Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
1 BB. MÁJUS 12. waplA 5 Egy tsz-elnök bukása — tanulsággal NAGYON ROSSZ VOLT a drávaszabolcsi termelőszövetkezet, amikor új elnököt kaptak. A közgyűlésein megszavazták, de már akkor mondták egynéhányan: majd a végén minden kiderül. Sajnos az aggályoskodóknak lett igazuk Nem abban, hogy még az előző évinél is rosszabbul zár majd a termelőszövetkezet. Nem, mert 1962-ben 26 forintot fizettek egy-egy munkaegység után, tizenkét forinttal többet, mint 1961-ben. És ebhez az eredményhez a volt elnöknek* Fazekas Imrének is köze van, Sokat futott a közös ügye után, azt akarta, hogy a tagoknak is több jusson, de... Igen! Ez a tragédia az egészben. A munkája ellen nem volt kifogás és Fazekas Imre mégis eljátszotta Drávaszabolcson a becsületét. — Apró dolgokkal kezdte. Hazarvátetett a lakására egy-két zsák takarmány- tápot. Nem a magáéiból, hanem a közöséből. A patronáló vállalat adott a termelőszövetkezetnek drótot A közösnek adta és nem Fazekas Imrének. A tsz nem használta fel, ezért úgy gondolta Fazekas Imre: ha nem használják fel, majd felhasználom én. És ezt is hazavitte. Elvégre ami a tied az az enyém ás, az enyémhez pedig semmi közöd. Körülbelül ezt a helytelen elvet vallhatta, amikor úgy bánt a közös vagyonával, mintha az az övé lenne. Egy alkalommal például Boda József kocsissal sertéseket vittek kényszervágásra Siklósra. Útközben azt mondta Fazekas Bódénak: álljon meg előttünk és rakjon le néki is sértésit Lerakták. Joga van megvenni — gondolta Boda. A sertést lerakták* de a pénzt még nem kapták meg érte. Más alkalommal csirkét vitt haza a tsz-ből, sőt előfordult a következő eset is. Ponyvát kért a termelőszövetkezet a Kendergyártól kölesön, hogy legyen mivel letakarni a szénát. A ponyvát a tsz-nek kérték, Fazekas Imre viszont garázsnak használta. Ezzel védte Trabantját az idő vi- szomtagságaiitóL Hogy mennyire elvesztheti egy ember a józan ítélőképességét azt Fazekas Imre példája is bizonyítja. Vett egy Trabantot. Nem volt elég pénze. Mit tett? Kölcsönkért a tagoktól. Drávaszabolcson is, meg Drávacsehiben is. A jólétért jótét jár. Lekötelezte magát. A tekintélye az előbbiek miatt is, a kölcsön miatt is egyre jobban elveszett. Sőt akadt követője is. Babos László brigádvezető is vitetett haza sertést a közöséiből, természetesen ingyen. Amikor végigment kocsijával Drávaszabodcson Fazekas, akkor -volt olyan, aki ki is mondta: „Ebből a kocsiból az egyik kerék az enyém* mert az én pénzem is benne van”. JELENTÉS MENT A JÁRÁSHOZ. Megvizsgálták az ügyet és közgyűlés elé vitték. Úgy határoztak: döntsön a köz gyűlés. A közgyűlés úgy döntött: igazak a vádak, Fazekas fogadkozott és próbaképpen megtartották. A járásiak figyelmeztették: adja él a Trabantot, fizesse vissza a tartozásait. Megfogadta a tanácsot, eladta a Trabantot és vett helyette egy újabb kocsit, újabb kölcsönfelvétellel, egy nagyobbat, egy Skodát. És ezután történt a következő eset is. — Eladták a tsz sertéseit. Fazekas a vételárból a pénztár megkerülésével felvett ezer forintot elszámolásra. Saját célra használta fel a pénzt. Ekkor aztán végképpen betelt a pohár. Az ügyben nyomozni kezdtek, de ezt megszüntették mivel Fazekasra is vonatkozott az amnesztia rendelet Az elnökségről leváltották és mint kihelyezett elnököt fegyelmileg elbocsátották. Most új elnök, helyi ember vezeti a drávaszabolcsi tsz-t, Simon János. Az emberek rendesen dolgoznak és nem felejtenek. Bizony nem sok jóit mondanak a volit elnökről. *— Érthetően. Ennyi lenne Fazekas Imre rövid és dicstelen elnöki pályafutásának története, amelynek tanulsága is van. Egyik igen fontos tanulsága az* hogy i Fazekas Imrének voltak már hasonló esetei. Egyszer, amikor a harkányi tsz elnöke volt Innen ismerték a drávaszabolcsi ak. Tudták azt is, hogy megbüntették már ezért és úgy gondolták, hogy megváltozott. Ezért szavaztak rá. A járási vezetők is tudtak az esetről, de akkor még túlkapásnak vélték az egész ügyet. Persze akkor még ők sem tudták azt. ami később kiderült: Fazekas Imre enyhén szólva szabálytalanságot követett él a villányi gépállomáson is, ahol brigádvezető volit. De erről a gépállomásiak nem tájékoztatták a járás vezetőit. Ez is később derült ki. De kiderült. Jobban, alaposabban meg kellett volna nézni kit tesznek egy termelőszövetkezet élére. Ezt sajnos ma már csak tanulságként lehet elmondani De ez az eset is figyelmeztetőül szolgálhat: a káderek kiválasztása alapos, körültekintő munkát igényel. AZ ESETEK TÖBBSÉGE azt mutatja: jól megválasztották a kihelyezett szakembereket. De sajnos, az is tény, hogy akadnak a kihelyezettek között olyanok, akik csupán jövedelemszerzésnek tekintik a termelőszövetkezetekben végzendő munkát Csak meggazdagodni. autót venni akarnak. Ez pedig nagyon káros. Visszavetheti a tsz fejlődését, elveheti az emberek kedvét, mert azt látják, hogy a vezetőjük a közössel csak immel-ámmal foglalkozik, de annál többet törődik saját ügyével Ilyen szerencselovagokra nincs szűk sag a termelősizövertkezetefc- ben. Azt pedig, hogy ilyen emberek ne kerüljenek ki a közös gazdaságokba csak a gondos, körültekintő, mindent figyelembevevő kiválasztás akadályozhatja meg. A másik következtetés; nem szabad tűrni a szabálytalanságokat. A legkisebb szabálytalanságot azonnal meg kell torolná. A harmadik: aki úgy tekinti a közös vagyont, mint Fazekas Imre, az menthetetlenül, ha előbb nem, utóbb, de elveszti az emberek bizalmát. Szálai János A tanács vezetői mosolyognak. — Látná csak egyszer, hogy nagyobb ünnepek előtt határsáv engedélyezése ügyében mekkora itt a forgalom — mondják. — Külön inspekciót tartunk, igazolunk, bélyegzőnk. Tudom, hogy néha egész tortúrát kell végigjárni az engedély megszerzéséért. Na, persze határmenti község s az éberség sohasem árt. De valami uton-módon könnyíteni lehetne azon, hogy ne kelljen hetekig a különböző hivatalokat kilincselni, ha valaki rokonát, szüleit vagy ismerőséit akarja meglátogatni. Mondják, hogy legutóbb a tanács- választási jelölőgyűléseken sokan felvetették ezt a problémát De nemcsak ezt. Régebben az volt a helyzet, hogy például a beremendiek átjártak Petárdára, Torjáncra, Üjbez- dánba. Közülük számosán oda is nősültek. Vannak Beremen- den nagymamák, akik még sohasem látták az unokájukat Ha megoldást lehetne találni arra, hogy két-háromna- pos rokoni látogatásra „gyorsvízumot”, vagy minek nevezzem, kaphatnának — nagyon örülnénk. A sorompó rúdját néha-néha kissé talán feljebb lehetne emelni.». napján leutazik,' megnézi, minden megvan-e, aztán ismét vonatra ül. Az új tanácselnök pedig nem tudja elfoglalni ezt a szolgálati lakást, marad tovább is a Cementgyár szolgálati lakásában. Ugyanis mielőtt elnökké választották, a gyárban dolgozott De a gyárnak is szüksége lenne arra a lakásra, ahol most az elnök lakik. A mostani elnök nem tud a lakásból addig kiköltözni, amíg a régi el nem hurcolkodik. Az pedig nem mozdul. Bútorraktárnak használja a háromszobás, szép lakást. Az üzem már felajánlotta neki, hogy rendelkezésére bocsát egy szép, tiszta helyiséget, ahol bútorait tárolhatja. De a füle botját sem mozgatja az ajánlkozó szóra. Csak azért, hogy az új tanácselnök be ne költözhessen az ő volt régi szolgálati lakásába. Marad a mozdulatlanság, az üzem dolgozói közül pedig akad, akire nagyon is ráférne egy gyári szolgálati lakás. Ezt a kört valahol — valamennyi érdekelt kérését figyelembe véve — szét kellene vágni. Ha a járási tanács segítsége kevés ehhez, akkor intézkedjen a megyei tanács illetékes osztálya. IV. V. Ezt a történetet nem a tanácson tudtam meg. Öle úgylátszik szerényebbek, semhogy az egyéni, a saját ügyükért szót emeljenek. Ezelőtt több mint fél éve — a régi tanácselnököt leváltották. Többféle oka volt ennek, többek között önkényeskedés, kiskirálykodás is. A volt tanácselnök elment a falubóL Elment, de bútorát a szolgálati lakásában hagyta. Néha Tölthet-e valaki egy napot Beremenden anélkül, hogy a Cementgyárat ne keresné fel? Három-négy évvel ezelőtt majd minden hónapban írtunk róluk egy cikket — elmarasztalót. — Az Építésügyi Minisztérium vállalatai közül csak mi fizettünk egy egész havi nyereségrészesedést — mond ja az üzem fiatal főmérnöke. Két éve került ide, az igazgatóvá, . Jóízűt nevet. — Munka után méhészkedőnk — mondja. Kérdőn nézek rá. — Igen, méhészkedünk. Az igazgató is, én is, a művezetők, szakmunkások is. Jó szórakozás ez. Meg hasznos is. Tavaly 30 mázsa körüli mézet adtunk az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központnak. Valóságos kis méztermelő „szövetkezetét” alakítottak. Hirtelen új nevet adok a gyár nak: Beremendi Cement-, Mész- és Mézművek. De nemcsak a tréfára jó ez a méhészkedés. — Ha együtt van a csoport, kinn a szabadban igazán kötetlenül és közvetlenül nem egy gyári problémát is megbeszélünk. Közelebb kerül ezzel is egymáshoz a vezető és a munkás. A csoportban az igazgató nem igazgató, csak méhész, a főmérnök nem főmérnök, hanem csoporttag, könnyebb a beszélgetés a „szakikkal” — mondja. Mond mást is. Azt, hogy náluk most egy teljes műszak dolgozik a „szocialista műszak” címének elnyeréséért. Jelentős feladat megoldását vállalták. Ha teljesítik, jutalmat kapnak. Ügy határoztak, hogy siker esetében az egész műszak együtt utazik megnézni a szegedi ünnepi játékokat. Ebben az üzemben is lemérhető, hogy mit jelent, ha a vezetők a „helyükön vannak”. — Az embert becsülik le azzal, ha nem követelnek tőle jó munkát — mondja. — Ez az elvem. Ezt a mondatot szóról szóra beleírtam a jegyzetfüzetembe. Azért, hogy most szóról szóra ide írhassam. Jó elv. Az em - becsülő el*. Verette LILIOM Az ember gyanakodva ül be a nézőtérre, mert tisztában van azzal, hogy tulajdonképpen a „közelítés” lesz a legnehezebb. Verkli, a ligeti körihinták szinte idehallatszó suhogása, copfos, csodálkozó kiscselédek, Muskátné, a körhintatulajdonos, a dühös és alattomos, kiszámított mozgású detektívek, a mindig' szitkozódó Hollundemé gyors- fényképész-műhelye, a kátrányos deszkakerítések, a hamiskártyások és mennyi más még — vagyis egy különös, szinte imbolygó álomvilág ez, amiben természetesen egy kicsit imbolyognak az emberek is, és csupán egy szerzői ötletre van szükség ahhoz, hogy a városliget és a mennyország között létrejöhessen az érzelmi és dramaturgiad közlekedés. Ez bizony nem a mi — matematikai rendszerekhez, atomfizikához, gazdaságpolitikához igazodott és egy kicsit a cinizmusra hajlamos felfogásunknak való. Muskátné nagy „újítása” az volt, hogy körhintáján kicserélte a ltot törött fülű, fekete lovat, piros automobilokra, mi időközben sok mindent „kicseréltünk” Azóta megéltük a háborúkat és az űrhajók száguldását, a ligeti hagyományt pedig időközben beszorítottuk egy tisztességes közintézménybe, a vidámparkba. Amikor a nézőtér elsötétedik és megszólal a veridiimuzsdka — az ember mindenesetre már megkötötte a színház műsorpolitikai elképzeléseivel a komproimisz- szumot a Liliom pécsi bemutatóját illetően, — mi mást tehet — és voltaképpen már csak arra kíváncsi, hogy a rendezés mit akar, de főképpen mit tudott kiemelni ebből a sajátosan Molnár Ferenc-i misztikumból? Nógrádi Róbert rendez® törekvése ehhez a misztikus és érzelgős világhoz képest eléggé egyértelmű és világos. Nem a melodrámára és a szép, könnyfakasztó ellágyu- lásokra építi fel az előadási — bár a darab sejtelmes és különös hangulatait a legnagyobb kímélettel mindenütt teljesen érintetlenül meghagyta — inkább azokat a lényeges emberi vonásokat keresi, mondhatni: áttételes szimbólumokat, amelyek a sok fölös érzelgősség mellett is a Liliom tulajdonképpeni értékeit jelentik. A századforduló idején készült magyar színdarabokat ma elég nehéz megrendezni. Ezek a színművek számunkra már egy teljesen idegen és túlhaladott világot ábrázolnak, különös misztikumokkal és belső homályokkal, az akkori hangsúlyok ma meglehetősen bizonytalanok és távolink. Az ilyen darabokat ennek megfelelően csaknem minden mai magyar rendező igyekszik a korszerű felfogáshoz alkalmazni, ami — példa rá sok — általában kevés sikerrel jár. Az egyetlen lehető rendezői megoldás — ha már a színház egy ilyen időből származó darab előadását vállalja — a mű teljesen hideg, objektív, szinte matematikai megközelí tése: vagyis mi benne az, ami a dolgok egy új, korszerű összefüggésében is mondhat valamit? Nógrádi Róbert is elkerüli a belső könnyek és a ligeti szegénynép romantikus ábrázolását, természetes egyszerűségre törekszik, és legfőképpen Liliom egyéniségének tisztázására, Ki is volt tulaj don- képpen ez a furcsa, hintásle- giény, miért volt ilyen, mivé lehetett volna, ás miért nem lett az, amivé lehetett volna? Annyi bizonyos: Liliom különös, markáns egyéniség, a A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója Julika (Győry Franciska), Mari (Pécsi Ildikó), (Iványi József). Liliom „boldog békeidők” perifériájának lázadó embere, aki gorombaságával, furcsa zárkózottságával tulajdoniképpen ön magát,’ az egyéniségét, belső szabadságát védi — nemcsak a nyomasztóan ránehezedő rendőri társadalomtól, az alattomos detektívektől, nemcsak a lompos, musfcátnés ligeti világtól, de a számára teljesen idegen érzelgősségtől, a hazugságoktól és a szolgaságtól is. Inkább vállalkozik egy esztelen és csaknem reménytelen rablógyilkosságra Fi- csurral, semhogy „házmester” legyen az Aradi utcában, vagy visszamenjen Muskátnéhoz a körhintára. Voltaképpen ez a szép, az emberi és a nagyvonalú Liliom alakjában, áld inkább meghal, semhogy egytisztítótűz után — amikor végre egyszer jót tehetne azokkal, Julival és a lányával akiket ez a furcsa, lázadó egyéniség olyan őszintén és megrendítően szeretett — ráüt a lánya kezére ahelyett, hogy esetleg 6 is „megfoltozná a háztetőt”, mint a menny- béli Kádár tette, de Liliom az utolsó pillanatban sem képes a megalkuvásra. Nógrádi Róbert a legenda- szerűség és az alkalmazott rendezői koncepció közötti feszültséget az egyszerű játékfelfogással, az előadás hajlékony ritmusával és az iróniával oldja fel. Az érzelgősséget háttérbe szorítja, csak annyit hagy meg belőle amennyi feltétlenül szükséges, Liliom és Juli belső világát logikus láncolatra építi fel. Ahol a rendezés képtelen kikerülni a romantikus elemeket, ott az előadás ritmikája lassúvá válik, amit Nógrádi a hangulatoknak megfelelő iróniával, karikatúrává! torzít — helyenként vállalva a disszonancia veszélyét is. Ami például rendkívül szellemes és ironikus Mari és Hugó megjelenéseiben, vagy a hatodik, azaz mennyországi képben — lángvörös sexbomba- gépírónővel, ötletes tisztítótűzi lejárattal, „földi” rendőr- fogalmazóval és detektívvél — de ugyanez az ironikus megfogalmazás disszonánssá válik például az ötödik képben, a kiterített Liliom körül. Egyszerűség és váltakozó ritmus — általában ezek a vo- I nások jellemzik a Pécsi Nemzeti Színház legújabb bemutatóját, amelynek néhány különösen szépein megkomponált jelenete emlékezetes marad. — mint az öreg pénztáros megtámadását megelőző drámai kártyacsata a vasúti töltés mellett, a rendkívül friss tempójú, atmoszférikus beveBefejeződött a fásítás Pécsett Tovább gyarapodott a város és környékének fásított területe. összesen 18 hektáron több tízezer facsemetét ültettek el — a Széchenyi és a Janus Pannonius Gimnázium, valamint a Bányaipari Technikum diákjainak segítségével. Égervölgyben — ahol a Városi Idegenforgalmi Hivatal turista és kiránduló helyet létesít, padokkal, sétányokkal» vízfelülettel — öt hektáron új erdőt telepítettek, egy hektáron pedig pótlást végeztek. Üszögpusztán, a víztisztítómű mellett ötezer kanadai nyárfa csemetét ültettek el. Pécsbánya- telepen negyvenezer akáccsemete került a földbe a Fekete hegyen és a városi kórház mögötti területen — eddig kopár, gazos, hasznavehetetlen terepen* zető jelenetsor Julival és Marival, a két kiscseléddei, és a visszafojtott, különös hangulatú befejezőkép. A rendezésben Liliom egyéniségének hangsúlyozása teljesen világos és érthető, azonban Iványi József alakításában ez a lázadó egyéniség az előadás folyamán nem mindig erőteljes, egyértékű és hangsúlyos. A Liliom rendkívül hálás szerep, de legalább eny- nyire nehéz is. Iványi József megpróbálta egyfajta, de nem túlhevített hőfokon végigjátszani az előadást, ebtől a hőfoktól alig tért el jobbra vagy balra. A belső színezetek hiányoztak az alakításából. Liliom fura jellem, kívül mogorva, zárkózott és támadó* de belül, a maga ridegségében is nemesen szép, újra és újra lázad. Juh megjelenése fordulópontot jelent az életében, a kis ragaszkodó cselédlány nem Muskátné és nem a ligeti lányok. Liliom robin- zoni belső világába bevonulnak az új fogalmak és az új érzések, szembe kerül az egyé Miségiével, őrlődik, valami lefogja, ami alól menekülni akar. Iványi József ezeknek az ábrázolásával többnyire adós maradt, a belső ellentétek határa elmosódott benne, egyvonailúvá vált, helyenként pedig megelégedett a külső megoldásokkal. Igaz, saját«, lompos Liliomot alakít, de ez a tompossá# inkább Ficsurra emlékeztet, nem pedig egy különös lázadóra. Ennek következménye, hogy ezt a Liliomot tulajdonképpen se gyűlölni, se szeretni nem tudjuk. Csak van. Sokkal erőteljesebb, nemesebb, emberibb és gazdagabb Cyőry Franciska alakításában Juli, a kis cselédlány. Az előadás legszebb élménye. Egyszerű, természetes, finom árnyalatokkal játszik, kerüli a r.épszíniműves érzelgősséget. Elhisszük ártatlan és makacs ragaszkodását, elhisszük és megértjük elzárt, szemérmes világának minden szépségét és nemes asszonyiságát. Az előadás legszebb jelenetei is az ő alakításához fűződnek. Pécsi Ildikó — Mari, a másik kis cseléd szerepében könnyedén, eleven színekkel játszik, ő oldja fel a legtermészetesebben a két főhős körül kialakuló komor hangulatokat, ugyanakkor érzékelteti pályája eltérését Juli pályájától, fokról fokra távolodik, mégis marad benne mind végig valami ősi, természetes ragaszkodás Juli iránt. Takács Margit mint Muskátné, életteli és a szereppel szemben megfelelően ironikus. Végvári Tamás eléggé idegen Hugó alakjától, tehetsége segíti át az általa megformált jellem és a színészi alkata közötti bizonytalanságokon. Padi László furcsa, de hatásos Fi- csurt ábrázol, különös mozgása és fanyarsága emelte ki. A. népes szereplőgárdából még Arany Kató, Hegyi Péter, Falud! László, Papp István, Dávid Kiss Ferenc, Jablonkay Mária és Koppány Miklós nyújtott elismerésre méltó alakítást (111 r a *---er_*a T fiteiy aim
