Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-24 / 223. szám
4 iÄPid IMI. SZEPTEMBER U ' A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA (Folytatás) 0 kínai politika célja a nemzetközi feszültség élezése Az utóbbi időben a Kínai N épköztársaság vezetőinek meglehetősen gyakran kell íuentegetőzmok a viláug köz- \ „ieményének az ellen a jogos vádja ellen, hogy poiitiká jakkal élezik a nemzetközi íe szültséget, termonukl eár is háború felé taszítják a világot. A kínai vezetők szeptember l-t nyilatkozatukban igyekeznek bebizonyítani, hogy ők állítólag sohasem léptek fel a béke és a békés együttélés politikája ellep. 9 A kínai vezetőség e kijelentéseit üdvözölhetnénk, ha ezek a gyakorlatban fordulatot jelentenének a KKP vezetőinek a háború és a béke kérdésében vallott nézeteiben és nemzetközi politikájában. A valóságban azonban azt látjuk, hogy még csak nem ás gondolnak ilyen fordulatra. Valójában mit akarnak bebizonyítani? Azt, hogy a szovjet dokumentumokban állítólag felhasználják Mao Ce- tungnak összességéből kiragadott és helytelenül magyarázott azon kijelentését, hogy a jövendő háborúban nem mindenki hal majd meg, hanem csak az emberiség fele. Nos, mi készek vagyunk megvizsgálni ezt a kérdést, hogy ki torzítja el és ki magyarázza helytelenül a két idé zetet. Talán a nyilatkozat szerzői nem látják, hogy ilyen módon csak leleplezik önmagukat és nem hogy megcáfolnák, hanem csak ismét megerősítik a kommunista világmozgalom és a haladó közvélemény súlyos aggodalmait a kínai magatartás miatt. Mit fejtegetnék a kínai vezetők? Lényegében azt. hogy az emberiségnek mekkora része pusztul majd el egy új világháború esetén. — Száz százaléka-e vagy csak a fele. A nyilatkozat így hangzik: „Mao Ce-tung elvtárs 1957-ben elhangzott és fentebb idézett szavait azokhoz az emberekhez intézte, akik azt állítják, hogy amennyiben az imperializmus kirobbantaná a nukleáris háborút, elpusztulna az emberiség”. „Mi —• hangzik a továbbiakban a nyilatkozat -» nem értünk egyet pesszimista és teljesen kétségbeesett nézeteikkel. Mi a*t mondjuk, hogyha az imperializmus kirobbantja a nukleáris háborút. az a legrosszabb esetben is ae föld fele lakosságának pusztulását vonja maga után.” Befejezésül pedig: „Mi hiszünk az emberiség ragyogó jövőjében.” Valóban szörnyűek ezek a vélemények. Miféle „gyönyörű jövőről” lehet beszélni az emberiség fele kipusztulásának perspektívája mellett! De nemkevésbé veszélyes a másik dolog sem: a kínai vezetőknek, amikor egy háború esetleges kő vetkezményeire vonatkozóan adnak prognózisokat, ezzel nemcsak a% a céljuk, hogy lelki szemeikkel behatoljanak a jövőbe, hanem az is, hogy megindokoljanak egy meghatározott politikát. Ezt nem cáfolják maguk a nyilatkozat szerzői sem. Amikor összegezik annak a vitának az eredményét, hogy hány ember pusztul majd el a termonukleáris háború tü- zében, a következőket írják: „A kérdés lényege, hogy végül is milyen politikát kell folytatni az amerikai imperializmus nukleáris zsarolásával és nukleáris fenyegetésével szemben: ellenállást kell-e kifejteni vagy kapitulálni kell-e?” Magától értetődik, hogy a szovjet vezetők közül soha senki nem vetette fel és nem vethette fel a kapituláció kérdését. A Szovjetunió nem azért teremtett hatalmas nukleáris erőt és nem azért tökéletesíti azt. Még kétség sem támadhat abban az irányban, hogy amennyiben az imperialista agresszo- rok megtámadnák a szocialista tábort, megsemmisítő csapást kapnak. A kérdés másként merül fel; kell-e komolyan és minden erővel küzdeni a békéért, követni kell-e a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, — mint a külpolitika fő irányvonalát, vagy a „veszettek” járszalagján kell-e haladni, versenyezni kell-e az imperialistákkal a nemzetközi feszültség szításában? És íme e kérdés megoldásánál a kínai vezetők azt latolgatják, hogy az emberiség fele vagy száz százaléka semmisül-e meg az új háború füzében. Ha pedig „csak” a fele, ebből az következik, hogy meg lehet kockáztatni a háborút, mert a másik felére .gyönyörű jövő” vár? A kínai vezetők arra szólítanak, hogy a szocialista országok, a kommunisták, legyenek fatalisták, és fogadják el azt, hogy az új háborúnak menthetetlenül fel kell áldozni az emberiség felét. S ha csak a felét! Világos, hogy a sűrűn lakott és a hadműveletek központjába kerülő országok veszteségei min dennél nagyobbak lesznek, s népeik esetleg teljesen elpusztulnak, A kínai vezetők egyébként erről nem egyszer telje# leplezette nsííg gél beszéltek. Amikor példáid az egyik csehszlovák újságíró Taó Csu-vai, a Kínai KP Központi Bizottsága tagjával folytatott beszélgetésen felemlítette, hogy Csehszlovákiában, ahol 13 millió ember él, egy nukleáris háború esetén megsemmisülhet az egész nemzet, ezt a választ kapta: „Egy világégés esetén a szocialista táborba tartozó kis országoknak alá kell vetniök saját érdekeiket az egész tábor közös érdekeinek.’’ A KNK egy másik felelős vezetője szovjet képviselőkkel folytatott beszélgetésében azt állította, hogy Togliatti elvtársnak, az Olasz KP főtitkárának nincs igaza, amikor népe sorsa miatt aggódva azt mondja, hogy nukleáris háború esetén egész Olaszország elpusztul. „Hiszen más népek megmaradnak —1 jelentette ki ez a vezető —, s az imperializmus megsemmisül .. .•» így áB a dolog a vita lényegét illetően, A Kínai Népköztársaság vezetői már 1958-ban, amikor Pakingben 'szemlátomást még csak kialakulóba^ volt az a nézet, amely szerint a hidegj háború állítólag előnyös a forradalom érdekei szempontjából, az alábbi gondolatokért fejtették ki: A Nyugat úgy véli, hogy a hidegháború neki előnyös. Am válójában a hidegháború „kedvezőbb a mi országainknak”. Később a kínai vezetők ezt a meggyőződésüket egész „elméletté” fejlesztették. Ma már nem forog fesm semminemű kétség afelöl, — hogy a kínai vezetőknek a kommunista világmozgalom általános vonala ellen irányuló támadását 1959-ben tőb bek között a nemzetközi feszültség akkor kibontakozó enyhülése, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hidegháború bizonyos gyengülése váltotta ki, különösen Hruscsov elvtársnak az Egyesült Államokban tett látogatása után, Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a kínai vezetők éppen ebben az időszakban bonyolódtak fegyveres összetűzésbe az indiai—kínai határon. ami nemcsak ebben a tér ségben élezte ki a helyzetet, hanem végeredményben azt. célozta, hogy egészében meghiúsítsa a nemzetközi feszültség kibontakozóban levő csökkenését. A kínai—indiai konfliktus kezdetén, 1959-ben a szovjet vezetők nyíltan kijelentették a Kínai Népköztársaság kormányának, hogy egy ilyen konfliktus hátrányos következményekkel járhat nemcsak a kínai—indiai kapcsolatok, hanem az egész nemzetközi helyzetre. Ma már mindenki látja, hogy a kínai—indiai konfliktusnak a Himalájában igen káros következményed voltak a béke ügyére. Mint várható volt, maga Kína sem nyert semmit. Tekintélye a világ népei, mindenekelőtt pedig Ázsia és Afrika népei előtt egyáltalán nem edősödött, A Kínai Népköztársaság vezetőinek cselekedetei, amelyek aláássák a semlegessé- gi politikát, lényegében lehetőséget adnak az imperialista hatalmaknak arra, hogy fokozzák befolyásukat a felszabadult országokban, elsősorban pedig Indiában. Ez a magatartás egy semleges országgal szemben annál kevésbé érthető, minthogy a Kínai Népköztársaság kormánya mindenképpen kacérkodik nyíltan reakciós rendszerekkel Ázsiában és Afrikában, köztük olyan országokkal, amelyek imperialista há- l borús tömbökhöz tartoznak. A kínai vezelfik nacionalista szenvedélyeket szítanak fel Az utóbbi években a kínai fél a szomszédos államok határain olyan tetteket követ el, amelyek alapján azt kell gondolnunk, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya egyre jobban eltér a I lenini megállapításoktól ebben a kérdésben. A nép figyelmét szándékosan a határkérdésekre összpontosítják, s a Kínai Népköztársaság vezetői mesterségesen szítanak fel nacionalista szenvedélyeket, más népekkel szembeni ellenséges hangulatot. Kínai katonai és polgári személyek 1960 óta rendszereden megsértik a szovjet határt. Csupán 1962-ben több mint ötezer olyan esetet jegyeztek fel, hogy kínai részről megsértették a szovjet határokat. Kísérletek is történnek a szovjet terület rheghatáro- zott részeinek önhatalmú kisajátítására. Egy kínai állampolgárnál, aki átlépte a határt, Hejlung- csiang tartomány népi kormányának utasítását találták, amelyben ez állt: „Az Amur és az Usszuri vitás szigetein a szovjet határőrök gyakran azzal az igénnyel lépnek fel, hogy halászaink hagyják el ezeket a szigeteket. Javasoljuk a halfogás folytatását a vitatott szigeteken, s a szovjet határőröknek megmondani, hogy az említett szigetek Kínához tartoznak, s így a határt nem mi sértjük meg, hanem ők”, majd a továbbiakban: „ .. .Semmi esetre sem hívjuk Vissza halászainkat ezekről a szigetekről. Feltételezzük, hogy tekintettel az államaink közötti fennálló baráti kapcsolatokra, a szovjei fél nem tesz erőszakos intézkedéseket, hogy halászainkat kiszorítsa e szigetekről”. A szovjet kormány már több ízben javasolta a Kínai Népköztársaság kormányának, hogy tanácskozzanak a határvonal bizonyos részeinek pontos meghatározásáról mindennemű félreértés lehetőségének kizárása végett. A kínai fél azonban mindig kitér az ilyen megbeszélések elől, s ugyanakkor továbbra is megsérti a határt. Ez a, magatartás feltétlen felkelti a figyelmet, annál is inkább, mert a kínai propaganda határozott célzásokat tesz a szovjet—kínai határvonal egyes részeinek a múltból származó állítólagos igazságtalanságára. Rendkívül veszélyes útra lép azonban az, aki napjainkban mesterségesen vet fel bármilyen területi kérdést, különösen szocialista országok között. Ha az államok ma elkezdenének egymással szemben területi igényeket támasztani, ásatag adatokra, elődök sírjaira hivatkozva, kardoskodnának a történelmileg kialakult határvonalak felülvizsgálása mellett, akkor ez semmi jóra sem vezetne, összeve- szítené egymással a népeket a béke ellenségeinek örömére. A kínai vezetőknek a szocialista országok lenini külpolitikai Irányvonala ellen viselt harcában alkalmazott méltatlan fogások szembetűnően megmutatkoznak a Karib-tenger térségében tavaly lejátszódott válsággal kapcsolatos eszmefuttatásaikban. Szeptember 1-én kelt nyilatkozatukban nagy teret szentelnek ennek a kérdésnek. Találhatók a nyilatkozatban olyan állítások, hogy a válság oka „a szovjet vezetők elhamarkodott cselekedetei” voltak és hogy szovjet rakéták elhelyezése Kubában „kalandorkodás’’ volt. Ide tartozik azután az az alaptalan állításuk is, hogy a rakéták kivonása Kubából „behódolást” jelentett. Mindez megtalálható a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatában, de ezeknek, az állításoknak egyike sem igaz. Ha valaki a kínai vezető kit hallgatja, akkor úgy tűnik, hogy 1962 októberében nem az amerikai imperializmus agreszivitása sodorta a világot termonukleáris katasztrófa szélére, hogy az amerikai imperializmusnak mindehhez semmi köze sem volt, esze ágában sem volt fenyegetni Kubát. Ez azonban szembetűnő hazugság, amelyre Pekingnek most azért van szüksége, hogy utólagosan megrágalmazza a szovjet kormánynak azokat a cselekedeteit, amelyekkel a válságos pillanatban megvédte a kubai forradalmat az Egyesült Államok katonai intervenciójának veszélyével szemben. B Kínai Népköztársaság vezetői egyre messzebb mennek el a szakadás álján ' Nem most először találKbe- tunk a kínai vezetőknek olyan kijelentésével, hogy a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért vívott harc ellenkezik a világforradalom, a nemzeti felszabadító mozgalom feladataival. A világot átfogó munkás- és nemzeti felszabadító mozgalomnak a háború utáni években szerzett tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a szocializmusért vívott harc szorosan összefonódott a békéért vívott harccal. A népek forradalmi és felszabadító harcának egyetlen valamennyire is fontos kérdését sem lehet ma a békéért és a békés együttélésért folyó harccal való kapcsolat nélkül vizsgálni. E tapasztalatokat általánosítva a kommunista és munkáspártok képviselőinek részvételével 1960-ban megtartott tanácskozásról kiadott nyilatkozat rámutat, hogy éppen „a békés együttélés viszonyai között jönnek létre a kedvező lehetőségek ahhoz, hogy kibontakozzék az osztályharc a kapitalista országokban, a népek nemzeti felszabadító mozgalma a gyarmati és függő országokban. A forradalmi osztályharc és a nemzeti felszabadító harc sikerei viszont előmozdítják a békés együttélés megszilárdulását”. A két rendszer békés együttélése során a fejlett kapitalista országokban fellendül a munkásosztálynak, a dolgozók tömegeinek gazdasági és politikai harca az imperializmus ellen, saját lét- fontosságú követeléseik telje-1 sítéséért, a szocializmusért. Az élet azt mutatja, hogy a békére, a békés együttélés megszilárdítására irányuló politika nem gátolja, hanem előmozdítja a nemzeti felsza- bodítő mozgalom fellendülését. Nyilvánvaló tény, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének viszonyad között több mint ötven ország érte el nemzeti függetlenségét. A gyarmati elnyomás alól felszabadult országok ma már egyre komolyabb politikai tényezővé válnak nemzetközi téren. Ma már egyetlen világproblémát sem lehet megoldani az ő részvételük nélA marxizmus-Ieninizmus tanítását, a kommunista mozgalom fő irányvonalát revízió alá véve a kínai vezetők olyan elméletet próbálnak rákényszeríteni a nemzetközi munkásosztályra, és a nemzeti felszabadító mozgalomra, amely szerint a forradalmat „forradalmi háborúk” segítségével kell előre lendíteni. A kínai vezetők véleménye szerint a szocialista országok csak ilymódon vihetik előbbre a forradalom ügyét a kapitalista országokban. Itt arról van szó, hogy a kínai vezetők megszegik azt a lenini tételt, amely szerint a forradalom minden ország dolgozóinak belső ügye, és a forradalmat nem szabad exportálni. A Kínai Népköz- társaság vezetői, amikor a forradalom előre lendítését hirdetik, felelőtlenül abból indulnak ki, hogy a forradalom mindig, mindenütt és minden körülmények között lehetséges. Figyelmen kívül hagyják a tényleges osztályerőviszonyokat, nem törődnek azzal a kérdéssel, vajon megvan-e a forradalmi helyzet valamely országban, nem veszik számításba a nemzetközi helyzetet Ezzel szemben az SZKP és a testvérpártok álláspontja világos. M»*g leghatározottabban ellenezzük a világháborút, mint ahogy egyáltalán ellenezzük az államok közötti háborúkat. Világháborúra csak az Imperialistáknak van szükségük, hogy idegen területeket kaparintsanak meg, leigázzának és kifosszanak népeket, harcoljanak a szocialista országok ellen. A Szovjetunió politikájának befeketítésére irányuló törekvésében a kínai kormány nem riad vissza durva koholmányoktól sem, amelyek sokszor az ostobaság határát súrolják. Kijelenti például, hogy a szovjet vezetők a nemzeti felszabadító mozgalmat „a holtak mozgalmának’’ nevezték. Úgy látszik, a kínai vezetők minden eszközt jónak tartanak, ha az a kitűzött célhoz vezet. De engedjék meg a kérdést: mi közük az ilyen módszereknek a kommunista erkölcshöz? A Szovjetunió mindig úgy vélekedett, és ma is az a vélménye, hogy a felszabadult országoknak függetlenségük megvédése érdekében a jelenlegi viszonyok között nem szabad leszerelniük, hanem fokozniok kell védelmi erejüket, és a Szovjetunió segíti is őkef ebben a jogos törekvésükben. A Szovjetunió nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is támogatja a fiatal felszabadult országokat, segítséget nyújt nekik nemzeti érdekeik megvédésében. E segélynyújtást népünk in-: ternacionalista kötelességének tartja. Mi az oka annak, hogy a kínai vezetők mélyen hallgatnak a kérdésnek erről aa oldaláról? Ezekre a kérdésekre a válasz nem kétséges. A kínai vezetők célul tűzték magú is elé, hogy rést ütnek azon a barátságon és együttműködésen, amely a Szovjetuniót és a többi szocialista országot a nemzetközi felszabadító mozgalomhoz fűzi. A kínai vezetők erre a maguk külön ka-? landor céljai érdekében törekednek. E célokból fakad egész jelenlegi politikai irány-; vonaluk. Miközben as S7.KP és a szovjet kormány őszintén törekedett és törekszik a szó? cia lista tábor és a kommunista világmozgalom egységének megszilárdítására, a Kínai Népköztársaság vezetői egyre messzebb mennek el a szakadás útján. Azokat a a esteid téréseket, amelyek egyfelől a Kínai Kommunista Párt vezetői* másfelől pedig as SZKP és a kommunista világmozga- lom között felmerültek? egyre nagyobb mértékben átviszik as államkört kapcsolatok területére. A kínai kormány nyílt ellenséges cselekedetekre ragadtatta ma gát a Szovjetunióval szemben. A szovjet kormány továbbra is megtesz minden tálé telhetőt a felmerült nézeteltérések megszüntetésére Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a kialakult helyzetben továbbra is időszerű a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai, a Kínai Kommunista Pért és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti nyílt vita megszüntetése. Az SZKP és a KKP képviselőinek 1963. július 5-től 20- ig Moszkvában lefolyt találkozója nem fejeződött be, hanem a kínai küldöttség javaslatára félbeszakították és meg állapodtak a találkozó folytatásában. Rá kell mutatni arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Kommunista Párt vezetőségének legutóbbi cselekedetei, az SZKP és a Szovjetunió ellen indított ellenséges kampány egyáltalán nem tanúskodnak arról a szándékukról, hogy folytassák a találkozót. Amikor mi készek vagyunk arra, hogy minden lehetőséget j felhasználjunk a felmerült nézeteltérések áthidalása ér- j dekében, ezt azért tesszük, j mert őszintén törődünk a sao- 1 dalista testvériség országainak és a kommunista világ- mozgalomnak az érdekeivel, az összes népek békéjének és biztonságának megszilárdításával. Továbbra is megteszünk minden tőlünk telhetőt a Kínával való egység, a kommunisták sorai egységének megszilárdítása érdekében. Mi egyetlen jottányit sem engedünk a marxizmus-lenini zraus elveiből, nem engedünk semmiféle kalandor- kodó kirohanásokat, amelyeket politikánk ellen intéznek, hiszen pártunk, az egész kommunista mozgalom lenini irányvonalának megvalósításától függenek a szovjet emberek és az ösz- szes népek létérdekei, a világban végbemenő forradalmi folyamat újabb sikerei, a béke és a szocializmus sorsa. Pártunk továbbra is harcolni fog minden olyan próbálkozás ellep, amc' .rek célja letéríteni bennünket erről a helyes lenini úU-.íj
