Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-23 / 196. szám

r 1963. AUGUSZTUS 23. WAPLO 5 Tsz-spítkezásek Kétségtelen, hogy építő­iparunk nagy gonddal küzd, hogy bepótolja a kemény tél okozta lemaradást. Nem keyés azoknak az ipari lé­tesítményeknek száma — a lakóházakról nem is beszél­ve —, amelyeknek minden körülmények között el kell készülniük. Ugyanakkor ne­hézség van az előregyártott elemeknél, s bizonyos anya­goknak sincsenek bőségében. Mindezek ellenére is fel kell hívni építőiparunk fi­gyelmét a mezőgazdaság, fő­leg a terme.őszövetkezetek beruházásaira, azok kivite­lezésére. Drávaszaboilcson például szeptember 30-i be­fejezési, illetve átadási ha­táridővel ei kellett volna ké­szíteni egy 100 férőhelyes növendékistállót és egy gép­műhelyt. Az istálló elké- szüítségi foka kb. 60 száza­lékos, míg a gépszínnek csak az alulijait ásták ki. Ezt az építkezést a Baranya megyei •tanácsi Magas- és Mélyépí­tő Vállalat végzi. Nyilván­való, hogy a szeptemberi át­adás enyhén szólva ,,illuzó­rikus”. Magyarbólyban jú­lius 15-én kellett volna el­készülnie egy 32 vagonos magtárnak. A magtár még most sem kész, pedig na­gyon nagy szüksége lett vol­na rá tárolás céljából a szö­vetkezetnek, gabonáját nem tudja hová elrakni. Ugyan­itt egy szolgálati lakás fel­építését is vállalták az épí­tők, de ehhez még hozzá sem fogtak. Sok helyen az építőanyagok hiányára hi­vatkoznak, de mivel magya­rázhatják akkor, hogy hosz- szabb idő óta a magtárépít­kezésnél csupán egy ember dolgozik a vállalat részéről. Az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalat által ké­szített épületek sem készül­nek nagy sebességgel. Ké­mesen például november 30- ig kell egy tehénistállót át­adni, de kétséges, hogy a határidőt tartani tudják. Az építőipari vállalatok­nak meg kell érteniük, hogy a mezőgazdaság részére vég­zett beruházási munkáik ép­pen olyan fontosak, mint az ipari létesítményeké, s nép- gazdasági szempontból nem jelent kevesebb forintkiesést elhúzódásuk, mint más épít­kezések elhúzódása. Az építők mellett persze a tsz-ek az építőanyagipar dolgozóit is magasabb ter­melési eredmények elérésé­re kérik. Siklóson például építőanyag hiányában június óta áll a 20 ezres csibeneve­lő tető alá hozása. Mindezek a példák bizo­nyítják: az idő nagyon sür­get, a mezőgazdasági beru­házásokra is nagyobb gondot kell fordítani. Csupán a siklósi járásban még 8 gép­szint kellene elkészíteni, de ki tudná felsorolni az istái­nkat, s egyéb Iétesítménve- ket, amelyek mind kivitele­mre várnak. > ismételten hangsúlyozzuk ' ■ építők nehéz helyzetét, s j djuk gondjaikat. Mégis a ‘ z-ek nevében naevobb, •orsabb segítséget kérünk "”ik. UTCABAL Alkotmányunk ez évi ün­neplését külön nyoma­tékkai húzta alá a kettős ün­nep. A díszbe öltözött város, az ünneplő ruhás emberek, az újságok vörösbetűs címei mind hozzájárultak az emberek emelkedett, ünnepélyes han­gulatához. Talán éppen ez a szokásos­nál fennköltebb hangulat vál­totta ki azt a hiányérzetet, amely az ünnep előestéjén, a Széchenyi téri szentháromság mögött rendezett utcabál szemlélőiben támadt. Ez a lassanként hagyomá­nyossá váló műsorszám több­ször aratott már sikert váro­sunk közönsége előtt, tavaszi­nyári ünnepeken. Ez a tizen- kilencediki azonban nem si­került. Pedig valahol valakik elkezdték rendezni e programpontot. Kitűnt ez ab­ból, hogy szervezett zenekar foglalt helyet a szoborcsoport talpazatán, sőt, mi több, hang­erősítőjük is volt és engedé­lyük a hatóságoktól éjjel 11- ig. De valahol a rendezés ab­bamaradt. Nem gondoskodtak például reflektorokról, ame­lyek a táncteret megvilágí­tották volna. A tér körvilágí­tása nem volt elegendő. Ez okozta, hogy a tér peremén nézelődők nem láttak mást, mint egy fekete embergomo- lyagot, amelynek bizonyos ré­szein közepes erejű tolongás történt. A zenekar ugyancsak nem remekelt. Látszott, hogy nem valamiféle előre összeállított műsor szerint dolgozott, ha­nem a spontán odasereglett tanácsadó testület diktálta a számokat, ihlette a zenésze­ket. No, és a slágerénekesek! Úgy látszott, bárki, aki jónak látta, odaállt és énekelt. Sok­szor öten-hatan is. Volt köz­tük egy-két ügyes is, de a ka- maszos, kakaskukorékoláshoz hasonló hangú jövevények va­lóságos hangzavart keltettek. Nem szabad így sorsukra hagyni nyilvános rendezvé­nyeket, főleg nem az utcán, ahol a terem zártkörűsége és a belépődíj sem kötelez! Ha már elhatározták, hogy ilyen lesz, gondosan elő kell készí­teni a nyitó számtól a befe­jezésig. Gondoskodni kell a műsor helyes összeáll'tásáról, az énekesek kijelöléséről, megfelelően kipróbált hang­erősítőről, és valamiféle fe­gyelmet biztosító — rendező­gárdáról. Esetleg karszalagos rendezőkről, akik felügyelnek — a rendre. Mert rendnek lennie kell az utcán is. Nem rendőri feladat, ilyen alkal­makkor a rendezés. A nyilvános térzene vonzza az embereket, így vonzotta többek közt a közeli Rózsa­kért vendéglő kissé beszeszelt közönségét is, akik érezve a felelős rendezők hiányát, elkapatták magukat rendet­lenkedtek. Rossz volt nézni, amit egyesek műveltek, ki­használva a körülményeket, a rossz világítást, az artikulát- lan, torz zenét. Egyébként nem történt sem­mi különös, „csupán" a kivi­telezés méltatlan volt az al­kalomhoz. A kezdeményezőket nyilván jószándék vezette, de úgy gondoljuk, rajtuk is múlt, hogy a lebonyolítás nem volt megfelelő. A jövőre nézve okulásként írtunk bírálatot erről a „pro­dukcióról”. Városbeliek, szü­lők, turisták, külföldiek is né­zői ilyen eseményeknek és szükségtelen, hogy ferde ké­pet kapjanak, egyébként jó­ízlésű ifjúságunkról. Több figyelmet, törődést ér­demelt volna ez a rendez­vény, vagy pedig, ahogy mon­dani szokás: ha nem megy — ne erőltessük. (Ehmann) Finoman, mértékkel, szépen Táncolni nagyszerű — vallják a fiatalok, s közülük sokan nem is sejtik, hogy a zene vagy ének által kísért ritmikus mozgás, legtitkoltabb érzelmeik kifejezője. A tánc lehet andal- Qó, gyors, lassú és tüzes, a táncos vérmérsékletétől, pillanat­nyi kedvétől függően. A fiatalok a gyors, tüzes táncokat ked­velik. Szívesen járják a szambát, csacsacsát, medizont, cselsz- tont és valamennyi modern számot. Legkedveltebb azonban — mi tagadás — a tviszt. Most olyan fiatalokat szólaltatunk meg, akik szenvedélye­sen szeretnek táncolni és ezen kívül véleményük is van a mo­dern táncokról. FEKETE MIHÁLY Kezdje a sort Fekete Mihály, a KISZÖV közgazdasági elő­adója: — Szerintem minden modern tánc lehet ízléses és szép, a tvisztről ezt mégsem mondha­tom. Ez a tánc eléggé primitív mozdulatokra épül fel. Elegen­dő, ha valaki egyszerű csípő és lábmozdulatokat végez, s máris tvisztel! Talán ezért oly nép­szerű. — A modem társastáncok közül a medizont szeretem leg­jobban, ez igazán szép, ízléses tánc. Igaz, megtanulni nehéz, előnye viszont a tviszttel szem­ben, hogy az ember nem érzi lealacsonyodni magát, mert tánc közben nem veszti el nor­mál testmagasságát, s nem „követeli" meg egyetlen jól öl­tözött táncostól sem, hogy szép ruhájában a padlózatig hajol­jon. Egyébként én is tudok tvisztelni, de nyilvános helyen nem szeretem járni még ízlé­sesebb formáját sem, mely sze­rint nagyon elhajolni, leguggol­ni, hanyattdőlni táuc közben nem szabad. PINTER ÁGNES: Pintér Ágnes a Mecsek Tánc- együttes tagja, „civilben” gyógyszerésztechnikusnak ké­szül. — Ötödikes koromban ke­rültem közelebbi kapcsolatba a tánccal, másodikos gimnazis­ta voltam, amikor a Mecsek Tíz nap múlva elsősök Tomi közli velem, hogy mi ezentúl haverok vagyunk. Jó. Aztán megállapodunk abban, hogy ő legszívesebben azzal a zöld Mercedessel és a pótko­csis Tefuval játszik, rettentőén szereti a csokit, a Mátyás.ki­rály úti iskolába jár majd, és ha na'gy lesz, Skoda kocsija lesz, olyan, amelyiknek a tete­jét le lehet szedni. Tomi egyéniség. Amit mond, az úgy van. Kivéve ... No, igen, amikor füllent egy ki­csit. Ez meg is látszik rajta: elfordítja fejét, és magabiz­tos hangja is lejjebb ad stabil- ságáből: — A számokat írni? Itt ta­nultam ... az oviban ... Ilyenkor csak rá kell kér­dezni : — Tomi, tényleg az óvodá­ban tanultad a számokat? Mindjárt az igazságra javít­ja ki szavait: — Otthon. Aputól meg a bá­tyámtól. Kati és Zsuzsi sem marad­hat le Tamás mellett. Igenis, Kati le tudia írni a nevét, Zsuzsi még a vezetéknevét is, azámi Tomi na'gykomolvan ró­ja a számokat egy rajzf.apra. SZÍNHÁZ A PÉCSI RADIO 1963. aug. 23-1, pénteki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Hírek. Bárác István énekel. Készülnek az őszi vetésre. — Riport. Érdekes, hasznos. Tamburazene. 17.30: Német nyelvű műsor: Faluról falura. — Zenés össze­állítás. 13.00: Zenélő levelezőlap. 18.30: A Történelmi Társulat dél­dunántúli csoportjának előadás- sorozata. — A barcsi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet. — Keszthelyi József előadása. 18.40: Híres tenor-áriák, híres énekesek előadásában. 19.05: Dél-dunántúli híradó. 19.15: Szívdobogás .. . Zenés, ver­ses rádiómontázs. Szerkesztette: dr. Nádor Tamás. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI: Park: A hetedik esküdt (fél 5, háromnegyed 7 és 9 órakor, szé­lesvásznú). Jó idő esetén az utol- *ó előadás a Kertmoziban. Petőfi: Tücsök (fél 5, fél 7 és Cél R ónkkor, szélesvásznú). Kossuth: Cartouche (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Dal a Birzaváról, 16. sz. világhiradó, Puszta télen, Európa- bajnokság Moszkvában, Légiposta. (Előadások 11 órától 3 óráig foly­tatólagosan). Építők Kultúrotthona: Egy csepp méz (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): Válás olasz módra (7 órakor, szé­lesvásznú). Csak 18 éven felüliek­nek! Rákóczi (Meesekalja): Fel a fejjel (7 órakor). Ságvári Endre Kultúrotthon (UJ­Mecsekalja): Emlékek éjszakája (fél 6 és fél 8 órakor). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Az elhagyott férj (5 és 7 órakor, szé­lesvásznú). Május 1. (Vasas II.): Köszönöm doktor bácsi (7 órakor, széles­vásznú). Kossuth (Mohács): Mi ketten, meg a ló (6 és 8 érakor, széles­vásznú). Kossuth Kertmozi (Mohács): Monte Christo grófja. I—II. (8 órakor, dupla helyár). Zrínyi (Szigetvár): A lány és az államügyész (fél 9 órakor). Táncsics (Siklós): Éjféli mise (lél 9 órakor). A kettes, hármas, négyes, he­tes, kilences, tizenkettes for­dítva sikerül. Kati ezen nevet, és ő is róni kezdi a számokat, ö megmutatja, hogy jobban tudja Tamásnál! Egészen ti­zennégyig írja őket, de majd­nem mind fordítva sikerül. Zsuzsi óvatos. Csak betűket ír. Egyetlen kettest kanyarít a papírra, zöld színessel, de a’z megfelelő kettes. összegabalyodva vitatkoznak azon, hogy a kilences szára merre megy, és ketten azon­nal leintik Katit, aki azt java­solja, hogy legyen a kilences szögletes. Az óvónő csendesen ijedezik a nagy hajszán, mert az óvodában nem taníthatják a betűket és számokat, a szü­lőktől pedig nem a szabvány szerintit lesik el; — Lehet, hogy több gondja lesz velük a tanítóknak, minit azokkal a gyerekekkel, akik az iskolában kezdik. Ezzel a három gyerekkel biz tosan nem, mert végtére is kiokoskodták, hogyan helyes a számsor. Egyéb vita híján Tamás má­sodszor közíii a zöld Mercedes iránt érzett szeretetét, és mert ez nem vált ki vitát, gondol­kodik egy kicsit és megszólal: — Rengeteg füzetem van, meg szép nagy táskám, ceru­zák, tolltartó. Csak a köpeny hiányzik. Ez robban. Zsuzsinak három rekeszes a táskája, Katinak még csak köpeny kell. Zsuzsi­nak szintúgy. Kati idejár majd az óvoda melletti iskolába. Zsuzsi sem maradhat el; ő is ugyanabba az iskolába jár majd, de így közli: a Szent István téribe. Kati ötös tanuló lesz, Tamás jó tanuló, nagyon jó, Zsuzsi kitűnő. Tamás gép­kocsivezető, Kati orvos, Zsuzsi még nem tudja, mi lesz. — És miért szeretnétek már iskolások lenni? A vókányi Uj Élet Tsz. legalább 2 éves mező- gazdasági gyakorlattal rendelkező növényter­mesztési és állattenyésztési AGRONÓMUST keres. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezni a tsz központi irodájában. A kérdés csak egy pillanat­ra állítja meg a lavinát, hogy utána még gyorsabb iramban száguldjon. Amit ki tudtam bogozni belőle: Tamás unj a már az ovit, ahol a drága időt mindenféle komolytalanságok­kal töltik el. Ö már szeretne olvasni, de most és lehetőleg azonnal. Elhatározta, hogy mindent elolvas, elsősorban az autókról, aztán másról is. Kati meg már szeretne orvos lenni, minél előbb, Zsuzsi pe­dig szeretne már a táskával járni, jó, hogy be lehet ülni a padokba, írni a sok füzet­be, azért sajnálja az ovit itt hagyni, de az amúgy js kicsik­nek való ... Tamás zárja le a közlendők sorát: — Kiszámítottam, pontosan tizet alszunk még az iskoláig. Én csak ezt a zöld Mercédeszt sajnálom.;: Pár percig csöndeseik, mert megbízatást kaptak: rajzolják le az iskolát. Az óvoda színes­ceruza készlete ott van előt­tük. Buzgón válogatnak a ce- ruza-dömpingben.., Kati, Zsuzsi és Tomi tehát nagyon szeretnének már isko­lába járni, és valószínűleg minden óvodás. Egyszer már meglátogatta az iskolát a cso­port. Nagyon tetszett nekik. Kétségtelen, hogy sok előny­nyel kezdik el a tanulást: a társaság, a fegyelem számukra nem ismeretlen ... S. N. G. együttes utánpótlásába beke­rültem. A rendes, „nagy” Me­csekben a San-Remo-i út óta táncolok. Tavaly én is voltam Szicíliában, s én is szinte köny- nyeztem a siker okozta gyönyö­rűségtől. — Nem tudnám megmonda­ni, mit szeretek jobban, a klasszikus táncot, a népi tán­cokat vagy a mai modern szá­mokat. Szerintem a modern táncoknak is van szépsége, épp úgy, mint fénykorukban a tan­gónak, keringőnek, az idősebbek által kedvelt számoknak. Va­lahogy le kellene győznünk az emberek idegenkedését az új táncokkal szemben és meg kel­lene tanítanunk minden fiatalt szépen táncolni. A szép tánc­hoz — akkor is, ha társasági — bizonyos művészi érzék kell. — A tviszt is lehet ízléses, attól függ, hogyan táncolják. Szerintem a tvisztet is meg­szokják majd az emberek, mint a tangót. Nem árt, ha visszaemlékeznek rá az időseb­bek, hogy milyen felháborodás­sal fogadták annakidején a tangót, mert a táncosok szoro­san fogták egymás derekát és tűi közel táncoltak egymáshoz. Most a tvisztre mondják, hogy erkölcstelen, pedig ebben még csak meg sem fogják a tánco­sok egymást. Az ízléses tvisz- telésnek már kialakult néhány aranyszabálya, melyet be­tartva nyugodtan megengedhe­tik: csak táncoljanak tvisztet a fiatalok! Ízléstelen például, ha egymásra hajolnak, nem szép látvány, ha bő, lengő szoknyában járják. Nem árt, ha minden lány megtanulja: a tviszthez megfelelő ruha, szűk szoknya kell. SÁROSI JÓZSEF Fekete Mihály Pintér Ágnes DUNÁNTÚLI NAPLÓ 9 Magyar Szocialista Munkáspár’ Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32. 15-33: 17 óra után: 60-11, Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja a Dunántúli Naplő La pkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u. u Telefon: • 15-32, 15-33, 50-00. Sárosi József II. éves jog­hallgató. A nyári szünidő egy részét felszolgálóként a város szórakozóhelyein töltötte, ahol egészen szoros kapcsolatba ke­rült a tánccal is. — Szabadidőmben szívesein táncolgatok, mert nagyszerű szórakozásnak tartom. Külön élményt jelent számomra, ha figyelemmel kísérhetem a tán­cok világát érő viharokat, hul­lámokat. Az utóbbi időben a tüzes, vad, délamerikai tán­cok hódítanak tért nálunk is, ezek közül legnépszerűbb a tviszt. — A tviszt vérpezsdítő rit­musát, zenéjét nagyon szere­tem. Azt a módot azonban, ahogy nyilvános szórakozóhe­lyeken, történetesen a Rózsa­kertben is járják — eleve el­ítélem. Megfigyeltem, hogy a tvisztet elsősorban olyan fia­talok táncolják, akik öltözkö­désükben is különcök. Min­dennapos látvány például, hogy strandpapucsban perdül­nek táncra a tviszt zenéjére fiatalok és olyan piszkos láb­bal, hogy a jóérzésünk szégyen- keinek helyettük. Sokan nem is tudnak tvisztelni, csak sze­retnének. Láttam már olyan párt, aki csárdást járt tviszt- zenére, nem várt szórakozást nyújtva a köréjük sereglők- nek. — Nemrég olvastam, hogy az NDK-ban új tánc indult hódító útjára. Állítólag tüze­sebb a tvisznél is. Ha így megy tovább, oda jutnak, hogy a társas táncoknak nem lesznek kötött formái, és az lesz az iga­zi jó táncos, aki mindig mást, mindig újat nyújt és egy tán­con belül egyre elképesztőbb dolgokat csinál. GRÓDEL ÉVA PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. tO. sr. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahlvetslok nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft Indexszám; 25.054 Grőbel Éva a Janus Pam|no- nius Gimnázium második osz­tályába jár. — Tánciskolában tanultam meg táncolni. Azt hiszem, jól megy már minden tánc, leg­jobban azonban a medizont kedvelem, mert valamennyi új tánc közül ez a legszolidabb, legelfogadhatóbb. Rendszerint nagy élvezettel táncolok, mert szeretem a zenét, a finom mozgást, szép mozdulatokat, — A KPVDSZ-ben és 1 Doktor Sándor művelődési Házban engedélyezik a diákok részére a társas-táncokat. Ezt jónak tartom, hiszen elkísér­nek bennünket a mamák is," s jelenlétük sokat számít, ha egy tánc ízléses, vagy ízléstelen voltáról van szó. A tviszt sze­rintem már |nem divatos, bál­náéig most is sokan táncolják. Ez a tánc főleg fiataloknak való, esetleg kiegészítő sport­nak teniszezők, röplabdázók számára. Mindennek ellenére, ha nem tekeregnek táinc köz­ben a tvisztelők és mellőzik a félreérthető mozdulatokat, ez a tánc is elfogadható. A fiatalok véleménye tehát, hogy a mozgásban kulturált táncos a gyors és ma divatos táncokat is elfogadhatóan tuclla járni. Éppen ezert nem is ítéljük el azokat, akik „modernül” láncolnak és egyetértünk azokkal a fiatalok­kal, akik vallják: nem minden esetben Ízléstelen, ha a táncoló pár egyéni motívumokat visz a táncba, ha ezt finoman és mér­tékkel csinálja. A modern tán­cok jelszava tehát: finoman és mértékkel, kerülve minden fel­tűnést. Harsányi Márta Sárost József Grőbel Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom