Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
4 NAPLÓ 1963. AUGUSZTUS I*. 1 PÉCSI MŰTERMÉKBEN öt mfltorcai és hat festő marén így a nyár régén elég (ok meglepetést okoe a látogatónak, s a rendszerező elme Ilyenkor képzeletben Igyekszik egymás mellé helyezni a műtermeket, -e megragadni, ami valamennyiben közös. Ez azonban nem megy, éspedig nem azért, mert a műtermek egyik része ót emelet magasságban lebeg a város felett, a másik része pedig szinte a lóid gyomrában, a szuterin ét a szárttóhelylségek között húzódik meg ótszftz voltos égók Jótékony világánál, hanem azért, mert minden műterem egy ónálló világ, s másokkal egyszerűen hasonllthatatlan. Rokon vonásokat mlndóssze a tó fekvésekben, a szorgalmas alkotómunkában és a színek és vonalak mindenkinél uralkodó szereteté- ben lehet felfedezni, s talán még a hangulatban, mely minden műteremben optimista volt, hiszen mindenki dolgozott valamin vagy készülődött valami új munkára« kiállításra,.. — IPARI TÉMA, a várod ős a Balaton foglalkoztatott a nyáron — mondta Bizse János, s egy pillanatra, eltűnt a műterme mellett meghúzódó kis kamrában, hogy a nyári termést élőhöz»« két az állványra la, melyek még nem egészen készek, de már * színekben és vonalakban érezni lehet a víz ős a napfény nagyszerű hullámverését. a nyár boldog dinamizmuséit. Busse János az ember és az üzem kapcsolatáról beszél. Bizse műterme talán a legemberszabásúbb valamennyi között, mert öreg kovácsműhelyből alakították át, $ az anyagszerűség nemcsak azon a szép megmunkált céh-jelvényen érezhető, mely az egyik sarokban függ, hanem a falakon, tetőn, s a vörös, télen- nyáron egyformán hidieg téglapadozaton, s az alacsony ablakon bezöldellő udvaron is. Bizse a festészetet sem misztifikálja el, feltesz egy képet az állványra, s jókedvűen magya- ráz • — Hát látod ilyeneket csináltam. Erőmű és az emberek kapcsolata... Azt hiszem a festő egyik feladata, hogy rendszerezzen, alakítson, sűrítse a mondanivalót... Tulaj- donképoen rövid egy ilyen nyár (felsóhajt és legyint). — Az ember néhol esetleges, nem.«. ? — Ez a legnehezebb, mert a gépek mellett a munkás úgy hat, mintha csak asszisztálna, legfeljebb egy kart fordít el; de ezek a mozdulatok, nagyon kicsik és esetlegesek. Nagy erőfeszítésembe kerül a figurák szerves beillesztése. Az tán van itt egy tucat vázlat a városról és a vízről, ezeket is próbálom majd olajban továbbfejleszteni ... Szép pontos rajzóikat helyez elénk, aztán újra festményeA PÉCSI FESTŐMŰVÉSZEK közös műterme, Bizse műtermétől csak néhány utcányira van. Ez bizony csak munkahely, s a féiig kész festmények ' . vyo • • •. híján, különösebb varázsa nincs. Kelle Sándor és Soltra Elemér munkájának azonban már sokkal inkább. Kelle Sándor a közelmúltban megnyerte a Képzőművészeti Alap egyik pályázatát, így a pécsi Tanárképző Főiskola új épületének homlokfalára a pályázat alapján már készíti is a s grafittó-tervet Monumentális figurák, s egy napóra (á pályázatot annak idején „egy napórával kombinált" sigrafit- tóra írták ki). A figurák kifejezik a felsóoiktatási intézmény embereszményeit — A tervek elkészítésével telt a nyár. Anyagban szeptember folyamán készül el.; i — mondta Kelle Sándor. — Engedőimet, és Soltra Elemér.«. Úgy látom most ketten dolgoztok? — Sgrafittóval nagyon gyorsan kell dolgozni, különösen a homlokzati elhelyezésnél, ezért megkértem Soltra Elemér festőművész barátomat, hogy segítsen a kivitelezésnél. Az ilyen természetű munkákat egyébként ketten szokták csinálni. Soltra Elemér persze mást is csinált a nyáron. — A Balaton mellett jártam ... Sok vázlatot készítettem ... Tavasszal szeretnék egy egyéni kiállítást rendezni. Idáig általában a figurális kompozíciók izgattak, ezen a nyáron viszont a táj színeire és szerkezetére összpontosítottam ... Persze néhány figurális kompozícióm is akad, például a halászélettel kapcsolatban ... LANTOS FERENCHEZ tucatnyi lépcsőn ereszkedünk le, mivel a műterme, ahogy a riport elején már jeleztem, pincék és szuterin helyiségek között húzódik meg. Lantos éppen nyári vízfestményei között tűnődik (engedelmet), olyan arccal, mint egy buddhista szerzetes. Lantos közismert korszerű törekvéseiről, nagy kísérletező kedvéről. —1■ S ezen a nyáron? — Vízfestményeket készítettem Mecseknádasdon és a Balatonnál. Az előítéletek és szabályok mellőzésével elsősorban a táj látható részének gazdagságát, variációs rendjét, ritmusát igyekeztem színben és formában megörökíteni. Ügy érzem, hogy ennek szükségszerű következménye az lett, hogy a képek kissé tartózkodóak, hűvösek, talán kevesebb bennük a mélyebb élmény. A célom i|nikább a felületen jelentkező, letapintható problémák érzékeltetése volt. Ügy érzem, hogy erre a rövid ideig tartó, és talán az előbbiekhez képest problémátla- nabbnak látszó munkára a későbbi festői programom szempontjából volt szükség. Egyébként arra gondoltam, hogy talán nem lenne érdektelen az ilyen jellegű munkák kiállítási bemutatása. — Tehát...? — A kiállításom előre láthatóan szeptember első felében kerülhet megrendezésre. A vízfestményeket természetesen, főleg a balatoni élményeket olajban továbbfejlesztem. Simon Béla, akihez a legjobbkor érkeznünk, — Hogy a nyáron... ? — Igen. A háttérből egy nagy olajkompozíciót hoz elő. Két ember a pince előtt, az egyik érezhetően munkás, a másik parasztember. A színeik nagyon szépek, különösen a szék lábán, s a figurákoti is. Lantos Ferenc nyári termését rendezi Másrészt a portréfestés problémája foglalkoztat továbbra is. SIMON BÉLA „magaslati” műterme nyitva-tárva, a művész a tetőteraszon barátkozik a szuroköntöző mesterekkel. A legjobbkor érkezünk, mert Simon Béla hangulata kitűnő, s a mienk is hamarosan az lesz, mert poharakat és jó siklósi bort tesz elénk. — „Barátok” — ez a címe. Azt mondjátok, hogy sok a piros, mert azt hiszitek, hogy ez egy vörös, de nem egy, hanem tizenkettő, nézzétek ezeket a sötét kárminokat, melyek dolgoznak mögötte. Csak ott kell megcsengetni a vöröst, ahol kell, hogy szóljon. Másutt: Ha ide tettem egy erős vöröset, akkor ide meg egy erős sárgát, hogy azt visszaparancsolja. Igyatok barátim ... — A többi... T — Ha ezt az egyet festettem volna, nem lenne elég? Addig én nem tudok festeni, amíg meg nem álmodom az egész képet, a színeket is, meg a vonalakat is... Nem lehet csak a vászon elé állni és festeni... festeni — elmosolyodik, aztán hozza a többit. Egy kép a Balatonról, meglepően stabil, erős színekkel (szokatlan látásmód), tájképek, csend élet egy katángkóróról, és sok-sok vázlat. A vázlatokat összehasonlítom a végleges olaj kompozíciókkal, s látom, hogy ahol a művész a vázlatban pirosat írt, a képen sárga van, s alig akad olyan szín, ami a vázlaton és a képen azonos. — Csak felskiccelem, hogy a valóságban milyen. Amikor festek, továbbfejlesztem, s akkor valódibb ... Nézd a ka- tángot... A katáng drámája ... Árokszéleken virágzik« mindenki rátapos, s a hőség állandó ... Dráma ... De nézzetek meg egy másikat... És mutat egy olaj képet, mely Simon Béla festészetében valóban meglepetés. A Mecsek cukrászda belső világa, kitűnő, esztétikus megfogalmazásban. Szerkezeti változtatások persze még lesznek rajt — ahogy Simon Béla mondta, de a hangulat tökéletes. Simon Béla sokat dolgozott a nyáron, g a pécsi festőművészek valamennyien. Hangjuk, kite jezcsmódjuk kiteljesedett, erőt és gazdagságot hoztak magukkal a gyárakból, Balaton-partról, baranyai tájakról. Uj erőteljes müvek készülődnek • sokféle műteremben. A festm én veket szeptember táján fó lenne bemutatni a közönségnek is, Bertha Bulcsu Kelle Sándor és Solira Elemé r a festőművészek közös műtermében dolgozik Megkezdődött a siklósi járás1’ borhét Tegnap délelőtt tíz órakor ünnepélyesen megnyitották Harkányban a siklósi járási borhetet. A borhét célja a Siklós- Villányi Állami Gazdaság és a járás termelőszövetkezeteinek nagyüzemi bortermelésben elért fejlődésének bemutatása, valamint a termelőszövetkezeti tagság díjnyertes borainak megismertetése a nagyközönséggel. A harkányi parkban a Siklós-Villányi Állami Gazdaság, a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség, a villánykövesdi Üj Élet, a villányi Üj Alkotmány mezőgazdasági termelő— NE rOLTSE ÚJRA kimerült i ilyóstoll-betétjét. Szabványos PVC-csöves és fémcsövos golyöstoü-betétek érkeztek piros, kék, zöld színekben a papírboltokba. szövetkezetek, valamint Czom pó Sándor máriagyüdi, Kordé Mihály nagytótfalul és Pólya Ernő villányi termelők borait kóstolhatta a megnyitás utáni órákban a közönség. A borhét augusztus 23-ig tart, rendezője a siklósi járási takács mezőgazdasági osztálya. — PÉCS váró* I. kér. tanácsa , v. b. kereskedelmi csoportja fel- j hívja a kerületben lakó mindazon propán-bután háztartási gázpalackkal rendelkező személyek figyelmét, akik bármilyen ok folytán a fogyasztói névjegyzékben nem szerepelnek (hatósági kiutalás nélkül, magánszemélyek útján jutottak gázpalack roz, s a cseréket a korábbi fogyasztó nevén bonyolítják le) ezt a körülményt az I. kér. tanács v. b. kereskedelmi csoportjánál szeptember 1-lg Jelentsék, a APOR ütján a propán-bután fogyasztók közé történő szabály- szerű felvételük érdekében. Üimepsi'g Szigetvaron a vár elestének 397. évfordulóján A szigetvári Várbaráti Kör, a Hazafias Népfront, a Megyei Idegenforgalmi Hivatal és a szigetvári községi tanács rendezésében 1963. szeptember 6-án nagyszabású ünnepséget rendeznek a vár elestének 397. évfordulóján. Emléktüzet gyújtanak a Zrínyi emlékműnél, s a koszorúzás után tűzijátékkal egybekötött műsoros estet rendeznek a vár udvarán. Az ünnepi beszédet Sinkovics István, az Eötvös Lóráind Tudományegyetem professzora mondja. A mflsorszámok közül igen érdekesnek ígérkeznek a tárogatóval előadott katonadalok, valamint korabeli toronyzene a községi fúvószenekar tolmácsoláséban. Mintha - az úristen óriás-tenyeréből hullottak volna alá a völgybe ennejj a kicsi falunak fehér falú házal, oly rendezetlenül bújnak meg az utcák mentén. Körben hegykoszorú és fönt a túloldalon is megvillan egy templom, amelynek tornya — úgytűnik — mintha az égboltról lógna le a fák lombjai fölé. M.-falu, száztíz lélekszámúnál. Ha mentő jön, szekérrel viszik eléje a beteget ki a köves útra, de ennek a szekérnek föl kell kapaszkodnia a sziklás, vízhordéeos horhoson, ami ugyancsak igénybe veszi ereié#- embernek, állatnak egyaránt. Van egy vándor- mozi, amely a szomszédos községben üti fel sátrát hetenként és M.-ből odajár az a nyolc-tíz fiatal lánv és legény, —- több nincs is. Illetve most még annyi sincs. A tanácsi hivatalban szép arcú, szőke lánytól, Terikétől kérdem. — Mát igaz-e ez az egész história? Felvonja a vállát: — Fehér lovon senkiért setn jönnek. Nincs ilyen romantika mór. Itt kérem motorral szöktetik a lányokat... Felsóhajt. — Caek nem irlgyll őket? Fejét rázza: — Nem. Ennem nem lehet megszöktetni. Pedte — elhiheti —, nehéz itt a fiataloknak a sorsa. Semmi de semmi sincs az égvilágon. Csak az egy |?oJleán íj izúkteth zi hetenként a szomszédos községben.,. Csoda, hogy elmennek? Jön a titkár is. Szőke, szelíd tekintetű fiatal férfi. — Az egyik az én sógornőm volt... A helyi boltossal szökött meg. Autón ... >Se szó, se beszéd. Még egy levelet sem hagyott hátra ... — Hogy-hogy az „egyik”? Több is elment? — Valami három vagy négy, nem is tudom pontosan. Any- nyi biztos, hogy a faluban két lány maradt. Már akik eladósorba számíthatók. A kocsma kívül zárva, belülről megközelíthető. Sört mérnek. Kelebiából ádeszárma- zott részes-aratók söröznek, pedig cséplésre jó az idő, de áll a gép reggel óta, valami alkatrész miatt. Ök nem tudnak a lányszöktetésekről, de amint meghallják, nagyot nevetnek és izgalom lesz úrrá a különben álmos hangulatú társaság fölött. De akadnak itt helyi férfiak la: — Az egyiket, nem szöktették meg. csak lakodalomba ment két hétre... — aztán jói nevet, ravaszkásan hunyont szemével, jelezve, hogy a „lakodalmat” ő maga sem hiszi el. — A lányoknak nem érdemes kitenniök lábukat a faluból, mert mindjárt rá jár a nép szája: megszöktették. Az utca túloldalán magas, karcsú fenyőfa mellett rozzant Ids kapu vezet be az udvarra. Szép, nagyon tiszta kis falusi ház, amelynek ablakai a pitvarra nyílnak, zsalugá.r. r.: védve a tűző naptóL A fa! mentén kellene lopakodni, mert a szilvafához kötve egy zsemleszínű morcos kutya vicsorít vadul. Az udvaron soványarcú, gumicsizmás idős ember áll, körtét eszeget. Mondom neki, Rózsi ügyében jöttünk Pécsről. Nem is firíatja, lm v ha Pécsről is, de honnét, tv" le hivatalból. Oly ritkán erre idegen, főleg úr-' hogy ha netán valaki ide: természetesnek veszik a . h'. tali kiküldetést” és a velejáró információs kérdéseket. — Ott mászott ki a nyavalyás! — mutat a köriével az ablakok egyikére. Kijön a ■ : - sége is, testes, szeművé-' - szony, de őt szemmel ) ■' v pn nem sújtotta le an ere1, eonnj irkábh - akt tdeae-en mpevar- gat. pps'Mlc. lá'. «Tinta ■> '••avis elakad néha a méregtől meg a fájdalomtól. Pokolian ssere4
