hogy így is lehet! Sőt, nemcsak lehet — kell is! — Es aki még nem Oft traktoron, azzal mi lesz? — emelte feljebb szénporos fejét Márfi József segédvájár. — Az kap egy 1100-as Fia- tot és ebédet hord a többieknek, — tréfálkoztak vele szom szédai, alak jól tudták, hogy Márfi legalább két évig volt traktoros-brigádvezető valamelyik gépállomáson. Elcsitul a harminc bányász zsibongása és Bognár István a Kossuth- bányaüzem KlSZ-bizottságá- nak titkára ismerteti a gépállomásokra kerülő traktorvezetők helyzetét. Melyik termelő- szövetkezet kért a bányától traktorost, milyen lesz a fizetés, a munkaviszony, lesz-e melegétel, szállás és így tovább. Hosszas vita keletkezik a traktorosok munkanaplójával kapcsolatban. — A gépállomásokban megvan az a rossz szokás, hogy nem vezetik rendesen a dekád naplót. Nem adják ki a traktorosnak, s mi van akkor, ha meghibásodik a gép és néhány órát állni kénytelen az ember? — problémázik valaki, mire egy másik ember azonnal választ ad. — Azért nem adnak naplót, mert összekoszolódik a gépen, de a brigádvezeto minden áldott nap felkeresi a traktorost és beírják a munkát. — Ez tévedés, — szól közbe Márfi, — én két évig brigádvezető voltam, de mindennap, minden traktoroshoz képtelen eljutni az ember. BÁNYÁSZ TRAKTOROSOK Nagyjából elcsendesedik a vita és Bodnár elvtárs felsorolja azoknak a nevét, akiket személy szerint kért valamelyik termelőszövetkezet. Jäger Mihályt és Hosszú elvtársat a szászváriak kérték, mivel ők ott laknak a faluban. Jó lenne teljesíteni a kérést már- csak azért is, mert a szövetkezetei mi patronáljuk. Mán- fa és Mecsekjánosi hat embert kér. Az Anna-aknai elvtársakat a pécsváradi pártbizottság kérd, őket ismerik tavalyról«. Az Anna-aknai bányászok mellettem ülnek. Látom az arcukon, hogy jól esik nekik a személyes üzenet. Hunyadi Lajos vájár, Vildanger Ernő vájár, Szatmári Ferenc segédvájár, Nagy Gál János csillés, Bencsics Pál segédvájár ösz- szedugják a fejüket, majd intenek Hunyadinak, hogy beszéljen. — Mi öten vagyunk, — áH fel Hunyadi, — mert a hatodik, Sándor elvtárs, nem tud jönni. Egy fő kellene mellénk, hogy a váltók is közülünk kerüljenek ki. Jelentkezik egy szőke hajú fiatalember, Páldeák László vájár. — Elfogadjuk, — felelik kórusban Hunyadiék. Majd kérik, hogy a bányász lámpájukat magukkal vihessék., hátha éjjel javítani kell a gépet és legalább világítani tudjanak rendesen. Tovább pereg a beszélgetés. Egy fiatalember aggályoskodik: — Két hete voltam sorozáson, lehet, hogy behívnak. Akkor mi lesz? Elmehetek azért? Megnyugtatják, hogy elmehet, legfeljebb onnan vonul be, de addig is tud segíteni. Kónya Ferenc mozdonyvezető kér szót. — Ha el lehetne intézni, a mánfai tsz-be mennék, ott van a fékesem is. — Elmegyek én is a Kónyával, — szólal meg a mellette ülő Somogyi András vájár. Márfiék — három társával együtt — a mágocsi gépállomást választják. Tamás János bányalakatos feláll: — Én még nem szántottam. Attól félek, nem fog sikerülni .. j — Van traktorvezetői vizsgája? — Nincs. Gépszerelői vizsgám van. Szerelőre is szükség van — mondják neki, s megnyugtatják, hogy ha érti a traktorok szerelését és tud vezetni, két nap múlva nyugodtan szánthat. Újabb bányászok lépnek a terembe. Érdeklődnek, hova lehet menüi, lehetőleg a közelben. Felsorolják a környező szövetkezeteket, mindenki meg találja a neki megfelelőt. Hunyadiékkal beszélgetek még néhány percig. — Mióta tud traktort vezetni? — Már harmincnyolcban vezettem egy öreg, viharvert Fordot a keresztespusztai gazdaságban. Apám gazdasági cseléd volt, én is ott kezdtem, — Vissza vágyik? Nem válaszol azonnal. Néz a szemembe: mondja, n* mondja? — Szerettem a mezőgazdaságot, most is szeretem. Panaszkodik a tavalyi „traktorosság” miatt. Amikor visz- szament a bányába, egyes vezetők nem szívesen vették a néhány hónapos kiruccanást. Vildanger Ernő is megjegyzi, hogy nemsokára kiosztják a lakásokat és a felesége aggodalmaskodott, ne menjen a szövetkezetbe, hátha majd amiatt kimarad a listáról. Remélhetőleg segítik majd őket az üzem vezetői, s nem engedik meg, hogy a néhány hónapos távoliét miatt bármilyen hátrány is érje a szövetkezetben dolgozó bányászokat. A beszélgetés végén a KISZ- bizottság titkára azzal búcsúzott a falura induló bányászoktól, hogy mindenkit meglátogatnak és ügyes-bajos dolgaikban segítséget nyújtanak. Hunyadiék is búcsúznak, indulnak a hosszúhetényi termelőszövetkezetbe. Várjál! őket a traktorok. Cazdagh István
