Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-14 / 110. szám

4 MAPI# 1963. MÄJUS 14. VÁROS KUPOLA ALATT Ajkai szibériai városban sohasem fog esni a hó ♦ Volksstimme és a Berliner Zeitung cikkei alapján Sxátlíttnánty: c&inos székek Utánpótlás az éjszakai klubok számára Toborzóiroda Becsben — Szőkék előnyben Újabban egyre többet ol­vashatunk arról, hogy milyen lesz a jövő városa. A XXI. század városaiban e jóslatok szerint mozgó járdák viszik az embereket, a házak tetején pedig helikopterállomások lesznek, mert a gépkocsikat ezek a légijárművek fogják fölváltani. A mai nemzedék nemegyszer' irigykedve gondol az utódokra, akik ezekben a fantasztikus városokban fog­nak majd élni. A Szovjet­unióban máris ezen dolgoz­nak, hogy ezeket a merész ál­mokat megvalósítsák. A szov­jet lapok szerint rövidesen hozzáfognak egy ilyen XXI. századbeli város megépítésé­hez. Kupola a város felett Ezt a merész elképzelést a Szovjetunió legzordabb vidé­kén, Eszak-Szibériában fogják megvalósítani. Az új város neve Ajkai lesz. (Ez a szó az ottani lakosok nyelvén dicső­séget jelent.) Felvetődik ter­mészetesen a kérdés, hogy mi szükség van a város megépí­tésére olyan rendkívül mos­toha éghajlati viszonyok kö­zött. A magyarázat egyszerű: Szibériának ez az Északi-sark­kör határán lévő része rend­kívül gazdag bányakincsek­ben, különösen pedig gyé­mántban. Ajkai tehát a gyé­mánt városa lesz, mert a kör­nyező gyémántmezők kiakná­zása igen jövedelmezőnek Ígérkezik. A kiaknázott gyé­mántot majdnem teljes egé­szében ipari célokra használ­ják. A termelésnek, csupán öt százaléka kerül piacra ékszer formájában. Szibériában már eddig is tártak fel gazdag gyé­mánt-mezőket. Innen 500 kilométerre van például a Mim gyémántmező, ahol 5500 ember dolgozik Ajkaitól azon­ban még nagyobb eredmé­nyeket várnak, ezért építik ide az új, kupola alatti vá­rost A város tervét a leningrá­di építészeti főiskola szakem­berei készítik. Nyilvánvaló, hogy ez a különös terv neu. íz feladatok elé állítja a terve­zőket, a zord éghajlat miatt. Ez vezette a tervezőket arra az elhatározásra, hogy az egész várost egyetlen nagy. átlátszó műanyagkupola alá énítsék. Ilyen megoldást ed­dig még sehol sem alkalmaz­tak a világon. Különleges sta­tikai törvények alkalmazásá­ról van tehát szó, s a munkát nagyon alaposan elő kell ké­szíteni, mert eddig még sem­milyen tapasztalat sincs ezen a téren. Kétségtelen azonban, hogy ha a terv megvalósul, akkor a világ minden tájáról ide tódulnak majd a szakem­berek, hogy tanulmányozzák az itt alkalmazott műszaki megoldásokat. Az is valószí­nű, hogy az első ilyen terv megvalósítása után Alaszká­ban és másutt is hozzálátnak ilyen városok építéséhez. A legszembetűnőbb újítás természetesen az egész várost fedő óriási kupola alkalmazá­sa. Miért van erre szükség? Azért, mert Szibériának ezen a részén a hőmérő na­gyon gyakran mínusz 50 fokra süllyed. Ezt a hideget pedig legfeljebb a bennszülött sark­vidéki lakók viselik el, a mérsékeltebb övezetekből oda­telepített munkások aligha. Acéloszlopokra épülő város Az egész város tehát ku­pola alatt lesz. Kezdetben míg kisebb területet foglal el, ez nem is megoldhatatlan fel­adat. Mi lesz azonban később, ha majd a lakossága szaporo­dik és a város területe növek­szik? A tervezők ezzel az es­hetőséggel is számoltak. A város központjától, azaz a ku­pola alatti részből, további ut­cák indulnak ki legyezősze- rűen, s ezeket szintén mű­anyagból való fedő fogja ta­karni. Az építészeket nagy feladat | elé állítja a rendkívül hideg edő járás, amely lehetetlenné teszi a szakmában szokásos eljárások alkalmazását. ’ Az építészet alapvető törvényei, az anyag tulajdonsága és ma­ga az épület alakja is válto­zik. Ezeket a körülményeket tehát feltétlenül figyelembe kell venni, és alkalmazkodni a rendkívüli időjárás szabta körülményekhez. Az épületek alapját például nem lehet kiásni, és vasbeton­ból építeni. A talaj ugyanis több méter mélyen fagyos, s az ilyen alap nem nyújt megfelelő biztonságot. — Más megoldást kell alkalmazni. Az épületeket kivétel nélkül acél­oszlopokra fogiák építeni. A házak alakja is különböz­ni fog a megszokott négyszög­letes formától. Ehelyett kerek hengeralakú házakat fognak építeni A jakutszkí körzet­ben, ahol Ajkai épül, eddig is ilyen alakú házakat építettek. Ennek az a magyarázata, hogy a rendkívül erős és jeges sar­ki szelek ereje csökken az ilyen kerek felületeken. Az­zal ugyanis számolni kell, hogy habár a város kupola alatt lesz, a szél mégis beha­tol az utcákba. Tarka színek a szürke pusztaságban Természetes, hogy az egyik alapvető feladat a fűtés meg­oldása. A tervezőknek erre különös gondot kell fordíta- niok, és nyilvánvaló, hogy az egész várost központi fűtő- hálózattal fogják ellátni. Az építészek további fel­adata az, hogy valamiképpen csökkentsék a vidék mostoha éghajlatának hatását az em­berekre. Ezen a vidéken ugyanis a tél rendkívül hosz- szú, a napok pedig egészen rövidek. Szinte azt lehetne mondani, hogy a nap soha nem is süt. Ezért az állandó szürkeséget, amely igen nyo­masztóan hat az ember lel­kiállapotára, a sídnek gazdag­ságával akarják ellensúlyozni. Az élénk színek tarkasága a házakon és a tárgyakon ugyanis változatofságot teremt, és ez okvetlenül jó hatással I lesz az épülő gyémántváros I lakóinak kedélyére. „Nagyforgalmú éjszakai klu­bok számára fiatal, csinos p incémőket és mixernőket keresünk. Minimális jövede­lem havi 4000—4500 schil­ling." Néhány nappal ezelőtt azo­nos tartalmú szöveg jelent meg legtöbb osztrák újság ha­sábján. A lányoknak az egyik szállodában kellett jelentkez- niök egy bizonyos Vbg igaz­gató úrnál. A nagy kereseti lehetőség, havi 4000 schilling, egy jó szakmunkás kétszeres jövedelme, a lányok invázió­ját indítota a megjelölt szál­lodába. Vog igazgató . úrnak hama­rosan át kellett tennie főha­diszállásét egy kávéház hát­só termébe, mert a szálloda vezetősége távozásra szólítot­ta fel, mondván, hogy szállo­dájuk jóhírét nem akarják kockára tenni. A felvétel a legkomolyabb formák között történik. Az igazgató úr a jelentkező csi­nos lányokkal felesége és tit­kárnője jelenlétében tárgyal. A lányoknak kérdőíveket kell kitölteni s nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a rubarikát sem: „Állapotos ön?” Ha valaki igennel vála­szol, azzal sajnos nem tudnak többet tárgyalni. Mindez az EVE nevű diva­tos éjszka’ lokál kávéházi ré­szében történik. "Eve igen hír­hedt hely Becs éjszakai életé­ben. Nem egy esetben neves filmsztárok pofozkodtak ösz- sze, vagy jobbhíján egymás férjét karmolták véresre. A sző­ke pincémők rövid balettszok­nyában, csipkés kisnadrágban, csípőjüket riszálva szolgálják fel a 680 schillinges pezsgőt. A striptease táncosnők bla- zirt arccal lépnek fel, s a pá­holyokban mindenütt vörös fény világít. A jelentkezők itt láthatják meg, milyen feladatokat kell ellátniok. De nem itt Becs­ben, hanem az UNITÉRA szó­rakoztató yállalait egyéb 1»* káljaiban. A vállalat Blatzhein úr tu­lajdona, ő Nyugat-Németoav szag éjszakai mulatóinak és bárjainak koronázatlan kirá­lya. Az utóbbi hónapokban a vállalat forgalma mintha meg csappant volna. Számos lo­kálban Kölnben és Hamburg­ban, Münchenben és Stutt­gartban egvaránt arról pa­naszkodtak a vendégek, hogy a pincémők már nem a ré­giek, azaz, hogy nagyonis a régiek. Amíg az NDK-ból a ka­landvágyé fiatal lányokat fényűzés és szép ruhák ürü­gyén át lehetett csalogatni, a striptease bárok és mulatók felszogáló személyzete negyed évenként cserélődött Ebben a szakmában, amikor este tíz­től reggel ötig együtt kell in­ni a vendéggel, negyedévnél tovább nem igen bírja egy pincémé vagy bárhölgy, hogy mindig csinos és üde marad­jon. Márpedig Blatzheim mu­latóinaik mindig a csinos fia­tal szőke nők voltak a leg­főbb vonzóerei. ' A szórakoztató konszern vezetősége most Béce felé nyújtotta ki csápjait. Auszt­riában épp úgy mint a leg­több országban tilos külföldi munkára munkaerőt toboroz­ni Az UNITÉRA az Eve mellett más mulatókat is nyi­tott Ausztriában, s ugyan ki tilthatja meg, ha 1—2 hetes munka után valamelyik lány szeretné látni a vállalat kölni vagy hamburgi mulatóját? Igaz viszont, hogy tárgyila­gos ítéletek szerint nem 1—2 lány, hanem több tucat le­függönyözött autó lépett át a határon csinos, szőke szál­lítmányával, hogy a hambur­gi, kölni mulatók személyze­tét kisegítsék, (Sz. L.) A Prágai Smetana terem, a minden év májusában meg­rendezendő „Prágai tavasz” nemzetközi zenei fesztiválok egyik központja. MOZAIK REMEK ötletet eszelt ki néhány francia szeszgyá­ros. Lapos, gyógy­szeres dobozokban hat illetve tizenkét ampullában Whis­kyt hoztak forga­lomba, nehogy a zamatos pálinka kedvelői zavarba öjjenek, amikor éppen kedvük szottyan inni. így egyszerűen azt mondhatják: — Be kell ven­nem az orvosságo­mat! * AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI Longview városka iolgármesteri hiva- ala öt méter má­jas átjárót építte­tett a főutca leg- ‘orgalmasabb része 'ölött. Az átjáró szélessége 10 cen- i méter Ugyanis a móku­sok számára ké­szült, hogy a főut- -a két oldalán zöl- lellő part egyik ré­zéből életük koc­káztatása nélkül uthassanak át a lásik ligetbe. * HENRI ROGHA- TIN francia kötél­én cos új világre­kordot állított föl. 'légy teljes napig, ■>zaz 98 óra hosz- ,-zat ült, állt, és fe- " -’t egy szál kötő­én. Henri Rocha- tin miután leeresz­kedett rekordja szellős és ingatag helyéről, kijelentet­te, hogy maradt volna még, bírta volna még, de úgy viszketett a háta, hogy azt már se- hogysem állhatta. * JOHN ANGWELS svédországi, barro- si lelkipásztor a világ egyik legis­mertebb gombgyűj­tője. Gyűjteményé­ben 125 000 külön­féle gomb talál­ható. A különös gyűjtőszenvedély ötletét az adta a lelkésznek, hogy a perselyben szerfö­lött gyakran talál gombokat. * AZ ANGOL alsó ház több képvise­lője javaslatot ter­jesztett elő, egy XVII. századbeli törvény hatályon kívül helyezését kérik. A törvény kimondja, hogy a férjeknek nem sza­bad este 9 és reg­gel 6 között verni a feleségüket, mert ezzel zavarják a szomszédság éjsza­kai nyugalmát * II. HASSZÁN marokkói király nemrégiben Ameri­kában járt. New York-i tartózkodása alatt öt Cadillac is ugyanannyi Chrys­ler gyártmányú gép kocsit vásárolt. A jó New York-iak nem is ezen csodál koztak, hanem azon, hogy őfelsége II. Hasszán ötezer lepedőt is vett. * WILLY FORST, a harmincas évek1 legismertebb oszt­rák filmszínésze és rendezője, tehát a film egyik valóban legnagyobb szakér­tője, így nyilatko zott a hetedik mű vészét fejlődéséről — A film nag; korszaka akko volt, amikor a sze­relmi jelenetekei még iilőhelyzetber játszották le. * A NYUGAT-NE METORSZÁGI Ro­senheim városká ban új postahiva ta.lt építettek. A postapalota Nyu­gat-Németország egyik legkorszerűb' épülete föl van sze­relve o moderv. technika minden vívmányával. Csu­pán egy baja van: a tervező építész- mérnök megfeled kezett valamiről egyetlen WC sincs a szupermodern épületben. A rosenheim postahivatal dől gozói szapora jókí vánságoklcal emlé­keznek meg az épí­tészmérnök elme beli képességeiről. V. A szakács felvilágosításai Elsőnek az orvos szólalt meg: „A vasutak nyomorú­ságos állapotát a vörösöknek köszönhe jük”. „Hogyan?”’ „Ök hagyták ránk ezt az ócska intézményt, s az állam­nak igen sokba került a kor­szerűsítés.” Azt nem említette, hogy az­óta már 25 esztendő telt el! Azután valahogy az árakra terelődött a beszélgetés. „Igen — valóban úgy van, de az árak emelkednek — mondotta az orvos — valaho­gyan ellenőrizni kellene az árak alakulását. A legnagyobb baj azonban, hogy rémes né­pünk van. Akadékoskodó tár­saság, ahelyett, hogy együtt­működnének a hatóságokkal, állandóan ellenzékieskednek. Az orvosnak jólmenő prak- szisa van Tarragonában, elé­gedett. Most rokoni látogatás­ra megy a feleségével. Ö nem akadékoskodik, nagyszerűen kijön a hatóságokkal. „Neki nincs miért panasz­kodnia, — mondotta a szakács az orvosra célozva. Kérdezzen meg csak egyszer egy mun­kást! Senki sem akar az üze­mekbe menni dolgozni, mert ott alig keresik meg a legszük­ségesebbeket. Szívesebben mennek cipőtisztítónak vagy .pincérnek. Nem könnyű dol­gozni ilyen éghajlat alatt, de a borravaló sokat jelent. Az üzemek helyett szívesebben mennek a szállodákba, a gaz­dag turisták körül lebzselni, mert ott mindig leesik valami. Franco semmivel sem törődik Hadarva folytatja mondani­valóját. A fülkében kibírha­tatlan a forróság. Papírzacs­kóból sonkás kenyeret vesz elő, kettétöri és felét nekem nyújtja. Nem hajlandó tudo­másul venni tiltakozásomat. Tovább mesél: „Spanyolország nagyon gaz­dag. mi mindent lehetne itt kezdeni! Mezőgazdaságunk vi­rágozhatna, az ipar fejlődhet­ne. De ezzel a kormánnyal. Franco egyáltalán nem törő­dik ezzel, az urak csak a sa­ját zsebüket nézik. Már 25 éve kormányoznak és egyre rosz- szabb lesz.” „Mit szólnak ehhez az em­berek?” „Nagyon nehéz. A munká­sok egyszer itt, egyszer ott sztrájkolnak, de el vannak szi­getelve. A külföldi olykor naiv kér­déseket tesz fel. ■ „Vannak tulajdonképpen pártok Spanyolországban?” „Nem. — válaszolta — csak a falang. Oda azonban senki sem akar menni. A fiatalokat kényszerítik a belépésre. A mélyben azonban, a felszín alatt vannak pártok: a kom­munista és a szocialista párt. Ha körülnéz, mindenütt csak egyenruhát lát, a Caurdia Ci­vil, a rendőrség, a milícia, a katonaság tagjai. Semmireke- lök, akik a mi költségünkön élnek. A szó csak úgy ömlik belő­le. Lassan közeledünk Bilbao- hoz. Elmondja, hogy megint külföldre utazik, mert Spa­nyolország túl szűk a számá­ra. Dél-Amerikáról, Európáról beszélgetünk. „Tudja, van valami, amit nem tudok magamnak meg­magyarázni: Oroszország. Egész rövid idővel ezelőtt, néhány évtizede még Európa legelmaradottabb országa volt. A mi országunk meg valami­kor gazdag volt. És ma? Az utolsó helyen állunk.” Bilbao ipari város, hegyek között, lejtőkön terül el. Kö­rös körül mindenütt gyárké­mények. Bilbaoból fejlődése ellenére sem sikerült szép vá­rost varázsolni. Vannak ugyan széles útai és terei, de épüle­tei, magas házai semmi más­sal sem dicsekedhetnek, csak­hogy hatalmasak és magasak. Az új épületek nem szépek. Bilbao tisztább, mint Barce­lona, de nincs meg az a ki­mondottan déli atmoszférája, mint a katalán fővárosnak. Vaktában indulok el. Az egyik téren ablaktalan kör­alakú épület emelkedik. Lát­szik rajta, hogy új, vörös és fehér kövekkel mintázott. „Ez a mi új arénánk. Itt tartják a bikaviadalokat." Idősebb ember lépett hozzám, magyarázva, az egyik ház por­tása. „A régi arénánk leégett. Most elkészült az új. Szép? A gazdagok adták össze a pénzt, a legtöbbet az egyház. A nye­reséget az egyház ..jótétemé­nyeire” fordítják. 14 000 em­ber befogadására alkalmas. Egyes üléseket selyemmel vonták be, ezek azonban drá­gák. Mindig sok külföldi. for­dul itt meg." „Mondja, maga már járt benn?” „Én? Nem, az túl sokba ke­rül. Az olcsóbb helyek ára 200 peseta, s én havi 800 pesetát keresek.” „Hogy tud abból kijönni?* Nevetett. Komikus kérdés. Hogyan is lehet 800 pesetából kijönni? „Hordom a bérlőknek a te­jet, belépőjegyeket szerzek és mindig leesik egy kis borra­való. Várjon csak! Maga biz­tos szeretné az arénát belülről Itáni. Jöjjön velem, felme­gyünk az utolsó emeletre, on­nan bepillanthat. Ha valaki kérdezősködik azt mondjuk, hogy az egyik bérbeadandó lakást jött megnézni.” 36 évi munka egy lakásért Felmegyünk. Az aréna ke­vésbé érdekel, annál is inkább a lakás: négy kis szoba, egy nagyobb szénfűiésű konyha, fürdőszoba tussal, mosdó a cselédlány részére, tus nélkül. „Mibe kerül ez a lakás?” „Háromszázötvenezer pese­ta.” A lakás kifizetéséért a por­tásnak több mint 36 évet kel­lett dolgoznia és leleményes pénzszerzési forrásokra buk­kanni. Energikusan tiltakozott, amikor borravalót akartam adni. Csak hosszabb vonako­dás után fogadta el. Járkáltam a városban, kap­csolatokat kerestem. Hiába. Bementem néhány bárba, le­ültem a parkok padjaira. Egy férfi ült le mellém. Megpróbáltam vele szóba ele­gyedni. Jövő kedden: ALTALANOS ELÉGEDETLENSÉG i 4tE~rAAA T^: /ár _5 - ns^ 4 mmtmumi

Next

/
Oldalképek
Tartalom