Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-13 / 240. szám

2

1362. OKTOBER it 1

Ma

ölten éve

1912. októberében háborús veszeiy fenyegette Magyarországot. Az akkoriban kitörő első ba Kam Háború már előrevetítene a pusztító első világháborút. Az Osztrák—Magyar Monarchia ural kohó körei támadásra készültek Szerbia és más balkáni népek elten, és „hivatalos divat” volt a kardesör- tetés, a háborús uszítás- A magyar munkásosztály kezdeményezésére országos tiltakozó mozgalom kezdődött. A haborúetlenes erők első közös feliepése Pécsett volt

— ma ötven éve — 1912. október 13-án.

Nagy érdeklődés előzte meg a tervezett pécsi nagygyűlést. Nemcsak Baranyából, de Somogyból, Tolnából is jöttek a küldöttségek, és amikor elkövetkezett a nap

— tízezeres tömeg járta a pécsi utcákat. A munkások nemzetiszinű zászlók alatt vonultak fel, és a helyi hatóságok azonnal készenlétbe helyezték a kéznél lévő katonai erőket. A gyűlés szónokai közül a legnagyobb érdeklődés Károlyi Mihály szavait kísérte, aki élesen támadta Bécs háborús terveit és a magyar uralkodó osztály lakájpolitikáját.

A* ötven év előtti októberi gyűlés példát mutatott akkor az egész országnaik. összefogta a város és a környék demokratikus erőit és éppen a pécsi példa nyomán országszerte megkezdődött a munkásosztály, a parasztság és a polgári ellenzék háborúellenes gyűléseinek sorozata. Pécs értékes hagyományai közé tartozik ez az esteledett nagygyűlés, bizony- . sága a pécsi munkásmozgalom akkori erejének isJó tervet készített a Mecsek Gyöngye Tsfc

Ezer melegágy — Négy hold barackos

A Mecsekalját, Patacsot és Ü rögöt egybefogó Mecsek Gyönye Termelőszövetkezet elkészítette 1963. évi tervét. Sem a termelőszövetkezeti tagok, sem a népgazdaság számára nem jó, ha a terv irreális, laza, vagy akár túlfeszített. A terv az egész évi munka vezérfonala, tehát elkészítéséhez nagy körültekintés* a lehetőségek széleskörű figyelem- bevétele szükséges.

A Mecsek Gyöngye Tsz-nél is úgy kezdtek a jövő évi tervkészítéshez, hogy felmérték adottságaikat, gazdasági erőfor rásaikat. A termelőszövetkezet 1200 hold földön gazdálkodik 160 taggal, de ebből 51 a nyugdíjas. A földterületből mindössze 400 hold szántójuk van, a többi rét, legelő, szőlő. Állattenyésztésük nem jelentős, inkább a kertészet, mely 30 holdon fékszák.

Melyik gazdasági ágat fejlesztik?

Pécs város közelsége ad erre feleletet. A szövetkezetnek nyilvánvaló zöldségtermesztéssel kell foglalkoznia, mert adottságait figyelembe véve ez a legkedvezőbb. Az idei év sok tapaszatalatot nyújtott arra, hogy a szántóföldi kertészkedés szárazság esetén nem hozza meg a kívánt eredményt A kertészetben a primőráruk tönkrementek. A saláta kifagyott s ez 10 000 Ft kiesést okozott. ősszel szintén a szárazság akadályozta meg a klpa- lántázott növények fejlődését. Éppen ezért tervbe vették a hajtatott, melegágy! kertészet

Sokrétű és tartalmas Komlóin a kulturális élet, népesek a szakkörök, zsúfolt a művelődési ház programja. A kulturális élet vezetői és munkatársai állandóan új és új szórakoztató ötletekkel gazdagítják a munkát. A Bányász Együttes tánczenekara, népizenekara és színjátszói még e hónapban Mecsekjánosiba és

Magyaregregjnre látogatnak, ahol „Hegyen-völgyön lakodar lom” címmel- színes, változatos rnűsaít adnak a helyi termelőszövetkezet dolgozóinak. „Szocialista bányavárosunk" címmel október közepe és november eleje között Kapos- szekcsőn, Vásárosdombőn, Sás- don és Magyarszéken vándorkiállítást rendeznek.

létesítését. Áttérnek a primőráruk termelésére. Ezért már most 1000 melegágyi ablakot helyeznek el és négy melegházat állítanak be a korai zöldségek termesztésére. %

Mennyi jövedelmet

várhatnak jövőre?

A tsz most saját erőből építi fel és helyezi ki, mintegy 150 ezer forintért az 1000 melegágyi ablakot. Ez viszont lehetővé teszi, hogy februárban már hajtassanak salátát. Jövő tavasszal már 30 ezer fejet akarnak piacra vinni, valamint 60—80 mázsa paradicsomot, és 25 ezer paprikát Ebből 200 ezer forintos bevételre számítanak. összesen a kertészetből félmillió forintot fognak jövedelmezni.

A szántóföldi termelésnél is figyelembe vették az idei tapasztalatokat. A kapásnövények nem hozzák meg a kívánt termést, ezért inkább gabonát — búzát, árpát — termelnek. Búzából idén holdanként 9 mázsás, árpából 15 mázsás termést csépeltek. A földek trágyával való ellátása érdekében fejlesztik az állattenyésztésit de. Mintegy 40—SO

szarvasmarhát akarnak tenyésztésre és hizlalásra tartani.

A tervezés következő lépcsői

A szövetkezet az általa elkészített termelési tervét október 8-án bocsátotta tervtárgyalás elé. A tervtárgyaláson a tanács, a bank és az Állatforgalmi Vállalat kiküldötted is részt vettek, számos javaslattal szolgáltak, majd kölcsönösen összehangolták a termelőszövetkezet és a népgazdaság érdekeit. A közös tervtárgyaláson a szövetkezet erőforrásait, az állam támogatásának kérdéseit is megbeszélték.

A fő termelési számok ismeretében a szövetkezet most dolgozza ki az anyagszükségletet, munkaerőszükségletet, majd mindezt „forintos! tja” a pénzügyi tervben. A pénzügyi terv már megszabja, hogy az egy munkaegység értéke meny nyi lesz a jövő évben. A Mecsek Gyöngye Tsz-ben 1961-ben 30 forintot, idén 37-et fizettek, illetve terveztek fizetni munkaegységenként. Jövőre még magasabb lesz a tsz-tagok jövedelme.

Űj főzelékfélénk a brokoly.

A Bem utcai zöldségüzlet kirakatéban méregzöld, csupa- bimbó kart toli orma csalogatja a vásárlókat. Mellette árcédula: „1 kg, 2,90 Ft." S mivel ez a főzelékféle nálunk teljesen ismeretlen, ki kellett Írni a nevét is: „Brokoly".

— Kérek abból a brokoliból vagy mi a csudából egyet, — mondja az egyik asszony és a tízdekás brokoVy-fejet az orrához emeli. Mivel szaga nincs, lecsíp egy gombostű-fejnél alig nagyobb bimbót és a csupa kérdés szemek kereszttüzében megkóstolja.

— Olyan káposztatorzsa-}éle íze van.

— Nem karfiolforma?

— Hát, az is lehet. De azt csak akkor tudja megmondani az ember, ha megfőzi.

Kér is mindjárt egy kilót a tíz dekához, hátha jó ez a brokoly. S ha nem jó, akkor

sem vészit sokai, mert olcsón adják.

— Honnan való? — kérdezi az egyik aszony. ■— Mert ha már megessziik és ha a nevét tudjuk, legalább az is meglegyen, hogy hol termelték

— Franciaországban, Párizsban!

— Azt hiszem Olaszországban! Egyenesen onnan hozták.,.

Egyik eladó meg is erősiti a francia származásról szóló kijelentést: ez eredeti francia eledel és a bolt. egész brokoly készlete drága importból származik. Ám valószínűleg csak ugratja az asszonyokat: aki szereié a külföldi holmit, így jobban kap rajta. Mert az érdekes, Pécsett még sohasem látott brokoly Baranyából, Zá- dorból való, az ottani szövetkezetben termelték egy kísérleti táblán,

Megvénült szekér

Ott ballagnak nap mint nap az utcákon, s eszünkbe se jut észrevenni őket. Mint. ahogy a kis szürke öregemberek is, úgy tűnnek el a kapualjakban, mint az árnyékok.

Eszembe se jutott volna a lovaskocsikra szót vesztegetni, ha nem tárul az a kép a szemünk elé a meredek Jókai utca fényesen csillogó, megöntözött aszfaltján. Két nagy fuvarosló a szénnel megrakott szekér előtt, patájuk könnyedén érinti a talajt, inaik cseppet sem feszülnek ... Mert a kocsi rúdja láncban folytatódik, a lánc végét meg egy teherautó orrához kötötték. A teherautó motorja csendesen mormol, a kerekek lassan forognak visszafelé. A teherautó kifarol a kanyar— NOVEMBERBEN korszerűsítik a pécsi képzőművészeti boltot. A régi, barna pultokat világos, könnyű vitrinekkel cserélik fel és korszerű megvilágítású, újszerű kirakatban mutatják majd be az újdonságokat.

— TÖBB MINT ÖTEZER ifjúsági bérletet adtak el eddig Pécsett az 1962—63. évi hangverseny évadra. Legtöbbet a középiskolák és technikumok hallgatói vásárolták, számszerint 3600 bérletet, az általános iskolások pedig 1400-at. Az általános iskolások bérletvásárlása még folyik,

— MUNKAVÉDELMI kiállítás nyílik október 13-án a Hazafias Népfront Janus Pan nonius utcai nagytermében A kiállítás a kisipari szövetkezetek munkavédelmi helyzetével ismerteti meg a látogatókat.

— OKTÓBER 15-től élő halat és vágott baromfit is árusítanak a komlói piacon a Baranya megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat kirendeltségén.

— ELŐADÁSSOROZATOT rendez a szülői munkaközösségek vezetői részére a pécsi városi nőtanács. Az előadások a legfontosabb nevelési kérdésekkel foglalkoznak.

ban, leoldja magáról a láns cot és sietősen megy a dolgára. A lovak meg fújtatva kezdenek munkához, igaz, már egyenes az út, nem csúszik a talaj, de odébb lehet még a cél.

Láttam az embereket: nagyranyltott szemmel bámulták ezt az ötperces kis jelenetet. Nyilván nem azért, mert olyan különös volt, hanem azért, mert furcsán, meghökkentően kiabált felénk a lassan fölfelé guruló szekérről s az egykedvűen, fölöslegesen ballagó lovakról a valóság: hogy megöregedtek. Kivénültek, elszáguldott fölöttük az idő, és ha járják is még az utcákat, nem számítanak többé.

így van ez a lassan cammogó lovaskocsikkal, és így •van még sokminden mással. •

— A BUDAPESTI Fürst Sándor Gimnázium diákjai érkeznek látogatóba a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba. A vendéglátó pécsi diákok klubestet rendeznek a budapesti iskola tanulóinak tiszteletére,

— HÜSZ CIGÁNYCSALÁD kért lakásépítési engedélyt a komlói tanácstól. Az építeni szándékozó családok kedvezményes áron kapnak telket és építési anyagot. A szoba- konyhás lakásokat Kossuth- bányán és Mecsekjánosiban építik fel.

— AZ A VE MARIA, magyar gyártmányú mikro jazz- lemez volt legnépszerűbb „áruja” idén a pécsi hanglemezboltnak. Az év elejétől több mint 2000 darabot adtak el belőle,

— A PÉCSI IRÓCSOPORT prózai szakosztálya október 26-án este hat órai kezdettel a Jelenkor szerkesztőjégében vitát rendez Bertha Bulcsú: Lányok napfényben című no- velláskötetéről. Vitgvezetö: Csorba Győző József Attila- díjas.

pécsi bábszínház előad asm

október 14-én, vasárnap de. 4él 18 és 11 érakor Pécs város Művelődési Házában (Déryné u. is.) Műsor: A furfangos nyulacskák és A* elátkozott malom e, mesék.

6. Uj hazában

Nehéz volt a búcsú, de menni kellett. Tisztában voltam azzal, hogyha maradok, börtönbe zárnak és kinyírnak. ,Még mindig jobb, ha új hazát keresek magamnak.

Az állomáson szerelvény, szerelvény mellett állt. Rengeteg ember készülődött a hosszú útra. Sírtak, zajongtak az emberek, búcsúzkodlak. Az utolsó szavakba, kézfogásokba belefütyült a mozdony és megrándult a szerelvény. Minket nem búcsúztatott senki, de őszintén mondom, elszorult a szivem.

Elindultunk Eszék felé.

Az eszéki katonai barakkokba helyezték el az emigránsokat családjaikkal együtt. Zsúfolásig megtelt magyarokkal a láger. Idősek és fiatalok, asz- szonyok, gyerekek, még pályások is voltak.

Két hónapig voltunk Eszéken. Lassan ment az oszolj. Először Beocsinba kerültünk. Hires cementgyár volt a beo- csini, ott voltak a bányák is mellette. István ott is maradt, én meg tovább vettem az irányt Szenszki Rudnikba, a szénbányákhoz. Elváltunk a bátyámtól és egyedül folytattam utamat. Egyszer még majdnem összekerültünk, s úgy volt, hogy együtt megyünk továb.

Lehetett jelentkezni Franciaországba, Belgiumba meg

Braziliába. István jelentkezett is a brazil ügynöknél és az én helyem is fenntartotta. Azonnal írt, hogy mennyi pénzt kell fizetni az utazásra és küldjem neki. El is küldtem a pénzt, fel vettek a transzportba. Értesítettek, hogy mikor indul a csoport. Időben vonatra szálltam, rendesen leszámoltam a szenszki rudniki bányánál cs kerestem őket a beocsini állomáson. De hiába kerestem, előző nap elutaztak. Rosszul írták az értesítésre a dátumot.

István áthajózott a tengeren Braziliába, magával vitte fiatal feleségét is. Ott nősült meg Beocsinban egy héttel előtte. Jobb is talán, hogy lemaradtam. Bár István is maradt volna!

Nem bírták az ottani éghajlatot, a hajszát. Három gyerekük született kint, de az egyik nemsokára meg is halt. Valamicske pénzt azért összeszedtek és visszahajóztak Magyar- országra. Vett magának házhelyet, s”iát maga építette fel, még a téglákat is ő égette slammal. Jó szakember volt István bátyám, mindenhez értett, de hamar elvitte a tengerentúl szerzett betegsége. Ott kapott tüdőgyulladást.

Persze abból ki lehetett volna gyógyulni, de sajnos nem engedték, hogy rendbejöjjön. A tizenkilences magatartása miatt letartóztatták, ütötték,

verték, aztán rendőri felügyelet alá helyezték. Munkát a bányánál nem adtak neki. Megmondták kereken, hogy ne is próbálkozzon. Egy ismerőse segítette a villanytelepre, ott dolgozott, amíg hamarosan meg nem halt.

Lekéstem a transzportot ét ott álltam a beocsini vasútállomáson. Azt se tudtam, mit csináljak, merre menjek. Bementem egy kocsmába, leültem és rendeltem egy hosszúlépést. Figyeltem az embereket. Érteni még nem nagyon értettem a szerb szavakat, de a jó ég tudta, olyan jellegzetesen tudnak beszélni, hogy a mozdulatokból is látni lehet, miről folyik a beszéd. Többször hallottam, hogy Koszto- lác, Kosztolác. Annyit tudtam, hogy az egy bányavárosnak a neve.

Utánuk szegődtem, amikor elhagyták a kocsmát. Az állomás felé tartottak. Ott is egyenesen a restibe mentek. Láttam rajtuk, hogy bányászok. Valahogy megismeri az ember a maga fajtáját, akármilyen nemzetiségű is legyen.

Közébük keveredtem és valahogy megértettük egymást. Mutogattam, magyaráztam, hogy munka kellene. Kisült, hogy ők is munka után ődön- genek. Velük tartottam és úgy kerültem vissza Szenszki Rudnikba. Néhány évig dolgoztam csak a szenszki rudniki bányában. Többen otthagyták a bányát, mert kevés volt a kereset és mentek Kosztolácra. Végül ott telepedtem le magam is.

Legényember voltam, nem kötött semmi az ég világon. Kosztolác nagyon megtetszett, ott is maradtam több mint tizennyolc esztendeig. Hatalmat

Kgnittetepek voltak a Duna mellett. Több mint ezer ember dolgozott a bányában. Engem elismertek vájárnak, amikor megmutattam s DGT igazolását, akkor írták rá szerbül az aljára azt a szöveget és lepecsételték.

A lignitben sem volt a munka ismeretlen, mindent éppúgy keleti végezni, mint a kőszénben. Jő vastag telepek voltak, néhol még húsz méteres is akadt. Ahol hajtottuk a streknit, mindenütt csak szén volt. A szállítás könnyű volt, odajárt a hajó a bányáig, teltek az uszályok és vitték a szenet.

A bánya magánvállalkozóé volt, egy Feiffert Konrád nevű német emberé. Igen gazdag família volt. A veje — dr. Grom- bergnek hívták — az öreg halála után átvette a vezetést. De nem csak a kosztoláci bánya volt az övék, hanem ezenkívül volt még egy szénbányájuk, egy aranybányájuk és Belgrádban nagy bankjuk. Ott is laktak, a bányáknál igazgatók irányították a munkát. Az első világháború alatt az 6 nevük volt rajta a szerb pénzen is, olyan gazdagok voltak.

Nagyon megszerettem a Du- na-parti kis bányavárost. Szép táj volt, gyönyörű erdők, a víz szélesen, lassan folyt lefelé. Odajártam horgászni is. Féléjszakákat elneztem a hajókat, kivilágítva ereszkedtek a tenger felé. Sok volt ott a vadliba, meg a réce. Izgatta a fantáziámat a vadászás, hiszen gyerekkoromban sokat jártam a bátyámmal a mánfai erdőbe is. Később elmentem a vadásztársasághoz, s megkérdeztem, beléphetek-e közéjük. Azt mondtak, nyugodtan, csak legyen mlvél vadásznom. Vegyek puskát, de előbb kérjek rá engedélyt a rendőrségen.

Kosztolácon találtam meg az életem párját is. Eljárogat- tam a telepi kultúrházba, sok szép lány járt oda, ha bálok voltak. A legszebb köztük Vlaszics Lyubica volt. Gyönyörű fekete haja és még feketébb csillogó szeme végleg megbabonázott, ölni tudtam volna érte. De nem kellett. Úgy nézett ki, ahogy ezen c képen látszik, ezt magunkkal hoztuk és megőriztük tűzön- vízen keresztül.

A telepen kaptunk lakást. Nem sokban különbözött az itteni bányatelepiektől, hajszálra ugyanolyan volt, mint a pécsbányatelepi. Egyforma földszintes házak. Egy szoba, konyha és speiz.

Elmentem a rendőrségre vadászpuska ügyében. Ott ná- cselniknak nevezték a rendőrparancsnokot.

— Szeretnék vadászni, fegyver kellene — mondtam a ná- cselniknak.

— Kicsoda maga? — leér-. dezte.

— Magyar emigráns vagyok i— mondtam neki.

— Hol dolgozik?

— A kosztoláci bányában.

— Semmi akadálya, barátom. Itt csak a rabok nem lehetnek vadászok, de előbb menjen el a községházára és kérjen erkölcsi igazolást.

Elmentem a községházára, ott adtak egy papírt, hogy nem vagyok részeges és verekedős.

Ez igy magában rendben is volt, csak azért meséltem el, hogy lássák az ottani helyzet, a jobb megértés. De ehhez csukva kellett tartani az ember száját. Aki elégedetlenkedett, annak már nehezebben ment a dolga, ügy emlékszem, hogy 2500 dinárt fizettek a bányában, ennyi volt a vájárok keresete. Az nagyon kevés volt, a szűkös megélhetést se igen fedezte. Nem tudom már pontosan megmondani, de azt hiszem, harmincegyben lehetett, hogy sztrájkot kezdtünk, mert nem emeltek a bérünkön. Beszegeztük a bányát és nem szálltunk le. Végül megadták az emelést, de a szervezőket a csendőrök eltolcmcolták Kosztolácról.

Keveset fizettek és sok munkát kívántak. Nekem még az volt a szerencsém, hogy az asszony hozott egy kis bútort és azt legalább nem kellett venni, nem is tudom, hogy egyáltalán tudtunk volna-e a keresetből bútorra költeni. Születtek a gyerekek is sorba. Örültünk, hogy élünk.

A bányában minden akkordba ment. Úgy lefogytam, mint a nádszál. Egy méter ácsola- tért 25 dinárt fizettek. Az aknászok elég ronda fráterok voltak, a főmérnök meg egyenesen kibírhatatlan. Doringer- nak hívták, német származású volt. Később a partizánok agyonlőtték. Az igazgató rendes ember, francia születésű volt, csakhogy velünk keveset törődött. Minket a főmérnök kapott el, nem az igazgató. Az aknászok közül csak két ember tartott velünk, egy Jásó nevű ás Motzek Zore, aki dilitől ag albániai ember volt.

De aztán ott is megváltozott a helyzet A németek már régen terjeszkedtek, míg negyvenegyben Jugoszláviát is lerohanták. Ekkor kezdődött az én újabb kálváriám.

(Folyt, köv.)

GAZDAGH ISTVÁN

4

Komlói műkedvelők a íermelőszövetkezeíekben