Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-30 / 99. szám
4 r&! ja.«** ö iS53. Április 30. 'S A jövő rep ©leg- Antonov tervező nyilatkozata A polgári légiflotta fejlődése a következő 10 évben főleg mennyiségű jellegű lesz. Lényegesen megnövekszik a repülőgép-állomány. A Szovjetunióban már befejeződött a főbb légi útvonalak üzembehelyezésének időszaka. Ezek ösz- szeköttetést létesítettek az ország valamennyi közigazgatási, ipari és kulturális központja között. Jelenleg a fejlődés második szakaszánál tartunk: folyik a légijáratok létrehozása a kis városok, települések, kolhozok és szovho- zok közt. Ecélból több ezer új repülőteret kellene építeni, ez pedig roppant összegekbe kerülne. A Szovjetunióban más megoldást választottak. Olyan gépeket alkottak, amelyek nem csak betonra, hanem földes területre is le tudnak szállni. A vezetésem alatt álló tervező- iroda is kidolgozott egy ilyen áz géutasszállítógép-típust — AN—24 turbólégcsavaros pet. Az ilyen repülőgépeknél, amelyek nehéz körülmények közt üzemelnek, nagyfokú meg bízhatóságra van szükség. Régebben, ha ki akarták próbálni a szárnyak, a törzs, a farokmű, az alváz szilárdságát, csak egyetlen repülőgépet törtek darabokra; most viszont az ilyen kikísérletezés több gépen folyik. Ez persze igen drága mulatság, ezzel szemben az AN—24 utasai igen biztonságos körülmények között repülhetnek. Gépünk már 77 ezer kipróbálási cikluson ment keresztül, másszóval 77 ezer repülést végzett. Tudomásom szerint e világon még soha nem vetettek „Ültessenek halálos beteg gyermekünkbe még egy szívet!" Dán szülők kérelme a szovjet tudósokhoz A dán lapok közlése szerint egy dán házaspár azzal a kéréssel fordult az egyik szovjet tudóshoz, hogy halálosan beteg kislányuk, Anita mellkasába ültessenek át még egy szívet. A gyerek apja, Willy Hege- lung Jensen kijelentette, a dán orvosok minden reményt feladtak, hogy kislánya valaha is meg fog gyógyulni. A kétség- beesett apa levelet írt Moszkvába Vlagyimir Gyeniszov professzornak, aki már több sikeres szívátültetési kísérletet hajtott végre állatokon. Arra kérte a neves orvostanárt, Jjogy gyermekénél is alkalmazzanak hasonló szívműtétet. A szülők minden felelősséget •Ragukra vállalnak az operáció után esetleg fellépő komplikációk miatt. Gyeniszov professzor újságírók előtt kijelentette, a dán szülők levelét még nem .kapta meg személyesen. Megvárja a levél megérkezését és a kórisme alapján dönt, mielőtt akár pro akár kontra nyilatkozna. Késznek mutatkozott, hogy a beteg kislányt bármely pillanatban megvizsgálja. Gyeniszov közölte az újságírókkal, röviddel ezelőtt hajtott végre szívműtétet egy majmon. Az állat jól bírta az operációt. A Szovjetunióban is számosán vannak, jelentette ki a neves sebész, akiknek szív- átültetésre volna szükségük. Az a véleménye, hogy először kellően ki kell kísérletezni az eljárást, mielőtt embereken hajtanának végre hasonló műtétet. Leglényegesebb feladat, el kell dönteni az emberi szervezet képes-e idegen szívet befogadni. A továbbiakban Gyeniszov professzor elmondta, bizonyos szempontból könnyebb a szív- átültetés az embereknél, mint a kutyáknál, mert az utóbbiaknál a mellkast sokkal jobban fel kell tárni, hogy a szívhez férkőzhessenek. A szovjet professzor véleménye szerint embereken végrehajtott műtéteknél nemrég elhaltak szívét kell a beteg testbe átültetni, gyermekeknél elhunyt gyerek, vagy fiatalkorú szívére van szükség. (Sz. L.) alá gépet ilyen szigorú gának. Az AN—24 gépek 30 ezer repülőórára vannak tervezve. Ez annyit jelent, hogy 10—15 évig üzemeltethetők. Az ilyen gépek megalkotása csak félmegoldása az ország teljes „repülősítésének”. Szükségünk van még rövid távokra alkalmas kényelmes utas- szállító repülőgépekre, amelyeket vidéken állítanánk be nagy számmal. Ezeknek egyaránt alkalmasoknak kell lenniük a mezőről, dűlőutakról, erdei tisztásokról való felszállásra, illetve az oda való leszállásra. Remélem, hogy ilyen repülőgép lesz az a 8 üléses AN—14, amelyet a mi tervezőirodánk alkotott meg. Ezt a gépet Méhecskének is nevezik. Nincs szüksége semmiféle repülőtérre. Mindösz- sze 60—70 méteres nekifutás után fel tud szállni, de csekély ellenszél esetén teljesen elegendő neki a 30 méter is. Ha a legközelebbi tíz-tizenöt esztendő folyamán létrehozandó repülőgép-típusokról beszélünk, az a véleményem, hogy a függőlegesen felszálló repülőgépeké a jövő. Ezeknek a gépeknek talán olyan légcsavarja lesz, amely emelkedés és a víszintes repülésre való rátérés folyamán változtatni fogja hajlásszögét, vagy pedig reaktív motorja lesz, amely különböző szögek alatt tud vonóerőt kifejteni. Ma már a függőleges felszállásra alkalmas repülőgépek számos rendszerével kapcsolatban vannak elképzelések, azonban nincsenek még megoldva e géptípusok üzemeltetésének főbb problémái: a stabilitás, a függőlegesről a vízszintes repülésre való áttérés közbeni irányíthatóság. A polgári repülés fejlesztésének ma még csupán az alapvető elveiről lehet beszélni. Ám ki szavatolja, hogy a jövőben ezek az elvek nem vál- toznak-e meg részben, vagy akár egészükben is? A technika a meg'epetések tárháza. Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam Dean új elméletét. A mechanikának a törvényszerűségeit, amelyeket a földi sevizs- I bességek terén Newton fedezett fel, csaknem mindmostanáig megdönthetetlen ekne« tartottás. Most iszom Dean azt állítja, hogy bármely test felgyorsulásának gyors megváltoztatásához járulékos erőre van szükség. Ezen elmélet szerint az ember tehát felemelheti önmagát a hajánál fogva. Egyelőre nem vágyóik meggyőződve Dean elméletének hitelességéről. Az még alapos elenőrzésre szorul. Ám ha ez az elmélet beigazolódik, akkor merőben új távlatok nyílnak meg a repülesügy fejlődésében. A fő emelőerő ebben az esetben nem a levegő lesz, amelyet leszorítanak a repülőgép szárnyai, hanem a tehetetlenségi erő kiaknázása. A Dean-elmélet alapján alkotott repülőgépet zárt edénynek lehet elképzelni, amely nem repülni, hanem úszni fog a levegőben, magán a rendszeren belüli erőteljes lökések révén fog haladni: felfelé — intenzív, lefelé, — enyhe ió- kések révén. Ez azonban egyelőre csupán elképzelés, amelynek még hosszú gyakorlati utat kell bejárnia, mielőtt valósággá válik. Jóval közelebb van a valósághoz a konvertoplan típusú repülőgépek megteremtése, amelyek a függőleges vonóerőt vízszintessé változtatják. Ezekről már beszéltem. Kairó, az Egyesült Arab Köztársaság fővárosa. Afrika legnagyobb városa. Az írott történelmünk kezdete óta ismert város csodálatos fekvésével, forgalmával és közel lOOOCO-es gépkocsiparkjával, felhőkarcolóival egyike Afrika legerőteljesebben fejlődő városának. Kairói látkép a 140 méter magas Nílus-szigeti kilátó tetejéről. „A karcsú, fiatal hölgy felemelte a 22- es kaliberű puskát, célzott és tüzelt. A céltábla egy még nedves gipszrelief amelyre faforgácsot, üres konzerves dobozt, festékkel telt tubusokat, műanyag zacskót és friss tojást illesztettek. A söréttől tailálva a tojás és festék kifolyt a gipszreliefre. Csak most lett kész a „műalkotás”. A művésznő, a 32 éves fran cia származású Adligen Niki de Saint Phalle, céllövéssel feAz uMs-á fmés-sic., jezte be ,művéf. Alkotásának a neve Gambrinus.” Ezzel a figyelemre méltó bevezetéssel kezdi a Spigel színes beszámolóját a nyugati világ művészeti életerői. Münchenben, a Neue Galerine im Künstlerhausban — nemrégen nyílt meg egy kiállítás a modern alkotásokról. A Gambrinus „fest mény” 6000 nyugatnémet márkába kerül. Három egymásra felrakott olajos hordó „Hódolat Münchennek”, 400C márkával szerepel a katalógusban. Monsieur Tinguley egy szerkezetet kínál eladásra, amely drótokból, csengőkből, matracrugókból, fém- rúdból és villamosmotorból lett összeállítva. Ha a motor működik négy különböző zörgő hangot lehet hallani. ,.Ez a gép semmire sem használható. Tel j esen céltalan'. — közli Monsieyr Tin- guley az ismertetésben, s a szerkezet ura 3000 márka. Egy Jawaschew nevű művész műanyag zsákban gyerekkocsit akasztott a falra a szobroknak kijelölt teremben és sokatmondóan „Reménynek" nevezte el alkotását. Potom 1600 márkáért bárki megvásárolhatja. Visszaemlékezések az Ebro partján Az út szélén a porban emberek bandukoltak. Egy férfi, egy asszony és gyerekek. A férfinél súlyos zsák volt, az asszony és a gyerekek is batyukat cipeltek. Spanyolország országútain vundenüt vándorolnak a munkát keresők. Völgyön haladtunk keresztül. A szőlővenyigén zöldellve sorakoztak a földeken, s a lejtők teraszain. Megint egyedül voltam. Az út tovább vezetett a hegyek felé. Városkák, falvak suhantak el mellettem, ismét néma csend vett körül. Sehol egy útjelző tábla, vagy kilométerkő. Az autótérkép szerint haladtam. Az idő már későre jár, rövidesen meg kell érkeznem. Egy-kettőre besötétedik. Előttem azonban csak hegyek és völgyek, sehol egy ház. ember, vagy folyó. Úgy történt, ahogy a hegyekben szokott. Az út hirtelen kanyarodott s megérkeztem Ascoba Az Ebro itt nagy kanyart ír le, a falu a hegy lejtőjéhez tapad. Átnéztem a folyó túlsó partjára, s szemeim előtt megjelent, amit látni akflrtam: 1938. július 18-át. Ott, a másik parton feküdt a 11. nemzetközi brigád, az „Edgár. Andrea”, a „Hans Beimler”, a „Thälmann” és az osztrák „Február 14” zászlóalj. Ott ásták be magukat, mielőtt az Ebrón átkeltek. A fasiszták golyózáporában foglalták el a falut. Az Ebro bal partja itt kiszélesedik, a jobb part azonban, ahol Ásco terül el, szinte meredeken függ a folyó felett. A brigádot Otto Flater elvtárs vezette, rohamra indította embereit, majd tovább haladt Gandese irányába. Ott súlyosan megsebesült, egy kő szétzúzta a lábát. Flatter elvtárs ma a Magyar Népköztársaság államminisztere, valódi neve: Münnich Ferenc. A NAGY TÁMADÁS Itt az Ebronál a nagy támadás megindulásakor, amikor a skandinávok és az angolok a pontonhídon átvonultak, sok elvtárs nem került át a túlsó partra. Asco meredeken függ a víz felett és Franc^ csapatai repülőgépeket vetettek be, mégis sikerült meghódítani. A nemzetközi brigád tovább rohamozott felfelé ti poros hegyoldalon, ezen a földön, ahol a fű elsatnyul: a völgyeken keresztül, ahol a folyók kiszáradnak: rohamra indultak ebben az országban, atnely olyan zord és mégis olyan drága. Beá-sták magukat a porba, levágták a szamarakat és a lovakat, mert az ellátás rossz volt. így fekü^^ek és haltak meg Spanyolország földjén a könyörtelen nap füzében. Átmentem Asco szűk utcácskáin, elhaladtam egyemeletes, kopár, földszínű házacskái előtt. Az emberek némán néztek utánam. A házakoan köralakban ültek a földön, matracokat foltoztak, varrtak, valamiféle gyümölcsöt osztályoztak. Kint a napon egy szomorú öszvér álldogált. Kihalt a falu, élettelen, mint a vidék, melyből kinőtt. A templom már roskadozik, s a biztosító társaságnak ragyogó üvegbejárata van. A vendéglőben két fiatal fiú üldögélt sör mellett. Leültem melléjük. Az egyik pék, a másik gyári munkás. A közeli vegyipari üzemben dolgozik. — Azt hiszi, hogy az üzem spanyol tőkével létesült? Az igazgató német. Néhány nappal ezelőtt majdnem a levegőbe repült az egész, mert a gyárban veszélyes dolgokat készítenek ... Pontosan nem tudja, hogy mi történik az üzemben. A tüzet eloltották, ő is ott volt. Valószínűleg jutalmat kapnak, mert a társaság igen nagyvonalú. Egyébként is meg elégedett, mert ha dolgozik, keres. Mint mondja, a társaság megértő, ha valaki megsebesül, sokszor a városba is beviszik, hogy meggyógyítsák. De ha egy munkás egyszerűen megbetegszik, nem az üzemben, akkor nézheti, hogy lesz ismét egészséges Erről a társaság már nem gondoslcodhat. A pék hallgatott, most kell leszolgálnia katonaéveit. Napi két reált fog kapni. Húsz reálért vehet sört magának. AMIKOR A HÁBORŰ ITT FOLYT A nap már alacsonyan állt. Előttem volt még a hosszú út Barcelonáig. A kocsi izzott a hőségtől. Át kellett mennem a szemben levő házba vízért. Az egész család a ház előtt üldögélt: a papa, a mama és a gyerekek. Tizenketten voltak. A fiúk közül sokan már felnőttek, a kicsik apró med- veboccsokként mászkáltak a család tagjai körül. A ház omladozott, a fából összetákolt istállóban öszvér álldogált. Az anya varrt, a földön egy fiatalember feküdt. Lábait törülközőbe csavarta. Mankója mellette hevert. „Itt voltunk — mesélte az asszony —, amikor a háború ideért. A folyón keresztül jöttek, vörösöknek hívták őket Később Franciaországba menekültünk.” „Beszélnek még a háborúról?" „Nagyon sokat, válaszolta o beteglábú fiatalember. — Ott fenn a hegyekben még megvannak a lövészárkok, a drótakadályok.” „Földünk nincs — mondta az egyik idősebbik fiú. — Munkánkból élünk. De micsoda élet ez! Még evésre sem telik. Hogy lehet így családot alapítani?” „Külföldön milyen az élet, ott mégis csak többet lehet keresni? Nálunk egyre rosz- szabbul megy. Hogy fog ez végződni? Úgy élünk, mint a rabszolgák, kora hajnaltól késő estig dolgozunk és rongyokban járunk.” A gyerekek játszottak és nevetgéltek. Egy apró fiúcska cigarettát kért tőlem. Bátyja rámordult. Némán, mélyeket szipantva ültünk. A nap bearanyozta a hegyeket. Késő éjszaka értem el a Barcelona felé tartó partvidéket. A tenger csendben, ezüstösen sütkérezett a teliholdban. Nehéz, fárasztó nap volt mögöttem. Leállítottam hűséges társamat, a kis Flatot, én pedig lefeküdtem a puha homokba. A HALÁLVÁROS EGYKOR £S MÁ Guernicát teljesen -felépítették. Szebb mint valaha. Mindenütt biztonságos kőhazak tiszta utak, zöldellő varkok, pálmák és modern szálloda. A város propagálja kitűnő konyháját, s az ősi, történelmi nevezetességű tölgyfát, ahol Aragon és Navarra királya kezet fogott. A város növelni akarja idegenforgalmát. Az Atlantióceán egészen közel van, a helyi vonat 20 perc alatt teszi meg az utat. Ideális idegen - forgalmi hely: festői táj, zöld hegyek, némi erdő, jó útik. kitűnő közelekedés. Az óceán tombol a közelben. Itt aztán lehet élni! A propaganda is ezt a benyomást akarja kelteni. Ezért gyorsan és alaposan távolítottak el mindent; a romokat, a halottakat, a múltat. A közeli templomtorony harangja óránként vidám kongassál üdvözli a lakókat. A múlt azonban súlgcs teherként nehezedik a városra. Járkálok az utcákon, nézegetem az üzleteket, a bárokat, az éttermeket. Egy ház előtt öreg ember üldögél. „Mindig itt lakott Guernicában? Látom, a várost megint felépítették". — Igen — válaszolta. — Akkor, 25 évvel ezelőtt nem voltam itt. Minden leégett, az egész helység, mert főleg fa- házakbol állt. Most megint felépítették a várost tele van biztonságot nyújtó kőházakkal. Tovább mentem az új házak előtt, megnéztem az építkezéseket, a Falang jelzéseivel ellátott táblákat. A táblákon a kormány azt ígéri, hogy még gyorsabban és szebben fog építeni. A táblákról a rossz lelkiismeret hangja szál. Az egyik járókelőnél í na- varrai és az aragoni irály tölgye után érdeklődtem. a- Túlságosan adott felvilágosítást. „Akkor, 25 esztendővel ezelőtt is itt volt?” Bálintot: ,,.Szörnyű volt. A város szalmakazalként égett. Jöttek a németek és bombáztak. Ki akarták próbálni a háborút. Na, azután érezhették a saját bőrükön, hogy mit jelent. „Sok halott volt?” „Rengeteg, de látja, most megint mindent felépítettek.” „Csak a halo’Jalcat nem lehet feltámasztani." Hallgatóit. „Ismeri Pablo Picassot?” „Picasso?” Hosszasan gondolkodott. „Ide valósi?”... Jövő keddi számunkban: MADRID FÉL A HALOTTAKTÓL
