Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-17 / 13. szám

\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! í1ttcs DUI1IMITUI.I 1963. JANUÁR rt [ CSÜTÖRTÖK ) A MA6YA0 SZOCIALISTA ÉVFOLYAM. ARA: 50 FILLÉR 13. SZÁM A szocializmus világméretű győzelme elkerülhetetlen Hruscsov elvtárs beszéde az NSZEP VI. kongresszusán Berlin (TASZSZ). A Német Szocialista Egységéért VL kongresszusa szerdin délelőtt folytatta mun­káját. A délelőtti ülés elején N Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első tit­kára kapott szót. A kongresszus küldöttei és vendégei lelkes és hosszas éljenzéssel fo­gadták N. Sz. Hruscsov megjelenését a szónoki emelvényeik Kedves Elvtársaim, Bará­taim! Engedjék meg, hogy minde­nekelőtt tolmácsoljam a Szov­jetunió Kommunista Pártja — Lenin pártja — az egész szov­jet nép forró üdvözletét önök­nek, a Német Szocialista Egy­ségpárt VI. kongresszusa kül­dötteinek, a párt valamennyi tagjának, a Német Demokrati­kus Köztársaság minden dolgo zójámak! — kezdte beszédét az S7.KP Központi Bizottságának első titkára Ezután hangsú­lyozta meggyőződését, hogy az NSZEP kongresszusa dicsősé­ges fejezetet ír be a német munkásosztály részéről a szo­cializmusért folytatott harc történetébe, fontos tényezővel járul hozzá az egész szocialis­ta rendszer további erősödésé­hez, a kommunista világmoz­galom fejlődéséhez. Hét év alatt megkétszereződik iparunk termelése A Szovjetunió kommunistái, miként más országok kommu­nistái is, a legfontosabb fel­adatot abban látják, hogy munkájukkal, harcukkal min­den vonalon erősítsék a szo­cialista közösséget, e közösség helyzetét a világpolitikai küz­dőtéren, erősítsék és még ösz- őeforrottabbá tegyék a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalmat — mondotta N. Sz Hruscsov. Ezzel összefüg­gésben beszélt azokról a si­kerekről, amelyeket a Szovjet­unió népei eddig a kommuniz­mus építésében elértek. A cári Oroszország gazdaságilag messze elmaradt a legfejlet­tebb európai országok és az Amerikai Egyesült Államok mögött abban az időpontban, amikor a munkásosztály a boi- acyikok pártjának vezetésével kezébe vette a hatalmat. Ma a Szovjetunió erős szo- i eialista hatalom, amely az 't ipari termelés színvonalát i tekintve már régen maga mögött hagyta az európai országokat és közvetlenül a nyomában halad egy olyan hatalmas tőkés országnak, mint az Amerikai Egyesült Államok. Azon felül, hogy gyorsan nö­veljük az ipari termelésünket, a tudományos-technikai hala­dás új csúcsait is elérjük. Az űrhajók megépítéséhez ugyan­is hatalmas ipari bázis, a tü­tü mány és a technika magas fejlet! ~ége szükséges. Az űr­hajók hazánk ipari és tudo­mányos-technikai felvirágzásá­nak legjobb mutatói. A nagy Lenin arról az idő­ről álmodott, amikor égési, országunkat elborítja a villa­moserőművek sűrű hálózata. Ma már nincs messze az az idő. amikor Lenin szavai ma­radéktalanul valósággá válnaK Elég egyetlen példát említeni. Csupán a brhtszki vizierőmű kapacitása felülmúlja hazánk összes vizierőműveinek 1948. évi együttes kapacitását. Amikor a XXI. kongresszu­son elfogadtuk a népgazdaság fejlesztésének hétéves tervét. Nyugaton sokan nem hittek e $crv realitásában. A kételkc- VKk most már elhallgattak. A hétéves terv négy eszten­deje alatt az ipari termelés 45 százalékkal emelkedett a tervben előirányzott 39 szá­zalékkal szemben. Ha továbbra is ilyen eredmé­nyesen végezzük munkánkat — s ebben mi nem kételke­dünk — akkor a hétéves terv végére iparunk nem 80 száza­lékkal növeli termelését, ha­nem mintegy megkétszerezi azt. Gyorsítja fejlődésének üte­mét a mezőgazdaság is. Nyu­gaton gyakran emlegetik, hogy a Szovjetunióban nagy ered­ményeket értek el az ipari ter­melésiben, de — mondják — a mezőgazdaság munkája akado­zik. Az imperialista urak azon­ban hiába akarják magukat iljenféle ábrándokban ringat­ni A tények eloszlatják illú­zióikat. Az elmúlt tíz év alatt a gabonatermelés és az állati termékek előállítása a Szovjet­unióban másfplszer-kétszer lett nagyobb. Meggyőződésünk, hogy a párt által hozott intéz­kedések feltétlenül elvezetnek oda, hogy hamarosan teljes mértékben fedezni tudjuk ös­szes szükségleteinket a mező- gazdasági termékekben. Az SZKP Központi Bizott­ságának novemberi plénuma fontos határozatokat hozott a népgazdaság irányításának to­vábbi megjavítása érdekében. A pártszervezeteknek és ve­zető szerveinknek a terme­lési elv szerint történő át­állításával a népgazdaság pártirányítását még szaksze­rűbbé, konkrétabbá és cél­tudatosabbá akarjuk tenni, közelebb akarjuk vinni a vál­lalatokhoz, az építkezésekhez, a kolhozokhoz és a szóvhozók­hoz A plenum határozatainak végrehajtása még kedvezőbb feltételeket teremt a termelő­erők további hatalmas fejlesz­téséhez, közelebb hozza a szo­cializmus győzelmét a kapita­lizmussal folyó gazdasági ver­senyben. Pártunk egész tevékenysége a nép életszínvonalának eme­lését szolgálja. Programunk hangsúlyozza: „Mindent az emberért, az ember javára!" A hétéves terv négy esztende­je alatt hazánkban a nemzeti jövedelem 31 százalékkal nőtt Ugyanezen idő alatt több mint 50 millió szovjet polgár köl­tözött új lakásba. Országunk iskoláiban negyvenkétmillió ember tanul, a felső- és kö­zépfokú szakoktatós! intéze­tekben körülbelül 5.5 millió a diákok száma Évenként több mint százhúszezer mérnököt képezünk ki. Alkotó értelmi­ségünk magasan lobogtatja a szocialista kultúra zászlaját Békeszerződés mindkét német állammal N. Sz. Hruscsov ezután ko­runk egyik legfontosabb és legélesebb nemzetközi kérdé­sére, a német problémára tért át. Mint mondotta: A volt hitleri birodalom helyén két állam, a béke- szerető szocialista Németor szag cs a militarista, re- vansiszta, imperialista Né­metország található. Ezen­kívül a Német Demokrati­kus Köztársaság területén egymagában kapitalista szi­getként áll Nyugat-Berlin. Ez a jelenlegi Németország reális képe. t- két német állam békés együttélésének biztosítása, a kialakult helyzet valóságnak megfelelő figyelembe vétele — ez nemzetközi jelentőségű feladat. Az első pillanatra úgy tűn­het, hogy attól az időtől kezd­ve, amikor javasoltuk a két német állammal kötendő bé­keszerződés aláírását és a nyu­[ gat-berlini helyzetnek az ilyen alapon való rendezését, semmi j i sem változott. Négy év telt el: : és még most sem valósult meg | a békeszerződés. Nyugat-Ber- | linben még mindig fennáll a I régen elévült megszállási rendszer. Nyugat-Németor- ] szágban a nyugati hatalmak agrpszív köreinek védelme i alatt virágzik a revansizmus j és a miljtarizmus. Egyesek azt í mondhatják, hogy az idő úgy- j szólván kárba veszett, hogy a i szocialista országok a német békeszerződés kérdésének éles felvetésével semmit sem értek el. De akik így gondolkodnak, azok nem látják vagy egyálta­lán nem értik a végbement változásokat. Ha elgondolkod- j nak és elemzik az ezekben az ; években bekövetkezett esemé­nyek alakulását, akkor el kell ismerniük, hogy a kérdés fel­vetése óta sok víz folyt le és komoly változások történtek. A Német Demokratikus Köz­társaság helyzete megszilár­dult. Az Önök köztársaságá­nak hosszú ideig nem volt meg mind«i lehetősége ahhoz, hogy hatásosan védelmezze szuverénitását. A nyugat-ber­lini határ nyilt kapu volt, amelyet az aknamunkát végző erők akadálytalanul és bün­tetlenül használhattak fel nem­csak arra, hogy a szó szoros értelmében kiszívják Önökből az életerőt és a köztársaság j dolgozóit évenként több mil- i liárd márkától fosszák meg, hanem arra is, hogy aláássák magának a szocializmusnak a pilléreit. 1961 augusztus 13-án véget ért ez a lehetetlen helyzet. 1961 augusztus 13. történelmi jelentőségű nap a Német De­mokratikus Köztársaság fej­lődésében. Önök cÜenőrzésük alá he­lyezték a nyugat-berlini ha­tárt. Ez fontos lépést jelen­tett a Német Demokratikus Köztársaság szuverénitásának megszilárdításában. Az NDK határainak igazi gazdája és őre lett és lehetővé vált, hogy megbízhatóan védelmezze ál­lampolgárainak szocialista vívmányait és békés munká­ját a kívülről irányuló me­rényletekkel szemben. És most, ha a szocialista or­szágok legközvetlenebb érde­keinek szemszögéből vizsgál­juk a kérdést, úgy a német békeszerződés meg­kötésének problémája nem ugyanolyan, mint amilyen volt az NDK nyugat-berlini államhatárainak védelmére hozott Intézkedések előtt Ebből persze nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a szocialista országokban, a hitlerista Németország ellen harcolt országokban csökkent az érdeklődés a békeszerződés megkötése iránt. Nem, egyálta­lán nem csökkent. Sőt, ellen­kezőleg, ez a kérdés most Is igen nagy fontosságú nemcsak a szocialista államok népei, hanem a világ valamennyi né­pe számára, amely a hideghá­ború megszüntetését és a világ békéjének szavatolását kíván­ja. A német békeszerződés meg­kötése nem jelent nyereséget egyeseknek és veszteséget má­soknak. Sem most, sem azelőtt sohasem kértük, hogy a ja- j vunkra vizsgálják felül az Európában meglévő határokat, j sohasem kívántunk semmi más előnyhöz jutni. A Szov­jetunió olyan szerződés alá­írását javasolja, amely pontot tesz a második világháború után, rögzíti a hitlerista Né­metország szézúzása után vég­bement változásokat. Rend­kívül nagyjelentőségű az olyan rendezés, amely véget vetne a rcvansisták igényeinek és jogi alapul szolgál Európa háború utáni békéjéhez. Ez a rende­zés egyformán érdeke mind a Szovjetuniónak, a Német De­mokratikus Köztársaságnak és a többi szocialista országnak, mind a semleges országoknak, mind az imperialista tábor tagjainak, vagyis a kapitalis­ta országoknak, amelyek a fa­siszta Németország ellen har­coltak, — feltéve, ha a békés együttélés álláspontját vallják és nem akarnak egy új vi­lágháborút kirobbantani. A békeszerződés aláírása — e* az az út, amely az európai légkör egészségessé tételéhez, a második világháború marad­ványainak elhárításához, a bé­kés együttélés szilárdabb alap­jainak megteremtéséhez vezet. Ez teszi lehetővé, hogy meg­szűnjék, vagy megoldódjék az a csomó, amely akadályozza más kérdések megoldását Ezért mindenki, akinek drá­ga a béke és a népek biz­tonságának erősítése, velünk együtt törekszik a békés rendezésre Németországgal. Nézzünk meg egy ilyen fon­tos kérdést, mint a leszerelés Amig nem köük meg a német békeszerződ«*, addig nyilván­valóan nehéz arra számítani, hogy komoly haladás mutat­kozzék a leszerelési szerződés megkötésében. A szocialista országok egyet­értenek azzal, hogy a béke­szerződést mindkét német ál­lammal, vagy ezek egyikével meg kell kötni. A szocialista országok azt javasolják, hogy a békés rendezéssel Nyugat- Rerlinnek a szabad város stá­tusát kell biztosítani. A szo­cialista országok készek arra, hogy e szabad városnak a legmegbízhatóbb garanciákat nyújtsák az ügyeibe való be nem avatkozást illetően, ké­szek biztosítékokat nyújtani arra nézve, hogy Nyugat-Ber­lin lakossága szabadon válasz- sza meg azt a társadalmi-po­litikai rendszert, amely neki legjobban megfelel. Ezeket a biztosítékokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell szavatolnia. Mint erről már szó volt, az NDK, a Szovjet­unió és szocialista szövetsége­seik még azzal is egyetérte­nek, hogy Nyugat-Berlinben meghatározott időtartamra külföldi csapatok tartózkodja­nak az ENSZ zászlaja alatt íme, ezeket a kérdéseket kell megoldani és meggyőző­désünk szerint ezek a kérdé­sek a közeljövőben meg is ol­dódnak. De hogy hogyan ol­dódnak meg, az nemcsak az egyik féltől függ. A szocializmus és béke erői felülmúlják az imperializmus erőit A szovjet kormányfő ezután részletesen beszélt az erőviszo­nyok megváltozásáról a szocia­lista országok javára és az imperialista tábor kárára. A két világrendszer harca — az erőviszonyoknak az utób­bi időben a nemzetközi küz­dőtéren végbement megvál­tozása eredményeként — újabb szakaszba lépett. Az imperialisták visszavonha­tatlanul elvesztették monopol­helyzetüket a nukleáris fegyve rek terén és már rég elvesz­tették fölényüket a nukleáris fegyverek célbajuttatási eszkö­zeinek tekintetében. Az Egye­sült Államok — az imperialis­ta világ vezető nagyhatalma — elvesztette a földrajzi helyze­tével kapcsolatos előnyét, elér­hetővé, sebezhetővé lett a visz- szacsapás szempontjából. Az új erőviszonyok kedvez­nek a békeharcosok összefo­gásának, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a nemzeti fel­szabadító mozgalom fejlődésé­nek, és józanítóan hatnak az imperialista országok uralko­dó osztályainak bizonyos körei re is. A nyugati államok leg­józanabb képviselői, akik reá­lisan ítélik meg az erőviszo­nyokat. egyre gyakrabban kénytelenek elismerni, hogy a vitás kérdéseket a szocialista országokkal nem háború, ha­nem tárgyalások útján kell rendezni. Ami a szocialista világrend­szert illeti, mi kiálltunk és ki­állunk a békés együttélés meg­szilárdításáért, a két rendszer békés gazdasági versenyéért, a vitás kérdések tárgyalások út­ján történő rendezéséért A szocialista országok gazda­sága nő és erősödik, fejlődé­sének ütemében messze meg­előzi a kapitalista világot. A szocialista országok ipari össz­termelése 1962-ben az 1957-hez hasonlítva mintegy hetven szá­zalékkal növekedett. A kapi­talista világ ebben az időszak­ban mirftössze 25 százalékos növekedést ért el. A szocialista országok ipari termelése jelen­leg a gazdaságilag fejlett ka­pitalista országok termelésé­nek mintegy 64 százalékát te- j szí kL A szocializmus és a kapitaliz­mus új erőviszonya a nemzet­közi küzdőtéréi kedvezően érezteti hatását azoknak az ál­lamoknak a helyzetében is, amelyek csak a közelmúltban vívták ki nemzeti független­ségüket. Akarják vagy nem akarják az imperialisták, szá- molniok kell a valósággal. Más választás nincs számukra. Po­litikájuk kidolgozásánál kény­telenek figyelembe venni a szocialista országok növekvő erejét, gazdasági és katonai hatalmát, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának fej­lődését. harcukat a független­ségért, az imperializmus ellen, valamint azt a fokozódó küz­delmet, amelyet a kapitalista országokban élő dolgozó töme­gek vívnak a monopóliumok ellen. Mindez .gyengíti az im­perializmus állásait a nemzet­közi küzdőtéren. Nemcsak mi mondjuk, hogy a világon az erőviszonyok a szocia’izmus javára változtak meg. Lényegében ezt ellensé­geink is beismerik, amikor jk (Folytatás a 4. oldahmI

Next

/
Oldalképek
Tartalom