Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

1993. JÜNIUS X. PMAPS.Ö 5 Ötven év humora n. A KPVDSZ és a városi ta­nács támogatásával megala- kvlt Pécsi Kabarészínpad újabb bemutatóra készül. Az első előadás nagy sikert ho­zott. Pécsett és a megyében már 12 alkalommal mutatták be a műsart a kabarészínpad tagjai. .,Ötven év humorából” címmel a négy előadásból ál­ló előadássorozat második bemutatójára másfél hónap­pal ezelőtt kezdték meg a fel­készülést. A kiegészült sze­replőgárda Rudolf Gyula ren­dező irányításával szorgalma­san készül, hogy a második bemutató még az elsőnél is n.gyobb sikert hozzon. Az új műsorban azok a számok sze­repelnek, amelyek 1925-től 1940-ig a magyar kabaré- színpadokon nagy sikert arat­ta/:. A műsor keret játékát —- amely a népszerű Horváth- k értben játszódik — ismét Szöllősy Kálmán pécsi író írta. Az első előadással szem­ben most már nyolc rövid je­lenetet mutatnak be Vadnai- tól, Nótitól, Molnár Ferenc­iül és Karinthy Frigyestől. Felhangzónak majd a kora.be- li népszerű slágerek, a táncok közül pedig az angolkeringő, a lambelvach, a slawfox és a fox kerül bemutatásra. A si­keres bemutatkozás után ér­deklődéssel tekinthetünk a Pécsi Kabarészínpad július l-én sorrakerülő másodig be­mutatója elé. t i Megalakult a Megyei Szállítási Bizottság Jobban kell kihasználni a közületi gépkocsikat — Rakodás munkaszüneti napokon A közúti szállítások terén számos problémát vetett fel az, hogy nem volt olyan szer­vezet, amely a különböző köz­lekedési ágak között a helyes forgalommegosztást irányította volna. A helyi körülményeket átfogóan egyik szerv sem is­merte, mindegyik fuvarozó csak a nála felmerült nehézsé- j gekről szerzett tudomást, és ' így operatív intézkedésre, va- í lamint a fuvarozók és a fuva- ! roztatók hathatós együttműkö- ! désére nem kerülhetett sor. E | hiányosságot küszöbölte ki a ! közlekedési és postaügyi mi- ] niszter 28/1962. sz. utasítása a j Minisztertanács tanácsszervek | osztályával t egyetértésben, j amikor elrendelte a megyei szállítási bizottságok felállí- ■ tását. Van elég tehergépkocsink j Baranya megyében a bizott- i ság 1963. május 23-án alakult meg. Feladata, hogy az autó- i közlekedési vállalatok, a kü- I lönböző célfuvarozási vállala­Ákí ötezer kanári énekét hallgatta Horváth István nyugdíjas siklósi tanácselnök egyike az ország öt leg­régibb nemeskanári tenyésztőjének. 1928 ban — tehát éppen harmincöt eszten­deje — vásárolta meg az első kaná­rit, egy tojót, s az­óta tenyészti ezeket a kedves, éneklő madarakat. Tulaj­donképpen a sze­génysége vitte rá, hogy foglalkozzék a kanárikkal és el­adja azokat. Hama­rosan aztán szen­vedélyévé vált és mestere, orszá­gos hírű szakiértője lett a kamáritenyész tésnék. Jelenleg is 20—25 madarat ne­vel fél évente, de már csak a saját kedvtelésére és a legszebb példányo­kat barátainak, is­merősednek ajándé­kozza. Elnöke a ne­meskanári-tenyész­tők pécsi csoport­jának és egyben az .. aran ykoszorús mes tertenyésztő” cím tulajdonosa. Az el­múlt három és fél évtized alatt mint­egy 1500 nemeska­nárit nevelt fel. Az utóbbi húsz esztendőben már nemcsak mint hí­res tenyésztőt, ha­nem mint kiváló bírálót is tartották számon. Az orszá­gos és nemzetközi nemeskan ári-verse­nyeken állandó tag ja a bíráló bizott­ságnak. A hallása annyira kifinomult, hogy olyan árnya­latokat és hibákat is észrevesz a ka­nárik hangjában, amelyeket más em­ber füle képtelen már felfogni. De- hát ez nem is cso­da: 1942 óta — a sajátjain kívül — körülbelül ötezer nemeskanári énekét hallgatta meg és bírálta eL (Iglói) tok és közületek tehergépko­csijainak működését koordi­nálja és a fuvarozó, valamint a fuvaroztató vállalatok együttműködését biztosítsa. A megye területén működő gépjárművek és lovasfogatok számának megállapítása meg­történt. Ennek alapján megál­lapítható, hogy a felmerülő fuvarigények ezzel a kapaci­tással kielégíthetők, ha a közü­leti (vállalati, üzemi, intézmé­nyi, tsz, földszöv) gépjár­műveket ugyanúgy kihasznál­ják, mint a közhasznú és cél­fuvarozási vállalatok gépkocsi­jait. A gépkocsikat havonta 290—300 órán át kell foglal­koztatni, meg kell gyorsítani a rakodásokat és nem szabad idegenkedni az éjszakai és munkaszüneti napokon törté­nő fuvarozásoktól. A munkaszüneti napokon történő fuvarozásokkal és ra­kodásokkal kapcsolatban meg kell említeni a 36/1962. sz. Korm. rend. végrehajtása tár­gyában kiadott 37/1962. (Közi. Közlöny 41.) KPM utasítás 3. és 4. pontját. Ennek értelmében a tehergépkocsik munkaszüneti foglalkoztatása és az áruátadás és átvétel idejének meghosz- szabbítása kapcsán felmerülő béralaptúllépéseket az Or­szágos Tervhivatal és a Pénz­ügyminisztérium a Központi Szállítási Tanács titkárságá­nak utólagos igazolása alapján elfogadja. Az ilyen módon iga­zolt béralaptúllépések az ér­dekelt vállalat nyereségrésze­sedését nem érintik. A vállala­tok az előbbiek alapján fel­merülő többlet bérköltségeket külön kötelesek nyilvántarta­ni abból a célból, hogy azok utólagos ellenőrzése lehetővé váljék. Sajnos, a vállalatok legnagyobb része vagy nem ismeri ezen rendelkezést, vagy pedig a kényelmesebb állás­pontra helyezkedve félreteszi a népgazdasági érdeket. Szabad kapacitás Másik hátráltató tényző, hogy a fuvaroztatóknak nincs elég rakodójuk, az áru nincs megfelelően előkészítve a fo­gadásra vagy szállításra, az áruátvételeknél a gépkocsi ra­kodóival szortíroztatnak, mér- legeltetnek, ami csökkenti a gépkocsifordulók számát és ezen keresztül az elszállítható áru mennyiségét. Jelenleg is érvényben van a 2118/1954. sz. Korm. rend., amely szerint a közületi gép­járművek szabad kapacitását fel kell ajánlani a közhasznú fuvorazás céljaira. Ezen fel­ajánlási kötelezettség az utób­bi időben szinte teljesen fele­désbe merült. A közületi gép­kocsik szervezését a kerüle­teken belül úgy kell megolda­ni, hogy havonta, illetve he- tenkint rendszeres felajánlást eszközölhessenek. Legcélsze­rűbb, ha a gépkocsit egy-egy teljes napra ajánlják fel, mert így lehet rá a legbizto­sabban állandó munkát sze­rezni. Ha naponta a fuvaridőt I meghosszabbítják és meghatá- j rozott napokon a gépkocsikat rendszeresen felajánlják, ezzel a szervezéssel a szállításveze­tők nemcsak népgazdasági célt szolgálnak, hanem a vállala­ti bevétel növelésén keresztül nyereségrészesedésüket is elő­segítik. Állatkerti interjú Addig nem megyek hintázni, amíg meg nem nézem, mi az a fényes, amit csattogtatni tetszik. Megfelelő szervezést! Az elkövetkezendő időkben a forgalom tovább növekszik, de a gépjárművek száma nem változik. A Megyei Szállítási Bizottságnak tehát mindent el kell követnie az igények kielé­gítése érdekében. A kívánatos eredmény azonban csak akkor következik be, ha saját terüle­tén mind a fuvarozók, mind a fuvaroztatók és minden teher­gépjárművel rendelkező szerv felülvizsgálja eddigi munká­ját, megnöveli a fuvarórákat, biztosítja az éjjel-nappali és munkaszüneti fuvarozást, sza­bad kapacitásukat minden hé­ten rendszeresen felajánlják, a fuvaroztatók pedig intézked­nek az áru meghosszabbított kiadása, átvétele és a rakodá­sok meggyorsítása érdekében. Bakán József a Megyei Szállítási Bizottság titkára. Újra itthon A CIÄNKÄL1S ÜVEG, melyet beszél­getés közben is a kezében szorongat, tele van rovarokkal. Még csak pár he­te dolgozik Beremenden Horacsek La­jos, de már 16 féle levéldarazsat gyűj­tött össze, többet, mint amennyit a ma­gyar állathatározó egyáltalán felsorol. Tavaly októberben érkezett haza Ang­liából egy angol nyelvű rovarhatározó­val, néhány megtakarított fonttal és a British Museum tagsági igazolványával a zsebében. A nagy álmokból, amelyekért 1956- ban elhagyta hazáját, ennyi valósult meg. Egy tíz centi magas, mérges gáz­zal töltött átlátszó üvegbe belefér. — Hát igen. Mister Benson mellett, mikor három éven át a begyűjtött ro­varjait tűzdeltem kis deszkalapokra, megtanultam, hogy az álmok beteljesü­léséhez nagyon is prózai út vezet. Erre bizony nem hívták fel a figyelmemet a nagy utazók Teleki Sámuel, Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, akik útiraj­zaikkal már kisgyerek koromban belém oltották az egzotikus tájak, az utazás szeretetét. Néhány társam unszolása mellett ez a vágy hajtott ki a nagyvi­lágba 1956. novemberében, amikor már féléve rendes biológus hallgatója voltam a Budapesti Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemnek. Bizony már két éve dip­lomás biológus lehetnék, így meg ott tartok, ahol elkezdtem — sőt ott sem — viszont közben kárpótlásul majdnem eljutottam Dél-Amerikába. Majdnem. Ez a majdnem bizony kis­sé keserűnek hangzik, mert végülis a fiatal és ambiciózus tudósjelöltnek a hat év alatt egyszer sem silcerült ki­törnie Európából. Ha még két évig ki­tartóan tűzdeli a levéldarazsakat apró deszkalapokra Mister Benson oldalán és közben elvégzi az előkészítőt is, talán 28 éves korában felvették volna az egyetemre, öt, aki 19 éves korában egy­ezer már egyetemista volt itt Magyar- mrszagou. Egyik napilapunkban a magyar fiatalok hónapokig arról vitatkoz­tak, lehet-e nálunk érvényesülni. Ezek­nek a fiataloknak biztosan nincs az a mély keserű vonás a szájuk szögletén s modoruk sem félszeg, mint a 26 éves Horacsek Lajosé. Melyikük élt munka- nélküli segélyből hónapokon át, melyi­kükből lett porszívó ügynök, cirkuszi bódé festő, szállodai kifutó fiú, konyhai mindenes, ha egyszer biológusnak ké­szült. Arra, hogy van még olyan hely is a világon, ahol előbb a létért kell meg­vívnia a 20 éves fiatalnak a harcot, s amikor már lemorzsolta legszebb fia­tal éveit és mellesleg egy kis tőkét is összegyűjtött, csak akkor formálhatja ilyen szavakra a nyelvét — „egyetem”, „diploma” — melyikük gondolt? — Hogy is volt azzal a dél-amerikai úttal? — ügy gondoltam, Összegyűjtők egy kis pénzt, aztán elutazom Brit Guaya- nába begyűjteni. De a lágerből egy bá­nyavárosba irányítottak bennünket az­zal a hátsó gondolattal, hogy majd le­csalogatnak a föld alá. Én nem kíván­koztam odd. így lettem ketrecfestő és mázoló a Bertram Mills magán cirkusz­nál, majd segédmunkás egy kábelgyár­ban, szolga fiú a Lyons bistróban, a Va- nex hall autógyárnál anyagmozgató, kifutó egy londoni áruházban, majd heti öt fontért porszívó ügynök kevés nyelv­tudással és közben több hónapig mun­kanélküli. Lakásom nem volt. a lakbé­rek pedig igen drágák, ezért néhány lágerbeli társammal — volt köztük pár pécsi is — Londontól 30 mérföldre vet­tünk 15 évi részletre egy öreg házat, hogy legyen hol meghúzódnunk, ha munkanélkül va-gyunk. Minek soroljam tovább, három év alatt összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy megvehettem a hajó­jegy árát Brit Guayanába oda vissza. A British Museumtól ajánló levelet is kaptam «= ott már ismertek, mert egy tanulójeggyel minden időmet a múze­umban töltöttem — de aztán kiderült, hogy annyi pénzem már nincs, ameny- nyibe a sátor és a tábori felszerelés ke­rül. Visszaváltottam a hajójegyet és feladtam a harcot Brit Guayanáért. — Aztán bekerültem a /múzeumba Mister Benson mellé, aki nem volt pro­fesszor és hatvanad magával dolgozott a rovarosztályon. — így lettem levél­darázs specialista s a harmadik év vé­gén már önálló gyűjtésre is kiküldtek Walles-be, Hollandiába, Skócia fölé a Hebridákra. De munkám zöme abból állt, hogy Mr. Benson gyűjteményét osz­tályoztam, egyrészt a British, másrészt a berni, római, svéd, finn és skót mú­zeumok részére. Legnagyobb dicsőség, amit elértem, hogy ezekben az orszá­gokban ott díszeleg a nevem a kis cím­kéken. Nagyon sajnálták, hogy haza­jöttem, azt mondták épp Madagaszkár­ba akartak kiküldeni. — Egy szokványos kérdés, miért jött végül is haza? — AKKOR SZOKVÁNYOSÁN vála­szolok. Honvágyam volt. Azon felül elég volt az álmokból is, meg a prózából is. Apám közben nyugdíjba ment, én meg betöltöttem a 26. évemet. Odakinn még csak nem is gondolhattam nősülésre. Itthon már szabad erre is gondolni. És legfőképp az egyetem miatt. Őszre be­adom a felvételi kérelmet. Addig is itt van a munkám, térképező vagyok a Geodéziánál és persze a levéldarazsaim. Szeretném begyűjteni és meghatározni a Magyarországon található összes le­véldarazsat. Ha Angliában 500 változata él. akkor itt is van annyi. A múzeum­tól bíztatólevelet kaptam. Míg a könyv megírásához hozzákezdhetek, biz­tos eltelik két-három év. De mit szá­mít már két-három év nekem, főleg mit számít akkor, ha nem kocsifmosással, vagy ketrecmázolással kell eltöltenem... ■— B-né = Harapós vagyok. Na és? Nem ez a lényeg. Tudja hányán nevetnek rajtam naponta? És ez a lényeg. Szeretem, ha rá­vetnek az emberek. Híva ásómnak erzem a majomsagot... Juszt se átlók meg! Nem szeretek a nyilvánosság előtt szere­pelni. Én csak egy egyszerű holló vagyok. Nevem: Matyi. Szenvedélyem a nyelvtanulás. Tudok már kelepelni, kot-kodá- csolni, ismerem a borzok és a nyestek nyelvét. Terveim? Még néhány nyelvet szeretnék megtanulni... Hagyjon engem békében! Látja: Cézár szeret engem, és én szeretem őt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom