Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

1963. AUGUSZTUS 19. r&jAPE-O 5 Intézeti gyerekek NAGYALAKÚ, sotkoldalas napló, a pécsi átmeneti gyer­mekotthoné. A lapok felbom­lott vagy legalábbis nem a leg ideálisabb családi körülmé­nyek következményeiről tanús­kodnak. — Kedden egy anya két gyermekét is behozta, mert vadházasságban él egy férfi­vel, akinek ugyan van egy gyereke, de nem tűri ezt a másik kettőt. Az asszony in­kább megvált tőlük, minthogy a férfivel szakított volna. A pécsváradi K. L. erkölcsi okok miatt került hozzánk: apja kijött, anyja börtönbe került. A pécsi Ö. I.-nek 8 testvére rendes, szófogadó gyerek, ő azonban nem hallgat szüleire, apja sem hajlandó vele fog­lalkozni. Lop, csal, hazudik, csavarog. A három T.-gyerek Bolyból került hozzánk. Ap­juk részeges, bebörtönözték — olvassa az intézetbe kerülés okait Büki Ferencné igazgató- helyettes. A feleséggyilkos pellérdi W. 3 gyermekét bízta az államra. A mohácsi L.-testvéreknek édesapjuk nincs, anyjuk vi­szont nem képes megfékezni őket: iskolakerülők, csavargók. A sásdi járásból 6 testvér ke­rült egyszerre az intézetbe, mert szüleik elváltak, s egyi­kük sem hajlandó velük fog­lalkozni; — Évente 1300—1400 állami gondozottat utalunk be a me­gye kilenc otthonába és neve­lőszülőkhöz a csecsemőktől a 16 éves fiatalkorúakig. Nálunk csak tíz-tizenkét napig tartóz­kodnak, amíg megfelelő helyet találunk nekik. Itt vegyesen vannak fiúk és lányok, de ha innen elkerülnek végleges he­lyükre. akkor külön helyezzük el őket — magyarázza Büki Ferencné. Amíg ebben az átmeneti otthonban élnek, önállóan dol­goznak, felügyelet nélkül ki­mennek a városba, vagyis meg adnak nekik minden szabadsá­got, amit otthon, a szülői ház­ban élvemének. Természete­sen, akadnak olyanok is, akik visszaélnek a lehetőséggel és a bizalommal. Most egy 17 éves lány, M. B. a példa erre: kimegy, de előtte felöltözik legszebb ruhájába, s csak na­pok múlva talál rá egy-egy rendőr. Akkorra már piszkos, lerongyolódott, alig ismerni rá a máskor oly tiszta, rendes öl­tözetű lányra. Ha visszaér az intézetbe, napokig úgy dolgo­zik. mint egy angyal, jó is, szót is fogad, aztán kezdődik minden élőiről. A KULICH GYULA UTCA 22-től csupán néhány lépés­nyire van a Megye utca 24., az .egyik fiúotthom. Az udvar­ban játszik a gyereksereg, hangjukból ítélve nem külön­böznek semmiben a szülői ház ban felnőtt és nevelődött fiúk­tól: elevenek, szeretnek ját­szani s ha alkalom adódik rá, még össze is kapnak. — A tanévben normál isko­lába járnak, mint a város bármelyik gyereke. Csupán ab ban különböznek azoktól, hogy az alsó ruhától a felső kabá­tig, a ceruzától a radírig min­dent az államtól kapnak — adja a felvilágosítást Kovács Jenőné nevelő. Előttünk mennek el a fiúk, illedelmesen köszönnek, tehát az etikai óráknak kézzelfog­ható eredményük van. Igen, etikai órák. Ilyet is tartanak a nevelők á lecketanulás után. Kevés a gyerek, most mind­össze 28 van az intézetben. A többi a szülőknél, nagyszülők­nél, rokonoknál nyaral a tan­év megkezdéséig. Egy 10 éves fiúcska, Lakatos Feri már megérkezett a nyaralásból. Teljesen árva, a nagybátyja szokta magához venni egy-két hétre. Most egy hónapig volt nála. — Jó volt ott lenni? — Jó. Szeretem Bogyiszlói. — Mit csináltál? — Segítettem takarítani meg főzni. Aztán sokat játszottam. Fapuskát faragtam. — Mi akarsz lenni, ha fel­nősz? — Autó- és motorszerelő. — Itt milyen a helyed? — Jó, azért, mert sok a gyerek, meg sokmindent lá­tok. Ismerem már a Lenin te­ret, jártam Kertvárosban. Es tudja, mi tetszik még na­gyon? Az uránvárosi emeletes házak. Ha én egyszer olyan ban lakhatnék! Bizonyára sikerül neki, hi­szen jól tanul, 4-es átlaggal zárt, és számtanból ötöse volt. V. I.-t nem vitték ei szülei, sőt, még arra a levélre sem válaszoltak, amit az intézet igazgatója küldött nekik. Van­nak 'olyan gyerekek is, akik­nek szülei anyagilag jól áll­nak, de erkölcstelenek s emiatt a gyerekek nem szíve­sen látogatnak haza. Hároméves ez az intézet, 60 gyereket nevel benne a 3 pe­dagógus. Még csak egy olyan neveltjük van, aki kinőtt in­nen, de ő is katonaidejének szabadságából néhány napot itt töltött. Állandóan levelez az igazgatóval és egy-két gye­rekkel. Mert ez a fiú otthoná­nak érezte az intézetet, szülei- nek a nevelőket, testvéreinek társait. Szeretetet kapott és megértést, türelmet. Ezt sze­retettel viszonozta. A GYÁMÜGYI HATÖSÄG természetesen nem veszi el azonnal a gyereket a szülőtől. Először a süllyedés ellen meg­előző intézkedéseket foganato­sít: a rászoruló gyermekek szüleit alkalmi anyagi segély­ben részesíti. Ha erre többször szükség van, akkor veszi el a gyereket, s helyezi intézetbe. Az állam tehát módot és al­kalmat ad a szülőknek, hogy rendes kerékvágásba zökken­jen életük, s magukkal, ren­dezett körülményeikkel együtt a családot, a gyerekeket is megmentsék a romlástól, a zülléstől. Bödő Sarolta KÉT TÖRTÉNET Legényszálló a hivatalos ne­ve, de „Grand Hotel”-nak is nevezhetném azt a három szép, korszerű szállót, amely az Olimpia étterem mögött ma gasodik. Több mint 1 000 bá­nyász lakja. Az épületben bü­fé, fodrászat, üzlet, televíziós terem, társalkodók — szinte ki sem kell mozdulni ahhoz, hogy lakóik a munka után kel lemesen töltsék szabadidejü­ket. Fiatalok, idősebbek — ahány ember, annyi élettörté­net. I. Zsebszámológép Érdekes újdonság a Contina Ltd cég miniatűr, kávé­daráló formájú zsebszámológépe, amelyet Lichtensteinben gyártottak. A kis számológép nagy teljesítményű, 15 szám­jeggyel dolgozhat, összead, kivon, szoroz, oszt, gyököt von, négyzetre és köbre emel. *— Hátha megjavul!? Ezt a felesége mondja, meg az a két asszony, akik a szom­szédos házakból léptek be egy percre, látható kíváncsisággal. Érdekes, hogy védelmükbe ve­szik a lányt meg a fiút is, akire annyi mindent össze­hord tak itt már nemcsak hely­ben, hanem Komlóról ideté­vedt emberek is. Igen, mert a nők másképpen ítélik meg az ilyen romantikus eseteket, va­lahol lelkűk mélyén még tet­szik is nekik, hiszen végül is — soha semmi érdemleges nem történik emez istenháta- megetti faluban. — Nézze meg uram, milyen szobát rendeztünk be ennek a taknyodnak! Azért, hogy ha férjhez megy. hát ne álljon ott egy szál komtbinéban ..: Lányszoba. Csipke-terítők. fényképek, apró kis csecsebe­csék és persze a kombinált- szobaberendezés. És ez még semmi, mert Rózsi tizennégy rend ruhát vitt el — ez volt a staférungja. A takarékba az apja gyűjtögetett össze hat­ezer forintot lakodalmi költ­ségre. De Rózsinak ugyan nem kell semmi — Ö Palit szereti, ezt megírta most levélben is: „Hozzámegyek, akár hara­gusztok Kedves Szüleim, akár nem haragusztok... Most al­bérletben lakom. Jövő héten már dolgozom. Jövő augusz­tusban megesküszünk. Tuda­tom veletek Kedves Szüleim, hogy ut xeptemberbén biz Az egyik embert, akivel a kényelmes fotelokkal berende­zett televíziós szobában be­szélgettem, Egédi Gyulának hívják. Őszülő hajú, barázdált arcú, 58 éves, elektrotechni­kus. Míg ő emlékezetben vissza­pergeti az időt vagy 45 évvel, s a fiatalkori küzdelmes éle­tét idézi, a folyosón vidám, nevető, jókedvű fiatalembe­rek jönnek-mennek. — Az én fiatal éveimnek az­tán kijutott — mondja. — De nem bánom, ma is megten­ném, ha szükség lenne rá Egészen fiatalon került a munkásmozgalomba. Itt lak­tak Pécsett, az Ulmann tele­pen. A proletárdiktatúra ide­jén 1919-ben még szinte csak gyerek volt, — de már mint futár dolgozott a mozgalom­ban. Pécs, Budapest — ez volt az útja, vitte az iratokat Kun Bélának... — Később, 1923-ban fekete­listára kerültem. Munkát nem kaptam. Igaz, az sem tudott munkát találni, aki nem volt feketelistán. Megunta a nincstelenséget, vándorbotot fogott a kezébe, mint abban az időben annyian mások. — Két évet húztam le Olasz országban a szicíliai kénbá­nyákban, csillésként. Csak legyint a kezével: — Eh, ne is beszéljünk ar­ról az éhbérről, amit ott kap­tunk. S milyen szállást! Ma itt nálunk a disznót sem haj­tanák bele... A következő állomás Bel­gium. — Sok pécsbányatelepivel találkoztam Belgiumban, akik szerencsét próbálni jöttek. — Hat évig csdlléztem a lübecki bányában. Embertelen mun­ka volt. Az 1931-es esztendő már Franciaországban, Lyonban találja. A lyoni szövőgyár munkásainak sanyarú életét élte. Egyik napról a másikra tengődött. Aztán kitört a spanyol pol­gárháború. „Nemzetközi bri­gád” — Zalka Máté! Egédi Gyula is ott küzdött a brigád­ban, harcolt, verekedett — fegyverrel a kézben folytatta azt, amit itthon fiatal korában megkezdett... Itthon pedig? Édesanyja a börtönben, mert röplapokat találtak nála, bátyját a fehé­rek agyonlőtték.... Hazajött. Kezével a szállodát mutatja. — Gondoltam én valaha, hogy egyszer is ón ilyen kö­rülmények között lakhatom?! A szálló csak második ott­hona. Nagynyárádon lakik a családja, havonta utazik ha­za. — Nézze, én már 58 éves va gyök, még 2 év a nyugdíjig, Nagynyárádon van nekem há­zam, családom, szép bútorom, televízióm, — nem akarok én már onnan elköltözni. Oda me gyek nyugdíjba. Itt rendes ke­resetem van, megbecsülnek. Ha visszagondolok, hogy 12 éves koromban, amikor taka­rító fiú voltam András ak­nán ... Az én fiatalságomnak nagyon kijutott — ismételgeti. — Mit tudnák erről ezek a gyerekek? — mondja és a fo­lyosó felé int, ahol fiatal bá­nyászok fütyörészve szalad­nak a neonfényes lépcsőkön... II. Alacsony, vékony, de iz­mos fiatalember, 22 éves, So­mogyi György. Dús barna ha­ja kissé kócos — nemrég kelt fel — sűrű szemöldöke alatt élénk tekintetű szemek. Vájár. A gondnok azt mondta róla, hogy „bizony ez a Gyurka nem éppen a legjobb gyerek volt, de most már semmi baj sincs vele.” — Mosolyogva, kissé szégyen lösen mondja: — Bizony én is a „jobbak” közé tartoztam még néhány éve. Nevelőszülőknél nevelkedett, aztán megtetszett a vájártanu­lók szép egyenruhája. — El­végezte a vájáriskolát. Szász­várra került. — Szászvárról jöttünk ide többen fiatalok. Mi gondunk volt? Jó kereset, szép lakás, munka után szórakozás, ital... Aztán hőbörögtünk itt a szál­lóban ... piáltunk... és jött a fegyelmi. Határozat: el kell hagynom a szállót. Albérletbe mentem. Jó volt az is, igaz, hogy drága, — de a barátok hiányoztak. Azt mondtam, a franc ebbe az italba, hát nem iszom. Vettem egy kis motort Katonának kellett volna bevo­nulnom, de a bányában sze­rencsétlenül jártam, eltörött a rtyásznapi ünnepségek vannak, jöjjetek el, szívesen látunk benneteket. Ez a nap itten nagy üAiep...” Aláírás: „Szia! Lányotok — Rózsi.” •— Hát mostan milyen levél ez mi?! Szóljon hozzá uram, micsoda hang ez, hogy „szia”?! Az apa felháborodottan me­red a levélre, aztán vadul kö­rülnéz, legszívesebben meg­fojtaná ezt az egész világot. Mondta is az eset után más­nap a tanácselnöknek, hogy ez a rendszer a hibás, mert félre­nevelték a fiatalokat és most ő, öreg fejjel igya meg a le­vét . ; ; —• Én meséltem neki, ho­gyan éltem én meg az anyja; Uradalomban dolgoztam, nem volt nekünk semmink. Mond­tam neki; ,»Rózsi, becsüld meg magad. Mindent megkapsz tő­lünk, hogy ne gürcölj, mint mi..Hát ez a köszönet;. 3 Hangja megcsuklik. Az asz- szonyok meg bizonygatják, hogy bizony Rózsiira nagyon szépen járt; Tűsarkosban, nylon-alsószoknyában, a haját meg tupirozta úgy, mint a vá­rosi lányok. Nem is különbö­zött tőlük, ha kiöltözött. Amúgyis nagyon szép lány volt.;. Rózsi nem törte be a dere­kát. Azé lesz, akit választ, s nem azé. akit a szülők válasz­tanak. Ettől nem tágított és most egyedül, önállóan egyen­geti saját sorsát* Sj&£Frei-e? Ki tudja? Hosszú az egy év, míg az anyakönyvvezető elé állanak. De előbb nem lehet, mert még csak tizenhét esz­tendős, szülői beleegyezés kel­lene. Arról pedig — szó sem lehet. Az asszony kikísér, de közben figyelmeztet, ne men­jek közei a kutyához, mert hosszú a lánc, Valami eszem­be jut; — A kutya nem ugatott? Akkor éjjel? Siránkozik az asszony: *— Nem ám. Tudja minden összejött akkor éjjel. A kutyát éjjelente eleresztjük, akkor sem volt pórázon, de lent csa­tagoit a szérűben, mert éppen akkor éjjel kosiattak a falu kutyái. így aztán őrizetlenül maradt a ház 33. 4P A kutya csak pislog egyked­vűen, fogalma sincs arról, hogy egy éjszakai „kutya-pásztar- órának” lám mi lett az ára. Visszamegyünk azon a hor­hoson, ámenről jöttünk. Fönt az erdőben elérjük az útel­ágazást Merre visznek ezek az utak? A bizonytalan sem­mibe, vagy van valami vég­cél, ahova elviszi az M-falui lányok álmát és reményét? Rab Ferenc lábam. Közel egy évig nyom­tam az ágyat... Visszajött a szállóba, jelent­kezett. Vegyék vissza, nem lesz semmi baj többé, — ígér­te. Nem is szól, de nem is szól­hat rá senki egy rossz szót sem. Néhanapján, ha úgy adó dik, lemennek az Olimpiába, megisznak egy üveg bort, az­tán gyerünk haza. — Hatan lakunk a szobá­ban, mind stramm gyerekek. Valamennyien spórolunk. Ré­gebben ezreseket szórtam el... Elhatároztuk, hogy kísérlete­zünk: ki milyen kevés zseb­pénzzel képes egy hónapot ki­húzni. Már lecsökkentettem ha vi 120 forintra. Tovább nem megy. Pedig a szobatársakkal már a romit is csak úgy pénz nélkül, szórakozásból játsszuk. — Miért ez a nagy spórolás ? — Hát a fiúk ruhára, cipő­re gyűjtenek, elegánsan akar­nak járni. Szép, új ruhákban. Én meg... tudja, volt egy mo­torom ... aztán esténként ki­álltam ide az Olimpia elé és nézegettem a szép autókat. — Mondom magamban: hej Gyurka, neked is lehetne egy autód. Van egy kis spórolt pénzed, meg ha a motort el­adnád ... Hát, én ezért spórol­tam. — Autója vaa? Nevet. — Igen, egy Moszkvics. Itt áll kinn a szálló előtt. — Jól kereshet — Ha megfogom a munka elejit is, meg a végét is. ak­kor kijön a 4 000. Mert az úgy van, hogy jön az aknász. A terv mondjuk 20 csille. Azt mondja az aknász, na ha ma kinyomtok 30 csillével, akkor lesz egy liter a piszkot leöblí­teni. Persze nem a literért me­lózunk, hanem ... mondjam úgy, hogy vagányságiból. Lás­sa, hogy kivel van dolga. Amikor leszállunk, mon­dom a fiúknak, mit szólt az aknász, hogy 40 csillével kell ma kidobni. Én mér tizet hoz« záteszek. A fiúk csak vakar- gatják a fejüket, aztán hajrá. A végén megvan a 35 csille. Akkor megmondom nekik az igazat — Jót nevetnek, — de dagad a boríték is ... Két hete vizsgázott, így mondja: „Letettem a lőmes- terit”. — Legközelebbi tervek? „Cinkosan” kacsint — Láttam egy kétszemélyes sportkocsit. — Arra fáj a fo­gom ... El kéne cserélni az autómat... Nevetünk. Micsoda gondok! Két történet ebből a legény­szállóból. Nem tipikus. Nem volt mindenkinek annyira küzdelmes élete mint Egédi Gyula bácsinak, s nincs min­den 22 éves vájárnak autója, mint Somogyi Gyurkának. De a két életútban a múlt és a je­len egy kicsit megvillan ... Garay Ferenc Ezüst bizánci dísztárgyat találtak Nagy harsány ban Dr. Papp László megyei múzeumigazgató a közelmúlt­ban ásatásokat folytatott a nagyharsányi kora avarkori vegyes nópiességű temetőben, egy szőlő helyén. Huszonegy nőii, férfi és gyermeksírt tár­tak feL A legértékesebb lelet egy női sírból került elő, egy bizánci, korongalakú, ezüstből készült aranyozott fibula, amely a ruha redőzetét fogta össze. A dísztárgy meglepő épségben bukkant fel a föld alól, régészeti értéke országos viszonylatban is számottevő. Találtak még ezüstlapokkal borított diszkest, és feltárták egy mesterember sírját is. Véső, a mai vonókésnek meg­felelő szerszám és más került elő, arra utalva, (hogy a ro- manázált mester famegmunká­lással foglalkozhatott. Mivel abból az időből származó szer­számok ritkák, a lelet igen értékes. t*. a Tőzyiikátúfi- — Bányász ő is. Komlón, i, hogy ette volna meg a ros­seb..; — dohog az apa, s az asszony csitítga'tja. Pala gyerek — éppen két ■ esztendeje itt lakott lent a le- " gelőn, sátorban, mert a kom- 1 lói kiszisták patronálták a fa- s lu fiataljait. Segítettek az ara­- tásban, cséplésben, esténként- előadásokat szerveztek, pró­bálták felrázni a helyi — ma­7 roknyi — ifjúságot, s ez na- • gyón helyénvaló cselekedet : volt tőlük. Akkor ismerte meg- Rózsit, nagy-nagy szerelembe t estek, de aztán már úgy lát- 5 szott hogy az idő elmossa ezt ) a fene-nagy érzelmet is. Kom­■ lóról nehéz ide kijárni, Pali : nem is látogatott el gyakran, csak úgy nagy ritkán. Közben jött a Feri és a szülői unszo­lásra nyélbeütötték az eljegy­zést. Hanem aztán a komlói fiú most ismét jelentkezett, kérte a lányt, adják hozzá, de nem adták. Rózsi toporzékolt. azt mondta, 6 akkor sem lesz másé, csak Palié. így jött érte Pali — mo- 1 tarral; — Iszik, részeges! — jajdul fel a papa. — Nem biztos az :; ; •— Sok mindent beszélnek » «abesefc ussae-visszaj*. ti a lányát ez az összetört em­ber, bár most szidja, szapulja, ahogy csak lehet. — Mikor ment el? — Egy hete..; Én ott al­szom az első szobában, felesé­gem meg itt hátul. Rózsi szo­bája meg középen van. Éjjel barom óra felé kimászott az "Makón, kiadta a holmiját an­nak a szélhámosnak, aztán mó­lónál eltűntek... Pedig Rózsinak volt már egy vőlegénye, húsvét táján tar­ló'tűk az eljegyzést. Mutatják is Feri fényképét, amint Ró­zsival összebújva lekapta őket valami búcsús fotografátor és -1 kénét díszes, festett üveglap '■'4 merevítették. Pirosra re- ■O’t az arca, ajka a lánynak a fiúnak is. — Nagyon csendes, szolid r'’í volt a Feri, mi igen sze- •*‘'ük volna, ha Rózsi hozzá­''-vy , . _ tematikus előzményeket vá- rojc. gondolom, Feri valami pazdaq parasztgyerek lehet és s ozifők talán jHyenkénpen vé- 1 :k lányuk boldogulását. De v^ri bánvászgyerelk, bent dol- mz’k az Uránnál, szépen ke- a lakást is megkap­ok vo" n a most az őszön, ha nem lén közbe a „harma­dik”. .. És a harmadik, a Pali — kiféle. Biitólie?

Next

/
Oldalképek
Tartalom