Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

4 1963. jajmuAr n. Négy költő a pécsi találkozóról GYÖKE IMRE: „Én nem megyek a hegyre fel, hogy onnan messze lássak. Itt belül sejtem tárgyait a messzi láthatárnak” (A Vallomás című versből.) UM ANNA: — Jólesik érezni a felszó­lalásokból a mélységes felelős­ségtudatot. Először vagyok együtt ilyen nagy dologban to'.lforgató emberekkel. Most látom, mennyire izgalmas mindaz, ami a műveken kívül történik. BIHARI SÁNDOR; hr** „Nem tudok* mondani, (ml sokat és főleg nem okosat de Jő, hogy egyszer emelt fejjel e rajzon Pécsett itt lehettem.” PAPP LAJOS: — röidhöz érve és egymás­hoz érvé hétszer jobbak és bátrabbak leszünk. (Nagy István rajzai) A Kesztyűgyár felvételre keres egy fő műszerész, egy fő fűtés és vízvezeték szerelőt és egy főt kesztyűcsinasító munkára. Érdeklődni a személyzeti osztályon. Számok a zárszámadásokról Telefon cseng a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályán. Jelentkeznek a járások. A zár­számadásokról számolnak be. Számok kerülnek a oapirra kü lönböző rovatokba. Jelentkezik Komló, Mohács, Sellye, Sásd, a pécsi járás, Siklós... Mit mutatnak a számok? Azt, hogy 1962-ben eredményesebben gazdálkodtak a termelőszö­vetkezetek, mint 1961-ben. Lényegesen kevesebb a mér­leghiányos termelőszövetkezet és a gyengék közül is nagyon sok felzárkózott. Az eddig leje­lentett termelőszövetkezetek kö zül mindössze egyből jelentet­tek mérleghiányt. Ez a terme­lőszövetkezet á pécsi járásbeli szőkéi közös gazdaság, amely megalakulása óta mindig mér­leghiányos volt. Most sem tért él a „hagyománytól” és az 1962-e« gazdasági évet is 264 ezer forint mérleghiánnyal zárba. 13,S3 forintot osztanak munkaegységenként és az egy dolgozó tagra eső átlagjövede­lem mindössze 3892 forint. — Hlnnél a termelőszövetkezetnél bizony gondolkodóba esik az ember: miből élnek itt az emberek? És meddig akarnak így élni? Nem a földben, a termelőszövetkezeti mozgalom­ban van a hiba, hanem az em­berekben. Ezt példák bizonyít­ják. A sumonyi termelőszövet­kezet például 1961-ben mind­össze 13,13 forintot osztott munkaegységenként. 1962-ben összefogtak a vezetők, a ta­gok és ennek meg Is lett az eredménye. Most 30 forin­tot kapnak a tagok egy-egy munkaegység után és az egy dolgozó tagra eső átlagjövedelem — csak munka egységből, mert ebben a ter­Farkasok garázdálkodnak a Hajdúságban Hajdu-Bihar megye északi részében a polgári járásban, amely közel van az északi hegyvidék vonulatához, farka­sok garázdálkodnak. Néhány héttel ezelőtt a polgári Petőfi Termelőszövetkezetben 23 ju­hot sebesítettek meg, ezeknek legtöbbje elpusztult. Később Újtikosról jelentették, hogy 13 juhot faltak fel farkasok. A Bödönháti Állami Gazdaság polgári üzemegységét is felke­resték az ordasok, ahol 30 ju­hot téptek szét. melőszövetkezetben többek kö­zött 109 000 forintot kaptak a tagok prémiumként — 9364 fo­rint. És nem osztottak túl. Sőt még oszthattak volna, hiszen a kötelezőn felül ez a termelő- szövetkezet még kilencvenezer forintot tartalékolt. A selIyei járásban volt az a termelőszövetkezet is, amely­re így mutogattak: „Ez a me­gye legrosszabb termelőszövet­kezete.” Ez még 1961-ben volt. 1962-ben a bogdásaiak is „le­mosták” ezt a rossz hírt ma­gukról. Most huszonöt forin­tot osztanak munkaegységen­ként és az egy tagra eső át­lagjövedelem 6784 forint. Magyarteleken 19.07 forintot fizetnek majd minden munka­egység után és a dolgozó tagok átlagjövedelme 7723 forint lesz Drávasztárán 34,27 forintot ér egy munkaegység és az átlag­jövedelem 9367 forint. Vegyesek az eredmények. — Vannak jók, jobbak, gyengéb­bek. A» eMIgí totraa«y«M» ered­mény eddig a sellyei járás­ban született. A Szörényi termelőszövetkezet, amely 1961-ben is jól zárt, az idén is eredményes évet tud a háta mögött. Ötvenöt forin­tot kapnak ebben a termelő- szövetkezetben a tagok egy-egy ledolgozott munkaegység után és az egy dolgozó tag átlag- jövedelme kereken 26 127 fo­rint. Olaj és ötéves terv Ha az új esztendő küszöbén, a jövő feladatainak távlatából mérlegeljük hazánk gazdasági életének szerkezeti változásait, azt kell mondánunk, hogy egészen különleges szerep jut a Barátság kőolajvezetéknek és az ezzel kapcsolatban létre­jövő Dunai Kőolajfinomítónak. A gazdasági elemzés azt mu­tatja, hogy e kőolajvezeték magyar szakaszának kiépítése világviszonylatban is a legol­csóbban és műszakilag legkor­szerűbben, s ráadásul távlati­lag is megoldja a gazdasági életünk számára létfontosságú kőolajbehozatal problémáját. Éppen ezért jelentősége kihat az ország egész gazdaságának fejlődésére és rendkívül sok­oldalú segítséget nyújt az öt­éves terv második felében előttünk álló magasszintű fel­adatok sikeres megvalósításá­hoz. / Ahhoz, hogy enpek jelentő­ségét felmérjük, előre kell bo­csátani: a gazdasági-technikai fejlődés világszerte az olaj és földgáa rendkívüli előretöré­sét hozta az egye» országok energia mérlegében. A magyor kőolajtermelés ! az utóbbi öt évben kétszere- i sére nőtt és 1962-ben az ideig- í lenes adatok ' szerint megha- j ladta az 1,6 millió tonnát — I de így is csak alig felét fedezi a szükségleteknek. Nem is be- I szélye arról, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan ha­Több mint 120 rövidfilmet mutatnak be az idén Sokáig „mostoha gyerek­ként” kezelték hazánkban a rövidfilmeket. Kevés előadá­son vetítették a magyar és kül­földi művészek újdonságait, s még a műsorban sem tüntet­ték fel, hogy hol, mit láthat a játékfilmen kívül a közönség. Az utóbbi időben jelentősen megváltozott a helyzet. Az idén a mintegy 160 játékfilm premierjével egyidejűleg több mint 120 rövidfilm is megjele­nik a mozik vásznán. Az újdonságok között ott ta­lálhatják a Budapest Film­stúdió rendezőinek számos alkotását. Néhány példa a kö­vetkező hetek programjából: műsorra tűzik a „Barangolás a kék úton” című riportfilm má­sodik részét, amely az orszá- j gos kék turista jelzés nyomá­ban a borsodi hegyvidékre ka- j lauzolja el a nézőket. Az „Or­szágút a felhők felett” című | riportfilm a légiközlekedés lapjait „ütötte fel”, s többek között bemutatja, hogyan se­gíti a technika az ember biz­tonságát a levegőben. A „Front betörés” című népszerű tudo­mányos film alkotói azzal is­mertetik meg a mozilátogató- kat, hogy az időjárás milyen hatást gyakorol az emberek kedélyállapotára. A külföldi rövidfilmek is sokféle változatos látnivalót kínálnak. „Az ember és a gép” című szellemes francia film modem eszközökkel ábrázolja az ember és a gép viszonyát. Az NDK művészeinek két re- vüfilmje a fogorvoshoz és jég- I táncosok közé kalauzolja el a i mozilátogatókat. A szovjet | stúdiók két újdonsága közül az egyik az automatizálás ál­dásos hatását mutatja be. A másik pedig a moszkvai fegy­vertár kincseit örökítette meg látványos képekben. 1 ladó fűtőanyag-mérleg válto­zások az igényeket is gyorsan növelik. Eddig is a Szovjetunió elégítette ki az említett orszá­gok iparának kőolajigényét: az olajat két—háromezer kilo­méteres távolságra vasúti ko­csiban szállították. Ez a szál­lítási módszer azonban nem gazdaságos. Sőt a szállított mennyiség növekedésével arányban egyre kevésbé az. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának X. ülésszaka 1958- ban azért határozta el a „Ba­rátság olajvezeték” megépíté­sét, amely 1965-ben mintegy évi 15 millió tonna kőolajat szállíthat a Szovjetunióból a népi demokratikus országok- i nak. Ez a világ legnagyobb kő­olajszállító csővezeték-rend­szere. Ötezer kilométeres hosz- szával akkora, mint az utána j következő két leghosszabb ve- ' zeték, az észak-amerikai Big ! Inch és a szaud-arábiai Tap- line együttvéve. A vezeték a Volga menti Kujbisevből indul el, • világon egyedülálló, 1020 i milliméteres csőátmérővel. A bjelorussziai Mozir városánál válik ketté, északi és déli ágra. Az északi ág több mint 1200 kilométeres 'hosszúságban északnyugati irányban húzó­dik és Lengyelországon keresz­tül az NDK-beli Schwedt vá- : rosába fut. A déli ág 1730 ki­lométeres hosszúságban cseh­szlovák területen keresztül lép be Magyarországra. A cseh­szlovák ág Pozsonyon keresz­tül, Bmo érintésével Prága közelében ér véget. A magyar elágazás után a nyomvonal hossza 130 kilomé­ter és „végállomása” az épülő százhalombattai finomító, a születés előtt álló dunai kőolajfinomitó. Ez az üzem, amely 1965-ben kezdi meg a kőolaj feldolgo­zását, ötéves tervünk egyik legnagyobb alkotása. Elkészül­te után évi több millió tonnás kapacitásával hazánk világ- színvonalon álló, korszerű, nagy kőolajfinomitó ja lesz. A finomító mellett épül Ma­gyarország legnagyobb erőmű­ve. Ez a finomítás után vissza­maradó fűtőolaj bázisára épül­ve, villamosenergiát termel. A nagy százhalombattai finomító elkészüléséig a kőolajvezetéke­ket Kápolnásnyékig meghosz- szabbították, s egy régi veze­ték felhasználásával Szönyig továbbítják a kőolajat. Itt a régebbi üzemek mellé évi egy­millió tonna kapacitású desz­tillációs üzem épül. Ennek a felhasználása és létrehozása azt jelentette, hogy még a nagyfinomító teljes elkészülte előtt „beléphetett” Magyar- országra a csővezetéken szállí­tott szovjet kőolaj. A múlt év őszén megtartott szőnyi avató­ünnep így valóban „nagy nap­ja" volt az ötéves terven dol­gozó magyar népgazdaságnak és a KGST-nek egyaránt. Mint említettük, a Barátság olajvezeték és a Dunai Kőolaj­finomító működésének teljes gazdasági jelentősége csak a jövőben — de már a legköze­lebbi jövőben — bontakozik ki. Mindenekelőtt az* keD megállapítani, hogy az előzetes számítások szerint a csőveze­tékeken történő olajszállítás önköltsége három-négyszerié kisebb a vasúti szállítás költ­ségeinél. így a csővezeték be­ruházása mintegy három év , alatt megtérül. j Vannak azonban enné! mé- : lyebbre ható gazdasági előnyök is, amelyek már közvetlenül befolyásolják ötéves tervünk és távlati fejlesztési terveink sikeres teljesítését. A legje­lentősebb talán az, hogy a vi­lág legnagyobb kőolaj előfor­dulásaival állandó és zavar­mentes kapcsolat létesül, s így a magyar kőolajellátás hosszú tervidőszakokra teljesen biz- . tosítva van. Már pedig legfon- | tosabb célkitűzéseink: a mező« ! gazdaság gépesítésétől a köz­úti szállítás fejlesztésén ké­résztől az ipar energiaellátá­sán át a vasút dieselesítéséig — mind kőolajtermékeket igényelnek. Ugyancsak döntő a zavarmentes olajellátás leg­gyorsabban fejlődő és iparunk j világszínvonalra emelése szem pontjából talán legdöntőbb ágazata, a vegyipar szempont­jából. Ha egyáltalában lehet ebben a kérdésben fokozatokról be­szélni, azt kell mondanunk, hogy Magyarország számára még fontosabb, nagyobb je­lentőségű a Barátság kőolaj- vezeték, mint a többi népi de­mokratikus ország számára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy kedvezőtlen természeti adottságaink miatt a hazai energiatermelés zömét kitevő gyenge minőségű szenek ter­melése sokkal drágább, a ter­melékenység jóval kisebb, mint Csehszlovákiában, az NDK-ban vagy Lengyelország­ban, s ezekben az országok­ban az egy lakosra jutó ener­giahordozó-készlet is sokszoro­sa a mienknek. így hát való­ban nem túlzás azt mondani: a Barátság olajvezeték belé­pése, majd a Dunai Kőolaj­finomító megindulása valósá­gos fordulatot jelent hazánk gazdasági fejlődésében, döntő tényező lesz ötéves tervünk si­keres megvalósításában és új, merészségükben is reális ter­vek távlatait nyitja meg szá­munkra. G. E. IQÁNYOK A z egyik vállalat dolgozói ^ azt kérték, hogy a cigá­nyokat külön munkahelyre osszák be, mert — mint mon­dották — különben nem va­gyunk hajlandók a vállalatnál dolgozni. Az „igényes munká­sak” kérését teljesítették és a cigányokból külön brigádot szerveztek. Az iskolában nem egy helyen előfordul, hogy a kicsi sötétbőrű gyerekeket kü­lön pad'ba ültetik. Ezzel a gye­rekekben az alá- és föléren­deltség káros érzését ültetik el. E jelenségek felsorolása is elgondolkodtató. Rádöbbenünk hogy a magukat civilizáltnak tartó embereikben is mennyi téveszme vert gyökeret. A té­vedésekkel, a felületes ítéle­tekkel a Magyar Népköztársa­ság Alkotmányának érvényesü­lését is akadályozzák mind­azok, akik bármilyen módon megkülönböztetéseket tesznek. — Igaz, — mondogatják nem is kevesen — népköztársasá­gunkban mindenkinek egy­aránt joga van a munkához, a tanuláshoz, a kulturált élethez és. hosy a cigányok ebből nem megíe’e’őc-n részesülnek, an­nak elsősorban ők masuk az okai. Ez az érvelés azonban csak részben igaz. A cigányok nasv többségé­ben már régóta él a vágy, hogy társadalmunkban a mun­ka végzésében, a kötelességek teljesítésében, a jogok gyakor­lásában egyenlő polgárokként kezeljék őket. És aki nyitott szemmel felismeri tarsadal­A C műnk változásait, az azt is észreveszi, hogy a népi demok­ráciában a cigányoknak mint­egy 30 százaléka az előítéletek­kel is hadakozva — máris be­leilleszkedett a rendes életbe. Az üzemekben, építkezéseken, állami gazdaságokban és né­hol a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben is nagyon hasznos munkát végeznek a cigányok. A cigányság másik harminc százaléka is közel van ahhoz, hogy fegyelmezett, rendszeres munkával kulturált életet te­remtsen maga és családja ré­szére. E cigányok egy részét elsősorban a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés akadályozza abban, hogy el­hagyják a városszéli putrikat, hogy emberhez méltó lakáshoz jussanak. A városi és a falusi lakos­ságban tapasztalható fenntartást táplálja a cigány­lakosságnak mintegy 40 száza­léka. Az országban 80 ezer ván dor’ó, kóborló cigány élősd:en. munka nélkül él E cigányok körében rendkívül magas az analfabétizmus. A vándorló, kóborló cieányok kulturális igénye hihetetlenül alacsony. Az alacsony műveltség is elő­idézi a tuberkulózisnak és más betegségeknek a cigányok kö­zötti terjedését és pusztító ha­tását. . A kóborló cigányok egy része valóban tolvajlásból, be­törésiből, néha a legnagyobb gonosztettek elkövetéséből él. Ám e megállapításhoz azt is szükséges hozzátenni, hogy a cigányok által elkövetett bűn- cselekmények távolról sem ál­talánosíthatók. A statisztika is arról tanús­kodik, hogy a cigányok a szá­mukhoz mérten alig követnek el több törvénysértést, mint a társadalom egyéb rétegei. És amennyiben az átlagot túlha­ladják is, annak nem utolsó­sorban az is az oka, hogy a társadalmi életből kizárt cigá­nyok egyike-másika könnyen elveszítheti a tisztesség és be­csület iránti érzékét. A cigányok életének értéke­lésével együtt szükséges a megoldás keresése, a felada­tok megjelölése. Helyes meg­keresni mindazokat, akik e munkában sikerrel vehetnek részt. A legtöbbet a társadalmi szervek tehetnek. A szakszer­vezetek. a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség, a Hazafias Nép­front, a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat a cigányok­ról kialakult előíté'etek meg­szüntetéséért eredményes fel­világosító munkát végezhet­nek. Ezek a szervek nagyon sokat tehetnek azért, hogy az elkülönülés fokozatosan meg­szűnjék. Jó eredménnyel segít­hetik e társadalmi feladat meg oldását mindazok, akik már felismerték az elkülönülés és elkülönítés mindenféle káros megnyilvánulását. D izonyas, hogy mint min- " den társadalmi jelentő­ségű feladat megoldásában, a cigányok káros megkülönböz­tetésének megszüntetésében is nem a szavak, hanem a csele­kedetek a fontosak. Az isko­lákban, a műhelyekben, a tár­sadalmi szervekben mindazt meg kell adni a cigányoknak, amit minden más magyar ál­lampolgár is megkap. A peda­gógusok, a nevelők ne kímél­jék a fáradságot azért, hogy a szülőkben élő előítéleteket legyőzzék és segítsék a cigány- gyerekeket a jó tanulmányi eredmény elérésében. Gondol­janak a nevelők arra, hogy gyakran az analfabéta cigány­szülő nem tud segíteni gyer­mekének a tanulásban. A t>e- dagógusokhoz hason’óap igen sokat tehetnek a műhelyek, az állam' gazdaságok, a termelő- szövetkezetek vezetői. Adtának a cigányoknak lehe*őséset a terme’ő munka végzésére osz- szák be őket munkacsapatok­ba, munkabrigádokba és ezzel járuljanak hozzá az évszáza­dos előítéletek megszüntetésé­hez. Az előítéletek leküzdésében, a kulturáltabb élet meghono­sításában a legtöbbet talán ma guk a cigányok tehetnek. Fe­gyelmezett életükkel, a munka példás elvégzésével, a gyer­meknevelési kötelezettségek teljesítésével, a társadalmi együttélés szabályainak betar­tásával sokat tehetnek annak bizonyítására, hogy a cigány­lakosság is hajlandó szocialis­ta hazánk felvirágoztatásáért mindazt megtenni, amit min­den más becsületes állampol­gár is megtesz. A kulturált életet óhajtó cigányok segítsék társaikat a káros szenvedélyek abbahagyására, az iszákosság megszüntetésében, a munka megszerettetésében. Magyaráz­zák meg. hogy a káros meg­különböztetés megszüntetése nemcsak a közigazgatási szer­veken, hanem nagyobbrészt a cigányokon is múlik. Beszél­jék meg a tudás a kultúra után vágyakozók, hogy a tör­vénybe ütköző magatartás el­sősorban a cigányoknak árt, mert megnehezíti az előítéle­tek megszüntetését. KJ em máról holnarvra meg- ■’ oldódó feladatról van van szó. De ha a város és a falu felismer; az á’ta’ánosftás káros voltát, és a cieánvlakos- sáa is segíti az előítéletek el­leni küzdelmet, e fontos tár­sadalmi kérdés megoldásának is lesznek sikerei. Lónyai Sí" '">«

Next

/
Oldalképek
Tartalom