Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

4 lÜAPld IRC3. március h 1 A itorkerélpriól a lokátorig Tizenöt éve, 1948. február 28-án alakult meg hazánk­ban a Partizánbarátok Szö­vetsége, amely az ifjúság ka­tonai nevelésével kezdett foglalkozni. Később a Ma­gyar Szabadságharcos Szö­vetség, majd a Magyar Ön­kéntes Honvédelmi Sport- szövetség és 1957. eleje óta a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség nevet vette fel. A szövetséghez időközben csat­lakozott az Országos Ma­gyar Repülöegyesület is. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség elődje Pé­csett 1948. tavaszán kezdte meg működését. Első tény­kedése volt, hogy százhúsz hallgatóval gépkocsivezetői tanfolyamot indított el. Szakember és szemléltető eszközök, valamint gépko­csik hiányában a tanfolyam résztvevői csak motorkerék­pár jogosítványt szerezhet­tek. Jelenleg az MHS-nek 154 alapszervezete van a me­gyében és mintegy nyolcezer tagja, de a kiképzésben résztvevők száma ennél lé­nyegesen több. Az MHS a fiatalokat lö­vész, rádiós, felderítő, mű­szaki, repülő, ejtőernyős, lo- kátoros és rakétás szakkö­rökben készíti elő a katonai szolgálatra. A katonai tárgyú ismeretek oktatása mellett a körökben foglalkoznak po- < litikai képzéssel, de az álta­lános műveltség fejlesztése is szerepel a kiképzési ter­vezetben. A szövetség munkájának eredményét bizonyítják azok a levelek, amelyeket a kato­nai szolgálatra bevonult fia­talod hozzátartozói, munka­társai kapnak az alakulatok ^"parancsnokaitól. Nemrég a majsi tanácselnökhöz érke­zett köszönőlevél, amiért a községből bevonult katoná­kat már bevonulásuk előtt jól kiképezték. Nem ritka azonban az sem, hogy a fia­tal katona első szabadságát is az MHS-nek köszönheti, mert a szövetségnél szerzett tapasztalatai segítségével ki­váló lőeredményeket ér el. A szövetségben szerzett ismereteiket nemcsak bevo­nuláskor értékesíthetik a fia­talok, hanem a nyári hóna­pokban megrendezésre kerü­lő impozáns kivitelű össze­tett honvédelmi versenye­ken. 1962-ben Baranya me­gyében 30 helyi, járási, köz­ségi versenyt és két központi összevont versenyt rendez­tek Szigetváron és Mohá­cson. Ebben az évben Pé­csett, Mohácson és Komlón szintén rendeznek központi versenyt, és a járási, vala­mint községi bemutatók szá­mát is növelik. Az 1963. évi összetett honvédelmi verse­nyek során, mintegy tízezer fiatalt mozgósítanak a me­gyében. A szövetségnél jól működ­nek a technikai sportszák- osztáiyck, a lövész, rádiós, modellező, motoros, repülő, ejtőernyős, túramotoros szakosztály. A rádióamatőr szakosztály már igen jelen­tős feladatot is hajtott vég­re. A múlt év december 31- ón Sági Károly készülékén egy rádiójelzést vett Jugo­szláviából: tíz mérgezett kis­gyerek számára kellett sür­gőben gyógyszer. Az MHS működni kezdett. A gyógy­szert egy órán belül meg­szerezték és a motorosok már indulni is akartak a ha­tárra, amikor újabb jelzést kaptak, hogy sikerült gyógy­szert kapniuk. Tizenöt évvel ezelőtt a gépkocsivezetői tanfolyam hallgatói csak motorkerék­páron vizsgázhattak, és ma már rakétás, lokátoros ki­képzést is ad a szövetség. Talán nincs is szükség rész­letesebb kommentárra. Eny- nyit fejlődött a szövetség, és ennyit fejlődtek vele az emberek. Paragrafusok szakértői A vállalatok ügyes-bajos dol­gait ma már majdnem minde­nütt jogászok intézik. Dr. Da- láth László, a 12-es Autóköz­lekedési Vállalat öttagú jogász csoportjának vezető jogtaná­csosa tíz esztendeje dolgozik a vállalatnál. — Miből áll a vállalati jo­gász munkája? — Ez vállalatonként változó. Nálunk, mivel közlekedési vál­lalat vagyunk — sajátos a jo­gászok helyzete. Az utóbbi időben egyre több a közúti bal­eset, s ebből kifolyólag egyre több a mi munkánk is. A mi feladatunk a közúti balesetek­nél a helyszíni vizsgálat, hogy a későbbi jogi vitákra ismer­jük a pontos tényállást. Igein örvendetes jelenség, hogy amig az elmúlt év első két hetében mintegy tíz autóbuszunk össze­I tört, addig az idei rendkívüli ’ nehéz idő- és útviszonyok eile- ! nére sem történtek komolyabb közúti balesetek. Hozzánk tar­tozik az SZTK — és az anyagi károk felmérése, illetve meg­állapítása. A fegyelmi ügyek és a kártérítési ügyek lebonyo­lítása. Tekintettel éppen a nagy területre és a széttagolt­ságra — igen sok vállalatunk­nál a fegyelmi ügy. Természe­tesen mi vizsgáljuk a társadal­mi tulajdon ellen elkövetett szabálysértéseket is, az úgyne­vezett „fekete” fuvarokat, a gépkocsihaszmálattal kapcsola­tos visszaéléseket, a jegycsalá­sokat. Igen szoros a kapcsola­tunk a vállalati ellenőrökkel, akik ugyancsak vizsgálják eze­ket a jelenségeket. Vannak esetek, amikor a fuvaroztatók­kal szemben indítjuk meg a peresítést a kintlevőségek miatt. A jogi csoport látja el a telekkönyvvel, a beruházással kapcsolatos jogi szolgálatot, az építési és a bérleti szerződése­ket, a kötbér-ügyeket. Minden járásban van kirendeltségünk I és igen gyakran járunk járás- I bírósági tárgyalásokra. Válla­latunk ' jellegéből adódóan egyik legfontosabb feladatunk eljárni azokkal szemben, akik a közlekedési szabályokat meg­sértik, ittasan vezetnek. — Melyik volt a legérdeke­sebb eset, amely előfordult a prakszisában? — Legérdekesebbek éppen az ittas állapotban történő vezetésből adódtak. Nemrégen például J. K. tehergépkocsive­zetőnk egy család ingóságait szállította pótkocsis autóval. A fuvaroztatók erre az alka­lomra pálinkát kerítették és megkínálták több ízben a so­főrt is. A rakodás után a csa­lád beszállt a gépkocsivezető fülkéjébe és hátra a platóra. A család feje pedig kis mo­torkerékpárral előre indult, hogy mutassa ez utat. A <?őo- kocsivezető fejében dolgozni kezdett az ital és fokozta a sebességet. A motorkerékpárt leszorította az útról és hatvan kilométeres sebességgel elrobo­gott. Egyik kanyarban aztán felborultak, s mintegy ötven­ötezer Ft anyagi kár keletke­zett. A gépkocsivezető húsz hó­napi börtönbüntetést kapott. Ez esetben azonban a fuvaroz­tató maga is hibás volt, nem lett volna szabad kínálgatnia a gépkocsivezetőt. Érdekes eset történt Sikon- dán. A gépkocsivezető kará­csony este három tá^-val megivott hét liter bort. Tehet­te, mert nem volt szolgálat­ban. Azonban odament hozzá két ápolónő, s kérték, hogy vigye el őket az állomásra. — Budapestre akarnak utazni. A ?épkocsiveze*ő elhárította a kérelmet. Később azonban, rogy az ital elhódította az igyát, szóra állt. Minden kü- önösebb baj nélkül elvezette i kocsit az éles kanyarokkal :űzdelt sikondai úton. Azon­sán a cél előtt pár száz méter­rel egy kerékpárt előzött, s el­felejtette visszairányítani a kocsit az út jobbfelére. A ko­csival nekírohant egy viJany- oszlopnak, s azt kettétörte. A kocsi természetesen megállt, ő pedig elaludt a volánra borul­va. Az egyik ápolónő a rend­őrségért telefonált, amikor megérkeztek a rendőrök s fel­ébresztették a sofőrt, az meg­lepetten dörzsölte a szemét: — Maguk mit keresnek itt? Az ápolónő egyébként, akinek csak a keresztnevét tudták, azóta sem jött Sikondára. A rendőrség nyomozott utána, de nem sikerült nyomára akad­ni. — Milyen feladatai vannak még a vállalati jogásznak? — További fontos feladat a balesetek és visszaélések meg­előzése. Ahogy a szervezettség stabilizálódott a vállalatnál csökkentek a problémák is. Ezt a célt szolgálják a fokozottabb ellenőrzések és a KRESZ-ver- senyek is. Lakóház „gazda“ nélkül Az új-mecsekal­jai 102-es épület pincéjében körülbe­lül két hét óta 6—8 cm-es víz borítja a fáskamrákat, a mo- ókonyhát, egyszó­val az egész alag­sort. Víz alatt áll a lakók tüzelője, amihez jobb híján csak úgy juthatnak hozzá, hogy téglák­kal rakták ki a pin cék folyosóit. A lakók két he­te kilincselnek a vállalatok beruhá­zási oisztályán, ahol át is szóltak a PIK hez. Az új-mecsek- aljai PIK-gondnok- ság elhárította ma­gáról a felelősséget mondván: az épület nem az övék, sem­mi közük hozzá. A beruházók ezután a ■ vételét. A lakók! most már a meteo­rológiában bíznak, miután azok be- -mondták, hogy újabb 20—25 fokos '.ideghullám várha- *0. Ha ez bekövet­kezik, — már pedig minden jel arra mutat, hogy bekö­vetkezik, — meg van mentve s . ha­za”. Mert v is c:ak könnyebb a fagyos szén felcsá­kányozása, mint a bonyolult „zagy­hálós” megoldás. Legalább az ille­tékeseknek is lesz egy kis idejük ar­ra hogy kinyomoz­zák: van-e gazdája a 102-es számú ház­nak. Két egyforma papírlap. Az egyiken két kis figura: egy golyészemű, bodroshajú kis­lány meg egy oszloplábú fiú­féle. Aztán egy fa is áll mel­lettük, lombja tüskésmalacra emlékeztet. Alatta egy név, szépen rajzolt gyerekbetűkkel és ez: ÍI/c. A másik papírla­pon ugyanez a név reszketeg, félrecsúszott vonásokkal, és az esetlen két gyermekfigura he­lyett csupán egy két szárban végződő karika ... Mellette az orvosi feljegyzés: „a kérdésre: fiú ez, vagy lány, az volt a válasz: nem tudom”. A II/c egykori tanulója, aki va’amikor tüskés’ombú fát is tudott rajzolni, már nem él. írány a kommunista világgazdaság „Villanykapcsoló“ — a szomszédban réti országokból. A tervek szerint az import mennyisége 1980-ig a jelenlegi érték 20- szorosára növekszik. A köz­gazdasági módszerek ma még ugyan tisztázatlanok, de ha­zánk anyagilag is hozzá fog járulni, hogy a szomszédos országok nagy beruházásokat igénylő, de a mieinknél gaz­daságosabban hasznosítható energiaforrásait jól kihasznál­ják. Az ilyen közös nemzet­közi beruházások hozzásegí­tik népgazdaságunkat ahhoz, hogy a modern ipar alapja, a villamosenergia megfelelő mennyiségben rendelkezésünk re álljon. Kovács József A papírlapok a GyermeKiaeg- gondozó és Nevelési Tanácsadó valamelyik szekrényeooi Ke­rültek eiő. Egy pofonnal kezdődik Figyelmeztetőnek is jók len­nének ezek a szomorú papír­lapok.. Figyelmeztetőnek o.yan szülők szamára, akik észreve­szik ugyan, hogy a gyerekük az utóbbi időben figyelmetlen, zavart, furcsa lett, de eiinté- zik egy-egy szidással. Esedeg pofonnal. Holott ezek a kis ba­jok, ezek az apró je.ek olykor nagyon súlyos betegségek első tünetei. Mint a szegény halott másodikosztályos esetében is, aki — amikor kifejlődött már a betegsége — fiú vagy lány, emberi alak helyett csak vala­mi szánalmas kis karikát tu­dott re jzolni. És a betűi resz- ketegek, öregesek, reménytele­nek lettek. Nem, nem mindig ilyen sú­lyos baj áll a háttérben Csak­hogy sosem lehet tudni! És ha nem súlyos testi betegség, ak­kor mit A felnőttek idegbetegségé- nek jó része a gyermekkor­ban gyökerezilc A képlet, ame­lyet sok ezernyi példából le­szűrve felállíthatnánk, vala­hogy így fest: Lehet, hogy a gyermekben van valami hajlam az ideges­ségre, de ez csak akkor bon­takozik ki, ha kellemetlen él­mények terhelik meg. Félté­keny lesz a testvéreire, érzi és látja, a szülei közti megnem- értést, a szülők vagy a peda­gógusok túlzott szigorúsága vagy igazságta'lansága vissza­húzódást eredményez, stb. — Különösen az a helytelen ne­velési elv okoz sok bajt, hogy a felnőttek egy része úgy véli: az, hogy a gyermek respektál­ja szü.eit vagy tanítóit, csak úgy érhető el, ha fél is tő.ük. A iélelem és a szorongás már betegség. Persze, apró dolgok­ban nyilvánul meg: a gyerek szopja az ujját, rágja a kör­mét, csavargatja a gombjait, túlzottan mozgékony, éjjelente felriad az alvásból, vagy dadog. De ez az a pont, amikor már szükség van az orvosi be­avatkozásra. Nemcsak a gyereket keli kezeini Ha ilyenkor aztán megtalál­ják a környezetben rejlő okot, amely a gyerek idegességét ki­váltotta, s megszüntetik azt, némi gyógyszeres kezeléssel hamar meg lehet gyógyítani a betegséget. Ha ez nem sike­rül — akkor rendszeriét nem lesz egészséges felnőtt a gye­rekből. Bodri kutyából is lehet „kór­okozó”, mint például annak a dadogó kisfiúnak az esetében, akit egyszer már meggyógyí­tottak, aztán újból elhoztak. Mert ismét dadogott. A Gyer­mekideggondozó orvosa el ját­szadozott a gyerekkel, beszél­getett és látta, hogy nincs sem­mi baj. Egészen addig, amig a babát bele nem tette a játék­ágyba, hogy elaludjon. A kis­fiú dadogni kezdett .Vajon mi­ért? Kiderült, hogy azért, mert amikor a nagymama öt beteszi a kiságyba, akkor azt mondja, jön majd a csúnya Bodri ku­tya és ha nem lesz jó, alaposan megharapja őt. Ettől félt a kis­fiú, nagyon féit... Ilyen esetben meg kell ér­tetni a nagymamával a hely­zetet és fel keli világosítani a teendőiről. Vagyis rá is — és még nagyon sok felnőttre — ráfér az orvosi tanács. Ez a munka a jövőnek szól A társadalomnak nem mind­egy, milyenek az emberek, akik alkotják. Jó értelmű, jó alkalmazkodási képességű, nyu godt emberekkel többre lehet menni, mint olyanokkal, akik képtelenek alkalmazkodni, be­illeszkedni a közösségbe, túlsá­gosan visszahúzódók, vagy túl­ságosan is összeférhetek en-ek. Ezért aztán a Gyermekideg- gondozó munkája a jövőnek szól, eredményeit a jövő méri fel, sikereit az élvezi, mulasz­tásait az szenvedi meg. A pécsi intézményben már három orvos dolgozik, hat év alatt alaposan megnövekedett a forgalma, jönnek Baranyán kívül a környező megyékből is. És már csak beutalóval jö­hetnek, a forgalom miatt. Hat év alatt csodát nem le­het tenni, de azért nem áll­hatja meg az ember, hogy fel ne sóhajtson: bárcsak a leges- leghamarabb véget érne a po­fonnak, mint gyógyításnak a kora és szülők, pedagógusok látnák világosan, hogy csak félelem nélkül és nyugodt tü­relemmel lehet egészséges em- bereket»-nevelni. H. E. t I helybeli építésveze tőséget szólította .el a víz eltávolítá sara. Valami igére féle történt is a; ügyben, de azó ti sem nézte meg sen ki a bajbakerüi ház alagsorát. A lakúk meg eg> re riasztóbb híre két hallanak. Affé­léket, hogy enne* a háznak tulajdon­képpen nincs is gaz dája, ami olykép­pen lehetséges, hogy ezideig nem történt meg a mű­szaki átadása, illet­ve átvétele. És amíg odakint azon vitatkoznak, ki az illetékes, ki nem, a víz egyre jobban magának vindikálja az alag­sor „műszaki” át­Betegség vagy rosszaság? Katonafiatalok ku'turáüs vetélkedője A pécsi helyőrség nyerte el a legjobban szereplő együttes­nek felajánlott serleget Díszes serleg nyugszik Ka-1 tona Tibor főhadnagy íróasz­talán. Az elmúlt héten Kapos­váron az Ifjúsági Házban ren­dezték meg a dunántúli kato­nai egységek „Ki mit tud?” vetélkedőjét és a pécsi hely­őrség fiataljai nyerték el a legjobban szereplő együttes­nek felajánlott serleget. Er­ről beszélgetünk Katona elv- társsal. — Egységünkben szép ha­gyományai vannak a kulturá­lis munkának. Sok olyan te­hetséges fiatalunk van, aki érdeklődik a művészetek kü­lönböző ágai iránt. Mi meg­teremtettük számukra a lehe­tőségeket. Az elmúlt hónapok­ban több helyen szerepeltek katonáink. A magasabb katonai egység „Ki mit tud?” vetélkedőjére már régen készülnek kato­náink. Az elmúlt hét végén siker koronázta a felkészülést. Igen erős mezőnyben kellett helyt állni. A különböző vá­rosokból egybegyűltek. 23 mű­sorszámot adtak elő A mi egységünk négy műsorszám­mal szerepelt a vetélkedőn. Tánczenekarunk Radios Lajos I tizedes vezetésével adta elő műsorát. Turczer Géza hon­véd, — akit a pécsiek ismer­nek, hiszen bevonulása előtt a Kazinczy étterem zenekará­nak volt a tagja, — énekszá­maival aratott sikert. Kiste­leki Zoltán szavalt és Kentzés László grúz táncokat adott elő. A bemutatón a tánczene­karunk és táncdal énekesünk bekerült a legjobbak közé és ezzel jogot nyertek a Televízió „Ki mit tud?” műsorában va­ló fellépésre. Ezen kívül a zsűri meghallgatásra javasolta a Televíziónak szavalónkat is. Katonáink jó szereplését is­merte el a zsűri, amikor ne­künk ítélte a jutalomserleget. Most a további terveink megvalósítására készülünk. Közös 1 művészeti csoportot szervezünk a Pécsi Tanárkép­ző Főiskola hallgatóival. Első­ként az irodalmi színpadot alakítjuk meg, mely Peterdi Pál: Utolsó óra című egyfel- vonésosának bemutatására ké­szül. Ez a mű a második vi­lágháború utolsó szákaszúból dolgoz fel egy történetet. (Mitzki) Amikor a szocialista orszá­gok energiarendszerének egye­sítése szóbakerült, többen is így aggályoskodtak: „ez bi­zonytalanságot teremt. Senki sem örül annak, ha vil.any- kapcsolója a szomszédban van”. Azóta már összekapcsol­ták Magyarország, Csehszlo­vákia, Lengyelország, fíDK és a Szovjetunió nyugat-ukrajnai részének villamosenergia rend szerét. Munkácson át hama­rosan ehhez csatlakoznak még Románia, illetve Bulgária táv­vezetékei is. Prágában már működik a nemzetközi teher­elosztó központ, e nemzetközi kooperáció üzemvitelének köz ponti irányító szerve, és az együttműködésből kölcsönösen minden tagországnak csak elő­nye származik. A különböző országokban a napi csúcsfogyasztás más-más időpontban jelentkezik. Más as^ üzemek munkarendje, ener­giai igénye, s az esti csúcsfo­gyasztás (a közvilágitás és a lakosság tv, rádió, világítási szükségletei) eltérő időben je­lentkeznek. Az egyesített ener­giarendszer keretében az idő­legesen jelentkező teljesít­mény-feleslegeket át lehet irá­nyítani oda, ahol éppen meg­növekedett a fogyasztás. így a?: erőműveket gazdaságosab­ban lehet kihasználni, s keve­sebb tartalékteljesíjményre (gépegységre) van szükség. Ugyanígy az energiarendszer nagyságával arányosan növek­szik az üzembiztonság is. Ami­kor a nagy hidegek miatt a csehszlovák vizierőművek tel­jesítménye csökkent, hazánk 50 megawatt villamosteljesít­ményt adott — tartalék gép­egységeinek segítségével — a szomszédos baráti ország­nak. Mi viszont cserébe kap­tunk 75 ezer tonna jó minő­ségű darabos szenet, amiből hálunk mutatkozott hiány. A biztonságosabb áramszol­gáltatás ellenére jelenleg ke­vesebb tartalékteljesitményrc van szükség a nemzetközi együttműködés keretében. Jö­vőre, amikor Románia és Bul­gária is bekapcsolódik a szo­cialista villamosenergia koope­rációba, a szocialista villa­mosenergia rendszer össztelje­sítménye eléri a 20 ezer me­gawattot. Ha csupán *— igen szerényen számolva — egy százalékkal csökken a hét or­szág együttes teljesítménytar­taléka — ezzel összesen 200 megawatt teljesítményű erő­művet takaríthatunk meg. (Ennyi a jelenlegi legkorsze­rűbb tiszapalkonyai erőmű­vünk összteljesítménye.). Ez­zel az egy százalékkal tehát csak a beruházási költségeket számítva, mintegy kétmilliárd forintot takaríthatnak meg a szocialista országok. Az együttműködésből az el­mondottakon kívül még más előnyök is származnak. így például az egyes országok most már olyan nagyteljesít­ményű, korszerű gépeket is üzembe helyezhetnek, amelyek révén jelentősen csökken az egy 'kilowattóra önköltsége. Korábban nem volt erre lehe­tőség, hiszen egy kis ország szerény tartaléka nem képes egy ilyen nagy gépegység vá­ratlan meghibásodása esetén kiesett termelés pótlására üzembiztonsági okokból ezért nem is alkalmaznak ilyen nagy gépegységeket. A KGST villamosenergia állan­dó bizottsága keretében egyéb­ként széleskörű műszaki és tudományos együttműködés s az üzemi- tapasztalatok kölcsö­nös kicserélése is folyik a tag­államok között. Ez bizto­sítja az új létesítmények korszerű színvonalú ter­vezését és kivitelezését, s az energetikai beruházások ész­szerű területi elhelyezését. A szocialista országok 20 éves távlati energiaterve alapján már minden ország a legfej­lettebb tapasztalatok szerint, a nemzeti adottságok figye­lembe vételével az energia- termelés számára leggazdasá­gosabb formáit fejlesztheti. Minden országnak igen elő­nyös tehát a nemzetközi vil­lamosenergia kooperáció. Ha­zánknak, mint energia-zeTénv országnak pedig különösen kedvező az. hogy a kapcsoló a „szomszédban” van. Jelen­leg is importálunk távvezeté­ken át villamos energiát a ba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom