Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

r 1963. JUNTOS 14. IKAPLÖ 3 A pécsváradi járási pártbizottság ütésének napirendjén- ­az egységes paraszti osztály kialakulása ^Korábban a parasztság osztályszempontból különböző rétegekre tagozódott és főleg olyan dolgozókból állt, akiket a jövő már a szocializmushoz vonzott ugyan, de akiket múlt juk és jelenük még a magán- tulajdonhoz és a kis áru terme­léshez kötött... A szövetke­zeti mozgalom győzelmével ez az osztály is rálépett a szo­cializmus útjára, amelyen jár­va, fokozatosan eltűnnek a falu korábbi ősztálytagóvódá­sának maradványai és kiala­kul az egységes szocialista pa­rasztság”' Az MSZMP VIII. kongresszusának ezen megál­lapításai vezérelték a pécsvá- radi járási pártbizottságot, amikor legutóbbi ülése napi­rendjére olyan fontos elméleti kérdés megvitatását tűzte, mint az egységes szocialista parasztság kialakulásának helyzete járásukban. Vezérelte az a gondolat is, hogy a mezőgazdaság átszervezése után a járás földművelésre alkal­mas területének 94 százaléka lett szocialista szektor, amely döntően megváltoztatta paraszt' ságuk életkörülményeit, po­litikai magatartását. Felismer­ték a pártbizottság tagjai, hogy napi pártpolitikai mun­kájukban elengedhetetlenül szükséges a világos tájékozott­ság ebben a kérdésben, mely sok jelenség, probléma meg­értésének és megoldásának kulcsává válhat A széleskörű vita, a Járás sokoldalú tapasztalatainak összesítése során először is azt állapították meg; hogy az egységes szocialista paraszt­ság kialakulásának legfonto­sabb feltétele azoknak az el­les, téteknek a felszámolása, melyek már a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt kialakultak és tovább élnek az új kapcsolatok megterem- tödése után is. Ezek az ellen­tétek fakadnak egyrészt a va­gyoni rétegeződés régi marad­ványaiból. A régebbi különb­ségek a módosabb és szegé­nyebb parasztok között az át­szervezés után sem tűntek el teljes egészében az életkörül­mények, a háztáji gazdaságok felszerelése tekintetében. Je­lentkezik ez a közös gazdál­kodásban is, hogy a régebben nagyobb gazdaságot irányító egyéni parasztok most is na­gyobb, szélesebbkőrű gazdál­kodási tapasztalatokkal ren­delkeznek. Ugyanakkor a vita résztvevői megállapították, hogy ma már nem a volt gazdagság az emberek értékének én tekintélyé­nek mércéje a termelőszövet­kezetekben, hanem a közös­ség javára végzett munka, hozzáértés, szorgalom. Termé­szetes ez nem megy könnyen és még ma is gyakoriak az olyan jelenségek is, mint a kékesdi, ahol a volt közép- paraszt állatgondozók nem szívesen fogadják, hogy • az állattenyésztési brigád veze­tője egy volt szegényparaszt Az ilyen helytelen nézetek kétségtelenül a közi» munka rovására mennek, olyan ellen­téteket támasztanak fel a kö­zös gazdaságokban, mely az gg'T ' 0-0^ az egyetértés gátjaivá válr k. Az új generáció, a fiatalság teszi túl magát a leggyorsabban a régi életmód­ból öröklődő szemléleten, mely még mindig hajlandó az em­bereket régebbi vagyoni hely­zete alapján rangsorolni. Egy­máshoz való viszonyaik ki­alakításában, az új családok megalapításában nem a múlt, hanem az új kapcsolatok ki­alakulása, a munkában, szó­rakozásban töltött ismeretsé­gek a meghatározók. Ez vég­leg a különbségek elmosódá­sához vezethet. A vita felszó­lalói azonban utalnak arra is, hogy jelentkezik a falun egy olyan probléma is, hogy a fa­lusi lányok inkább az üzemi munkásfiatalokkal kötnek há­zasságot, azok gazdasági kö­rülményei miatt. A közös gazdaságokban fo­lyó munka egységbe fogta a nemzetiségeket is. Ezt előse­gítette a körültekintő pártpo­litikai munka is, mely úgy irányította a vezető szervek kialakítását, hogy ott a kü­lönböző nemzetiségek súlyuk­nak megfelelően helyet kap­janak. Természetes, nem ta­karható el az sem, hogy né­hány községben, különösen az idősebbek körében még felüti fejét egy-egy szenvedélyesebb vita, összekoccanás esetén a régi nemzetiségi torzsalkodás. Ilyen problémákról számoltak be a vita résztvevői Erdős- mecskéről, részben Hidasról és Véméndről. Az egységes szocialista pa­rasztság kialakulásának leg­nagyobb gátló ereje a még mindig meglévő világnézeti különbségekben jelentkezik. A falusi pártalapszervezetek többsége, a megfelelő felké­szültség hiányában nem tud eredményes felvilágosító mun­kát végezni a vallásos ideoló­gia sok esetben visszahúzó, ellentéteket szító hatása el­len. A vita legfőbb hozzászólója nagyon helyesen félvetette, hogy az egységes szocialista parasztság kialakítását a leg­jobban az segíti elő, ha min­den erővel megvédik a ter­melőszövetkezetekben dolgozó parasztok egységét, a munka, a termelőszövetkezet célkitű­zéseit, vagyona megvédése és gyarapítása terén. A termelő- szövetkezet valamennyi tagját érintő kérdéseket közösen, a meggyőzés és a demokrácia figyelembevételével döntsék él, a közös határozatokat min­den támadással és rágalma­zással szemben védjék meg! A járás termelőszövetkezetei­nek többségében ez az egység meg is van. Többen vetettek fel olyan látszólag kicsiny kérdéseket, amelyék azonban mindennap sok ellentét, torzsalkodás for­rásává válik és helytelen ke­zelése hosszú időre visszaveti az egység kialakulását. Ilye­nek például a háztáji gazda­ságok kialakítás körüli hely­telen szemléletek, a takar­mány kiosztásának nem körül­tekintő elvégzése. Sok helyen a háztáji gazdaságok túlzott méretű fejlesztésének meg­engedése új ellentétek forrá­sává válik. Ilyen jelenségek­kel már lehet találkozni a járásban. Többen rámutattak arra is, hogy a még meglévő, ugyan nem jelentős magán- gazdálkodás, a különböző ma­gánosoknál végezhető bér­munka lehetősége is a vissza­húzó erők közé tartónk. Milyen következtetéseket vonhatnak le a pártbizottság tagjai, a járás alapszervezetei­nek párttitkárai az igen érde­kes és magasszánvonalú vitá­ból? A tapasztalatok azt bi­zonyítják, ahogyan fejlődik a közös gazdaság, úgy teremtő­dik meg a legfontosabb gaz­dasági alapja az egységes szo­cialista paraszti osztálynak. A parasztság fő jövedelmi forrásává a közösben végzett becsületes munka válik. A pártpolitikai munka tehát azt követéli meg, hogy az egységes szocialista pa­raszti osztály erősítése érde­kében a pártmunkások széles hálózata a járásban szünütele- nül segítse a közös gazdálko­dás erősítését, a különböző gátló tényezők fokozatos ki­küszöbölését Ebben a mun­kájukban élsősorban a ter­melőszövetkezetek szorgalma­san dolgozó, azt állandóan erősítő tagjaira, vezetőire tá­maszkodhatnak. Az ötödik A Csongrád megyei Üllés község, határában — ahol ja­nuárban és áprilisban földgáz­kitörés történt •— folytatják a munkákat az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt al­földi kőolajfúrási üzemének szakemberei. Már egy újabb, az ötödik fúrótorony dolgozik. 1500 méter mélyre hatoltak. Képünkön: javítják a nagy igénybevételnek kitett iszap­szivattyúkat. ♦ A mezőgazdaság nagy tartalékai Felülvizsgálták a rétek és legelők helyzetét a megyében Májusban a megyei tanács mezőgazdasági osztálya het­ven szakember bevonásával felülvizsgálta a rétek és lege­lők helyzetét. A felmérés na­gyon szomorú képet tár elénk. A megye nyilvántartott rét­legelő területe az utóbbi öt évben 9400 holddal csökkent Jelenleg 106 868 hold rét és legelő van a megyében. A csökkenés nem hiba, mert a használhatatlan, rossz rétek és legelők helyén halastava­kat (1500 hold), víztározókat létesítettek, erdőt telepítettek és nagy területeket szántó­földi művelésbe vettek. A legelők zöme rossz A szomorú az, hogy a meg­lévő rétjeink, legelőink na­gyobb része rossz, gyenge és csak kisebb része jó. A rétek- Mltzkl Ervin nek és legelőknek mindössze Együtt a lakossággal Összevont tanácsokról tárgyalt a szigetvári járási tanács végrehajtó bizottsága Tavaly kezdték el — kísér­letképpen — a községi taná­csok összevonását A kisebb községek lakóinak ügyét a központi fekvésű, gazdaságilag erősebb, a termelőszövetkezet számára is központot jelentő faluban intézik. A tsz-dk ösz- szevonását már korábban meg­kezdték és a tapasztalatok iga­zolták az elgondolás helyessé­gét. Ugyanakkor a közigazga­tási „határok” nem egyeztek meg a termelőszövetkezetek kerületével. Nem egy tsz mun­káját, helyzetét két-három községi tanács is megvitatta és ez kedvezőtlenül hatott a tagságra, a közös gazdaság egységes irányításéra. Az összevonás tapasztalatait, Nagydobsza közös községi ta­nács v. b. irányító tevékenysé­gét a helyszínen vitatta meg szerdán a szigetvári járási ta­nács végrehajtó bizottsága. Nagydobszához tartozik a fele akkora Kisdobsza, amely szinte összeépült vele. A termelőszö­vetkezet is a két községre tá­maszkodik. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy az összevo­nás óta jelentősen javult a ta­nácsi munka. Helyes módsze­reket kísérletezett ki a közös tanács végrehajtó bizottsága. Az üléseket felváltva hol Kis- dobszán, hol Nagydobszán tartják, így a csatolt falu la­kói nem érzik magukat vala­miféle domíniumnak, amelyik alárendelt szerepet játszik a nagyobb község mellett. A ta­nácstagokat is bevonják a köz- igazgatási munkába, ami en­nek társadalmasítását jelenti. Azonban félő, hogy túlságosan adminisztratív jellegű munkát végeznek és így mellőzik a lé­nyegeset: a lakosság mozgósí­tását a község fejlesztése, a tervek megvalósítása érdeké­ben. Ezért javasolj Vértes Ti­bor, a megyei tanács v. b. tit­kára, hogy a tanácstagok ve­gyék kezükbe a község csino­sítását. Számolják fel rövid időn belül azt a helytelen „vál­lalkozást”, miszerint a fásítás­ra, szépítésre havidíjas dolgo­zót állítottak be a községfej- lesztésd alapból. A lakosság bizonyára szívesen vállal tár­sadalmi munkát faluja érde­kében. Így a jelenlegi egy füg­getlenített személy helyett akár ötszáz munkáskéz is se­gíthet egyidőben a falu fej­lesztéséért Természetesen célirányos fejlesztést kell megvalósítani, aminek érdekében a járási végrehajtó bizottság javasol­ta a községi tanácsnak: készít­sék el a távlati tervüket ala­posan és körültekintően dol­gozzák ki, hogy mit, mikor és milyen ütemben valósíthatnak meg és írják mellé. A falu mennyi társadalmi munkával járul hozzá a tervekhez. A falu — vagyis a termelőszö­vetkezet tagsága, de maga a tsz. mint gazdasági egység is segíthet a fejlesztésben. Meg kell érteni, hogy ma már a falut a tsz jelenti és ezért a közös gazdaságoknak a tanács­csal együtt kell megoldaniok az állami és a községi feladato­kat. Ma már nem épülhet kul- túrház a tsz segítsége nélkül, könyvtárat sem érdemes ket­tőt létrehozni a faluban, in­kább egy legyen, de tartalmas és adja hozzá a termelőszö­vetkezet is a maga pénzét a kulturális alapból. A javaslatokat elsősorban Nagydobsza közös községi ta­nácsának adta a járási tanács végrehajtó bizottsága, de szólt és szól az, valamennyi község­nek, akár közösen működik több faluban, akár egy község lakosainak ügyét intézik. Még Jobban kell biztosítani a tanács, mint testület álflam- I hatalmi szerepét, ezért is ja­vasolták, hogy Kisdobszán is létesítsenek kirendeltségi ál­landó bizottságot az ott élő tanácstagokból, hiszen ők tud­ják a legjobban, hogy mire van szüksége a „társ” község­nek és sokkal határozottabban dönthetnek egy-egy, a kisdob- szaiakat érintő kérdésekben. A feladat most az, hogy he­lyes elképzeléseket, terveket, a lakosság javaslatait és igé­nyeit figyelembe véve való­sítsa meg a közös községi ta­nács Nagydobszán és a köz­igazgatásilag hozzácsatolt Kis­dobszán is — minden megkü­lönböztetés nélkül, mind a két község lakóinak együttes erő­feszítésévek 6,9 százaléka jó, 32,7 száza­léka közepes, 43,1 százaléka gyenge és 17,3 százaléka al­kalmatlan. A megye rétjein átlagosan 11,5 mázsa széna, a legelőkön pedig 6,1 mázsa szénának megfelelő fű terem. Ez nagyon kevés. A szakemberek megvizsgál­ták: milyen összefüggés van a kijáró szarvasmarhaállo­mány létszáma, illetve az el­ért évi tejtermelés között. Megállapították, hogy ahol a szarvasmarhaállomány na­gyobb százalékát legeltetik, ott az évi tejtermelés lénye­gesen alacsonyabb. A sellyei, a siklósi járás ormánsági ré­szén, a szigetvári járásban el­sősorban a legelőre alapoz­nak. A kevés zöldtakarmányt adó legelők viszont nem se­gítik elő a több tej termelé­sét. Ha azt nézzük, hogy a megyében átlagosan hathóna­pos legeltetést figyelembe vé­ve egy-egy számosállatra 7,06 mázsa széna jut, akkor mind­járt feleletet kapunk a kevés tejre. Napi 3,9 kiló széna, il­letve 11,7 kiló fű legeltetésé­től nem várhatunk sokat. Óriási tartalékaink Nézzük először a legkön­nyebben megvalósíthatót, a szakaszos legeltetést. A legel­tetés rendjét nagyon kevés helyen állapítják meg, ezért tavasszal pocsékolás történik, holott ilyenkor lehetőség nyíl­na arra, hogy az egyes szaka­szokat megkaszálják és az így nyert szénát később feletes­sék. A legtöbb községben nincsenek kijelölve a , sertés-, juh- és szarvasmarha-legelők. A sertések csaknem az egész legelőt járják és összeturkál­ják. A megye rétjeinek és lege­lőinek mintegy felét ápolják csak rendszeresen. Ez az ápo­lás is azonban nagyon sok esetben csak névleges. A ré~ „Karbál" Pécsett FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT felvesz 4 Pécsi Porcelángyár. Immár hagyományos az Ifjúság körében, hogy a Helikon versenyeken résztvett fiatalok az ünnepi versenyek befeje­zése után családias ünnepségre jönnek össze a Nagy Lajos Gimnáziumban. Tegnap a Nagy Lajos, Janus Pannonius és Zrínyi Közg. Technikum énekkarai és zenekarai is áldoztak a hagyománynak, és zenei csemegékkel, táncos szórakozás­sal zárták az idei kulturális seregszemlét, tek ápolásához nincs elegen* dő munkagép (például rét- gyalu), és meg kell mondani, sok helyen baj van az akarat­tal is. A legelők kihajtás előtti tisztogatása főleg arra szorítkozik, hogy az elmúlt évek elszáradt kóróit, a ki­sebb bokrokat kivágják. Vegy szeres gyomirtás úgyszólván nincs is. Igen elhanyagolt a rétek, legelők szerves- és műtrágyá­zása is. Az összes területnek mintegy 0,6 százalékát szer­vestrágyázták és 5,4 százalé­kát műtrágyázták az elmúlt évben. Az adagolt trágya mennyisége is kevés. Pedig műtrágyával is óriási hatást lehet elérni. Négy termelő- szövetkezetben állítottak be kísérletet. Két mázsa Linzi sót, 1 mázsa kálit és 6 mázsa orgafoszfátot szórtak ki a le­gelőre holdanként. Az ered-* mény meglepően jó volt. A nem műtrágyázott terület két kaszálásra 18,7 mázsa, míg a műtrágyázott terület 39,2. má­zsa szénát adott holdanként. A nagyadagú műtrágya — ez a kísérlet világosan bebizo­nyította — igen kedvezően hat a gyepezetre és jelentő­sen növeli a szénatermést. A rétek és legelők megja­vításához pénz kell. Az el­múlt évben a megye közsé­geinek 22 százalékában fű­bért egyáltalán nem szedteK. Sok községben pedig úgy 'ál­lapították meg a fűbért, hogy abból csupán a pásztor bérét tudják fedezni. Az átlagosan szedett fűbér szarvasmarhán­ként 20—30, sertésenként és juhonként pedig 2—5 forint. Ez kevés, ebből nem lehet rendben tartani a legelőket, s több termésre pedig gon­dolni sem lehet. Rendbe lebet hozni a réteket Helyes lenne mindenütt kö­telezővé tenni a fűbért, és az is helyes lenne, ha ennek mi­nimumát is megállapítanak az egy számosállatra jutó le­gelő mennyisége és minősége szerint. A minimumot szarvasmarhánként például 50, sertésenként, juhonkéjnt pedig 10 forintban lehelne megállapítani abban az esét- ben, ha az egy számosállatra eső legelő az egy holdat él­éri. A fűbért a banknál kü­lön számlán lehetne kezelni és azt csakis a pásztor k1'fize­tésére, illetve a legelő kar­bantartására lehetne felhasz­nálni. Most még nehezíti a rétek nagyüzemi kezelését a rajtuk található sok fűzfa, cserje. Ezeket mielőbb el kell távo­lítani. Bebizonyosodott, hogy a nagyadagú műtrágya igen jó hatással van a rétekre, le­gelőkre. Ezért szükséges len­ne- 'mgy a megye terven fe­lül .egalább két mázsa nitro­gén műtrágyát kapjon hol­danként. Ha egyelőre többre nem is, de legalább azokra a területekre, amelyeken az évf rendszeres javítási munkákai végrehajtják. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom