Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

JÜLIÜS *L MAPIÓ 5 Üdülőközpont születik Dunaszekcső előre lép Az idén vízvezetéket kap a falu — Tanácstagok a brigádvezetők Alig néhány hete, hogy a közigazgatás társadalmasításá­ról vitatkozott egy nemzetközi államigazgatási-jogi szimpo- zion Pécsett S ez azért tör­tént, mert az elkövetkező év­tizedekben már nem a főfog­lalkozású „tanácsi emberek­nek”, nem az úgynevezett függetlenített vezetőknek kell végezni a közigazgatási mun­kát. Egy héttel ezelőtt pedig Budapesten egy másik ankéton határozták el, hogy húsz éven belül a falusi lakosság felét bevonják a vezetékes vízellá­tásba. S ha ez a két nagysza­bású távlati terv fennáll, ak­kor, bátor megállapítás, de Dunaszekcső egy negyed szá­zadot lépett előre már most, ebben az esztendőben. De mi Indokolja ezt a való­ban nagysúlyú kijelentést? A válaszhoz el kell monda­ni, a szekcsőiek régi vízgond­jait. A várhegyiek ugyanis a templom előtti csöpögőhöz jártak le a korsókkal, sokszor órákhosszat várva, amíg sor- rakerülnek, s megtelik a cse­répedény. Utána gyerünk, ci­peld vissza a hegyre! Mért a Duna vizéből inni kinek van már kedve ebben a gyári­szennyvizes, benzincsónakos korban? Ezért határozták el a községi tanácsülésen, még két éve, hogy törpevízművet lé­tesítenek, s annak vizét beve­zetik a faluba. A Gál-hegy dűlő bővizű, tiszta forrása re­mek lehetőséget kínált erre. Csakhogy a községfejlesztési alap kevésnek bizonyult a megvalósításához. 1958. szeptember TS-án ban egy olyan ember került a saekcsői végrehajtó bizottság élére, akinek kiváló fezéke van a szervezéshez. Botz Jó­zsef, az új vb -elnök 1959 ta­vaszán a tanácsülés elé ter­jesztette a javaslatot — társa­dalmi munkával vízművesíte- ni lehet Dunaszokcsőt. Kérte a tanácstagokat, beszéljék ezt meg a választókerületük lakói­val. S az eredmény meglepő volt. A szekcsőiek, akik tar­tózkodó emberek hírében áll­tak, sorra ajánlották fel a munkaórákat Gyurica József- né, B es zik Lajos, Suba Zoltán és Vörös József például 300— 380 munkaórás felajánlásokat hoztak be egyszerre a válasz­tókerületükből. De a többi ta­nácstag is szorgalmasan szervezett s a falu népe min­den magyarázkodás nélkül munkába állt Ezután már nem volt más hátra, mint alapos állandó bi­zottsági, majd vb. előkészítés után, a tanácsülés elé terjesz­teni a választókerületekre fel­bontott tervet Porkoláb, köz­ségi párttitkár javaslatára pe­dig elfogadták azt a rendsza­bályt hogy mindenféle beru­házást aszerint osztanak szét a falu utcái között, ahogy an­nak az utcának a lakossága részt vett a társadalma mimiká­ban. Az eredmény az lett, hogy a kultúrháznál, amely­nek eddig csak a falai és a tetőnek a faszerkezete volt meg, rendőrt kellett hívni, aki a társadalmi munkások töme­gét irányítja, annyian gyűltek össze. S a faluban az a szó­beszéd terjedt el, hogy sokat kell követelni a tanácstól, de sokat is segíteni a helyi állam- hatalmi szervnek. A vízmű- vesítés vonatkozásában ez úgy realizálódott, hogy a vb -veze­tők és a szakemberek kije­lölték a vezeték vonalát. A ta­nácstag pedig, mint a jó bri­gádvezető, néhány nap múlva jelentette, kész az árok, nyolc­van centi mély, 120 centi szé­les, olyan, amilyet kértek. S ezután lerakták és összesze­relték a csöveket, majd me­gint jött a tanács-brigád veze­tő, s a választókerületének a lakóival betemettette. Ez a munka az elmúlt taná­csi ciklus alatt 397 ezer fo­rintot ért 1962-ben például 103 ezer forintot terveztek s 172 ezer forintot ért a falube­liek munkája. De ez csak a vízművesítés területén érvé­nyes számadat A többi tár­sadalmi munka még nincs is benne. A fahl teljes behálózásához 14 és fél kilométer hosszú vezeték szükséges, s ebbíl 12 és fél kilométer már a föld alatt van. Igaz, hogy mindösz- sze nyolcszáz méterhez elegen­dő az a csőmennyiség, ami még a rendelkezésükre áll, de a megyei tanács 100 ezer fo­rintot bocsátott a rendelkezé­sükre a fennmaradó 1,2 kilo­méteres vezeték beszerzéséhez. S most hadd írjuk le a víz­művesítés, a közigazgatás tár­sadalmasítása dunaszekcsői úttörőinek nevét: uotz József vb.-elnök, Vörös József vb.- elnökhelyettes, Fodor Mihály vb.-titkár, Beszik Lajos, Hor­váth Ferenc, Demeter Lajos, Schatzl Károly, Stangl Má­tyás, idős Vrana István, Gyu- ricza József né, Hollós József, Szilágyi Endréné, Suba Zol­tán tanácstagok, ök voltak a legszorgalmasabbak abban a munkában, ami Dunaszekcső jó negyedszázados előrefutását szülte a fejlődésben. De mel­léjük írhatnánk akár az egész falut Mert valamennyiüknek érdeme, hogy legkésőbb a harmadik negyedévben víz- művesítik Szekcsőt, s a há­zakba már csak két-három méteres cső szükséges a víz bevezetéséhez. (Földessyj Négy tó, sok üdülő — Máris nagy érdeklődés — Camping és vendéglátás — Mélyebb a Balatonnál A sajtótájékoztató igazán kedvező volt. Az új orfűi 17 holdon létesített csónakázó és fürdőző tó partján Palkó Sán­dor elvtárs fogadta az újság­írókat, majd Keserű Sándor és Vass Béla tájékoztatták az abaliget—-orfűi körzet fejlő­déséről, a tervekről. Alattunk a tó, előttünk az asztalon egy részletes térkép. Hogyan is lett ebből a festői tájból Pécs —Baranya üdülő központja? A kísérleti nyúl Abaliget volt, ahol a barlangi látoga­tásokra tervezték a tavat. Ké­sőbb kiderült, hogy várako­záson felül sokan keresik fel Abaligetet, és ezért szüksé­gessé vált a fejlesztése. A 32 személyes turistaszálló ke­vés, megépült hát a camping, amely annyira korszerű, hogy a tavaszon már nemzetközivé nyilvánították. Benne 25 ví- kendház biztosítja a szállást és környékén korszerű ven­déglátó egységek szolgálják a vendégek kényelmét, ellátá­Mecsekatja felöl vonat érkezik, a sze­mafor szabadra 6X1. Ilonka asztalán pe­dig az öreg masina fürgén kopogja. ,.f~. í “ ——" • á SS , Ml . . * • <=* — MS.** •— Vonatot nem indítok. Vagyis * szerelvény útja sza­bad — jelenti Ko- varszkl Ilonka, a fő- pályaudvar forgalmi irodájának távirásza. ö az összekötő Me- esekalja és külváros között. —i Kérem értesí­teni a 6382-eg ffépet, hogy Pécsett az el­foglalt első vágányra jár, a vágány 20 mé­ter hosszúságban jár­ható. Jelentést vesz, a naplóba jegyez, jelentést továbbít, újra jegyez, reggel héttől délután fél ötig. Több, mint öt- százszor. A gép ko­pog: tí ti ti tó tó tá... Ott ülök mellette, nézem, hogy a sárga­réz kerekekről mint tekeredi k fehér ki­cA táviz ász gyókért • keskeny papírszalag, j tarkít­ják a kék pontok, vonalak,■ melyekből semmit sem értek. Ilonka elmosolyodik. — Eleinte én is azt hittem, soha nem fo­gom megtanulni. De nagyon megszeret­tem. — Hogyan hívja Mecsekalját? Készségesen teszi kezét a billentyűre, kopogja Mecsekalja hívó jelét. Máris jelentkez­nek. Valószínű nem tudják mire vélni a soronkívüU hívást. —. — ... Köszö­nöm — kopogja visz- sza Ilonka, ami táv- írósz nyelven csak két betűből, KS-ből áll. Itt minden egyes lekopogott betűnek komoly értelme van, figyelnek rá a másik állomáson. A jelen­tések nagyon fonto­sak, pontos együtt­működést kívánnak a vonal valamennyi dolgozójától, hiszen naponta több ezer ember testi épségére, egészségére kell vi­gyázniuk. A fiatalok el is határozták, hogy munkavédelmi szer­ződést kötnek. Ilon­ka is KISZ-vezetősá­pi tag, mutatja a szerződésüket: Az első két pontban ez áll: szolgálatomat balesetmentesen vég­zem, munkatársaimat megvédem a balese­tektől. Közben engedélyt kér a 2473-as teher a külső pályaudvar­ról. — Jöhet, átha­lad az első vágányon — jelzi Ilonka. Most indul a pesti sze­mély, néhány másod­perc múlva pedig Bátaszék felől érke­zik egy másik sze­relvény. — A másik szobá­ban láttam, már be­tűíró távírógép is működik. •— Igen, az már modernebb. Szeretek vele dolgozni, mert nem kell fordítani, csak a szalagot ra­gasztja be az ember a naplóba. De itt folyton figyelni kell. — A szolgálati utasításokon kívül mást is közölnek a távirdászok? — Húsvétkor, új­évkor azzal kezdjük a napot, hogy boldog vagy kellemes ünne­peket kívánunk egy­másnak. De egyéb magánbeszélgetés nincsen. — Egyébként úgy szoktuk köszönteni egymást: Üdvözöljük az egész vonalat. Táviratban igy hangzik: ..-----------.. É s Ilonka még folytatja tovább, de hiába, nekem az óra alatt csak ezt az egy szót sikerült megtanulnom: Üdvö­zöljük! Csépányi süt. Csakhogy már ez is ke- [ i vés. Szép, modem a Barlang j I étterem, de bővíteni kell, el- i sősorban a konyhát, hogy a ' hamarosan megépülő második ! tó látogatóinak igényét is kj- i elégíthessék. 1 Második tó is lesz Abalíge- ten, és akkor különválasztják a csónakázást a fürdéstől, és , i az új, ötholdas vízfelület ka- j ■ réjba fogja a Barlang éttér- ; met. i 1 A nagyobb fejlesztési prog- | ramot Orfűn valósítják meg, j bár ez a komplexum elvá- ■laszthatatlan Abaligettől. an- 1 nak szoros „tartozéka”. A 17 holdas tó kész és tegnap ad- í j ták át ünnepélyesen a ren­deltetésének. Tíz csónak vár­ja a kikötőben a turistákat, és a fák alatt máris személy- gépkocsik parkíroznak, a cso­magtartóból előkerült a fel­fújható kenu, a gumimatrac, és sokan élvezik már a tó vi­zét. A vendéglátó vállalat ideiglenesen büfét állított fel, amelynek a forgalma napról napra emelkedik. De készül a terasz vendéglő Is, az egy­kori mészégető kemencék te­tején. A vizet források szol­gáltatják nemcsak a tóhoz, hanem a vendéglátó egysé­gekhez is. Távlatokban harmincezer vendég befogadására lesz alkalmas az orfűi két tő és környéke csúcsidényben, de a közelebbi időben már tízezer vendégre számítanak, amelyből nyolc és félezer átfutó, 1500 pedig ál­landó vendég lesz. Az átfutó, rövid időre érkező kiránduló­kat inkább a nagy tónál fo­gadják majd, míg az állandó jelleggel, hosszabb nyaralásra érkezők a kis tó környékén kapnak helyet. Kiszámították az orfűi üdülőtelep vonzókör­zetét is. Pécs ötven százalék­ban, Komló harminc százalék­ban képviselteti magát az igé­nyeknél, míg húsz százalék jut Dombóvár és környékére. Az első feladat a tórendszer kiépítése. Az egyik, a kisebb tó elkészült és augusztus 15-re befejezik a nagy, 2200 méter hosszú sportolásra is alkal­mas mesterséges tó tervezését. Szeretnék még ebben az évben elkezdeni az építkezést is, mert a kétmillió köbméter vi­zet befogadó mesterséges tó egy év alatt telik meg. így ha jövőre megkezdhetik a fel­töltését, akkor is csak a kö­vetkező évben éri el a legma­gasabb vízszintet. A nagy tó négyszáz méter széles lesz he­lyenként és legmélyebb pont­ja eléri a tíz métert. A két tó körül pormente* utrt építenek, ami körbefonja az üdülőtelepeket, amelyeket a szakszervezetek, vállalatok és magánosok építenek fel. Valamennyinek a helyét Kíje- • ölték és megkezdték a parcellázást is. A tegnap átadott kisebb tó mellett 84 parcellát Vakí­tottak ki és igen nagy az ér­deklődés irántuk, máris mint­egy harminc személy jelent­kezett, hogy szeretne családi üdülőt létesíteni az orfűi völgy­ben. Ezenkívül a Balázs erdő festői oldalában camping szá­mára jelöltek ki területet. A tórendszer kialakítása mellett gondoltak a barlangok fejlesztésére is. elsősorban az orfűi barlang bemutatására. Augusztus 10-én kezdődik a barlangkutatók ha­gyományos nyári tábora, ami­kor a Szuadó völgyben keresik az orfűi tó bejáratát. Itt már 32 méter mély aknát készítet­ték, amelyet még legalább 20 méterrel kell mélyíteni, hogy elérkezzenek a barlangrend­szer középső és egyben leg­szebb szakaszához. Ismét gazdagodott megyénk egy idegenforgalmi jelentősé­gű, a városi lakosság számá­ra pihenést, kirándulási lehe­tőséget nyújtó létesítménnyel* amelynek a környékén — igaz nagy anyagi befektetésekkel — korszerű üdülőtelepet lehet majd kialakítani a következő években. A megyei tanács egyedüli segítése és szándéka* éppen a korlátozott anyagi források miatt nem elégséges. Szükség van a Szakszervezet* az OTSB. a vállalatok össze­fogására, hogy ki-ki a saját dolgozói, versenyzői számára megépítse az üdülőt és ezzel is hozzájáruljon megyénk — és bátran mondhatjuk — az ország egyik' legszebb részén sok tízezer embert vonzó üdü­lőközpont kialakításához. Gáldonyi Béla éű'í'é&ffe Kéményomlaszfás Július 27-én nem mindenna­pos eseménynek lesznek ta­núi a Fémipari Vállalat Szi­geti úti telepe környékén lakó olvasóink. A telep rendezése . és bővítése folytán szükséges­sé vált a régi téglagyár ké­ményének lebontása. A lebon­tást aláducolásos eljárással le- omlasztjdk. Nemrégiben a híradóban láthattunk egy ilyen kéményomlasztást. A tartó­gerendákat meggyujtjók, s a kémény összecsuklik. A buda­pesti szakemberek ezt a mun­kát igyekeznek a legkisebb zajjal megoldani. De ázért fel­hívjuk olvasóink figyelmét, hogy a telep környékén lévő házak ablakait lehetőleg tart­sák nyitva július 27-én dél­előtt. t9S1-ben, amikor Kéme <fl Varga Zoltán a Csongrád me­gyei Tömörkény községből elő­ször indult el „országjáró” út­jára, még kisdiák volt. A nagy kíváncsiságon túl, hogy a vég­telen síkságok után hegyeket lásson, talán még jobban sar- I kallta a pénzszerzési vágy, amit persze nem a kapzsiság, hanem a szükség szült A ke­ménykötésű legényke így hasznosította év végi vaká­cióit, így osztotta meg szülei­vel azokat a terheket, amelyek javarészt az ő terveihez kap­csolódtak. Vegyészmérnök akart lenni. Ahhoz pedig nemcsak a falu­ját, hanem Csongrád megyét is el kellett hagynia, s a kol­légiumi élet, a drága könyvek, meg más ezer egyéb követel­mény inspirálták az ilyenfajta önellátásra. Amikor a Komlói Széntröszt­nél munkára jelentkezett, ott sem a „diákposztot” választot­ta, hanem a munka legnehe­zebbjét. Kém is titkolta, miért akart éppen a cölöpverő gép­hez kerülni. Megtudta, hogy ott túlórázni is lehet, s ha már lehet, miért ne vállalja. És a vasárnapok? Úgy okos­kodott; — mit kezdjen velük egy idegen városban. Még a végén „elünnepelné” a drága pénzt, amit a köznapokon ösz- szegyűjtött. Jelentkezett hát a bányába is. Miért ne, amikor a vasárnapi műszak, és hoz­zá a földalatti pótlék, felér két közönséges napi keresettel is. Ekkor kóstolt bele életében először te bángászkodásba. S csodálatos módon ott sem a „romantikus" benyomások kör­nyékezték meg, mint általában a vele ermkorú fiatalokat. El­ismerte, méltányolta is, a bá­nyászemberek verítékkel szer­zett hősies munkáját, teljesít­ményét, mégsem ez ragadta meg elsősorban érdeklődését. Valami addig soha nem is­mert kíváncsisággal és türel­metlenséggel kereste a választ, az eléje tolakodó nagy titkok­ra: hogyan keletkezhettek a széntelepek? Milyen erők pré­selhették ilyen mélységekbe? Miért olyan szeszélyesek a szénrétegek? Miért tűnnek el, s miért bukkannak fel újra, s hogyan, milyen módszerek­kel talál rájuk a bányamér­nök? Miért vannak gázkitöré­sek? S ilyenkor nem egyszer megrótta a saját középiskolá­ját is, ahol a földrajz mellett igazán bevezethetnék legalább a földtani tsmereterv ábécéjét. Nagy-nagy kutatókedvében, ha nem is felejtette el erede­ti pályaválasztását, egyre in­kább kritizálta: — Szép, szép, a vegyészet, de a geológia... Szóval az érettségi után per­cet sem bizonytalankodott, amikor a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányáméi - nöki karára jelentkezett. Es az első egyetemi év után, ami­kor tanulmányait a geológus mérnöki szakon folytatta, bő­séges választ kapott két év előtti kérdéseire. S noha az egyetemen nemcsak a Mecsek hegység, hanem az egész or­szág geológiai helyzetét, leírá­sát megismerte, mégis ide vá­gyakozott vissza. Talán éppen azért, mert mindenekelőtt azok a komlói bányák érdekelték, amelyek annakidején olyan könnyűszerrel kifogtak az 6 kisdiákkori „kutató tudomá­nyán”. Azért is érdekelték mindennél jobban a Mecsek földtanával foglalkozó geoló­gusok összegyűjtött művei, munkái eredményei, hogy azokkal szemtől szembe is ösz- szetalálkozzék az egyetemi dip loma után. Egyik „földijéveT Somos Lászlóval először a hosszúhe- tényi mélyítő fúrásokhoz ke­rült, s a „földkóstolás” diplo­másai azonmód nyakig vetet­ték magukat a munkába. Az­tán a nyughatatlan természe­te úgy látszik a társára is át­ragadt, mert így sem eléged­tek meg a hétköznapok nyúj­totta lehetőségekkel. Persze azzal a különbséggel, hogy a munkanappá kikiáltott ünnepe­ken, vasárnapokon már nem a pénz után futottak. Turista­módon fáradhatatlanul járták a Mecseket, a kellemeset úgy kötötték össze a hasznossal, hogy a szerelékük között min­dig ott volt kéznél a kis „geo­lógus-kalapács” is. Különböző kőzeteket görgettek elő, pat- tintgattak szét, hogy ily mó­don is közelebb jussanak a hegységet felépítő kőzetek meg ismeréséhez. Némedi Varga Zoltán külö­nös szerencséjének tartotta, hogy a hegységben egyszerre többhelyütt is voltak fúrások, s azokat végiglátogatva nem is egy ismeretlen, vagy ke­vésbé ismert ,,magmintálT kedve szerint tanulmányozha­tott. Mégsem elégedett meg az- \ zal, hogy csupán a mélyítő- J fúrásokhoz szükséges feladó- \ tokban merüljön ki a munkál- \ kodása. A fúrási rétegsorozat j vizsgálatain, elemzésein túl a j geológus terület részletes meg ismerését tűzte ki feladatul. S hogy nem volt hiábavaló a ténykedése, azt mindennél jobban bizonyítja a Magyar­honi Földtani Társulat orszá­gos közlönyében megjelent tartalmas dolgozata is, amely­ben a fonolit bánya földtani és hegységszerkezeti viszonyait ismertetve sok értékes adatot szolgáltatott a további kutatá­sokhoz. S amikor megkérdeztem, hogy mit tart ma különösen ; érdekesnek, izgalmasnak eb­ben a szakágban, kissé fur­csállotta a kérdést. — Hogy mit tartok? Tulaj­donképpen egyet, de azt hi­szem, abban minden benne van. Éppen úgy izgat ma is az ismeretlen feltárása, megisme­rése, mint kisdiák koromban. Itt a Mecsek hegységben a meglévő feketeszénterületek további falkutatása mellett például rendkívüli módon ér­dekel a Béta-aknán található gömbkőszén rejtélye. Annál is ■ inkább, mert még ma is meg­oszlanak a vélemények a szó- 1 katlan formájú széntömbök ; keletkezéséről. Hasonló szépsé­geket, izgalmakat rejt magában az eddig ismeretlen helyek geológiai felderítése, a haszno­sítható nyersanyagok feltárása is. Persze, a geológus munkáját, munkahelyét nemcsak a mesz- tziről is látható fúrótornyok jelzik, hanem a laikusok szá­mára kevésbé látható, érzé­kelhető „apró munkák” is. Hi­szen a kutatásokat nagyon komoly és elmélyült földtani tervezések előzik meg. Ezen túl még az ő feladatuk az is, hogy meghatározzák a kuta­tási területek szénvagyonát, ami nélkül nincs és nem is le­het komoly alapja a bányá­szati tervezésnek, az aknatele­pítéseknek. Mindezekután értettem meg csak igazában, hogy Némedi Varga Zoltán miért is változ­tatott annakidején az eredeti tervén, hogy utána minden erejét, ambícióját ennek a vonzó tudománynak szentelje: p. gy. ** j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom