Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

2 ftiA2>L4> 1062. OKTÓBER U. 1 Lentivel népfront- küldöttség utazott Magyarországra A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására október 10-én Budapestre uta­zott a lengyel nemzeti egység­front országos bizottságának négytagú küldöttsége E. Mil- czarek-nek, az országos bizott­ság titkárának vezetésével. A lengyel elvtársak viszonozzák a magyar népfront-küldöttség múlt évi lengyelországi látoga­tását. Képünkön Leo Térré: A Maffia e. müvét adja elő az együttes szóló­táncosnője Rita Libanska. Foto: Csákó megvásárolható Supraphon- lernezeket hallhattunk, az pe­dig egyenesen bosszantó volt, hogy például a Rómát bemu­tató olasz dal cseh nyelven szólalt meg. Több látványos, ötletes, színes filmet szeret­tünk volna látni, mint ami­lyet pl. BÖcsről, Görögországról vagy Moszkváról vetítettek. Az állóképek meglehetősen le­fékezték az előadás ritmusát és bántó volt a vetítővászon i közepén látható toldás. Talán a legsikerültebb a londoni j kép volt: itt a film, a zene (a Koldusopera részlete) és az ! élő tánc valóban olyan egység- j ben tárult elénk, mint ami­lyet az egész műsortól elvár­tunk. Rita Libenska és Draho- mira Bezdékova előadásában magasabb színvonalú táncokat szerettünk volna látni, a mi elképzeléseink a modern ba­lettről már jóval igényeseb­bek A fény- és színhatások, kü­lönösen a táncosok ruháinak fénye, a test színének elsöté- tedése az első alkalommal még hatásos trükknek látszott, de többszöri ismétlődésük már nem jelentett újat. A meglehe­tősen semmitmondó, néhol erőltetetten ható összekötő­szövegről legfeljebb annyit, hogy azt a csinos, stewardess- öltözetben megjelenő, magya­rul is szépen beszélő Olivia Mi halkova mondta ei. A Prágai Zenei Színháznak Idén is vásárolhatnak hízóit sertést n bérből és fizetésből élő dolgozók hírek Az Élelmezésügyi Miniszté­riumtól kapott tájékoztatás szerint mindenütt, — de első­sorban az ország legnagyobb városaiban és legfontosabb Iparvidékein — a bérből és fizetésből élő, családfenntartó dolgozók az idén is vásárolhat­nak élő hízott sertést az áilat- íorgalmi vállalatoktól. Az állatforgalmi vállalaton a tavaly jól bevált módszer szerint az igénylőlapokat a me­gye keret erejéig december hónapban a Szakszervezetek megyei Tanácsa rendelkezése­re bocsátják, amely ezeket a megyei szakszervezeti területi bizottságok közreműködésévei az üzemi szakszervezeti bizott­ságok között osztja szét. A hízott sertés iránti igényt tehát — a tavalyihoz hason­lóan — az üzemek szakszerve­zeti bizottságánál kell beje­lenteni. Az igényeket a szak­szervezeti bizottságok bírálják felül, és adják ki — megfelelő igazolás mellett — a vásárlási utalványokat. Az így igazolt vásárlási utalvány alapján az igénylők — a kijelölt helyen és megállapított időben — az állatforgalmá vállalatoktól a sertést megvásárolhatják. Az akció — a hideg idő be- sertések eladási ám egysége­sen 16 forint kilogrammon­ként. A járlatlevél átírási költ­sége a vevőt terheli. A vásá­rolt sertés elszállításáról szin­tén a vevőnek kell gondoskod­nia. A sertés ellenértékét kész­pénzben kell kiegyenlítenie. Az akció — a hideg idő be­álltával — előreláthatólag 1962. december közepén kezdő dik és 1963. február közepéig tart Tavaly még kocsis volt, az idén Baranya megye legjobb traktorosa: Mártha Benjámin drávaszerdahelyi tsz-tag Szerdán este tartotta első pécsi vendégjátékát a Leöwey Klára Gimnázium dísztermé­ben a Divadlo Hudby, a .Prá­gai Zenei Színház társulata. A „Muzsikáló városok” című összeállítással mutatkoztak be. Ez a téma rendkívül alkal­masnak Ígérkezett arra, hogy megcsillogtassa azokat a mű­vészi és technikai adottságo­kat, melyeket az együttesről eddig hallottunk. Sajnos, a lá­tott műsor ezeket a lehetősé­geket és adottságokat, a mű­vészet és teehnika, a zene, a kép, az élő tánc és az emberi beszéd egybekapcsolódását, nem használta ki. A technikával ugyan még elégedettek lehettünk: való­ban hiánytalan élvezetet nyúj­tott a tökéletes hangvisszaadó­berendezés. Azonban az, amit hallottunk, már néma csalódást okozott. Sokkal több zenei cse­megét vártunk, a nagyvárosok ra jellemzőbb, sajátságos mu­zsikát. Ehelyett nagyrészt a pécsi Hanglemezboltban is aki mindössze fél év óta van a gépen. UTOÉ-traktorrál dol­goznak felváltva: éjszaka szán­tanak és nappal vetnek. A há­romezer holdas közös gazdaság nak 24 traktorosa van és Márt­ha Benjamin mindig az elsők között szerepel. Havonta két ét fél ezer forint körül van a ke­resete, s évi tervének teljesíté­se esetén — ami most már bi­zonyosnak látszik — még szép prémiumot is kap a termelő­szövetkezettől. Hírnevét és megyei elsőségét mégsem elsősorban a nagy tel­jesítményének köszönheti, ha­nem kiváló minőségű munká­jának. S ennek csupán az a „titka”, hogy mindig a talajtí­pusnak és a talajállapotnak „Baranya megye legjobb traktorosa” címet az idei szán­tóversenyen a drávaszerdahe­lyi Béke Termelőszövetkezet egyik tagja: Mártha Benjamin nyerte el. Mint ember, nem ifjú már: 41 éves — mint trak­toros, egyike a legfiatalabbak- nak: tavaly ült gépre először. Egyénileg gazdálkodó korában jómódú középparaszt volt, egész életében lovakkal végez­te a munkáját és a közös gaz­daságban is kocsisként dolgo­zott. Jó fogatos volt és jó trak toros vált belőle: azzá képez­ték, nevelték tavaly a villányi gépállomáson. Most már ő tanítja az új traktorosokat, elsősorban a mel léje beosztott Kaza Józsefet, megfelelően állítja be az ekét. Erre oktatja fiatal váltótársát és a termelőszövetkezet többi i— kevésbé gyakorlott — trak­torvezetőjét is. A Béke Ter­melőszövetkezet erőgépes-bri- gádja, amely négy falu határát műveli, Mártha Benjáminhoz hasonlóan, jó munkát végez a mostani őszön is. A vetőszán­táj „naprakész” állapotban van, az őszi árpa vetése befe­jeződött már és javában vetik a búzát is. A járási tanács szakemberei­nek véleménye szerint a sikló­si járás egyik legjobb traktoros brigádja dolgozik a drávaszer­dahelyi Béke Tsz földjein. Korszerű világítást kapnak a belváros mellékutcái is. \ P-ÉDASZ-nál Megyeri János brigádja november ~-rc vállal­ta 140 darab higanygőzarmatúra felszerelését. Képünkön: Trcutz József a magasban szereli az armatúrát. Jobb olda­lon látható a régi lámpatest, melyet vezetékeivel együtt le­szerelnek. — NAGYOBB mennyiségű bútor érkezett a Pécsi Kiske­reskedelmi Vállalat Jókai utcai bútorüzletébe, s most bőségben kaphatók a kere­settebb bútorfélék is, mint a lehel kombináltszekrény, a Győri háló, Varia és Szündi hever ők, Viki garnitúrák, kárpitozott mohácsi kombi­nált garnitúrák és csőbúto­rok. — MEGTAPOSTA a tehén Szekeres György 67 éves ba­konyái tsz-tagot, majd a ko­csit is keresztül húzta rajta. A baleset következtében Si­keres Györgynek három bor­dája eltörött és belső zúzódá- sokat szenvedett. — JÓL GYÜMÖLCSÖZIK a munkaverseny a Mohácsi Bu.torgyáxban, ahol a megyei tanács helyiipari vállalatai közül legtöbb gondot fordít­ják a verseny szervezésére és nyilvántartására A gyár 11 brigádjából kilencnek a tag­jai rendszeresen 100 százalé­kon felüli teljesítményt ér­nek el. — BETONGYŰRŰKBŐL álló mászókát tervezett kis­gyermekek számára Fekete Géza, a Pécsi Tervező Válla­lat dolgozója. Az első mászó­kát a Jókai utcai házak kö­zött épülő játszótéren helye­zik el — RENDKÍVÜL SOK töl­telékáru fogyott Pécsett az elmúlt hónapokban. A Pécsi Húsipari Vállalat a harma­dik negyedévben 17 vagonnal több töltelékárut készített, mint az azt megelőző negyed­ben. A hús- és csemegeboltok a legyártott mennyiséget ma­radéktalanul értékesítették. — EDDIG 350 vagon ga­bcmavetőmag csávázását vé­gezte el a tsz-eknek a Szeder kényi Növényvédő Állomás. Az állomás dolgozói rövide­sen hozzálátnak a kukorica őszi vegyszerezéséhez. Előre­láthatólag 5000 holdnyi kuko­ricaterületen végzik el az ősa ' folyamán a Hungasinos per­metezést. A NAGY kukoricatermés betakarításéra segítség érke­zett Borsodból a baranyai ál­lami gazdaságokba. A tokaj- . hegyaljai és lóhi állami gaz­daságok 200 dolgozót és több szállítógépet küldtek a bo- gádmindszenü és bólyi álla­mi gazdaságba. A segítség a múlt hét végén meg is érke­zett. E hó vége felé előrelát­hatólag még további 200 fő érkezik Borsodból. A bara­nyai állami gazdaságok vi­szonzásul 600 vagon kukori­cát küldenek a gyenge kuko­ricatermést elért borsodi gaz­daságokba­/ 4. Várfogság sötétzárkával Reggeli imádkozás Borbálá­hoz a felolvasóban, aztán fog­tuk a lámpát és mentük a bá­nyába. De ez a sieht nem olyan volt, mint a többi. Ereztük, hogy a mai napon történni fog valami. Kifürdés után nem siettünk haza, hanem tárgyaltuk a pécsi hatosok esetét. A telep is tele volt katonával és csendőrrel. A temetőben is katonák, a Feketehegyen is. Szervezkedni nem kellett sokat, csoportba álltunk és indultunk a teme­tői őrséghez. Hirtelen rájuk támadtunk. Arra sem volt idejük, hogy ellenkezzenek. A fegyvereket összeszedtük és irány a kato­nai parancsnokság. A lőszer- raktárból „felvételeztünk” és két tisztet is magunkkal vit­tünk. Az alezredest és egy századost. Ka.tonák is voltak velünk, azok kapták közre a tiszteket és a Szent János kút­hoz kísérték őket. A Szamárkút felől gépfegy­ver ropogása fogadott. Szegény Heit Simon ott kapott tüdő­lövést. Mi lapos kúszással igyekeztünk a tűzböl kiszökni és magunkkal vittük Heit Si­mont is. A két hatos katona pedig agyonlőtte a tiszteket. A Szamárkút felől a tizenküen- cesek lőttek ránk. Állást ke­restünk a kassziáni dűlőben és az útról egész nap tüzeltünk egymásra. Estére megérkezett a 19-esek erősítése, a bosnyák ezred. Nekünk elfogyott a muní­ciónk. Mit csinálhattunk? Eldobtuk az üres fegyvert és ment ki merre látott. Csak nem jutot­tunk messzire, mert a csend­őrök gyorsan összefogdostak bennünket. Az egész telep teli volt csendőrrel és katonával. A bányászokat a felső iskolá­ba teríték. Háromszázan vol­tunk összefogva az iskola ud­varon. Kihallgattak minden­kit, aztán összefűzték csuklóin kát és bekísértek a városba, a katonai bíróságra. Három rög­tönítélő tanács kezdte meg az ítélkezést a Fehérvári laktanya ban. , I A két katonát azonnal, ha­lálra ítélték. Semmi kegyelem, semmi apeláció. Nem emék- szem már pontosan a nevükre, de mintha áz egyiket Takács­nak, a másikat meg Baridnak hívták volna. Mindenkit kivezényelek az udvarra a kivégzéshez. Minden el volt készítve, A kivégző raj felsorakozott, a puska láb­nál volt Az udvaron ott állt egy kétlovas kocsi pléh kopor­sókkal. A koporsó alja a ko­csin volt, a teteje meg a kocsi mellett a földön. A pap is meg érkezett és ment a két kato­nához. Elzavarták. A szemü­ket se engedték bekötni, ha­nem letérdeltek és odakiáltot­tak: — Lőjjetek! Lőttek is. Mind a kettő ösz- szerogyott. Bedobták őket a pléh koporsóba és elvitték a holttestükéit. Nem a temetőbe, valahol máshol temették el mind a kettőt. A három tanács pedig osz­totta a büntetéseket. Bátyám­mal egymás mellett álltunk. Hajdú Gyula volt a bányászok védője. Felállt és mondta a paragrafusokat, mentett ben­nünket a haláltól. Nagyon szé­pen beszélt, igazán mellettünk állt. Végül kihirdették az íté­letet a császár és király őfel­sége nevében ilyen és ilyen törvény alapján. — Cservenka Győző vájár pécsbányatelepi lakos hét évi várfogság. Evenként egy havi sötétzárkával. Cservenka Ist­ván hat évi várfogság.. ö is egy havi sötétzárkával kapta. Néztünk egymásra és isten bizony örültünk, hogy nem ítéltek halálra. A hét év mégse a halál. Csak később tapasztaltuk, hogy közel va­gyunk a halálhoz 'és a hét év lassú halálos Ítélet volt. Úgy emlékszem egy hóna­pig lehettünk itt a megyeháza pincéjében. Egyik reggel pá­rosával összekötözték az el­ítélteket és kSklsértek bennün­ket a vasútra. Vagonba száll­tunk és a szerelvény meg­indult. Komáromnál állt meg. ösz­szekötözött kézzel kísérték át a rabokat a Duna hídon a ré­gi várba. Irtózatos nagy vár volt. Amikor beléptünk az el­ső kapun, egy hatalmas alakú szobor nézett ránk, katona volt, puska is ott lógott a ke­zében, a másik kezével pedig fikuszt mutatott, hogy ezt a várat senki be nem veszi. A negyedik kapu után értük el a helyünket. Addig minde­nütt katonák és csendőrök vol­tak fegyverben. A négy méter magas, vastag fallal körülvett részen lehettünk vagy kétez­ren., Egy szobába tizennyolc ember került. Leültünk a bátyámmal s pricsre és néztünk egymásra. Most mi lesz? — kérdeztük né mán a másikat. De nem szólt ő se, én se. Fő az, hogy élünk. Leheveredtem és néztem « plafont. Behunytam a szemem és tnessze-messze elkalandoz­tam. Nem volt igaz, hogy hét évig itt kell raboskodni, az nem létezik, hogy addig tart­son. A bátyám csak ált és né­zett maga elé. Nagyon el voU szomorodva. Vigasztaltam. — Stefán, majd meglátod nem tart ez sokáig. Ha más­képp nem, hát kitörünk. — Ezen a magas falon te át nem mész! Körülbelül egy hónapot le­hettünk ott, amikor rám került a sor a sötétzárkában. A zár­kák « föld alatt voltak. Kis pincelyukak. Egy lyukba egy ember. Legalább ketten lehettünk volna, hogy beszélgetni tud­junk. Soha, amig élek el nem felejtem azt az egy hónapot. Vizet és kenyeret adtak har­minc napon keresztül. Amikor lejárt és kiléptem a napra, nem tudtam a szemem kinyitni. Olyan fehér voltam, mint a hó és úgy szédültem, mint a liba. Lerogytam az ud­varon a fal tövébe és fejem rá- csuklott a térdemre. A bátyám támogatott be a zárkába. Ott a többiek is körülvettek. Kér­dezgettek, sajnálkoztak. Nehe­zen tudtam szóhoz jutni. — Ha mégegyszer a lyukba nyomnak, ha sokáig így kell élni, elpusztulunk. Ha vasból lennénk se bírnánk ki = mondtam nekik csendesen. összerázkódtam, gyönge vol­tam nagyon. Hoztak egy kis maradék ételt, amit nekem tet­tek félre. Napok Óta vártak vissza. A szomszéd zárkából is átjöttek hozzám. Egy jóvágású idősebb ember beszélt hoz­zám. Nem tudom hovavalósi lehetett, de nem bányász volt, — Te Győző, — mondta nem leszünk ám sokáig itt. Meglá­tod napok kérdése az egész és mehetünk haza. Végefelé jár a háború. Az oroszoknál megváltozott a helyezi, elza­varták a eárt. A munkásoké a hatalom.... Olyan szépen beszélt, olyan jó volt hallgatni. Egészen meg könnyebbültem. A szemem lassan megszokta a világossá­got, a meleg étel is jót tett, meg a remény it, Bárcsak igazad lenne — gondoltam ma­gamban. Egy hét se telhetett el a sö­tétzárka után, amikor kora hajnalban nagy lövöldözés Hal­latszott az udvarokban, ahol a katonák voltak. Puffogás, kiabálás. Le a háborúval! Bé­ke! Béke! — kiabáltak a kato­nák. Reggeli után egy tiszt jött hozzánk és mindenki ki- . tódult az udvarra. Nem sokatj teketóriázott, két mondattani elintézett bennünket. j — A háborúnak vége! Elmer­hetnek haza! Kitört a hangzavar. Ismerő­sök, földiek nevét kiabálta mindenki. Gyorsan kapkodtuk a ruhánkat és csapatostul in­dultunk a vasútállomásra. Ro­hantunk át a hídon, nehogy elkéssük a vonatot, pedig azt se tudtuk, mikor indul. Nagynehezen másnap reg­gelre Dombóvárra érkeztünk. Ott is nagy lövöldözés volt. Tele volt az állomás katoná­val, vitték magukkal a fegyve­reket. A csákóról hiányzott a sasos címer, őszirózsa került a helyébe. Délután Pécsre értünk. Együtt battyogtunk ki a telep­re a bátyámmal. A bányába visszavettek mind a kettőnket. Én az áknamélyltőkhöz kerül­tem. Hanabek nevű ember volt a vezetőnk a munkahe­lyen. Itt is változott a világ. Csendőrök helyett szerb kato­nák vették át a posztot. Vár­tuk, hogy mi lese. (Folyt. kövJj GAZDAGH ISTVÁN I k A Prágai Zenei Színház ' vendégjátéka : meg volnának a technikai és művészi lehetőségei arra, hogy 1 sokkal vonzóbb, érdekesebb, pergőbb műsorral szórakoz­tassa az igényességre már ké-, nyes közönséget. Reméljük, hogy következő műsoraikban ezt is megtaláljuk. — nt —

Next

/
Oldalképek
Tartalom