Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

fHBSVlS ML j m&t m közőe vagyon — 30—40 forintos munkaegység-értékek Pirim most ■ atrszámod ás a „sláger*. A tsz-gazdák most nemcsak arra figyelnek, hogy ők milyen eredményeket könyvelhetnek el, hanem arra is, hogyan zárnak a szom­szédos falvak közös gazdaságai. A tények azt mutatták, hogy néhány kivételtől eltekint­ve mindenütt van ok a vigtágra. Hatvan forintot is oszthattok volna Szombaton tartották Be4­vardgyulán a küldöttközgyű­lést, Fischer Ferencet, a tsz el­nökét kértük meg: tájékoztas­son bennünket a zárszámadás eredményéről, — 1961-ben 5 644 000 forint volt a jövedelmünk. Most 1 580 000 forintra emelkedett a tagok osztaléka. Negyvenkét forintot osztunk munkaegysé­genként. Összesen 2 400 000 fo­rintot tartalékolunk, hogy 1963-ban az Időjárástól függet­lenül biztosíthassuk a negy­venkét forintot. Egy év alatt 5 716 000 forinttal nőtt a tiszta vagyonunk, most 35 millió fo­rint. A nagy jövedelem a ta­gok szorgalmának tudható be, hiszen minden tervünket átla­gosan 30 százalékkal túltelje­sítettük az elmúlt évben. A tsz-ben dolgozó családoknak több mint fele 30 000 forint jö­vedelemre tett szert a közös­ből. 1961 moghosfa a közirat Megtörtént a zárszámadás Szászváron is. Mit mond a zárszámadásról Eperjesi Fe­renc agronómus, a tsz elnök- i helyettese? — A* átlagos életkor ná- j [ lünk 51 év. A pártkongresszus tiszteletére indított munka­versenyben mégis az első he­lyen voltunk a járásban. Tisz- j ta vagyonunk 2 060 000 forint. TairtaSékolási tervünket 2001 százalékra teljesítettük. Az egy holdra eső gazdálkodási ered­ményünk 1900 forint volt. j 1961-ben még 600 forint volt ; az egy holdra eső gazdálkodási eredmény. Úgy terveztük, j hogy 1962. év végére 104 szarvasmarhánk lesz, és most I 193-srt tartunk nyilván. A já­rás legrosszabb termelőszövet­kezetei között voltunk 1961- ben, most meg 32 forintot fi­zettünk munkaegységenként. 1963-ban 35 forinttal számít- ! juk a munkaegységet és elő- j légként minden hónapban ti- ; zenöt forintot kapnak a tagok. (Nyer* József leveléből.) Az óit órák is segítettek A mecsekrákoai Béke Tsz- hez tartozik Orffl, Bános és M ecsekszakáll. Négy község tsz-parasztága fogott össze a jobb eredmények érdekében. Nagyon gyengék voltak ezek A választék kérik, a tanács intézkedik A seilyei járás választói­nak, mint ahogy a jelöló- gyű lésen elhangzott felszó- laCásbói is kiderült, legna­gyobb problémájuk a nem kielégítő egészségügyi ellá­tás. De jellemző a tanácsi szervek gyors, pontos mun­kájára. hogy a választók kéréseinek orvoslása ebben a járásban is megtörténik. FELSOSZENTMA hton választói körorvost kértek. A jeflölőgyűiéseken felaján­lották, hogy amennyiben lesz orvosuk, társadalmi munká­ban építenek számára la­kást és rendelőt. A szükséges költségeket pedig a községi tanács biztosítja. A felsőszentmártoniak ké­rése meghallgatásra talált. Prob’émájuk máris elinté­ződött. A Baranya megyei Tanács biztosított a község számára egy körorvosi ál­lást. giuvAnfai cigánytelep lakói a közvilá­gítás bevezetését kérték. A választók kérése jogos. A községi tanács máris felaján­lotta a vezetékoszlopokat és még ebben az évben villanyt kapnak a gilvánfal cigányok is. KÉTUJFALÜ választól a Jelöl őgy ű! és eken autóbusz-váróterem építését sürgették. A kérések értéke­lése során a tanács illetéke­sei jogosnak vélték a pa­naszt. Ebben az évben nincs mód beruházásra, de 1964- re teljesítik a kétújfal áslak kérését is. OKORAG községhez tartozó Kárász­pusztát a szigetvári járástól csatolták át a seUyei járás­hoz. A település lakói orvosi ellátása, jórészt adminisztra­tív okok miatt hiányos volt. A kérések elhangzása után a seUyei járás főorvosa azon­nal intézkedett Kárász pusz­ta, orvosi körzethez való csatolásáról. SELLVE lakosságának jelentős része szeretne tovább tanulni. — Ezért a jclölőgyűlésefcen so­kan kérték a gimnáziumi levelező tagozat megindítá­sát. A választók kérése telje­síthető és ősszel, az új tan­év kezdetén gimnáziumi le­velező oktatás kezdődik Sellyén. a isz-ek Most 32.91 forintot osztottak munkaegységenként Pedig csak 28-at terveztek. Igaz, ebben a tsz-ben minden­ki összefogott, hogy előbbre menjen a közös. Még az út­törők is segítettek. Az úttörők zárszámadáskor 4541 forintot kaptak a közöstől. Ezen a pén­zen a tervek szerint csónakot vásárolnak és ebből fedezik a nyári táborozás költségeinek egy részét is. A somberekiek is elégedettek Egy év alatt tíz forinttal nőtt egy-egy munkaegység ér­téke Somberekén. Nagyon szép eredmény. Igaz, hogy meg kellett dolgozni ért?, a kuko­ricát például háromszor ka­pálták, de az is igaz, hogy két mázsával többet adott a ter­vezettnél minden holdja. A negyven mázsás holdanként! csöves termés komoly tárolási gondot okozbtt, de azért csak elhelyezték a termést Ebből a ki* tsz-bői 900 hízott sertést és 235 hízott marhát adtak eL Negyvenhárom forintot kap­tak a tagok munkegységenként és ebben nincs benne a pré­mium. , Kossuth, Klapka, Türr, Ihás» levelei, emigránsnaplók és bujdosódalok, Lombardia százéves haditérképe és más érté­kes dokumetumok Egerágon sem volt még ilyen zárszámadás — WINTERNITZ — t évben: Szőkéd, Kisherend i gyengék közé tartozott, de most az egerági Gyöngyvirág : egy-egy munkaegységre. A :si honvéd helyőrség zenekara a falu öregje és fiatalja. Veress Sándornak, Kossuth Lajos egykori szárnysegédének Pécsett élő leszármazottad ed- j dig publikálatlan, értékes do- j kumentumok seregiét őrzik a családi iratok között. Veress Sándor, aki közkatonából lett a szabadságharc hadnagya, majd 1869-ben az oiaszországi magyar légió századosa, 35 éaet töltött emigrációban, eb­ből 25 évet Romániában, ahol összekötő szerepet játszott a Kis-Azsiábam, Olaszországban, Angliában én Francia ország­ban élő emigránsok ás a Habs- I borg eünyotmás alatt nyögő j Magyarország között — amint \ ez a Veres® család birtokában | lévő, mintegy nyolcszáz kora­beli leveliből kiderül. A levelek : között megtalálhatók Kossuth ; ! Lajos és Kossuth Ferenc, j Klapka György. Türr István és I Ihászi Dániel ezredesnek, az : olaszországi magyar légió egyik 1 parancsnokának levele is. A i levelek többsége az emigránsok szervezkedésével — politikai, katonai, fegyver-vásárlási, pénz átutalási —- ügyekkel foglalko­zik. Sok levél a Bach huszá­roktól nyomorgaíott Magyar- országról szóló hangulatbeszá­molókat közöl. A levelek az emigránsok szervezkedésének több évtizedét ölélik fel: Klap­ka Györgynek például találko­zunk 1852-ben Turimból és 1883-ban Budapestről a Buka­restben élő Veress Sándorhoz küldött írásával. A levelek többsége nem pos­tán, hanem kézről kézre adva és szekerek alkatrészeibe rejt­ve jutott el a címzetthez. Töb­ben álnéven, és virágnyelven írtak, mások . két kereszttel, kezdőbetűkkel jelölve, vagy éppen aláírás nélkül küldték beszámolóikat Európa minden részéből, magyar, német, fran­cia nyelveken a hat idegen nyelvet bíró. rendkívül művelt Veress Sándornak. Türr István tábornok titkos piemonti címét közűi egyik levelében, nehogy a hozzáérkező válasz osztrák kopók kezébe kerüljön, másik alkalommal pedig egy Gál ne­vű spiclire figyelmezteti Ve­ress Sándort. A levelekben egymást buzdítják a Kossuth- emigráció tagjai és különösen az olasz—osztrák háború idő­szakában bizakodnak hazánk függetlenségének közeli kiví­vásában, Ezt kívülről történő betöréssel és a forradalom pa­razsának felszításával remélték elérni, eranek kezdetére vonat­kozó határidőket is közölnek leveleikben. Az 1848-as emigráció szer­vezkedéséhez adatokat nyújtó leveleken kívül őrzi a Veress család Kossuth Lajosnak a Ve­ress Sándor részére 1857-ben, a Kis-Ázsiai Kutahia-ban ki­állított ajánló, pártfogó leve­lét. Kossuth Görgey fegyver­letételét nyütan árulásnak ne­vezi ebben a sajátkezűleg alá­írt, kormányzói pecsétjével el­látott okiratom, őrzik azo­kat a piemonti hercegségben olasz és francia nyelven ki­állított okmányokat is, ame­lyekben Veress Sándort „az olaszhonban alakulandó ma­gyar sereg első zászlóaljánál századosnak” kinevezték, az okiratot Klapka György írta alá. A dokumentumok között található a sztambuli nagyve­zér töröknyelvű, Veress Sándor részére 1857-ben kiállított lete­lepedési engedélye, egy Lom­bardiáról 1859-ben készült ha­ditérkép, egy „1851-től való haditan”, a Kis-Ázsiába emig­rált Strater Alajos írása, Ve­ress Sándor kéziratos naplója és Románia történetét ismer­tető kézirata, emigráns dalok kéziratos gyűjteménye, kora­beli hazad újságok és a ma­gyarnyelvű „Bukaresti Köz­löny” példányainak összefüggő sorozata, több emigránsnak és hazafinak, így például Berkessi Katona Miklós honvédezredes­nek, Koos Ferenc tanfelügye­lőnek — a szabadságharco* és az utána következő éveket fes­tő kézirata. A dokumentumok jelen tős résziét az 1953-ban elhunyt dr. Veress Endre neves történész gyűjtötte össze feldolgozás cél­jával. A félbemarad! munka folytatásához fia, Vere1« End­re zenetanár, fővárosi törté­nész közreműködését várja. béradó a Fegyreres Erők Klubjában A Pénzügyőrség és a Pécsi Elelmlsnerklskereskedeliru Vál­lalat névadóünnepséget rendezett tegnap a Fegyveres Erők Klubjában. Girán György pénzügyőr két ikerfia kapót! utó­nevet: György és Csaba. Az újszülöttek többek között efp 800 forintos takarékbetétkönyvet kaptak ajándékba, melyet Ke­resnie! János, az Eleüniszerkiskereskedehni Vállalat KISZ- U lkára adott át a szülőknek. Foto: Czakó A Pécsi Porcelángyárban egy fiatal, bájos mérnöknő, Krapai Són dór né irányítja a pyrogránit gyártását. Lepedő nagyságú vázlat-rajzot terít az íróasztalára, amelyen a buda­pesti volt Hold utcai Taka­rékpénztár épületének rajza látható. Gyönyörű épület, ren­geteg figurális díszítő elem­mel, tornyokkal cifrázva. Nézem, nézem a „cifra pa­lotát”, Krapainé pedig a ceru­zájával mutogatja a változa­tos díszeket. — ...Ezeket mintázzuk és készítjük. Régebben az Ipar- művészeti Múzeum és a Mű­csarnok burkolatát és díszítő­elemeit készítettük. Sajnos csak a műemlék-jellegű épü­letek helyreállításhoz van ka­pacitásunk. Pedig a modern épületeknél is jó lenne, — mondja — de csak az épülő klinikai tömb részére tudjuk a burkolólapok gyártását vál­lalni. Az üzemben szakszerű ma­gyarázatot kapok a gyártás \ technológiájáról. Agyag, sa- ' mott és víz keveréke. A kiké­szítés, a formázás egyszerű­nek tűnik, az égetés annál bo­nyolultabb. Talán nem is bo­nyolult, mint inkább érzék és precizitás kérdése. A pyrogránit burkolólapok A johnstoni plébános szivarjai tartóssága szinte évszázados. A nemrégiben helyreállított Iparművészeti Múzeumot 1895-ben építették és a burko­lata, díszítése ma is kitűnő lenne, de a háborús pusztítás miatt restaurálni kellett. Mennyibe kerül? Egy négyzet­méternyi terület körülbelül 250 forintba kerül. A műhely végében Lusz Bé­la egy sárkányt ábrázoló szob­rot készít, a teremrész köze­pén pedig Galilei három mé­ter magas szobrát „egyengeti” Deák József fiatal szakmun­kás. — A Magyar Tudományos Akadémia homlokzatára ké­szítünk négy szobrot. Galilei és Lomonoszov szobrát, vala­mint a filológiát, és az arche­ológiát szimbolizáló szobrokat A raktárban, a készáruk között pompás szobrocskák, díszek és egyszerű sima lap­kák a szivárvány összes Szí­neiben. Így is szépek, látvá­nyosak, hát még az épülete­ken! — Ott mutatnak ám igazán az épületeken, amikor a palo­ták felöltöznek — mondja a közben odaérkező Adása Já­nos üzemvezető. Hirth Gyula művezető, akit csak Gyula bá­csinak tisztelnek öregek és fia­talok — rábólint. Gyula bácsi sok-sok él­ményt mond el a „régi idők­ből”. Hogyan készült a Fiu­mei úti kórház burkolata, a Gellert Szálló mázas díszítő elemei, s a fürdő zöld színű majolizált porcelán lapkái és még nagyon sok híres épület dísze, burkolata. — De a legnagyobb szenzá­ció mégis a johnstoni oltár volt, — mondja Ádám János. — Az igaz, — hagyja hely­ben Hirth Gyula. — Nagy port vert fel har­mincban, harmincegyben az a megrendelés. Hatalmas, gyö­nyörű oltár volt. Képzelheti, kilenc méter hetven magas, négy ötven széles, a kupolája pedig három méter nyolcvan átmérőjű. Rengeteg munkát igényelt. Az oltárhoz négy apostolt formáztunk és az egé­szet euzin-mázzal borítottuk. Érdekes történet bontakozik ki. A „főhőse” természetesen a pyrogránit. — Zsolnayék mindent úgy vállaltak, hogy a gyár megbí­zottja a helyszínen össze is át Htja a gyártmányt, folytatja Ádám János. — Az amerikai­ak oltárát is itteni ember rak­ta a helyére. Mayer kőművest küldték ki a johnstoni plébá­niára. — Micsoda búcsújárást ren­deztek itt a gyárban is, ami­kor elkészült, — emlékezik Hirt Gyula. — Tudniillik, a gyárban próbaképpen össze­állították az oltárt. — Mond el, hogy járt a Ma­yer, a plébános szivarjaival, — biztatja Adámot Hirt Gyu­la. — Az érdekes volt. Szegény Mayer. Kár, hogy nem él már. Az úgy volt, hogy a Ma­yer nagyon szépen összeállí­totta az oltárt odakint, tet­szett a johnstoni papnak, meg­dicsérte a barátunkat és át­adott neki egy doboz finom szivart, hogy hozza haza Szi- korszky úrnak. Gondolom a hajóút elég soká tarthatott, Mayemek meg elfogyott a do­hánya és valami jobbféle tár­saságban iszogatván előkerült a szivar. El is fogyott mind egy szálig. Itthon persze Ma­yer nem szóét m árva szót sem. Hanem később levél érkezett a johnstoni plé­bánostól Szikorszky úrhoz, amelyben dicséretet mondott a szép oltárért és megkérdez­te, hogy ízlett a szivar. Az úr visszaírt és azt is megírta, hogy 6 nem tud semmiféle szivarról. Újabb levél és min­den kitudódott. Kapott is a barátunk fejmosást. Vajon mennyibe kerülhetett a nevezetes oltár? S mennyi jutott belőle azoknak, akik. készítették? Kifelé menet m cg is kérdeztem Ádám Jánost. •— Mennyit fizettek az ol­tárért az amerikaiak? — Mennyit? Ha jól emlék­szem kereken hetvenötezer pengőt. — Ádám elvtársnak mennyi volt akkoriban a fizetése? «■b A heti bérem 25—26 pengő között ingadozott. Nyu­godjék meg, nem fizettek rá az üzletre. Elköszönök a mérnöknőtől. Egyedül megyek, gondolko­dom. Miért nincs manapság külföldi megrendelés? Miért nem tudják kielégíteni a ha­zai igényeket? Modernebbé, nagyobbá és korszerűbbé kel­lene tenni a pyrogránit üze­met! Megérné. GAZDAGH ISTVMl i > Értékes dokumentumok a családi iratok között Zárszámadás idején Három falu egyesült a má7t és Egerág. Mind a három tsz a a közös munka gyümölcseként Tsz-ben 39,90 forintot osztottak zárszámadáson részt vett a péc. is At 6 muzsikáinkra táncolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom