Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-17 / 113. szám
1963. MÁJUS 11 (UAPLÖ 3 A korszerű gazdálkodás iskolái M Üzemszervezés az állami gazdaságokban A nagyüzemi gazdálkodás Úttörői az állami gazdaságok Tapasztalataik átadásával sok kockázatos kísérletezéstől men tik meg a termelőszövetkezeteket. Jellegükből adódóan gyorsabban reagálnak az új hazai vagy külföldi termelési módszerekre, eljárásokra, válla iva azokkal járó esetleges kudarcokat is a gazdálkodás világszínvonalának elérése érdekében. Ebből az úttörő munkából a baranyai állami gazdaságok is méltóképp kiveszik részüket. Az állami gazdaságok fejlődésében tudó-tói új szakasz kezdődött. Ez időtől kezdve fokozatosan megváltozott a gazdaságok technikai felszereltsége. A fogatokat, a lassú mozgású, régi kormos traktorokat modem univerzális gépek váltották fel, a kézi kapát és kaszát a kaszálógép és a növényvédő vegyszerek. Az ui technikai és kémiai eszközök használata most már megkövetelte a hagyományos üzemszervezési és munkaszervezési elvek felülvizsgálatát, a tajjellegnek és az üzemi adottságoknak megfelelő koncentrált és szakosított termelést. Modem nagyüzemben szakosításra mindenképpen szükség van. Egy-egy gazdasag szakosítása azonban nagyon körültekintő, megfontolt munkát igényeL — Az első és legfontosabb feladat a termelési Irány' meghatározása és az üzemágak arányának megállapítása. A termelési irány — profil — meghatározásánál a nép- gazdasági igényt és az adottságokat kell összehangolni így alakultak ki a hibridkukorica-termelő, áprómag- termélő, ipari növény termelő, állattenyésztő stb. állami gazdaságok. Az üzemágak arányát úgy alakítják ki a gazdasagok, hogy ezek az arányok mindenekelőtt a fő üzemág termelési feltételeit segítsék elő az üzemben lévő egyéb adottságok legteljesebb kihasználása mellett. A munkák komplex gépesítése érdekében egy-egy üzemben lehetőleg 3— 4 növénycsoportot termelnek. Ez maga után vonja a hagyományos zárt vetésforgó és t ai a j erőgazdálkodási elmé- j let megváltoztatását, rugalmasabb vetésváltási sorrendet, vegyszeres kukorieatermesztés esetében pedig a monokultúra lis ermelést. A komplex gépesítés érdekében ki kell alakítani a nagy táblákat és tömböket. A régi 10—50 holdas táblaméretek akadályozták a gépek kihasználását. A gazdaságok 100— 150 holdas táblákból álló tömböket alakítottak ki, melyeken már gazdaságos a gépcsoportok alkalmazása. A szakosítás során a vegyes állattartó telepek helyett koncentrált, szakosított telepeket jelöltek ki. A gyári takarmánytápc k elterjedésével a baromfi ós st- s ágazat kapcsolata teljesen fellazul, vagy meg is szűnik a növénytermesztéssel, ezért ezeket a telepeire*' műutak és állomások mellé helyezik. A régi épületek - mint azt a bikali gaz- éi-.féir példája is mutatja — bon*ás nélkül, csupán belső munkákkal átalakíthatok a célnak megfelelően. A szakosított telepeken folyamatossá lehet tenni az árukibocsátást. A szakosítási munka egyik i?en fontos feladata a munkaév erőgépe* fokozatos központozása. géprendszerek kialakítása. A gazdaságok ezt fokozatosan valósították meg, először a bonyolultabb betakarító gépeket központosították. mint például gabona- és silókombájn, nehéz lánctalpasok. univerzál szállító gépek. Igv kevesebb munkagépre volt szükség, javult az üzemanyag- kilátás, a gépek karbantartása, ápolása, megvalósult a helyszíni szerviz szolgálat, könnyebbé vált az ellenőrzés. És végül, de jelentősége miatt az első helyein kellett volna megemlíteni, a szakosítás során meg kellett szüntetni a régi üzemegység szervezetet, kialakítani az új ágazati szervezetet, kijelölni a specialistákat és szakmai nkásokat A korszerű gépeik és vegyi anyagok alkalmazása magasabb műszaki szintet igényel, melyet az általános szakemberek már nem tudnak ellátni, ezért vaip szükség specalistáfcra. A korszerű vezetési rendszernek két formája alakult ki állami gazdaságainkban. Egyik’ az ágazati vezetés, melynél egy legfeljebb két ágazatnak egy-egy specialista a gazdája, a másik az úgynevezett kombinativ vezetési módszer, melynél az 1000 —2000 holdas üzemegységeket 4—5000 holdas kerületek váltották fel, élükön a kerület- vezetőkkel, akik a központi specialisták által elkészített technológiák szerint végeztetik el a munkát. Az elsőre a bikali, a másodikra a sátorhely— bólyi gazdaságot lehetne felhozni példának. Az ágazati vezetésnél a gépek kidolgozott technológia alapján közpomtoí.ítva üzemelnek, így jébban összehangolhatok az egyes munkaműveletek és folyamatok, és egy bizonyos szakmának mesterévé neveli a vezetőkei:. Például kukorica szakmérnök alkalmazásával szakmunkásokra épített gyárszerű munkaszervezeteik alakulnak ki az egyes telepeken, kulturáltabb kapcsolatokat igényel a szakmunkás, telepvezető technológus és az ágazatvezető szakmérnök között, hiszen rmn-lkájufc alapja a technológia, a vezetés érvényesíteni tudja az üzemszervezés kettős feladatát, a közvetlen feladatokat és az előre- mutatást, rendeződik a dolgozók és vezetők munkaideje stb. Az új munkaszervezéssel a növénytermesztésben komplex brigádok alakulnak a műveletek elvégzésére, melyek egységes technológia alapján dolgoznak. A szakosított állattenyésztési telepeiken fokozódik a munkamegosztás, mélynek során világosan elkülönül a szakmunkás, a betanított munkás és segédmunkás munkája. A szakosítás útja tehát ide vezet S hogy nem könnyű eljutni idáig, ezt mutatják a baranyai gazdaságok szakosítás során szerzett negatív tapasztalatai is. A gőrösgali gazdaságban például komoly problémát okozott az, hogy bár a megfelelő feltételeik hiányoztak, erőltették az új munka- és üzemszervezési formáikra való áttérést. Veszélyezteti a sikert az is, ha a helyi körülmények figyelmen kívül hagyásával egyszerűen lemásolják az új módszereket. Sok ellenzője akadt az új módszernek a dolgozók, sőt a mérnökök, vezetők körében is, hisz az átszervezés során a dolgozók egy részének családjától mesz- szebbre kellet munkába járnia, mérnököknél, vezetőknél a látszólagos kisebb hatáskör váltott ]d ellenállást Hibákhoz vezetett az is, hogy helyenként erőltetetten oldották meg a központosított gépüzemet ß Ezek a lényegében megoldható hibák nem csökkentik a szakosítás, az új munka- és üzemszervezési formákra való áttérés jelentőségét Mimt az állami gazdaságaink tapasztalatai is mutatják, ahhoz, hogy nagyüzemi gazdaságaink tovább lépjenek, korszerűbben és termelékenyebben gazdálkodjanak, szükség van szakosításra és az új típusú munka és üzemszervezet bevezetésére, azonban, mindezt nem szabad elsietni vagy erőltetni, illetve körültekintően kell végrehajtani. Rónaszéki Féretlené Magyar—lengyel barátsági napok Pécséit A magyar—lengyel barátsági szerződés 15. évfordulója tiszteletére a TIT, Hazafias Népfront városi Bizottsága, a városi tanács, a Fegyveres Erők Klubja május 22-én és 23-án magyai— lengyel barátsági napokat rendez Pécsett a budapesti Lengyel Olvasóterem közreműködésével. A barátsági napok keretében szerdán a pártiskola dísztermében „Magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok a KGST keretében” címmel előadás hangzik el és Lengyelország mai életét kép- kiállitás keretében mutatják be. Ugyancsak szerdán este 6 órakor a Fegyveres Erők Klubjában ünnepélyesen megnyitják a „Mai lengyel grafika" kiállítást. A megnyitó után hasonló címmel előadás hangzik el, máj azt követően lengyel képzőművészeti filmek bemutatására kerül sor. Másnap, csütörtökön szintén a Fegyveres Erők Klubjában „Lengyelországi beszélgetés” címmel, az ifjúsági klubban hangzik el, majd este nyolc órai kezdettel a díszteremben bemutatják a nagydíjas „Mater Johanna” című filmet. ' A barátsági napok rendezése méltó hozzájárulás lesz a magyar—lengyel baráti kapcsolatok további elmélyítésének. ÁLLVÁNYERDŐ Erb János montázsa Napi ezer csille szén egyetlen te|lésből BENSŐSÉGES ünnepség színhelye volt tegnap délután a pécsszaibolcsd István-akna csarnoka. Felszállás után 25 bányász gyűlt össze, hogy a rögtönzött kis ünnepségen részt vegyem és átvegye a tröszt igazgatóságának jutalmát a jó munkáért. A 25 dolgozó egyike sem sejtette, miért hívták őket egybe és milyen ünnepség lesz az, amelyen részt keli venniök- — Nagyobb lesz az öröm, Egy „unalmas“ úton Beremenden jártam, Pécsre visszautazni vonattal akartam. A helyzet azonban megváltozott, mert a Beremendi Cementgyár főmérnöke felajánlottal ű cementszállító autóval behoznak, ha megfelel. Miért ne? Többször láttam már ezt a szürke, két nagy tartályú autót s a vezetőfülkében utazni nem is rossz gondolat. — Már a második tartályt töltik — mondja a gyár szállításvezetője — rövidesen indul. Feketehajú, kreolbőrű, 30 év körüli férfi a gépkocsivezető. Beülünk s az autó kikanyarodik az országúira. — Jobb így kettesben utazni, nem olyan unalmas az út, majd elbeszélgetünk — mondja a sofőr. A motor egyhangúan duruzsol. — Nem könnyű ezt a nagy alkotmányt kormányozni — mondom. — Nem veszélyes, a súly hátul van, így az eleje egy kicsit felemelkedik. Gyorsan kiszámítjuk: a cement és az autó körülbelül 200 mázsa. — Jó kocsi ez, speciális Csepel gyártmányú. Közel 100 lóerős — mondja. — Kereset? — Nem pa naszkodhatom. Csak sokszor 14—16 órát is az autón vagyok. Kora reggel már kijövök az ÉPFU telepéről s nem egyszer késő este van, amikor visszaérek. Naponta kétszer, háromszor is megteszem az utat. Hirdre szállítom a cementet. Óvatosan, körültekintően vezet, de a sík betonúton engedi | szaladni az autót. Kapaszko- I dunk a toronyi dombra, szinte lépésben haladunk. — A menetidő pontosan ki van számítva, azt tartani kell — mondja. — De a motort nem szabad erőltetni. Higyje el, érzi a motor, ki bánik vele jól. A sofőrnek pedig munkatársa az autó. Belőle él, vigyázni kell rá. Megyünk a dombról lefelé. — Ha most lefelé a lendületet jól kihasználom, akkor könnyebben felfutunk a dombtetőre. Érzi, hogy nyomja a súly a kocsit előre? Tizenegy éve gépkocsivezető. — Ezzel a kocsival járni jó, nem idegeskedik az ember. Nincs rakodó, nem kell velük veszekedni. Tudja, hogy mit melóznak a rakodók? Sokat. Azt mondják: a sofőr az autó felelőse, ő felel azért is, hogy hányat fordulunk egy nap. Ha többet fordulunk, több a pénz nekünk is, a vállalatnak is. De bizony sokszor nem volt szívem hajtani a rakodókat. Istentelen keményen dolgoznak úgy is. Jön velünk szembe a kolléga, a mi kocsink „testvére”. Mindkét sofőr integetve üdvözli egymást. — ö már jön vissza. Ketten járjuk ezt az utat. A repülőtér mellett haladunk. Az ejtőernyősök — fiúk, lányok — gyakorlatoznak. — Szép sport, mennyi lány van köztük. — Nős? — Nem. Szerencsémre. Vagy szerencsétlenségemre? Ha hazaérek, nincs, aki főtt ételt adjon. Nagyon nehéz az étkezés. Most, hogy ezen a kocsin vagyok — jó. A cementgyárban ebédelhetek. De régeb ben — hetente egyszer, ha meleg ételhez jutottam. Higgye el, a tehergépkocsivezetők többsége gyomorbajos a rend- szertelen kosztolás miatt. Pécsre érünk. Másfél óra volt az út. Megy tovább Bird felé. Aztán ismét vissza, Be- remendre. Mindig pontosan, időre, mint az óra. (—ray) i ha megtudják, hogy egy kis „pónzmagot” osztanak ki a kiváló munkájukért, — mondotta az ünnepség előtt az irodában Tátrai József üzemvezető. — Amit a termelés területén elértek, minden dicséretet megérdemel A „történet” úgy kezdődött, hogy Istvári-aknán május elején bevezették a négyműsza- k«s termelést. Az ország bányáiban először a Pécsi Szénbányászati Trösztnél próbálkoznak a négy-négy edes műszakkal. Az előjelek azt bizonyítják, hogy sokkal „kifize- több” minden szempontból, mint a három műszakos. Bokor József csapatvezető irányításával kezdtek hozzá egy 70 méter hosszú frontfejtésnek. A négy műszakban dolgozó 111 bányász úgy szervezte meg a munkát, hogy az zökkenőmentesen haladt műszakról műszakra, illetve napról napra. A kaparószalagra állandóan folyt a szén, és a felszállttott csiilemennyiségek állandóan Egy hét múlva szedik a zöldborsót a villány-siklósi dombokon A nyárias időjárás hatására különösen a megye déli részein indult gyors fejlődésnek a növényzet. Ezen a vidéken már pirosodik és néhány nap múlva beérik a májusi cseresznye, diónagyságú az előhajtatott nyári burgonya, a Villány—siklósi déli domboldalakon pedig elvirágzott, zömmel már hüvelyben van a zöldborsó. A villányi tsz nagyharsányi üzemegységében a kopáron kezdik meg évről évre az országban elsőként a zöldborsó szüretet. Az elmúlt hideg tél miatt ebben az évben a Kopáron sem sikerült az őszi borsó termesztése, a tsz tagjai ezért tavaszi vetéssel pótolták az őszi kiesést. A harsányi borsó azonban még így is meg tudja őrizni elsőségét, a hüvelyekben már megindult a magképződés, s — mint azt csütörtökön a tsz-ben elmondották— egy hét múlva megkezdik a 80 holdnyi borsó szedé-, sét. A másik nagy borsó termelő, a szomszédos siklósi tszben csak kb. két hét múlva kezdik meg a borsószedést. A szövetkezet 180 holdon termel az idén zöldborsót s holdanként 12 mázsás tervezett terméshozammal az egész mennyiséget a MÉK-kel szerződték le, amelyből 850 000 forint bevételre számítanak. A tsz vezetői elmondták, hogy a mostani szárazság miatt előreláthatólag nem tudják elérni a tavalyi rekord borsótermést, de egy kiadós eső ezekben a napokban még közel egymillió forint bevételt jelentene a tsz- nek. Csütörtökön a MÉK szakemberei a diósviszlói termelőszövetkezetben is határszemlét tartottak s megállapították, hogy a borsó szépen hüvelyezik, kb. 8—10 nap múlva mintegy 100 emberrel kezdik meg a borsószüretet Diósvisz- lón is. A tsz 60 holdas területéről a tervek szerint — mivel a borsótermés jó közepesnek ígérkezik — 700—800 mázsa zöldborsót szállít a MEK-en keresztül a pécsi és budapesti boltokba. szaporodtak. A jő munka eredményeként napi 924 csillés átlagot értek ed, amire a tröszt vezetősége is felfigyelt. Pataki Mihály, a tröszt igazgatója kint járt István-aknán és felhívta a bányászok figyel mét a munka még jobb rrtég-í szervezésére és elmondotta, hogy az „elmúlt hónapba»* nagyon szépen dolgoztak, da ha a csapat „ráhajtama”, még a napi ezer csillét is felszínre tudná küldeni. — Sokat törték az embereim a fejüket Pataki elvtárs javaslatán, — mondotta az üzemvezető, — s Bokor József csapatvezető úgy szervezte meg a munkát, hogy a tröszt vezetősége az élért kiváló eredményért, húszezer forint jutalmat adományoz az ünnepségen bányászaimnak. A SZERDAI nappal Bokor József csapata a négy műszakos termelésben 1105 csille szenet küldött felszínre. Ez az eredmény egyedülálló teljesítmény és az ünnepséget ezért rendezték tegnap délután, este és ma reggel Mert minden műszak végén meg- ünneplik a nagyszerű teljesítményt és minden alkalommal a 25—25 jól dolgozó bányásznak átadják a megérdemelt pénzjutalmat. Bs az alig néhány perce a föld alól fejött István-aknai bányászok mosolyog a koccintották össze sörö-. üvegjeid két és jóleső érzess ,1 hallgat^ ták üzemvezetőjük elismerő szavait: Az István-aknaiaknál 'ár még csak 15 napja térte, át a négy műszakos termelésre, mégis meglátszik már az ered mény. A 12—14 régi fejtés helyett csak négy működik és az eredmények kiemelkedők. Nem kell olyan sok vágatot fenntartani és a szállításnál sem merül fel annyi probléma, mint az előzőkben. A tervek teljesítésében pedig egyszerűen- nem lehet összehasonlítani a májusit a áprilisival. A csapat az elmúlt hónapban is jól dolgozott, 14 744 csillét termelt. Ebben a hónapban pedig már megközelítették az áprilisit. A szerdai nappal 11095 csillét hoztak felszínre és a frojit- homlokhossz napi 2,66 cm-t haladt előre. Fertői IVjiklóg
