Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
4 I9Ö3 JÚNIUS L ’ Baranya legtisztább községe A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — mini már jelentettük — kidolgozta és jóváhagyta azokat a versenyfeltételeket, amelyek alapján első alkalommal, ez év augusztusában értékelik a benevező községek tisztaságban és kulturáltságban elért eredményeit. A megyei tanács kezdeményezését örömmel üdvözölték Baranya községeiben, máris számos levelet küldtek szerkesztőségünkbe. Ezek közül most közreadunk néhányat. íróik, a községi tanácsok v. b. elnökei és v. b. titkárai elmondják terveiket, elképzeléseiket a versennyel kapcsolatban. DUNASZEKCSÖ Községünk csinosítása érdekében társadalmi munkával újabb területeket parkosítunk a malom előtt, az Alsó-Duna soron, stb. A jelenlegi parkok útjait sárga gyöngykavicsokkal szórjuk fel, a padokat újra festetjük, a „Legtisztább, legkulturáltabb község” címért indított mozgalmat nagyon helyeseljük, mert a Baranya megye legjobb járása címért indított verseny nem ösztönözte megfelelően a községek lakosságát. Az új mozgalomban résztveszünk, következő tanácsülésen kérjük majd ehhez a tanácstagok és a lakosság támogatását Botz Lajos vb-elnök MAROK A „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomban már elértük, hogy minden ház frissen festett és takarított, és az udvarok is virágosak. Nincs olyan lakóház a községben, ahol ne volna virágoskert a ház előtt. Ez évi községfejlesztési alapunkból 89 000 forintot a községi művelődési ház befejezésére fordítunk. Az építkezéshez társadalmi munkával járult hozzá a község lakossága. Elmondhatjuk, hogy gyönyörű, tiszta kultúrházunk van, melyet a lakosság megbecsül, sajátjának tekint. Zsigovics Jánosné vb-elnök (Batfizőlyálat Kerékpáros egyenruhás fiút látunk az utcán, csomaggal vagy virággal, mindennap a város más-más pontján: A TEMPO KTSZ boyszolgálatát. Ketten vannak, Szabó Lajos és Csiszár István, egyikük délelőtt, másikuk délután dolgozik. EGERAG Termelőszövetkezetünk majorja körül befejeződött a fásítás, a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomban évek óta résztveszünk. Szép parkot hoztunk létre, tisztasági fürdője, óvodája van a községnek. Megtörtént az utcafásítás. A végrehajtó bizottság által meghirdetett versenyben résztveszünk, erőnkhöz mérten igyekszünk becsülettel helytállni. További elképzeléseink vannak községünk köz- és magánépületeinek csinosítására* kultúrotthon bővítésére, a községi park fejlesztésére. A következő években szeretnénk a lakosságot jó ivóvízzel ellátni. Korpa Sándor vb-elnök SZALÄNTA A tanácshoz tartozó községek — Szalánta, Bosta és Németi — általában rendezettek, minden községnek van járdája, a házak előtt virágoskertek vannak, a lakosság gondot fordít a külső rendre és tisztaságra. Különösen Szalántán jó a helyzet, ahol valamennyi ház ki van meszelve, a járdákat és úttestet rendszeresen seprik, tisztán tartják. A község lakóházainak több mint fele kiváló eredményt ért el eddig a tisztasági mozgalomban, és a kifogástalan házak száma évről évre gyarapszik. A versenybe mindhárom községünk benevez. Tárnái Aladár vb-titkár Eserkétssás Interjú dr. Feszti Nándorral, a megyei döntőbizottság vezetőjével A megyei döntőbizottság az a szerv, ahová a vállalatok csak vitás kérdésekben fordulnak. A döntőbizottság éppen ezért csak „zűrös” ügyekkel foglalkozik. A hibák feltárása természetesen hasznos, hiszen ez is hozzájárul a hibák ismétlődésének elkerüléséhez. — Szaporodtak-e a ,döntőbizottsági ügyek, s ha igen, milyen mértékben? — kérdeztük dr. Feszti Nándor elvtárstól, a megyei döntőbizottság vezetőjétől. . — Az ügyek száma több évre visszamenően alig változott. Átlagosan évente ezer- kétszáz vitás ügy fordul meg nálunk és vár eldöntésre. Változás csak abban van, hogy egyes vállalatok, iparágak nagyobb arányban képviseltetik magukat, mint korábban. Például az építőipar a. korábbi 30 helyett most az ügyek 60 százalékát „igényelte” magának. — Mit kifogásolnak az építők munkájában? — A legtöbb per a kivitelezés felületességéből adódik. Nem túlzók, ha azt mondom, szinte nincs olyan építkezésünk, ahonnan valamilyen reklamáció be ne futna. A meszesi B 1, B 2, B 3, B 4-es épületek, a szövetkezeti házak, de sorolhatnám tovább. Különösen az épületekben lévő apróbb szerkezetek rossz Ismét elérhessen a gombvillámok idős sah a Még mindig nem sikerűit megfejteni ennek a rejtélyes természeti jelenségnek a titkát A nyár közeledtével ismét elérkeztünk a zivatarok időszakához. Hol itt, hol ott cikáznak végig az égbolton a „vonalas” villámok, és bár ritkábban, de meg-megjelen- nek a gömbvillámok is, ezek a narancs és futball-labda közti méretű, a szivárvány különböző színeiben világító golyók. Viselkedésük szerint két csoportra oszthatók. Egyik fajtájuk úgy lebeg a levegőben, mint a szappanbuborék, s a nyitott ablakon vagy a kéményen át szívesen „belátogat” a lakásokba is, a másik viszont ráfekszik a tárgyakra, a távíródrótokra, stb., és gyakran úgy tűnik, mintha végiggurulna rajtuk. Arra még nincs hiteles adat, hogy mesterséges úton sikerült volna kétségbevonhatatla- nul valódi gömbvillámot előállítani. Keletkezésük és mibenlétük magyarázatára azonban számos elmélet született már. Egy magyar tudós, dr. Neugebauer Tibor Kossuth- díjas egyetemi tanár szerint például akkor keletkeznek, ha egy vonalas villám rossz vezetőképességű helyen csap be, márpedig a föld sem tartozik a legjobbak közé. Ilyenkor ugyanis a kisülés mintegy megtorpan, és kialakul egy olyan, elektronokból és pozitív ionokból álló, összességében elektromosan semleges nagy „csepp”, amely egy ideig együttmarad, s addig a pozitív ionok és az elektronok egyesülése folytán világít is. Általános elfogadásra azonban eddig sem ez, sem a többi elmélet nem talált. cALlamüiziQCi — . Rossz kabala, nagyon rossz kabala lesz ez a cikk a vizsgák előtt. Miért ír rólunk?! így fogad a két fiatal nő, amikor megtudja, hogy újságíró vagyok, levelező hallgatókról szeretnék írni és őket szemeltem ki riportalanyul. Az egyik — Ábrahám József- né — melegítőben foglalta el a széles rekamiét. Piros tintával töltött tollat tart a kezében, s egy kirojtosodott Magyar Közlöny hever a lábánál. A másik előtt is a Magyar Közlöny nem kevésbé elhasznált és aláhuzgált párja. Szemüveges nő, kék halász- nadrágban. Veszprémből jött a közelgő vizsgák miatt. Ami a fogadtatást illeti, nem látszik udvariasnak, dehát harag nincs. Ha felnőtt diákok is, de diákok, s olyan közvetlenül beszélnek velem, mintha évfolyamtársuk lennék az egyetemen. — Kidobnak bennünket, meglátja hogy kidobnak! — ismétli csökönyösen. El kell nevetnem magam. Június 3-án lesznek az első államvizsgák. Képzeljem el: négy államvizsga egy nap alatt! Négy!! Hogy miért kellett ezt a négyet egyetlen napba gyömöszölni, ők sem tudják. Mert szinte kibírhatatlan. Vagy ötszáz kérdést kell szinte szószerint bevágni! Hát nem magnószalag az ember feje! — Szegény kisfiam issza meg a levét! — sóhajt Abra- hámné —. Minden este odajön hozzám, hogy ugye anyu olvasol nekem? „Olvasok hát, csak nem most kisfiam!” „Hát mikor?” — kérdi tőlem egyre türelmetlenebbül. „Mindig csak majd és majd?” „Igen, majd" — válaszolok nehéz szívvel, mert nem mondhatok mást. Azt sem mondhatom, hogy már hetek óta nem voltam fodrásznál, és azt sem, hogy nagyon szeretnék egyszer már pihenni. Színház, mozi, szépirodalmi könyv és tánc? Álom, ez álom... Ki is írta azt a novellát, hogy Csak egyszer jóllakni!? Mikszáth? Nem, Móricz!... Nos, mi is ugyanúgy mondjuk most: Csak egyszer pihenni! Csak egyszer szórakozni! — A disszertációt is éjjel írtuk! — szól közbe a veszprémi. — Én meg olyan vagyok, mint a rabszolga! — hangzik egy hang a hátunk mögött, Ábrahámné mamája —. Rádiót nem hallgathatok, a szobában nem járhatok, és csak főzhetek és mosogathatok. En örülök annak a legjobban, ha vége lesz a vizsgának! — Dehogy is lesz vége! Meglátja, hogy kidobnak! — kiállt a két nő csaknem egyszerre, amire most a mama neveti el magát. Látszik rajta, hogy azért büszke a lányára meg veszprémi barátnőjére, és ha rabszolgának is érzi magát, szívesen vállalja ezt a rabszolgaságot. Persze, a két nő is dicsérni kezdi, hogy ő a legeslegjobb mama a világon, és ha sikerülne a vizsga, a fele jegyet a mamának kellene adni. A felét? Ajjajaj, hova beszélnek, hol lesz ott fél jegy! Közben betoppan Abrahám- né papája is. Azt mondja, nem kell komolyan venni a lányok sopánkodását, mert még nem volt olyan vizsga, ami előtt ne ijedeztek volna. S mégsem dobták ki őket, négyesre, meg annál jobbra felelnek, a disz- szertációjuk pedig ötösre sikerült. — Sajnos, nagyon hadilábon állok az önbizalommal! — mondja Ábrahámné. — Nekem csak akkor jön meg az önbizalmam, ha túl vagyok a vizsgán ... Ápropó! Nem akar egy kis büntetőjogot hallgatni? Odalép a magnetofonhoz, megnyom egy billentyűt. — Hamis vád, százhetven- kettedik paragrafus — szólal meg egy mély női hang. — Hamis vádat emel az a személy, aki más hatóság előtt: a) bűntett elkövetésével hamisan vádol, vagy b) ellene bűntettre vonatkozó bizonyítékot kohol... Visszakattintja a gombot, tréfásan megjegyzi, nehogy valami koholmányt írjak a cikkben, mert törvényességi óvást emelnek a riport ellen. A jogászokkal nem lehet ám kukoricázni! — És valóban jogászok! akarnak lenni? — kérdem tőlük, mert pillanatnyilag egyikük sem dolgozik olyan mun- kakörben. Ábrahámné labora-! tóriumi asszisztens a biofizikai! intézetben, a veszprémi barát-; nő pedig értékesítési előadó. — Ez a legtermészetesebb! \ — válaszolja Ábrahámné. — \ Pedig nincs rossz munkám a ] laborban, mégsem tud lekötni' igazán. Túlságosan improduk- j tív. Egy laboratóriumi asszisz- J tensnő mindig más keze alá j dolgozik, az sohasem lehet ön- < álló. Van olyan nő, aki nem < lát semmi furcsát ebben, de j én többre vágyom. Nekem ez j nem elég, én olyan munkát j szeretnék, ahol önállóan dől- < gozhatok, ahol egy kicsit harcolni is kell... — Szent isten, fél három! — i kiált közbe a veszprémi. — j Fél három! — Mit tett ve-í lünk? Elvett tőlünk egy órát! j Egy értékes órát! — Kidobnak bennünket i Klárikám, meglátod, hogy ki-j dobnak! Magyar Lászlót beépítését, gyenge minőségét a padló, a mennyezet, az aj tók, ablakok rossz kivitelező sét kifogásolják. Vállalatain! emiatt súlyos kötbéreke kényle'”iek fizetni. Míg a té okozta lemaradást az építői igyekeznek behozni, a hiány pótlások változatlanul késnek. Persze a télre sem lehet mindent ráfogni. Sok heiyen télen még a belső munkákat is abbahagyták, s emiatt aztán lemaradások vannak. A tél okozta kiesést mi szakemberekkel mindig konkrétan, egy bizonyos építményen vizsgáljuk meg, s ha nem objektív akadályról volt szó, ott bizony a kötbértől semmi sem menti meg a vállalatot. Hibának látom, hogy egyszerre sok építkezést kezdenek el, a műszaki ellenőrzés nem megfelelő, nem is beszélve az egyes vállalatok közötti kooperációról. Sok a keresztszállítás. Reméljük azonban, hogy az építők ebben a szezonban már kevesebb pert okoznak és kevesebb lesz munkájuk ellen a kifogás. — Melyik iparág képviselteti kellő „súllyal” még magát? — Nem kevés a panasz a kereskedelemre. A kiskereskedelem a nagyker. ellen egyetlen esetben sem emel kifogást, holott az áruk minősége nem mindig megfelelő. A sületlen kenyértől kezdve a hibás textíliákig sokat lehetne felsorolni. A kisker. vállalatok azonban hallgatnak, s ezzel a lakosságnak okoznak kárt. A nagykereskedelem és az ipar között má> komoly perek játszódnak lej viszont a kiskernek joga ém kötelessége is, hogy kifogással éljen hibás áruk esetén. Volt olyan ügy is, ahol látszólag vállalati s közben egyéni érdek nyomára bukkantunk. A Komlói Helyiipari Vállalat például hosszú ideig a III. osztályú cipőit első osztályúként értékesítette. A MEO itt szemet hunyt. Rájöttek, s aa eredmény: több százezer forint kötbér lett. Ugyancsak a lakosságot érintette a Pécsi Fémipari Vállalat vitás ügye. A kereskedelem és az ipar teljesen ellentétesen mért» fel az igényeket, illetve a gyár korántsem tudott bizonyos cikkekből annyit gyártani, mint amit a kereskedelem betervezett. — Mi az 1963-as ét) „slágere”? — Van egy hosszabb ideje húzódó ügy előttünk, ahol nem kevesebb, mint 250 millióról van szó. De erről még korai nyilatkoznom. Inkább érdekes szerintem az, hogy ipari üzemeink, kereskedelmünk csökkentse a selejtes csökkentse a hibákat, s ezzel ügyeink számát. Ezerkétszáz vitás ügy nagyon sok. Jobb szervezéssel, jobb ellenőrzéssé’., a hibák forrásának állandó kutatásával biztosan le lehetne ezt a számot szorítani — mondta végezetül dr. Feszti, a döntőbizottság megyei vezetője. — ts — Üldögélni jó Móricz Zsigmond egy riportkötetének azt a címet adta: „Gyalogolni jó”. Nem tagadom: jó, mert sokat lát, hall az ember, de abban is biztos vagyok: üldögélni is jó, mert így is sokat lát, hall, aki ráér. . Ülök a sétatéren. Felettem fák suttognak, előttem csinos párocskák andalog- nak. Turisták mennek, turisták jönnek. Idegenvezetőjük magyaráz. Bábeli a hangzavar. Kérdeznek, válaszolnak, különbeszéig eté- seket folytatnak, hallgatják Pécs múltját és figyelik a jelenét. A székesegyház tornyáról lekiabál valaki: „Figyelj te marha, mert így nekimegy a falnak”. Egy kőtömböt húznak a magasba. Két diáklány telepszik mellém. Fehér matróz blúz van rajtuk. — Te, ugye így kellett volna írni ezt a mondatot: Adno novoje palto? — így— En meg így Írtam: agyin novoje palto. Belekotor a táskájába. Kabalababákat vesz elő: kis néger babát, egy rózsaszín malacot és egy kutyát. — Három van? Hármasra számítasz? — Jó lenne. A lépcsőre is leül két lány. Az egyik fekete szoknyát és piros blúzt visel. Oldalán egy láncon valami éremféle fityeg. Cigarettát vesz elő és a szomszédos pádhoz megy tüzért. Nagyokat szippant, miközben elsimítja szoknyáját és a combjára egy kulcsot tesz. Nem tudom, mit akar ez jelenteni? Mielőtt eldobná a csikket, másik Fecskét dug a szájába. A másik egykedvűen ül mellette. Napozik. Egyszerre mind a ketten megélénkülnek. Egy fiú jön. Szőke, göndörhajú, kis bajuszt visel. Sárga ing van rajta, a mellény, a nadrág, a sál, a zokni, a cipő mind fekete. Lehuppan a lányok mellé. Körülnéz, hogy látják-e? Látják. Jól van, akkor rendben minden. Szétterpesztett lábbal ülnek egy ideig, aztán mind a hárman elmennek. — Ki volt ez? — Nem is tudom hirtelen. Azt tudom, hogy csel- gáncsozik. — És jól? Egyszer mondta nekem: bemutat egy-két fogást. En csípőfogást alkalmaztam és úgy odanyekkent a földhöz, hogy csak na. Ez a baloldali pádról hangzik. Ismét sokan jönnek. Sok köztük a farmer-nadrágos. Turisták, a műemlékekkel ismerkednek. Fényképeket készítenek a székesegyházról. Elgondolkodom: valamikor a cájg nadrág lealázó volt. Ilyen jutott csak a szegény embereknek. Most meg divatcikk lett! És még be is koszolják, hogy divatosabb legyen. Egy orvostanhallgató csapat érkezik. Leülnek sorban a lépcsőre és fényképeket készítenek. Az egyik kitalálja: mi lenne, ha a nem tudom hogyhívják kézen állna a szellőző nyíláson és úgy készítenének róla fényképet. A lányok szépen kérik. Kézen áll. Az első kép nem sikerül. A másodiknál a fényképezőgép tulajdonosa magyaráz: „Tudod, milyen klassz kép lesz ez? A lábaid a felhőket érik." A kézen álló alá hasal és kattan a gép. A lábak a négy templomtorony közé kemil- nek. — Csináljunk boncolást? — Jó. —■’ De gyerekek, itt a téren! — A Cvikli az jó lesz hullának. Cvikli, gyere csak! Cvikli kinéz a rács mögül. i— Na gyere! Cvikli jön. Előkerülnek a fehér köpenyek, a szikék, a csipeszek. A fényképész feláll a szellőző nyílásra, a Cvikli meg lefekszik a nyílás mellé. így jó a rálátás. Csak a fehér köpenyeket látni. Kattan a gép és ha előhívják, bizonyára valami ilyen címet adnak a képnek: „Boncolás a Sétatéren.” Hát ilyen sem volt még! Nevetnek. Majd kicsat'"'■»'■k a jókedvtől. És enyre cserélődnek az emberek. Nagy, nagy tarka forgatag az egész Sétatér. Hát nem jó itt üldögélni?! (SZALAI)
