Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

Jüurtw te IHAPtd 5 d&tt... A «tdcaoM Moport tahinknak m&szersk építtet moot a feladatok. a dfazftß szaJdk&rflfc, a honis­mereti szakkörök és íoto- szakkőrök vezetőit Dem is számítva, akik már a múlt héten végeztek. De nézzük meg talán a foglalkozásokat! ELSŐNEK a körnett Igazga­tók előadására érkezünk. Végh József, a Pécsi városi Műve­lődési Ház ifjúság klubjának vezetője a klubfoglalkozások­ról beszél A hallgatók jegyez­nek, hiszen délután az isme­retterjesztésről és a klub- foglaltoccásokrdl kell tervet készíteni, hagy a saját terüle­tükön milyen módszerekéi al­kalmaznak. Elkészítik évi munka tervüket la, azután meg vitatják. Gábor István még csak egy éve körzeti igazgató Hetveheüyen. Azt mondja, te­rületén nagyon szétesnek a községek. A környéken sok cigány is lakik, ezért elsősor­ban legfontosabb feladatának az analfabéta-tanfolyam meg­indítását tartja. Szerinte egy embert megtanítani íml-olvas- ní, felér egy színdarab ren­dezésévei A* ^ezermeeterek" műhe­lyében hat féle műszert ké­szítenek a gyáraiktól kapott alkatrészekből. Az első mun­kapad felett Vitályos Béla, a megalakuló Sellye! műszaki szakkör vezetője és Metzing József, a pellérdd ezermeste­reik irányítója dolgozik. Szak­értétemmeJ csftszoTJáHc na ap­rócska fémdarabot. Egy cső­voltmérő kapcsolótárcsája van születőben. Majd az utolsó napon a kiállításon bemutat­ják, hogyan sikerült A tornaterem ajtaja lárva. — ügy látszik, a táncosok befejezték mára a gyakorlást — mondja Lende Géza, -*■ ők korábban kezdenek, hat ára­kor, amíg nem köszönt be a kánikula. Dél körül már elmé­leti előadásokat hallgatnak. Az egyik tanterem ajtaján cédula, rajta nagy betűkkel: Táncoslábúak. De Itt sincse­nek. Zene hallatszik, amely nyomra vezet. Várnai Ferenc zenei előadását hallgatja a 27 tánccsoportvezető. „Elmehetsz a házunk előtt"... éneklik az ismert dalit, figyelik a ritmu­sát, cümsimikáját. Sok dalt, táncot tanulnak a tanfolya­mon, hogy otthon a tánccso­port egész évben újat adhas­son a községnek. A GIMNÁZIUM és a kol­légium épületében megrende­zett egyhónapos népművelési tanfolyam tegnap ünnepélye­sen zárult A csoportok mű­sor keretében adtak Ízelítőt egymásnak a tanfolyamon ta­nultakból UJ tavat létesítenek üballgeten Még ebben az évben meg­kezdik Abaligeten a máso­dik tó építését a barlanghoz vezető bekötőút mellett Az tj tó öt holdon terül el és átveszi a régi tó csónakfor­galmát. Így a régi tó telje­sen a fürdózóké less. A Ba­ranyai Intéző Bizottság hi­teleiből létesített tavat még ez énbe» átadják. Egész Baranya megyét látja el a Megyeri úti raktárváros­ban épült Röviköt-raktár. Hatalmas készletek biztosítják a lakosság zavartalan ellátását. A női selyemblúz, férfi ing­kabát a legkelendőbb, melyből szinte kimeríthetetlen a \ készlet és megfelelő a választék is. FORRÓ PILLANATOK Különösen érezzük magun­kat A körömclpö tűsarka be­leragad a megpuhult aszfalt­ba, és kezűnkben pillanatok alatt megolvad a csokoládé- fagylalt. Levegőtlen páncél­nak tűnik a nylon Ing, és gyűrődten tapad a hűs selyem is. Harminc fokot mutat a hőmérő. A diagnózis: kániku­la. ügy érezzük, ennél mele­gebb már nem lehet, pedig az életben vannak ennél sok­kal forróbb pillanatok is. Nehezebb az államvizsgánál — Milyen melegük van sze­gényeknek, — sajnálkoztak a vendégek. Kuti Edit gyógy­szerésztechnikusnak tüzel az arca a habkönnyű, rövid menyasszonyi ruhában, a vóle. gény, Schmidt Ferenc tanár­jelölt Is a hímzett fehér dísz­A társamat, a Orosics Imrét egyszer megcsalták, de alapo­san. Majd egy épületre való állványpallót vittek el a há­ta mögött Azóta én sohasem állok háttal az őrhelyemnek. (Na, ez jól megdolgoztatott bennünket). A nagy mellékfogásért mégis „kárpótolt” a követke­ző próbatétel. De ez már nem a Mecseken, hanem lent a vá­ros szivében várakozott ránk. A Sallai utcában és a Geisler Eta utca sarkán. Tulajdonkép­pen mindegy melyiket állítjuk elő példának, mert mind a két helyen ugyanazt találtuk. Sza­bad prédának otthagyott tég­lahalmazokat, vonóköteleket, állványpallókat, cementet, az állványon pedig cementes ha­barccsal csordultig teli ládá­kat Akaratlanul is az jutott eszembe, amit nem is oly rég a Baranya megyei Építőipari Vállalat sokat tapasztalt öreg pallérja mondott: „Az én időm­ben egy fandllra való ottha­gyott habarcsért világgá za­varták volna a kőművest” — Látja, Pista bácsi, ennek a kőművesnek a haja szála sem görbül meg, pedig reg­gelre ott „döglik” meg a sok habarcs a ládájában. Innen már nyugodtan elme­hettünk, nem toppant elénk sem itt, sem a Geisler Eta ut­cában egyetlen éjjeliőr sem, aki Schnobt Istvánhoz ha­sonlóan sohasem áll háttal az őrhelyének. (Nem tudom mit szól ehhez a Pécsi Tatarozó Vállalat). A Geisler Eta utca Sétatér felőli részén is találtunk egy építkezést, sőt, egy éjjeliőrt is, aki éberségében csaknem jelszót, jelhangot kért tőlünk, mielőtt a „rezervátumába” léptünk volna. zsebkendőjével törölgeü már a homlokát Pedig a városi ta­nács pálmával díszített há­zasságkötő termében még a déli órákban is kellemesen hűvös a levegő. Még a hatalmas virágcsokor is melegít, reszket a meny­asszony kezében, Izgatottan teszi egyik kezéből a másik­ba, ■ zavarában majdnem a leánykori nevét Írja a nagy­könyvbe. Felhangzik a nászínduló, s az ifjú házasok összesúgnak: — Még életemben nem érez­tem ilyen meleget — Az érettségi, az állam­vizsga, 40 fok árnyékban az semmi ehhez képest , ez an­nál is nehezebb, — mondta nevetve a fiatal férj feleségé­re nézve. Milyen kár, hogy a pillantá­sok melegét nem lehet hőmé­rővel mérni... Börtön vagy közkegyelem ? A jólőltözött fiatalasszony­ról nehéz elhinni, hogy sik­kasztott, és hogy nagyon közel áll a börtönhöz. Pedig F. Ist- vánné 21 éve% vádlott három év alatt 28 ezer forintot vett el saját céljaira a Pécsi So- piana Gépgyár étkeztetési pénzéből. Halkan, összetörtén beszél, látszik rajta, hogy nagyon szégyenkezik. — Mire költötte az össze­get? — Kellett kelengyére. Ti­zennyolc éves voltam. Most van kombináltszekrény, mosó­gép, centrifuga, gyerekünk is született ítélethirdetés. A vádlott a zokogástól alig hallja a sza­vakat A bíróság bűnösnek mondotta ki... és egy évi bör­tönbüntetésre ítélte. A padra roskad, de figyel­meztetik, álljon fel, mert még nem fejeződött be az ítélet­hirdetés. — Az Idevonatkozó rendelet értelmében, a büntetése köz­kegyelem alá esik —» mondta a bírónő. Most már örömében sír, majd ismét bizonytalanság. Az ügyész súlyosbításért fel- lebez, s ha csak egyetlen hó­nappal emelik Is a bünteté­sét, már nem részesülhet amnesztiában... Visszakaptam életkedvemet Jakab Gyuláné kaposvári gyermekápolónő már nem sír. Örömében sem sír, mert tud­ja, hogy ártalmára van. A reggeli vizit óta teljesen megnyugodott és biztosan ő a pécsi szemklinika egyik leg- hálásabb, legboldogabb bete­ge. — Tessék csak elképzelni —• mondja —. Egy rossz mozdu­lat és bevérzett a szemem egyszer, aztán még egyszer. Kezdtem elveszíteni a látá­somat. Ideghártyaleválás — mondta az orvos, és én tud­tam, hogy a vakság szélén állok, de nagyon bíztam az operációban. — Fájdalmas volt a műtét? —- Semmit se jelent az ope­ráció ahhoz a három héthez viszonyítva, amit teljesen mozdulatlanul, leragasztott szemekkel hanyatfekve töltöt­tem. Végiggondoltam az éle­temet, és mindent, amiről la kellene mondanom. Az ellen­ségemnek se kívánok Ilyen éj­szakákat. — Mit érzett, amikor le­vették a kötést? — Valamilyen soha nem érzett forróság öntött el, és abban a pillanatban vissza­nyertem az életkedvemet, amint elmosódva ugyan, de mégiscsak megláttam az egész vizitet. Ott állt a nővérke mellett és én a Clorocidos üveg oldalán megláttam a nagy C-t. Akkor kezdtem el sírni az örömtől. Három hét óta erre a pil­lanatra vártam, három hét alatt hófehér lett a hajam, de nem csalódtam... Egy csokor piros látra A fiatal szürkenadrágos fér­fi reggel óta már vagy tized­szer érdeklődött a Pécsi Szü­lészeti Klinika portáján. — Még mindig semmi, — mondta szomorúan. Pedig már az éjszaka behoztuk a fe­leségemet. Tudja, ez az éj­szaka nagyon hosszú volt, azt hittem, sohasem lesz reggel. — Első gyerek? — Második — mondta el­mosolyodva, és látszott, hogy jólesik beszélgetnie valaki- veL — Amikor a kislányomat vártuk, egy hordó sörben fo­gadtam, hogy fiú lesz. Azt mondtam, ha lány, leiszom magamat a sárga földig, mert akkor kinek csináljak én kis­autót? — Nem ittam, mert a fele­ségem nagyon beteg volt, a kislányom pld és gyenge, annyira reszkettem érte, hogy megmaradjon. Mindegy, hogy mi lesz, nagyon várom ezt a másodikat is... A portás közömbös arccal Szólt ki a fülkéből; ■— Halló, fiatalember! Az­tán mosolyogva folytatta: — Kisfia született, gratulálok! A férfi elsápadt, és a zseb­kendője után kutatott a zse­bében. Aztán hirtelen megfor­dult, még köszönni is elfelej­tett, úgy rohant ki az útra. Onnan kiáltott vissza: vi­rágért megyek, rózsát szerzek, piros rózsát, akár a föld alól is... Wesztl Márta lágoltak elő a «ötét háttér­ből, s ennek a félig kész óriás­nak talán éppen az ijesztő mozdulatlansága és a rátele­pülő csend volt a leghívebb őrzője. Így nézett ki, mert amikor a sarkig taszított kapun át az irdatlanul nagy udvarba lép­tünk, senki sem állt elénk. Azaz mégsem, mert beljebb hatolva, úton útfélen nyak­törő akadályok tolakodtak elénk. Pallókon, mozaiklapo­kon, eternitcsöveken botla­doztunk át, s az „akadályelhá­rítás” erdőébresztő zajára sem bújt elő az őr. Csak amikor már a „kocsirakás" harsány hangjait imitáltuk az egymáshoz csapkodott eternit- csövekkel, akkor jelentkezett az „élet”. Egy. bozontos kuvasz sza­ladt elő valahonnan, néhány­szor ránkcsaholt, s mint aki ezzel eleget is tett házőrzői kötelezettségeinek, behúzott farokkal elóldalgott. Mi pedig újabb „két kocsi” megrakásá- nak is bőven megfelelő zene­bona után a szomorú, de való tény birtokában eltávoztunk a színhelyről. És ekkor jött a meglepetés. , Mert igaz ugyan, hogy könnyűszerrel jutottunk be a kapun, de kifelé menet elénk- toppant az élő tilalomfa. Még­hozzá Schnobl István képé­ben, aki a legnagyobb megle­petésünkre nyomát sem mu­tatta a számonkérő szigornak. Nagy bosszúságunkra derűs hangon elmondotta, hogy az első lépésünktől az utolsóig nyomon követett bennünket. — Az erdőből figyeltem magukat Igaz, nem tudtam mire vélni az erőlködésüket, de a2t mindenesetre láttam, hogy jó szándékkal vannak. Engem nem lehet becsapni. HALKAN KATTAN a zöld magnetofon, csavarodik a sza­lag, és megszólal a magyar- nóta. Majd ólhalkul és kelle­mes női hang beszél az ara­tásról, az új kenyérről. Az­után az Éhség, Az öreg Kim­re, a Grófi szérűin és Ti boroz panasza idézi a múltat A szomorkás kísérőzenét ismét élénk ritmusú dal váltja fel, s a kellemes női hang Simon István „Száll a rosta” című hangulatos versét adja elő, majd befejezésként az új ke­nyérről mond verset. Kattan a gép, s egy pillanatig csend Üli meg a szobát Bucskí Mi­hály, az irodalmi színpad- és színjátazócsoporv vezetők tan­folyamának vezetője szólal meg először. — Ez a felvétel a jSsäfl a rosta” című irodalmi színpadi Összeállításunk. A tanfolyam résztvevői készítették. Még egy van, anyáfcnapjai műsor „Termő ékes ág" címen sze­repel, szintén egyszerű anyag, «melynek gerincét Jevtusenko nagyon szép verse, az „Anyács­káink elmemnek” alkotja. Ezen a tanfolyamon felkészítjük a falusi irodalmi színpad- és színi átnóesoport-vezetőhet, hogy a társadalmi és uemaaH ünnepekre az előbb említet­tekhez hasonló, rövid, értékes, mindenki számára érthető öesaedllftásokat tudjanak ké­szíteni. Azonkívül «flméteti, mozgéB-tBChmttaal ki rendezési- * - s A —4- A _ —S ......■ O inOldSIauI 10 JnGSí'JRSWjiricK. Kár, hogy mm látta a kísér­letünket — Kísérletezéssel k togtal- fcoznak? — Annak lehet venni, Brot még nem csináltunk. A tanfo­lyam elején kiadtunk egy rö­vid jelenetet három rende­zőnknek, hogy ugyanazokkal a szereplőkkel játszassák eL Éppen ma múmoUak be. El­mondhatom, hogy kettőnek meglepően JÓI sikerült, bár különböző módon dolgoztak, a harmadik viszont még kez­dő és kudarcot vallott — Nemcsak a színjátszók vannak itt a tanfolyamon — mondja Lenge Géza, a Bara­nya megyei Tanács népműve­lési csoportvezetője. — A táncceopört-vezetóket, az ezer­mester szakkörösöket és a kör­zeti igazgatókait is behívtuk összesen majdnem 120 em­ber vesz részt a tanfolyamon, • Nagy készlet, gazdag választék ftfifífják a szigetvári vár villany-és vízhálózatát A szigetvári Zrínyi vár restaurálása a befejezés fe­lé közeledik. A tervek sze­rint már az ősszel és a ta­vasszal megkezdik az ud­var és a környék rendezé- - sét, parkosítását. A múlt héten hozzáfogtak a viz- vezetékhálózat felújításához é$ kibővítéséhez. A régi csővezeték nagy részét újjal helyettesítik, valamint fel­újítják a villanyhálózatot is. A 340 ezer forint értékű munkálatokat még ez évben befejezik. 1 / Állványpallók, vonókötelck, cement stb. szabad préda a utcán. Müller Pétemé s ház fel- 1 ügyelője is csak Jót tudott : mondani róla: i — Köne bácsit mindig tál- ! pon találhatják. 0 nem veszi ; komédiának az őrködést Nem \ úgy mint a... i Elharapta a folytatást Úgy látszott nem akar belekeverni 1 senkit a bajba, de nagy za- i varban volt fi is, meg Köne , bácsi is, amikor afelől ér- < deklődtem, hogy van-e váltó- 1 társa. i A Majláth utcai nagy bon- < tésokon rendben találtunk ' mindent. A telep bekerítve, 1 kivilágítva, és a poszton álló Rudolf Györgynek is mind- j össze csak annyi a panasza, j hogy nem győzi hajkurászni a részegeket és a romantikus hajlamú fiatalokat, akik erő- 1 nek erejével meg akarnak bi- j zonyosodni arról, hogy a kerí­tés mögött valóban bontói folyik-e, vagy netán keltasí- sok feltárása. Rudolf György­nek csak az a gyanús a do­logban, hogy a „tudomány­szomjas” fiatalok miért épper éjfél után akarnak bizonyos Ságot szerezni a „rejtélyről”. Segítsünk hát a derék éjje­liőrnek abban, hogyan tudni a legkönnyebben elriasztani i „kíváncsiskodókat”. Egy rend- őrőrszemtől hallottuk, hogy i télig lebontott házak egyik- másikában a múlt héten mé{ „áram alatt” voltak a pókhált módján csüngő villanyhuza Lók. Ha már a PIK-et, vagy i DÉDASZ-t nem tudták meg­ijeszteni vele (mert jelentet­ték már több ízben Is nekik; legalább az avatatlanok tudja­nak róla. r. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom