Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

MÄBCTD8 IS. ftlJtf» LÖ 3 Kiosztották az 1963. évi Kossuth-dí; akat ffoivivtét m 1. éUUML) I Kossuth-dí] második fokozatával tünteti ki dr. jeney endret, az orv-ostudományok doktorát, a Debreceni Orvostudományi Egyetem közegészségtani inté­zete egyetemi tanárát a köz­egészségügy terén kifejtett munkásságáért. DR. BALOGH JÁNOST, a biológiai tudományok dok­torát, az Eötvös Lorámd Tudo­mányegyetem állatrendszer­tani intézeté keretében mű­ködő MTA talaj zoológiái ku­tatócsoport tudományos osz­tályvezetőjét a talajban élő állati szervezetek kutatásában elért eredményedért. DR. SZENDY KÁROLYT, a műszaki tudományok dok­torát, az Erőmű Tervező Iroda főszakérltőjét, vilSamosenergia hálózatok nemzetközi kooperá­ciós .rendszerének kialakításá­ért és az országos energia­rendszer erőműveivel és alál- kumásaitval (kapcsolatos tudo­mányos feladatok megoldá­sáért. PUSZTÁT FERENCET, a Magyar. Optikai Művek vezető tervezőjét, a geo­déziai műszerek kifejlesz­tése terén kifejtett mun­kásságáért, különösen a pör- gettyűs teodoiit megszerkesz­téséért. DR. SZBNDRÖ1 JENŐT, •a Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat főmérnökét ipart építészetünk nemzetközi­leg is elismert eredményeinek elérésében, továbbá a többcé­lú ipari épületek korszerű építésszerelését szolgáló szer­kezeti méretegységesítés és ti­pizálás terén kifejtett irányító munkásságéért. DR. WIX GYÖRGYÖT, ßz orvostudományok kandidá­tusát, a Gyógyszeripari Kuta­tó Intézet tudományos főmun- feaíársát egyes hormonok mik­robiológiai átalakítása terén ki fejtett kutató tevékenységéért. I Xossuth-díj harmadik fokozatával tünteti ki DR. CSÁSZÁR ÁKOS, • matematikai tudományok doktorát, az Eötvös Lorámd Tudományegyetem természet- tudományi kar tanszékvezető egyetemi tanáréit a matemati­ka fejlődésében nagy szerepet játszó topológia tudományéban elért eredményeiért. DR. RADÓ SÁNDORT, a. , földrajzi tudományok dok­toréit, a Marx Károly Köz­eazdaságtudományl Egyetem egyetemi tanárát, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal osztályvezetőjét, a ma gyár polgári földrajzi térké­pészet megszervezésében és tudományos szmvooalának emelésében dórt eredményei­ért DR. GAGY1 PÁLFFY ANDRÁST, a műszaki tudományok kandi­dátusát, a Nehézipari Minisz­térium érc- és ásványbányá­szati főosztálya helyettes veze­tőjét az érc- és ásványelőké­szítés műszaki fejlesztéséért, valamint az ólomcinkércek dú­sítási eljárásának kidolgozá­sáért. GARAT JÓZSEFET, a Pécsi Szénibányászati Tröszt Szabolcs bányaüzeme vájárát termelési teljesítményeiért, a fiatalok neveléséért ég a bá­nyamentő szolgálatban kifej­tett áldozatos munkájáért RUBIK ERNŐ repülőmémököit, a Közüekedés- és Positaügyi Minisztérium lég­ügyi főigazgatósága műszaki osztálya helyettes vezetőjét, a sportnepülogépek tervezésé­ben és megalkotásában elért kutatási és gyakorlati ered­ményeiért. DR. VÁGÓ GYÖRGYÖT, a kémiai tudományok kandi­dátusát, a Bőr-, Cipő- és Szőr­meipari Kutató Intézet tudo­mányos osztályvezetőjét a mű- cserzőanyagiok szerkezetének vizsgálatában, valamint a mű- cseraőamyaigofc bőr- és textil­ipari segédanyagok kísérleti előállításában és nagyüzemi gyártásuk megvalósításában elért tudományos eredmé­nyeiért. NARAY ZSOLTOT, a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos igaz­gató-helyettesét a hazai magfizikai méréstechnika fej­lesztésében, valamint a hazai magfizikai műszeripar kiala­kításában végzett munkássá­gáért. DR. MIKA JÓZSEFET, a kémiai tudományok dokto­rát, nyugalmazott egyetemi ta­nárt, a hazai mikroanalitika megteremtésében elért ered­ményeiért, különös tekintettel „Die Methoden der Mikromas- sanalyse” című könyvére. KISS ISTVÁNT, a kémiai tudományok kandi­dátusét, a ^özpomti Fizikai Kutató Intézet főosztályveze­tőjét, a mesterséges radioaktív izotópok előállítására irányuló kutatásaiért, valamint az izo­tóp termelésének gyakorlati megvalósításában elért ered­ményeiért. DR. MÉSZÁROS ISTVÁNT, az állatorvostudományok kan­didátusát, a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési és állategészségügyi főigazga­tósága főelőadóját, a szaporo­dásbiológia terén végzett tu­dományos munkásságáért, kü­lönösen az állattenyésztésben a mesterséges megtermékenyí­tés bevezetéséért és széleskörű alkalmazásáért. SZABÓ JÁNOST, a Sátorhely—Bólyi Állami Gaz deság fóagronómusát a gazga- ság átlagon felüli terméshoza­mának növeléséért, új terme­lési módszerek és eljárások bevezetéséért, valamint ezek országos elterjesztése érdeké­ben végzett munkásságáért VASZIL LÁSZLÓT, a szentlőrinckátai Uj Világ Termelőszövetkezet elnökét a szentlőrinckátai Uj Világ és a kókai Kossuth Termelőszövet­kezet (fejlesztése és megerő­sítése érdekében kifejtett po­litikai, szervező és gazdasági tevékenységéért, valamint „Az erősebb segíti a gyengét” moz­galom kezdeményezése terén végzett úttörő munkásságáért LÁZÁR BARNABÁST, a törökszentmiklósi Hunyadi úti általános iskola igazgató­ját a szocialista munkaiskola kialakítása érdekében végzett irányító munkájáért, a terme­lőszövetkezeti parasztság kö­rében kifejtett népművelő tevékenységéért SZENTGYÖ RGYV Ám LAJOST. a szenlőriinici (Baranya megye) mezőgazdasági technikum ta­nárát, a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés köve­telményeit kielégítő középfo­kú gyakorlati oktatás módszer tanának kidolgozásáért és gyakorlati alkalmazásáért, va­lamint négy évtizedes pedagó­giai tevékenységéért A kormány a művészet és az irodalom terén kifejtett munkásságáért a Kossuth-díl második fokozatával tünteti ki LENGYEL JÓZSEF írót. egész életművéért, külö­nösen az „Igéző” című novel- láskö tétéért ILLÉS ENDRE írót kritikusi, szépirói é® mű­fordítói tevékenységéért DR. BENEDEK MARCELLT, az irodalom tudományok dok­torát nyugalmazott egyetemi tanári, az irodalom népszerű­sítése érdekében kifejtett sok évtizedes munkásságáért és műfordításaiért. GOKKA GÉZA keramikust, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művészét több mint négy évtizedes mű­vészi keramikus munkássá­gáért. LUKACS MARG1TOT, a Nemzeti Színház tagját, a Magyar Népköztársaság érde­mes művészét színészi munká­jában elért művészi eredmé­nyeiért JÁMBOR LÁSZLÓT, a Magyar Állami Operaház magánénekesét, a Magyar Nép köztársaság érdemes művészét az opera és oratórium ének­lésben elért művészi eredmé­nyeiért. KOMOR VILMOST, a Magyar Állami Operaház karnagyát, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészét, több mint három évtizedes karmesteri tevékenységéért és a magyar zenei kultúra kül­földi népszerűsítése terén végzett munkásságáért KOVÁCS DÉNES hegedűművészt, a Zeneművé­szeti Főiskola tanárát, a klasz- szifeus és modem hegedűmű­vek előadása terén élért hazai és külföldi eredményeiért. II Kossuth-díj harmadik fokozatával tünteti ki REICH KÁROLY grafikust, grafikusi, különösen könyvillusztrátor! .munkássá­gáért. KASSAI ILONÁT, az Állami Déryné Színház művésznőjét az Állami Déry­né Színház együttesében vég­zett több mint 10 éves áldoza­tos művészi munkájáért. A kitüntettek nevében dr. Molnár Erik mondott köszöne­téit. Hangsúlyozta, hogy a ki­tüntetésből részesültek az el­mélet és a gyakorlat, a tudo­mány és a művészet különféle területein dolgoznak. — Tevékenységünket, ha ezt a sokféleséget nézzük — foly­tatta — nem lehet- tartalom és érték szempontjaiból közös nevezőre hozni, de vaiameny- nyiünk munkájának közös a célja: arra törekszünk, hogy hozzájáruljunk a szocialista Magyarország építéséhez. A Kossuth-díj adományozásában elsősorban ennek az elismeré­sét. látjuk. Ez számunkra ki­tüntetésünk legfőbb értéke is. Az ünnepség után a párt- és az állami vezetők hosszasan, szívélyesen elbeszélgettek az új Kossuth-díjasokkal. Kossuth-díj as íőagronómus ^Megi/oen én jutái ma A szokottnál egy árnyalattal ünnepélyesebb csend honol a kis Bercsényi utcai lakásban. Mán csak másfél óra van visz- sza a déli gyors indulásáig, de az izgalomnak még a legpará­nyibb jele sem látszik az őszü­lő emberpáron. Kettőjük közül talán az asszony a megható- dottabb. Ahogy a gőzölgő ételt az asztalra teszi, kicsit Vérzé­kenyül s kifényesedő szemét törölgeti. — De szép volna, ha a két fiuk is ott lehetne holnap az átadásnál! De olyan hirtelen jött minden. Tibornak órája van az iskolában, Ödönt pedig Pesten még nem is tudtuk ér­tesíteni. Talán a televízióban láthatjuk ót valamennyiem A kollégák, tanártársak már előbb sejtették, tudták, hogy Szentgyörgyvári Lajos, Lajos bácsi a Kossuth-díj váromá­nyosa. Miért, miből gondolták? Hiszen itt élt, dolgozott, taní­tott megyénkben már 18 esz­tendeje, szerényen, csendben, nevét nem kapta szárnyra a hír, ország-világra szóló tetteit sem hirdették a lapok. Egyik év úgy telt el, mint a másik, s ezt a mostanit is csak egy dá­tum, egy szerény kis jubileum különböztette meg a többitől. Negyven esztendővel ezelőtt, 1923 február 13-án a keszthelyi akadémia friss diplomájával zsebében tette le a tanári es­küt Szentgyörgyvári Lajos, hogy aztán a negyven év egyet­len percében se legyen hűtlen hozzá. Valamikor a század elején, 1906-ban egy kis fiúcska in­dult el a Festetich puszta egyik cselédházából a keszthelyi is­kolába. Gyalog. Eleinte na­ponta négyszer tette meg a 3,5 kilométeres utat, mert az ele­miben délelőtt és délután is volt tanítás. Később a gimná­ziumba, majd a Mezőgazda- sági Akadémiára már naponta csak kétszer. Tizenhat év alatt 48 000 kilométert gyalogolt, hogy megszerezze diplomáját­Pedig ezután jött még a ne­heze. Abban az időben a hu- tzn évek elején nehéz volt az uradalmakban fiatal mezőgaz­dásznak elhelyezkednie, de ta­nárnak még nehezebb. Mégis megpályázta a somogyszent- imrei földműves iskola tanári állását. Szerződtették, de az akadémia egyik tanára mégis így bocsátotta útnak. „Fiam vigyázzon, mert a tanári pálya nem rózsáskert”. Most negyven év távlatából Lajos bácsi igazat ad a régi ta­nárnak, de csak félig. Nem volt könnyű ez a közel fél évszázad, de nagyon szép volt, neki szebb, mintha egy igazi rózsás­kertet művelt volna mostanáig. Egyidős a századdal, de fiata­labb annál, csöppet sem rop­pant meg az évek súlya alatt. Sudár egyenes derekú maradt, elkerülték a betegségek, friss, fiatalos, s nyugdíjazásról még hallani sem akar. Ma is azt vallja. — Mezőgazdásznak erős, jó fizikumú emberek valók, akik birják kora tavasztól késő őszig az időjárás viszontagsá­gait. Egészséges, szép foglal­kozás, s mindig örömmel bo­csátottam útnak erre a pályá­ra a fiatalokat, mert tudtam, edzett, egészséges ember, mi több, öreg ember lesz belőlük. Hogy hányat, ki tudja? Eleinte a földműves iskolán évente csak nyolcvanat, később a kö­zépiskolában már 120—150-et, most mióta levelező oktató let­tem, 1500-at tanítok egy-egy évben. Kevés tanítványából lett hí­res kutató vagy tudós, Lajos bácsi gyakorlati gazdákat ne­velt, akik a mindennapi mun­kában kamatoztatják tőle szer­zett tudományukat, negyven esztendeje szolgálják, mint ő maga csendben, szerényen a magyar mezőgazdaságot. S most itt a Bercsényi utcai kis udvari lakásban újra meg­elevenednek a régi állomás­helyek: Pápa, Nagykálló, Sop­ron, Kapuvár, Jászberény —, ahol 16 évet tanított — Kar­cag, ahol igazgatónak nevez­ték ki 1934-ben, majd, újra Jászberény, Körmend, a fel- szabadulás után Mohács, az­tán a pécsi mezőgazdasági technikum és végül 1957 óta Szentlőrinc. Hogy mennyit fej­lődött a mezőgazdaság Pápától Szentlőrincig, arról egy külön könyvet tudna írni. De a ta­nárnak is fejlődnie kellett, hogy lépést tarthasson a kor­ral, s mindig a legújabb, leg­frissebb tudományt plántál­hassa át tanítványaiba. S hogy lépést tudott tartani, azt misem bizonyítja ékeseb­ben, mint a legmagasabb ki­tüntetés, a Kossuth-díj. Rné — Szerény, kevés szavú ember | ha személyéről van szó, annál bőbeszédűbb, ha a gazdaságá­ról. Munkatársai, akik tíz éve ismerik, azt mondják róla: „János soha nem szerette ha dicsérik, pedig gyakran meg­fordulnak nálunk vendégek, külföldi és hazai szakemberek, de ő a gratulációt, a lelkes elismerést mindig elhárítja személyéről”. Tizenhárom esztendeje. 1949- ben gyakornokként került az akkor még alig 3000 holdas bó- liyi gazdaságba, hogy aztán többé egy percre se tudjon megválni tőle. Pedig később, miikor már „befutott” gazdász lett s egyre inkább nyilván­valóvá váltak ragyogó képes­séged, többször ki akarták őt emelni, mondván: „Szabó Já­nos kapacitását magasabb fo­kon ig lehetne kamatoztatni”. Bármilyen hízelgő is volt ez a vélemény, nem vált meg a gaz diaságtól. Egyetlen egyszer állt kötélnek, amikor a megyei igazgatóságra került, de visz- szakérte magát. Rövidesen ott volt megint Bolyban, mintha hozzá nőtt volna ehhez az gaz­dasághoz, hogy soha többé ne tudijóh megválni tőle. A bólyi gazdaság növekedé­sével, felvirágzásával párhuza­mosan bontakoztak ki képes­ségei. Az egyetemi gyakornok­ból rövidesen segédagronó- mus, majd 1951-ben l'őagro- nómus lett. S ma 27 000 nol- dat, az ország legjobb növény­termelő gazdaságát irányítja. Hogy jól, ezt igazolja a SZOT és a Minisztertanács vándor- zászlaja is, melyet egy év óta ók őriznek, g amelynek most újra várományosai. Ezt igazol­ja az európai, sőt világhírnév is. Általánosan elismert, vé­lemény, hogy a bólyi gazda­ság kukorica termesztésben fe­lülmúlja az európai színvona­lat, sőt vetekszik az Egyesült Államok színvonalával. Tizenhárom évvel ezelőtt a 10 mázsát alig haladta meg a bólyi gazdaság búzatermés át­laga, ma 1962-ben 4000 hóid­ról átlag 23,75 mázsa búzát takaritottak .be holdanikén — Ez volt az országban a leg­jobb eredmény. Kukoricatermésben is orszá­gos elsők lettek 30 mázsás má- "jusi morzsolt átlaggal, komló­tól magasan az országos átlag felett, 5,75 mázsát termeltek. Lucerna és tömegtakarmány termelésben is elsők az or­szágiban. Innen, Bolyból indult el hódító útjára a szénaszárí­tás új módszere, mélyet 1954-ben Szabó János alkal­mazott először nagyüzemben s ma már elterjedt az egész or­szágban. Munkatársai, akik vele együtt kezdték, becsülik mér­hetetlen munkabírását, elis­merik magas szintű szakmai tudását, beosztottjai, a most kezdő fiatal mezőgazdászok tisztelik tudását, szigorát. Pél­daképüknek tartják. Fiatalon, 35 éves korában érte a magas kitüntetés, a Kossuth-díj, me­lyet csütörtökön a parlament­ben adtak át neki. S ha a gazdaság eredményei sokat is mondanak róla országnak, vi- •lágnak, ők, a munkatársak tudják, érák a legjobban, ez a magas elismerés Szabó Jánost megilleti. GARAI JÓZSEF Kossuth-díjas vájár aki húsz éves bányamentői szolgálata alatt annyi embert hozott ki élve vagy halva a bányából — elakadtak a sza­vai. Hadd idézzek néhány mon datot az egyéwel ezelőtti be szélgetésből. — összesem tizenhét métert H fúrtuk magunkat előre, amikor Puskás Balázs lá­bát elértük. Félig már kánt. volt Puskás Balázs és Mén Já­nos, amikor en gem is elkez­dett temetni az amiadék. — Sznopek adott egy tartóvasat, azt raktam magam elé... Új­ból víziét kértem, mert úgy éreztem, nem bírom tovább. Végre aztán kivettük az el­sőt, Mén Jánost, majd Pus­kás Balázst. Vitte öltét a men­tő azonnal. A harmadikat ia sikerült, Gyönki István is kúra volt Amikor Gyönkit . kihoz­tam, én is összeestem mellette, A negyedikért nem is har­coltunk már. Mindegy, fél árával előbb vagy utóbb húz­zuk ki. — Tíz percet pihentem, amikor méllém állt az üzem­vezető és azt mondta: — Jóskám, mégegyszer menj föl! Próbáld meg! — Nekiduráltam magam,, és megindultam. Elértem öt is. Míg élek, nem felejtem él. ÉUt az ember. Éreztem a hátán a szuszogást, Tudja milyen ér­zés volt az a pillanat? Nem tudom elmondani. Megcsókol­tam a hátát és vittem magara­mai le. Nem volt több erőm, csak annyi, hogy elkiáltottam . magam. — Él! Él! Aztán csak arra emlékszem, hogy Tátrai elvtárs a fejem csókolgatta. Sznopek meg oda rogyott mellém... Másnap csak annyit mon­dott: a kötelességemet teljesí­tettem. De velem egvütt jött ő és bátor társa, hogy meg­látogassa a kimentett embere­ket, akik a kórházi ágyon fe­küdtek. Többet tett a köteles­ségnél. Sókkal többet! Egész életében azért Hüzdött és azon fáradozik ma is, hogy minél több bátor, áldozatkész bánya­mentőt neveljen. Február 28-án múlott egy esztendeje, hogy megismer­kedtem Garai József csapat- vezető vájárral az István-ak- mán. Nagyon egyszerű és sze­rény ember. Életrajzi adatai ezer és ezer pécsi bányamunkásra illenek rá. Szaibolcs-toányatelepen született 1912-ben, tizenhat éves korában került az akná­ra. A „ranglétra” minden fo­kát végigjárta: takarító, csil­lés, segédvájár, csapatvezető vájár. Első találkozásunk egy tra­gikus esemény kapcsán tör­tént. Előző délután omlás volt Béke-akna 11-es telepi fejté­sében és négy embert elteme­tett a lezúduló kőzet. Tizen­három őrá® emberfeletti küz­delem indult a négy bányász életéért Garai József vezeté­sével. Bár az életről mindenki lemondott, hisz az omlás alól nincs menekülés, nincs levegő, s az amiadék súlya csak perce­kig kegyelmez a bentmarad- taknak, az emberfeletti mun­ka eredménnyel járt. Néhány perccel a hőstett után az aknavezető irodájában beszélgettem Garai Józseffel. Arca, keze még csupa vér. S ahogy elmondta a mentés rész létéit, ennek az erős és oly sokat próbált embernek, —> SZABÓ JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom