Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

1963. JŰLITJS 16. 7 KiaplA 3 A mi szép városunk A Doktor Sándor utca és környéke Pécs azon területét, amely­nek távlati fejlesztési tervé­ről most tájékoztatjuk olva­sóinkat délen a gyorsforgalmi út (ma József Attila utca) nyugaton a Tüzér utca, észa­kon a Rókus-domb, míg kele­ten a Séta tér vonala határol­ja. Közlekedési szempontból ma még nem egységes és csak nehezen szolgálja az átvonuló forgalmat. Éppen ezért a táv­lati fejlesztési tervben három jelentős útvonal is áthalad ezen a területen. A gyorsfor­ki a tervezők a későbbi he­likopter állomás helyét. A lakóterület központja a Rókus utcától nyugatra lesz, ahol öt, egyenként 12 emele­tes pontházakat építenek. Itt alakítják ki a kereskedelmi centrumot és a III. kerületi tanács is itt kap helyet. A központi jelleg hangsúlyozása érdekében a Megyeri út és a Doktor Sándor utca jelenlegi csatlakozásánál előrelátható­lag húszemeletes magasházat építenek. galmi út városunk legkorsze­rűbb útja lesz, két pályával, középen zöldsáwáh A Doktor Sándor ntca to­vább szélesedik és három helyen is aluljáróval oldják meg a közlekedést, hogy a gyalogosforgalom ne zavar­ja a gépkocsikat. Északon az Ifjúság és az Ara­di vértanúk útja összekötésé­vel még egy, nagy forgalmat lebonyolító útvonalat kap ez a terület. Az új út csatlako­zik a Hunyadi utcához, de mivel a terepviszonyok és a kedvező közlekedési feltételeid megkövetelik a Hunyadi utat felüljáróval szeli majd át. — Ugyanakkor megszűnik a mai Alkotmány utca jelentősége, csak belső forgalom számára használják és a Megyeri út sem csatlakozik a Doktor Sán­dor utcához, a gyorsforgalmi útnál véget ér. A Rókus-dombon jelölték A három főközlekedési út­tal három részre osztott lakó­terület beépítésének jellege más-más lesz a szükségletek­től és a terepviszonyoktól. A gyorsforgalmi út mentén korszerű épületéket ágyaznak be nagy, összefüggő zöldterü­letekbe, A Doktor ' Sándor utca mentén négyemeletes száz-százhúsz méter hosszú házak váltakoznak középma­gas lakóépületekkel, amelyek­nek a helyét zömmel szanálás sál biztosítják. Az egykori Damjanich laktanya helyén alakítják ki a Vegyipari Tech­nikumot és 24 tantermes is­kolát is kap ez a terület Ugyanakkor az északi ré­szeken már inkább villaszerű, kertes családi házakkal építik be a Rókus-dombot és környé­két, a Mecsek déli lejtőjét. Itt épül fel a 20 tantermes gimnázium és a 16 tantermes Bányaipari Technikum is. A Petőfi utca és az északi közlekedési útvonal csatla­kozásánál közlekedési cso­mópontot alakítanak ki és környékén öt, egyenként tíz­emeletes középmagas épü­letet helyeznek el, ami ked­vezően alakítja ki a kör­nyező városrész összhatását. A távlati fejlesztési prog­ram arra is lehetőséget nyújt, hogy a Tüzér utcánál, a volt Lakács laktanyában végre ki­alakíthassák a régóta kért fedett sportcsarnokot, a szük­séges öltözőkkel és kiszolgáló helyiségekkel. A Doktor Sándor utca és környékének beépítésére jel­lemző lesz a harmadik és a negyedik ötéves tervben a ma­gas laksűrűség biztosítása kor­szerű, elsősorban középmagas épületekben és nagy, össze­függő zöldterületek kialakítá­sa a szanálások nyomán. — Ugyanakkor az egyes lakótöm­bök között biztosítják a za­vartalan gyalogos és helyi forgalmat, anélkül, hogy ez zavarná a városrészen átha­ladó országos közlekedést. Azt is figyelembe vették, hogy a személygépkocsik elterjedésé­vel egyre több garázsra lesz szükség, amelyeket a tág be­építésű lakóterületen kedve­zően, a lakosság nyugalmának megbontása nélkül elhelyez­hetnek. Az űtkaparó, az elátkozott lány és egy vár a Mecsekben — OTT IS VOLT egy vár ... Azután az öreg útkaparó fel­néz a szemközti hegyre, Las­san, magabiztosan emeli a te­kintetét az erdők nehéz, össze­zárt sűrűjére, azután a nyoma­ték kedvéért egy rövid mozdu­lattal belebök a levegőbe. — Ott is? — Bizony. Az volt Miklós vára, mögöttünk meg Máré vára, ez a szűk katlan válasz­totta el a két vitézt. — Miklós várából semmi se látszik. — Az nem baj, de szép tör­ténete van. — Szép? — Ha szépen tudják elmon­dani ... Elhallgat. Az erdőben fél-fel mordul a szél, a „történelem­ásók” talicskájából időnként kiesik egy-agy kő, csörtet, vé­gigbukdácsol a meredek hegy­oldalon a forrásig. Az öreg gyanakodva néz, a szeme időn­ként összehúzódik, a szemé­ben látom, hogy egy pillanatig se lett volna szabad kételked­nem a históriában. Csend van, kicsit nyomasztó és ügyetlen csend. — Maga szépen tudja el­mondani? Korszerű motorkerékpár húz él közöttünk, erélyesen bele- belemorog a históriai hangu­latba. Az öreg vár, amíg az erdőgazdaság motorja eltűnik a kanyarban. — Miklós is meg Máré is gazdag vitéz volt — mondja Súlyos autószerencsétlenség történt vasárnap Pécsett Vasárnap reggel 8 órakor két városi autóbusz karambo­lozott a pécsi Alkotmány ut­cában. Veres Endre gépkocsiveze­tő az általa vezetett 30 szá­mozású GA 25—76 forgalmi rendszámú autóbusszal a Sör­gyár felől jövet beleszaladt a véle szembejövő szintén 30 számozású GA 18—65 forgal­mi rendszámú autóbuszba, melyet Martonosi Lajos veze­tett. Az összeütközés következ­tében két súlyos és ötköny- nyebb sérülés történt. Nagy később — amikor Máré meg- únta az egyedüliséget, meg el­lenség se volt a közelben, ak­kor megnősült, és szép, fiatal asszonyt hozott ide. Ebbe a várba, ami fölöttünk van ... — Abba, ami látszik? — ABBA, DE A BOLDOG­SÁG nem tartott sokáig, mert megint kitört a háború, és Máré az elsők között indult a király táborába. Itt maradt a fiatalasszony, meg itt maradt a másik várban Miklós vitéz, aki összeszedte a jobbágyait, és éjjel-nappal erősítette a vá­rát, egyik kőbástyát a másik után építette. Néha átment a fiatalasszonyhoz, de eleinte be se engedték. Később aztán, tudja hogy. van, megnyílt Mik lós előtt a várkapu. A har­madik évben pedig Máré fele­ségének gyereke született, de ettől kezdve Miklósnak nem volt lelkinyugalma. Elment ő is a háborúba, mindig elöl- járt, hátha eltalálja valami golyó, vagy beledöfnek egy fegyvert, de semmi baja se tör tént. A király is kitüntette, de bizony ez se sokat segített a iclkebaján. Tizenhét évig tar­tott a háború, aztán a két ba­rát együtt indult haza, itt vál­tak el a völgyben. Talán itt, ahol most állunk... Máié megfúvatta a kürtöket, aztán a sűrűségből előlépett a leg­hűségesebb cselédje, és min­dent elmondott. Nékirohant erre Máré a buzogányával a várkapunak, csak úgy dongott, le hasztalan, kizárták. Elun Máré, de hetek múlva vissza­tért egy nagy csapattal, a hegy tetején íeláilítbatta a nehéz ostromágyúkat, és elkezdte lőni a saját várát. Éjjel-nap­pal lőttek, dőltek a tornyok, de a várbeliek nem kértek ke­gyeimet Mikor ez a vár po­csékká lett, akkor következett Miklós vára. Miklós is ott lel­te a halálát... r— Mátéval mi lett? — Megint elment a háború­ba, sohase látták többé, de a felesége meg a lány megma­radt, mert amikor az ágyúzás volt, a pincébe menekültek, csakhogy a sok kő meg a rom teljesen eltorlaszolta őket. Az asszony ittveszett a pincében ét len, szomjan, de mielőtt meg­halt, megátkozta a lányát... — Mivel? — Hogy őrizze a pincét a kincsekkel, amíg az átok alól valaki fel nem szabadítja. A napvilágot csak tízévenként pünkösdkor láthatja, de akkor se mehet messzebb, mint egy puskalövés. Meg kell várnia, amíg a magból, ami vár előtt álló bükkfán terem, új fa kél, az nagyra felnő, a bal ágából bölcsőt csinálnak, és akit ab­ban ringatnak, annak a hete­dik unokája szabadíthatja meg... TELJESEN REMÉNYTE­LEN. A bölcsődolog miatt én már fel nem szabadíthatom ezt a lányt a vár pincéjéből, esetleg, ha megvárnám vala­melyik pünkösd vasárnapján itt a katlanban, mint a rege- béli egregyi vadász, akinek rémisztő kalandja volt egyszer ezzel a szerencsétlen lánnyal. A tenyeremre gurítok egy ma­got, tűnődöm egy ideig, az­után mit tehet az ember ilyen­kor, minthogy felkapaszkodik a frissen vágott földúton, amit a komlói természetbarátok ké­szítettek példás társadalmi munkával, fel a várhoz, amin egymásután gördülnek a nehéz teherautók. Tulajdonképpen nincs sok szerencsénk, hiába kapaszko­dunk fel a meredek úton, mert nem találjuk meg Gerő- né Sándor Máriát, címszerint a Műemléki Felügyelőség ré­gészét és Máré vára rajongó­ját, aki szakszerűen elmond­hatná ennek a várnak eddig feltárt történetét — mert Má­ré vára az ország legismeret­lenebb történelmi emlékei kö­zé tartozik, még a lexikonok­ban se szerepel — és szaksze­ren «bemutathatná’? nekünk Imrémé csornai, Keiszíe Er- nőné pécsi lakost a mentők súlyos sérüléssel szállították a klinikára, amíg Berényi Tibor- né, Los Pálné, Szabó Ferenc- né nyolc napon belül gyó­gyuló sérülést szenvedett. A két gépkocsivezető Veres Endre és Martonosd Lajos könnyebb sérüléssel úszta meg az összeütközést. A karambol következtében kb. 25 000 fo­rintos anyagi kár keletkezett. A helyszínre kiszállt rend­őrség éljárást indított a fele­lősség megállapítására. Bogádmindszenti beszélgetés ILYENNEL még nem találkoztam. Bogádmindszenten év közben, július első napjaiban megidézte az ellenőrző bizottság a vezetőséget. Az ellenőrző bizottság öt tagból áll: három az ózd- falusi, kettő pedig a bogádmindszenti üzemegységből. Itt ülnek az irodában: szemtől szembe a vezetőséggel A té­ma: miért kaptak több rétet a bogád- mindszentiek, mint az ózdfalusiak? Villognak a szemek, néha nagyot csattan az asztal, éles a vita. — Van, aki két—három hold rétet is kapott itt Bogádmindszenten. Olyan is, akinek álig van munkaegysége. Persze, hogy nem megy a közösbe dolgozni. Leköti a széna betakarítás. Most meg újabb 32 hold lóherét osz­tottak ki. A bogádmindszenti határban meg van kiegyeletlen cukorrépa és ka- pálatlan marharépa. Ilyet nem lehet csinálni! — füstölög Hirsch István, az ellenőrző bizottság elnöke. — Nálunk Ózdfalun ezt nem lehetett megcsinálni. Nekünk nincs elég rétünk. Mi csak azt kaptuk, amit a közgyűlés határozata előír. — Magúiknak is felajánlattuk a ré­tet! — mondja Papp Gábor főagronó- mus —, de maguíc nem fogadták el. Nem volt rá jelentkező. — Nem hát, mert a legrosszabb ré­teket ajánlották fel. — Bogádmindszenten is, Ózdfalun is összeírattuk: ki, mennyi rétet vállal harmadában? Tizenkét hold felesleg maradt. Ezt kiosztottuk a bogádiak- n"k. Kovács Gábor tsz-elnök kér szót. O (77 állami gazdaság igazgatója, de meg- vMas~to+tdk tsz-elnöknek is. — AZ IGAZSÁG AZ, hogy mindent harmadában akarták. Amikor először kaszáltuk a réteket és a pillangóso­kat: líívtuk az embereket, jöjjenek. Nem jöttek. A bogádiak azt mondták: inkább rohadjon kint a széna, de ők másként hozzá nem nyúlnak, csak har­madában. Állami gazdasági gépekkel kaszáltattuk 'le, gazdasági gépekkel rendsodróztattuk és napszámosokkal kellett betakanttatnunk. *““• A bogádiak lehet, hogy ezt mond­ták, de az ózdfalusiak betakarították a magukét! — Ez igaz. De az is igaz: én is úgy tudom, a brigádvezetők és üzemegység­vezetők tájékoztatása szerint, hogy maguknak nem kellett a rét. ■— Nem hát, mert rosszat adtak. Ha kapunk ilyet is, meg olyat is, akkor nem szólunk. De csak rosszat kaptunk! — szól közbe Gorái Vince ellenőrző bizottsági tag. — Meg aztán azt is figyelembe kel­lett volna venni, hogy az kapjon első­sorban, akinek munkaegysége is van. Nálunk 700—800 munkaegység után kaptunk 400 ölet, itt Bogodon pedig 20 után két holdat. Hol itt az igazság? — teszi fel a kérdést Nyaka József. — Azelőtt szinte minden vezető Ózdfaluról volt — kezdi Géczy Sándor, bogádmindszevti vzemegvségvezető. — Akkor oda vittek mindent, mi meg semmit sem kaptunk. — Mi sem, csak a vezetők. —• Akikor maguk sem szóltak azért, hogy nálunk ötven hold vegyszeres kukorica volt, maguknál meg mind ki lehetett adni harmadában. Nekünk mindössze 9 hold harmadosunk volt. És azért sem szóltak az idén: Ózd­falun sokkal jobb a lóhere, három­száz négyszögöl ott legalább annyit ad, mint itt kilencszáz. Ezért is szólni kel­lett volna ám! Meg aztán az ózdiak­nak volt erdejük, nekünk nem. ók kaptak fát, mi nem. — A fával az erdőbirtokosság ren­delkezik! ' — Mi nem néztük, hogy mit csi­nálnak az ózdiak. — Pedig megnézhetnék. Nálunk két­szer meg van ám kapálva a kukorica. Meg mi három kazal szénát hordtunk be Ózdfalura. Nem napszámosokkal! — MOST MIT CSINÁLJUNK? Csi­náljuk vissza az egészet, mondjuk azt. hogy amit betakarítottak Bogodon har­madában, azt jóváír-'ik munkaegység­ben? Mi lenne ebből? ^ amfitrnáljulc azt! — jrarmo&álr ■«£ ózdfalusiak. Később más javaslattal állnak elő. — Van tizenegy hold gombos Ózd­falun. Adják nekünk, és akkor rend­ben leszünk. — Ez lenne jó! — mondja Horváth Lajos. — Mert az mégsem járja, hogy nyolcszáz munkaegységem van, és ezreket kell kiadnom szénára! — Ilyen is van! — .vág rá Géczy Sándor. — Van, akinek nyolc—kilenc marhája van a háztájiban Ózdfalun! — Áz megveszi hozzá a szénát! Es Bogádon nincs olyan tsz-tag, akinek 3 fejőstehene is van? Elhallgattak. Aztán újra vitatkoznak, A mienk, tietek alapon. Úgy, mint azelőtt az enyém-tieden, csak most töb­bes számban. A vitából kiérződött: vannak ózdfálusi és bogáéi tsz-tagok. holott egyesültek. Mégis mindegyik azt akarja lényegében, ami a bogádi határban terem, az legyen a bogádia- ké, ami pedig Ózdfalun terem, ahhoz a bogádiaknak semmi köze. NEM TUDOM mikor éleződhetett ki ennyire a helyzet. De egyet tudok: amíg a tagol: így szemlélik közös gaz­daságukat, addig nem sok reményük van arra, hogy helyre jön ez a szövet­kezei, még aklcor se, ba olyan vezetőt választották, mint Kovács Gábor. A vezetők sokat tehetnek, de nem min­dent. A több a tagakon múlik. Ne­kik kell maguk között tisztázniuk azt a kérdést: nincsenek ózdfálusi és bo­gádi tsz-tagok. Csak egyfajta tsz-tag van — az egyesült tsz tagja. Amíg idáig el nem jutnak, amíg a földek összevonásán túl nem egyesítik az ér­dekeket is, a közös, nagy termelőszö­vetkezet érdekeit, addig a viszály csak eredménytelenséget és bajt szül. Most az a feladat: a. mienk, tietek egy fo­galommá olvadjon: mienké. Hogy mikor lesz ez. ennek eldöntése csak a tagokon múlik: Bogádmindszenten is, Ózdfalun is. Szabi Jénm a faragott reneszánsz köveket} amiket a vár alatti deszka­bódéban őriz. Bebújunk a várfalon Keserű Sándorral, aki mint a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal veze­tője, egyik „mecénása”, a vár feltárásának és helyreállításá­nak, körüljárjuk a nagyjából 350 négyzetméter alapterületű udvart, a kőboltozatokat, ki­nézünk a falnyílásokon. Lenn a mélyben, a forrásnál az öreg útkaparó motoz, itt fenn a talicskák nyikorognak, és időnként nagy robajjal lezu­hog a kő. Húsz-huszonöt em­ber dolgozik a falak között, és a vár, az udvar — áll­ványokkal, lefaragott gödrök­kel, megtisztított falrészekkel már kezd rendeződni. Keserű Sándor csak moso­lyog, a jóltájékozott embe* derűjével és nyugalmával. — Maga nem látta, hogy az elején milyen reménytelen volt itt minden. A falak alig látszottak ki a földből, és nem is tudok hirtelen magának olyan vastag fát mutatni, ami­lyen itt benn nőtt a falak kö­zött ... VADREGÉNYES TÄJ, csak egy egészen kevés képzelőerő kell ahhoz, hogy az ember vi­tézeket, romantikus betyáro­kat, Mandrin kapitányokat, gyolcsinges lányokat lásson itt maga előtt, nagyszerű kilá­tás nyílik a hegyekre, az er­dőkre, a magyaregregyi strandra, szinte kínálja ma­gát ez a vidék az idegenfor­galomra. A szabálytalan öt­szögre emlékeztető várat az eddigi adatok szerint 1316-ban említették először, több kézen volt, 1572-ben a törökök is tartottak benne őrséget, és ma a Mecsek úgyszólván egyedül megmaradt várromja, amely minden vonatkozásban figyel­met érdemel. Mégis, eddig így megfeledkeztek Máré vá­ráról? — Nem feledkeztünk meg — tiltakozik Keserű Sándor, — Még Dombay János felhív­ta a figyelmet többek között erre a várra is, sőt, annakide­jén a megyei tanács határo­zatot is hozott, hogy meg kell kezdeni Réka, Zengő és Má­ré várának feltárását és helyreállítását. A munka há­rom éve kezdődött, nagyon szerény anyagi keretek kö­zött, majd később szervezeti és egyéb gondok miatt abba­maradt. Most folytatjuk ... — Mikor fejeződik be a helyreállítás? — Legjobb esetben a jövő év végére. — Es ha elkészül? — Berendezünk egy turis­taszállást, lehet, hogy egy he- lyeiséget fenntartunk a vár­múzeum céljára, amelyben az itt talált anyagot helyezzük el. A helyreállítás után a vá­rat a Komlói Természetbará­tok Egyesületének a kezelésé­be adjuk, ők viselik majd a gondját... Nagyon szeret­nénk, ha Máré vára a törté­nelmi nevezetességek mellett, amelyek gondolom, az ásatá­sokkal egyidőben folyó kuta­tások révén még sok „megle­petéssel” szolgálnak majd, egyben sűrűn látogatott ide­genforgalmi tényezővé is fej­lődik. IGAZ. AZ EMBER KÖRÜL­NÉZ, a hegyek taréja ugyan eltakarja innen a külvilágot, de sejteni lehet a közelben Újbányát, Öbányát, távolabb Mecseknádasdot, a vár alatt kanyarog az erdőgazdaság út­ja, a völgy szélén van a ma- gyaregregyi strand és már nem is kell ehhez a vadregé­nyes hangulathoz sok képzelő­erő, hogy az ember megértse: Máré vára valóban a legláto­gatottabb idegenforgalmi ne­vezetességek egyike lehet a Mecsekben. S azután, ha egy­szer nagy lesz itt az idegen- forgalom, egy turista talán még azt a lányt is megtalálja valamelyik pünkösdkor. Tbiery Árpiid

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom