Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

1963. Április 30. NAPS.® 5 Kollégiumavalás Komlón A komlói gimnázium vasár­nap délelőtt a Zrínyi Miklós művelődési házban rendezte meg kollégiumavató ünnepsé­gét, a kollégium Kun Béla nevét vette fel. A KISZ Köz­ponti Bizottsága vörös selyem vándorzászlót adományozott a kollégiumnak, amelyet első­ként Pécs, Baranya kollégiu­mainak. középiskoláinak kép­viselői díszítettek avatószalag­jaikkal. Hogyan társadalmasítják a lakásgazdálkodást? Beszélgetés dr. Bálim János elvtárssal, a városi tanács igazgatási osztálya vezetőjével Vasárnap délelőtt nyitották meg a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai k’áíUítőtermében Takáts Gyula színesrajz- kiái’ítását. Takáts Gyula József Attiía-díjas költő most színes rajzaival mutatkozik be. A kiállítást Simen István Kossuth-díjas költő, az írószövetség titkára nyitotta meg. — Szokolai felv. — Időjárás jelentés Várható időjárás kedd estig változó mennyiségű felhőzet, fő- ; leg az ország északi felében tobb- í helyen esővel. Mérsékelt nyugati, i délnyugati szél. Az éjszakai le- ' hülés mérséklődik. Várható leg- j alacsonyabb éjszakai hőmérsék- ; let 7—10, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 17—20 fok kö- 1 zött. Egyenruha nélkül a közrendért Egy megbízatás története Már szürküllött, amikor Túr béki András az egyenruhás törzsőrmesterrel átlépte a kül­városi kocsma küszöbét. — Minden kezdet nehéz — vigasztalta magát, aztán ha­tározott léptekkel a sarokba indult, ahol két ember egyre sűrűbben tekingetett a bejárat felé. — Kérem a személyi iga­zolványokat ... — állt meg «ellettük. Matattak a jobb zsebükben, aztán a balban, de az igazol­vány nem került elő. Sőt egy­re vadabb történeteket eszel­tek ki hollétéről... — Régóta körözött egyének voltak. Előállítottuk őket az ügyeletre... — ezzel a rövid emlékezéssel kezdi pályafutá­sának ismertetését Turbékl András, a Kesztyűgyár önkén­tes rendőreinek legöregebbje. A feketekötésű könyvecs­két, amely ebbeni minőségét hivatalosan igazolja, beszélge­tésünk alatt kezében markolja. Tapasztalatait így sűríti: — Szerintem ehhez a meg­bízatáshoz nyitott szemmel, kell járni az utcán. Persze ha­tározottságra, emberismeretre is szükség van ... Azt a négy év előtti napot is megemlíti, amikor a gyár igaz­gatója egy reggel így köszön­tötte: — Turbéki elvtárs, magát javasoltuk önkéntes rendőr­nek ... Ugye elvállalja? Bármennyire legyezgette is büszkeségét a hír, mégsem vá­laszolt azonnal. Annyit mon­dott, csak „ezt meg kell gon­dolni, ez nem olyan dolog, amibe csak úgy bele ugrik az ember”. Hagyták — gondol­kozzék. Másnap ő kopogtatott be: Ügy gondolta, megpróbálko­zik a feladattal, aztán később majd dönt; marad-e, megy-e? — Amint látja maradtam ... Később véremmé vált ez a munka is. Vagyis kellő idő­ben segíteni ott, ahol szüksé­ges ... A hírnevét növelte a kocsis meg az irodai asszonyok esete. Még a télen történt szénhordáskor. A meredek Szent Vince utcán hajtott föl­felé a kocsis. De hiába a nó­gatás, a tengernyi piszok, amit a lovakra zúdított — azok nem mozdultak. Amikor figyelmez­tették az ablaknál leskelődő asszonyok, hogy adja lejjebb a hangját, csak felkiáltott: — Ha sokat járatják a szá­jukat, magukat fogom istráng­ra. Erre lépett ki a kapun Tur­béki András. Kioktatta a ko­csist nyilvános utcai viselke­désről. Egy-egy szolgálat alkalmá­val másfajta esetek is meg­történnek. Éjjelenként róják az utcákat, hol itt, hol amott intik rendre a renitenskedő- ket. A kocsmák, szórakozóhe­lyek látogatói jől ismerik őket. — Egy hete voltam szolgá­latban, nem történt semmi kü­lönösebb. írja csak meg, én azt tapasztaltam, egyre keve­sebb a huligánkodó egyén. Igen, igen ... Két évvel ez­előtt nehezebb volt a mun­kánk. — Meddig szándékozik foly­tatni ezt a megbízatást. Vállát emeli és elgondolko­zik. — Ameddig arra érdemes­nek tartanak ... Most már többen vagyunk. Csak a gyár­ból tizenketten. S a múlt hé­ten, amikor megalakítottuk az önkéntes rendőrök klubját, száznál is többen... Ezt a munkát nem lehet abba­hagyni! Csóka Magda Dr. Böhm János sorrend betartását figyelem­mel kísérjék. — Hogyan hat ki a társa­dalmasítás a lakásigénylőkre? — A jelenleg nyilvántartás­ban lévő lakásigénylések felül­vizsgálása a legfontosabb fel­adat a következő hónapokban. Ezután gondosan rangsorolj ás a kérelmeket, az alábbi fon­tossági sorrend szerint: mű­szakilag életveszélyessé nyil­vánított lakások, tbc vagy egyéb fertőző betegségben szenvedők, fő — vagy társ­bérleti lakással nem rendel­kező fiatal házasok, termelés­ben élenjáró dolgozók, orvosi javaslat alapján sok gyerme­kes családok, bírósági ítélettel lakás-kiürítésre kötelezett jó­hiszemű, de jogcím nélküli személyek, valamint a jogos lakásigény mértékét el nem érő lakók kérelmeit elégíti ki a bizottság. Az igényjogosult- ság és a besorolás végrehajtása r.ál hátrányos helyzetbe ke­rülnek azok, akiknek az átla­gosnál jóval magasabb a havi jövedelmük, személygépkocsi­val rendelkeznek, lakásukat ko rabban kisebbre vagy rosz- szabbra elcserélték és így ma­guk idézték elő kedvezőtlen lakáskörülményeiket, lakásu­kat, házukat eladták, vagy a város környékén 30 kilométe­res körzetben lakással rendel­keznek. — A jövőben hogyan kell eljárniok a lakásigénylöknek? — A hatósági munka to­vábbra is változatlan marad. A kérelmeket a kerületi ta­nácsok igazgatási osztályainál keld benyújtani, ahol a társa­dalmi bizottság elbírálja, vé­leményezi és a fentiek figye­lembevételével rangsorolja azt. A riporter: Gáldonyi Béla. A ki nem harapott még vö­**■ rés szálló porba, melyet vaskohók mellett kavargat a szél, talán nem is tudja, hogy mit érez a munkásember, ami­kor az éjszakai műszak végén hazaindul. Ma hajnalban, az ördög sem érti miért, felvertek a lármás városvégi rigók, galambok, s a fény, mely a redőny résein a szobámba csúszott, s fekete fe­héren megvonalazta a szekrény oldalát. Valami mozdult ben­nem, megmagyarázhatatlanul titokzatos bizonytalanság rohan ta meg az agyamat, és sietve felkeltem, mert úgy éreztem, hogy valahonnan elkések, el­mulasztok minden lényegeset, fontosat, ami az életemben je­lent valamit. Sietve az ablak­hoz léptem, és figyeltem az ut­cát. Egy vasutas, egy pufajkás munkás, egy kosaras háziasz- szony, újra egy vasutas, így sorban, vonultak, s szemben is ajtók, ablakok tárultak, s kis csomagokkal siettek az embe­rek. Ruhát kapkodtam magamra, és én is elindultam. Ténfereg- ve, tanácstalanul ballagtam va­lahová Utolért és elkerült egy vasutas, egy kosaras háziasz- tíonji, egy pufajkás munkás, újra egy vasutas, és én csak lengtem... A pufajkás mun­kás befordult a sarkon. Meg­gyorsítottam a lépteimet, és utána eredtem. Hosszúakat lé­pett, győztem behozni a fórját. De rátapadtam, mindenhol a nyomában, utcákon, keresztut­cákon, apró tereken át, s néz­tem, hogy szögletes válla ho­gyan billeg jobbra és balra, hogy hajlik a kis táskával, s a bal karja, hogy lendül előre, szinte kapaszkodva a hajnali város utcasarkaiba, középüle­teibe, oszlopaiba, és szobraiba, mindig tovább... Es akkor ott volt a tér... Ir­datlan nagy tér ... Teljesen ide gennek tűnt... Pedig legalább ötszázszor jártam már ezen a téren, de mindig délben, dél­után, délelőtt, s az autóbusz- állások között zsibongott a nép, faluzók, városozók örökké moz­gó hada. Most idegen és hideg volt a tér. Csak néhány megál­lónál csoportosultak emberek, s az emberek mind szürkék voltak. A munkaruhák keretbe foglalták a teret, reggelt és íz emberiséget. Porfelhőben libegve, a térre ereszkedett egy kopott autó­busz. Fakarusz. Berregett, rú­gott, zihált ét nyikorgóit, t az Hajnalban, egy idegen téren ajtaján fáradt, fekete arcú em­berek nyomultak ki a jéghideg térre. Megérkezett az első bá- nyászjárat. Leszálltak, mások felszálltak, elveszett a pufajkás emberem, akivel átkapaszkod­tunk a városon. Cigaretták füs­töltek, s a fekete arcú embe­rek, akik a fakarusszal eresz­kedtek a térre, egy pillanatra megálltak, felnéztek a világos­kék égre, s az izzadtság, és a munka savanyú szaga megült a téren Hát ez az... Ezt már isme­rem. Körülnézek, hogy hol van a kis Soós, a Kóger, meg a töb­biek? Az éjszakás bányászok lassan oszladoznak, fekete pon­tok indulnak a városban min­den égtáj felé, hogy átszőjék, összekössék, és egybetartsák a várost, a munka biztonságot adó varázslatával. A téren maradtam, de ez már egy másik tér volt, egy másik városban. Az emlékezések fa- karuszain rohantam vissza s ott álltam egy tavaszi hajnalon a vaskohó tövében, s a pakura­tartályok. és vastraverzek kö­zött átszűrődő szél mellmagas­ságig kavargatta a vörös szálló port . A szelepeken gőz szaladt az ég félé, egyenletesen sikong- va, s a gázvezetékek végén tíz méteres kék lángok lobogtak, beleolvadva a tavaszi égbe. Akkor még csak az l-es kohó dolgozott, és a derék vastagsá­gú csövek még nem érték el a várost, ahol már várták a gázt, a meleg vizet, fűtést, a kohá­szat mellékes javait. Mondom, hajnal volt, s a szálló portól karcos, és száraz volt a szám. A kis Soós megjelent a tekergő vaslépcső tetején, az öntőcsar­nokból óvatos, lassú botlások­kal leereszkedett a földre. Kor mos volt, izzadt, fáradt. Hátra­gyűrte a haját, aztán a Duna felé intett: — Kiöntött. . Csillog az egész Alföld... A háztetők olyanok, mint a csónakhazak... Először alig értettem, hogy mit mond, mert ragadt rajtam a ruha, s az izmaimat a savas, göcsörtös fáradtság bénította, a szememet pedig vörös keretbe foglalta a gyulladás, amit a szálló portól kaptam. — Látod, az emberek nyu­godtan alszanak, és éjszaka el­önti őket a víz... Vigyázni kellene az éjszakákra — mond­ta akkor a kis Soós, s én nem mondtam rá semmit, mert a SZÁLLRAK és a kohó irodái előtt már fakaruszok álltak, s brigádvezetők és bizalmiak or­dították tűi a kohó zúgását, embereket toborozva az éjsza­kások közül, a mentéshez. Igen, akkor nem volt idő gondolkod­ni, minden olyan természetes, és magátólértetődő volt, hogy beszélnünk sem kellett. Igen, az emberiség egyik fele mindent olyan természetesnek és magátólértetődőnek tart, pe­dig nem is olyan természetes. A kis Sós fent aszalódik az öntőcsamokban, s négy órán­ként megemeli a zsilipeket, a csatornákban rohanó vörös vasfolyó előtt, hatalmas, lapát- szerű kanalakkal irányítja a fé met, mely összetartja a civili­zált életünket Mintát vesz, fi­gyeli a vas színét, okosan el­választja a »alakot a vastól, amíg mások alszanak. Tudom, tudom mindenki dolgozik, de más dolog 8-tól 4-ig ügyeden teregetni az engedelmes szám­oszlopokat, fogkrémet árulni illatos drogériákban, méréseket végezni a város belterületen, s az más dolog, amikor az on- tőmestemek egy szál vasrúd­dal meg kell állni a fortyogó kohóval szemben, megcsapolni, és az utolsó ezredmásodperc- ben félreugrani, hogy a kiír öcs csenő láva porrá ne égesse. Mi lehet a kis Soóssal? El e még az a sovány, öreg öntő­mester, aki elsőnek megcsapol­ta az I-es kohót? S általában mi lett a tíz évvel ezelőtti ba­rátaimmal, mi lett a Kóger- brigáddal? Az öreg Bordács- csal? A tér képe lassan változik. Az éjszakások hazamen­tek, s a nappalosokkal elrooog- tak a fakaruszok... Az éjsza­kások most már mosakodnak, de olyanok is akadnak, akik nagyon kifáradtak, s mosako­dás nékül, ruhástól végigdől­tek az ágy tetején. Lassan elindulok, s úgy tűnik, hogy a kis Soós megy előttem. Én is izzadt vagyok, és fáradt, mint az éjszakások... Bertha Bulcsú * r — Mi a célja a lakásgazdál­kodás társadalmasításának? — A társadalmi bizottság megalakításával tovább kíván­juk javítani a Lakásgazdálko­dást, szélesíteni a demokratiz­must, az államigazgatás társa­dalmasítását. A bizottság vé­leményezi, javasolja az ösz- szes állami erőből és bármi­lyen ’ más címen megüresedő lakások kiutalását. Felülvizs­gálja a szövetkezeti lakásépí­tési akcióba belépni szándé­kozók igényeit és azokat rang­sorolja. Javaslatot tesz az eme letráépítési akciónál a jelent­kezők igényjogosultságára. Ez azt jelenti, hogy a jövőben sem egyes személyek, sem egyéb hivatali szervek a társadalmi bizottság megkerülésével nem dönthetnek lakások kiutalásá­ról. — Hogyan működik a bi­zottság? — Kerületenként 15—15 tagú bizottságot alakítanak a má­jusi és a júniusi kerületi ta­nácsüléseken. Javasoljuk, hogy a bizottságokban feltétlenül kapjon helyet egy-egy műsza­ki és egészségügyi szakember. Ezenkívül a kerület lakossá­gának összetételét figyelembe véve a tanács megfelelő tago­kat delegál a bizottságba. Elő­reláthatólag az év második fe­lében kezdik meg munkájukat a társadalmi bizottságok. A városi, 5 tagú lakásgazdálko­dási társadalmi bizottság az: április 18-i tanácsülésen már megalakult és a közélj övőt~n megtartja első ülését. Legfon­tosabb feladata lesz a három kerületi bizottság egyöntetű tevékenységének biztosítása, a munkamódszerek kidolgozása és a "vitás kérdésekben való döntés. — Milyen feladatokat lát el a tanács, mint hatóság a tár­sadalmi bizottságok mel.ett? — A kerületi tanácsok igaz­gatási osztályai kötelesek fi­gyelembe venni a társadalmi bizottság javaslatait. Amennyi ben a javaslat jogszabályelle­nes, az ügyet a végrehajtó bi­zottság elé terjesztik dönté re. A társadalmi bizottságok joga és kötelessége — a*javaslatok mellett —, hogy az általuk is a tanáccsal közösen kialakí­tott lakáselosztási tervet idő­közönként ellenőrizzék és a A városi tanácsi április 18-i ülésén foglalkozott a la- j kásgazdálkodás társadalmasításának lehetőségeivel, amely-1 ről a jogi és igazgatási állandó bizottság elnöke, dr. Par- j rag Károly terjesztett elő javaslatot, amelyet a tanács ülé­se elfogadott. Hasonló kezdeményezés már volt az ország j más városaiban, így Dunaújvárosban és a főváros egyes j kerületeiben. A kedvező tapasztalatok birtokában született meg az állandó bizottság előterjesztése, amelyről dr. Böhm János elvtárssal, a városi tanács igazgatási osztályának ve-1 zetőjével beszélgettünk. Több súlyos balesetről kap­tunk hírt az elmúlt hét vé­gén. Pénteken este, 9 óra tájban egy mozdonyvezető leesett a mozdonyról és eszméletét vesz­tette. A helyszínre érkezett mentők súlyos fejsérüléssel elő szőr a gégészetre, majd az idegklinikára szállították. Ugyancsak pénteken történt az egyik halálos baleset Bor­bély Eszter 19 éves raktá­ri munkás, hegyszentmártoni lakos munka közben fémből készült berendezéshez ért, amely rossz szigetelés követ­keztében 380 voltos feszültség alatt állt Az áramütéstől esz­méletét vesztette, amelyből a gyors segítség ellenére sem tért magához. A helyszínen meghalt Súlyos kutyaharapáshoz hív ták szombaton a mentőket. F. Mária 8 éves kislány a Jakab- hegyi úton játszott. A harapós kutya elszakította láncát és a kislányt fején, karján, Iában összeharapdálta. A másik halálos baleset szombaton történt. Kővágószöl lősön 14 óra 10 perckor fel­borult a gázolajat szállító te­herautó, aminek következté­ben Berták János a helyszí­nen meghalt. A vasárnapra virradó éj­szaka ugyancsak több baleset­hez hívták a mentőket. Éjjel 0.08 órakor Mike Istvánt — a Borostyán vendéglőből ki­jövet leütötték. A 22 éves fia­talembert az idegklinikára szállították. 0 óra 28 perckor újra értesítették a mentőket. A Kossuth Lajos utcában V. R. erősen ittas állapotban bezúz­ta az ablakokat és súlyos kéz­fej sérüléssel a II. számú sebé­szetre szállították. Röviddel ezután — 1 óra 45 perckor — Vasas II-ről kérték a mentő­ket. Zádori Pál rosszul lépett a göröngyös úton és a bal lá­bán bokatörést szenvedett Kél halálos baleset a liét vég*élt

Next

/
Oldalképek
Tartalom