Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-02 / 179. szám
083, AUGUSZTUS Z. RiAPlÓ 3 Egymillió liter tej egy hónap alatt Három vagonnyi vaj — 64 hektoliter tejszín — 300 mázsa sajt Éjjel-nappal dolgozik a Tejipari Vállalat Szegények vagyunk, de jól élünk”, önkénytelenül is erre a tréfás szólás-mondásra gondol az ember, amikor bekukkant egy-egy élelmiszer- termelő vagy feldolgozó vállalat életébe. Itt van például a Tejipari Vállalat Amikor azt mondták, hogy júniusban majdnem egymillió liter tejet fogyasztott a város, — azt hittem rosszul hallok. Aztán pontosan kiszámítva 945 000 litert mutatott a végeredmény, s hozzászámítva azt, hogy június csak 30-as, hát bizony erősen közelítettünk az egy millió literhez. S azért „csak” ennyit fogyasztót tunk, mert nyáron általában kevesebb tejet vásárolnak. — őszi és téli napokon 36 000— 37 000 liter tej is elfogy; Az üzem annyiban változott évek óta, hogy újabb, nagyobb teljesítményű . gépeket kaptak és napjainkban már minden liter tej pasztőrözve kerül a boltokba. Ezért aztán a gépek reggel hattól este hét-nyolc óráig egyfolytában dolgoznaik. A dolgozók pedig éjféltől éjfélig. Nem ritkaság az sem, hogy a hajnali munkások itt érik a dél- utános műszakot. A városban körülbelül 200—* 220 bolt árusít tejet és tejterméket Ezek a boltok még nem rendelkeznek kellő hűtőszekrényekkel, ezért a tej tartósítása főként a Tejipari Vállalat gondja. Ezért is szűk séges, hogy nyers tej ne kerül jön a holtokba, és a későbbi időpontban záró üzletek pedig délután is kapjanak tejet mégpedig olyat, amely csak néhány órával előbb került le a pasztőröző gépről. Ezt még a kánikulában is biztosítani tudták. Tejtermékek fogyasztása terén sem maradtunk le. Csak néhány / szám, ami jellemző, hogy a vitamin- és fehérjedús tejtermékek ked veit élelmiszerek. Naponta 10—12 hektoliter tejfel kerül a boltokba. Ennek majdnem fele poharazott. Júniusban 67 000 pohárral készített az üzem, mégis a délutáni órákban már alig lehetett kap ni a boltokban; A nyári hónapokban különösen megnőtt a tejszín fogyasztás is. egyrészt fagylalt készítéshez, vagy #a fagylalt mellé kísérőként. Júniusban 64 hektoliter fogyott el bel- lőle. Majdnem három vagont lehetett volna megtölteni azzal a vajjal, ami egy hónap alatt kikerült a vállalattól. Akár sütemény, vagy egyszerűen csomagolt állapotban került is a fogyasztókhoz, de egészségünkre legyen mondva, nem kellett avasan visszaszállítani. Félzsíros túróból 330 mázsa, sovány túróból 47 mázsa, juhtúróból 24 mázsa kelt el s több, mint 300 mázsa fogyott a különböző sajtféleségekből. Tehát a város ellátása egyáltalán nem mondható szegényesnek. Mi az oka mégis, hogy néha-néha panaszkodnak a tejellátásra? A Tejipari Vállalat csakúgy, mint a Sütőipari- és még megemlíthetnénk néhány üzemet — szállítási gondokkal küzködik. Az AKÖV-től kapott kocsik sokszor elromlanák és nem egyszer a tejek 5—6 órás késésekkel érkeznek be vidékről. Nem ritka az sem, hogy a kocsik már késve érkeznek a vállalathoz- vagy útközben meghibásodnak és akkor 3—4 óra hosszat vesztegelnek javításra várva. Ez aztán főként a reggeli ..csúcsforgalomban’’ érezteti hatását, amikor a boltok nem kapják meg a nyitás idejére a tejet. Erről a problémáról a-Tejipari Vállalat nem tehet, csupán az AKÖV segíthet még pedig akkor, ha a gépkocsi gyorsabb javításához megfelelő alkatrészekkel rendelkezik, A Tejipari Vállalatnál furcsán hangzik a kérdés: mekkora az üzem kapacitása? — Rég túlnőtték már. — Annyi tejet, annyi tejter méket adunk, amennyit kérnek — mondják. Ha kell dolgozunk éjjel-nappal megállás nélkül; S ez a nagy hajrá mikor ér majd véget? — Ha elkészül a korszerűen felszerelt új tej üzem. Állítólag az é? végére az egyik csarnokát szerelésre átadja az Építőipari Vállalat. Erre az új üzemre igen nagy szükség van. hiszen a jelenlegiben csak a. legnagyobb erőfeszítésekkel tudják a beszállítás, a feldolgozás, s a kiszállítás problémáit megoldani. A kapu alatt alig bírják kerülni egymást a teherkocsik, s míg lerakják a vidékről hozott tejeskannákat, a másik kocsin már sorakoznak a palackok, hogy a reggelihez már a boltokban legyen a tej, a vaj. KÉSZÜLŐDÉS AZ ŐSZRE Az Iskolai Taneszközök Gyárában javában készítik, az lskálái Felszereléseket Értékesítő Vállalatnál pedig csomagolják az iskolai szemléltető eszközöket. Fejér Zoltánná, az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat dolgozója biológiai szemléltető eszközöket csomagol. Népszerű az ágynemű* vásárlási hitelakció Tegnaptól hitellevélre is vásárolható az üzletekben a „Pillangó” elnevezésű függönyanyag kivételével mindenféle függöny, és a hímzett ágynemű kivételével az ösz- szes ágyneműanyag. A pécsi üzletekben a hitelakció első napján nagy volt az érdeklődés, sokan kértek az OTP-től hitellevelet. Az OTP Baranya megyei fiókja felkészülten várta a vásárlókat. Az eddigiekhez képest egyszerűsített hitelkérő lapot használnak, mely lényegesen lerövidíti az ügyintézés idejét. Fodrászverseny Komlón A Komlói Fodrász KTSZ augusztus 19-én férfi és női fodrászversenyt rendez Komlón. A férfiak kétféle nevezetesen az angol hajvágásban és a modern borotva hajvágásban. A női versenyzők modern nappali frizurakészítéssel és estélyi hajviselet készítéssel vesznek majd részt a versenyben. Pécsről a Fodrász KTSZ képviseletében két csapat indul a versenyben. AZ AKNATORNYON Tizennyolc „dupla elnök“ segíti a gyengébben gazdálkodó tsz-eket U fogalom született az idén a baranyai falvakban: a „dupla elnök”. Azokat a tsz-elnö- köket hívják így, akik egyszerre két szövetkezeti gazdaságot irányítanak. A tréfás elnevezés mindenesetre rangot, megbecsülést jelent a tagok körében. A „dupla elnök”- ök ugyanis mind agy-egy jól működő közös gazdaság vezetői, akiket valamelyik közeli, gyengén gazdálkodó termelő- szövetkezet tagsága hívott meg és választott elnöknek. Tavaly mindössze két ilyen elnök volt a megyében. Az idén — „Az erősebb segítse a gyengét” mozgalom keretében — már tizennyolc vezető vállalt második elnökséget. Jórészt társadalmi munkában látják el ezt a nehéz, felelősségteljes feladatot Ahhoz, hogy az eddig gyengén működő termelőszövetkezetekben jó eredményeket érjenek el, legalább két évre van szükségük az új elnököknek, akiket csak a tél, illetve a tavasz folyamán választottak meg a tagok. Ám az aránylag rövid idő ellenére is sikerült már alapvető változásokat elérniök a gondjaikra bízott második szövetkezeti gazdaságokban. Mégpedig azzal az egyszerű módszerrel, hogy átültették mindazokat _ a hasznos szokásokat, eljárásokat, amelyek náluk már jól beváltak. így például bevezették a havonta végzett munka után történő előlegosztást és ez valóban kedvező hatással van a munkafegyelemre. Átalakították a munkaszervezeteket és több önállóságot adtak a brigádvezetőknek. Jobban bevonják a tagságot a felmerülő problémák megvitatásába, megoldásába. Több helyen máris biztató kilátások vannak arra, hogy az eddig gyengén működő — többnyire mérleghiányos termelőszövetkezet — legalábbis közepes eredményt érjen el az idén. Ez a helyzet például a dráva- foki Uj Esztendő Tsz-ben, amelyet Győri Antal bogdásai, a dencsházi Március 15. Tsz- ben amelyet Háttá József rózsafai, vagy a garéi Közös Akarat Tsz-ben, amelyet Kis- laki László pogányi elnök veZP+ Nagyon érdekes a helyzet Bikáiban és Bogádmindszenten. Itt ugyanis a közös gazdaságokat nem egy másik tormelőszövetkezet eilnöke, hanem a helybeli állami gazdaság igazgatója irányítja. A bi- kali Zámbó István és a bogád- mindszenti Kovács Gábor tisztsége valóban kettős jellegű. Az állami gazdaságban, mint kinevezett igazgatók, egyszemélyi vezetést gyakorolnak, a termelőszövetkezetekben pedig, mint választott elnökök, testületileg végzik az irányítást Ez a kettősség azonban inkább hasznos, mint káros. Sok olyan dolgot valósíthatnak meg a szövetkezeti gazdaságban — mint például a szigorú tervszerűséget, a távlati tervezést, a közgazdasági számításokat — amelyek az állami gazdaságban ma már természetesek, ugyanakkor hasznos tapasztalatokra tehetnek szert a régi, jó gazdák körében. Mozdony a Zsolnay utcában Pontosan hatvan éves, kiszolgált jószág. Nyolckerekű traiberre pakolták fel és talpfából csináltak ruganyos ágyát számára. Tízlábú, 110 lóerős kocsi húzza — lépésben és mindenki megfordul utána. Utolsó útjára indul a 329-es mozdony,. végig Pécs kanyargós útjain, a Hőerőmű rakodójától a Patyolat Vállalat Tüzér utcai telepéig. Az út két óra hosszat tart. Nem szabad sietni. A 18 tonna súly alatt lapulnak a traiber hátsó kerekei. Rossz rágondolni, mi lenne, ha az egyik gumi kifúj! A legkevesebb: leborul az egykori cottbusi expressz masinája és ripityára megy a csövezet, oda a kazán. Aztán jönnek a dombok. Első a Zsolnay domb. Megmászni még csak istenes, bár a súly» hátrabillen, még jobban sunyítanak a derékig érő gumik. Majd itt a lejtő. Van lég fék, de mit ér az tizennyolc tonnának. Kell a kézifék is. Az egyik legény úgy behúzta, hogy füstöl, de muszáj, mert ha a lábak nélküli mozdony nekilódul, szétnyomja a vontatót. Leértek — végre. A sofőr kinéz és kegyetlenül izzad, lépésben megy a KPM által kijelölt úton. Mert akárrnez lyik útburkolat nem bimá el ezt a hatalmas terhet és azt is meghatározták, hogy csak este hét óra után vontathatják keresztül a városon a mozdonyt. Ha éjfélkor jönnek, akkor a Kossuth Lajos utcát jelölik ki, az is elbírná ... A Légszeszgyár utca végében kijön a ll-es őrházból a sorompóőr. Széttárja a karját, amikor a mozdonyt áthúzzák a sínek felett — keresztben. — Hová viszik? Csak nem akarják, hogy munka nélkül maradjunk? — és kineveti az öreg masinát. A sofőr kihajol: Minek ez már, majd jönnek a Dieselek... De máris visszabújt, mert neki itt jön a felvágott úttest. Csak annyi hely maradt, hogy a kocsi elfér közte. Elfér? Isz tenkísértés volt... az első kerék alatt már csúszott a föld, csak éppen hogy átért, de a fekete óriás méltóságteljesen ül a traiber hátán. Meg se mozdul, alaposan lekötözték ujjnyi vastag dróttal. Siklósi út, Vasút utca, Lenin tér, Mártírok útja és ismét egy veszélyes szakasz a Megyeri út kereszteződésénél. Más járművel itt bátran áthajtanak, fel sem veszik az ugralót, de a mozdony kényes, A ROZMARING UTCA innenső végéről igencsak alacsonynak és kicsinynek látszik Zobák-ákna tornya. De ahogyan közeledem, úgy nő óriásivá. Törpe lesz a négy- emeletes irodaház, amely az akna terpesze mellett húzódik, s úgy érzem, magam is nagyon parányi vagyok a hatalmas csavarok és vastraverzek között. A két hatalmas aknatorony „uralja” az egész építkezést, sisteregnek a villanyhegesztők, kötelek feszülnek, kalapács csattog a vaslemezen, csillék gördülnek nyikorogva a kanyarban, fiatal németországi egyetemisták nézelődnek a kompresszorházban és lengyel szakemberek magyaráznak élénk gesztikulálással az aknatorony tövében. Szuggesztív erővel hat rám a két karcsú vasváz. Fel ké ne menni a tetejére! De vajon ki enged fel? Három félmeztelen olajos férfi egy vit& segítségével két villanymotort vontat fel vékony drótkötélen az aknatorony tetejére. Fenn is állt Egyenes, sima vaspályához szokott teste itt megremeg. Nem lépésben, annál is sokkal lassabban csúsztatják át a trént az alig másfél méteres kritikus szakaszon. Aztán a sötétben egy rettenetes süvöltés. Mindenki a mozdonyt lesi. Mi történt? Semmi különös. Csak a mellettünk lévő budapesti pályán beszaladt egy vonat. Annak még aktív masinája köszöntötte kimustrált testvérét. Még egy kritikus szakasz: a vállalat telepe, ahová a mozdony-kazánt viszik. Felásták, kijárták a teherkocsik, hullámos és gödrös, de beérnek vele — szerencsésen. — Állj! — és ebben a rövid szóban ott sűrűsödik az elmúlt két óra minden elfojtott izgalma. Milyen jó kimondani: állj! Egy lépést se tovább! Majd holnap itt lerakjuk az öreget. Kazán l,esz és naponta ötven mázsa szenet eszik, ennyi a fejadagja és érte gőzt ad az üzemnek. Ideiglenes megoldás, mert a Láng Gépgyár csak jövőre vagy talán akkor se szállítja az új kazánt. Addig ez az öreg mozdony szolgál ... vaspálya, szemaforok és pirossapkás forgalmista nélkül... Gáldonyi Béla egy ember, kezeivel integetett, irányította a lentieket. — Fel szeretnék menni az aknatorony tetejére, oda ahol a társuk dolgozik, — lépek a három fős csoporthoz és kérdem a legtestesebb embertől. — Menjen, — intett a felfelé vezető hágcsókra, majd a mellette álló sovány, tüskés hajú fiatalembernek vetette oda; — Kísérd föl az elvtársat. Lacikám! Ilyen gyorsan engedélyt még nem kaptam életemben. Pillanatok alatt a hágcsón voltam, a tüskéshajú fiatalember pedig a nyomomban. Egyre kisebbedtek a kömy/ró épületek és egyre jobban éreztem a szél erejét; AZ AKNATORONY TETEJÉN Radóczy László szerelő a karját nyújtotta kézfogásra, pedig felesleges volt az udvariassága, az én kezem is kátrányos és koszos lett, mire felértem az ötven méteres hágcsón. Hirtelenjében azt se tudtam, mihez kezdjek; kérdezzek valamit, vagy hallgassak? Élveztem a magasságot és a komlói táj szépségét. Erdővel borított hegyoldalak, apró pirostetejű házak, — kacskaringós utak. Nem mész szíré az aknától épülnek az új bányászházak; a daru és az épületek gyermekjátéknak tűnnek fentről. Az emberek is igen picinyek a vitla mellett. Radóczy integet és kiabál, hogy indíthatják a vit- lát, jöhet a taronydarú motorja. — Mit csinálnak? — járatom körül a tekintetem az álláson. — A daru motorját szereljük, — mutat az ujjával Radóczy a vasváz legfelső pontjára, ahol nincs semmi támaszték. korlát vagy valami ehhez hasonló „biztosíték” az ember számára. Szinte borsódzik a hátam, ha arra gondolok. hogy ott a csúcsán kell szerelniük. Mellettem hangtalanul forog a kötéltárcsa. Él a földalatti várt». Él a torony is. — Mekkora a kerék átmérője? — öt méter harminc centi Egy toronyban négy darab van. — A kötél milyen vastag? — ötvennégy milliméter. — Hossza. — Hétszázötven méter; — Ez a torony hány tonna? — Pontosai nyolcvanhét tonna. ÖSSZERÁNCOLT homlokkal nézem a daru-pályát. — Kérdés nélkül válaszolnak: — Komplikált dolog volt i ide feltenni. De négy óra alatt elvégeztük, — mondja Radóczy; — De az is igaz, hogy négy óra hosszáig égnek állt a hajunk, — szólal meg Nagy László, a tüskéshajú fiatalember; — Talán akkor rongyoló- dott el a ruhájuk is? — nézem Radóczy csupa lyuk nadrágját S úgy látszik ennyi elég is volt, hogy minden panaszuk előkerüljön. — Tiszta nevetség az egész —, rángatja a nadrágját. — Képzelje el, tizennyolc hónap ra kapjuk a munkaruhát. Ez körülbelül fél éves. Nem úgy van itt, mint a műhelyben; A vasszerkezeti szerelésen hat ruha szétmegy, mire ott egy. Egyébként a fizetés is gyenge, ötven-hetven forint egy műszakra. Valamikor jobban megfizették a munkán kát.. i \ Megérkezik a motor. Lassan leeresztik a vitlások. —• Nagy Laci megszabadítja ä rákötözött láncoktól és int, hogy húzhatják vissza a láncot. Radóczy a csigán guruló kötélre mutat. — Ez a brigádvezető ötlete volt, nem kell kézzel cipelni az embereknek, viszi a vitla. Ezelőtt négy óra kellett mire valami felérkezett, most tizenöt perc és kész. Hosszasan beszélgetünk * brigád életéről. Elmondja Radóczy, hogy ő már a válla' lat megalakításánál is jelen volt 1952-ben, s a szakmunkásokat úgy szedték össze „lasszóval”. Most egészen más, összeszoktak, jól megértik egy mást. Még versenyeznének is* de nincs rá lehetőségük. — amolyan „hó-rukk” brigád az övéké, mindig ott vannak, — ahol éppen aknatornyot vagy valami más komolyabb vas- szerkezetet kell elkészíteni. Mielőtt „lelépnék” a hágcsóba Radóczy a telkemre köti, hogy a brigád tagjainak is megemlítsem a nevét. mert mind nagyon jól dolgozik, és nehogy ,,sértődés legyen”. Tehát; Bocz János brigádveze- tő, Nagy István, Kuti János, Seemayer Imre. Bőhrer Engelbert, Radóczy László és Nggy László. Gyors kontroll; — Mindenki megvan? — Meg. Heten vagyunk, mint a gonoszok. — búcsúzik mosolyogva Radóczy László. A ROZMARING UTCA végén visszafordulok és nézem újból a két karcsú aknatornyot. Ahogy távolodom, úgy törpül, kisebbedik. A házak nagyobbak lesznek. Két kisgyermek várat éoít homokból. A gyermekek is óriásnak tűnnek a vár mellett. Gazdagh István
