Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

4 1963. ÁPRILIS 7, SÄEFÄ Szaader József: CIPRUS ES OBEUSZK A kötet az ismert irodalom,” történész tájakról és varosok­ról irt esszéit tartalmazza, ame­lyek az egyes vidékek jellegét, jelentőségét, emberi karakte­rét akarják megragadni. Az írások jórésze olaszországi út­jához kapcsolódik, a többi csehszlovákiai, dél-franciaor- szági és lengyelországi élmé­nyeket dolgoz fel. Frank László: CAFÉ ATLANTIS A szerző 1918. és 1938. között Bécsben és Berlinben élt, ki­váló riporteri tehetséggel ren­delkező, harcos, baloldali új­ságíró volt, leleplező cikkeivel annakidején gyakran szenzá­ciót keltett. Most a régi élmé­nyeket eleveníti fel, izgalmas élménybeszámolója azonban egyszersmind hiteles kortörté­neti dokumentum is. Kolozsvári Grandpierre Emil: A LÖVATETT SÁRKÁNY Az ismert Író ez alkalommal a magyar mesekincs vidám történeteit válogatta ki és dol­gozta fel ebben a kötetben. Az 53 mese Ihók és Mihók, Bamba Bálint, Csalóka Péter, Babszem Jankó és más kedves mesehő­sök históriáját ismerteti meg a fiatal olvasókkal. Heinzelmann Emma kedves rajzai díszítik a könyvet. CAP AISTEN Az Európa Könyvkiadó nagy­sikerű Népek meséi sorozatá­ban legutóbb A cápaisten cím­mel hawaii népmesék és mon­dák gyűjteményét adta ki. Ig- nácz Rózsa igényes fordítása teszi még értékesebbé a köny­vet. A NO ÉS A SPORT Szakemeberkböl álló munka- közösség készítette el az első komplex” női sportkönyvet. Több évtizedesT gyakorlati, sportpedagógiai és kutatási eredményeket foglaltak ös^sze az ábrákkal, fényképekkel ki­egészített kiadványban. A női sport és testnevelés rövid tör­ténete után tárgyalja a könyv «z életkori, alkati sajátosságo­kat, a női versenysportban al­kalmazandó speciális edzésve- *r&et.és, a versenyzés és a sza­kosítás, specializálódás fontos kérdéseit. Egy pécsi művészcsalád Szereptanulás a taxiban — Mennyi volt a primadonna EGY RÉGI színházi dolgo­zóval beszélgettem a napok­ban múltbeli dolgokról, a pé­csi színház volt neves színé­szeiről, [róluk szóló anekdo­tákról. — Az 1920-as évek pécsi színházigazgatójának Asszo­ny! Lászlónak fia ma is Pécsett él — mondta ismerősöm. — Érdemes lenne felkeresni. Dr. Asszony! László a 12-es AKÖV „bányász és ipari já­ratok előadója” készségesen beszél édesapja színházigazga­tói tevékenységéről. Régi fényképek, színházplakátok és színházi újságok az asztalon — emlékezet-frissítőnek. — Apám 1923-tól 1927-ig volt igazgatója a pécsi szín­háznak — kezdi az emléke­zést. — Előtte 1908 és 1909- ben Nagyváradon volt.színész. Jó barátságban volt Ady End­rével, Juhász Gyulával'... Egy plakátot vesz elő, a Luxemburg grófja operett szereposztása; René. Luxem­burg grófja — Asszonyi Lász­ló... Brissarad Armand festő­művész — Gózon Gyula. Az előadás ideje; 1910. október 31. Az első világháborút a fron­ton töltötte, majd 1918 végén Pozsonyba szerződött. — Itt Pozsonyban játszot­tam először színpadon édes­apámmal — mondja és bizo­nyítékul plakátot mutat. Ripp van Winkle, operett, Ripp- Ripp — Asszonyi László, Ad­rien, Derrik polgármester 'fia — Asszonyi Lacika Tíz éves volt ekkor. Pozsony után Szeged, majd Budapest az állomás. Az idő­pont 1921. Édesapja Jacoby- tól vesz énekórákat. Nemcsak színházban, hanem moziban is szerepel. Ebben az időben kezdődik a „szkeccs” divat. A moziban megszakítják a fil­met és színészek lépnek a dobogóra, kis műsorral „tar­kítják’.’..a. filmvetítést..;..- . PÉCSRE SZERZŐDIK és 1924 június 17-én meaoályáz- za a pécsi színház igazgatói állását Mutatja az eredeti Libresszó Dunaszekcsőn A libresszó — olyan eszpresz- szó, ahol a vendég a kávé mel­lé újságokat, irodalmi folyó­iratokat, a legfrisebb köny­veket olvashatja — Pécs után Baranya fajvaiba indult hódí­tó útjára. A helybeli földmű­vesszövetkezet Dunaszekcsőn nyit libresszót. A Szövetkeze­tek Baranya megyei Központ­ja a megye nagyobb falvaiban szintén szorgalmazza libresz- szók létrehozását gázsija r szerződést, amelyet a színház akkori igazgatója Kürthy György és édesapja kötött. — „Asszonyi László kötelezi ma­gát arra, hogy egyenes adós­ként magára vállalja Kürthy Györgynek ,á Pécsi Takarék­pénztárnál fennálló és f. évi július 28-án lejáró 16 millió takarékkorona, augusztus 25- én lejáró 10 millió takarék- korona, szeptember 1-én ese­dékes 3 millió takarékkorona tartozásának kifizetését...” — Egy sereg adósságot vállalt magára. Ugylátszik Kürthy tönkrement. — Művészi álmai voltad apámnak, művész volt, de rossz üzletember. A végén ő is belebukott az anyagiakba... Füzetet vesz elő, édesapja naplóját. Benne az előadások címe, az esténkénti bevételek. Milyen darabokat játszottak? Bánk bán, Trubadúr, János vitéz. Ármány és szerelem, Bajazzók, Mágnás Miska, Ri- golettó, Fekete gyémántok... Valóban szép műsor, ma sem vallana vele szégyent. — Drágák voltak a dara­bok — mondja. — Abban az időben színházi ügynökségek árulták a műveket s egy-egy „siker-műsorért” bizony (bor­sos árat kértek. S a bevétel? A Jois napló pontos adatokat tartalmaz. — Bérletszüneti napokon általá­ban 2 millió korona volt egy estének a bruttó bevétele. Mennyi volt a színészek gá­zsija? Koroknay Rózsi a pri­madonna egy hónapra 16 mil­lió koronát kapott, Sárvay Ró­zsi szubrett 12 milliót. Gulyás Menyhért a főrendező 9 mil­liót. Egy kórista fizetése egy­millió—egvmillió ötszázezer ko róna körül mozgott A kis napló azt is elárulja, hogy két hét alatt két prózát és egy operettet mutattak be. — Móricz Zsigmond több darabját is bemutatta Pécsett édesapám. Móricz akkor min­dig leutazott. Igen jó barátság szövődött közte és apám kö­zött. — Neves színészek? — Emlékszem'egyszer édes­apám lázas izgalommal készü­lődött. Azt mondta Makóra megy egy műkedvelő színészt megnézni. El is utazott és a műkedvelő színészt a pécsi színházhoz szerződtette. A színész neve; Páger Antal. Itt kezdte pályáját, mint tán­cos komikus, mondhatom — édesapám fedezte fel. Gertler Viktor — ma filmrendező — is itt játszott. A színésznők közül Ladomerszky Margit, Mezei Mária. MEGSÁRGÜLT PLAKÁTO­KAT, fényképeket, színházi újságokat forgatunk, mind megannyi emlék. — Egyszer rendezni kellene ezt a sok dokumentumot — mondja. — S azokat a törté­neteket is, amelyeken ma már mosolyogni lehet, de akkor nem em,szer „komoly dolgok” voltak. Én is hivatásos szí­nész voltam 1926-tói 1930-ig. Egyszer Kaposváron tartóz­kodtam, amikor taxival érke­zett Fodor Elek, a színház gazdasági igazgatója. „Azonnal jössz, este játszanod kell” — mondta. Már ültetett is a taxiba. A kezembe nyomta a szerepet és én ott a kocsiban — Kaposvártól Pécsig — ta­nultam., Fogalmam sem volt a darab lényegéről, mert csak az én szerepemet kaptam meg a végszavakkal. A taxiból egye nesen a színpadra .Eljátszot­tam. De, hogy a darab miről szólt azt nem tudtam..: Dr. Asszonyi László ma sem tud színpad nélkül élni. — Munkája végeztével a MÁV- AUT és a József Attila mű­velődési otthon színjátszóival foglalkozik. Szívügye a Pécsi Kabarészínpad. Eddig már ki­lenc előadásuk volt. — Pécsett is meg lehet ho­nosítani a kabarét — mond­ja. — Csak az írók írnának megfelelő műveket. Most hir­dettünk pályázatot a Dunán­túli Napló csütörtöki számá­ban. Hiszem, hogy havonta lehetne új kabaréműsart be­mutatni. Biztosan lenne kö­zönsége. Rajong az újért, az időszerű­ért. Hivatásszeretetét szülei­től örökölte. Édesanyja is szí­nész volt. Édesapja nevéhez fűződik az első pécsi szabad­téri előadás a székesegyház előtt. Szüleinek a művészet iránti szere tete az ő gyermekeiben is él. Nagyobbik lánya évekig a Mecsek művészegyüttes tán­cosa volt, csak tanulmányai miatt hagyta abba a táncot. Most végez a Tanárképző Fő­iskolám Kisebbik lánya a művészeti gimnázium első éves tanulója, 8 esztendeje zongorázik. Fia Budapesten a Képzőművészeti Főiskolának 3. éves hallgatója, szobrász. APÁRÓL FIÚRA, írnokára szállt a művészet, a szép iránti vonzódás. Garay Ferenc A valóságban nincs ilyen nevű község, de hogy mégis van ilyen falu, azt Csikós- töttös példája is bizonyít­ja. A községbeliek is, a kör­nyékiek is jókedvükben úgy hívják ezt a falut: Káde\- falva. Hétköznap van, péntek. A nap cicázik a fa árnyékával, kint a határban az asszonyok kukoricaszárat vágnak, utol­sókat fordul a vetőgép: kész a tavaszi árpa vetés, a bor­só már dugja a csiráját, a lucerna és vöröshere fele is földben van. próbálgatják a cukorrépa földet is, elbírná-e már az ekét, dicsérik a tsz új diszktillerét, hogy az lesz ám a jó, ha kukorica alá ké­szítik elő a talajt. Hétköz­nap van, dolgos hétköznap. — Írjon az asszonyokról — biztatnak —, mert azok meg­érdemlik ám. Nem tudunk nekik olyan munkát adni, amit el ne végeznének. Mind egyik megérdemli a dicsé­retet. Valóban meg. Mert sok kö zülc van az asszonyoknak ah hoz, hogy a múlt évben sok lett a kukorica, hogy 36 fo­rintot fizettek egy-egy mun­kaegység után, most meg negyvenkettőt terveztek és minden hónapban 25 forin­tot ki is osztanak előleg­ként. — Ezt hallgassa meg! — kap el az elnök — Látja azt a nagy embert ott? Az a tsz lelke. Túl van már a hatvanon, de munkában túl tesz a fiatalabbon is. Ked­den este azt mondta: „Rálé­pett a bika a lábamra. Nem tudok cipőt húzni. Nem mehetek Pécsre." Nem is ment. Pedig azért hívták, hogy jó munkájáért kitün­tetik. Szerdán reggel kocsi­ra ült és trágyát ment hor­dani. Amikor menkérdezték tőle: ezt tudja csinálni. Akkor ő így felelt: ,.-f-*-r* c.zt tudok húzni, meg a trágyát is ki kell hordani, ezzel nem lehet várni, a kitüntetést meg úgyis kiküldik majd.” A történethez csak any- nyit: Lukovics Lajosnak hívják és a fia Budapesten fizikus. Az egyik, mert a másik meg mérnök. Ha ilye­nek a fiai is, mint ő, akkor nagy hasznukat veszi az or­szág. — Megírhatja azt is, hogy eredetileg 360 hizottsertést kellett volna eladnunk az államnak, de mi ötszázat vál laltunk. 131 darabot már le is szállítottunk — mondja az agronómus — 202 pedig hízóban van. Ezeket is le­szállítjuk április ‘végé- má jus közepén. Most küldünk 23 hizómarhát exporttá. A felesi átlagunk sem rossz: 9,5 liter. De miért nevezik ezt a községet Ká der falvónak? Erre még mindig nem derült fény. Talán azért, mert 20 polnárit. végzett férfi és nő dolgozik a termelőszövetke­zetben? — Nem! — válaszol a ta­nácselnök. — Sokan vannak ebből a községből vezető állásban. A járási tanácson, a komlói trösztnél. Pécsett, Budapesten, mindenütt ta­lálkozni obion vezetöbeosz- tfisú emberekkel, okik Csi- kó?+x’*K"rzr mentek el. — Hatvovon érettséoirtek orbtín a feinhó7 — magya­ráz"'' oz iskolMoarentö. — — Ps ez vem kis dolog. hisz mindössze 1 351 lelkes. Je­lenleg is sokan tanulnak. — Gimnáziumba például öt­Élhetne-e még Máté Zsigmond? Hatvanhat éves volt. Az ellenforradalom után ment nyugdíj­ba, de nem élvez­hette nyugodtan a gondtalan öregsé­get, mert a szívko­szorúér szűkület bántalmai igen meggyötörték. Ter­metes alakja meg- gömyedt és állan­dóan tartott attól, hogy betesége vég­zetessé válhat. Leg­utóbb az ősszel vol­tak ilyen fájdal­mai. Tizenhét na­pot kórházban is töltött. A kezelés sokat segített rajta és a telet, ezt a rendkívüli hosszú hideg telet is vi­szonylag jól viselte eL Alig várta a ta­vaszt és azt remél­te, hogy a jó idő beálltával állapota méglnkább javulni fog. Március huszon- hetedikén is úgy ébrandt, mint más­kor. Tekintetével végig simogatta unokáit, s ki akart menni az udvarra. Hirtelen rosszullét fogta el, összeesett. Veje, Hajnal József riadtan szólt ti zen- négyéves Laci fiá­hoz. — Eriggy gyor­san a doktor úrért, mondd néki, hogy jöjjön azonnal a nagypapa rosszul van. Dr. Branitmer Ot­tó körzeti orvos aj­taján felirat fogad­ta a kerékpáron sietve érkező fiút. „Ma rendelés nincs, értekezleten Pécsen vagyok”. Laci már okos, nagy fiú, kérdezés nélkül is tudja, mit kell tennie. Lóha- lálábam karikázik a másik körzeti or­vosért, hogy nagy­apjának segítséget vigyen. Ámde, dr. Muró László ren­delőjét is zárva ta­lálja. ö is értekez­leten van Pécsett. Gyerünk tovább dr. Bitter Józsefért, akiinek fogászati magánrendelője van ugyan, de már tavaly is ő segített egy alkalommal Zsiga bácsin. Laci még a pedált tapos fia, de arca felde- rüL A doktor úr autója útra készen várakozik a kapu előtt, tehát idehaza van. Jaj csak idejé­ben érkez7jenek! Bent az előszobá­ban két-három be­teg üldögél. Laci kopogására nyílik az ajtó. A nagy sietségtől lihegő fiú hadarva mond­ja a szavakat. — Doktor úr ké­rem, nagyapa igen rosszul van, édes­apám kéri, jöjjön azonnal. A doktor úr tud­ja, mit kell magá­val vinni. Egy in­jekciós tűt, mint tavaly, s máris job­ban lenne a beteg. Csakhogy Bitter doktor úr nem ve­szi orvosi táskáját, hanem közli az ag­gódva várakozó fiú val, hogy nem ér rá házhoz menni, mert azt a pár be­teget még rendbe teszi, s máris in­dul Pécsre, ugyan­csak értekezletre. Laci megkísérli a lehetetlent és szá guld Lex doktoréjt, akiről tudja, hogy Sellyén dolgozik, és nem igen talál­hatja otthon. Nem is tévedett. Ez alatt Zsiga bácsi egyre rosz- Ezabbul lett. Alig hallhatóan súgja övéinek, akik körü­lötte foglalataskod-. nak. — Gyermekeim, itt a vég. A reményt nem szabad feladni. — Híjnál József ro­han a postára és a mentőkért telefo­nál. Kilenc óra öt­ven perckor már kint is vannak Szentlőriincen, de orvos nélkül. Zsiga bácsi már elcsen­desedett. Gyanúsan olyan a kmézése, mintha már nem is lélegezne. A sofőr­rel érkező kísérő azután érdeklődik, mióta nem ad élet- ielt magáról a be­teg. — Tíz—ilzenfR perce — hangzik a válasz. — Sajnos, orvos nélkül nem tehetek semmit Ha beszél­ne, mozogna, akkor beszállítanánk, de így? Újabb telefon, újabb várakozás. Tíz óra harminckor már kint van a raá sik mentőautó az orvossal, aki szak­szerűen megálla­pítja, hogy Zsiga bácsi már egy órá­ja halott. Ez az írás Bern arra hivatott, hogy bárkire is fővesz­tést követeljen, de mindenesetre el­gondolkoztató, hogy helyes-e az olyan Intézkedés, aminek nyomán hat—hét­ezer lelket számlá­ló faluból egyidő- bem értekezletre rendelik az összes orvost és nincs, aid gyors segítséget nyújtson, ha arra szükség lenne. A tűzoltók se hagy­ják el őrhelyüket az utolsó szálig, ha kivonulnak. Zsiga bácsi ta­lán akkor is elér­kezett volna élete végéhez, ha meg­kapja az injekciót De így hátramara­dott családja jog­gal tesz szemrehá­nyást a történtek­ért azoknak, akiket illet Necsak arra le­gyünk büszkék, hogy különleges szívműtéteket tu­dunk végrehajtani egy-egy ember meg mentésére, hanem intézzük úgy, hogy azok életét is igye­kezzünk megmen­teni, akiknél ez esetleg egy injek­cióval elérhető. Gyenls József venketten, főiskolára hár­man, technikumba pedig öten járnak. Nem, nem lesz baj később sem, hisz a mos­tani nyolcadikosok közül is tizenkelten jelentették be, hogy tovább szeretnének ta­nulni. Kulturált emberek lak­nak Csikóstöttösön. A tu­dásért sem az időt, sem a pénzt, sem a fáradságot nem sajnálják. A múlt évben épít tettek egy nagyon szép hat tantermes iskolát igazgatói irodával, nevelői szobával, szertárral. 516 000 forintba került ez az iskola. A köz­ségbeliek 42 000 forint ér­tékű társadalmi munkát áldoztak erre az iskolára és 73 000 forint értékű helyi anyagot biztosítottak. Ezen felül a község 120 000 forint kölcsönt vett fel az állam­tól, amit két év alatt vissza­fizet. Hatezeregyszáz méter be­tonjárda kígyózik a község­ben és a tanácsház előtt ar­tézi kútból csobog a víz. — Ezt tettük! — mondja a tanácstitkár. — De sok ten­nivaló van még hátra. Pél­dául szeretnénk egy új utcát nyitni. Már kértük is az en­gedélyt, de azt mondták, vár­junk. Nem lehet várni. Hat család már bejelentette: épít- Kezni szeretne. Le szeret­nénk kövezni a tsz-irodához vezető utcát, egészségházat akarunk építeni., később meg majd orvosi lakást is, rend­be hozzuk a játszóteret, par­kosítunk. és még ebben az évben megépítjük a sport­pályán az új öltözőt is. Ha elkészül ez az épület, megér majd vagy 120 000 forintot. Mi tízezer forintot hozzá­adunk, az MTST is segíthet­ne bennünket ennyivel. Hát, ha már ott tartunk, ne hagy­ja ki a sportot sem. 118 fia­tal van a KISZ-ben és ezek közül 100 aktív sportoló. Egy' férfi kézilabda-csapatunk a megyei II. osztályban ját­szik, egy férfi és egy női pe­dig a járási bajnokságban vesz részt. Van labdarúgó, sakk, ping-pong szakosztá­lyunk is. Mindenki kedve szerint sporolhat. — Még ebben az évben cukrászdát is nyitunk a mo­zi mellett — veszi át a szót ismét a tanácselnök. — Lesz­nek vendégek. A mozi is mindig tömve van. Úgy lát­szik, a mi községünk kivétel. Itt nem csökken a moziláto­gatók számú. Látta a kocs­mánkat? Hát akkor maga tudja, hogy ez egy füstös, kopott ivóhely. Nem ivóhely kell nekünk, hanem olyan, ahol szórakozni lehet. Re­méljük, a földművesszövei- kezet gondoskodik arról, hogy legyen egy ilyen he­lyünk. Káderfalva ... Sok ember elment innen, de sok olyan ember maradt, aki szereti az újat, a szebbet, a jobbat, a kultúráltabbat. Sőt nemcsak szereti, de tesz is érte. SZALM J ! "OS

Next

/
Oldalképek
Tartalom