Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-20 / 16. szám
4 NAPLÓ 1983. JANUAR 2«. ’ A mandamus — leninizmus " az emberi történelem legeredményesebb, legéletképesebb eszméje, amelyet követve százmilliók rázták le a kapitalizmus bilincseit és újabb százmilliók kelnek harcra az elnyomók ellen. A szocializmus eredményei annyira meggyőzőek, a marxizmus eszméi annyira vonzóak, hogy a nyílt harc ellenük egyre nehezebbé, kilátás- talanabbá válik. A kapitalizmus ideológusai persze nem mondtak le saját álláspontjukról, ma is védelmezik a kapitalizmust. A „népi kapita- lhmust”, a „szervezett kapitale must’’ nyíltan dicsítő „elméit- ek” mellett, erős hadállást i vannak még a kapitalista ideológiában a nacionalizmusnak, az idealizmus különféle válfajainak stb. is. Ugyanakkor nem kerülheti e. .igyelmünket, hogy a nyílt burzsoá nézetek mellett igen nagy, az idők folyamán egyre növekvő veszedelmet jelentenek a marxista mezben fellépő, s a párton beiül jelentkező helytelen felfogások, anti marxista áramlatok is. Egyesek abból a tényből, hogy a „kétfrontos harc” kifejezése csak az utóbbi években vált közhasználatúvá, úgy gondolják, hogy ez mozgalmunk új problémája. De ez nem így ven. A marxizmusnak keletkezése pillanatától kezdve küzdenie kellett a kétoldalról fenyegető veszély: a jobbolda- l:ság és a „baloldaliság” ellen. A marxizmus története egyúttal a különböző kispolgári- szocialista irányzatok, a szociáldemokrata reformizmus és a marxizmust az alkotó to- \ ábbfejlesztés ürügyén meghamisító revizionizmus és dogn.atizmus ellen vívott harcok története is. Lenin a Bolsevik Párt győzelmeinek egyik fő összetevőjét abban látta, hogy az éles elvi harcban le tudta győzni a jobb- és a „baloldali” opportunizmust, a mensevikek, ív esszerek, likvidátorok, troc- k-bak nézeteit. A kommunista pártoknak az elmúlt évtizedekben szerzett tapasztalai bizonyítják,' hogy a siker rr%Hräz előrehaladás megköveteli a- alkotó marxista politika ki- tí ilgozását és következetes végrehajtását, ami egyet jelent a politika kidolgozásában és a végrehajtás közben jelentkező jobb- és baloldali elhajlások, hibák leküzdésével. E tapasztalatokat foglalja ösz- sze a kommunista és munkáspártok 1960-as Moszkvai Nyilatkozata: „A kommunista és munkásmozgalom további fejlődésének érdekei megkövetelik, hogy határozott harcot folytassunk két fronton — a revizionizmus, továbbá a dog- matizmus és szektás&ág ellen.” A Magyar Szocialista Munkáspárt tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a marxizmus tisztaságáért, az ezen az alapon kialakított helyes poddti- kaj vonal megvalósításáét állandó és meg nem alkuvó harcot kell folytatni, hogy az osztályharc eredményes és helyes vezetése megköveteli a kétfrontos harcot Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a kétfrontos harc elvének és gyakorlatának. A hazánkban szerzett történelmi tapasztalatok is arról tanúskodnak, hogy a hatalom megszerzése után leglényegesebb feladat a marxizmus—Leninizmus elvei alapján a politika kidolgozása és következetes végrehajtása. A szocializmus építéséért folytatott küzdelem csak akkor sikeres, ha a politikai, gazdasági és ideológiai munka ingadozás mentes. A kétfrontos harc értelme ezért: következetesen érvényre juttatni a helyes politikát, leküzdeni azokat az akadályokat, melyek ezt a politikát el akarják téríteni jobbra vagy balra I ártunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a helyes politika végrenajtása sok akadályba ütközik. A tudat fejlődése a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet viszonyai között is, elmarad a szocialistává alakuló léttől. A megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok között tovább él és még hatást gya- keroi a kapitalista világnézet, erkölcs és magatartás. A szocializmust építő társadalomban a polgári-kispolgári maradványok, a polgári-kispolgá- Ú eszmei irányzatok ja a A kétfrontos harc néhány tapasztalata Irta: Rapai Gyula P zetközi imperializmus hatása egyaránt a szocializmus építése ellen fordulnak. A párt elvetve a sémákat, elutasítva a bonyolult, változó viszonyok alkotó elemzését mellőző dog- matizmust, a tömegeket lebecsülő szék tartani zmust, a jobboldali elvtelenséget, képes helyes politikát kialakítani és megvalósítani. Ezért a kétfron- tos harc .nem valamilyen kampányfeladat, hanem a szocializmus, a kommunizmus felépítéséért folytatott küzdelem állandó velejárója, szerves része. * A szocialiámusért folytatott ” harc elsősorban a szocializmus és a kapitalizmus küzdelme. Az osztály ellenség kiszorítása a politikai hatalomból, a kizsákmányolás felszámolása, a polgári ideológia elszigetelése és likvidálása nélkül nem lehet sikeresen felépíteni a szocialista társadalmat. Viszont azzal is számolni leéli, hogy a kapitalizmus ideológiáját nemcsak a polgári és kispolgári rétegek, hanem munkások és parasztok is képviselhetik. Nem az a lényeges, hogy ki képviseli a helytelen álláspontot, hanem az, hogy kinek az érdekét szolgálják e nézetek, elősegítik, vagy gátolják-e a munkás- hatalom erősödését. A munkásosztály először ■ politikai hátaimért hódítja meg és e hatalmat felhasználja f. társadalmi-termelési viszonyok átalakítására, az ideológiai harc végigvitelére. A fejlődés egyes szakaszaiban más és más kérdés kerül a középpontba, új helyzet adódik, új feladatok jelentkeznek. Átalakul a társadalom politikaigazdasági struktúrája, osztályszerkezete, változnak az osztályok, megszűnik a parasztság rétegeződése, formálódik a szövetségi politika; az osztályharcban más és más területek kerülnek előtérbe stb. Mindez azt követeli a párttól, hogy nyomon kövesse e változásokat, hogy ne hanyagolja el a valóság elemzését A marxizmus—leniriizmus alkotó ereje az élettel való szét- téphetetlen kapcsolatában rejlik, s abban, hogy állandóan gazdagodik a valóság elemzése révén. Nem ritka eset, hogy egyesek régi tételekhez ragaszkodnak, melyek bizonyos körülmények között helyesek voltak, de a megváltozott helyzetben már gátolják a fejlődést. Gondoljunk csak arra, mekkora különbség van a párt parasztpolitikájában, amíg az egyénileg dolgozó parasztokat érintő intézkedéseket és elveket kellett kialakítani, és amikor termelőszövetkezetbe lépett a parasztság. Maga az élet követeli meg, hogy fellépjünk az egyesek fejében megcsontosodott sematizmus, betűrágás, dogmatizmus ellen és politikánkat a való élet fényeinek elemzésére építsük. Ugyanakkor az a tény, hogy a munkásosztály a hatalom birtokában van, magában rejti az elbizakodottság veszélyét is, hiszen az uralkodó osztálynak minden eszköz — állami, gazdasági, adminisztratív, kulturális, büntető stb. — rendelkezésére áll és a hatalom könnyen megrészegíthet egyeseket Különösen így van ez azért is, mert a munkásosztály vezetését egyes személyek realizálják, ily módon előfordulhatnak a hatalommal való visszaélés esetei. Volt idő, amikor Magyar- országon a legfelsőbb párt-, állami vezetésben ez az elbizakodottság lett úrrá. Ennek oka a szubjektivizmus erősödése, a személyi kultusz kite- rebélyesedése, az objektív tények élferdítése, figyelmen kívül hagyása volt A szubjektivizmus eredményeként egyes vezetők saját óhajaikat tekintették a valóságnak, és fokozatosan elvesztették azt a képességet, hogy mások javaslatait is meghallgassák, figyelembe vegyék. Az ilyen típusú vezetők csalhatatlannak vélik magukat, s ha nézetük a gyakorlatban nem érvényesül, megengedhetetlen eszközökhöz is folyamodnak, ami nagy károkat atooxhat az ügynek. A szubjektivizmus, s az ebből fakadó elbizakodottság minden esetben a tömegek lebecsülését eredményezi. Ez egyik legfontosabb tanúság;, pártunk történetének. * A kétfrontos harc küzdelem eszméink, politikánk tisztaságáért A kétfrontos harc fogalma elsősorban a párton belül, a párt helyes politikájáért, annak eltorzítása ellen vívott harcot jelöli. Az antimarxista ideológia jelentkezése a pártban: a polgári-kispolgári törekvések, szemlélet, ideológia behatása, amelyben kifejeződik az imperializmus nyomása, a nem szocialista társadalmi erőknek, illetve ezek ideológiájának befolyása. A téves irányzatoknak tápot ad a kispolgári ideológiák szokássá merevedett maradványa, az egyes párttagok elméleti felkészületlensége, a karrierizmus stb. Az opportunista nézetek a párton belül mindenekelőtt szubjektív körülményekből adódnak. A pán politikai, eszmei ás szervezeti egysége erősödik azáltal, ha egy-egy adott kérdésben, konkrétan fellép a jelentkező elhajlásokkal szemben. A jobboldalid és balodaii opportunizmus társadalmi gyökere végső fokon azonos, lényegében egy tőről fakadnak A jobboldaliság éltető eleme a burzsoázia előtti behódolás, amely a munkásmozgalom elárulásához vezet A „baloldaliság” oka sok esetben a kispolgári álforradalmiságon túl, a gondolkodásmódban meglévő eszmei megrekedtség, konzervativizmus, apolitikusság. Mindkettő veszélybe sodorhatja a munkásmozgalmat, a proletárdiktatúrát, kedvező félté teleket teremt a burzsoá restauráció, az ellenforradalmi erők számára. TapasztalatainK bizonyítják, hogy nem lehet szektás pozícióból sikeresen harcolni a jobboldallal szemben, de a baloldaliság elleni harc ürügyén sem szabad teret engedni a revizionizmus- nak. A kétfrontos harc nem jelent centrizmust, a jobb és balodaii nézetek között helyett foglaló középutat. Azt a tényt, hogy két fronton kell harcolnunk nem szabad sablonosán felfognunk, abból nem következik, hogy minden esetben egyenlő erővel küzdünk a jobb és „baloldal” ellen. Nem általában, hanem csakis konkrétan tudjuk eldönteni, hogy melyik irányba erősítjük a kátfipmtos harcot kJ apjadnkban, mint azt a * ’ Pravda szerkesztőségi cikke megállapítja, az a legfontosabb, hogy „határozottan harcoljunk mind a „baloldali” opportunizmus, mind a revizionizmus, mind a dogmatikus szektásság ellen, kérlelhetetlenül harcoljunk a marxizmus.— leninizmus bármiféle eltorzítása ellen”. Ha a munkásmozgalom történetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a kommunista pártok megalakulása idején elsősorban a revizionizmus ellen kellett küzdeni. Nem véletlen, hogy akkoriban Lenin az opportunizmus leküzdésére fordította a legnagyobb figyelmet A „baloldaliság”, amely akkor még gyerekbetegség \olt, már a III. Infemacionálé első kongresszusán is jelentkezett, de csak később vált olyan veszéllyé, amelynek felszámolására mind nagyobb fi- figyelmet kellett fordítani. A nemzetközi kommunista mozgalomban, a főveszélyen kívül egyes országokban ettől eltérő helyzet is alakulhat. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben, amikor a nukleáris háború nagyon reális veszélye fenyegető árnyékként nehezedik a világ fölé, a kommunista mozgalom minden erejét a háború elhárítására, a békés egymás mellett élés feltételednek megteremtésére kell fordítani, amelynek Célja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének megszilárdítása, a szocializmus gazdasági versenye a kapitalizmussal, és e körülmények-között a kommu- oizmus győzelmének biztosítása. Ez az egyedül helyes vonal sohasem tapasztalt vonzóerőt kölcsönöz mozgalmunknak, a kommunisták mellé állítja a világ minden részén a legszélesebb néptömegeket * k kétírontos harc az ide” ológia síkján elválaszthatatlan a párt politikájától, gyakorlati tevékenységétől. \ ■narxiztnus—leninizmus tisztaságáért és helyes, alkotó alkalmazásáért folytatott küzdelem egységet alkot A szocialista forradalom, a szocialista építés általános érvényű térvényeit csak az egyes országok nemzeti adottságainak, a mindenkort történelmi körülményeknek figyelembe vételével, konkrét sajátos formákban lehet megvalósítani. A revizionisták a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításait rendszerint éppen a nemzeti, történelmi sajátosságokra való hivatkozással, torzítják el, revidiái- ják forradalmi lényegét A dogmatikusok ragaszkodnak a marxizmus—-lenini unus betűjéhez, de elhanyagolják a „konkrét helyaet konkrét elemzését”, amit Lenin a marxizmus lelkének, legfőbb követelményének tartott A dog- n*atikusok kezén az elmélet holtnak bizonyul, s nem töltheti be funkcióját; nem lehet a forradalmi cselekvés vezérfonala. Az elmélet próbaköve a gyakorlat A párt ideológiai harcainak jelentőségét az adja, hogy a problémák elméleti megítélése a gyakorlati cselekvés irányításához ad kiindulópontot. Az elvont elméleti viták, ha azok a valóság problémáit boncolják, mindig érintkeznek a gyakorlattal. Az ideológiai nézeteltérések, harcok a szocialista forradalom gyakorlatának, a forradalmi cselekvésnek eltérő koncepcióit fejezik ki. A közös törvényszerűségek és a nemzeti sajátosságok kérdésében is, csakis a kétírontos harcban védelmezhetjük meg a marxizmus tisztaságát. A jobboldali revizionista, nemzetellenes álláspontok leleplezésével egyidőben visszautasítottuk a balról jelentkező olyan nézeteket is, melyek az ország objektív adottságainak semmibevevésében, a nemzeti hagyományok és sajátosságok elhanyagolásában, a forradalmi hagyományok egyoldalú értékelésében jelentkeztek. Az ezzel kapcsolatos jobb- és baloldali nézetek elleni harc erősíti a szocialista hazafiság és szocialista nemzetköziség érzését, a magyar nép és a szocialista tábor többi országainak barátságát, a nemzetközi munkásmozgalom iránt érzett felelősségérzetet, általában a népek barátságának eszméjét Pártunk sikeresen megvívta a harcot azokkal a bal- és jobboldaliakkal, akik egyfelől a szocializmus közös törvény- szerűségeit, másfelől a nemzeti sajátosságokat becsülték le. Voltak akik túlbecsülték a nemzeti sajátosságokat előszeretettel foglalkoztak a nemzeti történelem polgári demokratikus hagyományaival, s igyekeztek azt szembeállítaná a nemzet érdekében folyó szocialista építéssel. Lebecsülték a munkásmozgalom farra dal mi hagyományait, elfordultak a szocialista forradalom nemzetközi fő útjától, s végeredményben a burzsoá nacionalizmust támogatták. Pártunk politikája a mun- káshatalom megteremtésésótói kezdve fővonalában helyes ■vott, a szocializmus felépítését tűzte céluL A helyesen megjelölt célok elérését akadályozták jobb- vagy baloldali hibák. Miután a hibák ellen nem folyt következetes harc, a fővonal érvényrejuttafása sck nehézségbe ütközött. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban például már 1947-ben jelentkeztek jobboldali koncepciók. Lényegük az volt, hogy túlbecsülték a középparasztság, a kisbirtok szerepét és fejlődési perspektíváikat, konzerválni igyekeztek a kisparaszti gazdaságot. E nézeteket a párt megbírálta ugyan, de a gya korlati parasztpolitkában egyidejűleg jelentkező baloldali torzítások lerontották a bírálat hitelét A baloldali hibák károsan hatottak a mezőgazdaság fejlődésére, rontották a parasztok politikai hangulatát, gyengítették a munkás-paraszt szövetséget. Pártunk két fronton folytatott következetes elvi harcnak köszönhette, hogy elszigetelte, majd felszámolta azokat a nézeteket, melyek türelmetlenséget, bizalmatlanságot tápláltak a parasztsággal szemben. Ugyanakkor fellépett azokkal szemben is, akik a régi hibán megismétlődésétől való félelmükben lényegében lemondtak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, vagy legalábbis évtizedeikre akarták kitolni ernak végrehajtását A párt vezető szerepe értelmezéséről folytatott viták a szocialista forradalom »központi problémáját érintették. A szocializmus sikeres felépítése csakis a marxista párt vezetésével valósulhat meg. A párt vezető szerepének helyes értelmezése és alkalmazása feltétlenül megköveteli az eznél kapcsolatos helytelen nézetek bírálatát Is. A múltban szektás, baloldali befolyások hatására elterjedt a meggyőzés helyetti parancsolgatás, lebecsülték a tömegszervezetek és a párton- kívüliek szerepét A revizionisták eltúlozva és 1 " elferdítve a pártmunka módszereiben ténylegesen meg lévő egyes hibákat,, ki jelenítették, hogy a párt vezető szerepe nem szükséges, sőt káros. Azt i javasolták, hogy a nemzet ve- ! zető ereje ne a párt, hanem a Hazafias Népfront legyen. Kü- j Ionos hévvel tagadták a párt! vezető szerépét az értelmiségi 1 és művészi területeken, úgy 1 tüntetvén fel a dolgot, mámtha a párt irányító tevékenysége itt egyenesen gátolná az alkotó te- j hetségek kibontakozását. Két- ! ségbe vonták a pártszervezetek j ellenőrzési jogát az üzemekben, j a gazdasági területen is. Párton* ; ingadozásmentesen és határo- : zottan utasította el e nézeteket. Az élet minden területén szükség van arra, hogy a párt) megszabja a fő irányvonalat,1 vezesse, szervezze, ellenőrizze és segítse a munkát, persze mindenhol a legmegfelelőbb módszerekkel. Az utóbbi évek gyakorlata hazánkban újólag bebizonyította ennek meg tér- , mékenyítő szerepétPártunk 1950 után fellépett a hibás, szektás nézetek és módszerek ellen is. Azt vallja, j hogy a tömegek vezetése nem valósítható meg a párttagok és pártonkívüliek közötti kölcsönös bizalom erősítése nélkül, I ami viszont csakis az eredmé- | nyes szocialista építés gyakor- | latéban kovácsolódhat, csakis fáradhatatlan meggyőző mun- í kával érhető el. Pártunk azt i vallja, hogy a pártfunkció kivé- j telével minden funkciót betölt- I hetnek pártonkívüliek is. Ez az j elvi álláspontunk jelentősen | erősítette a párt tömegkapcsolatait. Ugyanakkor egyes „baloldaliak” ezt a párt vezető szerepe feladásának tekintették. Ezzel a merevséggel sokat ártottak a párt szövetségi politikájának. Az állami és társadalmi szervezetekben a párt vezető szerepét az ott dolgozó kommunisták segítségével juttatjuk érvényre. A pártszervek nem utasítják egy-egy feladat megoldására az állami szerveket, ehelyett olyan határozatokat hoznak molyok az állami szervben dolgozó kommunistákra kötelezőek s az állami és társadalmi szervek dolgozóival egyetértésben kell elérniök azok megvalósulását! Ez a módszer jelentősen növelte az állami szervek önállóságát, elősegítette a kommumsták következetes meggyőző és szervező tevékenységét A társadalmi struktúra, a termelési viszonyok, az osztályszerkezet megváltozása jelentős kihatással van az ideológiai életre is. Az új helyzet azt követeli, hogy az elmélet kövesse a gyakorlatot. Miután a termelési viszonyok szocialistává váltak, az osztályharc új módon, vá'tozó formában, új problémák körül folyik. Az osztályharc lényege nem változik, a közvetlen politikai síkról áttevődik főként gazdasági és ideológiai területre. A munkatermelékenység növelése és a gondolkodásmód szocialista átalakítása válik főkérdéssé. Mindez csak a régi polgári-kispolgári szemlélettel való harcban mehet végbe. * A kétfrontos harc vitelében nagy jelentősége van .az elhajlások elleni harc módszerének. A kétfrontos harc nem öncél, nem harc a harcért. A különböző elhajlásoknak objektív alapjuk van és megjelenésük bizonyos értelemben törvényszerű. Nem kell azonban kutatni és Keresgélni az elhajlásokat ott is, ahol nincsenek. A kétfrontos harc csak akkor eredményes, ha a gyakorlati munka során konkrétan jelentkező elhajlások ellen folyik. Ott és akkor keU harcolni a párt politikájától eltérő nézetek ellen, ahol és amikor azok felütik a fejüket. Általánosságban és mindenhol kutatni elhajlások után: bizalmatlanságot szül, túlzásokhoz vezet. A kétfrontos harc tehát a párt politikája kidolgozásának é> következetes végrehajtási ak. a marxizmus—leninizmus tisztasága védelmezésének módszere. Eléggé szélesen elterjedtek olyan téves felfogások, melyek szerint bizonyos területeken csak jobboldali, másutt viszont csak baloldali nézetek léteznek. Az élet minden területén előfordulnak ilyen és olyan hibák is. Gyakran azt is tapasztaljuk, hogy akik ma jobboldali álláspontot képviselnek, egy másik alkalommal, vagy más kérdéssel kapcsolatban baloldali túlzásba esnek. Ez azt követeli a párttól hogy elsősorban a helytelen nézetek, felfogások ellen lépjen fel azért, hogy képviselőiket kijavítsuk. helyes útra vezessük, itt érvelésre, meggyőzésre van szükség mindaddig, amíg a helytelen nézetet képviselő meg nem győződik álláspontja tarthatatlanságáról. Csak ha valaki helytelen álláspontját politikai vonallá fejleszti, ha ragaszkodik hozzá, válnak szükségessé az adminisztratív intézkedések. Tapasztalataink bizonyít- ják, hogy a helytelen állásDon- tot képviselők zöme az elvtársi vita alapján meggyőződ k a politikai vonal helyességéről és utána következetesen végrehajtja azt. A különböző nézetek elleni harc nem gyengíti a pártot, ellenkezőleg az egyes kérdések sokoldalú megvitatása, a vita közben keletkező hibás nézetek, felfogások megcáfolása emelj a vezetés színvonalát és eredményessé teszi a munkát Természetesen, a vita sem önmagáért szükséges, hanem azért, hogy megvilágosodjon a tennivaló, hogy a vita alapján hozott határozat után következzen az egységes megvalósítás. A kétfrontos harc jelentősen fejleszti a kommunistákban az önálló gondolkodást. A szocializmus építése idején gazdasági téren gyorsabb a változás, mint az emberek gondolkodásmódjában. A gondolkodásmód, a szemlélet az emberi magatartás megváltoztatása hosszú, türelmes munkát igényel a párttól. Ez a folyamat meggyorsul azzal is, ha a párt a neve’5- munkában kifejleszti a megfelelő vitakészséget bátorságot az önálló véleményalkotó készséget. Ez a módszer arra készteti az embereket hogy masuk alakítsák ki véleményüket ds ne csak másokat ismételgessenek, hogy ne sablonosán, mechanikusan gondolkodjanak. A sikeres munka megköveteli a változó élet figyelemmel kísérését, az új helyzet bátor felis - mérését a marxizmus-leninizm mérését, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazását. V kétfrontos elvi harc elősegíti a dialektikus gondolkodásmód kialakulását a dolgok és jelenségek fejlődésben és összefüggésben való vizsgálatát. A magyar nép előtt most ” az a feladat áll, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, a népgazdaság minden ágában termelékenyebben dolgozzunk. Ezzel egyidejűleg fokoznunk kell a tömegek átnevelésére irányuló eszmei tevékenységet a szocializmus teljes győzelme érdekében. Ezt a feladatot a szocialista alapokon nyugvó és a munkásosztály vezette nemzeti egység, a dolgozó tömeget kezdeményező és alkotó képességeinek kibontakoztatása útján oldhatjuk meg. Ez szolgálja népünk érdekét, és hozzájárulás a nemzetközi munkásmozgalom erősítéséhez.
