Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

1968. AUGUSZTUS 19. Il'iPlff SzáznyalGvanmillió tégla Csak reménység a terv teljesítése —■ Nagyobb összhangra és korszerűbb technikára lenne szükség JÁTÉKVONAT ANGLIÁNAK ~A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalatnak 21 gyára üzemel, ebből 12 Bara­nya megyében és 9 Tolna: me­gyében. Legnagyobb kapacitá­sú üzemük a mohácsi 1-es téglagyár, amely évente 23 millió normál téglát készít. Legkorszerűbb — gépesítés fo­kát tekintve — a hidasi és a mohácsi gyár. A téglagyári „ helyzetképhez” még annyit, hogy több üzemet megszüntet­tek az utóbbi időben; leállt a Pécs 1-es, mert kimerült a bá­nyája, a godisaiban áttértek a betonáru gyártására, a magyar bólyiban a mészégetésre, a görcsönyit magas költségéi miatt állították le. Tolna me­gyében a teveli és a bonyhá­di téglagyárban szüntették be a termelést A magyar téglaipart a régi egyesülések helyett vállalatokká szervezték, ts ezeket legfelsőbb szinten tröszti irányítás fogja össze. A problémák már e ténynél je­lentkeznek. A vállalatok gyá­rai technikai színvonalban na­gyon eltérnek egymástól, a volt miniszteri üzemek korsze­rűek — már ami a hazai kor­szerűséget illeti —, a volt ta­nácsi téglagyárak fjedig gyen­gébb színvonalon állnak. A másik probléma, hogy az át­szervezés nem a legszerencsé­sebb időpontban történt — ez év április elsején, — akkor, amikor a téglagyártás már tel­jes kapacitással folyik. Tehát a felkészülés nem az egységes vállalatok keretein belül tör­tént, hanem a régi szervezés­ben. A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalatnak 1963- ban 180 millió téglát kell gyár tania. A vállalat főmérnökétől megkérdeztem, hogy teljesíte­ni tudják-e terveiket. A vá­lasz: reméljük, remény ked ülik. Miért csak remény a terv tel­jesítése? Eleve nem jól kez­dődött az idei gyártási szezon. Normális körülmények között a téglagyárak márciusban már üzemelnek. Az idei tél sokáig elhúzódott, még áprilisban sem dolgoztak megfelelő ütemben. Tovább nehezítette a téglagyá­rak helyzetét — éppen a íeg- nagyobbét is — hogy a múlt évről 27 millió tégla ott he- j vert a gyárak területén, ami j akadályozta a normális mun­kamenetet. nem tudtak be- i gyújtani a kemencékbe, úgy tele voltak. Jelenleg annyira rendbe jöt­tek a dolgok, hogy a folyó tervet teljesítik a gyáraik, de a legmaradásból még keveset sikerült „ledol­gozni”. A vezetőség ugyan mindent megtesz annak érde­kében, hogy a „remény” biz­tos valóság legyen és műre be­fejeződik az esztendő, 180 mil­lió téglát kapjon meg az épí­tőipar, Milyen intézkedéseket tettek a vállalat vezetői? Rend kívüli műszakokat rendeltek éL vasárnapokon is termelnek. Felhasználnak túlórákat, ahol tehetséges 9—10 ólát dolgoz­nak naponta. Ezek az intézkedések kétsé­get kizáróan helyesek és bizo­nyos eredményeket is hoznak majd, de hogy véglegesen meg oldják-e a problémákat, az más kérdés. A 9—10 órás munkaidő és a vasárnapi mű­szakok csak átmeneti megöld dásnak fogadhatók el, hiszen a termelés mennyisége mögött túlóradíjak és dupla bérek hú­zódnak, rontván az önköltsé­get. Arról nem is beszélve, hogy a dolgozók pihenőidejét kurtítja; Elgondolkoztató, hogy miért maradt tavaly 27 millió tégla a gyárak udvarán? Milyen tég Iákat gyártanak? Azt-e. amely re szüksége van az építőipar­nak vagy másfélét? A termé­kek zöme a lyukacsos tégla, amely többféle méretben ké­szül és a régi hagyományos tégla. A tervezők terveznek, az építők építenek, a téglagyá­rak készítik a téglát. Van-e összhang a három szerv kö­zött? Valószínű akadozik ez az összhang, hisz gyakran egészen kirívó esetek fordulnak elő. A mohácsi téglagyár ' például olyan téglákat nem gyártott, amelyre a Farostlemezgyár építésénél szükség lett volna, azt máshonnan hozták. A múlt koriban a klinikai építkezésen panaszkodott egy kőműves, hogy napokig állt, mert nem kaptak 10-es válaszfal téglát. Miért nincs választéki terv, s ha van is helyileg szétbon­tott. miért nincs összhangban a területen folyó építkezések szükségleteivel? Először is vá­laszfal téglákat alig gyártanak a megye téglagyáraiban. Az oka egyszerű; nincsen’ olyan vákuum présük, amellyel meg­felelő minőséget tudnának ké- száteni. Talán jövőre vásárol­nak kettőt az NDK-ból. De ez csak a válaszfal téglák eseté­ben mentő körülmény, a töb­binél nem. Tavaly csak a kisméretű lég Iákat vitte az építőipar, azért maradt raktáron a rengeteg nagyméretű tégla. Az idén még nem tudni milyen méretű tég­láknak lesz nagyobb „sike­rük”. Ez a probléma nem is itt „lent” vár megoldásra, ha­nem „fent” a trösztnél, ille­tőleg a minisztériumi szinten. Nagyobb összhangot kell meg­teremteni a tervezés, a kivite­lezés és az anyagipar között. Nem lehet'szé nélkül hagy­ni a környék téglagyárainak technikai színvonalát sem. Bár gépesítettek egyik-másik gyár­ban, a hidasi üzemben például a föld kitermelésétől a vagon­ba rakásig segítenek a gépek, de ez önmagában nem jelen­tette a téglagyáraink techno­lógiájának a megváltozását hiszen mindenütt a hagyomá­nyos körkemencékben folyik az égetés. A körkeimencés ége­tés termelékenysége alacsony, ilyen körülmények között 6—7 ember évi produktuma 1 mil­lió tégla, holott a korszerűbb alagútfcemeneékkel üzemelő gyárakban 2—.3 ember produ­kálja ugyanezt a mennyiséget. Végezetül a téglagyárak munkájának megjavításához arra is szükség van, hogy jobb szervezéssel irányítsák az egyes üzemeiket. Amikor a váll aflat főmérnöké­vel beszélgettem, sorra je­lentkeztek telefonon a vidéki' üzemek. Egyik üzem három órát. a másik egvet, a harma­dik meg négyet állt a csütör­töki eső miatt. Pedig egyfor­mán esett mindenütt. Néhol órákat áll egy-egy gép azért, mert a kapcsolóját egyszerűen nem ellenőrzik időben. E kis dolgok is hozzájárulnak ah­hoz, ne csak remény legyen az idei terv, “ A VASAS! tanácsi Wren- ] deltség munkáját, valamint a ' nyári mezőgazdasági munkák ! elvégzéséről szólő beszámolót j tárgyalja meg augusztus 21-i j ülésén az I. kerületi tanács vég- | rehajtó bizottsága a gyárvárosi j Józsei Attila Kultúrotthonban. | A Baranya megyei Háziipari Szövetkezet 15 ezer játékvonatot készít Anglia részére. A megrendelést májusban kapták, « szeptember 15-ig elkészül a 15 ezer szerelvény. Aczél felv. Milliós árukészletek a tanév előtt Nem lesz hiány tornacipőből — Kiállítással egybekötött vásár lesz augusztus végén Még két hét, s kezdődik a tanév. Nehéz lesz ismét meg­szokni a rendszeres munkát, hiszen a gyerekek legszíveseb­ben még néhány hétig a Ba­laton partján lubickolnának, vagy otthon a szomszédfiúk­kal és lányokkal játszanának, esetleg a nagyszülőknél tölte­nék vidáman és gondtalanul a még mindig meleg nyári na­pokat. Az idő azonban roha­mosan közeledik. őszintén szólva, a szülök sem örülnek a tanév kezdetének, legalábbis azért nem, mert gondot jelent nekik a ruhák,. cipők beszer­zése. No. nem anyagi gondot, hanem objektív nehézségeket. Mégpedig amiatt aggódnak, hogy kapnak-e megfelelő kö- penyf, tornacipőt, iskolaruhát gyermekeiknek. Cipők I — Nincs dk az aggodalomra — nyugtatja meg a szülőket Petrovics István, a Cipő Nagy­kereskedelmi Vállalat árufor­galmi osztályvezető-helyettese. — Az idei iskolaszezonra a szokásosnál jobban felkészül­tünk, s a boltok is jóval több árut rendeltek, mint' tavaly. Örömmel veszik majd a szü­lők, hogy a tavaly hiánycikk­nek számító tornacipőtől az idén minden számban, 23-tól 44-ig, kínai és magyar gyárt­mányú kapható maijd. Már most 25 ezer pár kapható az üzletekben, de folyamatosan érkezik az áru. Tavaly is, tavalyelőtt is sok problémát okozott a félcipők es magasszárú cipők , minősé­ge. Az idén bevezették a jó- minősegü, dupla bőrtalpú csí­pők gyártását, ezért remélhe­tő, hogy nem lesz kifogás a gyermekcipők eEen. Ezekből a száras és félcipőkből 65 ezer pár van most a város üzle­teinek raktáraiban. —- Hogy megtudjuk, mit keresnek a vásárlók, augusz­tus 27-től szeptember 4-ig a Fegyveres Erők Klubjában kiállítással egybekötött vásár­lást rendezünk Ez illik az is­kolába címmel. Ezután egyes üzemekben is rendezünk kiál­lítást és vásárt, s ott megkér­dezzük a szülőket: mit szeret­Azt mondják senki sem le­het, próféta a saját hazájában. A kisdobszai Kálmán Sándor mégis megpróbálkozott ezzel az „otthoni prófétasággal”, pe­dig hát nem éppen a bibliai eredetű mondás vplt a legna­gyobb rizikó ebben a vállalko­zásban. Sokkal inkább a pusz­ta. rideg tények. A „próféta- ság” ugyanis abból állt, hogy elvállalta 1960-ban falujában Kisdobszán a tsz-elnökséget. A rideg tények meg a szom­széd községék példái voltak: rossz tsz, rossz tsz és megint rossz tsz. Az emberek nem sok bizalommal néztek az új élet elébe, bár biztosan voltak, akik hittek és bizakodtak. Legalább is egy ember biztosan volt: K'Umán Sándor. (Egészen pontosan meg kelte ne rajzolnom ezt a Kálmán Sándort. Élesen, világosan, hogy elevenen álljon az olva­só előtt. Ne higgyék azt, hogy: lám itt egy ember, akit megint fölkapott az újság. Valahogy úgy kellene írni róla, hogy érezzék a belőle áradó hitet meg biztonságot. Ez persze kis sé fennkölten hangzik, olyan elcsépelt újkori ódának deg­radálnák sokan. Azt gondolják: ezután már csak az következ­het, hogy idefirkálja az újság­író: ez a Kálmán Sándor egy legújabbkofri pozitív hős, egy szocialista szent. Nos hát higy- gyék el nagyon szívesen leír­nám: igenis ez a Kálmán Sán­dor egy újkori pozitív hős, de valahogy nem úgy, ahogyan sokan képzelik. Hanem úev ahogyan kell. Képzeljenek el vcA kazal pvéfétiC' egy magas, kicsit kopaszodó 35—40 körüli férfit. A szeme színére már nem emlékszem és nem is lényeges, de a tekin­tetében van valami gyerekes, valami bizakodó, amitől jól érzi magát, aki ránéz. Látszott rajta, hogy ért a tréfához és ha kell nagyon ravasz is tud lenni. Ügy bizony: ravasz, mert ki tudná átverekedni ma gát az átalakulással adódó sok útvesztőn egy kis ravaszság nélkül?! Hát Kálmán Sándor átverekedte és eszébe sem jut, hogy különleges dolog az, amit csinált. így tartja természetes­nek — és éppen ez az, ami na­gyon rokonszenvessé teszi.) Lehet, hogy a számok torzí­tanak, de azért mégiscsak a számok a legreálisabbak. Pél­dául ezek a számok: a Kál­mán Sándor vezette kisdobszai tsz-nek egy munkaegységre ju­tó jövedelme 39 forint volt az első évben, ugyanakkor a „szomszédvár” Nagydobsza 2 termelőszövetkezetéből az egyik 18, a másik 23 forintot osztott. A számok világosan beszélnek: egyesíteni kell a két tsz-t. Az ám, csakhogy mi volt a számok mögött? Régi- régi ellentét a két falu között ezeregy okból, de leginkább azért, mert szomszédok. A nagydobszaiak azt mondták, méghogy kisdobszai elnökünk legyen! A kisdobszaiak meg: mi senki helyett nem dolgo­zunk! Jó nekünk a magunké. Az egyesülés mégis megtör­tént. Első évben 30 forintot ősz tottak, a következő évben (ta­valy) már prémiummal együtt 46-ot. — Hogyan csinálta? Széttárta a kezét. Ki tudná azt elmesélni. Régen is volt, természetesnek is vette. — Nemcsak rajtam múlt — mondja — az embereken is. Dolgoztak becsülettel. Csak ép pen össze kellett fogni őket, megkövetelni a munkát és jó vezetőket választani. Ügy ér­zem sikerült, azért javult meg ennyire a tsz. — Na és hogyan is állunk ezzel a Tótszentgyörggyel? — Ebben az évben mondták a járáson, hogy el kellene vál­lalnom a tótszentgyörgyi tsz elnökségét. Elvállaltam. Tótszentgyörgy kilenc kilo­méterre fekszik Nagydobszá- tól. Az elnök Pannóniával ró­ja az utat az egyik tsz-től, a másikig. — Jó, ha mindenütt ott van az ember. A tótszentgyörgyiek tavaly 20 forintot osztottak. Nagyon kevés. — Mi volt az oka? — Elmondanék egy-két dol­got. Az embereikkel nem volt baj. dolgoztak. Csak éppen oda mentek, ahova akartak, a szer vezérnek még nyomát sem le­hetett látni a tsz-ükben. Ez volt az első és egyben a fő hi­ba! Például eladták a hízó alapanyagukat — a szerződött hizókat persze hogy nem tud­ták leadni. Meg itt van a San Pastore. Ebből a búzából ne­künk egy 31 holdas táblán 21 mázsás átlag termett A tót- szentgyörgyiekmek ugyanebből a búzafaj tából 7 mázsás átlag­termésük volt. Persze abba a táblába már három éve min­dig búzát vetettek, a talajerő pótlásáról nem gondoskodtak. Világos, hogy rossz lett a ter­més! Vagy itt van a krumpli. — Nagyon kevés krumplit terveztek és sok borsót. Pedig a tsz-nek pénzre van szüksé­ge. És az ötven hold borsó jö­vedelmezett 70 ezer forintot most meg fölszedtünk kilenc hold krumplit és ebből a 9 holdból már 100 ezer forintot vettünk be. Rosszak voltak az arányok. A járási vezetők azt mond­ják. Kálmán Sándornak sike­rült a tótszentgyörgyi tsz-t is megjavítani. — Majd meglátjuk — mond­ta Kálmán Sándor — én bí­zom bennük. De ez nemcsak puszta idea­lista bizalom, az említett ered­mények mellett jónéhányat el­mondott még és megemlítette Gál József brigádvezetőt is, aki példamutatóan jól látja A a feladatát Persze majd elfelejtem: Kál­mán Sándor tanul is. Másod­éves a Keszthelyi Mezőgazda- sági Akadémián. —Nem nagyon jutok a ta­nuláshoz. Pedig akár hiszi, akár nem az utóbbi időben ez minden szórakozásom. A ta­nulás meg a vizsgák. Egy-egy vizsga életreszóló élményt je­lent. Persze, hogy nehéz a tanulás hoz jutni. Reggel négykor már talpon kell lenni és este kilenc is van, mire hazavetődik. Most is meg-megzavarják a beszél­getést. A hizóbikák miatt elő­ször. Megrendelték a vagont, a vasút meg is ígérte. Lehaj­tották a bikákat az állomásra. Nem volt vagon. Persze, hogy nagy méreg ez! — A gépállomással vitatko­zunk még sokat. Kevés a trak­toros, nem tudják megszervez­ni az éjjeli műszakot, és így nehéz elvégezni a soronlevő munkákat. Van úgy, hogy ka­punk egy gépet, de két nap múlva mér elviszik. De a mérgelődés, gond, sza­ladgálás között mégis csak jó tsz lett a dobszai. És Kál­mán Sándor tudja, hogy érde­mes volt és különösen most lesz majd érdemes, öntözés, az állattenyésztés fejlesztése és még sok hasonló szerepel a terveiben, és azt hiszem az ilyen emberek terveiben bízni lehet. Akik bebizonyították, hogy otthon is lehet az ember „próféta” csak szorgalom, bi­zakodás, szakértelem és ráter­mettség kell hozzá. Lázit Ervin nének. Ä rendelést felvéve, néhány nap leforgása alatt kaphatók lesznek a keresett áruk — adja a felvilágosítást Petrovics István. Köpenyek, öltönyök, szoknyák A Ruházati Bolt szintén részt vesz a tíznapos kiállítá­son, konfekció, kötött divat és fehérnemű cikkeiveL Men- czel Aladár, az áruforgalmi osztály vezetője elmondotta, hogy a tavaly hiánycikknek számító lányka köpenyekből,; már mojt kapható' az Éva mo­dell, fekete kiott és sötétkék vászonanyagból vanrva. Ä fiúknak a Gyulus és a Péter modellből készülitek a combig érő, illetve hosszú köpenyek. Most kétezer köpeny közül választhatnak a vásárlók, s a tanév elején, ha kell, még öt­ezret hozatnak az üzletekbe. — Sötétkék fiúruhát tavaly is sokan kerestek, de nem mindenki kapott, mert elfogy­tak. Az idén a legkisebbtől a legnagyobb számig, tehát 6— 16-ig 600 öltöny áll a vásár­lók rendelkezésére. Hétközna­pi ruhát is készítettünk a fiúk nak fésűs és kártolt anyag­ból, mintás szövéssel A 13— 16-os nagyságok mellénnyel Készültek. Valószínű, megnye­rik nemcsak a gyerekek, ha­nem a szülők tetszését is ezek az új modellek — újságolja az osztályvezető. — Ebből az áruféleségből 1200 van raktá ran. Fiú ballonkabátból 400- at, úttörőnadrágból pedig 500- •at raktároztunk. Éveken Ijeresztül csak rit­kán lehetett kapni a lányok­nak sötétkék rakottszoknyát. Most 300 már az üzletekbe! van, Viharkabálok A Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat ’áruforgalmi osztályának veze­tője, Lippai Pál is jó hírek­kel fogadott: — Okulva az előző évek ta­pasztalataiból, már a tanév kezdése előtt egy hónappal lehet vásárolni iskolaruhákat. Fésűs gyermeköltönyből 7700. j'kártolt szövetből 7800 ruha I van az üzletekben. Uttörőnad- rágot 4400-at kaptunk, nagy­kamasz öltönyt pedig 9300-at. Külön nadrág 8400 érkezett Az oly sokat keresett köpe­nyek három fazonban kapha­tok: Gyulus, Péter és Matyi fazonban, 10 400-at raktároz­tunk. Tavaly nagyon keresték a fiú viharkabátokat. Most- nem lesz belőle hiány, mert 40(0 már várja vásárlóit. Lányka matrózblúzból 10 900- at tárolnak, iskolaköpen'ybőf pedig 41 000-at! Most küldtek megrendelést újabb három­ezerre, V

Next

/
Oldalképek
Tartalom