Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
IMS. JTTLIÜS Pécsi résztvevő beszámolója a moszkvai filmfesztiválról A július 1—21 között megtartott moszkvai filmfesztiválnak két pécsi résztvevője is volt: Rejtő János, a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója és Stáhl László, a vállalat építési-beruházási előadója. Sokat láttak 16 napos útjuk során: jelen voltak a fesztivál számos fontos rendez vényén', ellátogattak a világhírű MOSZFILM Stúdióba, megtekintették a hatalmas és korszerű Rosszija és Mir filmszínházakat és így tovább. A leghíresebb filmsztárok A fesztiválon S9 nemzet küldöttsége vett részt, s ugyan ennyi ország filmjeit vetítették. A világhírű filmszínészek és rendezők találkozója volt a seregszemle, a többi között megjelent Ive* Montand a feleségével, Jean Marais és Simone Signorét francia, Georgia Moll olasz filmszínészek (az utóbbi Fellini első díjat nyert Nyolc és fél című filmjének főszereplője), Évi Kivi szovjet, Kity de Hoyos mexikói filmszínésznő, Bettina Acevedo kubai, Tatjána Számoljává szovjet ffimszínésznő, Tony Curtis amerikai filmszínész, Csuhraj Lenin-díjas szovjet filmrendező és sokan mások. A magyar küldöttséget Tör öcsik Mari, Sinkovics Imre, valamint Herskó János filmrendező képviselte, akit a zsűribe is beválasztottak. A fesztivál legfontosabb eseményei a Kreml ötezer személyes modern kongresszusi palotájában zajlottak le. Itt mutatkoztak be a delegációk, itt vetítették le a legfontosabb filmeket. Természetesen, a hatalmas moszkvai mozik is a fesztivál filmjeit vetítették ebben az időben. . . Moszkva a fesztivál lázában égett Emeletnyi magas pia kátok, az utcák fölött áthúzott transzparensek, a fesztivál földgömbös emblémájával díszített mozik, a sajtóközpont soknyelvű kiadványai, no és a világhírességek mindennapos ünneplése mutatta, hogy a moszkvai közönség a szívébe zárta a béke és barátság nagy rendezvényét Az Orosz csoda példátlan sikere A Játékfilmek nagydíját Fellini Nyolc és fél című filmje, a dokumentumfilmek nagydíját pedig az NDK-beü Thorndike házaspár Orosz csoda című alkotása nyerte A Az utóbbit Lenln-díjjal tüntették kt A film — mint Ismert — a Szovjetunió megszületését, * több mint negyvenéves fejlődését mutatja be rendkívül eredeti, hatalmas munkával összeválogatott felvételekkel. Jellemző a szovjet emberek közmondásos kultúr- — és ami ebbe beletartozik — filméhségére, hogy a 4 órás dokumentumfilm 90 ezer helyjegyét órák alatt elkapkodták. Valóságos követelési mozgalom indult meg a Szovjetunió városaiban a film bemutatására, olyan nagy nyomással, hogy hihetetlen gyorsasággal elkészítették a film több mint háromezer mását Bár a mozilátogatók száma az egész világon csökkent a Szovjetunióban ma is hatalma# tömegek látogatják a filmszínházakat a moszkvai utca embere úgyszólván minden filmszínészt felismert. Kritikus és hozzáértő mozilátogató, az amerikaiak Menekülés című filmjét megbírálta, mondván, hogy a német koncentrációs táborok életéről; idillikus képet festett le (ami! igaz is: a tábor foglyait békés sakkozások közben ábrázolta), holott e táborok életét az embertelen náci borzalmak jellemezték. Ezzel egyidőben nagy ünneplésben részesítette Jean Gabint, mert filmjeiből az emberi humánum sugárzik. r>A magyar nagyon jó barát“ A moszkvai filmfesztivál ide jén tartózkodott a Szovjetunióban a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség. Mindez fokozta az érdeklődést a magyar filmek és általában a magyarok iránt. Megmutatkozott ez a Legenda a vonaton című filmünk kedvező fogadtatásában, s még inkább a kongresszusi palotában megrendezett magyar—szovjet barátsági nagygyűlésen, amelyen városunk két képviselője is részt vett — Magyar László —< TEREFERE A napi munka után jól esik egy kis beszélgetés. Ha pedig önfeledten nevetni is lehet egy jóízűt... még a problémák is könnyebben megoldódnak, Motü felír. Hát hurrá szerkesztő bácsi kérem, háromszoros* hutái Mert mink a Pancákal voltunk Székesfehérvárottan és igazánn monhattyuk, hogy ez a Pécs eggy igenn elökellö város és aki ezutánn szidni meri azt mink karróba hazuk! Merd ugye kezgyük a szála* dánál. Megérkezünk a Pan- cákkal és mingyár udvarias- san körénk seregelik a fél szálodaszeméjzet, mereszge- tik a szemejiket vigyorognak és azongyák: Hajdujudu, mire azondja a Pancák: Hajdujudu ám a nénikéjje! Hogy- hogv hát maguk nem négerek? eztet kérdezte ere a portás néni. De nem ám — mort- ta a Pancák ■■— csak két hete nem mosakottunk. Erre aztán jóll oldalba löktem el is halgatot, szerencsére a szállodások nem értették, hogy mit mond, mert erős deindoli tájszóllásbann beszélt és továbra is aztat hiték. hogy Dél-Karagaulai négerek vagyunk és így kaptunk szobát, bár őszinténn beválom a szálodás néni igenn csodálkozot, hogy egy dél-karagaulai néger hogyann születhetet ' Lepsénybenn (merugyannis a pancák ot zületet!). Deszóval volt szoba. Eböl a tanulság, hogy jó, ha az ember ritkán mosakod. Mingyár négernek nézik és kap szobát a zálodábann. Miutánn lepakoltunk — elmentünk a Pancákal sétálni. Sajnos nem sokájjig sétálhattunk mert eccer csak bele- jestem eggy igennagy gödörbe. Azondja a Pancák: Hurá Károj. Mondom: Hurá ám a nagynénikéd, marha, nem látod hogy beleestem egy gödörbe és kificamitotam a bokám. Azondja: Nem azér hurá Károj, hanem azér, mert ezt a gödört a fehérvári gázmüvek ásta. Tehát a gázmüvek nemcsak Pécset ás, hanem ás Fehérváron is. Hát ez kérem Száz files! lány a Balatonaligai Építőtáborban igaz. A magam rézéről nagy onn elszomorottam, mert azt hitem, hogy ez csak pécsi speccialitás és igenn büz- ke voltam rá. De lám máshol is ásnak. De eggy dolog mijatt igen hálássak vagyunk a fehérváriaknak mert este na von keservessen meg akartunk mosakodni. Esketem? Nem volt víz! Székes- fehérváron csak éjei és kora regei van víz (Meg kel jegyezni, hogy ez a víz nem volt büdös! Igaz, hogy nem is fojt!) Marhára örültünk m~rt mi éjei és regei külö- nössen hajnali tizeneggy óráig alunni szoktunk — és így nem mosakottunk fehérvá- ronn sem úgyhogy másnap regeire még karagaulaib négerek létünk a Pancák is meg én is, nem beszélve az ágyneműről! Másrézt vacsorázni is akartunk és nagy örömünkre büdös húst zolgáltak fel a Velence éteremben. (Azér nagy örömünkre mert így van mit imunk a levélbe.) Hoztak hely ete másikat — az is büdös volt, de apancák megste, mert azonta, hogy ez nem a hús szaga Károj, hanem a lábodé, amibe utóllag belegondolva lehet is valami, Ezutánn azér rimánkot- tunk, hogy bárcsak a zálodai ágybann lenne poloska, mert azt mijen primájul ki lehetne /zerkezteni. De, kedves zerkeztő bácsi sajsálatal tudatom, hogy a zálodában eggy fija poloska sem volt, úgyhogy a pancák kénytelen volt beengedni a zunyogokat mert csípés nélküli nem tud alunni. Hát ez volt Fehérváronn sok egyéb melet, kedves zerkeztő bácsi eből is láccik, hogy Pécs az eggy gyönyörű város és ha büdös is ekkicsit a viz azér örüljünk hogy iten lakunk. , Tízteletel Plajjbász Karcsi — BÜCSŰZOM, GYEREKEK, köszönetét mondok nektek az itt eltöltött két hét alatt végzett munkátokért, fegyelmezett magatartásoktokért.., — úszik el a fejek felett a táborparancsnok, a népszerű „Matyi”, azaz Kránicz Maliid, keszthelyi tanárnő búcsúztatójának utolsó mondata. Az első turnus hazaindul. Kétszáztíz fős, központi építőtáborban, Balatonaligán, száz pécsi egyetemistalány is részt- vett a társadalmi munkában. Hatvanan az orvoskarról, és negyven joghallgató. Hamar elszállt a két hét, pedig amikor ideérkeztek, nehezen képzelték el, hogy ilyenkor is repül az idő. Szokatlan volt a négy óra tizenöt perckor megszólaló ébresztő, a gyors mosdás, a nem éppen álakra igazított fakókék ove- rállok felhúzása és a „kékpöttyös”, amit a nap kíméletlen sugarai ellen kellett felkötni. Nem volt könnyű a hat kilométeres utazás a teherautón, vagy a „fakaruszokon”, s a munka sem, amit nem szoktak meg. Első héten szőlőt kötöztek a Balatonaligai Állami Gazdaság aligai telepén és Csopakon. A hatalmas gazdaság figyelmes „házigazdának” bizonyult, remek kosztot, kitűnő ellátást kaptak a táborlakók. Az egész északi part, Szigli- getig idetartozik, 6884 ka- tasztrális hold, javarészt szőlő, Badacsony környékén bor-, Aligán csemegeszőlő-termesztés folyik. A csemegefajtákat duplahuzalos lugasolással művelik, ezekbe a mintaszerűen karbantartott táblákba állították munkába a „Martos Flóra" önkéntes Ifjúsági Építőtábor lakóit. A lányok közül sokan a csopaki területen is dolgoztak, a karós művelésű borszőlőt ápolták, csonkáztak és hónaljaztak is, napi negyven kilométeres ide-oda utazással tarkítva az amúgysem egyhangú munkát. Az első hét eredménye: 124 és fél hold szőlő megmunkálása. a második héten az aligai 9 holdas barackosban végeztek „színelőszedést” az egyetemisták; a „barsi rózsát” és a „magyarlegjobbaf juttatták el a gazdaság csomagoló- jába, ahol ízléses, gusztusos „szerelésben” indult tovább az áru leggyakoribb ügyfeleinkhez: Csehszlovákiába, NDK- ba, Ausztriába és Nyugat-Né- metországba. — 383 mázsát szedtek a lányok — pillant a füzetébe Kis Ilona, vagyis Dódi, az egyik műszaki vezető, akitől az eddigi felvilágosításokat kaptam. A Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola negyedéves hallgatója, másodízben látja el a műszaki vezetés felelősség- teljes feladatát építőtáborban. — Nem hálátlan munkakör, ha nehéz is, nagyon szeretem. Jó itt, fiatalok között, ezt a munkát is szívesen végzem, hiszen ez már az életrekészü- lés, ez lesz a hivatásunk! — Nagyon szeretjük Dódit! — tóaítja az egyik orvosnövendék. — Barát, akihez tanácsért is lehet fordulni, népszerű közöttünk! A közbeszóló: fiús alkatú, szélesvállú kislány, Tóth Magdi, ötödéves. Innen pár napra haza, aztán Lipcsébe utazik gyakorlatra, néhány pécsi évfolyamtársával együtt. — Élményekben gazdag, szép nyár az idei! — mondja. — Itt a táborélet, ezer változatos programjával, a sátorlakás romantikája, aztán a külföldi tanulmányút! — Magdi egyike volt a legjobban dolgozóknak a két hét alatt — szól Molnár Eta, az ötödévesek csoportvezetője. O tavaly szintén járt külföldön, idén a nagykanizsai kórházban tölti a gyakorlati időt, — Ha fáradtan érkezűnk is haza, az ezerarcú, simogató, drága Balaton mindennap felüdített és jól kiegészítette a délelőttöket. A program is roppant változatos volt, gondoskodott a táborvezetőség a délutáni szórakozásról. A Veszprémi Irodalmi Színpad vidám verses estjét néhány nap múlva, a Ried aus in Kreis — „Rieder Schulschpat- zen” nevű együttesének színvonalas, meleg hangulatú fellépése követte. A huszonöt tagú együttes Ludwig Pasch vezetésével öt napot a Marx Károly Tudomány Egyetem meghívására Magyarországon töltött, tavaly ugyanis az egyelem népitánccsoportja és zene kara járt Ricdben, egy folklór fesztiválon. Felejthetetlen élményt nyújtottak! A tábor választott tanácsának elnöke is pécsi egyetemista, illetve szigorló orvos, Turóczi Ilona volt. O így értékelte a két hetet: — Ha nem is jártunk az elsők között, becsületesen végigdolgoztuk a munkaidőt és két brigádunk az első öt, a többiek is a sorrend első harmadában végeztek, fej-fej mellett. Minden pécsi orvos- növendék lelkiismeretesen megállta a helyét, nem hoztak szégyent a pécsi egyetem hírnevére! Közben a féltetős ebédlőben az ünnepi búcsúvacsorára terítenek. MAR GTTT.ABAN Art, a zárótábortűz máglyája, csak meggyújtásra vár. Hajnalban indulnak haza, vagy nyári kórházi gyakorlatra a pécsi egyetemisták, s nehéz bőröndjeik mellett, egy szép táborozás színes emlékeit is magukkal viszik — a szívükben. I Regény! Ildikó // NAPS2INTEN // jUj a valaki erre a fénykép- re néz és azt mondja: ez a fiatalember a Gunieai népi együttes egyik tagja, akkor természetesnek vennénk. Kle- ment Gyula, az Aszfaltútépítő Vállalat szászvári telepének dolgozója valóban úgy néz ki, mint egy néger. Arcából, kezéből egy foltnyi sincs, ami ne lenne feketés-szünke, ne lenne tele korommal, hamuval. Ám mindez még csekélység. Ami a képen nem látszik, ami nem érezhető a képből: a pokoli hőség, a távolban szinte rezgő hőhullám, amely megolvasztja az utat is, az aszfaltot, amit éppen ő kever. Nem hallatszik, mert nem hallatszhat a képről az a borzalmas zaj, ami ezt a munkát kíséri, a keverőgép kerekeinek nyikorgása, a csillék esapódása, a fémek zörgés?, s nem látjuk a füstgomolyt sem, ami belepi ezt a telepet. K lement Gyula mérlege«. Ez annyit jelent, hogy ro észkőlisztet, bazaltzuzalókot, bitument és homokot „emel” fel gépéved a 170 fokos kemencéhez, mindig pontosan „recept” szerint A többiek azt mondják, hogy ezen a munkán mások legfeljebb egy hétig, ha bírták. KJe- ment Gyula március óta végzi ezt az emberfeletti, igazán teljes odaadást, kitartást igénylő munkát. Felkaptatok hozzá és megkérdem, miért? — Bányász voltam — mondja — az sem volt séta. Itt meg mégis napszinten vagyok! Ú a jó úton kocsikázunk, gondoljunk egy pilláira a „mérlegesre”. Neki is köszönhetjük! M Pán dl Pált ELSÜLLYEDT IRODALOM? Pándi Pál tanulmánykötete annak a feledésbe merült író- nemzedéknek ad elégtételt) akik József Attila kortársai voltak: Zsigmond Edének, Lukács Lászlónak és Salamon Ernőnek. A tanulmányok rögzítik a József Attila melletti irodalmi vonulatnak a létezését, elvi problémákat rejtegetnek a magyar irodalom szocialista örökségével kapcsolatban. A nézetek és nézeteltérések cimű elvi-publicisztikai írás tíz pontban védi és alapozza meg az „elsüllyedt” irodalom méltó elismerését. Jurfj Olesa: A HÁROM KÖVÉR Olesa meseregényét a Szovjetunióban a klasszikus ifjúsági művek között tartják számon. Operaváltozata ma la műsoron van. A meseregény nemcsak a. gyerekeknek szól — sokra emlékezteti a felnőtteket is ez a mese-szerű, de történelmi karikatórát adó könyv. A történetet igazán mesehangulatúvá teszik Réber László kitűnő rajzai. Még az utolsó oldalon, az impresszumot is pápaszemes, térdmas- nis iakály tartja, mint a pergamentekercset, s a pecséten a Magvető Kiadó ismerős „M’• betűje piroslik. Sean O’Casey: ZÖRGETTEM AZ AJTÓN A nagy ír kommunista író híres önéletrajzi ciklusának első része ez a könyv, mely most Déri György, fordításában, a Világkönyvtár sorozatban megjelent O’Casey ezt az alcímet adta regényének: Futó pillantás dolgokra, melyeknek magam köszönhetem. Gyermekéveiről. akkori benyomásairól, belső fejlődéseiről ír — harmadik személyben. Johnny gondolataival zárul a kötet Élete első csókja után felnyit egy könyvet, és elolvas egy versszakot „Ha nem is járt iskolába, megismerkedett nagy emberekkel, ha nem is lépett be a házba, legalább zörgetett az ajtón”. Rubin Szilárd: CS1RKEJATÉK Rubin Szilárd most megjelent kisregényének kezdő részletét már közölte a Jelenkor. A cím — Csirkejáték — az amerikai kamaszok egyik kedvelt, és életveszélyes játékára utal: a rohanó express elé állnak a nyílt pályán, s csak az utolsó pillanatban ugranak él a halál elől. Rubin Szilárd hőse, Angyal Attila, a történelem expresse előtt próbálja ki ezt, és belepusztul. Egy szerelem története ez a regény. Két ember küzdelme egymásért, majd egyre inkább egymással.
