Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

TO (UAPLd IMS. ÁPRILIS I) 1 Ás megizíuit a zdtegfa... 1945. január 2. Pécs város vezetősége segítségért folyamodik.. a la­kossághoz. A harcokban megrongált város helyreállí­tásáról tárgyal, kér, cikke­zik az Űj Dunántúlban. Az igények persze nagyon sze­rényeik, mindössze néhány fontosabb középület (iskola, kórház) tetőfedésére, ács­munkáira kért segítséget, s kissé bizonytalanul aura hi­vatkozik, hogy a Deutsch és Lauber téglagyárak terüle­tén össze lehet kotorni némi cserepet és építőanyagot, amivel megfal tozhat ják a tönkrement tetőket Néhány sorral lejjebb óva inti a la­kosságot. tartózkodjék attól, hogy felvásárolja az amúgy is kevés építőanyagot. Felesleges az intelem. Ugyanabban az újságban a lakosság is jelentkezik az igényeivel. Bolgár K. szigorló orvos tíz soros apróhirdetés­ben indokolja, miért volna sürgősen szüksége egy ruha- 'anyagra és egy pár használt 42-es cipőre. Király Jánosné másodszor hirdette meg, bogy a pár kesztyűjét, amit az István utcai Andik sü­töde előtt elveszített, adja 1« a sütődében a becsületes megtaláló, özv. Vétek Jó- zsefné a Kisrőkug utcából arra kéri azokat a jószívű embereket, akik valamit is tudnak elveszett matracáról, sürgősen 'közöljék. Rendkí­vüli szüksége van rá. A hirdetők között akadnak .tehetősebbek” is, mint So­mogyi Jánosné, a Munkácsy Mihály utcából, aüd egy mély gyermekkocsiért egy darab fehér vattával bélelt selyem paplant adna cserébe. Da jelentkezik rendszeresen va­laki, oki rejtjeles hirdetés­sel zsírosbödönt hajszol mór hetek óta. Persze más híreket is kö­sd az Űj Dunántúl januári «zárna. A háború utolsó nap­jainak diadalmas híreit, tu­dósításait: • Buda két­harmad. része orosz kézen" — j einti a kolummát átfogó «lm. Pécs már rég szabad, de • fővárosban ói az ország északnyugati részén legheve­sebb szakaszába lépett a há­ború. A visszavonuló fasisz­ták őrjöngve rombolnak, gyújtogatnak maguk mögött, Óe ez már csak a sarokba •zorltott patkány vergődése. Malimovszkij marsall sere­gei, a Garamtól nyugatra át­törtek a hitlerista állásokon és közelednek Pozsony felé. A lap 1945. január 31-d szá­ma már arról tudósít, hogy Famerániától Sziléziáig min­denütt német területen folyik • nagy csata. 1945. február 1. intézetekben 1007 beteget ápolnak, míg a járóbetegek közül 6288 kereste fel a ren­delőintézeteket. Újból meg­kezdték az iskolaorvosi te­vékenységet, az anya- és csecsemővédelem rendszeres intézeti ellenőrzését.” Az apróhirdetések is egy fokkal bizakodóbbak, mint egy hónappal előbb: Űj nyakkendők kaphatók az Első Pécsi Nyakkendő Üzem­ben.” — „Eladó fajtiszta drótszőrű foxi, nyolc hóna­pos. Rákóczi út 13/b. II. em.” — „Vennék márkás férfi karórát priváttól. Ajánlatot „Ezer 1452” jeligére a kiadó­ba.” — „Jó lkaidban lévő tangóharmönikát vennék. Kovács Lajos, Nagyszeben utca 7." 1945. március 25. Fent északon még a hatá­rainkon belül folytak a had­műveleteik, de a szovjet se­regek egyes alakulatai máx megkezdték Ausztria felsza­badítását. És itt a Mecsek déli lejtőin fázósan, gyámol­talanul kopogtatott be a ta­vasz. A saőlőskertek man- dulaíái egymás után bonto­gatták ki apró fehér lobo­góikat és a zsendülő hegy­oldalon bizakodó lélekkel munkálkodtak az emberek. A baranyai földieket i« új hadak lepték el, hogy meg­vívják első békés csatájukat a termésért, amit szívzson- gatóan szép magyar kifeje­zéssel „életnek” tiszteltek ős- " idők óta. És a falvak kis emberei először vették szá­jukra a földreform gondola­tát, először ízlelgették a „miénk” szó fogalmát és re­ménykedve várták a fejle­ményeket. Aztán elérkezett április első napja. Malinovszkij marsall seregei elfoglalták Érsekújvárt és Komárom vá­rosát, a somogyi fronton pe­dig szovjet és bolgár erők űzték ki a fasisztákat Nagy­bajomról, Nagyatádról és Nagykanizsa felé nyomultak dón. 1945. április 1. A dtcBőoégea Vörös Had­sereg minden frontvonalon győzelmesen tör előre és Ma­ligin szovjet vezérezredes már a következő hadijelen­tést jegyzi: Lansberget elfoglaltuk és 100 kilométer­be megközelítettük Berlint." Az Űj Dunántúl is derű­sebb hangú cikkeket közöl Pécs városáról és a megyé­ről: A pécsi egyetemeit megkezdődtek a tanárképző tanfolyamok, hogy egy ké­sőbbi időpontban ebből fej­lesszék ki a bölcsészkart” — „Alegindult a postaforgalom, Baranyában új és újabb pos­tahivatalok nyíltak meg." — JMegkezdődőtt a gázszolgál­tatás Pécsett." — „Pécs köz­egészségügyi helyzete kilétji- tőnek mondható. A gyógy­Az új történelem küszöbé­re léptünk. Az országos és a vidéki lápok hatalmas cím betűi már nem jósolgattak, hanem biztosra vették a tel­jes felszabadulás közelségét. Az Űj Dunántúl április 1-i számában is fő helyet kapott a földreform hivatalos ki­hirdetése. A Magyar Kommunista Párt így foglalta össze föld­reformmal kapcsolatos véle­ményét: „— Az összeomló Németországgal együtt omol­jon össze végleg a magyar fasizmus, a magyar feudaliz­mus is. Az ezer, tízezer hol­dasok Magyarországa változ zék át a dolgozó munkásság, a munkájának gyümölcsét él­vező parasztság s a velük együtt menetelő értelmiség Magyarországává. Ez a Ma­gyar Kommunista Párt állás pontja és akarata a földre­formmal kapcsolatban." 1945. április 4. „—• Magyarország minden nagyobb városa felszabadult, a németektől és a nyilas la­bancoktól.t” — Ez volt a ma­gyar lapok első oldalas vezér címe, és ez volt az új ma­gyar történelem első napja. Megyénk dolgozó parasztjai Napvilágot látnak a pécsi tanárképző főiskola legsike­rültebb államvizsga szakdol- «oaátaL A pécsi tanárképző főis­kola hallgatói évente 250— 300 államvizsga szakdolgo­zatot készítenek. Ezek egy részét forrásértékű doku­mentumok és saját gyűjtések alapján Írják, más részükben viszont egy-egy területről rvljtanak adatokat csopor­tosító, összefoglaló értéke­lést. A szakdolgozatok többsége a tanszékeik archívumaiba kerül, a legértékesebbek azonban a főiskola vezetői­nek ajánlásával és a pécsi városi tanács segítségével napvilágot látnak. így a vá­rosi tanács jelenteti meg Németh Julianna idén végző főiskolásnak a szakdolgoza­tát a Janus Pannonius iro­dalmi társaságról, . azzal ünnepelték meg. hogy 330 vagon búzát és 200 va­gon kukoricát' szállítottak az éhező fővárosnak. A bánya­munkások meg azzal, hogy a fdszabadulást követő napon nagygyűlést rendeztek Me cs ekszabol csőn, ahol ünnepé­lyes ígéretet tettek: félre téve minden más érdeket, olyan színvonalra emelik a munkateljesítményeket, hogy az utókor mindig emlékezzen hősi erőfeszítéseikre. Végül idézzünk az Űj Du­nántúl névtelen újságírójá­nak felszabadulási vezércik­kéből is néhány sort: „— A győzelmes Vörös Hadsereg kemény csapásai alatt kita­karodott Magyarország föld­iáról az európai ordas. Sze­retett földünkön megszűnt a rettegés, helyére a hőn óhaj­tott építő, alkotó vágy lé­pett. Most már csak a fel­adatainkkal kell szembenéz- nünk, hogy munkával szer­zett becsületes magyar ke­nyérrel indulhassunk el az új Magyarország útján. Sza­bad földön, felszabadult lé­lekkel és öntudattal kell hoz záfognunk a valóban népi és valóban demokratikus or­szág felépítéséhez." Pálinkás György EMLÉKEZNEK, akik akkőt meg nem is ettek... \ A FEKETE TÄBLA előtt tanári asztad, kémcsövekkel. Harmat Mihályné osztályfő­nöknek jelentést tesz a napos, a siklósi általános iskola VIII-ik osztályában, aztán a diákok nagy zörgéssel leül­nek, harmincegynéhány kék, piros pulóveres, ti zen égy éves lány. Hajukban szalag, amellyel áprilist köszöntik, kezük a sárga pádon. A felszabaduláskor ők még nem éltek, s születé­sükkor a szörnyű háború se­beit is jórészt begyógyította az ország népe. De talán ép­pen ezért érdekes; tudnak-e róla valamit? Harmat Mihályné kérdésé­re húszán is emelik a kezü­ket. —. „1945 április 4-én szaba­dította fel teljesen hazánkat a dicsőséges Szovjet Hadse­reg, meghozva nekünk a sza­badságot. — „Megváltozott az éle­tünk, a munkásosztály kezé­be vette a hatalmat, s népi hatalom lett”... — A felszabadulás után LUKACS MIKLÓSI Munkásleányok V hajnali ég ifjú pírja .«ég arcukon ring, hívja őket a táj, a krumpliföld, a nyírfa. Ök tündöklik be a mezőket. Munkától, daltól zengő padok, orsók, vasak közt mennyi virág! gépek bugásából fölragyog, ujjaikon fénylik a világ. Élnek dologgal halk szelíden csókráérett szívük már ízen. így. szövik át a nyarat, telet. Megringó mellük csillagára felremeg az anyaság vágya s álmuk édes titkokkal telnek. épült itt fel az új fürdő, a fűrészüzem. A szocializmus ... A hang egyforma, se ma­gas, se mély, érzelem nélküli, szinte kopogós. Nem ilyesmit akartam hallani, bánom, hogy belekezdtem. De látják a csa­lódást arcomon, okosak, fi­gyelmesek, Hámoriné is se­gít, feloldjuk a „formákat”, beszélgetünk. Kovács Zsuzsa következik, kicsit szégyenlő­sen., Drávapalkonyán a szü­leim pincébe bújtak, mert na gyón féltek. Egyszer eztán a németek négy fiatal foglyot hoztak le oda, és agyonlőtték őket. Csak egy tudott meg­szökni közülük. Azután, ha jöttek a szovjet katonák, anvám mindig étellel kínálta őket. Egyszer barátfülét csi­nált, amire a kapitány azt mondta: .csinta, csinta”, azt hitte, palacsinta. Nézem az osztályt, senki sem nevet. Kovács Ica kel fel: — Klszsinkőn egy tanyán lakott a nagyapám. A csár­dánál húzódtak meg a fel­szabadító katonák. A néme­tek ezt megtudták és gráná­tokkal lőtték a helyet Tízen elpusztultak. Dávidi Márta arra emlék­szik, édesapja mesélte: az el­vonuló németek egyszer fog­lyokat zsidókat magyar ka­tonaszökevényeket hoztak va gonokban. Az egyik nagyon szomjas volt, s azt mondta apámnak: „Testvér, adj egy kis vizet.” Apám szaladt víz­ért de a német nem enged­te, hogy a fogoly igyon. Haj­dú Erzsi is a többiek felé for dúl: „Az apámat a németek a bányába vitték, ott rásza­kadt a fejtés, és két bolgár katona mentette meg, mert a németek otthagyták.” Kovács Erzsi szerint az volt a nagy meglepetés, amikor az egyik szovjet katona magyarul szó­lalt meg. „Hű, hogyan cso­dálkoztak anyuék," ELMOZDULNAK a kezek a padokról, ide-oda rebben^ nek a kis szalagok. Szántó Annus mattyi kis­lány még a nevüket is tudja* akik náluk laktak: — Dimitrov Szergej főhad­nagy, Zsenko Petkov lovász és Panajov Atanoszov orvos. Hoztak nekünk élelmet, ru­hát. Anyám még egy év múl­va is levelezett velük. — Én két levelet is gyűj­töttem, csak nem tudom el­olvasni őket — mondja Ko­vács Erzsébet. — Az egyiket február ötödikén, a másikat április tizenegyedikén írták. Odaadtam az uttörővozeio.;- nek. Simon Margit is gyűj­tött ilyen anyagot, neki fényképe is van. Györgye Anglovról, aki gyapotot ho­zatott Szófiából, azért, hogy Magyarországon is teremjen. Hogyan lehetett ilyesmire gondjuk? ... Hisz mesélik az Arany János utcában ágyú okádta a tüzet. A mostani Szabadság utcában páncélo­sok harcoltak. Ö ... annyian elestek errefelé. Egészen sor­jában fekszenek a föld alatt, azt mondják. CSENDES LESZ az osz­tály. Megköszönöm a barát­ságos beszélgetést, elbúcsú­zom. Kint hűvös áprilisi szél fúj, kergeti a felhőket. A vár alatt a sikság szélesen szalad a harsányi domboknak, ahol tizennyolc évvel ezelőtt a lu­cerna és árpatáblákon véres csata folyt minden négyzet­méterért Értik ezt a tlzennégyéve­sek? Élményük nincs, csak az, amit anyjuktól, apjuktól, testvéreiktől hallottak. Nem is éltek akkor s mégis tud­ják, érzik, hogy mi történt. Sokan fekszenek itt jeltelen sírokban, Szergejek, Dimitro- vok, Csukovok, talán a nevű két sem tudjuk, csak annyit hogy „gyapotmagot hozott vizet kért, kihúzott a ráom- lott kövek alól” 8 lám a sze­retet és tisztelet örökre őrzi emléküket Mit) Istrta yyyvvvvwvvywwwyvwi/wvvvvvwvwv'wvvvwvwwwvvvvwwwvv! Négy Duna-parti nap története A „Stukák” messze, a ma­gasban köröztek. A német hadvezetés utasította a légi­erőt hogy váratlanul csapjon le a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­ját ünneplő szovjet csapatok­ra s a gépek célokat keresve keringtek a Duna fölött. Csak egy kicsit megkéstek a fritzek. Távol a Dunától, már hajnali négy órakor véget ért a lelkes ünneplés, s mire a nácik felébredtek, már minden parancsnok a helyén volt Azazhogy egy valaki nem. Kjanzsin Pantelej Kuzmics gárdafőhadnagyot, az 57 377- es gárdaezred harmadik zászlóaljának parancsnokát a hadosztály harcálláspontjára hivatták. A félig rombadőlt épület előtt a segédtiszt fo­gadta: — Várjon egy percet, még tart a megbeszélés. Fontos megbeszélés Kjanzsin főhadnagy leült egy fatörzsre. Cigarettára gyújtott, de mindössze két szippantásra jutotta az idő­ből. máris szólították. Szi- dorenko ezredes, a 233. lö­vészhadosztály parancsnoka bemutatta Akimenko vezér­őrnagynak a zászlóaljpa­rancsnokot A tábornok Kjanzslnho* lépett. Kezet fogott a főhad­naggyal, majd így szólt: — Zászlóaljával ma élsza­ka átkel a Dunán, hídfőállást foglal és biztosítja az ezred, majd a 233. hadosztály átke­lését Semmisítse meg a né­met védelmet és foglalja cl a 169-es magaslatot. Tanul­mányozza a térképet és ké­szítse fel gondosan a kato­náit Kjanzsin főhadnagynak kí­gyóit az arca. Egy pillanat alatt átérezte, milyen felelős­ségteljes feladatot bíztak rá. A tábornok megkérdezte: — Érti a parancsot? Kjanzsin nyomban rávág­ta: — Igen vezérőrnagy elv­társ, értem. Indulhatok? A tábornok a kezét nyúj­totta: — Bátran és okosan főhad­nagy elvtárs. A részletekről majd az ezredparancsnoka tájékoztatja. A zászlóaljparancsnok dél­előtt tíz órakor összehívta a zászlóaljat. Közölte velük a parancsot. Szűkszavúan be­szélt, csak a lényegre szorít­kozott. Emlékeztette katonáit az együtt vívott harcokra, majd így fejezte be: — Nem rostokolhatunk a Dunánál, az ellenséget űzni kell tovább. Szovjet hazánk parancsa ez és ml teljesítjük bármi áron is. A katonák némán, mozdu­latlanul állva hallgatták a parancsnokot. Csak a végén robbant ki • belőlük egetve- rően a'kiáltás — Hurrá!... Hurrá!... És amikor egy pillanatra újra csend lett, Szmimov honvéd, aki a raiparanesno- ka hősi halála óta a raj élén állt, felkiáltott: Szovjet hazánkra eskü­szünk! S katonákon végighullám­zott Szmimov esküie. Az er­dő, ahol a fák tövében a zászlóalj csszegyülekezettj visszhangozta a harcra ké­szülő katonák meg-megújuló kiáltásait Yeszélyes átkelés Kjanzsin főhadnagy a harc­álláspontra sietett és hivatta az alegységparancsnokokat. Részletesen tájékoztatta őket a feladatról és egyenként »is megszabta mindegyikük ten­nivalóját. Aztán így szólt: Szmertinüj hadnagy és Kro- halev alhadnagy velem jön­nek a Duna-part felderítésé­re Brovszkij alhadnagy élőké szítteti a rendelkezésre álló három halászbárkát A Duna csendesen höm­pölygőit s a túlsó parton, mintha nagyon Is biztonság­ba érezhetnék magukat a né­metek, nyoma sem látszotta harci készenlétnek. Kjanzsin szemügyre vette a partot és elgondolkozott „Iszapos rossz a part s a túlsó partot is csupa bozót — gondolta. — Nem ideális átkelőhely, az biztos. Talán azért is nyugodtak a néme­tek.” 1944. november hetedikén, nem sokkal éjfél előtt 288 bátor szovjet harcos a Duna- parti bokrok fedezete mellett a kijelölt átkelőhelyhez nyo­mult. Csendben vfzretolták a bokrokban rejtőző halász- bárkákat és mindegyikbe 13 szovjet katona ugrott. Az el­sőbe lépett Kjanzsin főhad­nagy, míg a parton maradt részleget Krohalev alhad­nagyra bízta. Csend ült a tájon. A né­met állások felől csak néha, vaktában pásztázta végig a vizet az ügyeletes géppuska, majd a fényszóró sugárkévé­je botorkált a hullámok fe­lett. Az evezők alig hallha­tóan csaptak a vízbe s a szür­ke, ócska bárkák idegfeszítő lassúsággal közeledtek a túl­só part felé. Egy sorozat végigpásztá­zott a víztükör felett és Kjanzsin hallotta, hogy né­hány lövedék a csónakon koppant. Suttogva kérdezte: *— Sebesült nincs? Kogan harcos felelt: — Csak a telefont lőtték szét A három csónak partot ért. Az első harminckilenc bátor szovjet katona tüzelőállást foglalt és várt Aztán jöttek a többiek. Csendben úsztak a csónakok oda-vissza és Kjan­zsin főhadnagy rendezgette a partra lépő alegységeket. Háromnegyed ötkor az utol­só bárkából partra lépő Kro­halev alhadnagy jelentette, hogy az aknavetők kivételé­vel — akik a túlsó parton ásták be magukat — a zász­lóalj veszteség,nélkül partot ért. A hazáért előre November 8-án hajnali öt órakor Kjanzsin főhadnqgv fellőtte a támadás jelét, a zöld rakétát És erre a jelre egyszerre minden fegyverrel tüzelni kezdtek. Szmertinüj hadnagy, a géppuskás század parancsnoka a balszárnyon messze előretört, aztán a jobbszámyon lehetett tisztán hallani, amint Borovszkij al­hadnagy dobhártyát remegto- tő hurrázással lendíti rohanvi ra katonáit Kjanzsin főhaij í * Kiadják a pécsi főiskolások szakdolgozatait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom