Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-30 / 99. szám
1963. Április 30. NAPS.® 5 Kollégiumavalás Komlón A komlói gimnázium vasárnap délelőtt a Zrínyi Miklós művelődési házban rendezte meg kollégiumavató ünnepségét, a kollégium Kun Béla nevét vette fel. A KISZ Központi Bizottsága vörös selyem vándorzászlót adományozott a kollégiumnak, amelyet elsőként Pécs, Baranya kollégiumainak. középiskoláinak képviselői díszítettek avatószalagjaikkal. Hogyan társadalmasítják a lakásgazdálkodást? Beszélgetés dr. Bálim János elvtárssal, a városi tanács igazgatási osztálya vezetőjével Vasárnap délelőtt nyitották meg a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai k’áíUítőtermében Takáts Gyula színesrajz- kiái’ítását. Takáts Gyula József Attiía-díjas költő most színes rajzaival mutatkozik be. A kiállítást Simen István Kossuth-díjas költő, az írószövetség titkára nyitotta meg. — Szokolai felv. — Időjárás jelentés Várható időjárás kedd estig változó mennyiségű felhőzet, fő- ; leg az ország északi felében tobb- í helyen esővel. Mérsékelt nyugati, i délnyugati szél. Az éjszakai le- ' hülés mérséklődik. Várható leg- j alacsonyabb éjszakai hőmérsék- ; let 7—10, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 17—20 fok kö- 1 zött. Egyenruha nélkül a közrendért Egy megbízatás története Már szürküllött, amikor Túr béki András az egyenruhás törzsőrmesterrel átlépte a külvárosi kocsma küszöbét. — Minden kezdet nehéz — vigasztalta magát, aztán határozott léptekkel a sarokba indult, ahol két ember egyre sűrűbben tekingetett a bejárat felé. — Kérem a személyi igazolványokat ... — állt meg «ellettük. Matattak a jobb zsebükben, aztán a balban, de az igazolvány nem került elő. Sőt egyre vadabb történeteket eszeltek ki hollétéről... — Régóta körözött egyének voltak. Előállítottuk őket az ügyeletre... — ezzel a rövid emlékezéssel kezdi pályafutásának ismertetését Turbékl András, a Kesztyűgyár önkéntes rendőreinek legöregebbje. A feketekötésű könyvecskét, amely ebbeni minőségét hivatalosan igazolja, beszélgetésünk alatt kezében markolja. Tapasztalatait így sűríti: — Szerintem ehhez a megbízatáshoz nyitott szemmel, kell járni az utcán. Persze határozottságra, emberismeretre is szükség van ... Azt a négy év előtti napot is megemlíti, amikor a gyár igazgatója egy reggel így köszöntötte: — Turbéki elvtárs, magát javasoltuk önkéntes rendőrnek ... Ugye elvállalja? Bármennyire legyezgette is büszkeségét a hír, mégsem válaszolt azonnal. Annyit mondott, csak „ezt meg kell gondolni, ez nem olyan dolog, amibe csak úgy bele ugrik az ember”. Hagyták — gondolkozzék. Másnap ő kopogtatott be: Ügy gondolta, megpróbálkozik a feladattal, aztán később majd dönt; marad-e, megy-e? — Amint látja maradtam ... Később véremmé vált ez a munka is. Vagyis kellő időben segíteni ott, ahol szükséges ... A hírnevét növelte a kocsis meg az irodai asszonyok esete. Még a télen történt szénhordáskor. A meredek Szent Vince utcán hajtott fölfelé a kocsis. De hiába a nógatás, a tengernyi piszok, amit a lovakra zúdított — azok nem mozdultak. Amikor figyelmeztették az ablaknál leskelődő asszonyok, hogy adja lejjebb a hangját, csak felkiáltott: — Ha sokat járatják a szájukat, magukat fogom istrángra. Erre lépett ki a kapun Turbéki András. Kioktatta a kocsist nyilvános utcai viselkedésről. Egy-egy szolgálat alkalmával másfajta esetek is megtörténnek. Éjjelenként róják az utcákat, hol itt, hol amott intik rendre a renitenskedő- ket. A kocsmák, szórakozóhelyek látogatói jől ismerik őket. — Egy hete voltam szolgálatban, nem történt semmi különösebb. írja csak meg, én azt tapasztaltam, egyre kevesebb a huligánkodó egyén. Igen, igen ... Két évvel ezelőtt nehezebb volt a munkánk. — Meddig szándékozik folytatni ezt a megbízatást. Vállát emeli és elgondolkozik. — Ameddig arra érdemesnek tartanak ... Most már többen vagyunk. Csak a gyárból tizenketten. S a múlt héten, amikor megalakítottuk az önkéntes rendőrök klubját, száznál is többen... Ezt a munkát nem lehet abbahagyni! Csóka Magda Dr. Böhm János sorrend betartását figyelemmel kísérjék. — Hogyan hat ki a társadalmasítás a lakásigénylőkre? — A jelenleg nyilvántartásban lévő lakásigénylések felülvizsgálása a legfontosabb feladat a következő hónapokban. Ezután gondosan rangsorolj ás a kérelmeket, az alábbi fontossági sorrend szerint: műszakilag életveszélyessé nyilvánított lakások, tbc vagy egyéb fertőző betegségben szenvedők, fő — vagy társbérleti lakással nem rendelkező fiatal házasok, termelésben élenjáró dolgozók, orvosi javaslat alapján sok gyermekes családok, bírósági ítélettel lakás-kiürítésre kötelezett jóhiszemű, de jogcím nélküli személyek, valamint a jogos lakásigény mértékét el nem érő lakók kérelmeit elégíti ki a bizottság. Az igényjogosult- ság és a besorolás végrehajtása r.ál hátrányos helyzetbe kerülnek azok, akiknek az átlagosnál jóval magasabb a havi jövedelmük, személygépkocsival rendelkeznek, lakásukat ko rabban kisebbre vagy rosz- szabbra elcserélték és így maguk idézték elő kedvezőtlen lakáskörülményeiket, lakásukat, házukat eladták, vagy a város környékén 30 kilométeres körzetben lakással rendelkeznek. — A jövőben hogyan kell eljárniok a lakásigénylöknek? — A hatósági munka továbbra is változatlan marad. A kérelmeket a kerületi tanácsok igazgatási osztályainál keld benyújtani, ahol a társadalmi bizottság elbírálja, véleményezi és a fentiek figyelembevételével rangsorolja azt. A riporter: Gáldonyi Béla. A ki nem harapott még vö**■ rés szálló porba, melyet vaskohók mellett kavargat a szél, talán nem is tudja, hogy mit érez a munkásember, amikor az éjszakai műszak végén hazaindul. Ma hajnalban, az ördög sem érti miért, felvertek a lármás városvégi rigók, galambok, s a fény, mely a redőny résein a szobámba csúszott, s fekete fehéren megvonalazta a szekrény oldalát. Valami mozdult bennem, megmagyarázhatatlanul titokzatos bizonytalanság rohan ta meg az agyamat, és sietve felkeltem, mert úgy éreztem, hogy valahonnan elkések, elmulasztok minden lényegeset, fontosat, ami az életemben jelent valamit. Sietve az ablakhoz léptem, és figyeltem az utcát. Egy vasutas, egy pufajkás munkás, egy kosaras háziasz- szony, újra egy vasutas, így sorban, vonultak, s szemben is ajtók, ablakok tárultak, s kis csomagokkal siettek az emberek. Ruhát kapkodtam magamra, és én is elindultam. Ténfereg- ve, tanácstalanul ballagtam valahová Utolért és elkerült egy vasutas, egy kosaras háziasz- tíonji, egy pufajkás munkás, újra egy vasutas, és én csak lengtem... A pufajkás munkás befordult a sarkon. Meggyorsítottam a lépteimet, és utána eredtem. Hosszúakat lépett, győztem behozni a fórját. De rátapadtam, mindenhol a nyomában, utcákon, keresztutcákon, apró tereken át, s néztem, hogy szögletes válla hogyan billeg jobbra és balra, hogy hajlik a kis táskával, s a bal karja, hogy lendül előre, szinte kapaszkodva a hajnali város utcasarkaiba, középületeibe, oszlopaiba, és szobraiba, mindig tovább... Es akkor ott volt a tér... Irdatlan nagy tér ... Teljesen ide gennek tűnt... Pedig legalább ötszázszor jártam már ezen a téren, de mindig délben, délután, délelőtt, s az autóbusz- állások között zsibongott a nép, faluzók, városozók örökké mozgó hada. Most idegen és hideg volt a tér. Csak néhány megállónál csoportosultak emberek, s az emberek mind szürkék voltak. A munkaruhák keretbe foglalták a teret, reggelt és íz emberiséget. Porfelhőben libegve, a térre ereszkedett egy kopott autóbusz. Fakarusz. Berregett, rúgott, zihált ét nyikorgóit, t az Hajnalban, egy idegen téren ajtaján fáradt, fekete arcú emberek nyomultak ki a jéghideg térre. Megérkezett az első bá- nyászjárat. Leszálltak, mások felszálltak, elveszett a pufajkás emberem, akivel átkapaszkodtunk a városon. Cigaretták füstöltek, s a fekete arcú emberek, akik a fakarusszal ereszkedtek a térre, egy pillanatra megálltak, felnéztek a világoskék égre, s az izzadtság, és a munka savanyú szaga megült a téren Hát ez az... Ezt már ismerem. Körülnézek, hogy hol van a kis Soós, a Kóger, meg a többiek? Az éjszakás bányászok lassan oszladoznak, fekete pontok indulnak a városban minden égtáj felé, hogy átszőjék, összekössék, és egybetartsák a várost, a munka biztonságot adó varázslatával. A téren maradtam, de ez már egy másik tér volt, egy másik városban. Az emlékezések fa- karuszain rohantam vissza s ott álltam egy tavaszi hajnalon a vaskohó tövében, s a pakuratartályok. és vastraverzek között átszűrődő szél mellmagasságig kavargatta a vörös szálló port . A szelepeken gőz szaladt az ég félé, egyenletesen sikong- va, s a gázvezetékek végén tíz méteres kék lángok lobogtak, beleolvadva a tavaszi égbe. Akkor még csak az l-es kohó dolgozott, és a derék vastagságú csövek még nem érték el a várost, ahol már várták a gázt, a meleg vizet, fűtést, a kohászat mellékes javait. Mondom, hajnal volt, s a szálló portól karcos, és száraz volt a szám. A kis Soós megjelent a tekergő vaslépcső tetején, az öntőcsarnokból óvatos, lassú botlásokkal leereszkedett a földre. Kor mos volt, izzadt, fáradt. Hátragyűrte a haját, aztán a Duna felé intett: — Kiöntött. . Csillog az egész Alföld... A háztetők olyanok, mint a csónakhazak... Először alig értettem, hogy mit mond, mert ragadt rajtam a ruha, s az izmaimat a savas, göcsörtös fáradtság bénította, a szememet pedig vörös keretbe foglalta a gyulladás, amit a szálló portól kaptam. — Látod, az emberek nyugodtan alszanak, és éjszaka elönti őket a víz... Vigyázni kellene az éjszakákra — mondta akkor a kis Soós, s én nem mondtam rá semmit, mert a SZÁLLRAK és a kohó irodái előtt már fakaruszok álltak, s brigádvezetők és bizalmiak ordították tűi a kohó zúgását, embereket toborozva az éjszakások közül, a mentéshez. Igen, akkor nem volt idő gondolkodni, minden olyan természetes, és magátólértetődő volt, hogy beszélnünk sem kellett. Igen, az emberiség egyik fele mindent olyan természetesnek és magátólértetődőnek tart, pedig nem is olyan természetes. A kis Sós fent aszalódik az öntőcsamokban, s négy óránként megemeli a zsilipeket, a csatornákban rohanó vörös vasfolyó előtt, hatalmas, lapát- szerű kanalakkal irányítja a fé met, mely összetartja a civilizált életünket Mintát vesz, figyeli a vas színét, okosan elválasztja a »alakot a vastól, amíg mások alszanak. Tudom, tudom mindenki dolgozik, de más dolog 8-tól 4-ig ügyeden teregetni az engedelmes számoszlopokat, fogkrémet árulni illatos drogériákban, méréseket végezni a város belterületen, s az más dolog, amikor az on- tőmestemek egy szál vasrúddal meg kell állni a fortyogó kohóval szemben, megcsapolni, és az utolsó ezredmásodperc- ben félreugrani, hogy a kiír öcs csenő láva porrá ne égesse. Mi lehet a kis Soóssal? El e még az a sovány, öreg öntőmester, aki elsőnek megcsapolta az I-es kohót? S általában mi lett a tíz évvel ezelőtti barátaimmal, mi lett a Kóger- brigáddal? Az öreg Bordács- csal? A tér képe lassan változik. Az éjszakások hazamentek, s a nappalosokkal elrooog- tak a fakaruszok... Az éjszakások most már mosakodnak, de olyanok is akadnak, akik nagyon kifáradtak, s mosakodás nékül, ruhástól végigdőltek az ágy tetején. Lassan elindulok, s úgy tűnik, hogy a kis Soós megy előttem. Én is izzadt vagyok, és fáradt, mint az éjszakások... Bertha Bulcsú * r — Mi a célja a lakásgazdálkodás társadalmasításának? — A társadalmi bizottság megalakításával tovább kívánjuk javítani a Lakásgazdálkodást, szélesíteni a demokratizmust, az államigazgatás társadalmasítását. A bizottság véleményezi, javasolja az ösz- szes állami erőből és bármilyen ’ más címen megüresedő lakások kiutalását. Felülvizsgálja a szövetkezeti lakásépítési akcióba belépni szándékozók igényeit és azokat rangsorolja. Javaslatot tesz az eme letráépítési akciónál a jelentkezők igényjogosultságára. Ez azt jelenti, hogy a jövőben sem egyes személyek, sem egyéb hivatali szervek a társadalmi bizottság megkerülésével nem dönthetnek lakások kiutalásáról. — Hogyan működik a bizottság? — Kerületenként 15—15 tagú bizottságot alakítanak a májusi és a júniusi kerületi tanácsüléseken. Javasoljuk, hogy a bizottságokban feltétlenül kapjon helyet egy-egy műszaki és egészségügyi szakember. Ezenkívül a kerület lakosságának összetételét figyelembe véve a tanács megfelelő tagokat delegál a bizottságba. Előreláthatólag az év második felében kezdik meg munkájukat a társadalmi bizottságok. A városi, 5 tagú lakásgazdálkodási társadalmi bizottság az: április 18-i tanácsülésen már megalakult és a közélj övőt~n megtartja első ülését. Legfontosabb feladata lesz a három kerületi bizottság egyöntetű tevékenységének biztosítása, a munkamódszerek kidolgozása és a "vitás kérdésekben való döntés. — Milyen feladatokat lát el a tanács, mint hatóság a társadalmi bizottságok mel.ett? — A kerületi tanácsok igazgatási osztályai kötelesek figyelembe venni a társadalmi bizottság javaslatait. Amennyi ben a javaslat jogszabályellenes, az ügyet a végrehajtó bizottság elé terjesztik dönté re. A társadalmi bizottságok joga és kötelessége — a*javaslatok mellett —, hogy az általuk is a tanáccsal közösen kialakított lakáselosztási tervet időközönként ellenőrizzék és a A városi tanácsi április 18-i ülésén foglalkozott a la- j kásgazdálkodás társadalmasításának lehetőségeivel, amely-1 ről a jogi és igazgatási állandó bizottság elnöke, dr. Par- j rag Károly terjesztett elő javaslatot, amelyet a tanács ülése elfogadott. Hasonló kezdeményezés már volt az ország j más városaiban, így Dunaújvárosban és a főváros egyes j kerületeiben. A kedvező tapasztalatok birtokában született meg az állandó bizottság előterjesztése, amelyről dr. Böhm János elvtárssal, a városi tanács igazgatási osztályának ve-1 zetőjével beszélgettünk. Több súlyos balesetről kaptunk hírt az elmúlt hét végén. Pénteken este, 9 óra tájban egy mozdonyvezető leesett a mozdonyról és eszméletét vesztette. A helyszínre érkezett mentők súlyos fejsérüléssel elő szőr a gégészetre, majd az idegklinikára szállították. Ugyancsak pénteken történt az egyik halálos baleset Borbély Eszter 19 éves raktári munkás, hegyszentmártoni lakos munka közben fémből készült berendezéshez ért, amely rossz szigetelés következtében 380 voltos feszültség alatt állt Az áramütéstől eszméletét vesztette, amelyből a gyors segítség ellenére sem tért magához. A helyszínen meghalt Súlyos kutyaharapáshoz hív ták szombaton a mentőket. F. Mária 8 éves kislány a Jakab- hegyi úton játszott. A harapós kutya elszakította láncát és a kislányt fején, karján, Iában összeharapdálta. A másik halálos baleset szombaton történt. Kővágószöl lősön 14 óra 10 perckor felborult a gázolajat szállító teherautó, aminek következtében Berták János a helyszínen meghalt. A vasárnapra virradó éjszaka ugyancsak több balesethez hívták a mentőket. Éjjel 0.08 órakor Mike Istvánt — a Borostyán vendéglőből kijövet leütötték. A 22 éves fiatalembert az idegklinikára szállították. 0 óra 28 perckor újra értesítették a mentőket. A Kossuth Lajos utcában V. R. erősen ittas állapotban bezúzta az ablakokat és súlyos kézfej sérüléssel a II. számú sebészetre szállították. Röviddel ezután — 1 óra 45 perckor — Vasas II-ről kérték a mentőket. Zádori Pál rosszul lépett a göröngyös úton és a bal lábán bokatörést szenvedett Kél halálos baleset a liét vég*élt
