Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-06 / 182. szám
/ ÜIAPLO TC63. AUGUSZTUS «. Lesz-e több ivóvíz Pécsett? Kísérletek az üszögi víztisztító-műben Több mint egy észté mije, hogy üszög- puszta határában — fönt a dombon — üzembe lépett a víztisztító mű. A víztárolók építésének költsége 32 millió forint volt. — Pécs városnak — a nyári hónapokban kö- lülbelül napi 30 ezer köbméter ivóvízre van szüksége, ez a szám alig hét-nyolc ezerrel csökken a téli időszakban. A már meglévő kutak és tárolók nem tudták már biztosítani ezt a mennyiséget. A vízhiány enyhülését — ha nem is teljesen —, de meghozta az üszögi víztisztító mű, amely 10 ezer köbméterre lett építve, azonban az átlagos napi 8600 köbméter víznél többet nem tudott biztosítani. Mi volt ennek az oka és milyenek a kilátások a jövőre vonatkozóan? — erről nyilatkozott Bánfai Zoltán telepvezető és és P e t k ó Gyula vegyészmérnök. — Tehát; a néha jelentkező vízhiány oka? — Vizünk tulajdonképpen mindig volt és van is. Csupán a víz továbbításával van baj. A vízműtől a városi hálózatba vezető csővezeték bizonyos szakaszokon elszűkül. Vagyis: nem mindenütt négyszáz milliméter az átmérője a csőnek, hanem — például a vasútvonal alatt — csak háromszáz milliméter. De ez mondjuk, csak a kisebbik akadály. A megoldást mi abban láttuk, hogy a víz- oszlop-nyomást kell megnövelnünk. — Erre vonatkozóan folytatnak most kísérleteket? — Igen. Pécs százhúsz-száz- nyolcvan méterrel fekszik a tengerszint fölött, az Adriai tengerhez mérve. Itt fönt Üszögben, itt a telepen, az 5 ezer köbméteres tároló már 190 méterre van a tengerszint felett. Nyilván nagyobb a nyomás. A 10 ezer köbméteres tároló és a tengerszint között már 203 méter a szint különbség, tehát kellő nyomás-többletet csak itt nyerhetünk. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a tízezer köbméteres tárolóból a víz átkerült a szűrőházba, majd onnét az ötezer köbméteres tárolóba és a víz innét folytatta útját — lecsökkent nyomással — a városi hálózatba. Hiába jött megfelelő nyomással a víz a szűrőházig, a közbe- i iktatott — úgynevezett — Vártörténeti múzeum nyílik, Zrínyi- szobrot avatnak Szigetváron 1964-ben Augusztusban befejezik a dzsámi restaurálását Szigetváram lankadatlan I buzgalommal készülnek a török. hódítók elleni dicső emlékezetű harc 400. .évfordulójának megünneplésére. A községi tanács szorgalmazására az idén 116 állami és magánházat tataroznak a főútvonalakon, a házak többsége már felvette új köntösét. A tanács és a pécsi közúti igazgatóság költségvetéséből öt forgalmasabb út javítását, illetve portalanítását is elvégzik az idén, A vízvezeték felújítására 550 000 forintot áldoznak ebben az évben, ehhez a lakosság 200 000 forint értékű társadalmi munkával járult hozzá az év első felében, további 100 000 forint társadalmi mun ka várható az év második részében. Épül az új, 350 személyes korszerű mozi, amelyet még ebben az évben felavatnak. A várban továbbfolynak a kutató és helyreállító munkák. A dzsámi restaurálását augusztusban befejezik, az új — vártörténetet bemutató múzeumot — az egykori várkastély földszintjén rendezik be. Énnek céljaira a vitrineket megrendelték, a kiállítás, anyagát újabb gyűj teményekkel és vásárlásokkal gazdagítják. A közelmúltban értékes fegyveranyaggal és a 16—17. századból származó metszetgyűjteménnyel gyarapodott a múzeum, amelyet 1964-ben nyitnak meg. Ugyan csak 1964-ben leplezik le Zrínyi Miklósnak, a költőnek Szigetváron felállításra kerülő szobrát. A várbeli kutatások újabb eredményeként a kőből épült vaskos várfalak alatt a laza talajban valóságos cölöperdőt találtak, ami a mocsaras talajban alapozásként szolgált Felszínre hozták az ásatások a Zrínyi-féle földvár égett, törmelékes maradványait is. A Kertészeti Főiskola elkészítette a vár belső berendezésének, parkosításának diplomatervét, jelenleg dolgoznak a vár külső környezetének parkosítási tervén. A hét kérdése Eredményes-e az alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottság munkája? „túlbukó-cső” a nyomás folytonosságát megtörte. Ezért úgy gondoltuk, hogy a túl- bukó-csövet lezárjuk, az ötezer köbméteres tartályt pedig „kiiktatjuk” s így a víz a tízezresből — a szűrőházon át — közvetlenül jut el a városi hálózatba. — Hogy lesz ebből több víz a városnak? — Víz eddig is volt. Csupán a leadatlan vízkészletünket nem tudtuk továbbítani a fogyasztóknak, éppen a kellő nyomás hiányában. — Ezek szerint tehát... — A leadatlan vízkészletünk bekerül a hálózatba, mert 10 méterrel növeltük a vízoszlop- nyomást a túlbukócső lefedésével és az ötezer köbméteres tároló mellőzésével. Egyszerűsítettük a víz útját, magasabb nyomással. — Mit jelent ez mennyiségben? — Azt átlagos nyolcezerhat- száz köbméter napi mennyiség helyett 13 ezer köbmétert adunk a városnak. — Ez a megoldás mennyi összegbe került a vállalatnak? — Pontosan nyolcszázhar- minchét forint 20 fillérbe. Ennyi költséggel járt a túlbukócső lezárása. Es ezzel nyertünk — naponta körülbelül — 4 ezer köbméter ivóvizet a fogyasztók számára. Ez az egész egyszerűsítési folyamat természetesen még kísérleti stádiumban van. Hiszen a nyár végi kánikula még hátra van, tehát riiajd ezután dől el, hogy ez az újítás fedezi-e majd a megnövekedett vízfogyasztási igényeket. Csupán kísérletről van még szó, de — az utóbbi napokban azért valóban észlelhető volt az a négyezer köbméter víztöbblet, amelyet a város kapott. Mindez természetesen nem zárja ki a Pécsi Vízművek ama kívánságát, hogy a lakosság továbbra is takarékoskodjék az ivóvízzel, amelynek „előállítása” bizony ezrekbe kerüL R. F. Az alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottság megyei elnöki tisztét dr. Miskolczy Vilmos főorvos látja el. Tőle 'kértünk tájékoztatást a bizottság munkájáról, az alkoholizmus elleni küzdelem eredményeiről. — Tisztázzuk a fogalmat: mi at alkoholizmus? — Hivatalos felfogás szerint mértéktelen alkoholfogyasztás. Ebben azonban véleményeltérések vannak. Szerintem a hivatalosan idült alkoholista alatt az állandóan részeges- kedőket értik, én azonban nemcsak ezt tartom veszedelmesnek, hanem azt is, ha a szeszfogyasztás fiatal korban történik; ha a szeszfogyasztás következtében az illető garázda lesz; ha a közlekedésben részt vevők szeszt fogyasztanak, még akkor is, ha az kismértékben történik. Az alkoholizmus szerintem fertőző betegség, amelyet megfelelő intézkedésekkel gyorsan lokalizálni kellene, ez azonban mindaddig nehézségekbe ütközik, amíg az alkoholistáknak lehetőséget teremtünk arra, hogy ott igyék, ahol éppen jólesik. Véleményem szerint senki sem született idült alkoholistának, mindenki kóstolgatással kezdi.; — Tudjak, hogy as alkoholfogyasztás rendszerint szomorú következményekkel jár, milyen érdekesebb eseteket tart nyilván a bizottság? — 1962-ben egy balatoni gyermeküdülőben pécsi és baranyai gyerekektől 42 üveg pálinkát, 23 üveg rumot és nyolc liter bort kobozott el razzia alkalmával a táborparancsnokság. A vizsgálat — melynek befejeztével 102 diák ellen Indult eljárás — megállapította, hogy a szülők is hozzásegítették gyermekeiket a szeszfogyasztáshoz. A fiatalok egy része hazulról kapott pálinkát arra az esetre, ha megfázna, vagy gyomorfájása lenne. Ami kor ezeket a fiatalokat megkérdezték, kiderült, hogy 62 %-kuk családi körben rendszeresen fogyaszt alkoholt. A bizottság egyik tagja nemrégiben Harkányba utazott. Uti- társai általános iskolás gyermekek voltak, akik sört vittek magukkal hazulról a kirándulásra. Amikor a „hazai” elfogyott, a gyermekek az őket kísérő pedagógussal Harkányban sorbanálltak újabb sörért. — Mit tesz ilyen esetekben a társadalmi bizottság? — Az alkoholizmus elleni küzdelemnek sokféle módja vám, jó eredményre azonban csak akkor számíthatunk, ha szorosan összefognak a társadalmi szervek. A kirívó eseteket nekünk rendszerint bejelentik, Nemrég kaptunk például bejelentést egy idült alkoholista házaspárról, akik három gyermekük ellátásáról, neveléséről nem gondoskodtak. A bejelentésre a gyámügyi hatóság is közbelépett, a három gyermeket elhelyezték. A szülőket kényszerelvonó kúrára ítéltük. A hozzánk érkező bejelentéseket természetesen alaposan meg kell szűrni, hiszen akadnak, akik bosz- szúáHásra igyekeznek felhasználni az alkoholizmus elleni harc eredményessége érdekében hozott rendeleteket, — Gárdonyi Géza emlékiinnepség Istenkúton Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulója alkalmából az istenkúti Gárdonyi Géza Kultúrotthon augusztus 19-én este 8 órakor emlékünnepséget rendez. Ezt egybekötik alkotmányunk és az új kenyér ünnepével. Az emlékünnepségen Pusztai József ismerteti Gárdonyi Géza életét, irodalmi munkásságát, pécsi tartózkodásának epizódjait, valamint azokat a műveket, amelyekben Gárdonyi Géza Pécsről írt, Utána felolvassák a nagy magyar író egyik elbeszélését, a? istenkúti kultúrház színjátszó csoportja előadja: „A bor” című Gárdonyi színművet, majd elszavalják az: „Óda a néphez” című versét és méltatják alkotmányunk jelentőségét A kultúrműsor után táncmulatságot rendeznek. falaton (öldtxáti „oíhend?’ Czombat ran, augusztus ^ 3, szokatlanul csendes Balatonföldvár. Járkálok a vasútállomáson, legyintek és nevetek: miért ne lenne csendes ez a Balaton-parti üdülőhely? Mert augusztus 3-a van? Ugyan kérem! Az állomás most már zsúfolt. Mégis készül valami? öt leány ül egn pádon, a szomszéd pádon öt fiú. Elment három vonat, a fiatalok azonban nem mozdulnak. Közelebb vagyok a fiúk padjához. Gyanakodva rámnéznek, egy sápadt legény megszólal: — Maga újságíró? — Igen. Hogy találták ki? A legény elhúzza a száját: — Délelőtt találkoztunk a rendőrségen. Jól emlékezik a fiú. Délelőtt számos társával ott üldögélt az előszobában, mert igazoltatták és nem tudta magát igazolni. A szomszéd pádon vihognak a lányok. A fiúk padjáról felpattan egy fekete, trapéznadrágos legény és a leányokhoz fordul: — Kit vártok? — Aki jön... Nagy nevetés. — Hát jönni, jönnek. Beérkezik a vonat, aztán még egy .és még egy, és lassan belátom, hogy Balaton- földváron valóban különös áelfpli történnek. A vonatról ,,egyenruháé* fiatal fiúk és leányok ugrálnak le. Az állomáson és a környékén, mint a villanyáram végig fut egy mondat: — Adjátok tovább a téglát, a dekások a trapéznadrágra buknak. ire bukjanak? Ugyanolyan zavart vagyok, mint a szolgálatos rendőr, vagy az érkező egyenruhás fiatalok. Senki nem tud semmit. Egyenruhás fiatalok — mondom. Egyenruha ez, de két teljesen egyforma nem akad. Fő jellemvonása, hogy teljesen különbözik a rendes polgári ruhától, formájával és színével meghökkentő, így tömegesen, szinte ijesztő. Trapéznadrág fiúkon, leányokon. Ezer színen és formában. Van egészen bő és egészen szűk. Akad olyan, melynek felhaj- tója közvetlenül a térd alá ér. Az ingek a népitáncos prusz- likokhoz hasonlóak, a mellények a páncélinghez. Az öltözék vastag, szegecselt derékszíjjal egészül ki, melyen bőrjelvény fityeg: Texas, Ohió vagy hasonló jelszóval és a vállon tarisznya. Cipőt keveset láttunk, főleg a vietnami strandpapucs és a színes indián mokaszin uralkodik, de az igazi „menők” mezítláb érkeznek. Amikor leszállnak örömmel körülnéznek, aztán tanácstalanul várnak. Mire várhatnak? Senki nem tudja, ők sem. Érezhetően valami csodát várnak. Csoda nincs. A gyanús formájúnkhoz odalép a szolgálatos rendőr és érdeklődik. Az érkezők 90 szá- záléka; nem tud kielégítő választ adni a kérdésre. A rendőr megvakarja a fejét> aztán a két legényt bekíséri a forgalmi irodába, otthagyja őket, várjanak. Jönnek a vonatok, és áradnak a fiatalok, most már az utak felől is. Egyked- vúek, magabiztosak. A forgalmi irodában várakozó legények unalmát megpróbálom eloszlatni. — Miért jöttek Földvárra? — Körülnézünk... — Fiúk! Ne hülyéskedjünk, az újságírót nem a gólya hozta. Röhögnek, jó jel. Megered a nyelvük. — Van itt egy haverunk a feleségével. 1/ ipillantunk az ablakon. A rendőr éppen igazoltatja a kis családot. A családfőnek nincs igazolványa. Állítólag névmagyarosítás miatt bevonták. Tudja, Hát- szegire magyarosít — magyarázza a vadöltözeiű Fölke László, aki civilben a MŰM 27. iparitanuló. — Ügy látom Hátszegiék is most érkeztek ... » Igen gyerekük született és meghalt. Az asszony nagyon elkeseredett. Lejöttek egy kicsit felfrissülni. — Most? — Holnap még rosszabb lenne — közli Bencsekler Lajos a MŰM 13. tanulója, aki elektr óműszer ész akar lenni, de ez az öltözet.... most már direkt leszek. — A találkozóra jöttek? — Igen •r= bólintott Fölke L ász \ó. — Hogyan szereztek róla tudomást? — Mindenki tudja. En az cmyámtól hallottam először, az utakra is felírták. Két hónapja elterjedt• hogy a Hur- ricanok 4-én játszanak Földváron.- Nem vagyok én huligán. Két hete a siófoki KISZ vezetőképző or ban voltam, de a zenét szeretem, tavaly itt tanultam twistelni. Akkor a leányok még nem tudtak twistelni, fiúk táncoltak fiúkkal. — De ez a ruha, uraim? — Az az elvünk, hogy olyan ruhában járjunk, amilyent senki más nem hord. Nézze meg, ezt én terveztem. — Es ki varrta? — Az apám. A magabiztos fiatalok az- tán áradtak egész este. Ismerősökkel is találkoztam, így beszéltek a pécsiek. — Nyugati ritmusban játszó magyar műkedvelő zenekarok jönnek, közöttük misék, őrületet fognak kelteni... •r- Fiúk, nemcsak zenéről volt szó. — Őszintén megmondom, ha lenne most itt egy zenekar, botrány lenne. — A pécsieket is figyelmeztette a járőr, utazzanak vissza. Terelgették a népet, de ... fiatalok százával áradtak az autókról és este egzotikus öltözetükkel ellepték a Balaton- gyöngyét, a Keringő-presszót és a Motelt. Záróráig tombolt a twist, akkor következett az utca! Fiúk és leányfalkák kóboroltak az éjszakában szállás, pénz és minden nélkül. Nehéz megérteni, hogy az alig 16 éves leányok hogyan szabadultak el hazulról? A szülők egyáltalán nem törődnek leányaikkal? J/asárnap tovább tartott a * fiatalok özönlése. Botrányra nem kerülhetett sor, mert a hatóságok mindenre figyeltek, de maga a jelenség elképesztő. Kinek az agyában születhetett meg, ez a balaton- földvári „manőver?” Hogyan mozgatták meg a fiatalok százait, ak{k szakállasán és gitárokkal bevonultak Balaton- földvárra? Hurricanék még nem érkeztek meg, lényegében nem történt semmi, de a nevelés, a pedagógia színvonalán és felelősségén most végre el kell gondolkodni. BERTHA BUhCSV Kényszerelvonó kúrára valamely társadalmi szerv, vagy hatóság is javaslatot tehet. Az eljárás az, hogy az elvonókúra szakrendelés beidézi az illetőt, a bizottság megállapítja, hogy a kúrára alkalmas-e. Ha igen, akkor kényszerítjük, hogy a kúrának vesse alá magát. — Milyen eredményei vannak az elvonókúrának? — Kétféle, elvonókúra van, az önkéntes és a kényszerelvonó kúra. Az önkéntes elvonókúra eredményei jobbak, mert ahhoz, hogy hatásos legyen, ki kell fejlődnie egy feltételes reflexnek, illetőleg az illetőnek akarnia kell lemondani az italozásról. Az elvonókúra önmagában nem elégséges az alkoholista gyógyításához, szükség van utógondozásra, a munkahely, a családi kör tapintatára, figyelmességére és visszatartó erejére. — Miben látja az alkoholizmus elleni küzdelem további feladatait? — Tíz hónapja működik az alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottság. Ez idő alatt sok ember lelkiismeretét ébresztettük fel. Mégsem mondhatjuk, hogy jelentősen csökkent volna az alkoholisták száma, hiszen a mentők kimutatása szerint az év kezd- tétől májusig 205 esetben hívták ki őket alkoholmérgezés és annak következtében létrejött sérülések miatt, 30 százalékkal többször, mint az előző esztendő hasonló szakában. Ez arra figyelmeztet, hogy még szélesebb fronton kell megindítani a harcot. 1962-ben az SZMT utasítására megszüntették az üzemi büfékben a szesz árusítást. Az lenne a következő lépés, hogy az üzemek területén kívül eső kultúrott- honokban is tiltsák meg a szeszmérést. Ma már tudatában vagyunk annak, hogy az alkoholizmus pusztító népbetegség, s rá kell ébrednünk arra is, hogy ennek a betegségnek talaja a kereskedelem és vendéglátóipar, pontosabban az a helytelen szemléleti mely a fokozott szeszforgalmat a vendéglátóipari dolgozók javára írja. Feladatunk továbbá a szülőket és gyermekeket rádöbbenteni, hogy különösképpen a fiatalok számára" milyen veszélyeket rejt a szeszfogyasztás. Középiskoláinkban eddig is hallhattak előadásokat a fiatalok az alkoholizmus káros voltáról. Az ilyen előadásokat feltétlenül meg kell honosítani az általános iskoláinkban is. Talán nem ártana az sem, ha az úttörő és KISZ-szervezetek többet foglalkoznának ezzel a kérdéssel, s esetleg alkoholellenes fogadalmat vennének a fiataloktól! A rendőrség ,.z eddigieknél sokkal szigorúbban veszi alkoholfogyasztás szempontjából is a közúti ellenőrzéseket, s örömmel olvastam az újságban: súlyos büntetéseket szab ki az ittas gép- járművezetőkre. Az ellenőrzést nagyon megkönnyítené, ha egy szerűbben, esetleg vámmentesen volna beszerezhető az ittasságot kétségtelenül bizonyító Drager-cső, melynek hazai előállításával a szakemberek a volt Komlói Szénbányászati Tröszt laboratóriumában sikerrel próbálkoztak. Egy-egy ilyen cső előállítása a komlóiak eljárásával dara- . bonként 1,20 forintba kerülne. Az illetékesek mégis elutasították, mondván: ezzel a kérdéssel már komolyan foglalkoznak Debrecenben is. Kérdezem: Miért. nem támogatták az illetékesek a komlói cső gyártását, melynek előállítása még tizedébe sem kerül a debreceninek? A drága • csövek igen költségessé teszik a közúti ellenőrzéseket. Még egy utolsó javaslat: bővíteni kellene a szekszárdi kórházat, ahol a kényszerelvonó kúrára beutaltjaink rendelkezésére (Somogy és Baranya együttvéve!) mindössze húsz ágy áll Harsányi Márta