Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
1963. AUGUSZTUS 19. r&jAPE-O 5 Intézeti gyerekek NAGYALAKÚ, sotkoldalas napló, a pécsi átmeneti gyermekotthoné. A lapok felbomlott vagy legalábbis nem a leg ideálisabb családi körülmények következményeiről tanúskodnak. — Kedden egy anya két gyermekét is behozta, mert vadházasságban él egy férfivel, akinek ugyan van egy gyereke, de nem tűri ezt a másik kettőt. Az asszony inkább megvált tőlük, minthogy a férfivel szakított volna. A pécsváradi K. L. erkölcsi okok miatt került hozzánk: apja kijött, anyja börtönbe került. A pécsi Ö. I.-nek 8 testvére rendes, szófogadó gyerek, ő azonban nem hallgat szüleire, apja sem hajlandó vele foglalkozni. Lop, csal, hazudik, csavarog. A három T.-gyerek Bolyból került hozzánk. Apjuk részeges, bebörtönözték — olvassa az intézetbe kerülés okait Büki Ferencné igazgató- helyettes. A feleséggyilkos pellérdi W. 3 gyermekét bízta az államra. A mohácsi L.-testvéreknek édesapjuk nincs, anyjuk viszont nem képes megfékezni őket: iskolakerülők, csavargók. A sásdi járásból 6 testvér került egyszerre az intézetbe, mert szüleik elváltak, s egyikük sem hajlandó velük foglalkozni; — Évente 1300—1400 állami gondozottat utalunk be a megye kilenc otthonába és nevelőszülőkhöz a csecsemőktől a 16 éves fiatalkorúakig. Nálunk csak tíz-tizenkét napig tartózkodnak, amíg megfelelő helyet találunk nekik. Itt vegyesen vannak fiúk és lányok, de ha innen elkerülnek végleges helyükre. akkor külön helyezzük el őket — magyarázza Büki Ferencné. Amíg ebben az átmeneti otthonban élnek, önállóan dolgoznak, felügyelet nélkül kimennek a városba, vagyis meg adnak nekik minden szabadságot, amit otthon, a szülői házban élvemének. Természetesen, akadnak olyanok is, akik visszaélnek a lehetőséggel és a bizalommal. Most egy 17 éves lány, M. B. a példa erre: kimegy, de előtte felöltözik legszebb ruhájába, s csak napok múlva talál rá egy-egy rendőr. Akkorra már piszkos, lerongyolódott, alig ismerni rá a máskor oly tiszta, rendes öltözetű lányra. Ha visszaér az intézetbe, napokig úgy dolgozik. mint egy angyal, jó is, szót is fogad, aztán kezdődik minden élőiről. A KULICH GYULA UTCA 22-től csupán néhány lépésnyire van a Megye utca 24., az .egyik fiúotthom. Az udvarban játszik a gyereksereg, hangjukból ítélve nem különböznek semmiben a szülői ház ban felnőtt és nevelődött fiúktól: elevenek, szeretnek játszani s ha alkalom adódik rá, még össze is kapnak. — A tanévben normál iskolába járnak, mint a város bármelyik gyereke. Csupán ab ban különböznek azoktól, hogy az alsó ruhától a felső kabátig, a ceruzától a radírig mindent az államtól kapnak — adja a felvilágosítást Kovács Jenőné nevelő. Előttünk mennek el a fiúk, illedelmesen köszönnek, tehát az etikai óráknak kézzelfogható eredményük van. Igen, etikai órák. Ilyet is tartanak a nevelők á lecketanulás után. Kevés a gyerek, most mindössze 28 van az intézetben. A többi a szülőknél, nagyszülőknél, rokonoknál nyaral a tanév megkezdéséig. Egy 10 éves fiúcska, Lakatos Feri már megérkezett a nyaralásból. Teljesen árva, a nagybátyja szokta magához venni egy-két hétre. Most egy hónapig volt nála. — Jó volt ott lenni? — Jó. Szeretem Bogyiszlói. — Mit csináltál? — Segítettem takarítani meg főzni. Aztán sokat játszottam. Fapuskát faragtam. — Mi akarsz lenni, ha felnősz? — Autó- és motorszerelő. — Itt milyen a helyed? — Jó, azért, mert sok a gyerek, meg sokmindent látok. Ismerem már a Lenin teret, jártam Kertvárosban. Es tudja, mi tetszik még nagyon? Az uránvárosi emeletes házak. Ha én egyszer olyan ban lakhatnék! Bizonyára sikerül neki, hiszen jól tanul, 4-es átlaggal zárt, és számtanból ötöse volt. V. I.-t nem vitték ei szülei, sőt, még arra a levélre sem válaszoltak, amit az intézet igazgatója küldött nekik. Vannak 'olyan gyerekek is, akiknek szülei anyagilag jól állnak, de erkölcstelenek s emiatt a gyerekek nem szívesen látogatnak haza. Hároméves ez az intézet, 60 gyereket nevel benne a 3 pedagógus. Még csak egy olyan neveltjük van, aki kinőtt innen, de ő is katonaidejének szabadságából néhány napot itt töltött. Állandóan levelez az igazgatóval és egy-két gyerekkel. Mert ez a fiú otthonának érezte az intézetet, szülei- nek a nevelőket, testvéreinek társait. Szeretetet kapott és megértést, türelmet. Ezt szeretettel viszonozta. A GYÁMÜGYI HATÖSÄG természetesen nem veszi el azonnal a gyereket a szülőtől. Először a süllyedés ellen megelőző intézkedéseket foganatosít: a rászoruló gyermekek szüleit alkalmi anyagi segélyben részesíti. Ha erre többször szükség van, akkor veszi el a gyereket, s helyezi intézetbe. Az állam tehát módot és alkalmat ad a szülőknek, hogy rendes kerékvágásba zökkenjen életük, s magukkal, rendezett körülményeikkel együtt a családot, a gyerekeket is megmentsék a romlástól, a zülléstől. Bödő Sarolta KÉT TÖRTÉNET Legényszálló a hivatalos neve, de „Grand Hotel”-nak is nevezhetném azt a három szép, korszerű szállót, amely az Olimpia étterem mögött ma gasodik. Több mint 1 000 bányász lakja. Az épületben büfé, fodrászat, üzlet, televíziós terem, társalkodók — szinte ki sem kell mozdulni ahhoz, hogy lakóik a munka után kel lemesen töltsék szabadidejüket. Fiatalok, idősebbek — ahány ember, annyi élettörténet. I. Zsebszámológép Érdekes újdonság a Contina Ltd cég miniatűr, kávédaráló formájú zsebszámológépe, amelyet Lichtensteinben gyártottak. A kis számológép nagy teljesítményű, 15 számjeggyel dolgozhat, összead, kivon, szoroz, oszt, gyököt von, négyzetre és köbre emel. *— Hátha megjavul!? Ezt a felesége mondja, meg az a két asszony, akik a szomszédos házakból léptek be egy percre, látható kíváncsisággal. Érdekes, hogy védelmükbe veszik a lányt meg a fiút is, akire annyi mindent összehord tak itt már nemcsak helyben, hanem Komlóról idetévedt emberek is. Igen, mert a nők másképpen ítélik meg az ilyen romantikus eseteket, valahol lelkűk mélyén még tetszik is nekik, hiszen végül is — soha semmi érdemleges nem történik emez istenháta- megetti faluban. — Nézze meg uram, milyen szobát rendeztünk be ennek a taknyodnak! Azért, hogy ha férjhez megy. hát ne álljon ott egy szál komtbinéban ..: Lányszoba. Csipke-terítők. fényképek, apró kis csecsebecsék és persze a kombinált- szobaberendezés. És ez még semmi, mert Rózsi tizennégy rend ruhát vitt el — ez volt a staférungja. A takarékba az apja gyűjtögetett össze hatezer forintot lakodalmi költségre. De Rózsinak ugyan nem kell semmi — Ö Palit szereti, ezt megírta most levélben is: „Hozzámegyek, akár haragusztok Kedves Szüleim, akár nem haragusztok... Most albérletben lakom. Jövő héten már dolgozom. Jövő augusztusban megesküszünk. Tudatom veletek Kedves Szüleim, hogy ut xeptemberbén biz Az egyik embert, akivel a kényelmes fotelokkal berendezett televíziós szobában beszélgettem, Egédi Gyulának hívják. Őszülő hajú, barázdált arcú, 58 éves, elektrotechnikus. Míg ő emlékezetben visszapergeti az időt vagy 45 évvel, s a fiatalkori küzdelmes életét idézi, a folyosón vidám, nevető, jókedvű fiatalemberek jönnek-mennek. — Az én fiatal éveimnek aztán kijutott — mondja. — De nem bánom, ma is megtenném, ha szükség lenne rá Egészen fiatalon került a munkásmozgalomba. Itt laktak Pécsett, az Ulmann telepen. A proletárdiktatúra idején 1919-ben még szinte csak gyerek volt, — de már mint futár dolgozott a mozgalomban. Pécs, Budapest — ez volt az útja, vitte az iratokat Kun Bélának... — Később, 1923-ban feketelistára kerültem. Munkát nem kaptam. Igaz, az sem tudott munkát találni, aki nem volt feketelistán. Megunta a nincstelenséget, vándorbotot fogott a kezébe, mint abban az időben annyian mások. — Két évet húztam le Olasz országban a szicíliai kénbányákban, csillésként. Csak legyint a kezével: — Eh, ne is beszéljünk arról az éhbérről, amit ott kaptunk. S milyen szállást! Ma itt nálunk a disznót sem hajtanák bele... A következő állomás Belgium. — Sok pécsbányatelepivel találkoztam Belgiumban, akik szerencsét próbálni jöttek. — Hat évig csdlléztem a lübecki bányában. Embertelen munka volt. Az 1931-es esztendő már Franciaországban, Lyonban találja. A lyoni szövőgyár munkásainak sanyarú életét élte. Egyik napról a másikra tengődött. Aztán kitört a spanyol polgárháború. „Nemzetközi brigád” — Zalka Máté! Egédi Gyula is ott küzdött a brigádban, harcolt, verekedett — fegyverrel a kézben folytatta azt, amit itthon fiatal korában megkezdett... Itthon pedig? Édesanyja a börtönben, mert röplapokat találtak nála, bátyját a fehérek agyonlőtték.... Hazajött. Kezével a szállodát mutatja. — Gondoltam én valaha, hogy egyszer is ón ilyen körülmények között lakhatom?! A szálló csak második otthona. Nagynyárádon lakik a családja, havonta utazik haza. — Nézze, én már 58 éves va gyök, még 2 év a nyugdíjig, Nagynyárádon van nekem házam, családom, szép bútorom, televízióm, — nem akarok én már onnan elköltözni. Oda me gyek nyugdíjba. Itt rendes keresetem van, megbecsülnek. Ha visszagondolok, hogy 12 éves koromban, amikor takarító fiú voltam András aknán ... Az én fiatalságomnak nagyon kijutott — ismételgeti. — Mit tudnák erről ezek a gyerekek? — mondja és a folyosó felé int, ahol fiatal bányászok fütyörészve szaladnak a neonfényes lépcsőkön... II. Alacsony, vékony, de izmos fiatalember, 22 éves, Somogyi György. Dús barna haja kissé kócos — nemrég kelt fel — sűrű szemöldöke alatt élénk tekintetű szemek. Vájár. A gondnok azt mondta róla, hogy „bizony ez a Gyurka nem éppen a legjobb gyerek volt, de most már semmi baj sincs vele.” — Mosolyogva, kissé szégyen lösen mondja: — Bizony én is a „jobbak” közé tartoztam még néhány éve. Nevelőszülőknél nevelkedett, aztán megtetszett a vájártanulók szép egyenruhája. — Elvégezte a vájáriskolát. Szászvárra került. — Szászvárról jöttünk ide többen fiatalok. Mi gondunk volt? Jó kereset, szép lakás, munka után szórakozás, ital... Aztán hőbörögtünk itt a szállóban ... piáltunk... és jött a fegyelmi. Határozat: el kell hagynom a szállót. Albérletbe mentem. Jó volt az is, igaz, hogy drága, — de a barátok hiányoztak. Azt mondtam, a franc ebbe az italba, hát nem iszom. Vettem egy kis motort Katonának kellett volna bevonulnom, de a bányában szerencsétlenül jártam, eltörött a rtyásznapi ünnepségek vannak, jöjjetek el, szívesen látunk benneteket. Ez a nap itten nagy üAiep...” Aláírás: „Szia! Lányotok — Rózsi.” •— Hát mostan milyen levél ez mi?! Szóljon hozzá uram, micsoda hang ez, hogy „szia”?! Az apa felháborodottan mered a levélre, aztán vadul körülnéz, legszívesebben megfojtaná ezt az egész világot. Mondta is az eset után másnap a tanácselnöknek, hogy ez a rendszer a hibás, mert félrenevelték a fiatalokat és most ő, öreg fejjel igya meg a levét . ; ; —• Én meséltem neki, hogyan éltem én meg az anyja; Uradalomban dolgoztam, nem volt nekünk semmink. Mondtam neki; ,»Rózsi, becsüld meg magad. Mindent megkapsz tőlünk, hogy ne gürcölj, mint mi..Hát ez a köszönet;. 3 Hangja megcsuklik. Az asz- szonyok meg bizonygatják, hogy bizony Rózsiira nagyon szépen járt; Tűsarkosban, nylon-alsószoknyában, a haját meg tupirozta úgy, mint a városi lányok. Nem is különbözött tőlük, ha kiöltözött. Amúgyis nagyon szép lány volt.;. Rózsi nem törte be a derekát. Azé lesz, akit választ, s nem azé. akit a szülők választanak. Ettől nem tágított és most egyedül, önállóan egyengeti saját sorsát* Sj&£Frei-e? Ki tudja? Hosszú az egy év, míg az anyakönyvvezető elé állanak. De előbb nem lehet, mert még csak tizenhét esztendős, szülői beleegyezés kellene. Arról pedig — szó sem lehet. Az asszony kikísér, de közben figyelmeztet, ne menjek közei a kutyához, mert hosszú a lánc, Valami eszembe jut; — A kutya nem ugatott? Akkor éjjel? Siránkozik az asszony: *— Nem ám. Tudja minden összejött akkor éjjel. A kutyát éjjelente eleresztjük, akkor sem volt pórázon, de lent csatagoit a szérűben, mert éppen akkor éjjel kosiattak a falu kutyái. így aztán őrizetlenül maradt a ház 33. 4P A kutya csak pislog egykedvűen, fogalma sincs arról, hogy egy éjszakai „kutya-pásztar- órának” lám mi lett az ára. Visszamegyünk azon a horhoson, ámenről jöttünk. Fönt az erdőben elérjük az útelágazást Merre visznek ezek az utak? A bizonytalan semmibe, vagy van valami végcél, ahova elviszi az M-falui lányok álmát és reményét? Rab Ferenc lábam. Közel egy évig nyomtam az ágyat... Visszajött a szállóba, jelentkezett. Vegyék vissza, nem lesz semmi baj többé, — ígérte. Nem is szól, de nem is szólhat rá senki egy rossz szót sem. Néhanapján, ha úgy adó dik, lemennek az Olimpiába, megisznak egy üveg bort, aztán gyerünk haza. — Hatan lakunk a szobában, mind stramm gyerekek. Valamennyien spórolunk. Régebben ezreseket szórtam el... Elhatároztuk, hogy kísérletezünk: ki milyen kevés zsebpénzzel képes egy hónapot kihúzni. Már lecsökkentettem ha vi 120 forintra. Tovább nem megy. Pedig a szobatársakkal már a romit is csak úgy pénz nélkül, szórakozásból játsszuk. — Miért ez a nagy spórolás ? — Hát a fiúk ruhára, cipőre gyűjtenek, elegánsan akarnak járni. Szép, új ruhákban. Én meg... tudja, volt egy motorom ... aztán esténként kiálltam ide az Olimpia elé és nézegettem a szép autókat. — Mondom magamban: hej Gyurka, neked is lehetne egy autód. Van egy kis spórolt pénzed, meg ha a motort eladnád ... Hát, én ezért spóroltam. — Autója vaa? Nevet. — Igen, egy Moszkvics. Itt áll kinn a szálló előtt. — Jól kereshet — Ha megfogom a munka elejit is, meg a végét is. akkor kijön a 4 000. Mert az úgy van, hogy jön az aknász. A terv mondjuk 20 csille. Azt mondja az aknász, na ha ma kinyomtok 30 csillével, akkor lesz egy liter a piszkot leöblíteni. Persze nem a literért melózunk, hanem ... mondjam úgy, hogy vagányságiból. Lássa, hogy kivel van dolga. Amikor leszállunk, mondom a fiúknak, mit szólt az aknász, hogy 40 csillével kell ma kidobni. Én mér tizet hoz« záteszek. A fiúk csak vakar- gatják a fejüket, aztán hajrá. A végén megvan a 35 csille. Akkor megmondom nekik az igazat — Jót nevetnek, — de dagad a boríték is ... Két hete vizsgázott, így mondja: „Letettem a lőmes- terit”. — Legközelebbi tervek? „Cinkosan” kacsint — Láttam egy kétszemélyes sportkocsit. — Arra fáj a fogom ... El kéne cserélni az autómat... Nevetünk. Micsoda gondok! Két történet ebből a legényszállóból. Nem tipikus. Nem volt mindenkinek annyira küzdelmes élete mint Egédi Gyula bácsinak, s nincs minden 22 éves vájárnak autója, mint Somogyi Gyurkának. De a két életútban a múlt és a jelen egy kicsit megvillan ... Garay Ferenc Ezüst bizánci dísztárgyat találtak Nagy harsány ban Dr. Papp László megyei múzeumigazgató a közelmúltban ásatásokat folytatott a nagyharsányi kora avarkori vegyes nópiességű temetőben, egy szőlő helyén. Huszonegy nőii, férfi és gyermeksírt tártak feL A legértékesebb lelet egy női sírból került elő, egy bizánci, korongalakú, ezüstből készült aranyozott fibula, amely a ruha redőzetét fogta össze. A dísztárgy meglepő épségben bukkant fel a föld alól, régészeti értéke országos viszonylatban is számottevő. Találtak még ezüstlapokkal borított diszkest, és feltárták egy mesterember sírját is. Véső, a mai vonókésnek megfelelő szerszám és más került elő, arra utalva, (hogy a ro- manázált mester famegmunkálással foglalkozhatott. Mivel abból az időből származó szerszámok ritkák, a lelet igen értékes. t*. a Tőzyiikátúfi- — Bányász ő is. Komlón, i, hogy ette volna meg a rosseb..; — dohog az apa, s az asszony csitítga'tja. Pala gyerek — éppen két ■ esztendeje itt lakott lent a le- " gelőn, sátorban, mert a kom- 1 lói kiszisták patronálták a fa- s lu fiataljait. Segítettek az ara- tásban, cséplésben, esténként- előadásokat szerveztek, próbálták felrázni a helyi — ma7 roknyi — ifjúságot, s ez na- • gyón helyénvaló cselekedet : volt tőlük. Akkor ismerte meg- Rózsit, nagy-nagy szerelembe t estek, de aztán már úgy lát- 5 szott hogy az idő elmossa ezt ) a fene-nagy érzelmet is. Kom■ lóról nehéz ide kijárni, Pali : nem is látogatott el gyakran, csak úgy nagy ritkán. Közben jött a Feri és a szülői unszolásra nyélbeütötték az eljegyzést. Hanem aztán a komlói fiú most ismét jelentkezett, kérte a lányt, adják hozzá, de nem adták. Rózsi toporzékolt. azt mondta, 6 akkor sem lesz másé, csak Palié. így jött érte Pali — mo- 1 tarral; — Iszik, részeges! — jajdul fel a papa. — Nem biztos az :; ; •— Sok mindent beszélnek » «abesefc ussae-visszaj*. ti a lányát ez az összetört ember, bár most szidja, szapulja, ahogy csak lehet. — Mikor ment el? — Egy hete..; Én ott alszom az első szobában, feleségem meg itt hátul. Rózsi szobája meg középen van. Éjjel barom óra felé kimászott az "Makón, kiadta a holmiját annak a szélhámosnak, aztán mólónál eltűntek... Pedig Rózsinak volt már egy vőlegénye, húsvét táján tarló'tűk az eljegyzést. Mutatják is Feri fényképét, amint Rózsival összebújva lekapta őket valami búcsús fotografátor és -1 kénét díszes, festett üveglap '■'4 merevítették. Pirosra re- ■O’t az arca, ajka a lánynak a fiúnak is. — Nagyon csendes, szolid r'’í volt a Feri, mi igen sze- •*‘'ük volna, ha Rózsi hozzá''-vy , . _ tematikus előzményeket vá- rojc. gondolom, Feri valami pazdaq parasztgyerek lehet és s ozifők talán jHyenkénpen vé- 1 :k lányuk boldogulását. De v^ri bánvászgyerelk, bent dol- mz’k az Uránnál, szépen ke- a lakást is megkapok vo" n a most az őszön, ha nem lén közbe a „harmadik”. .. És a harmadik, a Pali — kiféle. Biitólie?