Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

t «MS, JAKIJA» XL AIAPLÖ 3 Valamelyest megenyhült a tél a mániái Gál-gödörben. Gonoszkodva enyhült meg, mei há nem is sívit át az ég­nek ágaskodó gyertyánok, bükkük, tölgyek, vad cseresz­nyefák dermedi koronáján, más traktát talált ki a favá­gók bosszantására. Az agyom- tiprott hóra új havat hullat, eltemetve jelzést, csapást, mindent, ami munkahelyfor­mát adott a körirtásnak. Ha nem áll el, holnap újra csapást taposhatnak fától-fá- ig, s az megint lerontja majd a teljesítményt. Tulajdonkép­pen 14—15 köbmétert kellene naponta erdei ölbe rakni, de ehhez előbb döntés, gallya­zás, vontatás, darabolás kell, s csak utána jöhet a depózás. Igaz, a döntést, a darabolást negyed erőre enyhíti a moto­ros fűrész, de azt is markol­ni, irányítani kell és nagyon hamar belenyilall a hideg a gémberedett ujjakba. így az­tán» elveszik a vámon, amit a révein nyertek és még örül­hetnek, ha a felét teljesítik a kvótának. Január elseje óta irtják a fát a gödörben. Pontosan az­óta, amióta beütött a tözelő- jnség. Hatan vannak és Orsós György a brigadérosuk. Az imént tette félre a motoros fűrészt és odaóvatoskodott az örökmécshez, amit még a hó­nap elején gyújtottak, s azóta sem hagyják kialudni. Orsós Gyurka nevezte el an­nak és nagyon találóan ne­vezte el. Az örökmécs nem egyéb mint az irtás közepén gyújtott máglya, amit estén­ként parázsra hagynak, s hogy egészen el ne hamvad­jon. faszénnel, hamuval ta­karják le másnap reggelig, így aztán veszödség nélkül újra éleszthetik, nem kell fiozá sem szalma, sem apró­fa. Mint a zsír, úgy ég rajta a nyers gyertyánhasáb. Amikor ráköszönök, előhu- jázza a többieket is. Bemutat­koznak sorban. Orsós György, Orsós János, Kalányos János, aztán megint egy Orsós Já­nos. A soronkövetkező barna kéz, mintha hirtelen legombo­lyította volna a sok orsót, azzal állt elő, hogy őt Tátrai Józsefnek hívják. Mézem, nézegetem, mire a többiek elkuncogják magukat. — ö is Orsós ám, csak ma­gyarosította a nevét. Így ura­sabb. Úsv tudom, hogy ezt az őre»’ Oi sós mondta. Ezért tör­ténhetett, hogy a következő j bemutatkozásra már oda sem j nyújtotta a kezét a brigád i hatodik tagja. Nem csoda. 0 is kétforintos magyar volt, nem akart hát Tátrai sorsára jutni. Nagy Jánosnak mutat­ták be a többiek. He azért az orvtámádó is rrí.'kap a a magáét. Kalányos János kötött bele. — Legjobb, ha hallgatsz. A te neved sem Orsós ám, ha­nem rádiós. — Rádiós Jancsi. Na ei telitalálat volt. Hogy nem szívesen emlékezett idős O—és János erre a magyaro­sításra, az abból is kiderült, hogy egyszerre sürgősnek ta­lálta a gallyazást. Úgy kellett visszacsalogatni a tűz mellé, gjgg, aztán addig böködték. no­szogatták, amíg bele nem kez­dett a furcsa históriába. Ne­hezen kezdett bele, de azért meglátszott mindjárt, hogy szépíti a dolgokat. — Az volt a baj, hogy az asszony is szereti a bort, meg én is. Persze csak munka után... Ez utóbbit gyanúsan hang; súlyozta, mert közben rásan­dított az erdészre, aki éppen erre a kinyilatkoztatásra ért oda a tűzhöz. És ha az imént még kényszernek vette a mese­mondást, most már köteles­ségének tartotta, nehogy fél­reértse a borügyet az erdész. — Igazán csak egy kicsit voltunk spiccesek, de az un­tig elég volt ahhoz, hogy a boltos becsapjon bennünket. Rádiót válogattunk. Az asz- ■szony ki is választott egy hét- százkilencven forintosat, azt meg is vettük. A gonoszkodó Kalányos nem állhatta meg, hogy bele ne szóljon. — Na, na, csak ne siesd el, volt ott közben még más is. Azt is mondd el. Abból derül ki a magyarosítás. <— Hát úgy volt — veselke­dik újra neki, — hogy én megkérdeztem a boltost.: — Mondja csak, szól majd ez a rádió a kunyhóban is? — Még a disznóólban is ki­próbálhatja, olyan rádió ez. — Így mondta a boltos. — Na erre aztán megvet­tük, és nemsokára rá el is | adtuk. Kiderült, hogy még-1 sem szólt a kunyhóban. Nem szólhatott a fene egye meg, mert a petrollámpába nem le­hetett bekapcsolni. Együtt szaladtunk az asszonnyal a villanyszerelőhöz, aki aztán kiokosított, hogy telepes rá­diót kellett volna venni. De azért megsajnált bennünket, mert fele árért megvette tő­lünk. így lett hát idős Orsós Já­nosból Rádiós Jancsi, ami csak annyiban különbözött a kétforintos magyarosítástól, hogy az övé kishiján négy­száz forintba került Á derűs históriával együtt vége szakadt a melegedő szü­netnek is. A brigád újra re­szortokra oszlott és ki-ki ment a maga helyére. Én Ka- lányosékkal tartottam, mivel az ó reszortjuk a legizgalma­sabb. Ok a döntők. A kiszemelt fa körül elrug­dosták a havat és a brigád­vezető már ki is adta az uta­sítást. — Sisakot fel! A két fiatal döntő-munkás egyszeriben olyan formájú lett az alaminíum sisakban, mint a dzsungel-harcosok. Kalányos a fa elé állt és tetőtől talpig végigmustrálta a halálra ítélt bükköt Meg­nézte merre húznak leginkább az ágak, utána kétmarokra kapta a baltáját. Közben, hogy valamelyest én is tájé­kozott legyek, elmagyarázta a döntés fortélyát. Egy-két szóval elmondta, hogy először a terpeszeket kell elfaragni, mert az szól­hat bele leginkább a döntés­be. Csak ezután kell az irá­nyító hajkót megcsinálni, az dirigálja majd a fa dőlési irá­nyát. Ha ezt elrontják, dőlés közben könnyen felhasadhat a fa és abból kétféle baj is származhat. Egyrészt megtör­ténhet, hogy hasadás közben elcsavarodik és nem a meg-; adott irányban dől el. Ebből származhatnak a balesetek. Másfelől a legjobb esetben is dupla munkával jár, mert a hasítékot újra dönteni kell. Szakma ez kérem, akárme­lyik oldaláról vizsgáljuk is. Gyakorlat, pontosság kell hozzá, de legjobban az kell, hogy egymást is megértsék az emberek. Itt nincs kéznél a telefon, ha baj történik. Fe­gyelem kell ide, nem is akár­milyen. Az erdész ügyeli a munká­jukat, de az árpádtetői erdé­szeti hivatalból is gyakorta kijárnak ide szánkóval. Ez is inkább azért kell, hogy fel­mérjék a munkát és újat ad­janak ki, mert nincs különö­sebb szükség arra, hogy ellen­őrizzék Orsós Gyurka brigád­ját. Tudják ők maguktól is, mi a kötelességük. Azt is tud­ják, miért kell mostanában 20—22-fokos hidegben is kéz­bevenni a motoros fűrészt, a gallyazó baJitát. Ki vonhatná őket felelősségre, ha nem vál­lalnák a térdig érő havat, a nagy hideget. Ezt is maguk között intézték el, amikor ja­nuár 1-én beálltak a Gál-gö- dörbe. És a magyarosítás? Hit gondolhatott Orsós Jóska mielőtt Tátrai Józsefet íratott bele az új igazolványá­ba. Lehetséges, hogy így akar túladni valamennyi Orsós helyett a körülöttük forgó előítéleteken? Ki tudná azt megmondani. Pálinkás György Autós „szeretem 66 Saját erőből 76570 lakás A második ötéves terv idő­szakában tető alá kerülő há­romszázezer lakásnak csaknem a kétharmada épül a lakosság anyagi erejének bevonásával. Ehhez az elmúlt években az állami támogatás mértéke egyre jobban növekedett. Az elmúlt négy évben az általá­nos építési kölcsön akcióban három és negyedmillió forint hitéit nyújtottak. Ezenkívül az emeletráépítésekkel léte­sült lakásokat 350 millió fo­rinttal segítették. Végered­ményben négy év alatt három- milliárd hatszázmillió forint kölcsön jutott a saját otthon megteremtőinek. Ez az összeg 76 570 lakás felépítéséhez já­rult hozzá. — E lakások közül 2873 emeletráépítésekkel való­sult meg. A hiteleknek 1961-ben mér | 61,6 százalékát munkások kap- I ták. Új parkok Pécsett és Komlón Már elkészültek az idei par­kosítási tervek a Pécsi Kerté­szeti és Parképítő Vállalatnál. Ha enyhül az idő. a jövő hé­ten már megkezdik a humusz kitermelését, amely a parkosí­tás alapját képezi. A munkát Komlón, az 1200 fős legény­Százholdas kertészetek A MÉSZÖV el­határozta, hogy a száz holdon felüli kertészettel rendel­kező tsz-ek közül tizet teljesen ellát­nak melegágy i kert­tel és hollandi ágy- gyai, a feüsőszent- mártoni, a sáküós- nagyíalusd, a ho­morúd!, a bólyi és a dunaszekcsői ker­tészetet pedig gé­pekkel és öntöző­berendezéssel is el­látják. A megyében huszonhat közös gazdaság létesít ön­tözéses nagyüzemi kertészetet 1965-ig egyéniként legalább száz kát. holdon termelnek majd zöldséget. Tíz tsz- ben már 1963-ra el­éri a száz holdat a kertészet nagysága. Ezért már az idén minden szükséges igényüket. Melegíte­nék. Tovább szélesátik a megyében a házi gyümölcsoskertek védelmével indult mozgalmat. A mos­tani 50 kertvédelmi társulást százra alkarják -növelni Ezzel 2500 hold nagyságú házi kert­ben lévő gyümöl­csös védelmét szer­vezik meg. A tél folyamán és a ko­rait avasszall szerve­zetten látnak hozzá a pajzstotű és a moly elleni perme­tezéshez. A társulá­sok négy Maulwurf traktort, 20 magas- nyomású és 50 más­fajta permetezőgé­pet kapnak. Kielé­gítően biztosítják részükre a műtrá­gyát és a nővény- véd f.o-wrpke* szállás környékének megszépí­tésével kezdik. Pázsitot létesí­tenek, pihenő tereket képez­nek ki, lépcsőket építenek. A legényszálló környékén igen sok fenyő és gyorsan lomboso­dé fát ültetnék. A terv sze­rint a környék parkosítása 900 ezer forintba kerül majd. Még az első félévben meg-, szépül Meszesen, a 350 fős kul- túrház környéke is. A park­ban évelő, a szárazságot iól tö­rő virágokat, margarétát, cic- kafárkot, veronikaféléket és rózsatöveket ültetnek, számol­va a meszesi vízhiánnyal. A most épülő meszesi 500 fős bá­nyász szálló környéke megle­hetősen lejtős, ezért sok tám- | falat építenek, s a pihenőtere­ken kerti padokat, helyeznek el. A tervek szerint a bányász­szálló környékén 150 ezer fo­rint értékű munkát végeznek. Rendezik a Szabadság téri 16 tantermes iskola környékét, a KPM irodaháza, valamint a Légszeszgyár út és. a Rákóczi út sarkán lévő új épületet kö­rülvevő területet is. Pécsett és a megyében végzendő parko­sítás előreláthatólag több mint 1 3 T*^T*tV / hívásúink bizonyára megértették és helyeselték a szerkesztőség álláspontját a múlt heti kettős pécsi autóstragédia ügyében. A szerencsétlen esetről kiadott szűkszavú és egyoldalú közlemény sejtette, hogy emberi tapintatból tartózkodtunk a tragikus ügy részleteinek tag látásától. Az eset egyáltalán nem alkalmas a publikálásra. Csak tetéznénk az amúgy is jóvátehetetlen bajt, ha százezrei elé tárnánk az eset rés ’étéit, amelyet egyébkén' minden ki, — a szerkesztőségbe küldött névtelen levelek írói is - pontosan ismernek. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy levonjunk néhány, valóban közérdekű tanulságot úgy hogy az se kegyeletet, se jóízlést ne sértsen. Egy esetből sohasem szabad általánosítani. olcc mégis messzemenő következtetéseket vonnak most le. általában az autóval rendelkező emberekről, az ifjúságra az erkölcsről, megfeledkezve arról, hogy az eset mindé­képpen egyedi és szélsőséges. Ebből az alapvető tényből kiindulva azonban feltét lenül, megszívlelendő tanulsága az esetnek, hogy autó bi­tókéban sem lehet büntetlenül túllépni a társadalmi, e: kolcgi normákat. Az autó ma már egyre inkább nem luxui hanem a munkát megkönnyítő szükségleti cikk. Különöse azok számára, akiket munkájuk vidéki utakra szólít, vág egyáltalán olyan jellegű, hogy gyorsan, sok felé el ke1 jutniuk. Hiba és szemellenzős túlzás lenne tehát most áltr Iában az autótulajdonosokról beszélni, mint ahogyan itt-oí hallani. Miért ne vehessen és használjon autót bárlci?! Miért a tárgyi tényezőt okozzuk a szubjektív hibák, a laza erkölcsi felfogás, gátlástalanság helyett7 Egyes — hangsúlyozom — egyes autóval rendelkező em berek, szerencsére elenyésző kisebbség, úgy vélik, hogy az autóért kifizetett összeggel együtt, valamiféle privilégiu­mot is vásároltak, hogy az autó ínrtokában az egyszerű halandóknál többet engedhetnek meg maguknak. A Rózsa­kért vendéglő közismert alakjaira, a slusszkulccsal tüntető és az ismeretlen nőket randevúra, éjszakai autókázásra hívó autótulajdonosokra; a Balaton menti utakon könnyű kalandot vadászó, nagyonis „jószívű” autóstop-lovagokra gondolok most. A kevés, de létező néhányra, akiket a mostani szomorú eset remélhetőleg elgondolkoztat. Az autókázáshoz persze kettő kell, aki beül a kocsiba és aki elviszi. Ez így igaz, de csak féligazság. A gépkocsi ön­magában vonzó, érdekes jószág. Jó száguldozni, országo* látni benne. Nem mindegy, hogy teszem azt, vonaton, vagy magánkocsin utazik valaki a balatoni, harkányi víkendre. Az is természetes, hogy tizenhat—húsz éves fiatalok — te­hát éppen azoknak, akikre legnagyobb vonzóerőt gyakorol az autós romantika, — még nem tudnak kocsit venni. Zsebpénzük is gyengécske. Könnyen elfogadják a felkínált alkalmat, szívesen autókáznak és játszanak — mert. leg­többször ártatlan játéknak hiszik — a veszéllyel. Meggyőződésem, hogy az ilyen kalandot legtöbben még csak kalandnak sem tartják. Természetesnek veszik az in­vitálást, meg sem fordul fejükben, hogy az autózás esetleg következményekkel járhat. A fiatalság természetes velejá­rója a jóindulat és naivitás. Az idősebbek, a szülők, a ne­velők, a társadalom feladata, hogy megóvja a fiataljait a saját káron szerzett tapasztalás keserű csalódásaitól. I> ég kimondott és bevált igazság, hogy sohasem a mindent megengedő, elnéző szülő szereti helyesen gyermekét, hanem a konzekvens, a nem gyanakvó, de gyereke életét, elfoglaltságát rendszeresen ellenőrző szülő. Nemrégiben éppen a Tigris-per során bizonyosodott be, hogy milyen súlyos következményekkel járhat a szülők el­néző nagyvonalúsága, a .Jiadd tegye, nekem úgyis tilos volt fiatal koromban” oly gyakran érvényre jutó állás­pontja. Az ilyen esetek kapcsán, mindig szóba kerül a szülők, az iskola, az ifjúsági szervezet, a munkahely, de még a vendéglátó ipar felelőssége is. Mivel konkrétan egyik sem hibás, egyik se-m okozható, rendszerint nem is jutunk tovább, annál, hogy megállapítjuk: az iskola nevel­jen céltudatosabban, a KISZ adjon vonzóbb programot, ál­lítson ideálokat a fiatalok elé. A vendéglőkben, presszók­ban ellenőrizzék jobban a fiatalkorúak fogyasztását, ma­gatartását. Ez valóban sokat jelent, de együttesen sem any- nyit, mint amennyit a szülői ház. A mi gyerekeink vala­hogyan megszokták, — pontosabban, mi szülők szoktatjuk rá őket, hogy kívánságaik rendszerint, azonnal, feltétlenül rendre teljesednek. Lassanként a legtöbb gyerekben ki­alakul egy helytelen, megtévesztő szemlélet: nekem, min­dent megadnak, minden szabad, — következésképpen én mindent jól csinálok. Az óvodáskorban ez talán egy ötven- fiUéres csőid sírással, toporzékolással való kikényszerítésé­ben jelentkezik. Később esetleg abban, hogy gyermekünk minden mozit feltétlenül meg akar nézni, hogy mindig a legújabb divat szerinti frizurával, ruhában akar járni, ál­talában megszokja kívánságai, vágyai feltétlen és azon­nali teljesitését. Az önuralom kifejlesztése már a kisgyer- mekhorban kezdődik az első tilalmak, követelmények fel­állításával. Nem kell feltétlenül minden TV-adást meg­nézni, mindig, mindenhová elengedni a gyerekeket. Járat hatjuk szépen, modernül őket anélkül, hogy d-i-e h'i’ kát csinálnánk belőlük. Társadalmunk senkitől sem. kí­ván valami öncélú, szemforgató aszkézist. Nem lehetőn-, prüdek — a huszadik század második felében élünk de kellő szigorral és ellenőrzéssel óvni kell gyerekeinket a gátlástalanságtól, felelőtlenségtől, az ártatlannak látszó, de gyakran tragikus végű kalandoktól. L ám, ilyenek a mai fiatalok, — hallani mos, itt U ott is. Az igazság természetesen egészen más. Igen, vannak ilyen fiatalok is, de a túlnyomó többség más A pécsi balett Európa-szerte sikeresen szereplő művész- kollektívája, a hideggel viaskodó bányászfiatalok, a félév­kor sikeresen vizsgázó lanárképzösök, jogászok, orvosnő vendekek, a KISZ társadalmi akcióinak keretében idén ötszázezer munkaórát felajánló kiszesek példája bizonyítjt . Iu>gy fiataljaink jól használják fel tehetségüket, tudásukat. A szabályt erősítő kivétel ez esetben azonban, sajnos túlontúl tragikus ahhoz, hogy szemet hunyhatnánk felette. Mint mindenben, itt is a megelőzésen van a hangsúly A megtörtént bajból már csak a tanulságot lehet levonni azt viszont meg kell tennie mindenkinek! VASVÁRI FERENC. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom