Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

tm. FEBRUAR ZU s IHTUMIIt íÁÓtnú vVvi/jiAjJ i/u Ki mit tud retélkedő Bühhosdon Február 9-én nagy esemény zajlott le községünkben. „Ki mit tud”-dal egybekötött is­kolabált rendeztünk. Minden­ki nagy izgalommal várta a vetélkedőt, ahol szépen szere­peltek a tanulók. A műsor igen változatos volt, a közön­ség nagy elismeréssel fogadta. A zenét a helyi KlSZ-szerve- zet zenekara szolgáltatta, a játékot is ők vezették. A szereplőket megjutalmaz­ták. Dicséretet érdemelnek azok a pajtások, akik győztes­ként kerültek ki a vetélke- dőbtől: Orbán Júlia, Gera Hó­ra, Végvári Judit, Puber Er­zsébet, Vajda Erika és a VII. osztály csasztuska-brigádja. A műsor után úttörőbált rendeztünk, ahol a tanulók igen jól érezték magukat. Ezen a napon szerepeltek azok a pajtások is, akik részit vesznek az úttörők kulturális seregszemléjén. Községünkben még egy nagy esemény zaj­lott le. A helyi tsz zárszám­adásán csapatunk zenekara és énekkara köszöntötte az egy- begyűlt dolgozó parasztokat. A pajtások műsorát nagy sze­retettel fogadták. Tuzson Anikó Fiatal művészek KARIX.AS PETER Becsületes magatartás Az egyik napon a Bem ut­cai háziipari boltban vásárol­tam egy kis blúzt 43 forint értékben. Száz forintossá! fi­zettem. A nagy sietségben a visszakapott aprót eltettem, ám az 50 forintost a pulton hagytam, anélkül, bogy észre­vettem volna. Csak otthon jöttem rá • a Silányra, bár nem tudtam, hogy hol vesztettem el. A Bem utcai háziipari bolt csak egyik lehető hely volt szá­momra a sok közül, ezért csalt „hátha itt felejtettem!” gon­dolattal nyitottam be harmad­nap, amikor arra jártam. leg­nagyobb örömömre az eladó asszonyka azzal jött hozzám, hogy felismert, tudja, hogy én hagytam itt a pénzt, s ezennel át is adja ... Ha tudta volna, hogy mi a ne­vem és hol lakom, már eljut­tatta volna.., Elképzelhető, hogy mennyi­re jól esett nekem ez a ma­gatartás. Megírom, és kérem, közöljék az újságban, hiszen követésre méltó, amit az asz- szonyka lett. SZOMJÄK TIBORNÉ, Pécs, Mártírok útja 42. Létesítsenek zónaéttermet Pécsett Városunkban sok éttermet létesítettek a felszabadulás óta, eddig azonban nem gon­doltak olyan étterem létreho­zására, amelyben olcsón és gyorsan étkezhetnének a ven­dégek. Szegeden a Boszorkány étterem áraival és gyors ki­szolgálásával megfelel ezek­vissza a régi megállót! A Közttekedésd Vállalat több mint két évvel ezelőtt várat­lanul és érthetetlenül meg­szüntette a Bálics úti Krisz­ti án-féle autóbuszmegállót. A PKV arra hivatkozik, hogy rossz időjárás esetén a kocsik nem tudnak megállni a jel­zett helyen. Természetesen mi sem kí­vánjuk, hogy havas, jeges úton megálljon a Krisztián­nál az autóbusz, hiszen, ha rosszak az útviszonyok, mint a tél folyamán többször is, a járatok fel sem jönnek odáig. Tekintettel arra, hogy az is­kolások délután sötétben kény telenek haza jönni, továbbá, hogy mi dolgozók a városból többnyire felpakolva megyünk haza, kérjük, állítsák vissza a 36-os busz vonalán a Krisz- tián-féle megállót. Amennyi­ben a megállót visszakapjuk, vállaljuk,, hogy fel- és le­szálláshoz szükséges megfelelő helyet kialakítunk. 80 aláíró nevében: Fátrai István Bálics út 41. nek a követelményeknek. Ná­lunk esetleg a Pannónia ét­termet lehetne átalakítani zó­na jellegűvé, ahol kora reg­geltől késő estig kulturált kö­rülmények között megoldható lenne a tömegétkeztetés. Hunyadvári Béla AZ APÁT régebben isme­rem, mint a fiát. Nagyon jó is­merősök vagyunk, Karikás Fri­gyes szép fehér könyvtapokon beszélte el nekem Kőműves Papp Istvánnak, Korbély Já- I nosnak, a mackósnak, meg a j csodálatos öreg suszternek, a ! „járatos embernek” vidám és mégis torkot szorongató histó­riáit. Tudom még Karikás Fri­gyesről, hogy volt lakatos, esz. tergályos, hadifogoly, szovjet- katona, dandárparancsnok, gyárigazgató, agitátor, szer­vező és író, mindenben kiváló és nyughatatlan, teljességre törő ember. Egyszóval őt ismertem előbb, s ezért aztán nehéz volt meg­szabadulni az elfogultságtól. A fiáról először csak annyit tudtam, hogy az ősszel elvé­gezte a főiskolát, lejött Pécsre színésznek, eljátszott néhány szerepet és tehetségesnek lát­szik. De ez nem túl sok. Amikor aztán elmesélt egyet s mást magáról, megszűnt az elfogultság, az apa árnyéka el­szállt erről a fiatalemberről. Hogy mégis róla estek az első szavak, senki sem csodálhatja. — Magam sem tudom pon­tosan, hol volt az a pont, ami­kor én és a színház egysze­rűen elválhatatlanokká vál­tunk — mondta Karikás Pé­ter. — Ez a színházszeretet... nem, rosszul mondom, ez már imádat inkább, szóval ez ki­csit családi hagyomány. Apám egy időben vándorszínész is volt, aztán a 20-as években a párizsi emigrációban lelkes híve és szervezője a munkás- színjátszásnak. KARIKAS PÉTER a Szov­jetunióban született, gimná­ziumba azonban már itthon járt. Akkor kezdte „imádni’’ a Irány a kommunista világgazdaság A szellemi erőket is egyesítjük Miért nincs délután orvosi rendelés? Vásárosdombói lakos va­gyok, a Komlói Közélelmezési Vállalatnál dolgozom. Egész­ségügyi könyvemet minden negyedévben érvényesíteni kell. Délelőtt állandóan dol­gozom, orvoshoz csak délután mehetek. Azonban az orvos közölte velem, hogy délután nem hajlandó a vizsgálatot el­végezni. Kérdezem: ha dol­gozni tudok, nem vagyok fek­vőbeteg, de mégis kezelésre szorulok, akkor miként legyen ez, amikor az orvos Vásáros- dombon délután nem rendel7 Cztikor Emilné Vásárosdombó A ramszünel Áramszünet lesz 28-án 8—11 áráig nagyfeszültségű hálózatbőví­tés miatt a kővetkező területen: Pécsszabolcs falu. Bányatelep, Ujmeszes, a Tolbuhln úttól nyu­gtra. I, A szocialista országok fejlő­dő gazdasági kapcsolatainak egyik igen fontos formája a műszaki és tudományos együtt működés. Ma a világméretű tudományos és technikai for­radalom időszakában különös jelentőségű, hogy a szocialista országok e tekintetben is össz­pontosíthatják erőiket. Kezdjük talán a műszaki dokumentációk cseréjével. A szocialista országok díjtalanul átadják egymásnak nagy ko­hászati kombinátok, vegyiüze­mek rajzait, gépek, berendezé­sek és technológiák leírásait, szabadalmait. S a felhaszná­lók a dokumentumok másolási költségeit térítik meg csupán. A Szovjetunió 1956—61. között nyolcezer különböző komplett dokumentációt (körülbelül egymillió rajzzal) adott át a KGST-országoknak és mint­egy ötezret kapott tőlük. A műszaki dokumentációk érté­kes anyagát a szakemberek kölcsönös tanulmányútjai ré­vén gazdag személyes tapasz­talatokkal egészítik ki. Cseh­szlovák tudósok kiszámítötták, hogy a szovjet tapasztalatok felhasználásával körülbelül 1,2 milliárd koronát takarított meg országuk a legutóbbi években. Hazánk is száz­milliókra menő megtakarítást ért el a szovjet dokumentu­mok felhasználásával a Dunai Vasmű, a Tisza-vidéki Vegyi- kombinát tervezésénél, az új, korszerű, 50 megawattos hid- rogénhűtéses turbina, és más korszerű berendezés készíté­sénél Vagy megemlíthetjük, hogy a KGST-országok ugyancsak ki­cserélik értékes mezőgazdasá­gi növényeiket. A szovjet „Vir 42” és a „Vir 281”, valamint a Martonvásárott kikísérlete­zett hibridkukoricákat, ame­lyek 25—30 százalékkal növe­lik a termésátlagokat, minde­nütt termesztik. Egyre bővülnek a kutató, i tervező, szerkesztő Intézetek és nagyüzemek közötti kapcso­latok. Az 1960-as adatok sze­rint 330 szovjet intézet 405 népi demokratikus rokonin­tézménnyel állt közvetlen kap csolatbain. A népi demokrati­kus országok egymás közötti tudományos kapcsolatai is szélesednek. Magyarország például 43 lengyel testvérin- tézménnyél működik együtt. S az együttműködés felöleli a tudomány és technika minden ágát és szinte valamennyi té­máját, a káderképzést stb. A sokoldalú tapasztalatcsere ki­terjed a termelés szervezésé­ben, irányítószerveiben és ve­zetésében szerzett tapasztala­tokra is. Az együttműködés különbö­ző formái, így a tudományos éc technikai együttműködés is állandóan fejlődik, tökéletese­dik. A jelenlegi időszak fő fel adata, hogy a nemzetközi munkamegosztás tökéletesedé­sével egyre inkább megszűn­jön a tudományos kutató- és szerkesztőmunkában is a pár­huzamosság. A KGST tagor­szágaiban például a forgácsoló gépek párhuzamos gyártásá­nak és szerkesztésének felszá­molásával körülbelül ezer konstruktőr munkája takarít­ható meg. A termelés szako­sítása ilymódon lehetőséget nyújt nagyobb számú kutató- és szer kés ztógárda összponto­sítására egy-egy területen. Ez lehetővé teszi, hogy hazánk a reá profilírozott ágazatokban, például az alumíniumiparban ne csak az élenjáró nemzet­közi színvonalat érje el, ha­nem távlatokban, a technikai fejlődés új irányainak bátor úttörőivé váljon. A nemrégen megalakult tu­dományos és műszaki munkákat koordináló állandó bizottság feladata éppen az, hogy a szak­területeken felszámolja a pár­ti zamos átfedéseket, más­részt; hogy a kölcsönös érdek­lődésre számottartó témáknál a legszorosabb együttműködést honosítsa meg. A távlatokat tekintve, nyilván aszerint csökken majd a komplett do­kumentáció kölcsönös cseréjé­nek szerepe, ahogy egyre in­kább sikerül megvalósítani a kutató- és szerkesztőmunka ésszerű, nemzetközi méretű központosított tervezését. A tudományos együttműködés új iránya a közös nemzetközi kutató ég szerkesztői intéze­tek létrehozása, a jelenlegi Moszkva melletti atomfizikai intézet mintájára. Ezek a tudományos, műsza­ki együttműködési tervek nagyszerű távlatokat jelente­nek a KGST tagállamai szá­mára. Példátlan módon meg­gyorsítják a műszaki haladást, a termelékenység emelését. S a Szovjetunió szerep>e ebben a technikai fejlődésben ma különös jelentőségű. A Szov­jetunió, amely máris megelőz­te az USA-t és a legfejlettebb tőkés országokat a tudós- és szakemberképzésben, a tudo­mány — és technika legkor­szerűbb ágaiban — közremű­ködésével biztosítja, hogy minden testvéri ország törté­nelmileg a legrövidebb idő alatt befussa azt az utat, ame­lyet a fejlett és gazdag tőkés országok évszázadokon át tet­tek meg. A kapitalista viszonyt* kö­zött is volt rá példa, hogy egy-egy ország a technika leg­újabb vívmányai alapján ren­dezte be gazdaságát, de ez óhatatlanul egyenlőtlenségek­re, belső viszályokra, sőt há­borúkra vezetett. A szocialista országokban a tudomány és j technika céltudatosan, terv­szerűen, elvtáreáas együttmű-j ködössel fejlődik, s csökkenti a gazdasági színvonalbeli kü­lönbségeket, s elősegíti a gaz­dasági, politikai és kulturális összeforrottságuk, testvéri egy ségük erősödését ! i, P*TÍCM József színházat, persze, eleinte úgy diákmódra s a klasszikusokra esküdve. — A görögökkel ma is olyan furcsán vagyok — vallja be — csodálom őket, lenyűgöznek, és úgy érzem, valahol, vala­hogyan utolérhetetlenek... 1956-ban nem indítottak a főiskolán színész szakot. De ez csak később derült ki, Kari­kás Péter a kb. 2400 jelentke­zővel együtt „végigdolgozta’’ a felvétel nehéz napjait, hu- szonegynehányad magával fel­vételt nyert és néhány életre szóló tapasztalatot. — Hogy hihetetlenül sokat kell dolgozni, szívósan, kizök- kenthetetlenül. Ez volt az egyik. A másik: hogy a felvé­telben, és egyáltalán, a kitű­zött óéiban, nem egyszerűen hinni kell, hanem dühösen hin­ni. Tudni, hogy sikerül. Nem szabad előre kompromisszu­mokat kötni. Es mégis kompromisszumot kötött, igaz, utólag, meri hogy színésznövendék nem lehetett beiratkozott a Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi sza­kára. — Ki tudja, milyen sugallat­ra — mondja szomorúan. — Volt ott matematika és könyv­vitel, gazdasági földrajz meg még sok minden. A harmadik napon láttam, hogy ezt a dol­got elrontottam. Nem nekem való. Időközben hallotta, hogy van lehetőség külföldi egyetemen tanulni, csak kint élő rokonok kellenek hozzá és útlevél. Be­adta a pályázatot, megkapta az útlevelet, mehetett Fran­ciaországba. És megint nem sikerült minden simán — hi­szen már 1956 októberében va­gyunk. — Novemberben jelentkez­tem a karhatalomnál — mond­ja egyszerűen a fiatalember. Kifújja a cigaretta füstjét, kö­rülnéz. aztán egy apró, ideges mozdulattal hozzáteszi. — így adódott. Olyan természetes volt ez a lépés, hogy eszembe se jutott volna mást tenni. TIZENKILENC EVES volt akkor. Várom, hogy tovább mesél. Kiderül az arca. — Mozgalmas napok voltak azok. Az ilyen napokban le­het életreszóló barátságokat kötni a bajtársakkal. Észre se vettem az idő múlását, de d parancsnokom egyszer aztán azt mondta: most már megte­szünk ám nélküled is, fölhasz­nálhatnád lassan az útleveled... Elképzelem magamban a ti­zenkilenc éves magyar fiút, amint fájó fejjel szédeleg a vadidegen világváros forgata­gában, ismeretlen pergő be­széd, lárma és fénypompa ve­szi körül, no és közömbösség. Ami annál rosszabb, mert lel­kében még világosan rajzoló­dik ki az otthon hagyott város: a szétdúlt, néma Budapest, kö­dös, korán leszálló estéivel, amikor az utcai lámpák kis fénykörében legfeljebb egy- eäV fegyveres' őr tűm, fel... De aztán csak tanulta a fran­cia nyelvet, járta a színháza­kat, színháztörténeti előadáso­kat hallgatott, nyaranta be­járta az országot, autóstoppal Marseille-be is eljutott, s az avignoni fesztiválon híres szín­házi emberekkel is beszélhe­tett. De a következő évet még­sem Párizsban, hanem Dijon- ban töltötte. — Ez egy vidéki város, tör­ténelmi levegővel, nagy kultú­rával, de színtársulat nélkül. Fonetikai demonstrátor lettem az egyetem orosz tanszékén, hogy egy kis pénzt keressek. Es voltak ott jóbarátok, egy kellemes kompánia. Csakhogy egyre gyakrabban eszembe ju­tott az itthoni főiskola. Es hát miért is mentem ki? Gondol­tam, kicsit utazhatok, körül­nézhetek, színházat láthatok, megtanulok franciául, tanulok, amennyit lehét. S végered­ményben ezt azért el is értem, igaz? így aztán hazajöttem, felvettek a főiskolára, azt el­végeztem és most itt vagyok. Azt mondja: félt kicsit a színháztól, mert itt már vég­képp nem lehet azt mondani: „tanár úr kérem, nem készül­tem”. És hogy milyen színész is akar lenni, arra pedig ez a válasza: olyan, akiről, mikor kiosztanak neki egy szerepet, később sem tudják megmon­dani, mit hoz ki a szerepéből. Mert mindig tud meglepetést okozni, újat nyújtani. Most alapjában véve na­gyon elégedett. A Kollégák­ban kapott szerepe miatt, mert ez izgalmas és szép munka volt. APJARA BÜSZKE és szereti az írásait, szívesen olvassa fel az ízes, szépnyelvezetű novel­lákat és az Akadémia megbí­zásából egy nyáron Moszkvá­ban összegyűjtött minden Ka­rikás Frigyesre vonatkozó anyagot. Meg is jelenik majd. Muszáj feltennem egy szok­ványos kérdést: de hogy jut mindenre ideje? Hiszen ol­vasni is kell, a műveltség nap­ról napra gyarapításra szorul, ő maga mondta... Nos, a válasz cseppet sem szokványos: — Meg kell szervezni az időt, nem könnyű, nem vagyok jó szervező... De amolyan ki­egészítő sportként korongozni járok. — Egész büszkén, diá- kosan mosolyog az elképedése­men. — Fazekakat, edényeket készíteni fazekaskorongon. Nem könnyű munka áml Nem azért akar elismerő szavakat hallani, mert az apja fia. De azt hiszem, mondják még majd nagyon elismerő hangon: ez a fiú tényleg az apja fia... (HALLAMA) Érdekes egészségügyi könyvek Mintegy 20 féle egészségügyi könyv került nemrégiben áru­sításra a Széchenyi téri köny­vesboltban. Eddig az egész­ségügyi szakiskolák tanköny­vei voltak, s csak ezeknek ta­nulói férhettek hozzájuk, hol­ott hasznosak ezek az össze­foglaló, rendszerező jellegű, elismert szakemberek tollából származó kiadványok vala­mennyi egészségügyi dolgozó számára. Most az Egészség- ügyi Minisztérium utasítására a könyveket szabadon árusít­ják. A sorozatban szerepelnek olyan művek mint A belgyó­gyászati ügyelet ábc-je, Kór­tan, Gyógyszertan, Belgyógyá­szat, Nőgyógyászat, Mikrobio­lógia stb. Egyes kötetek, mint pl. A diétásnővér kézikönyve, még a nagyközönség számára is hasznosak lehetnek. Tá^árnnpMr Baranya megye 1983. évi március havi vásárnaptárát az alábbiakban közöljük: március 1-én: Boly, 4-én: Dunaszekcső, 5-én: Sellye, 6-án: Villány, 8-án: Sri getvár, 11-én: Siklós; 19-én: Szászvár, 20-án: Vajszló és 22-én: Véménden. . ... Miért nem kaphatnak a tsz-tagok OTt*-hitelt ? Elég jó eredménnyel zártuk ez elmúlt gazdasági évet. Sok olyan tsz-tagunk van, akinek az évi jövedelme meghaladta a 15 ezer forintot. Tagjaink jövedelmük nagyobb részét iparcikkek vásárlására szán­ják, s pénzüket a városban akarják elkölteni. Ha a városban járunk, sok üzletben látjuk kiírva, hogy egy sor iparcikk OTP hitel­levélre vásárolható._ Ezt mi is örömmel olvassuk,'mert szí­vesen kihasználnánk e lehető­ségeket, de érdeklődésünkre mindannyiszor közük: ha tsz- tagok vagyunk, nem részesül­hetünk OTP hitelben. Kérdésünk: miért nem? Té­nyek bizonyítják, hogy a tsz- tagság nagy részének van annyi jövedelme, mint egy közepes keresetű állami alkal­mazottnak, vagy üzemi dolgo­zónak. Tehát minden biztosí­ték megvan arra, hogy a hi­I telt időre visszafizessék. A mi | termelőszövetkezetünkben ha­vonta rendszeres pénzfizetés van. A vezetőség úgyis látja, hogy kinek a munkája lehet biztosíték a hitel visszafizeté­sére. Úgy érzem, hogy kéré­sünk reális. Kérjük az illetéke­sek válaszát. BŐDA DEZSŐ tsz-párttitkár, Magyar—Bolgár Test-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom