Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

NAPLÓ

1963. JÚLIUS 20.

Magyar— szovjet baráti nagygyűlés Moszkvában

(Folytatás az 1. oldalról)

Vlagyimir Iljics 1919 áprilisában a következőket mondta egyik beszédében:

„ ... A szovjet hatalomért folyó mozgalom valamennyi országban növekszik és a magyar forradalom megmutatta: amikor arról beszélünk, hogy nemcsak magunkért, hanem az egész világ tanácshatalmáért harcolunk, hogy a Vörös Hadsereg harcosai nemcsak éhező elvtársainkért, hanem a szovjet hatalom világméretű győzelméért is ontják vérüket — Magyarország példája megmutatta, hogy ez nem csupán józan Ígéret, hanem a legelevenebb, legkézzelfoghatóbb valóság”.

Emlékeztetni szeretnék Lenin elvtársnak a magyar forradalomra vonatkozó gondolataira. „Magyarországon — mondotta Lenin — a forradalom rendkívül sajátos módon fejlődhet. A magyar burzsoázia *— mensevi kék és eszerek — megértették, hogy el kell menniök abba a börtönbe, ahol magyar elvtársunk, Kun Béla, az egyik legkiválóbb magyar kommunista sínylődött. Elmentek és így szóltak hozzá: „Át kell venniök a hatalmat”. Meg is alakult az új kormány.” Vlagyimir Iljics megállapította: ' „Kun Béla elvtárs, a mi elvtársunk, a kommunista, aki teljes egészében végigjárta a bolsevikok gyakorlati útját Oroszországban, amikor rádión beszéltünk vele, azt mondta: „Nem rendelkezem többséggel a kormányban, de győzni fogok, mert a tömegek velünk vannak, és összehívjuk a tanácsok kongresszusát”. Világtörténelmi jelentőségű fordulat ez.”

így értékelte Lenin annak

a harcnak a jelentőségét, amelyet a magyar forradalmár munkások és a magyar kommunisták a forradalomért, a magyarországi tanácshatalomért vívtak. A magyar munkásosztály, a magyar kommunisták harcának példája nyomán Lenin megállapítja, hogy ez a harc másként ment végbe Magyarországon, mint nálunk Oroszországban. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított annak,, hogy

Magyarországon a tanácshatalom kikiáltása fegyveres

felkelés nélkül ment végbe.

Ez azt példázza, hogy a

hatalom békés úton ment át

a munkásosztály kezébe.

Lenin sokszor hangoztatta, hogy az emberek a tapasztalatokból tanulnak. Szavakkal nem lehet bebizonyítani a szovjet hatalom igazságát — állapította meg Lenin —, csupán Oroszország példája nem volt érthető az egész világ munkásai számára, akik tudták, hogy Oroszországban szovjetek vannak. Valameny- nyien a szovjetek mellett voltak. de megijedtek a véres harc szörnyűségeitől. Magyar- ország példája döntő lett a proletárhatalom számára — hangsúlyozta Vlagyimir Iljics j

—, az európai proletárt átus és a dolgozó parasztság számára.

Beszéde végén Vlagyimir Iljics a következő szavakkal, nagyon szemléletesen fejezte ki gondolatát:

— „Eszünkbe jut az a példa, amikor az öregek így szólnak: felcseperedtek a gyerekek, ember lett belőlük, most már akár meg is halhatunk: én nem akarok meghalni — fűzte hozzá Lenin —, a győzelem felé haladunk, de amikor olyan gyermekeket látunk, mint Magyarország, ahol már tanácshatalom van, elmondhatjuk, hogy mi már nemcsak orosz méretben, hanem nemzetközi vonatkozásban is megtettük a magunkét, hogy a legfőbb nehézséggel is megbirkózunk a teljes győzelemért, hogy a Orosz és a Magyar Tanácsköztársasághoz csatlakozzék — és meglátjuk, hogy csatlakozni is fog — a Nemzetközi Tanácsköztársaság”.

A magyar munkásoknak és

kommunistáiknak 1919-ben nem sikerült megvédelmez- niök forradalmi vívmányaikat, megőrizni a tanácshatalmat. A nemzetközi ellenforradalom munkásvérbe fojtotta Magyar- országon a tanácshatalmat. A polgárháború és a külföldi intervenció láncgyűrüjében küzdő fiatal szovjet Oroszország azokban a napokban nem tudott segítséget nyújtani magyar testvéreinek, hogy visz- szaverjék az ellenforradalom támadását. De a nemzetközi imperializmus nem tudta kiirtani a magyar munkásokból a szocializmusba vetett hitet, nem tudta megtörni a magyar kommunisták bátorságát, hősiességét

A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály a fasiszta reakció gyötrelmes éveit túlélve, nagyszerű győzelmet aratott a második világháború után. Amikor Magyarország felszabadult a hitleri megszállók uralma alól, a magyar nép előtt megnyílt a szabadság, a függetlenség, a szocializmus felé vezető út.

A magyar dolgozó nép a kommunisták vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A Magyar Népköztársaság a szocialista országok testvéri családjának tagja lett. Kudarcba fulladt a belső ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus 1956-os kísérlete, hogy megfojtsa a népi hatalmat és visszaállítsa Magyarországon a kapitalista viszonyokat, vérbefojtsa a magyar forradalmat. Magyarország népe a Szovjetunió és más szocialista országok testvéri népeinek segítségével megvédelmezte a forradalmat és napjainkban sikerrel építi a szocializmust. Amikor azt látjuk, hogyan fejlődik Magyarország és a többi szocialista ország, ahol győzött a népi hatalom, újra és újra szeretnénk megismételni Lenin lelkes szavait:

azt valljuk, hogy már nemcsak orosz, hanem nemzetközi méretekben is megtettük a magunkét.

Sokoldalú együttműködés a szocialista országok között

Jelenleg a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között a legszélesebbkörű politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakultak ki és e kapcsolatok szüntelenül fejlődnek.

Politikai síkon teljes nézet- azonosság áll fenn pártjaink és kormányunk között a szocialista világrendszer megszilárdításáért, a világ kommunista- és munkásmozgalma egységének erősítéséért folyó harc valamennyi kérdésében — közös ellenségünk, a nemzetközi imperializmus ellen, :ovábbá a békéért és a kommunizmus eszméinek diadalért vívott harcban. Mindez meghatározza pártjaink és kormányaink akcióegységét, megsokszorozza erejüket és befolyásukat.

A magyar párt- és kormány küldöttség itt-tartózkodása •lején széleskörű eszmecserét folytattunk a nemzetközi helyset és az országaink közötti Iszony legfontosabb kérdéseiről. Örömmel állapítom meg ez alkalommal is, hogy

valamennyi megvitatott kérdésben teljes a nézetek és vélemények egysége.

Pártunk és a Magyar Szocialista munkáspárt sokat és eredményesen dolgozott azért, hogy elmélyítse a magyar és a szovjet nép baráti viszonyát. Ma teljes joggal elmondhatjuk, hogy a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága pártjaink történelmi érdeme.

— A Szovjetunió kommunistái. a szovjet emberek a jövőben is megtesznek mindent, hogy erősödjék és fejlődjék kommunista testvériségünk.

Nagy lendülettel folyik és elmélyült a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság gazdasági együttműködése. Hadd idézzek néhány példát. Ezek midennél ékesebben tanúsítják a szovjet—magyar gazdasági együttműködés méreteit

és fejlődésének lendületét. Az utóbbi 16 esztendő alatt a Szovjetunió és Magyarország egymásközti külkereskedelmi forgalma több mint húszszorosára növekedett. így a háború előtt, 1938-ban, a Szovjetunió részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmában mindössze 0,1 százalék volt. Ma Magyarország jelentősen megnövekedett árucsere forgalmának több mint egy harmada jut országunkra. A Magyarországgal folytatott kereskedelem nem kis jelentőségű a Szovjetunió számára is. Külkereskedelmi forgalmunknak mintegy hat százaléka jut Magyar- országra, s ez igen nagy meny- nyiség.

A szocialista országok, köztük Magyarország és a Szovjetunió gazdasági együttműködésének sikeres fejlődését

ékesszólóan példázza a nemzetköri Barátság kőolajvezeték és az egységes Béke vil- ilamiosenergi a -rendszer létrehozása. A villamosenergiacsere valamennyi ország számára tíz- és tízmillió rubel megtakarítását jelenti.

Az elmúlt év novemberében Moszkvában hosszúlejáratú egyezményt írtak alá az alumíniumipar együttes fejlesztéséről. Az egyezmény óriási jelentősége és kölcsönösen előnyös jellege nyilvánvaló. Ez lehetővé teszi a gazdag magyar bauxit-készletek és a volgal vízierőművek olcsó villamosenergiájának jobb hasznosítását.

Országaink között eredméMagya r or szágó n

a lenini

Elvtársak! A magyar dolgozóknak a szocialista építésben aratott sikerei — a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Központi Bizottsága marxista—leninista politikájának az eredményei. Mindez azért vált lehetővé, mert

következetesen és erélyesen felszámolták a személyi kultusz időszakának káros következményeit, s a párt, az ország életében helyreállították a lenini normákat.

A magyar elvtársak nem egyszer hangsúlyozták, milyen szerepet töltöttek be a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai a személyi kultusz maradványai elleni harcban, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának érvényesítésében. És ez érthető is.

Magyarország azok köze az országok közé tartozik, amelyek különösen megsínylették a személyi kultuszt. Magyarországnak nem csekély nehézségeket kellett leküzde- nie, hogy véglegesen leszámoljon a személyi kultusz következményeivel, megvalósítsa a párt és az állami élet lenini normáihoz való visszatérést.

Manapság akadnak olyanok, akik megpróbálnak árnyékot vetni pártunk XX. kongresz- szusára, tagadják annak nagy jelentőségét a nemzetközi kommunista mozgalom számára. Sőt odáig jutottak, hogy elferdítik az 1956: őszén Magyarországon végbement eseményeket. Csak valamiféle egészen különleges céljaik lehetnek azoknak, akik a tényekkel ellentétben nem az imperialistákra, nem a szocialista rendszer ellenségeire, hanem a testvérpártokra hárítják a felelősséget a magyar- országi ellenforradalmi lázadás kitöréséért.

Azt hiszem, nincs szükség arra, hogy visszatérjek az események tanulságainak értékeléséhez. Ezt az értékelést rég megadták a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai, vezetőinek beszédei. Csupán azt szeretném megjegyezni, hogy abban az időben éppen a személyi kultusz következményei mozdították elő az elégedetlenség növekedését Magyarország lakosságának bizonyos része körében, és az ellenforradalmi erők kihasználták ezt.

A magyarországi ellenforradalmi zendülés egyik tanulnyesen fejlődik a tudományos

műszaki együttműködés és a kölcsönös tapasztalatcsere. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy pozitív eredményekkel járt az együttműködés a mezőgazdasági termelés területén is.

Pártunk úgy vélekedik, hogy a jelenlegi viszonyok között

a szocialista országok közötti solaoldalú együttműködést, a nemzetközi szocialista munkamegosztást, a kommunizmus felé haladó országok és népek gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének időszerű követelményei indokolják.

A teljes szuverenitáson, egyenjogúságon és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés nemes elvei tervszerűbb és gyorsabb fejlődést biztosítanak a népeknek.

A szovjet nép tudja, milyen nehéz egyedül építeni a szocializmust. Csaknem 30 éven

át törtünk magunknak utat a szocializmus felé, dühödt ellenségekkel körülvéve, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megdöntsék a szocialista forradalom támaszát. Ma már mások a viszonyok. Ma már az emberiség egy- harmada a szocializmus. a kommunizmus útjára lépett. Ezért furcsa lenne, ha a szocialista államok nem élnének a szocialista rendszer keretein belüli együttműködés kedvező lehetőségeivel és előnyeivel.

helyreállították

sága a kommunista világmozgalom számára éppen abban rejlik, hogy

a személyi kultusz a tömegektől való elszakadáshoz, a szocialista törvényesség durva megsértéséhez vezet, tehát tápot ad a népellenes erőknek.

Ezért, amikor a magyar elv- társak elmondják nekünk, hogy milyen szerepet játszott országuk szempontjából a személyi kultusz maradványainak leküzdése, az élet lenini normáinak helyreállítása, megértjük, hogy ez nem szóbeszéd. A magyar elvtársak helyesen állapítják meg, hogy a személyi kultusz maradványainak felszámolása a népi demokratikus rendszer megszilárdításának, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a nép egységének, a szocializmus sikeres felépítésének záloga Magyarországon.

Amikor pártunk a XX. kongresszuson élesen bírálta a személyi kultusz ideológiáját és gyakorlatát. Központi Bizottságunk tudatában volt annak, hogy a személyi kultusz kérdése nem csekély jelentőségű, élesen felvetődő kérdés az egész kommunista világmozgalom számára. S pártunk, amikor ezt a kérdést a marxizmus—lenini zmus

egyedül helyes álláspontjáról oldotta meg, semmit sem titkolt el a kommunista világmozgalom elől. A pártunk XX. kongresszusán hozott határozatok helyeslésre és egyöntetű támogatásra találtak a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957-es és 1960. évi tanácskozásain elfogadott nyilatkozatokban.

Pártunk a XX. kongresszuson határozottan leszámolt a személyi kultusz mindenfajta megnyilatkozásával és megvalósította a lenini elvekhez való visszatérést. Az egész nemzetközi kommunista mozgalom üdvözölte a XX. kongresszus által kidolgozott lenini vonalat.

Ugyancsak a XX. kongresz- szushoz fűződik az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának új szakasza.

A XX. kongresszuson különös erővel hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve a Szovjetunió külpolitikájának fő Irányvonala.

Pártunk a nemzetközi erőviszonyok mélyreható elemzése alapján azt az óriási jelentőségű következtetést vonta le,

hogy a jelenlegi viszonyok között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hogy azt el lehet, s el is kell hárítani.

Az SZKP XX. kongresszusának határozatai nagymértékben hozzájárulnak ahhoz a harchoz, amelyet a népek a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívnak.

A Szovjetunió és Magyarország, nemkülönben a többi szó cialista ország népei, büszkék az új élet építéseben aratott sikereikre. Jól tudjuk, hogy ezek a sikerek nagy jelentőségűek a föld valamennyi népe

számára. Sokszor idéztük Lenin nagyszerű szavait:

a szocializmus ereje abban a példában rejlik, amelyet a tőkés országok dolgozóinak mutat a jobb emberi életviszonyok megteremtésére.

Szabad emberek -zabad munkája: ez a javak forrása minden szocialista országban. Ä szocialista rendszer erejének f- - 'sa a Nemzetközi Forradalmi Mozgalom hatalmas ser-f ken tő je.

Egész hatalmunkat a békéért vetjük latba

A kommunisták, a szocialista országok népei következetesen és állhatatosan védelmezik a békét. Sem a szocializmus és a kommunizmus építéséhez, sem a világforradalom meggyorsításához nincs szükség világháborúra. Lenin már 1918-ban „Különös és szörnyűséges” című cikkében a „baloldali” kommunistákat bírálva ezt írta: „talán úgy vélik a szerzők, hogy a nemzetközi forradalom érdekei megtiltanak bármiféle békét az imperialistákkal?... Az ilyen nézetek szerint az imperialista hatalmak közé beékelt szocialista köztársaság nem köthetne semmiféle gazdasági szerződést, nem létezhetne, hacsak el nem repülne a Holdba.

Talán úgy vélik a szerzők, hogy a nemzetközi forradalom érdekei a nemzetközi forradalom előrelökését követelik, ilyen előrelökés pedig csakis a háború lehet, semmiesetre sem a béke, mert az a tömegekben az imperializmus „legalizálásának” benyomását keltené? Az efféle „elmélet” teljes szakítás volna a marxizmussal, amely mindig tagadta a forradalmak „előrelökését”, mert a forradalmak oly mértékben fejlődnek, amily mértékben a forradalmakat előidéző osztályellentétek élesednek. Az ilyen elmélet egyértelmű volna azzal a nézettel, hogy a fegyveres felkelés az a harci forma, amely mindig és minden körülmények között kötelező ...” (Lenin Művei 27. kötet 56., 57. Adal.)

így határozta meg Vlagyimir Iljics a nemzetközi porondon folytatandó politikánk főbb irányelveit. Ezek a lenini eszmék különös jelentőségűek napjainkban. A szocialista világrendszer a jelenlegi viszonyok között az egész társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Növekszik a szocializmus, a béke és a demokrácia erőinek túlsúlya az imperializmus, a reakció és az agresszió erőivel szemben. Reális lehetőséggé vált a világháború megakadályozása.

Hozzátehetem, hogy ez nemcsak lehetőség, hanem létszükséglet is a földkerekség népei számára. Nemcsak a kommunisták, hanem a kapitalista országok legjózanabb gondolkodású politikusai sem hagyhatják figyelmen kívül a mai termonukleáris világháború következményeit.

Minél inkább tudatára ébrednek az emberek a termonukleáris háború veszélyének, annál aktívabban és határozottabban szállnak szembe az imperializmus háborús kalandjaival, magával az imperializmussal, mint a háború forrásával. Éppen az események ilyen fordulatától tartva, törekszenek manapság az amerikai imperializmus legaktívabb erői arra, hogy mindösz- sze egy újabb elkerülhetetlen emberi tragédiának, olyasféle tragédiának tüntessék fel a termonukleáris háborút, amilyen már sokszor előfordult a történelemben.

Megbocsáthatatlan lenne, ha

a kommunisták e szemfényvesztésben együttműködnének az imperialistákkal és

eltitkolnák a népek elől az

igazságot.

A kommunisták a kapitalizmus teljes felszámolásáért har colnak, azért, hogy győzedelmeskedjék a szocialista forradalom. Meggyőződésünk, hogy előbb vagy utóbb valamennyi nép egyszer s mindenkorrá leszámol ezzel az elavuló rendszerrel. De a szocializmus győz zelmének kérdését minden egyes országban az illető ország népe, a forradalmi munkásosztály és a marxista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg. És főként nem termonukleáris világháború kirobbantása útján oldódik meg ez a kérdés.

Egyesek eszmefuttatásaiból az következik, mintha valamelyik szocialista országnak, az illető ország kommunista pártjának joga lenne kirobbantani a háborút egyik vagy másik tőkés ország ellen, azt írva zászlajára, hogy azt a háborút, amely elkerülhetetlenül termonukleáris világháborúvá fajulna, azért robbantották ki, hogy megszabadítsák annak az országnak munkásosztályát a kapitalista elnyomástól.

Felmerül a kérdés, ki adott az ilyen „teoretikusoknak” jogot arra, hogy saját belátásuk szerint rendelkezzenek más országok népeinek sorsával? Ezeknek az országoknak a dől gozói, munkásosztálya ezt válaszolja nekik:

harcolunk és harcolni fogunk a szocializmus győzelméért, de ezt a győzelmet az országunkban folyó osztályharcban, nem pedig termonukleáris világháború kirobbantása útján kell kivívnunk.

Ha az ilyesfajta „teoretikusok” álláspontjára helyezkedünk, szem előtt kell tartanunk e „jog” másik oldalát is. E logikát követve az imperialista országoknak „joguk lenne” arra, hogy a tőkés rend helyreállítása végett háborút robbantsanak ki a szocialista országok ellen.

Az e kérdésekkel kapcsolatos álláspontunkat megindokolva nagy tanítónk, Lenin hangoztatta, hogy határozottan ellene vagyunk a forradalom exportálásának. Ügysrfn- tén erélyesen szembeszállunk az ellenforradalom exportjá* val is.

Hiszünk a szocialista rend* szernek a kapitalizmussal szemben növekvő fölényében. Hiszünk a nemzetközi munkás osztály, a Nemzeti Felszabadító Mozgalom, mindazok hatalmas erejében, akik szembe- szállnak az imperialista elnyomással, a gyarmati rendszerrel.

Aki tagadja a munkásosztály forradalmi erői győzelmének lehetőségét a békés együttélés viszonyai között folyó osztályharcban, az nem hisz a munkásosztá'* forradalmi energiájában és eltökéltségében, s túlbecsüli az imperializmus erőit, megretten az imperializmustól.

Hiszünk a munkásosztály erejében, a népek erejében, a népek józan eszében, abban a ■törekvésükben, hogy megvédelmezzék a földön az életet és mindent megteszünk, hogy az agresszió és a háború elleni harcra mozgósítsunk mindenkit, akinek drága a béke; mindent megteszünk azért, hogy segítsünk osztálytestvéreinknek felszabadulni az imperialisták, a gyarmatosítók igája alól, mindent megteszünk a szocializmus világméretű győzelméért.

A marxisták—leninisták azért harcolnak, hogy egyesüljenek és erősödjenek az imperializmus ellen fellépő erők, erősödjék a szocialista világ- rendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító harc, a békéért és ha(Folytatás a 3. oldalon)

*

*

4