Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-22 / 195. szám
Városfej lesztés társadalmi munkában A hét kérdése 1962-ben az előző évekhez Viszonyítva tízszeresére emelkedett a társadalmi munka értéke Mohácson. A városi tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy az előző évhez viszonyítva társadalmi munka tervüket 106 százalékra teljesítették. A társadalmi munka évi előirányzata 9400 dolgozó után átlagosan évi 40 forint, vagyis 376 000 forintnak felel meg. Ezt az őszszeget 399 713 forintra teljesítették. A társadalmi munka eredményeképpen a város parkjai szebbek lettek. Ebben a munkában résztvettek a város iskolái és kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Kisfaludy Károly Gimnázium, a Mezőgazdasági Technikum, a Belvárosi Fiúiskola, Leányiskola, a Mohácsi Bútorgyár, a Vegyesipari Vállalat, a Fodrász és a Szabó KTSZ. A parkosításnál 70 563 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az utcák parkosításának, vi- rágosításának 165 977 forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. Itt élenjártak a Kossuth Lajos, Zalka Máté, Tolbuchin és Rókus utca lakói. Sokan ismerőt Mohácson és környékén dir. Faltay János főorvost. Ha szóba kerül a neve, mint köztiszteletben álló orvos ról beszélnek róla, de azt hiszem még a szomszédságában lakók sem tudják, hogy egyik kitűnő drámaírónk, Szigligeti Ede unokája. Pedig nem tartotta titokban, hiszen a szobák falán látható néhány kép és az egyik szoba sarkában elhelyezett mellszobor — mely a Nemzeti Színházban láthatónak mása — elárulhatta a látogatóknak a rokoni kapcsolatot, de közismert szerénysége miatt csak a képek felfedezőinek adott erről felvilágosítást A jövő évben lesz 150 éve annak, hogy Szigligeti Ede meglátta a napvilágot. — Igen. Csakhogy akkor, illetve néhány év múlva < még nem erre a névre hallgatott. Szathmáry József volt az eredeti neve. Dédnagyapám mérnököt akart faragni belőle, de „nem sokáig húzta a mérőláncot hanem felcsapott Thália papiának." Ekkor kitagadta s mint ahogy az legnépszerűbb színművében, a LiUomfiban is van, álnevet vett fel, hogy a$ apja meg ne találja. Történetek, emlékek — Miért választotta éppen ezt a nevet? — En úgy tudom azért, mert sokat járt mint színész Szigli- getén, megtetszett neki a hely és felvette színész-névnek. Szász Károly szerint a budai színésztársaság igazgatója, Döb rentei adta neki a szépen hangzó Szigligeti nevet Kisfaludy Sándor regéje nyomán. A' lényeg az, hogy a nevet megkedvelte és ezt használti drámaíró, színházigazgató kofában is. — Milyen történeteket őriz emlékezetében az unoka (aki szintén nagypapa már) Szigligetiről? — Csak hallomásból tudok történeteket. Apám mesélt róla. Édesanyám, Szigligeti Franciska. aki színművésznő volt, fcprán meghalt. Nagyapám koMohács sportoló ff jósága sem maradt le a társadalmi munkában és az I. félévben 57 958 forint társadalmi munkát végeztek, ebben segítségükre voltak a 12. sz. AKÖV dolgozói is. A központi sporttelepen kézilabdapályát létesítettek, salakozták és mintegy 1000 köbméter földet mozgattak meg. A sportpálya kialakításánál, rendezésénél még eredményesen közreműködött a Komlói Állami Építőipari Vállalat, és a Kisfaludy Károly Gimnázium. Jelentős társadalmi munka volt az iskolában. Az I. félévben 86 000 forint értékű munkát végztek el. Ebben élenjártak a külvárosi iskola tanulói, a szülői munkaközösség, akik a 86 000 forintból 68 000 forint társadalmi munkát mondhatnak magukénak. A tanács végrehajtó bizottsága elismerését fejezte ki mindazoknak, akik az I. félévben társadalmi munkában elősegítették városunk szépítését, kulturáltságát Dr. Vadon Antal ránkelő ember volt. A reggeli órákat dolgozószobájában töltötte, ott pipázgatott és fel- alá sétált miközben új színművének vázlatát dolgozta ki agyában. Miután elkészült egy jelenettel, papírra vetette álló- íróasztalán. — Felesége német származású nő volt, aki alig tudott magyarul. Ám nagyapám magyarrá nevelte. Ezt példázza az a történet, melyet Törzs Kálmán egy másik unoka Így ir le: „... midőn gróf Battyhyány Lajos requieme alkalmával a magyar nők nemzeti viseletben tömegesen a Ferencrendiek Néhány évvel ezelőtt amikor népi államunk vezetői azt javasolták, hogy parasztságunk szocialista nagyüzemben folytassa a termelőmunkát, egyben Ígéretet kaptak arra, hogy megfelelő segítséget kapnak az új termelési mód megvalósításához. Ez a segítség mindenekelőtt két <6 célkitűzésünk elérése érdekében történt. Kivezetni parasztságunkat a kisárutermelés primitív és éppen ezért rizikóval, buktatókkal járó útjáról, hogy a mezőgazdasági termelés feltételeinek megvalósításával maga a termelő Is egyre magasabb és értékesebb jaVakhoz jusson. Ha ezt elérjük, elértük vele azt Is, hogy a falu mellett a városi lakosság életszínvonala is hasonló mértékben növekszik. Tehát amikor felkerestük Földvári János elvtársat, a Baranya megyed Tanács vb. elnökhelyettesét, az a cél vezérelt bennünket Is: megtudni néhány alapvető dolgot parasztságunk megváltozott életéről, hogy általa, — ha villanásnyi képekben is, — bepillantást nyerjen városi lakosságunk a mindenképpen közös cél megismerésébe. templomához vonultak, Szigligetivé is főkötősen, ezüst- csattos mentében tüntetett az abszolutizmus ellen, sőt leányait is magyar viseletbe öltöztetve vitte magával. Egy osztrák katona, miután az egyszerű felszólításra nem volt hajlandó eltávozni, megfelelő német szavakkal kituszkolt/\,a templomból a hite szerint német szót nem értő magyar menyecskét”. — Ügy tudom jő barátságban volt Egressy Gáborral. — Tisztelték és szerették egymást. Hány művet írt? — Száznál többet. Pontosan nem tudni, mert az én birtokomban is van 'még egy eddig kiadatlan és ismeretlen vígjáték — sa ját írásával, amely a ..Pünkösdi királynő" címet viseli. — Ezek szerint Szigligeti ősbemutatóra is sor kerülhet esetleg a jubileumi évben? — Én nagyon szívesen rendelkezésre bocsátom ezt a kéziratot és örülnék, ha a színpadon megelevenedne a vidám történet, melyet az egyik főszereplő. Clementina a következő szavakkal indít el: „Kedves Bátyám! lm vendégeink jegyzéke. Várnai Ferenc Tehát az első kérdés: — Az utóbbi időkben milyen változásokat hozott a termelőszövetkezetek életében a gépesítés? — A gépesítéssel kapcsolatos ígéreteink a legjelentősebb mezőgazdasági munkák területén máris megvalósultak. 1948-ban még mindössze 34 traktoregység volt a megyében, ma már 2704-re szaporodott a számuk. Figyelemreméltó fejlődés ez, ha meggondoljuk, hogy 1948-ban az„ener giát” dön tőrészt a ló és nem egy esetben a tehénfogat képviselte, addig ma a lófogatú talajművelés 15—20 százalékra zsugorodott. — Ami pedig az aratást, a behordást, a cséplést, tehál biz egyik legnehezebb mező- gazdasági munkát jelentette, Itt történt mindenekelőtt a legszembetűnőbb előrehaladás. S hogy ezt példával is illusztráljuk, ragadjuk ki a sok közül Lippó, Bezedek, Sárok és Ivándárda példáját. E négy község egyetlen termelőszövetkezetbe tömörült, s együt- tesesen kb. 1600 kataszteri hold kalászos területet művelnek. E műveléshez természetesen hozzátartozik az aratás is, ami évtizedeken át az említett községek minden épkézláb emberét igénybe vette. Tehát csupán az aratás e négy községben többszáz embert szólított csatasorba. — Ma pedig? Mindössze három kombájn és a hozzátartozó csekélyszámú személyzet aratta el, csépelte ki a téesz 1600 hold kalászosát És a megye több tízezer holdját? Ma már elmondhatjuk, hogy csaknem 90 százalékán géppel aratjuk le a gabonát. — És a lófogatú, Illetve a kézi talajművelést hogyan szorította le csaknem negyedére a gépek beállítása? — Mint mondottam, az utóbbi években számbelileg jelentősen megnövekedett a megye mezőgazdasági gépparkja. Ez a szám a jövő évben további 500-zal gyarapodik. Mindemellett mégsem a számszerű növekedés az, ami a minőséget előbbre viszi. Bár ez is feladatunk, ennél is fontosabb a gépek ösz- szetéteíéniek körültekintőbb, szakszerűbb kiválogatása, illetve alkalmazása. A dolog lényege az, hogy a szántás, vetés, aratás gépesítése meliert meg kell oldani a növényvédelem gépesítését is» Hogy ezt példával is illusztráljam, itt jegyzem meg, hogy a megye egész vetésterületének mintegy 65 százalékát kukoricaterület foglalja eL Ismeretes, hogy a kukoricatermesztés egyik legmunkaigényesebb feladata a gyomirtás, amely rengeteg kézderőt vesz igénybe Ma már elmondhatjuk, hogy a megye kukoricaterületének 32 százalékán vegyszeresen oldottuk meg a gyomirtást, és és ezen a 32 százaléknyi területen csupán a kukoricatörés igényel még kézierőt. — Miután a gépesítéssel kapcsolatos az öntözéses gazdálkodás Is, hogyan állunk a megyében ezzel a problémával? Talán azal kezdeném, hogy megyénkben a hőmérsékleti adottság kedvező, hiszen az asszimilációhoz megvan az elegendő napfény, ami lehetővé teszi akár az évenkénti kétszeres termesztést is. Emellett kedvezőek a talajadottságaink, sőt a csapadék évi mennyisége is megfelelne nagy termések elérésére. Azonban a probléma ott kezdődi, hogy a csapadék évszakonkénti eloszlása kedvezőtlen. — Ez az utóbbi „nyomós” ok indított bennünket arra, hogy a biztonságosabb termelés érdekében mielőbb, smind nagyobb területen kiterjesz- szük az öntözéses gazdálkodást. 1960-ban mindössze 1300 kataszteri holdon folytattunk öntözéses gazdálkodást, ma több mint 10 000 holdas területen, amit az ötéves terv végére 30 000 kataszteri holdra kívánunk fejleszteni. Az öntözéses gazdálkodás előnyeit sok jó példa közül a Dunafal- vai Tsz holdankénti 45 mázsás csöveskukorica termése bizonyítja, szemben a „száraz” gazdálkodást folytató téeszekkel, amelyekben az idén alig érték el a 15—16 mázsás holdankénti átlagot. — Ha már az öntözéses gazdálkodásnál tartunk, mennyiben befolyásolja ez a zöldségfélék hozambeli növekedését? — Jelenleg közel 2000 kataszteri holdon termesztünk zöldségfélét. A városi lakosság tapasztalhatja, hogy a legkülönbözőbb zöldáruk, de különösen a paprika sokkal húsosabb, fejlettebb, mint néhány évvel ezelőtt. Van is gondunk bőven a többlettermeléssel, de szívesen vállaljuk ezeket a gondokat — Például nemrég jelentette a MÉK. hogy több zöldáru közül elsősorban a zöldpaprika az, amelynek egyre nehe- zeb az értékesítése. Ezen a problémán úgy kívánunk segíteni, hogy a hivatalos elárusító helyeken túl, részben a konzervgyárainkat látjuk el bőségesen, másrészt javasoltuk a tsz-eknek, hogy a tulajdonukban lévő gömbsilókat használják fel a nagytömegű zöldpaprika tartósítására, illetve savanyítására. — Miután a városi lakosságot közvetlenül érinti az élelmiszerellátás, milyen kilátásaink vannak e tekintetben a jövőt illetően? — Kezdem a tejellátással. E létfontosságú élelmiszerből évente nem kevesebb, mint 370 000 hektolitert biztosítunk Pécs és a megye ellátására. Ügy vélem, e területen vannak legkevésbé gondjaink, hála a termelőszövetkezeteink egyre gondosabb, szakszerűbb tevékenységének. Az új és legeredményesebb takarmányféle, a „szilás” használata egyre általánosabbá válik, bár még mindig nagy különbségek vannak a tejhozamok között. Például amíg a Szajki Tsz tehenenként átlagban 4000 liter körüli hozamot biztosít évente, addig a Pettendi Tsz alig éri el az 1400—1500 liter körüli átlagot — S ha már az élelmiszer- ellátásról beszélek, vissza kell térnem néhány szóval az öntözéses gazdálkodásra, amely nemcsak a zöldségfélékben, hanem a haltenyésztésben, a vfziszámyas-tenyésztésben is lényeges javulást eredményezett közellátásunkban. Ami pádig a baromfiellátást Illeti, sajnos egyelőre a háztáji és a magánosok révén kerül túlsúlyba a pécsi és a vidéki piacokon. Elsősorban ez az oka annak, hogy általában magas áron kerülnek értékesítésre. Noha a múlt évben kb. 55 vagon, az idén közel 100 vagon baromfit juttattunk el a fogyasztókhoz, s a jövő évben 120 vagonra növeljük e meny- nyiséget, ez még mindig kevés ahhoz, hogy döntő módon beleszóljunk az árak kedvezőbb alakulásába. — Természetesen mindent elkövetünk, hogy ez megvalósuljon. Például az idei második félévben és a jövő évben több újabb tsz-ünk rendezkedik be nagyüzemi csirke nevelésre. Ez azt jelenti, hogy minden hat hétben piacképes csirkét nevelnek, méghozzá olyan tápanyagokkal, melyeket az emberi szervezet a lehető legjobban értékesíthet Körülbelül 1965 végére elérjük, hogy piacainkon olyan meny- nyiségű baromfit vonultatunk fel, amellyel biztosítani tudjuk a sokkal kedvezőbb vásárlási árakat. — És a „kénye# kérdést”... — Milyen kilátások mutatkoznak a sokat hiányolt friss sertéshús ellátásban? — Valóbam komoly probléma ez, amelyen úgy kívánunk változtatni, hogy elsősorban az anyakoca állományt fejlesztjük fel, és az eddigieknél is fokozottabb gondot fordítunk a még mindig nagyszámú malacelhullás csökkentésére. A kedvezőbb, a korszerűbb nevelési, hizlalás! módszerek bevezetésén túl mindenekelőtt a forgási sebességet kívánjuk növelni. Ugyanis amíg a bólyi tsz-ben a sertést 7 hónapos korára 110 kilóra hizlalják fel, ugyanakkor egy sor gyengébb tsz-bem egy év, másfél év alatt érik el ezt az eredményt. Természetesen mindent elkövetnek tsz-eink, hogy elérjék ezt a szintet, ami sok helyen máris biztató eredményekkel kecsegtet Persze döntő módon segíthet ezen a problémán a termelőszövetkezeti beruházások ésszerű és gazdaságos elosztása is. rálinkas Györgj A Bevzétö tálak pécsi folttai TJ atvany Lajos, a most megjelent Beszélő tájak című könyv megálmodója és megalkotója. a halállal viaskodva már nem nézhette át „a magyar irodalmi műveltség földrajz- könyvét.” Amikor 1957-ben Beszélő házak címmel adott ki könyvet a magyar irodalom nagyjainak budapesti otthonairól, mindenki várta, hogy a folytatás a vidéki szülőházakhoz, iskolákhoz, lakásokhoz vezesse el az olvasót. A Magvető kiadáséiban meg jelent mű élvezetes stílusban szólaltatja meg a vidéki városok, falusi tájak köveit, ahol — ahogy Bóka László írja — „azok éltek, akik a hazai tájat képzeletükkel töltötték be, ahol azok jáirtak- keltek, akik a nép helyett, a népért és a néphez akartak, mertek, tudtak szólni,” A szakszerű szöveghez illő felvét©-. te «1 gyakran megkapó, váratlan hatást érve el. A mesteri képekkel és azok szövegével csak mi, pécsiek elégedet lenkedhetürik. A Janus Pannoniusról írt remek cikkhez például egy „Pécs környéki táj" című fény kép csatlakozik. A jellegtelen téli tájat ábrázoló kép egyhangúságát csak egy fatönk töri meg. Ugyanez a kép szerepelhetne az ország bármelyik táján más aláírással is. És ha már a cikk céloz Janus Pantnoniuímak a mecseki manduláiéról írt merengő versére, nem lett vol nare jellegzetesebb a virágba borult mecseki táj szépségét tükröző kép közlése? A könyv 11. lapján ezzel a felírással találkozunk: „Árpádkori kőfaragvány a pécsi bazilikáról." — Mindenki méltán keleket Gink Károly fotóművész készítet- reshetné a pécsi bazilikát a képszöveg alapján, helyette azonban csak egy reneszánsz-kori stilizált oszlopfő mered ránk. A „Tettyei romok”-bői is csak egyetlen romrószlet révül felénk. Pécs ezután már- csak Babits Mihály- lyel kapcsolatosan kerül elő. A 306. lapon Béli® György cikkéhez szemléltetésül szolgál a Kelemen Mihály hon- véd orvos házáról ké szített fénykép. A fénykép hiteles, hisz a ház falán levő emléktábla is igazolja. hogy a gimnazista Babits Mihály diákszobája volt. Ugyanilyen alapon emléktáblát lehetett volna tenni Babitsék Alajos utcai, illetőleg a Landler utcai ház falára is. Közismert ugyanis, hogy a 8. számú házban halt meg a 15 éves gimnazista tanuló édesapja. A könyvben közölt képen kis szépséghiba is akad. — Nemcsak az, hogy a fal ütött-kopotty repedezett, az ablakpárkányon túl is felhatolit már rajta a nedvesség, hanem a fénykép feliratán furcsáUik némi hiba.’ Ez olvasható: „Pécs, Hunyadi (volt KHmó) utca, Babits diákszállása". Az egyik hiba az, hogy a Klímó utca sohasem volt Hunyadi utca és a Hunyadi utca sem Klímó utca. A valóság az, hogy a Klímó utcából lett a Landler ut ea, a Hunyadi utcából pedig a jeletnlegi Mátyás király utca. A másik hiba pedig az, hogy az a számozatlan házrész, — amelynek ablaka mö gött Babits Mihály élt, s amelyet ma emléktábla jelöl, az előbb említett utcák egyikében sincs. Ezt az utcát Zrínyi utcának hívták régebben, és hívják ma is. Dr. Tóth István Szigligeti Ede unokájánál Ä kalászosok 90 százalékát géppel arattuk le — Gépesített növényvédelem — Fejlesztjük az öntözéses gazdálkodást — Arubőség zöldségfélékből — A beruházásokra szán összegek ésszerű felhasználása — Mikor lesz elegendő friss sertéshús?
