Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
4 NAPLÓ 1963. FEBRUAR 1». Pécsi „jégtörésre" várva Brecht születésének hatvanötödik évfordulói cin Gyöngyház falmozaik Pécsi festőművész sikeres kísérlete p recht. — Az ember drá- ® macímekre, helyzetekre, szűkszavú újsághírekre gondol, és hatalmába keríti valami különös, elégedetlen érzés — miért halt meg ötvennyolc éves korában? Koldusopera. A rettegés birodalma. Kaukázusi krétakör. Arturo Ui. Kurázsi mama. Galilei élete. Jó embert keresünk... A helyzetek. A Galilei pontos, hideg figyelmeztetése. A rettegés birodalmából a „krétakereszt” jelenet dühítő döbbeneté. A Koldusoperából Macbeath és Tigris Brown, a rendőrfőnök az esküvőn az ágyúdalt énekelik ... Az újsághírek. A Koldusopera több mint kétezerszer ment zsúfolt házak előtt New Yorkban a Broad- way-n! Brecht meghódította Franciaországot! Brecht premier Nyugat-Németország- ban!... Különös, eredeti, rendkívül nyugtalan és rendkívül tehetséges művész volt. Szakított minden korábbi dramaturgiai hagyománnyal Az epikus színház, amit megteremtett, szinte utánozhatatlan. Más mint Shakespeare, más mint Csehov és más mint Ibsen. Felbukkan bennem egy fiatalkori fényképe. Egy zongorán könyököl bőrmellényben, a szájában szivar, és a tartásában, az arcán különös kettősség van. Kihívás és zárkózottság. Valami különös szabálytalanság és mégis szabályos. Tudta, hogy ahol színházat játszanak, az ember nem a maga csendes, elbarükádozott zugában reagál a műalkotásra, hanem együtt, kollektíván a nézőtéren, és ennek a reagálásnak társadalmi hatása van. Majakovszkij kedvelt gondolata volt, hogy a színpadnak vissza kell adni a szószék szerepét. A brechti színház visszaadta. Brecht tudta, hogy a színházi műalkotásnak a hatását és formai elemeit tekintve lényegbeli sajátsága ez a kollektivitás. Ezt a lényegbeli sajátosságot már Lessing is hangsúlyozta a Hamburgi Dramaturgiában: „Mire való a drámai formával járó keserves munka, mire való színházat építeni, férfiakat és nőket álruhába öltöztem, az egész várost egy helyre gyűjteni, ha művemmel és ennek előadásával semmi mást nem akarok előidézni, mint néhány olyan indulatot, amelyet egy jó elbeszélés is többé-kevésbé kiválthatna ki- ből-kiből odahaza, a maga kuckójában?” És mit írt Brecht önmaga a Koldusoperáról? „A Dreigroschenoper nemcsak tartalmilag foglalkozók a polgári képzetekkel, nemcsak úgy hogy ábrázolja őket. Bizonyosfajta referátum ez arról, amit a néző a színházban az életről látni akar.” Cz a célkitűzés, és az eh- ^ hez járuló határozott agitációs törekvés szabja meg a sajátos brechti drámát. Hitelesen ábrázol helyzeteket, lelkiállapotokat, jellemeket, ugyanaltkor minden lehető eszközzel megakadályozza a nézőt abban, hogy a darab alakjaival érzelmileg azonosuljon. Elidegenít A nézőt megszabadítja az „érzelmi” szempontoktól, hogy minél tisztább és hidegebb értelemmel tudja befogadni azokat a következtetéseket amelyeket Brecht pontosan, tömören, félreérthetetlenül megfogalmaz. Mégis, a brechti színház nem csupán intellektuális meggyőzés, hiszen helyet enged újfajta érzelemnek. ^3recht sohase tagadta a szenvedélyek lét- jogosultságát. 1949-ben a Volk und Kunst első számában megjelent egy „párbeszéd”, amelyet Friedrich Wolf drámaíró és színházi esztéta folytatott Brechttel „Az ön színháza — tette fel Friedrich Wolf az egyik kérdés — elsősorban a néző felismerési képességeire apellál. Először fel akarja kelteni nézőiben az adott és lehetséges helyzetek összefüggésének világos felismerését, és ezzel akar belőlük helyes következtetéseket és döntéseket kiváltani. Elutasítja-e azt, hogy ugyanilyen módon közvetlenül az érzelemhez forduljon? Azt hiszi, hogy a hitleri korszak a meghamisított érzelmekkel \ valamennyi jó érzelmet is Olyan mértékben deza- vuálta, hogy ezek ma számunkra eleve gyanúsak?” Brecht ezt válaszolta. „Az epikus színház, amely korántsem egyszerűen nemdrámai színház, nem azt vallja, hogy értelem ide — érzelem oda. Az epikus színház semmiképpen nem mond le az érzelmekről. Még kevésbé az igazságérzetről, a szabadság- vágyról és az igazságos haragról. Az a »bíráló magatartás«, amelyet ez a színház a nézőben fel akar kelteni, nem lehet sose eléggé szenvedélyes... de a materialista ábrázolás szükségessé teszi, hogy a szereplők tudatát ne dramaturgiai manipulációk határozzák meg, hanem a társadalmi lét.” A huszadik század egyik " legnagyobb drámaírója volt, kommunista művész volt. Jómódú polgárcsalád fiából fejlődött forradalmár íróvá. Fiatal korában egy ideig Berlinben Reinhardt mellett működött, mint rendező. Korai drámáiban és komédiáiban az expresszionizmus szenvedélyes lázadása jegyében támadta a polgári társadalmat, a harmincas évek elején eljutott a munkásosztályhoz, a kommunista párthoz. A fasizmus elől Svájcba, Skandináviába, majd az Egyesült Államokba emigrált. 1948-ban tért vissza Németországba, a Berliner Ensemble élére. Tagja volt a Béke Világtanácsnak, 1954-ben Lenin békedíjat kapott. Most kezdi értékelni a világ. Most kezdik „felfedezni” mindazt, amit a világról, a társadalomról, az emberekről — névtelenekről és nevesekről mondott. Döbbenetesen és korszerűen igaz, amit mondott. Ma is. A huszadik század kevés ilyen nagy drámaírót adott a világnak. Művei bejárják már az egész világot, művei ledöntik az összes hivatalos és ellenséges korlátokat. Párizs, Róma, Stockholm, New York, Moszkva, Budapest, Miskolc... Pécs még nem. A hatvanötödik évforduló nem kerek. A közvélemény ritkán emlékezik meg az ilyen évfordulókról, s hogy most mégis így van — művein, hatásán és jelentőségén kívül oka az is, hogy Pécsre még nem jutott el. Most, születésének hatvanötödik évfordulóján írom le — szeretnénk Brecht-bemutatót látni a Pécsi Nemzeti Színháziban. Thiery Árpád Bárdosi Németh János (UefiiiL a &zÁti — Krúdy emlékek — A hóban csengös szán repül, szikrázik patkó és a hó, álomra hajtva a fejüket bús jegenyék az út felül halkan bólogatnak: hó, hahó. Magányos férfi az utas, ostora pattog, mint a tűz, olvadj el sűrű messzeség, szemében ég, hogy oly ludas, akit egy asszony csókja űz. A vad galopp most laseúdik, ódon kastély a fák alatt, piros fény fut az ablakon, t a vak havon megáll a esik és fényben úszik két alak. Aztán sűrű hóesés zenél az éjben még tovább, « a fényes alak is zenél, akár a szél, a vad, mesés, szikrázó hóbuckákon át. Remeez Béla festőművész egy évi kísérletezéssel a maga nemében egyedülálló módszert dolgozott ki, a gyöngyház falmozaikot, a közönséges balatoni kagylókból készült képet. A kagylókat kisebb nagyobb darabokra törté és megfestette. — Nem volt könnyű a festés módszerét megtalálni — mondotta a művész. Olyan eljárást kellett alkalmaznom amivel a kagylók megtartják csillogásukat és emellett különböző színűvé színeződnek. — Ezzel a módszerrel mi * „festés" technikája? — Az alapra csipesszel rakom fel a színes gyöngyházat és a kis kagylókat esv fakalapáccsal bekopogtatom az alapba. A kép alapja könnyű, a kagylók igen tartósak, ezzel a módszerrel készült mozaikok igen alkalmasak épületek belső falára. A művész elmondotta, hogy a színezésnek is külön technikája van más és más eljárással festi sárgára vagy vörösre a kagylókat. Érdekessége ennek a gyöngyház falmozaiknak, hogy a kagylókat minden színűre lehet festeni. — Ez a „Gyermekét szoptató anya” című képem az első amit ezzel a módszerrel készítettem, úgy érzem jól sikerült és tudtommal gyöngyház falmozaik Magyarországon még nem készült — mondta A kép valóban érdekes, szép csillogásé. Az új módszer kétségtelenül nagy érdeklődésre tarthat számot. Tervezi hogy őszi képkiállításán már számos újonanm készített ’gyöngyház falmozaikot is bemutat. Választások hajdanában, danában... HA RIP VAN WINKLE körüljárhatna ma Magyarországion, ugyancsak dörzsölhetné a szemét. Nagyobb csodákat láthatna a néhai operettbelieknél is. A világ olyan gyökeresen megváltozott, hogy aki még a réginek is tanúja volt, alig győzi gyors átalakulását szemmei követni. A mad fiatalság már ebben nőtt fel és így magától értetődőnek találja, hogy mindenkinek tanulnia és dolgoznia kell. Nincs tőzsde és spekuláció, és nyerészkedés, nincsenek kevés Krőzus árnyékában mdUiónyi kuldüsOK, nem méltóságos főispán úr áll a megye élén és ki győzné egy szuszra felsorolni a mull összes különbségeit? Természetes, hogy annak az elkorhadt rendszernek intézményei is hasonló bélyeget hordtak. Elsősorban választójoga, melynek teljes mértékben a feudális társadalom, a „guvernemantális” nemesi vezető réteg politikai hatalmát kellett biztosítania. Ezért volt nálunk szégyenszemre nyíh szavazás, mdkoris az ellenzéki jelöltek híveinek legjobb meggyőzési eszköze a csendőr- szurony volt, ezért késett nálunk Európa- szerte a földreform legtovább, ezért volt a hírhedt pártkassza, mely a kormány választási költségeire mohón nyelt magába milliós összegeket A korrupció leghíresebb esete Lukács György miniszterelnöksége alatt történt, aki a kormánypárt támogatására a sójövedékből nagy összegeket utaltatott a pártkasszába. A sópanamából parlamenti botrány lett. Az ellenzék vezére, Désy Gyula volt, erdélyi politikus, aki az államvasutakkal talpfa szállítására évek óta szerződésben állt. Ádázul verekedtek és a parlament nyílt ülésén egyszer Désy nagy beszédben támadta a miniszterelnököt és szavait ezzel zárta: „Legjobb lesz. ha miniszterelnök úr egyszerűen elszavalja a Sózatot”. Lukács György sem esett a feje lágyára és így replikázott: „Miért én? Inkább szavalja el a képviselő úr a Talpfa magyart'" A fölharsanó nevetésorkán azonban csak a pillanatnyi feszültséget oldotta fel, a dolgozó nép maga továbbra is kívül rekedt a politikai arénán. Az ipari munkásság különösen. Már gróf Tisza István kezdte meg az intézményes jogfosztást, és a Horthy-rezsimben is ugyanez a szellem folytatódott. Gróf Bethlen István hosszú kormányelnöksége alatt ugyan lassanként felszámolta a Horthy-uralom kezdetének véres tér rorját, de feudális, reakciós volt a csontja velejéig. Szerette volna megteremteni végre a nemzet egységét, ezt szolgálta a hírhedt és hatalmas Nemzeti Egység Pártja, de a baloldalról tudni sem akart, így pedig persze, hogy nem ment már akkor sem. Nem is késett a 3orszem Jankó kiváló karikaturistája. Bér Dezső, a szellemes rajzzaL A parlamenti cirkusz porondján Bethlen, mint keszeg műlovarnő, szájában az elmaradhatatlan cigarettával, egy-egy lábával két egymás mellett körbefutó lovon állva, keservesen igyekszik egyensúlyozni, de imbolyog, mire a bohóc felszól neki: „Hja, kegyelmes uram, bajosan lehet egységgel léét lovon ülni egyszerre Nem is lehetett. Hiába szerveztek valóságos akadályversenyt a nép választójoga körül Bevezették a bizonyos évig kötelező egy helyben lakást, a cenzust, (azaz bizonyos jövedelem alatt a szavazati jog automatikusan megszűnt), az ajánlásokat, melyek valóságos melegágyai voltak a választási terrornak és csalásnak. A HELYI KÖZIGAZGATÁSBAN pontosan ugyanez volt a helyzet. A mai tanácsok szerepét, bár kisebb hatáskörrel, a törvényhatósági bizottságok töltötték be, és tagválasztásaikat ugyanolyan kíméletlen korteshadjárat kísérte. A törvényhatósági bizottságok tagja.t országszerte városatyáknak nevezték. Pedig hát, mi tagadás, többségükben nem voltak azok az egész város atyái, hanem többnyire csak a saját érdekkörüké, meg a sógor-koma. öcsém-bányám ügyekben bizonyultak annak Senki sem ábrázolta ezt hitelesebben, mint Móricz Zsigmond Rokonok című regényében. Minden régebbi pécsi, tapasztalatból ismerheti a letűnt világot, melynek igazi tulajdon nosai országos viszonylatban a nagybankok voltak, elsősorban a Hitel és Kereskedelmi Bank. Pécs koronázatlan királya Visnya Ernő volt, a Pécsi Takarékpénztár elnök-vezérigazgatója, főrend, kincstári főtanácsos, stb., pápája pedig a pécsi püspök. Akkora hatalmuk volt, hogy nem túlzás, valóság: akaratuk ellenére nemhogy egy vasúti bakteri, hanem még egy fűszeres inast sem lehetett elhelyezni annyira mindenhová elért a kezük. Hazánknak a felszabadulás előtt egy sajnálatos nevezetessége volt: Itt volt a vallási elfogultság eldorádója. Visszanyúlik ez a Habsburg- időkig, az apostoli királyság, a Regnum Ma- rianum eszméjéig, mely a protestantizmust, hol nyíltan, hol suba alatt, de üldözte. Az első világháború után a Horthy-uralom alatt nagyot fordult a kocka: a kormányzó protestáns volt, méghozzá türelmetlen református, csakhogy a túlnyomóan katolikus Magyarországon ezt nyíltan nem érvényesíthette. Annál kevésbé, mert uralmát először meg akarta szilárdítani, ez pedig a katolikus klérussal szembeszegülve, igen nehéz lett volna. Ezért aztán „protokoll-szempontok” magasiskoláját létesítették. Állandó gyakorlattá vált, hogy minden kormányban helyet kapott egy ka- tolilkus pap-miniszter is, mint ifáss József Emst Sándor, és a többi, minden minisztériumban egy katolikus mellett egy protestáns államtitkár volt, maga a miniszterelnök azonban protestáns volt: Bethlen, Gömbös, Darányi. Annyira ment ez, hogy még a képviselői mondátumoknál is fontos szerepet játszott, sőt kisebb állásoknál is, PÉCSETT, A PÜSPÖKI VÁROSBAN mindez fokozott hangsúlyt kapott. Hát hogyne mikor a sors iróniájából Pécs királya Visnya Ernő luteránus volt és a tetejébe a polgármester, dr. Nendtvich Andor is. Volt is olyan állandó bűvészkedés a felekezeti kérdés körül, hogy Rodolfó bízvást tanulhatna belőle, így aztán végeredményben a törvényhatóság, a városi parlament pontosan olyan szavazógép volt a kormányzat kezében, mint a budapesti. Itt a mindenható Pécsi Takarék Visnya Ernő vezénylete alatt az egész gazdasági élet diktátora volt, alig néhány intézmény vagy vállalat tudta függetlenségét annyira, ameny- nyire megtartani. Nagy ritkán fordult csak elő, hogy akaratával szembe mert szállni valaki. Meg is mozdult akkor az egész kormány apparátus! És noha biztos többsége .folytán Visnya vereséget nem is szenvedhetett, emlékezetes és szívós harcokat látott néha az öreg városháza közgyűlési terme. A sok kisebb-nagyobb hullámokat vert állásbetöltés között a legnevezetesebb dr. Esz- tergár Lajos polgármesterré választása, aki Visnya kedvence és darabontja volt. Ez a kulcsa gyors karrierjének, mely rendőrfogalmazóból pár év alatt idáig emelte. Csakhogy a közvélemény túlnyomó többsége Makay István, a népszerű pécsi töke mögött tömörült. Nosza, megindult a hadjárat Esztergár mellett, nemcsak minden taxi, de egész sereg magánautó is hetekig csak a korteseket fuvarozta, akik minden eszközzel igyekeztek meg- gyomrozni a Makay-választókat. Csakhogy az augurok mégis meglepetéstől tartottak. A kor teskedés tetőfokra hágott, annyira, hogy még az akkori belügyminiszer, dr. Keresztes- Fischer Ferenc is lejött Pécsre és személyesen vezette a választási harcot, mely végülis egy, írd és mondd, egy szótöbbséggel Esztergáit juttatta a polgármesteri székbe. No, lön is magnum áldomás, és az irányzat rögtönÖ6 még jobboldalibb elfordulása. Azelőtt mégis enyhébb volt az atmoszféra a városháza tornya alatt. Dr. Nendtvich Anr ! dór ugyanis szigorú hivatali fegyelmet tar* tott, de azért időnként ő is megjelent azokon a híres összejöveteleken, melyeknek Csukás < Zoltán mintaszőlője, vagy úgynevezett lovag- ■ vára — Percsel utcai lakása — volt a színhelye. Ezeken a baráti vacsorákon nemcsak a városi előkelőségek voltak hivatalosak, hanem újságírók, művészek, és nem utolsó sor* ban a pécsi színésznek is. Nyilvánvaló, hogy a fehér asztal mellett sok politikai és roman1 tikus viszonylat szövődött, és nem egy későbbi karrier kezdte éppen itt az útját. A várospoiiti kának is egyik fellegvára volt, itt dőlt el sok üzletnek és városatyai mandátumnak a sorsa. Akkoriban a törvényhatósági bizottság tagjainak egyik felét a szokásos módon választották, másik fele pedig a legtöbb adót fizetők, az ún. virilisták közül automatikusan került be. Akinek ezek közül egyetemi diplomája volt, annak az adója duplán számítóit, ezek voltak az ún. honoratiorok, és így néha olyan értelmiségiek is tagsághoz jutottak, akiket a kormányzat éppenséggel nem tartott kívánatosnak. Ezekből alakult a maroknyi ellenzék, mely ugyan sokszor kiállt a gátra, de a kormányzat mammuf szavazógépezetével szemben eredményt elérni persze nem tudott * A szociáldemokraták, Esztergályos János, aki sokáig országgyűlési képviselő is volt. aztán Tolnai József párttitkár, Herr József. Her» , gerth Károly asztalos, polgári részről Gombos Ede ügyvéd, a költségvetési kérdések harcos szakértője, Czirják Antal voltak a tagjai és vagy tíz éven keresztül jómagáim. NEM VOLT RÁ SOHA PÉLDA, hogy főben járó kérdésben az ellenzék győzhetett volna Ezt a Horthy-rendszer önkényuralma eleve lehetetlenné tette, hiszen legfőbb gondja éppen a feudális Magyarország fenntartása vol\ Nemzetfenntartó elemnek csak az úri osztályt tartotta, magát a dolgozó népet éretlen tömegnek, melynek semmi keresnivalója a politikai hatalomban és amelyet ezért viselkedéséhez mérten enyhébb vagy keményebb ; eszközökkel állandóan féken kellett tartani. Ezt szolgálta a szégyenteljesen szűkkeblű választójog, ezt az egész gazdasági és társadalmi berendezkedés, az úrhatnámság, az újsütetű közéleti méltóságok inflációszerű létesí- > tése. Ennek a sivár politikai körképnek napijai meg voltak számlálva, akkor is, ha gonosztevő főszereplői nem sodorják az országot a nyilas lealjasodás és a nácizmus fertőjébe. •: A múlt évszázadok jogfosztó világa letűnt I és a hatalom a nép kezébe került. Ez természetes és föltarthatatlan folyamat, a történelemnek nincs útja hátrafelé, csak előre. t Dr. Werner István i { i
