Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

1IAW.Ö 1963. ÁPRILIS 3«, "1 AI ‘iMAH-A> ív': A.:* P< — A * íVt .A s * «• « ••■. • . Elégtelen A TV és a sportegyesüle­tek közötti vitában nemré­giben mi is letettük a ga­rast, a TV és természetesen saját magunk, — a nézők milliós tábora érdekében. Véleményünk akkor is, az­óta is változatlan: Nem a te­levízió közvetítései miatt alacsony a labdarúgó-mér­kőzések látogatottsága —, hanem a gyenge színvonal, az unalmas, érdektelen já­ték miatt. Úgy látszik, hogy az országszerte megnyilvá­nuló tiltakozás végül is eredményre vezetett. A TV továbbra is helyszíni közve­títéseket ad a fontosabb mérkőzésekről. Köztudomású, hogy az asztaUteniszezőknél tulaj­donképpen a kétévenként megrendezésre kerülő vi­lágverseny jelenti az egyet­len értékmérőt. A nagy tá­volság miatt gyakorlatilag ily énkor* kerül össze az ázsi­ai és európai asztalitenisz teljes élgárdája. A tnlágbajnokságról adott prágai közvetítések időzí­tése sajnos nem jól sikerült. Többször éppen a legérde­kesebb mérkőzésnél hagy­ták abba a közvetítést — de hát ezt még valahogy meg lelhet érteni. Nem mindenki sportrajongó, a többi mű­sorra is sokan kiváncsiak. A nézők többsége azonban joggal elvárta, hogy a világ legjobb asztaliteniszezőinek — a többszörös világbajnok kínai és japán versenyzők — budapesti vendégszerep­lését mindenképpen műsor­ra tűzi a TV. Előre megálla­pított terminusról volt szó. Kétszer kétnapos verse­nyen a világ legjobb asztali­tenisz virtuózai mutatták be tudásukat és ebből mind­össze néhány méternyi hír- rMlókép jutott a TV milliós nközönségének. (Zárójelben meg kívánom jegyezni, hogy a japán—magyar mérkőzés döntőjének idején megismé­telt TV-játék már a pre­mieren sem aratott valami országra szóló sikert, má­sodszorra pedig ... ismétel­ten megállapíthattuk, hogy . a hiba nem a készülékben van...) Mindenesetre megállapít­hatjuk, hogy a TV sport­rovata ezúttal elégtelenre vizsgázott... v. f. Í^iiíflag májas 1-i kulturális program PÉCSETT A városban kerületenként rendeznek ünnepi műsort. Már kora délután 3 órakor megkezdődik a játék, a tánc, felcsendül a dal, a zene a sza­badtéri színpadon. Az I. kerü­let lakóit a Balokány-ligeti szabadtéri színpad várja egész délután betöltő műsorával. Kedvezőtlen időjárás esetén a műsort a Zsolnay művelődési házban mutatják be. A II. kerületi lakók a tety- tyei szabadtéri színpadon te­kinthetik meg az ünnepi kul­túrműsort. A műsort rossz idő esetén a Városi Művelődési Házban rendezik meg. Pécs III. kerületében a kul­túrműsort ugyancsak szabad­téri színpadra tervezik, ahoi már kora délután megkezdőd­nek a bemutatók. Amennyi­ben akadályozza az időjárás a szabadtéri előadást, a kultúr­műsort a Ságvári Művelődési Házban rendezik meg, ahol a műsort éjfélig tartó táncmu­latság követi. MOHÁCSON A május 1-i műsor zenés ébresztővel kezdődik, majd a dolgozók felvonulnak a város főutcáján. Ezután az ünneptlő csoportok elvonulnak a sziget több pontján, valamint Kőbá­nyán rendezendő majálisokra, és minden vállalat megvendé­geli a dolgozóit. A városi kul- túrházban, délután a selyem- tgyáriak adnak műsort, ame­IL—14-es jár Pécsre A MALÉV pécsi repülőte­rén már napok óta reggel fél nyolctól zsong az élet, a légi élet: a Budapestről három­negyed 7-kor induló járat 7 óra 25 percre ér Pécsre, ahon­nan tíz perc várakozás után indul a fővárosba. Délután Eerihegyről 17 óra 5 perckor indul a kétmotoros, IL—14 repülőgép, s negyven perc alatt Pécsett száll le, majd 18 óra 35 perckor ismét Buda­pestre ér. Ebben az évben már IL—14-es típusú gépek járnak Pécsre s így tíz perccel meg­rövidült az utazási idő. E gép­nek még az az előnye, hogy 21 fő helyett 32 főt szállíthat. lyet vidám fejeznek be. KOMLÓN táncmulatsággal Honthy-est a színházban a május 1. műsora már ma este megkezdődik, színes, lam- pionos, fáklyás csoportok vo- j nulnak végig a városon. Else­jén délelőtt rendezik meg a nagy felvonulást, majd az ün- i népi nagygyűlés után a váro­si tanács előtt felállított emel- \ vényen kerül sor a kultúrmű­sorra. Délután a sportpálya mögötti völgyben sportbemu-1 tatók lesznek, este pedig, ha j az időjárás engedi, nagy tánc- mulatságot rendeznek a strandkertben. SIKLÓSON a felvonulókat díszelnökség fogadja a vár kertjében a szovjet hősi emlékmű előtt, ahol az ünnepi beszéd után vidám műsor szórakoztatja a közönséget. A vendéglátó vál­lalat a várkertben büféket ál­lít fel. Délután futballmérkő­zés, tomabemutató szerepel a műsoron, este pedig az utcáin és az erre berendezett helyisé­gekben bált rendeznek. A SELLYÉI JÁRÁS minden naigyobb községében (Felsősztmárt., Vajszló, Sellye) ünnepi felvonulást rendeznek és sportbemutatókat tartanak, műsort adnak a helyi műked­velő csoportok, este pedig meg rendezik a hagyományos má­jus 1-i bált. Sellyén zenére ébred a lakosság, s egész dél­előtt zenés műsort sugároz­nak a hangszórók. A felvonu­lás délután kezdődik, ezután kerül sor a sellyei művé'ődési házban a színes kultúrműsor­ra. . Tegnap háromszor telt meg zsúfolásig a Pécsi Nemzeti Színház nézőtere az Országos Rendezőiroda Honthy-estjére. A színvonalas műsor az operettvilág legszebb dalait és ket­tőseit gyűjtötte csokorba. Természetesen a legnagyobb si­kert Honthy Hanna aratta, aki bámulatos frisseséggel éne­kelt, táncolt. Előadásában még a számtalanszor hallott ope­rettdalok is új életet, színt kaptak. De egyaránt kivették ré­szüket az előadás sikeréből a többi szereplők: Baksay Ár­pád, Bán Klári, Gyenes Magda, Gálcsiki János, valamint a megszokott szellemességgel konferáló Romhányi József. ílandei/tí UcMináitat A televízió műsora április 30-án, kedden: 17.20: Hírek. — 17.25: Iskolásak műsora. — 18.25: Világvárosi hét­köznapok. A magyar tv kisfilmje Moszkváról. — 18.45: TV híradó. — 19.00: Szép álmokat, gyerekek! — 19.05: Pusztaszabolcs válaszol... — 19.10: Vidéki színházak TV fesztiválja 1963. Közvetítés a kecs­keméti Katona József színházból. Molnár Ferenc: Olympia. Színmű három felvonásban. Csak 16 éven felülieknek! A közvetítés I. szü­net-jen: külpolitikai kommentár, a közvetítés II. szünetében: be­mutatjuk a színházat. — 22.00: Hírek, a TV híradó ismétlése. Hófehér nylontüll ruhájá­ban kecses táncléptekkel a rivalda széféig jön, mélyen előrehajol, mintha még köze­lebb akarna kerülni a tapsoló közönséghez, aztán énekelni kezd... A nézőtéren ezernyi szem­pár figyeli Honthy Hannát. És tapsol neki, lelkesen, őszin­tén. Amikor szinte beperdül öl­tözőjébe, hogy a két előadás között megpihenjen egy ke­veset, még mindig ott csillog arcán a siker öröme, ügy ér­zem: őszinte ez az öröm, be­lülről fakadó, pedig Honthy Hanna számára igazán nem lehet szokatlan a siker. Taps köszönti — nem titkolja — kereken ötven esztendeje. — 1912-ben léptem először színpadra a Népoperában. Szubrettszerepeket játszottam, de nem volt különösebben át­ütő sikerem. Aztán úgy volt, hogy én játszom a Három a kislányban Médit. El is küld­tek Bécsbe, megnézni az elő­adást. De amikor hazaértem, kiderült, hogy mégsem én, ha­nem Kosáry Emmi kapta a szerepet. Én ekkor azt mond-, tam, hogy: Nem! Ezt tovább nem csinálom. Elmentem az akkoriban híres színházi ügy­nökhöz, Réti Pálhoz és leszer­ződtem Pozsonyba. Mit gon­dol, ml volt az első szerepem? Rámmosolyog. (Bólint. — Eltalálta. A Csárdáskí­rálynő Silviája. És folytattam a Luxemburg grófjával, meg a többi operettel. Debrecen­ben, de másfél szezon után ismét Pesten voltam. Azóta is ezekben az operettekben játszom, legfeljebb a szerep változott: Megcsinálták ne­kem Cecília szerepét, meg‘ Fleuryt. .. Kopogtatnak az öltöző ajta­ján. Gyerekek jönnek virág­gal, meg fiatalok autogram­mért. és idős nénikék. Hal­lom, odakint a szigorú öltöz­tetőnőnek könyörögnek. Le­het-e a kéréseknek ellen tállni? A művésznő sem haragszik az ilyen látogatás miatt. — Mondják meg nekem — kérdi hirtelen látogatóitól —1 mi tetszik abban, amit a szín­padon csinálok? Tizenhat év körüli kislány áll a legközelebb. Egy pilla­natra e lgondolikodik, aztán ezt feleli: — Nekem az tetszik a leg­jobban, hogy amit a szájával kimond, az onnan jön, a szí­véből és ide megy az én szí­vembe... Lehet, hogy ez a megfogal­mazás kicsit naiv, hirtelen szakadt a kislány ajkára. De van benne igazság, Honthy Hanna művészete megara- nyozva viszi él a közönséghez az operettmelódiákat. Amit Kálmán, Lehár, Ábrahám, Lajtai megálmodtak ég kotta- fejekbe öntöttek, általa válik élő, ma is ezrek, milliók szí­vét megdobbantó édes való­sággá. Ö vitte sikerre 1922- ben Kálmán Bajadér című operettjét, egy évvel később a Mézeskalácsban lépett fel. — Sose felejtem el a Fride­rika bemutatóját. Díszelőadás volt a Király Színházban, ak­kor volt Lehár hatvan éves. Ö maga dirigált. Olyan átélés­sel énekeltem Friderika dalát, hogy Lehárnak is potyogni kezdtek a könnyei. Mindenkit félretolva jött hozzám, meg­mutatni őket... Újabb operettekről beszél­getünk: Szökik az asszony, Régi nyár. — Az Egy csók és más sem­mi című Eisemann-operettet kétszázszor játszottuk, pedig akkoriban még nem volt kö­zönségszervező ... Most egy hatalmas virág­kosarat hoznak be, névjegy­gyei. Felbontja: egy szederké­nyi rajongója küldte, köszö­nettel és kéréssel, hogy más­kor is jöjjön el. — Hát lehet visszautasítani az ilyen kedves meghívást? A szívem hozott Pécsre, mert ismerem már az itteni közön­ség remek ízlését. Pedig sok a dolgom Pesten, már épp le akartam mondani ezt az elő­adást. De akkor jöttek, hogy két ház már el van adva. Amikor pedig megtudtam, hogy a fiatalság is látni akar és még egy harmadik délutáni előadásra is megtöltik a szín­házat, lehetetlen volt el nem jönnöm... — Uj operett-szerep? Min­dig mondom, hogy írjanak valami okos, szép operettet és benne egy nekem való sze­repet. Szívesen eljátszanám. Addig? Hívják a színpadra, hogy énekelje — talán ő ma­ga sem tudná megmondani hányadszor — a Csárdáski- ráiynőből: — Ha jmási Péter... Haj­mást Pál... És a közönség — közel két­ezer pécsi operettrajongó, tapsra készített tenyérrel fi­gyel a színpadra. Hiszen Honthy Hanna éne­kel... * 44. A nácik a sikertelenség ellenére nem ke- zredtek el, nem adták fel a reményt. S zok között, akiket azon a napon Hitler legjegyzett magának; és kiválasztott, ott olt a gorilla külsejű Vpitz is. Heinz Upitzra a második alkalommal a arminchármas esztendő februárjának és lárciusának napjaiban figyelt fel a Führer, mikor a hitleristák megrendezték a Reich- !ag provokációs felgyújtását, s ennek ürü- yén a kommunisták és a haladó gondolko- ású emberek válogatás nélküli lemész Ar­isát. Upitz nem ült ölbe tett kézzel abban z időben. Egyike volt azoknak, akik Ernst 'hälmann után szaglásztak, s elfogták a émet munkásvezért. Harmadik alkalommal az 1934-es júniusi remények előestéjén gondoltak ismét rpitzra. Hitler azokban a napokban fejezte e az új Szent Bertalan éjszaka előkészü­lteit: a saját pártjában lévő ellenzékkel aló leszámolást. Az opponensek hangadója, löhm, a rohamosztagosok főnöke volt. leinz Upitzot behívatták, körüludvarolták, az akció egyik felelősségteljes feladatával ízták meg. A „hosszú kések éjszakája", — 'agy ahogy Hitler hívei nevezték még azt z éjszakát: „Rohm megtisztítása” — után taga Heinrich Himmler is igen dícsérően, ün te magasztalva beszélt Upitzról. Ekkor kezdődött el Heinz Upitz tulajdon­képpeni karrierje. Egy ideig az APA-ban olgozott, aztán a hitlerista katonai felde- ítö és kémelhárítá szervezet egyik hivata­lhoz nevezték ki. Ez a hivatal, a belső -.émelháritással foglalkozott, csak az or- zág területén belül. A háború kitörésétől ezdve azonban a Németország által meg- Zállt államok területére is kiterjesztette zvékenységét. Heinz Upitz nem mindennapi képes- égeket árult el a provokátorok és kém- igynökök kinevelésében. Jeles érdeme­ket szerzett például a hírhedt „Plan Weiss” élőké szüléiéiben. Egyike volt an­nak a néhány különleges bizalommal ke­zelt embernek, akiket beavattak a „Himmler-akció” fedőnévvel álcázott szi­gorú titokba. Mi több, tulajdonképpen maga Upitz és még egy másik illető (aki­ről a későbbiek folyamán szó lesz) agyal- ta ki az akció alapideáját. Az ötlet lényege a következő volt: az Abwehr 1939 elején hozzájutott nagyobb mennyiségű lengyel katonai egyenruhá­hoz, fegyverhez és lengyel katonatiszti igazolványhoz. Ezekkel felszerelték a né­met ügynökök egy csoportját, amely az­tán „megtámadta” a lengyel-német határ német őrségét és a gleiwitzi rádióadót. A provokáció sikerült, mindenki láthatta a „becstelen lengyelek”, vagyis a német internáltak- hulláit. Az Abwehr fogdmeq- jei lengyel katonaruhába bújtatták őket, s hamis igazolványokat raktak a zsebük­be. Lelövöldözték őket, aztán a helyszí­nen hagyták valamennyit, ahql a „hatir- incidens” történt. A „Harmadik Birodalom”, Japán és Olaszország sajtója, kórusban acsarkodóit a „lengyel agresszorokról”. Az ürügy, amelynek alapján be lehetett vetni a „Plan Weiss”-t, kéznél volt. S Lengyel- ország a háború tüzébe keveredett. Heinz Upitz az akcióban való részvé­teléért megkapta a lovagi „Vaske- reszf’-et, a kardokkal, egy fokozattal emelték a rangját, « Heinrich Himmler- től még személyes jutáimat is kapott: a „Totenkopf’ SS-divizió aranygyűrűjét és tőrét. Azóta sok idő eltelt. Heintz Upitz te­vékenykedett Németországban, Franciaor­szágban és Norvégiában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Roppant energiku­san dolgozott, s — ahogy mondani szo­kás, — sehol sem ijedt meg a maga ár­nyékától. A főnökség értékelte is ezt: nem fukarkodott a kitüntetésekkel és a rangokkal. Most, 1944. közepére már el­érte a Gruppenführeri rangot, s a fasisz­ta kémelháritás egyik legtekintélyesebb, egészen magas pozícióban levő egyéni­sége lett. Azon az estén, amikor Aszker Kerimov találkozott Schuberttal, Heinz Upitz ép­pen akkor hagyta el fényűző berlini vil­láját. Beült a nagy nyitott „Mercedes” volánja mellé, kikocsizott a városon túl­ra, s északnyugati irányba hajtott Upitz szerette a gyorshajtást, amely mindig kitudta kapcsolni a napi gondok tömegéből. S a Gruppenführer úr ide­geire bizony alaposan ráfért a pihenés: csaknem naponta érkeztek a frontról a kellemetlennél kellemetlenebb hírek. Heinz Upitz, a tapasztalt kémfőnök egy idő óta új, rettenetes veszélyt szima­tolt. Különben, ami azt illeti, ez a ve­szély nem is * volt olyan új. Régóta tud­tak róla, hiszen még abban a pillanatban felütötte a fejét, amint a nácik hatalom­ra jutottak. Ezt a veszélyt a nép jelentette. Csak­hogy azelőtt nyugodtan köphettek a nép­re, beléfojtották a szót, félelemben tart­hatták, feltétlen engedelemre kényszerít- hették, elbolondíthatták a gátlástalan demagógiával, s a nemzeti érzések és a németek vágyainak szemforgató meglo- vagolysáwl. Igen, azelőtt mindezt könnyűszerrel meglehetett tenni. De most, amikor az egész országot egyik szélétől a másikig katonasírok borítják, amikor a szovjet csapatok már-már Németország keleti határait rohamozzák, a Vaterland felett pedig éjjel-nappal az angolok, ameri­kaiak, oroszok bombázói hasítják az ege- get, most az egyszerű németek már sok mindenen elgondolkoznak. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom