Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

WS3. FEBRUAR 14. ' hiapió 5 A közúti balesetek okairól A balesetek száma 23,4 százalékkal nőtt — Ittasan volán mellett Ügyeljenek jobban a gyalogosok is A Dunántúli Napló január első napjaiban már beszámolt erről, bogy Baranya megyében 1962-ben a közúti balesetek miként alakultak. A statiszti­kai adatok a közúti balesetek emelkedését mutatják az 1961. év 290 közúti balesetével szem ben 1962-ben 358 volt a közúti balesetek száma. Egy év alatt tehát a balese­tek 23,4 százalékkal emel­kedtek. & statisztikában talán a leg­szomorúbb, a halállal végződő balesetek száma- 1962-ben köz­úti baleset következtében 40 személy halt meg. 1961-ben is aránylag magas vodit a halálos balesetek száma, akkor 23 sze­mély halt meg. Baranya me­gyében korábban még egyet­len évben sem halt meg annyi ember közúti baleset követ­keztében, mint 1962-ben. A súlyos sérülések száma is ma­gas — 267 volt — A súlyosan megsérültek egy része ma­radandó sérülést szenvedett, s így egész életükben viselni fogják a baleset következmé­nyeit. Első helyen: a szabálytala­nul közlekedő gyalogosok Vajon mi vei. magyarázható s. balesetek emelkedése, mire Vezethető vissza az, hogy 1962- ben a korábbi évekhez képest lényegesen több baleset for­dult elő. Tény az, hogy elsőbb­ségi jog meg nem adásából, figyelmetlen vezetésből, gyors­hajtásból, előzési szabályok megszegéséből irányjedzés el­mulasztásából, stfo. is történ­tek balasetek. Ezek számszerű megoszlása azonban azt mu­tatja, hogy elsősorban nem ezek megsértése miatt következett be a nagyfokú emelkedés. A baleseti okok vizsgálatánál azt lehet megállapítani, hogy a legtöbb balesetet az ittas jár­művezetők és a szabálytalanul közlekedő gyalogjárók okoz­ták. Az okok között első helyen a szabálytalanul közlekedő gyalogjárók által okozott bal­esetek állnak. 1962-ben gya­logjárók összesen 67 balesetet okoztak a megyében. A leg­gyakrabban az fordult elő, hogy a gyalogjáró minden fi­gyelem és körültekintés nél­kül lépett le a járdáról az út­testre, féktávolságon belül a gépjármű élé került, így a gépjármű vezetője a baleset elhárítása érdekében már sem mit sem tudott tenni. Az ilyen esetek gyakran végződtek sú­lyos vagy halálos sérüléssel- Sok gyalogjáró, teljesen hely­telenül, arra gondolt, hogy esak a gépjármű vezetőjét ter­heli figyelési kötelezettség, és egyesek úgy értelmezték a közlekedési szabályokat, hogy majd szabálytalanságuk láttán a gépkocsivezető is megáll. A gyalogjárók egy része nem gondolt arra, hogy a gépjár­műnek megfelelő idő és távol-1 »ág kell ahhoz, hogy egy sza­bálytalanul, az úttesten át­haladó gyalogjáró előtt meg tudjon állni. A rendőrség balesett járőre számtalan esetben kizárólag a gyalogos felelősségét állapí­totta meg a bekövetkezett bal­esetért, s ezekben az ügyek­ben a gépjárművezetőkkel szemben nem indult eljárás. A régi KRESZ-hez hasonlóan az új KRESZ is foglalkozik a gyalogjárókra vonatkozó közlekedési szabályokkal. A gyalogos baleseteket is csak úgy kerülhetjük el, ha nem­csak a járművezetők, hanem a gyalogjárók is maradék­talanul eleget tesznek a KRESZ előírásainak. A szülőknek többet kell fog­lalkozni a gyermekek helyes közlekedésre való nevelésével, mért a tragikus kimenetelű gyermekbalesetek szintén el­szaporodtak. Második helyen: az ittas veielés A baleseti okok között má­sodik helyet az ittas vezetés foglalja ed. 1962-ben ittasság miatt 63 baleset történt a me­gyében. Sajnos, a szigorú in­tézkedések ellenére is rosszab­bodott é téten a helyzet. Pél­dáid 1962. I. félévében 24, II. Sfllévében 39 ittasság miatti szen speciális jogszabályok ír­ják elő az itt követendő ma­gatartást. Nem engedhető meg ezen a területen semmiféle lazaság, nem engedhető meg, hogy ittas járművezetők halál­ra gázoljanak embereket, sú­lyos sérüléssel járó balesete­ket okozzanak. A járműveze­tők, a vállalatok vezetői egy­aránt tartsák kötelességüknek az ide vonatkozó rendelkezé­sek maradéktalan betartását, mivel rendőrségi és bírósági eljárással egymagában ered­ményt nem lehet elérni. A fentiek során a gyalogjá­rók és az ittas járművezetők által okozott balesetekkel fog­lalkoztam, mivel e két bal­eseti ok adta ld a nagymérvű emelkedést. Tény az, hogy minden közlekedési szabályt pontosan be kell tartani, azon­ban a szomorú statisztikái adatokra figyelemmel, foko­zottabban kell ügyelni az em­lített balesetekre. Amennyi­ben sikerül elérni, hogy a gyalogjárók fegyelmezettebben közlekedjenek, és ittas jármű­vezetők ne üljenek a kor­mánykerék mellé, úgy minden bizonnyal 1963-ban lényegesen kevesebb közúti balesettel szá­molhatunk. Természetesen eh­hez szükségies, hogy az illeté­kes tanácsi szervek minden szükséges intézkedést megte­gyenek, jelöljék ki a gyalog­átkelőhelyeket, helyezzék el a közúti jelzőtáblákat, hogy a járművezetőknek és gyalog­járóknak legyen mihez alkal­mazkodni. Dr. Nagykálőzi Zoltán közlekedési ügyész. baleset történt, így fél év alatt 62,5 Százalékos volt az emel­kedés- Az ittas vezetés miatti balesetek megnövekedésének több 'cfca van. Voltak olyan felelőtlen gépjárművezetők, akikkel szemben semmiféle intézkedés nem használt. Pél­dául T. T. komlói lakost a pécsi járásibíróság 1962. május 11-én ittasságból eredő baleset miatt 5 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, a rendőrség ugyaniakkor a jogosítványát is bevonta. Nevezett az elítélés után 15 nap múlva jogosít­vány nélkül és ittas állapot­ban isimét motorkerékpárra ült és újabb balesetet okozott. Hasonló esetek gyakran elő­fordultak, s ezek az esetek a balesetek számát emelték. A rendőrség az ittas vezetők jo­gosítványát bevonta, az ügyész ség ellenük vádiratot nyújtott be, a bíróság szigorú ítéletet hozott, ennek ellenére javulás nem mutatkozott. Ez arra is visszavezethető, hogy egyes szervek, vállalatok nem tettek meg mindent az ittas vezeté­sek visszaszorítása érdekében. Amíg a Pécsi Közlekedési Válla­latnál ittas vezetés miatti baleset nem is fordult elő, és a pécsi 12. sz. AKÖV-nél mindig kevesebb ilyen baleset történik, addig egyes termelő­szövetkezeteknél, vállalatoknál éppen az ellenkezője tapasz­talható- A Pécsi Közlekedési Vállalat, és a 12-es AKÖV nagy gondot fordít a munka­fegyelem megerősítésére, ezek­nél a vállalatoknál a nagy lét­szám ellenére a közúti forga­lomban tanúsított magatartás is megfelelő. Ezzel szemben az eknúít évben voltak olyan termelőszövetkezetek és ki­sebb vállalatok, ahol a jármű­vezetők ittassága fölött sze­met hunytak, így sok mező- gazdasági munkagéppel, egyéb járművei számtalan baleset történt Előfordult olyan eset is, hogy a termelőszövetkezet vezetősége a megtörtént bal­eset után közölte a rendőrség­gel, hogy szigorúan vonják fe­lelősségre a vontatóvezetőt mert ők már sok esetben ta­pasztalták, hogy ittasan veze­tett Arról azonban egy szót sem írtak, hogy akkor miért nem vonták fegyelmi úton fe­lelősségre, miért nem helyez­ték más munkakörbe, ezzel ugyanis elejét vehették volna a további balesetnek. Szélesebb keid társadalmi összefogásra lenne szükség annak érdeké­ben, hogy minden egyes szerv­nél vegyék komolyan a közle­kedési szabályokat és saját maguk intézkedjenek a fele­lőtlenség felszámolása érdeké­ben. Az új Büntető Törvény- könyv és az új KRESZ e vo­natkozásban semmiféle engedményt nem adott, továbbra is szigo­rúan tiltja a vezetés közbeni szeszesital fagyasztást, a sze­szesital hatása alatti gépjár­művezetést A Btk. 194. §-a félreérthetetlenül lerögzíti, hogy 6 hónapig terjedhető sza­badságvesztéssel, vagy 1 évig terjedő javító-nevelő munkával büntetendő, aki szeszesital hatása alatt lévő állapotban vasúti, légi vagy vizijárműyet, vagy közúton gépjárművet vezet, vagy a jármű, illetőleg a gép­jármű vezetését olyan sze­mélynek engedi át, aki szeszes ital hatása alatt áú. Amennyi­ben pedig az ittasság miatt, vagy más közlekedési szabály megszegése miatt valaki köz­úti balesetet okoz, úgy a Btk. 258. §-a szerint súlyos sérülés esetén 6 hónaptól 5 évig ter­jedő szabadságvesztéssel, halál okozása esetén pedig 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesz­téssel büntetendő. E mellett lehetőség van arra is, hogy a gépjárművezetéstől eltiltsák- A gyárimunkástól, az orvos­tól, a tisztviselőtől a munka­helyen lévő fegyelmi szabály­zat egyaránt megköveteli, hogy józanul lássa el felada­tát. A közúti forgalomban résztvevő személyekre ez fo­kozottabban vonatkozik, M­KÖZLEMÉNY, Ipari vállalatok; kisipari termelőszövetkezetek és magántulajdonban lévő tűz­oltó. poroltó, haboltó stb. készülékeinek félévenkénti ellenőrzését, karbantartását és javítását az 1963. febr. l-től a Bonyhádi Vasipari KTSZ végzi EVldig e munkát a Mezőg. Gépjavító Váll. végezte, ezért az állami gazdaságok, gépállomások és mezőgaz­dasági termelőszövetkeze­tek kivételével, felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy szerződéskötés céljá­ból keressék fel a BONYHÁDI vasipari KTSZ-t, Bomyhád, Rákóczi út 20 sz. Telefon: 60. DJ tánciskola kezdődik február l»-éa, kedden este 7 órakor Pécs város Műve­lődési Házában (Déryné u. 18.) Tanít: Fellnemé. Beiraitikozás a Művelődési Ház Irodájában. autórádió' javítás, -átalakítás Autórádióját rövid idő alatt megjavítjuk. Autórádiójában a legtöbb meghibásodást a vibrátor okozza, vállaljuk a készülék átalakítását a legkorszerűbb tranzisztorok al­kalmazásával, hat havi garanciával. Tolnai Fémipari és Szerelő KTSZ Tolna. Telefon; 11, A 6-os országos főútvonalhoz 3 ta-ra, Portré helyett egy képviselőjelöltről Magas, szikár férfi, közel a hatvanhoz. Enyhe, kissé iro­nikus mösoly bujkál a szája szegletében. Megfontolt, még a cigarettát is ráérős mozdu­latokkal veszi ki a csomagból. Minden mondatot türelmesen ki kell tőle várni, elég szűkén méri a szót... Körülbelül ezek voltak az első benyomásaim Pataki Mi- hályról, a pécsi széntröszt igazgatójáról, amikor először megláttam. Most, hogy évek múltán újra az irodájában va­gyok, látom, nem változott. Olyan, mint régen volt. Tem­pós mozdulatokkal nyúl a te­lefonkagyló után, mint vala­mikor. Úgy hallottam, hogy nagyon fiatal volt, amikor a pécsi bá­nyákhoz került. — Igen, az voltam. Alig töl­töttem be a tizenharmadik évemet, amikor dolgozni kezd­tem ...Ez persze régen volt, még 1917-ben... = mondja kurtán. — És utána7 — Utána aknaács lettem. A felszabadulást követően meg­választottak a pécsi bányák üb-elnökének. Akkor még így hívták a szakszervezeti tit­kárt ... Később Pestre kerül­tem vezérigazgatónak, majd külföldi munkára akartak kül­deni, de hát nekem nem tet­szett. Úgy gondoltam, jobb lesz közel a gyökérhez, így visszajöttem Pécsre. így let­tem 1956. végén a pécsi tröszt igazgatója. Két év múlva or­szággyűlési képviselőnek is megválasztottak. — És most újra jelölték! — akartam mondani, ám nem le­hetett. Egy trösztigazgató el­foglalt ember. Ketten is be­jöttek hozzá; a beruházási osz­tály vezetője, meg a főköny­velő. Az előbbivel az irodák tatarozásáról, átfestéséről tár- ! gyal, az utóbbival pedig a \ siófoki bányász gyermeküdü­lőről. Kályhákat akarnak be­állítani a hideg napokra. Amíg a kályhaügyeket tár­gyalják, körülnézek az irodá­ban. Nagy, kisebb teremnek beillő helyiség, négy telefon- ' készülékkel. Gyakran csörög- [ nek. Az ajtó előtt titkár ül, aki megkérdi, hogy milyen ügyben keresik az igazgató elvtársat. Minden olyan irhát, mint az igazgatói irodáknál szokás... Amikor a két osztályvezető elmegy, arról beszél, hogy ennyi év után megszokottá vált számára ez a munkahely. Sok képviselői fogadónapot tartott már itt!... —i Bármennyire is megszok­ja az ember a dolgokat, gyak­ran eszembe jutnak a felsza­badulást követő hónapok — mondja látszólag minden át­menet nélkül. — Tudja, ak­kor még az élet megindításá­ról volt szó. Kellett a szén, de nem volt fa, amivel ácsol­tunk volna. Nem volt más vá­lasztásunk: minden vasárnap kimentünk a Mecsekre bánya­fát vágni. Ez volt a szórako­zásunk! ... Alig mondja ki, belép egy kékruhás, fiatal férfi, akiben az anyagosztály vezetőjét gya­nítom. Jól sejtettem. Mintha csak az előző beszélgetésünket folytatnák, megindul a vita a bányafáról. Kiderül, hogy csak harminckét napra való tarta­lékuk van bányafából. Na­gyon kevés, a trösztigazgató sóhajtva mondja, hogy amióta ezen a poszton szolgál, még sohasem álltak ilyen cudarul a bányafával. Ami a legrosz- szabb, még most sem szállíta­nak annyit, mint szokás. Ta­karékoskodni és takarékoskod­ni kell a bányafával... 5 — Nehéz telünk »olt! * folytatja Pataki elvtárs, omi- [ kor az anyagosztály vezetője í beteszi maga mögött az ajtót. | — Képzelje el, mindennap I ostromoltak bennünket. Az iskolák azzal jöttek, hogy ha nem adunk nekik szenet, nem lesz tanítás. A klinikák azt ál­lították, hogy szén nélkül nem tudnak gyógyítani. A Siklósi Állami Gazdaság egyik embe­re azzal fenyegetőzött, hogy megfagynak a malacaik, hí­zóik és kocáik és ezért mi le- . szünk a felelősek ... — És kaptak szenet? — Igen, elküldtük őket az iszapszéntavakhoz. Igyekez­tünk segíteni, arra töreked­tünk, hogy mindenkinek jus­| son egy-egy vagonnal. Csak ! hát nem ment egyszerre, mert olyan hirtelen és olyan sokan jöttek, hogy képtelenség volt a sok szenet elővarázsolni. A vasárnapi műszakok termelése is úgy elfogyott, mintha cukor lett volna ... Akkor még azok­nak is jó ismerősük lettem, akikről azt hittem, hogy régen elfelejtettek!... — Azám, az ismerősök! —« kapok a lehetőségen. — A ré­gi ismerősök is meglátogatják Pataki elvtársat? Például a régi munkatársai, azok, akik még ma is szekereit vagy fej­tőkalapácsot fognak.., — Természetes, hogy eljön- ! nek! — hallom a választ. — ! Éppen a napokban volt itt , Giersig Károly, a bányalaka- | tos. Majdnem tíz évig dolgoz- ! tunk együtt, s most eljött, ' hogy elbúcsúzzon, mert nyug­díjba megy ... Elbeszélgettünk egy kicsit. Megittunk egy po­hár italt, egy kávét, egyszóval j jól éreztük magunkat. A végén : megajándékoztuk Giersig elv- 1 társat, hiszen ennyit « nyug­díjaztatás előtt megérdemel az ember, különösen, ha régi munkatárs >— igaz?... — Igaz bizony! — mondom, hiszen most értettem meg. hogy miért mondta Pataki elvtárs a beszélgetésünk ele­jén: Úgy gondoltam, jobb Iffz közel a gyökérhez... És azt is megértettem, hogy miért ’fe­lölték újra képviselőnek. M. & Cf „...elől fan'! zenire $ aztán haifszerre.. Agócsy László új kötetéről A közelmúltban Jelent meg Agócsy Lászlónak, a Zenemű­vészeti Szakiskola tanárának, városunk zenei élete egyik leg­régibb irányítójának új mun­kája, a Szolfézs példatár IV. kötete. A nagyjelentőségű, hosszú évek szorgos munkája eredményeképp napvilágot lá­tott mű szerzőjétől mindenek­előtt arról érdeklődtünk, mi­lyen előzmények után kezdett hozzá ehhez a munkához? — Vissza kell térnünk gon­dolatban 1945-ig, amikor Ko­dály Zoltán a város vendége­ként több hónapot töltött Pé­csett. Felvette a kapcsolatot a zeneiskolával és tervei alapján néhány csoporttal megkezdtük az új magyar zenei nevelés­nek azt a módját, melyet Ko­dály rakott le. Az akkori mun­kában rajtam kívül Weininger Margit zenetanár és Maros Rudolf vett részt. Az a mód­szer, amit ma világszerte ér­tékelnek és utánoznak — le­gyünk büszkék rá — Pécsről indult el. Lényege: „előbb ta­nít zenére, csak aztán hang­szerre.” — Kodály megadta a mód­szert — folytatta Agócsy —, de nem volt tananyag. A ze­neiskolában hangszeres taní­tás folyt, tehát a szemléltetést, a lapról olvasást nagyobb rész­ben műzenei anyagból kellett venni. És erre akkor még nem volt gyűjtemény. Ennek a hiánynak a pótlására állítot­tam össze néhány oldalas gyűjteményt Bach születésé­nek 200. éves fordulójára, társra találva Horváth Mi- hályban. Miután ezt az első műzenei példákat tartalmazó gyűjteményt Örömmel fogad­ták országszerte a pedagógu­sok, sorra következtek a szol­fézs-példatárak. Előbb a konzervatóriumi, illetve szakiskolai osztályok részéré írta még az I—IV. kö­tetet, majd Irsai Verával, a Fővárosi Zeneiskolák Közpon­ti Igazgatójával közösen az alsófokú III., illetve a legfris­sebb, a Zeneműkiadónál most megjelent IV. kötetet. — Külön meg kell említe­nem azt a rendkívüli segítsé­get, amit Kodály Zoltán a kö­zépfokú példatárak szerkesz­tésénél nyújtott. Ezt az .oldal­számra is tekintélyes gyűjte­ményt, ami közel 500 oldalt tartalmaz, a Mester napokon keresztül javította és kriti­zálta. Sőt még azt is megtette, hogy amikor tíz évvel ezelőt,, éppen ezekben a januári na­pokban Pécsre jött a tisztele­tére rendezett ünnepségekre, magával hozta és élőszóbeli utasításokkal itt adta át ne­kem a kéziratok Amint belelapozunk a most megjelent új kötetbe, túl azon, hogy külső formája is más, mint az előbbi példatároké volt, rendkívül érdekes világ nyílik ki az érdeklődő előtt A kötet kánonokkal kezdődik, majd a Madrigálok és kórus­dalok című fejezetben prakti­kus módon olyan művek sze­repelnek, melyek kiteszik egy leánykórus repertoárját. A műdalok zongorakísérettel cí­mű fejezet értéke, hogy a kí­séretet maguk a gyerekek is eljátszhatják, ami szintén az aktív muzsikálást segíti elő. A továbbiak során több olyan példát is találunk éneklő és zenélő együttesekre, melyek nemcsak énekszóval és zongo­rával, hanem a zeneiskolában tanult hangszerek beiktatásá­val is előadhatók. Néhány vál­tozatos formájú és hangnemű magyar népdal mellett gazdag gyűjteményét tartalmazza a kötet a népek dalainak. Fi­gyelemreméltó például az a három feldolgozás, ami Hor­váth Mihály pedagógus érzé­két és hangszerelő készségét szemlélteti. A szerkesztők igen hasznosan alkalmazták azokat a tapasztalatokat, me­lyeket az előző füzetek hasz­nálata jelentett. így például ebben a kötetben csak teljes műveket közölnek és szöveg­gel. A szövegfordítások egy része dr. Vargha Károly mű­vészi munkája. De ki kell emelnünk még egy újítást, ami ugyancsak praktikussá teszi a füzetét: szöveges, ma­gyarázó részt is találunk ben­ne, ami az előbbi példatárak­ból nagyon hiányzott. Megta­lálható mindazon zenei ele­meknek a meghatározása, amit a növendékek a zeneiskolai évek alatt tanultak. És mivel a | régi közmondás dgr tartja: j forma ad rendet a dolgoknak, | nem hiányzik a formai alap- í ismeretek példák alapján való j ismertetése sem. Valóban, gaz- ' dag zenei kincset tartalmaz j ez a 148 oldalas füzet, melyet j haszonnal forgathatnak a ze- 1 neiskola utolsó éveiben, a to­vábbképzőben, esetleg a szak­iskola alsó osztályaiban, de segédkönyvül bárhol, mert a IV. Példatár anyaga igen szé­les és különféle módokon ta­nítható. A zenetanit&s vonalán ií készül a reform. Mi ezzel kap­csolatban Agócsy László véle­ménye? — Ez a TV. füzet már an­I nak szellemét vetíti előre: a : növendékek még aktívabb fog- i lalkoztatását, *és önálló mun­kájának irányítását, segítését. I így ez a könyv nem csupán példatár, hanem féligmeddig . tankönyv is. És a követKező gyűjteményeknek még tan- könyvszerűbbeknek kell len­niük. I Amikor Agócsy László to­vábbi terveiről kérdezőskö­dünk, így válaszol: |. ,— Előkészületben van a Ze­neműkiadó gondozásában egy madrigál és kórusdal gyűjte- 1 ményem, amely teljes egészé­ben dr. Vargha Károly ver­seit és szövegfordításait tar­talmazza. Távolabbi célom: ; ha a zenei reform véglegessé válik, újabb zenepedagógiai művek írása, az ifjúság zenei nevelésének minél szélesebb körben való elterjesztése cél­jából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom