Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-27 / 148. szám

1963. JÜNIU5 27. ftlAPi-ö 5 Halálbüntetés — emberölésért A JÉQ NYOMÁBAN Kiss Józsefet emberölés bűntettéért halálra ítélte a megyei bíróság Meggondolatlan emberek szerelmi féltékenységből vagy szóváltás miatt — azonnal a legsúlyosabb megtorlással vé­lik „igazukat” valóra váltani. Nem riadnak vissza az ember­öléstől sem. — Ezt bizonyítja az a tárgyalás is, amely a megyei bíróság ítéletével teg­nap ért véget. A gyilkos lövések A vádlott Kiss József 44 éves, a kétújfalusi Vörös Csillag váradi és váradújpusz- tai részlegének volt üzemve­zetője. Itt ismerkedett meg Nagy Józsefnével, a község juhászának feleségével. Nem­egyszer lakásán is felkereste az asszonyt, ahol Nagyné pa­naszkodott, hogy férje nem­egyszer megveri. Kiss József és Nagy Józsefné között mind­jobb kapcsolat szövődött, majd ez a kapcsolat viszony- nyá fejlődött. Elhatározták, hogy egymással élik tovább életüket. Akadály azonban — a férj! Kiss József és Nagyné közti kapcsolatról szinte az egész falu tudott — Nagy József is. A tsz pártszervezete Kiss Jó­zsefet igyekezett meggyőzni arról, hogy hagyjon fel Nagy- néval. Kiss azonban nem hall­gatott a jó szóra. A vádlott és Nagy József között mindjobban elmérgese­dett a harag. Kiss 1963 feb­ruárjában elhatározta: meg­öli Nagy Józsefet. Tudta azt, hogy Nagy József a tsz zab­szalmáját szokta megdézs­málni. abból vivegetett juhai számára. Február 11-én ma­gához vette vadászfegyverét, egy gyöngygolyót és egy sö­rétes töltényt tett a zsebébe és elindult a zabszalmakazal fe­lé. Arra számított, hogy Natjy ismét jön lopni. Számítása bevált. A juhász megjelent a kazal mellett, jobbkezében vasvillát, baljában egy köte­let tartott. Kiss ekkor betöl­tötte fegyverét és — várt kis­sé — még Nagy közelebb ér. Amikor a juhász „leshelyét” vagy 10 méterre megközelí­tette, célzott és először a gyöngygolyót, majd a sörétet lőtte ki Nagyra. Nagy jajgat­va megfordult és tántorogva indult visszafelé. Kiss pedig sietve hazament és a két pat­ront a kútba dobta. A szeren­csétlen juhászon a leglelkiis­meretesebb orvosi beavatkozás sem tudott már segíteni. Lényegében ezt tartalmazza az a vádirat, amelyet a me­gyei főügyészség nyújtott be a bíróságnak. A tárgyalások so­rán a vád pontjai beigazolód­tak. nevezetesen az is, hogy előre megfontolt szándékkal követte el tettét Kiss József. „Elteszem apódat láb alól" A tárgyalások során a vád­lott természetesen tagadta az előre megfontolt szándékot. — Miért lőtte le a juhászt? — volt a bíró kérdése. — Mert védtem a tsz va­gyonát. Alig hihető ez a védekezése. S' ha valaki a tsz vagyonát védi — azonnal embert kell ölni!? Sem a bíróság, de a hallgatóság sem hitt az effaj­ta védekezésnek. Különösen, nem akkor, amikor a tanúk ugyancsak megerősítik a vád tartalmát. Kiss József a rend­őrségi és az ügyészségi vallo­másában őszintén beismerte az előre megfontolt szándékot is. Most a tárgyaláson erről nem akar tudni. „Én kérem nem is akartam lelőni” — mondta többek között. Nagy Mária tanú így val­lott: — Amikor én megmondot­tam Kiss Józsefnek, hogy ne járjon hozzánk, mert apám őt kitiltotta a házból, azt vá­laszolta: úgyis el teszem apá­dat láb alól. Nagyné ezt mondja: — Igen, szerettem Kisst, meg is egyeztünk, hogy együtt élünk majd, de most már nem szeretem, mert megölte a fér­jemet Én nem így képzel­tem ... Nagyné nem fiatal asszony, négy felnőtt gyermeke van, munkaképesek. Nagyné — mint kiderült — úgy gondol­ta, hogy külön költözik majd a férjétől és együtt él Kissel. Nagyné nővére Zádorban la­kik, majd nála kapnak lakást — ezt írta levélben Kiss Jó­zsefnek. Kiss azonban nem akart a tsz-ből elmenni. — „Jól érzem itt magamat, szá­mításomat megtalálom” — vá­laszolta. Szerinte nem volt más lehetőség az együttélésre, mint — megölni a férjet. — „Aljas indokból — előre ki­tervelve” — így hangzik a bí­róság ítéletének indoklása. Igaz. Nagy József gyermekei már dolgoznak, de mégis négygyermekes családapát ön­ző érdekből, előre megfontol­va megölni — elvetemült em­berre vall. — Amikor látta, hogy a gyöngy golyótól Nagy megtán- torodik, miért lőtte rá még a sörétes töltetet is? — kérdez­te az ügyész. — Mert néhány lépést még tett felém — volt a semmit­mondó válasz. Kiss arra számított, hogy Nagy azonnal meghal és nem lesz az ügynek tanúja. A bűn­jeleket — a két kilőtt patront — is ezért dobta a kútba. A tárgyaláson Kiss József egészen közömbösen viselke­dett, semmi megbánást sem mutatott. Még a védőügyvéd sem hangoztatta Kiss refrén­jét: „Védtem a tsz vagyonát” — annyira átlátszó hazugság volt ez. Az ügyész a halál- büntetés kiszabását kérte. Az ítélet halói A megyei bíróság büntető tanácsa Kiss Józsefet halálra ítélte. A védő enyhítésért fel­lebbezett, az ügyész tudomá­sul vette az ítéletet. Kemény ítéletet, a legsú­lyosabbat alkalmazta a bíró­ság. Nem lehet az elítéltet sajnálni. Aki képes egy em­bert — szerelem miatt — minden lelkiismeretfurdalás nélkül lelőni, az nem érdemli meg. hogy a társadalom meg­bocsásson neki. Aki a mások életének árán akarja egyéni céljait elérni, nem számíthat könyörületre. (—ray) HETEN VANNAK, huszonöt évtől hatvanig. Agronómusok és a nagy bajok nyomában járnak. Kezükön százezrek, olykor milliók for-’ 'Inak meg. Nagy felelősség az övék. Mun­kájuk olykor virradattól söté­tedésig tart. * A TSZ brigádvezetője verí­tékben úszik. Delet harangoz­nak, menne ebédelni, de a kárbecslőt eszi a fene. A bri­gádvezető dühösen mordul: — Nem, a Piri dűlőben nem volt jég! — Biztos? — Holt biztos. Indulna a falu felé. de a kárbecslő erőszakos legény. Szívesebben menne ő is ebé­delni. de az acat és a katáng szárán vöröses-barnán árul­kodnak a jégnvomok. Látja, hogy délkeletről vert a jég a Piri dűlő felé, ahol a tsz 80 hold kendere zöldéi! haragos- feketén. Elindul a jég nyomá­ban. kelletlenül mögötte a brigádvezető. ■*— Hiszen mondtam, nem volt a Piriben jég. Tegnap jártam arra... A kárbecslő nézi a lapule­veleket, mintha beléjük söré­teztek volna. Odébb a kökény­bokor hajtásain nagy, határo­zott pettyek. És bent a ken­derben — kár. Jégkár. Előkerül a centiméter. A kárbecslő méricskél, szálan­ként vizsgálja a kendert, ö is izzad, mert meerekken a hő­ség a kendererdőben. A bri- gádve-mtő már nem vitatko­zik. Hallgat akkor is, amikor a munka végeztével megjegy­zi a kárbecslő: — Látja, nekünk kell bele­tenni saját zsebükbe a pénzt... Jubileum autókaravemna! Egy esztendeje nyílt meg a „Mecsek kapu” földműves- szövetkezeti kisvendéglő ét­terme. A budapest—pécsi be­tonút mecseknádasdi szaka­szán már régóta megvan ez az egység, de csak nyáron tar­tották nyitva. Egy év óta azon ban télen-nyáron a vendégek rendelkezésére álil és a mo­dem zenés étterem halászle- vének, s többi ételének egyre nagyobb a híre. Mióta szapo­rodik a magángépkocsik szá­ma, naponta állnak a'ltókara- vánok a „Mecsek kapu’’ előtt, annyira közismert már ez az étterem. Ebben a forgalomban nem kis szerepe van a mel­lette hullámzó strandfürdő vi­zének sem. A június 23-án, vasárnap lévő egy esztendős jubileum á’Jkaltmával csak a különjáratos autóbuszokból tizenegy kereste fel ezt a földművesszövetkezeti egysé­get. A tavalyi első három nyári hét forgalmának a két­szeresét haladták meg, s ez­zel több mint százezer forint értékű ételt és italt árusítot­tak június 1-től 23-ig. egyre több és több a kis te­nyérnyi termőföld, amit a szó szoros értelmében a termé­szettől raboltak eL A rend­szerint csak szoba területű földszigetekből kibányászták a sziklákat, köveket, a né­hány négyzetméternyi földet magas, összerakott fallal kö­rülkerítették, hogy a hegyek­ről lezúduló esővíz el ne hord­hassa. A reménytelenül szá­raz földszigeteken egy kis ga­bona, egy kis krumpli, egy kis szőlő terem. A vonat katlanokon, kes­keny sziklaperemeken, szédí­tő magaságból ereszkedik le a spliti öbölhöz, teljesen meg­kerülve a várost. Split Dalmácia mezőgazda- sági és idegenforgalmi köz­pontja — hajógyárral, nemzet­közi teherhajó vonalakkal, az Európa-hírű Mestrovics Ga­lériával, a régi római vízve­zetékrendszerrel. tengerészeti múzeummal, nemzetközi ösz- szetételű parti sétánnyal és Caius Aurélius Valerius Dioc- letianus római császár egy­kori palotájával, amelynek ma már tulajdonképpen csak a hideg és vizes alagsorrend­szere eredeti — árasztva va­lami utánozhatatlanul zord és fárasztó hangulatot, de az is lehet, hogy az ember mind­ezt csak a prospektusoknak köszönheti. Diocletianust élete utolsó évtizedében, miután le­mondott a trónról, tulajdon- kéop a szíve hozta Splitbe, az akkori Salonae-be, hiszen az egyik legkegyetlenebb, ke­resztényüldöző római császár egy felszabadított dalmáciai rabszolga fia volt. Palotájá­nak maradványai a dalmát tengerpart legnevezetesebb látványosságai közé tartozik. Split éghajlata kitűnő. Az ftseg halászok, tengeri embe­rek azt mondják, hogy évente csaknem háromezer óra tiszta napsütés van itt, és a tenger vize még októoerben keve­sebb tizenkilenc foknál. A vá­rosnak ehhez megfelelően roppantul nagy az idegenfor­galma, a szállodák többnyire zsúfoltak, de a hordárok azt állítják — Split ben nincsen olyan zsúfolt szálloda, ahol ne lehetne még egy üres szobát találni. Legjobb is, ha az em­ber már az állomáson elfogad­ja valamelyik alkalmi hordár rendszerint tisztes ajánlatát, mert szívesek, erősek, és ha valaki tud Splitben üres szál­lodai szobát szerezni — ők igen. Aztán be lehet kószálni a város olaszos hangulatú szűk sikátorait, ahol a szem­közti házfalakat vastag ke­resztgerendák támasztják, vagy a modern városnegyedet, vagy ki lehet ülni a tenger­parti sétány valamelyik kávé­házi teraszára, ahol a mindig ideges és nyugtalan külföl­diek összevissza mászkálnak az asztalok között, és ahol az itteni öreg halászok, nyugdí­jas vén tengerés.zek szalma­kalapban gint vaev limoná­dét kortyolnak, és időnként minden átmenet nélkül han­gosan felnevetnek. De ha va­laki nem fél a felcsapódó hul­lámoktól, legjobb, ha lehúzó- di.v a mólók széléhez, az éj­szakai halászatra készülődő bárkák közé. Az alkonyat előtt mindig megerősödő hul­lámok meg-megdobják a hét­nyolc méter hosszú motoros bárkákat, de a halászok gya­korlottan felfogják a tenger mozgását, ismerik a vizet, együtt tudnak vele mozdulni. A csörlők fogaskerekeit ke­nik, hálókat rendeznek — né­ha rövid pillantásokkal fel­néznek az égre — egyked­vűen, mogorván, pedig ezek a furcsa, hallgatag emberek, akik a kemény halásztörvé­nyek szerint élnek, nap mint nap és éjszaka, sokszor hete­kig kinn a tengeren, a lakat­lan szigetek között — meleg­szívűéit, tiszták és mondha­tom, leckét adhatnának em­berségből és vendégszeretet­ből is. Éjszakánként csaknem min­dig kinn vannak a tengeren, sokszor napokig elhajóznak a kis lélekvesztőkön a nagy szi­getekig, Korcsuláig, Hvarig. A halásztörvények szerint a kis fregattok rendszerint a megadott szigeten gyülekez­nek, de csak annak a fregatt­nak a megbízottja vehet részt az éjszakai halászterület ki­sorsolásában, amelyik nap­nyugta előtt eléri a szigetet. A későn érkezők várnak — mi marad nekik? És éjszaka néma motorral, feszes idegek­kel és izmokkal óvatosan evezve kisiklanak a szikla­falakkal lezárt . öblökbe, ki­gyulladnak a hajók erős kar­bidlámpái, leeresztik az óriá­si merülő és függönyszerű hálókat — a többi az erő, az ügyesség és a szerencse dol­ga. Van, hogy a zsákmány több tonna, de van, hogy csak egy tarisznya hal. Míg nap­közben ide-oda bolyonganak a kis szigetek között, egymás­nak adják az útrakelt sziget­lakokat, mert ahol nincs ha­jójárat, ott — ha nem is me­netrend szerint — de ezek a kis szikkadt, gyorsmozgású motorosbárkák bonyolítják le a személyforgalmat (Következik: AZ ADRIÁN RIJEKÁIG.) p<5<r»7,>, - rplití öbölből. — EGY NÉGYZETMÉ­TEREN harmincnyolc tő búza van. Az egy négyzetmé­teren háromszáznégy kalászka. — Er egy, kettő, ép, ép, ü kettő... Az elnök fél szeme a kár­becslőn, másik fél szeme a jegyzeten. És írja a számára érthetetlen szöveget. — Hát ez meg mi? — Kisebb roncsolás két ka­lászon, kettő ép, két mély ütés. A búzatábla elnyúlik, amer­re a szem ellát. A hőség ész­bontó. De a tsz-elnök és a kárbecslő egyre mennek. Négy-öt holdanként megállnak és számolnak. Az elnöknek, aki az irnoki tisztet vállalta — előbb a térdei zsibbadnak el. Tizenegykor már ő is le­hasal, délben hanyattfekve ír­ja a számokat, a kockás füze­tet feje fölé tartva, hogy ár­nyék essék az arcára. Délután már nem ír, helyette a szeder­fa tövéből távcsövén keresz­tül figyeli a kárbecslőt. Mert ellenőrizni így is tudja őt... * PILLANATKÉP Siklós fő­utcáján: a bricska, amelyen az agronómus, az elnökhelyet­tes és a kárbecslő ül, megáll egy percre a cukrászda előtt. Benn hűsítő eper- és citrom­fagylaltot mérnek. Amikor tölcsérekkel a kezében kilép a fénylő arcú kárbecslő, túra­taxi kanyarodik a tsz ismert bricskája mellé. A megyeve­zető kárszakértő kiköszön. — Mi újság Siklóson? Én végeztem Kémesen, három­száz-hetvenezret hagytam ott. — Én itt háromszázharminc ezret. És tovább indulnak. A me­gyevezetőt várják a drávaszer- dahelyi téeszben, beosztottját pedig a jégverte gyűdi földek­re viszik, ahol hatvan eszten­dő után idén alapos pusztítást vitt véghez a jég. AZ EGYIK kárbecslő me­séli: A minap két árnyék vető­dött rám a búzatáblában. Fel­nézek, s látom, hogy két ala­posan beszeszelt atyafi inog körülöttem, s nehezen forgó nyelvvel kerülgetik a lénye­get. — Döntőbírónak hívnánk. — Mi történt? — A komám azt mondja, hogy nem terem hat hektó boránál több. Én meg azt, hogy lesz ott nyolc is. öt li­ter a tét, mert fogadtunk. Itt a szőlő a dűlő végén. Ha nem sajnálja a fáradságot, legyen a döntőbírónk. Mert hozzá­értőbbet nem találunk a biz­tosító agronómusánál. Persze, hogy nem sajnálta a kárbecslő a fáradságot. * KINNREKEDT az egyik kárbecslő a faluban. Elszalasz­tottá az utolsó vonatot, sőt az autóbuszt is. Kénytelen beké­lezkedni az egyik házhoz* ahol kedvesen fogadják, s még azt is megkérdezik tőle: hol akar aludni. — Az első szobában ágyaz­zunk, vagy a bocinál? A kárbecslő gondolkodik. Istállóban mégse töltené szí­vesen az éjszakát, tehát az első szoba mellett dönt. Reg­gel korán kel, s első útja a konyhába vezet, ahol finom Káveillat leng, készül a reg­geli. A háziasszony mellett csinos nagylány sürgölődik, rajta akad meg a kárbecslő szeme. A kislány kedvesen mosolyog és udvariasan be­mutatkozik: — Boci vagyok. A kárbecslő: — Én meg egy marha1 * AMINEK a kárbecslők őszintén örülnének: ha Sza- lánta alatt elverné a jég a Magyar Tudományos Akadé­mia fajtakisérleti telepét. — Nem kell ezen megbot- lánkozm — mondják. — mert a növények jégtűrését labora­tóriumban nem lehet kikísér­letezni. De ha a természet egy kicsit produkálná magát... Még doktori disszertáció is lehetne belőle. A szalántai jégverést azon­ban eddig hiába várták, mert a fajtakísérleti telep olyan zónában fekszik, mely talán még sose kapott jeget. * AMITŐL legjobban félnek, hogy Kátolyra „rászakad” egy pusztító jég, s a termelőszö­vetkezeti tagoknak mégsem fizethetnének kártérítést, mert az elnök már két éve játszik a sorssal — nem biztosít. Sze­rintünk nem is a sorssal ját­szik az elnök, hanem a ter­melőszövetkezeti tagság vágyó návaL * KIVONAT egy kárbecslő utiszámlájából: „Indulás 4,28 — Szigetvár. Érkezés 23.30. Indulás 6.05 — Sásd. Érkezés 22,45”. — És ez így megy napokon, heteken keresztül, sőt néha vasárnap is, mert egy termelőszövetke­zetben sem késhetnek meg a munkák a biztosító kármeg- állapítása miatt. Harsány! Márta Értesítjük kedves vevőin­ket, hogy 1963. július l-t61 18-ig a Dél-dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykeres­kedelmi Vállalat pécsi lerakata LELTÁROZÁS MIATT zárva tart. Ez idő alatt az áru kiszál­lítás szünetel. Megrendelé­seiket a fentiek értelmében kérjük a leltári zárvatartás miatt mielőbb eljuttatni. A PÉCSI KÄDIO 1963. jún. 27-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Hírek. Aktuális téma: Védekezés a tűz­veszély ellen. Az elégedetlen. — Jegyzet. Bárác István énekel. 17.30: Német nyelvű műsor: Lánykérőben. — Vidám jelenet, (ism.). Közkedvelt melódiák. 18.00: Magyar nyelvű műsor: Zenéről zenére. Közben jegyze­tek, karcolatok, tudósítások. 19.15: Dél-dunántúli híradó. 19.35: Muzsikáló fiatalok hangver­senye a stúdióban. 19.45: Filmdalok. 19.52. Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Sevillai bor- bély (este 7 órakor). Bartók-tér- let. Tájszínház: A nadrág (este 8 órakor). Bűkkösdön. MOZI: Park: Egy szélhámos vallomásai (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor). Jó idő esetén az utolsó előadás a Kert-moziban. Petőfi: Egy szélhámos vallomá­sai (5, 7 és D órakor). Kossuth: Ordasok között, (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Babák és bábok, 03/12. vl- lághíradó, Százarcú anyag, Elő­ször a porondon. (Előadások 11 uátó: „ óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Csak ket­ten játszhatták (5 és 7 órakor). Csak 18 éven felülieknek! Jószerencsét (Pécsszabolcs): Isten őszi csillaga (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Rákóczi (Mecsekalja): Az édes élet. I—II. (7 órakor, szélesvásznú, dupla helyárral). Május 1. (Vasas II.): Az utolsó­előtti ember (7 órakor, széles­vásznú). Istenkút: Májusi fagy (7 óra­kor). Kossuth (Mohács): Cartouche (6 és 8 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): A kilencedik kör (fél 9 órakor). Táncsics (Siklós): Az utolsó tél (fél 9 órakor, szélesvásznú). DUNÄNTÜLI napló A Magyar Szocialista Mumtaspa™ Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvan Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u. 11. Telefon: * 55-91, 50-00^ ______ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u 10. sz. Terjészti c Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok’' nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft* Indexszám: 25 051 i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom